Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-27 / 254. szám

1983. OKTOBER 27., CSÜTÖRTÖK %MAan 3 Államtitkári beszámoló Válasz a képviselőknek Gonda György államtitkár, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal el­nöke szerdán a Parlamentben megbeszélést folytatott azok­kal a képviselőkkel, akik az országgyűlés 1981. évi őszi ülésszakán mondták el észre­vételüket a környezetvéde­lemről. A '.anácskozáson fel­mérték az elmúlt két év so­rán végzett munka eredmé­nyeit, és összegezték a kép­viselők és az TKTH tapasz­talatait. A megbeszélést S. Hegedűs László, a HNF orszá­gos tanácsának titkára vezet­te. A képviselők elfogadták az államtitkár beszámolóját, s jelentősnek ítélték azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az elmúlt időszakban tettek a környezet és természet meg­védésének érdekében. Fénycsőgyári beszélgetések (I.) Szerdán befejeződött a kör­zeti megbízottak II. országos értekezlete a BM Rendőrtiszti Főiskolán. A vitában szót kért Gál Fe­renc, az MSZMP KB osztály­vezető-helyettese is. Kiemelte, hogy a megbízottak fontos küldetésüket, társadalmi fel­adatúkat jól látják el, mun­kájukkal hozzájárulnak köz­rendünk és közbiztonságunk szilárdságához. Az értekezleten felszólalt Fonyó Gyula, a Miniszterta­nács Tanácsi Hivatalának el­nökhelyettese is. Elismeréssel szólt a körzeti megbízottak és a tanácsi dolgozók közös munkájáról; hangsúlyozva, hogy példás az együttműkö­dés a gyermek- és ifjúságvé­delemben, különösen a meg­előzés területén. Szorgalmaz­ta, hogy a rendőri és a tanácsi szervek fokozottabban dolgoz­zanak együtt a környezetvé­delemért, így például tartsa­nak gyakrabban közös járőr- szolgálatokat. A vitában elhangzottakra Ladvánszky Károly altábor­nagy, miniszterhelyettes vála­szolt. Horváth István belügy­miniszter zárszavában ered­ményesnek értékelte a tanács­kozást. Hangsúlyozta: a jövő­ben is fokozott figyelmet for­dítanak a körzeti megbízotti szolgálatra, annak fejlesztésé­re. A feladatok közül a bűn­megelőzéssel, a bűnüldözéssel összefüggő teendőket emelte ki, s szólt a lakossággal, az állami és társadalmi szerveze­tekkel folytatott együttműkö­dés fontosságáról. A miniszter a kiváló mun­kát végzett körzeti megbízot­taknak és a tevékenységüket segítő párt- és állami szervek dolgozóinak kitüntetéseket és jutalmakat adott át. Napi tizenötezer tasak Asszonyok fehér köpenyben Zsákokba kerül a burgonyaszclet Döngve csapódik a nehéz vasajtó, s hogy tárva-nyitva már a műhely kapuja, útjára engedi sugarait a nap. ömlik, tódul a fényzuhatag, körbe- öleli a csillogó masinát, ciró­gatja a töltőgép elején szor­goskodó fehérköpenyes asz- szonyokat. Olajszag, gőzfelhő úszik a levegőben, lebeg, majd lassan szétterül a fekete-fé­nyes, olaj marta, göröngyös bi­tumenpadlón. Zümmög a gép, zizzennek a fóliatasakok, asz- szonyok szaporázzák a mun­kát: szedik, válogatják, majd kartonokba csomagolják az ízesített, sütött burgonyaszele­teket. Kakasülcn ízesítik Szebelédi Istvánná üzemve­zető elégedett. — Két hete indult a szezon, azóta megállás nélkül, két műszakban dolgozunk — mondja. — Saját burgonyánk­ból készül a Pilis-Chips, ez a szállítmány exportra megy. De hát hogyan is készül a közkedvelt, ízesített, olajban sütött burgonyaszelet? Kísér­jük végig útját. A pilisi Aranykalász Ter­melőszövetkezet burgonyatele­pén okos gép hámozza a gu­mókat, s a válogatott, tisztított krumplit konténerekben szál­lítják ide, a Felső-Nyáregyhá­za határában levő feldolgozó­ba. Itt a konténerekből a sze­letelőbe billentik a gumókat, s az egy-másfél milliméter vékony szeletek lejtős, rácscs tányérok — tálcák — tetején jutnak az előfőzőbe. Nyolcvan- kilencven fokos vízben pá­rolódik a szelet, s aztán merül alá a 150 Celsius-folcú forró olajba. Mire megteszi azt a háromméternyi távolságot, aranysárga színt kap, s mi­korra a ferde felhordón a töltőgép tölcséréhez ér, ki is hűl. Ott, a kakasülőn két ügyes asszony válogatja a sze­leteket s ízesíti, hogy a cseh­szlovák, nyugatnémet szájíze­ket ne rontsák... Napi tizen- öt-tizenhatezer 50 grammos tasakot tölt meg az a masina, mely fotocellával érzékeli a súlyt, annak segítségével irá­nyítja az adagolást, a fóliahe­gesztést. — Műszakonként hét asz- szony és három — műszaki — férfi dolgozik ebben, a volt gépműhelyi szerelőcsarnokban — folytatja Szebelédi István­ná. — Két évvel ezelőtt kezd­tük a Chips gyártását, s úgy tudom, megalapoztuk hírne­vünket ezen a téren is. A ha­zai piacon kívül szállítunk burgonyaszeletet az NSZK-ba és Csehszlovákiába is. — Nem tudtak valami ma­gyarosabb nevet adni termé­küknek? — Külföldön — elsősorban Nyugaton — a Chips szó fo­galom. Ha ezt egy holland, belga, német vagy angol hall- ja-olvassa, azonnal tudja, mi­ről van szó. Közben megáll a masina: beragadt a fólia, s a fotocel- lás érzékelő leállította a töl­tést. Maga a szeletsütés azon­ban folyamatos, s a felgyü­lemlett Chipszet zsákokba gyűjtik az asszonyok, hogy miután az ügyes kezű Pethö Sándor megjavította a gépet, felöntsék a szeleteket a ga­ratba. Őszi-téli csemege Országh Jánosné gépkezelő szusszan egyet. — Ha áll a gép, én is lazít­hatok — mondja. — Bár igaz, olyankor kevesebb a kereset, csak tizenegy-ötven az óra­bér. — S ha folyamatos az üzem? — Tasakonként tizennyolc fillért kap a műszak, ezt az összeget elosztjuk az éppen munkában levők számával, szóval, nem panaszkodhatunk. Télen meleg, kellemes ez a munkahely. — Nyáron? — Akkor nem üzemel a gépsor, mert nincs kereslet a szeletek iránt — veszi át a szót Hegyvári Mihály műsza­ki dolgozó. — Ez a Chips olyasféle őszi-téli csemege, másrészt, új burgonyából ké­szül, s ugye, annak nemrég kezdődött el a szezonja. No, nem primőr krumpliról van szó, az nagyon megdrágítaná a gyártást. Dékány István növényter­mesztési főágazatvezető nem sokallja a tasakonkénti nyolc­forintos árat. — Nem sokat nyerünk ezen az üzleten, de hát ki gondolta volna, hogy ennyire meg­emelkedik a krumpli ára? Ugyanis, amikor terveztük a Chips gyártását, mi még a kilónkénti háromforintos árra kalkuláltunk. Viszont sok transzferábilis rubelt hoz az országnak, ami, ugye, nem mindegy... A gépsor egyébként valami­kor rósejbmgyártáshoz ké­szült, a Chips-gyártásra Dé­kány Istvánék alakították át. Szinte minden porcikája tár­sadalmi munkában készült, saját, illetve Nyugatról ho­zott tapasztalatok alapján. Gondosan tisztított szerkezetű masina ez, illik is ide a pati­katisztaság, hiszen kényes ter­mék készül a fehérköpenyes asszonyok irányításával. Zizzen a fólia Pethő Sándor int: kész, me­het! Országh Jánosné megnyom­ja a gombot: zizzen a fólia, moccan a gép, s néhány pil­lanat múlva halk zümmögéssel megindul a töltés. Egyszerre két adagoló is működik, az asszonyok alig győzik a kar­tonozást. Kapkodják a tasako- kat, kezük úgy jár, mint a motolla. Be kell hozni a gép­állás okozta lemaradást... B. I. A. Elkezdődött a rendcsinálás Két és fél hónappal az év vége előtt egyetlen érdekelt számára sem titok, hogy az Egyesült Izzó váci fényfor­rásgyára idén veszteséges lesz. A hír önmagában véve nem rendkívüli, hiszen ennek a gyárnak fennállása — 1975 — óta alig volt nyereséges esztendeje. A veszteség mértéke azonban most megdöbbentően magas. Optimista számítások szerint is meghaladja a 130 millió forintot. Ez az összeg hozzávetőlegesen megegyezik az ország legtöbb munkást foglalkoztató nagyüzeme, az EVIRT többi gyá­rának idei nyereségével. Az Egyesült Izzó váci fényforrásgyára az ország egyik legkorszerűbb berendezésekkel felszerelt üzeme. Majd­nem egymilliárd forintjába került a népgazdaságnak. Aligha lehetséges megérteni a váci fényforrásgyár mai helyzetét, ha homályban marad a tegnap, s legalább röviden nem elevenítjük fel az üzem több mint negyedszázados történetét. Az ötvenes évek végétől a jónevű nagyüzem — elsősorban a foglalkoztatási kérdés meg­oldása érdekében — szerte az országban terjeszkedett, üze­meket, gyárakat alapított. így került sor a váci megszerve­zésére is. Kezdetben izzólámpákat ké­szítettek, majd a hatvanas évek elején elkezdődött a vákuum- technikai alapanyagok, az iz­zólámpa-fémszálak, a bevezető elektródok gyártása, üveggyár is épült. A fő termék azonban a tv- képcső volt. Évekig tartott, amíg alaposan megtanulták a munka csínját-bínját. De mert üvegipari háttér 'nélkül a kép­csőgyártás gazdaságtalan volt, a gyártást megszüntették. Tizenhárom éve, 1970-ben alakították ki a fénycsőgyártó bázist. Képcső helyett fénycső A több mint 800 milliós be­ruházás eredményeként — 1977-től folyamatosan fejlő­dött a fényforrásgyártás. Az új fénycsősorok idetele­pítésével az 1975-ös 6,2 mil­lió darabos termelést 21,5 mil­lióra akarták felfuttatni. En­nek érdekében került Vácra az i alkatrészgyártás, s felépítették a magnéziaüveg-gyárat. A fejlesztések tervezett érté­ke 511 millió forint volt, a végén, mint tudjuk, majdnem 900 millióba került. Az ered­mény is messze elmaradt a váraKozástól. Az egy fénycsőre jutó költség ugyanis jelentő­sen meghaladta az előzőleg kalkuláltat. További nehézsé­gekkel járt például az energia­árak emelkedése. Nem sikerült elérni az el­képzelt — jórészt tőkés export­ra szánt fénycső darabszámot sem. Az 1976-os és 77-es évben még teljesítették ugyan a ter­vet, a következő ’ két évben azonban 2, illetve 3 milliós volt a lemaradás, 1980-ban már csak a tervezett mennyiség fe­le készült el, mert a beruházás nem fejeződött be határidőre. Sokasodtak a gondok Marton Pál, a gyári pártbi­zottság titkára szerint a válla­lat vezetői feltételezték, hogy változatlan, illetve emelkedő munkáslétszám mellett dolgoz­hatnak a fénycsősorok. Nem ez történt. Folyamatosan csök­kent a létszám, mert sokan nem vállalták az átszervezés­sel, járó nehézségeket, a ko- rábbitól eltérő munkát A fizi­kai dolgozók száma 1700-ról máig 1450-re csökkent. A sorozatos eredménytelen­ség, a túlfűtött légkör, az ál­landó veszteségesség megtize­delte a műszakiakat is. Sokan közülük inkább vállalták az ingázással járó. fáradalmakat, s budapesti izzós üzemekbe kérték áthelyezésüket. Felépült az amerikai erede­tű, Európában a legmoderneb­bek közé számító fénycsőbura- gyár, üzembe helyezték a ja­pán—magyar kooperációban fejlesztett nagy teljesítményű fénycsősort. A gondok mégis tovább sokasodtak. A magas önköltség miatt a tőkés piacokon értékesített fénycsőre már milliókat fize­tett rá az ország. Idén a terve­zett mennyiségnél 4 millióval kevesebb termék készül a gyártósorokon. Az üveggyár kemencéjét novemberben át kell építeni, ez is 70 millió fo­rintos költséggel jár. A veszteség okai Bővülő feladófke7, szűkös létszám Pilisvörösvár az elsők között A pilisvörösvár! takarékszövetkezetre szinte szó szerint igaz a közismert reklám szlogen: „útba esik jövet, menet a takarékszövetkezet”. A területükhöz tartozó tizenöt község közül ugyanis tizenkettőben van kirendeltségük, vagy legalább pénztáruk. Tehát szinte mindenütt helyben állnak tagjaik és ügyfeleik rendelkezésére. 30 millió forint hitel van kint a lakosságnál. Ennek mintegy 40 százaléka személyi kölcsön, a másik 40 pedig építési hi­tel. Finanszírozzák a mezőgaz­dasági termelés fejlesztéséhez szükséges beruházásokat, gép­vásárlásokat is. A szövetkezet erejéből fut­ja arra is, hogy korszerűsítse, működési feltételeit. A kiren­deltségek zöme saját tulajdonú épületekben Van, ami azt is je­lenti, hogy viszonylag nem ré­giek, a célnak megfelelőek. Pc- mázon a közeljövőben fejező­dik be egy új kirendeltség épí­tése, a régit már kinőtték. — Ebből a szempontból va­lóban nem állunk rosszul — ismeri el Lampert Ferencné. — Nagyobb gondot jelent viszont, hogy az egyre bővülő feladat­körrel nem tartanak lépést bé­rezési lehetőségeink. A fővá­ros vonzása miatt amúgy is nagy a fluktuáció... Kiépített hálózat A szövetkezetnek 15 ezer tagja van, a betétállomány meghaladja a 188 millió forin­tot. Ezzel az összeggel a megye takarékszövetkezetei között a hatodik helyen állnak. — Annak különösen örülünk — mondja Lampert Ferencné főkönyvelő —, hogy betétállo­mányunk folyamatosan növek­szik, idén egyetlen hónapban sem volt visszaesés. Az emel­kedés eddig mintegy 14 millió forintot tesz ki, s ez egyben azt is jelenti, hogy tervünket tel­jesíteni tudjuk. A növekedés ütemét tekintve már másodi­kok vagyunk a megyei rang­sorban. Az eredményes munkához természetesen az még kevés, hogy a szövetkezetnek jól ki­épített a hálózata. Éppen ezért, a lehetőségekhez mérten folya­matosan bővítik szolgáltatásai­kat. Tavaly óta lehet például ifjúsági takarékbetétet nyitni. Az üzletág idén lendült föl igazán, s ma már háromszáz betéttulajdonost tartanak nyil­ván, akik egymillió 300 ezer fo­rintot fizettek be. Egyre nép­szerűbbé válik az átutalási be­tétszámla is. Szeptember else­jétől pedig a szövetkezet keze­li a gépkocsibefizetéseket is. Mindenhez értenek A folyamatosan gyarapodó betétállomány teszi lehetővé a kölcsönök folyósítását. Jelenleg A számok bizonyítanak fgy mind nehezebb megbir­kózniuk a mindig több és több munkával. Sok olyan kiren­deltségük van, ahol még a fel­adatok ellátásában a minimá­lisan szükséges három fő sincs meg. Dolgozóinak ezért szinte minden üzletághoz érteniük kell, hiszen nem jut minden területre külön felelős. Jelen­leg a szakképzettek száma negyvenkettő, pedig legalább 50 kellene. Nehezíti a dolgukat, hogy mögöttük nem áll egy or­szágos szervezet, mint például az OTP esetében. Mindezt nem igazán panasz­ként sorolta a főkönyvelő, de ez is hozzátartozik az összkép­hez. A számok pedig — külö­nösen ebben a szakmában — bizonyítanak, mégpedig azt, hogy a szövetkezet dolgozói, ha néha nehezebb feltételek kö­zött is, de helyt állnak mun­kájukban. M. Nagy Péter A Veszteség okairól sokan és sokféléiképpen vélekedtek a váci és budapesti munkások, műszakiak. Azt emlegetik: gi- gantomániás, megalapozatlan beruházás volt a váci. Látva a bajt, a gyári pártbizottság rendszeresen kutatta a veszte­ségek okait, s tavaly megvizs­gálták, hogv a nagy teljesítmé­nyű fénycsősor miért működik olyan rosszul. Hasonló felmé­rés tárgya volt a példátlanul magas selejtarány is. Az utób­bit a gyár műszaki vezetői nem tartották különösebben súlyosnak. Az előbbi esetben készült ugyan egy 15 pontos intézkedési terv, de végrehaj­tása elhúzódott. Idén alkatrészhiány miatt rendszeresen álltak a nagyérté­kű berendezések, tovább nőtt a selejtarány, csökkent a ter­melés. A gyári párt- és szak- szervezeti bizottság vezetői a városi és a vállalati pártbizott­sághoz fordultak segítségért. A vállalat vezetői ez alkalom­mal a korábbinál is alaposab­ban mérték fel a váci gyárban kialakult helyzetet. A Tungsram vezérigazgatója Varga Mihályt, a váci gyár igazgatóját „eredménytelen gazdálkodási és termelési tevé- kenvssge miatt” igazgatói be­osztásából felmentette. Kiss Lászlót, a budapesti fényforrás- gyár igazgatóját szeptember 1-i hatállyal vezérigazgatói hatás­körrel eredeti teendőinek ellá­tásával a váci gyár igazgatói teendőinek ellátásával megbíz­ta. A vezérigazgatói biztos Szabó Attila főmérnökhelyettest fel­mentette beosztásából. A gyár további két gazdasági vezetője most ideiglenes jelleggel látja el korábbi feladatát. A rendcsinálás elkezdődött. Csulák András Következik: Élenjáró exportőr — veszte­séggel Forog, kavarog a levegő Kavarog a levegő, amelyet a képen Iáhatő ventillátor forgat meg. A Szellőző Művek termékét szereli be a Klíma Ipari Szö­vetkezet szentmártonkátai telepén készülő léghűtő egységekbe. Kiss István a ventillátor állítható lapját igazítja, szabályozva ezzel a lehűtendő levegő mennyiségét. Trencsényi Zoltán felvétele Körzeti megbízottak tanácskozása Példás együttműködés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents