Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-04 / 234. szám

"x^áíifSSf 1983. OKTÓBER 4., KEDD A Pravda szerkesztőségi cikke a genfi tárgyalásokról Megtévesztő amerikai propaganda A Pravda keddi számá­ban szerkesztőségi cikket közöl „Rugalmasság Wa­shingtoni módra — avagy egy újabb megtévesztés” címmel. A cikket az aláb­bi biakban ismertetjük. Az utóbbi két hét 6orán Washington széles körben rek­lámozza a közép-hatótávolsá­gú atomfegyverekkel kapcso­latos genfi tárgyalásokon kép­viselt, állítólag rugalmasabb álláspontját. E reklámhadiárat csúcspontja az Egyesült Álla­mok elnökének az ENSZ-ban mondott beszéde volt, ahol az elnök kihirdette a világnak az „új” amerikai álláspont alap­vető elemeit. Miről van valójában szó? Lehetséges, hogy az Egyesült Államok végül is ainra a kö­vetkeztetésre jutott, hogy el kell állnia új atomrakétáinák európai telepítésétől? Egyáltalán nem. Csakúgy, mint eddig, most is azt java­solja, hogy mindössze arról szülessen megállapodás: meny­nyivel csökkenjen a szovjet közép-hatótávolságú rakéták száma, és hány amerikai ra­kéta európai telepítésével egé­szítsék ki a NATO már meg­levő nukleáris fegyvertárát. Akkor talán Washington­ban felismerték azoknak a kísérleteknek a hiábavalóságát, amelyek azt akarják elérni, hogy a Szovjetunió ne köve­telje az angol és a francia atomfegyverek számításba vé­telét, feledkezzék meg arról, kire irányulnak ezek a fegy­verek ? Semmi ilyesmiről szó sincs. Az Egyesült Államok továbbra is kategorikusan megtagadja az angol és a francia rakéták, s az atomfegyvereket célbajut- tatá repülőgépek számításba vételét. Csakúgy, mint eddig, nem akarja tudomásul venni azt a teljesen magától értető­dő tényt, hogy a Szovjetunió — megállapodás útján, ha az Egyesült Államok hajlandó a erre, vagy anélkül —, de min­denképpen rendelkezni fog az e fegyvereket megfelelő mó­don ellensúlyozó potenciállal. Akkor miről van egyáltalán szó az elnök és a többi ame­rikai hivatalos személyiség nyilatkozatában, miről szól­nak ezek a nagyhangú meg­nyilatkozások? Vegyük sorjá­ban, ELŐSZÖR: Mint ismeretes, a fenti két alapkérdéssel kap­csolatban elfoglalt — jogelle­nes és egyszerűen irreális —, álláspontját Washington úgy egészítette ki, hogy — mint­ha csak azért tenné, hogy méginkább elfogadhatatlanná tegye a Szovjetunió számára — „jogot formál” annyi új amerikai rakéta európai tele­pítésére, amennyivel a Szov­jetunió rendelkezik nemcsak az ország európai, de ázsiai részén együttvéve. Természe­tesen a kérdés ilyetén felte­vésében semmilyen logika • nincs, mivel a Szovjetunió Ke­leti területein levő közép-ható­távolságú rakétáknak semmi közük Európához. Ottani el­helyezésüknek megvan a ma­ga oka. Nos, megszületett a döntés: ezt a nyilvánvaló ostobaságot, amit „globális hozzáállásnak” neveztek el, bizonyos mérték­ben álcázni kell. Most a „globális hozzáállás” helyett „globális mennyiségi határokról’ beszélnek, ami közérthető nyelvre lefordítva a következőt jelenti: az Egye­sült Államok ez esetben is be akarja bizonyítani, hogy „joga van” a már meglevő, európai és ázsiai előretolt telepítésű atomeszközei kiegészítéseként ugyanannyi közép-hatótávol­ságú új rakétát telepíteni, amennyi ebből a fegyvertípus­ból összesen van a Szovjet­unió egész területén. Az Egye­sült Államok jelenlegi állás­pontjának minden „újdonsá­ga” és „rugalmassága” abban áll, hogy most, ahogy látható is, azt ígérik: nem összes ra­kétájukat telepítik Európában, hanem azoknak csak bizonyos hányadát — a többit pedig — ahogyan az elnök bejelentet- ‘te — „valahol másutt”; az Egyesült Államok vezetőinek magyarázataiból kitűnik, hogy ez a „valahol” a Szovjetunió területeinek közelében lenne. MÁSODSZOR: az Egyesült Államok és a NATO jelenlegi tervei szerint — mint Isme­retes — 572 közép-hatótávolsá­gú nukleáris eszközt akarnak telepíteni Európában (108 da­rab Pershing—2 ballisztikus rakétát és 464 darab földi te­lepítésű manőverező robotre­pülőgépet). S íme, most ünnepélyesen kijelentik, hogy abban az eset­ben, ha a Szovjetunió „áldá­sát adja” mondjuk 450 és nem 572 amerikai rakéta telepíté­sére Európában, és más, a Szovjetunióval határos terüle­teken, és beleegyezik abba, hogy saját rakétáinak számát megfelelő módon csökkenti, akkor az Egyesült Államok hozzájárul ahhoz, hogy tanul­mányozza: milyen összeállítás­ban telepíti az említett két fegyvertípust. Ezen álláspont alapját az a teljesein elfogadhatatlan kité­tel képezi, hogy a Szovjetunió csökkentse rakétáinak szá­mát, az Egyesült Államok vi­szont telepítheti saját raké­táit. Emellett teljesen homá­lyos megfogalmazásokat al­kalmaznak, olyanokat, ame­lyek szabad kezet adnának az Egyesült Államoknak a Nyu- gat-Európában telepítendő Pershing—2 rakéták számának meghatározásában. Ez ellen­tétben áll az olyan, Nyugaton terjesztett híresztelésekkel, miszerint az Egyesült Államok esetleg teljesen eláll e raké­ták telepítésétől. HARMADSZOR: az Egyesült Államok mind ez idáig ra­gaszkodott ahhoz, hogy az európai nukleáris fegyverzet korlátozását célzó bármely megállapodás csak a földi te­lepítésű közép-hatótávolságú rakétákra vonatkozzék. Az Egyesült Államok, arra töre­kedve, hogy megőrizze a NA­TO jelenlegi fölényét a kö­zéphatósugarú — nukleáris fegyvereket hordozó — re­pülőgépek számát illetően, minden alap nélkül síkraszállt amellett, hogy ezen repülőgé­peket ne vonják be a megálla­podásba. Most az Egyesült Államok — mintegy „szívességet” téve a Szovjetuniónak — kinyilat­koztatta készségét, hogy meg­vizsgálja e légi hordozóeszkö­zök bevonásának lehetőségét a megállapodásba. Ezt a „készséget” azonban Washing­ton a Szovjetunió számára ele­ve elfogadhatatlan feltételek­hez kötötte. Először is, a Szovjetuniónak el kellene fogadnia az Egye­sült Államoknak a rakétákkal kapcsolatos álláspontját, bele­értve az új amerikai rakéták telepítését Európában és má­sutt. Már ez is elég ahhoz, hogy világossá váljék: a légi eszközök kérdésében elfoglalt amerikai álláspont „újdonsá­ga” csupán illúzió. Másodszor, a megállapodás szerinti korlátozás nem vonat­kozna valamennyi középható­sugarú repülőgépre, csupán az amerikai fél által önkényesen kijelöltekre. Ennek kapcsán az Egyesült Államok nem cs'nál titkot abból, hogy milyen len­ne ez a kijelölés. A megálla­podásinak ki kellene terjednie valamennyi szovjet középha­tósugarú repülőgéptípusra; ugyanakkor kizárnának a megállapodásból több száz olyan amerikai gépet, amely Nyuoat-Európában vagy az európai partoknál tartózkodó anyahajókon állomásozik, s ugyancsak kizárnák az Egye­sült Államok NATO-szövetsé­geseinek balamennyi légi hor­dozóeszközét. Most, amikor különösen fe­lelős magatartást követel az Európát fenyegető veszély el­hárításának feladata, amikor gyakorlatilag eldől a kérdés, milyen irányban fejlődik to­vább az európai helyzet — az európai biztonság megerő­sítésének, a háborús veszély csökkentésének irányában, vagy a fegyverkezési verseny további fokozása, a konfrontá­ció további erősödése felé — Washington ismét demonstrál­ja. hogy nem törődik a né­pek igazi vágyaival, és nem akar megállapodást. És az Egyesült Államok militarista politikáját semmiféle, az ál­lítólagos „rugalmasságról” hangoztatott szólamokkal nem lehet leplezni. Chile Ellenzéki testület Egyesített vezető testületet hozott létre a chilei kommu­nistákat és szocialistákat tö­mörítő Demokratikus Népi Mozgalom és az öt különféle irányzatú politikai párt által létrehozott Demokratikus Szö­vetség. Az összefogást koordináló testület feladatai közé tarto­zik, hogy népi megmozduláso­kat szervezzen a Pinochet-dik- tatúra ellen, követelje az ost­romállapot megszüntetésst, de­mokratikus kormány létreho­zását, az alkotmányos jogok helyreállítását, a gazdaságpo­litika ' megváltoztatását. A chilei fővárosból érkező hú';k szerint az egyesített vezetősé­get létrehozott ellenzéki pár­tok tömegmegmozdulásokat szerveznek október 11-re, októ­ber 13-án pedig megtartják a diktatúra elleni nemzeti til­takozás hatodik napját. A rekéiatehpítésrcl tanácskoznak Az atlanti közgyűlés ülése Az eurohadászati rakéták közelgő telepítése uralja az atlanti közgyűlés idei, 29. ülésszakát, amely vasárnap nyílt meg Hágában. Ezen a tanácskozáson min­den évben a NATO-tagorszá- gok mintegy kétszáz parla­menti képviselője ül össze az Atlanti Szövetség időszerű problémáinak megvitatására. A péntekig tartó hágai ülés meghívottal között szerepel Paul Hitze genfi amerikai küldöttségvezető is. A hágai atlanti közgyűlés munkájának közéopontjában a testület különbizottságának je­lentése áll. Ez az európai atomfegyverek kérdését elem­zi az 1979-es kettős határozat alapján. A közgyűlést pénte­ken szavazás zárja erről a jelentésről és a kapcsolódó ajánlásokról. Előzetes tájékoztatás szerint megvitatják a közgyűlésen a kelet—nyugati kapcsolatok egészét — politikai, gazdasági, műszaki-tudományos és ke­reskedelmi téren egyaránt. Megfigyelőként jelen vannak ezúttal először ausztráliai és japán parlamenti képviselők is. V/einberger római villámlátogatása Teljes a nézetazonosság Jd’ Az eurorakéták . nyugat­európai telepítésének;, kérdése, a libanoni helyzet és az olasz —amerikai katonai együttmű­ködés állt Caspar Weinberger amerikai hadügyminiszter hét­fői római tárgyalásainak kö- zéonontjában. Weinberger ázsiai útjának végén egynapos látogatást tett az olasz fővárosban, s megbe­szélést folytatott Andreotti külügyminiszterrel, valamint Spadolini hadügyminiszterrel. Az amerikai hadügyminisz­tert fogadta II. János Pál pá­pa, s Weinberger tárgyalt Agostino Casaroli bíborossal, a Szentszék külügyminiszteré­vel is. Az olasz—amerikai tárgya­lásokról kiadott közlemény a teljes nézetazonosságot húzza alá az érintett kérdésekben. Weinberger mindkét olasz tárgyalópartnere támogatta a genfi konferencián képviselt amerikai álláspontot Az együttműködés fokozását várják (miens Washingtonban Karl Carstens, az NSZK államfője hétfőn hivatalos lá­togatásra az Egyesült Álla­mokba utazott. A nyugatné­met államfő Washingtonban tárgyal Ronald Reagan ame­rikai elnökkel, és beszédet tart az amerikai kongresszus előtt. Carstens látogatására abból az alkalomból kerül sor, hogy 300 évvel ezelőtt vándoroltak be az első német telepesek a mai Egyesült Államok terüle­tére. 12 napos egyesült álla­mokbeli útja során Carstens meglátogat több olyan várost, ahol nagyobb számban élnek német eredetű lakosok.,. A bevándorlási évforduló eseményeit Bonn a hivatalos propaganda segítségével az Növekvő osztrák gazdasági gondok Szakszervezeti .kongresszus Bécsben hétfőn megkezdő­dött az Osztrák Szakszervezeti Szövetség (ÖGB) 10. országos kongresszusa. A szombatig tar­tó tanácskozáson Ausztria nö­vekvő gazdasági gondjai: az emelkedő munkanélküliség, az államosított ipar tömeges el­bocsátásokkal járó válsága, a reálkeresetek megőrzése áll­nak előtérben. Az egységes szövetség 1,6 milliós fős tag­ságát a 15 szakszervezet 1400 küldötte képviseli a kongresz- szuson, amely négyévenként ül össze. A tanácskozáson sok külföl­di meghívott vendég is részt vesz, köztük a SZOT küldött­sége Gáspár Sándor főtitkár vezetésével. A hétfői megnyitó ülés va­lamennyi beszéde azt sugal­mazta: az osztrák szakszerve­zeteknek. tekintettel a vi­lággazdasági válságra és az ország halmozódó gondjaira, minden korábbinál mértéktar­tóbb igényekkel kell fellép­niük, hogy ne veszélyeztessék már elért vívmányaikat. NSZK és az Egyesült Államok együttműködésének fokozásá­ra kívánja felhasználni. Dezertált hatszáz libanoni katona Megsértették a tűzszünetet Súlyos összetűzések robban­tak ki hétfőn délután Bejrut déli részében a kormánycsa­patok és a síita fegyveresek között. A szembenálló felek automata fegyverekkel és pán­céloselhárító lövegekkel lőtték egymás állásait. Helyi megfi­gyelők a mostani összecsapá­sokat az egy hete létrejött tűz­szünet eddigi legsúlyosabb megsértésének tekintik. Hétfőn Damaszkuszból jövet Athénba érkezett Valid Dzsumr blatt, a Libanoni Haladó Szo­cialista Párt vezetője, hogy Andreasz Papandreu görög miniszterelnökkel a Libanon­ban ‘kialakult helyzetről ta­nácskozzék, A libanoni politi­kus Athén után Rómába és Párizsba látogat. Drúz szocialistapárti vezető vasárnap túlzottnak minősí­tette az Amin Dzsemajel el­nök vezette központi kor­mányzat felháborodását azért, mert a drúzok „adminisztratív tanácsot” alakítanak az álta­luk ellenőrzött területeken. Libanoni hivatalos forrás­ból hétfőn megerősítették, hogy a hét végén 600 katona, köztük 30 tiszt dezertált a li­banoni hadseregből. A kato­nák tisztjeik vezetésével a Szíriái ellenőrzés alatt levő Hamana városba vonultak és vasárnap nyilatkozatban je­lentették be. hogy azért szán­ták magukat erre a lépésre, mert saját népük ellen kellett háborút viselniük. Amin Dzsemajel elnök hét­főn a kormány és a hadsereg vezetőivel sürgős tanácskozá­sokat kezdett a kormányhad­seregen belül kialakult hely­zetről Az államfő először Sa- fik el-Vazzan ügyvezető mi­niszterelnökkel, Ibrahim Tan- nusz tábornokkal, a hadsereg főparancsnokával és Nádim el-Hakim tábornokkal, vezér­kari főnökkel ült össze. Dzse­majel később ugyanerről a kérdésről a kabinet tagjaival tanácskozott. A libanoni partok mentén, a déli határtól egészen Szidon városáig izraeli hadihajók cir­kálnak. Vasárnap 30 izraeli hadihajó részvételével a par­tok mentén hadgyakorlatot tartottak. A PFSZ legnagyobb tag- szervezetének, az El Fatahnak a szóvivője Tripoliban hétfőn bejelentette, hogy a sziriai ha­tóságok vasárnap bezáratták az El Fatah damaszkuszi iro­dáit és távozásra szólították, fel munkatársait. Mélyül a PS1P válsága Ismét Saures lett a főtitkár Nagy többséggel újból a Portugál Szocialista Párt fő­titkárává választották Mario Soares jelenlegi miniszterel­nököt. A párt vasárnap este befejeződött háromnapos kongresszusán elfogadták a szervezeti szabályzat módosí­tására vonatkozó főbb elve­ket azzal, hogy azokat az újonnan megválasztott orszá­gos tanács öntse végleges for­mába. Ezek között szerepel a marxizmusra való hivatkozás törlése. A mostani V. kongresszu­son a Soares-csoport fölényes győzelmet aratott, hiszen a küldöttek (642 támogató, 131 ellenszavazattal, valamint 44 tartózkodással), jóváhagyták a szocialista-szociáldemokrata koalíció eddigi ténykedését. A „nagy egységgel” egy Időben azonban tovább mélyült a párt belső válsága, hiszen a párt történetében első Ízben fordult elő, hogy az országos tanács tagjaira, vezető testü­letéire a párt balszárnya kü­lön listát állított. Mitterrand megnyitó beszéde Francia-afrikéi csúcsértekezlet Mitterrand elnök megnyitó beszédével a kelet-franciaor­szági Vittelben hétfő délután megkezdődött a francia—af­rikai csúcsértekezlet. Az elnök kiemelte: el kell kerülni azt, hogy a helyi konfliktusokban kelet—nyugati feszültség tük­röződjék vissza, mert ez meg­nehezíti megoldásukat. Ezzel összefüggésben Namíbiát és Csádot említette. A csádi konfliktusról szól­va kijelentette: Franciaoorszá­Egy összecsapás közben vesztette éhtét Angol kém Afganisztánom ym Kabulban nemzetközi sajtó­értekezleten tárták külföldi újságírók elé azokat az újabb bizonyítékokat, amelyek a nyugati hírszerző szolgála:ok- nak az Afgán Demokratikus Köztársaság elleni felforgató tevékenységéről tanúskodnak. A Bakhtar hírügynökség szóvivője elmondta, hogy egy ellenforradalmi csoport elleni fegyveres összecsapás közben Afganisztán Parvan nevű tar­tományában életét vesztette egy angol kém, bizonyos Stewart Bodman. A nála ta­lált dokumentumok szerint nyugati hírszerző szolgálatok számára gyűjtött és továbbí­tott információkat. Az afgán biztonsági erők fényképezőgépeket, szovjet és afgán egységek csapatmozdu­latairól készült felvételeket, filmfelvevőt és az Egyesült Államokban Afganisztánról kiadott tereptárképet tál illák nála, továbbá egy naplót is. Ebben annak a nyugati hír­szerző csoportnak a tevékeny­ségéről olvashatók feljegyzé­sek, amelyhez ő maga is tar­tozott. A csoport egyebek kö­zött mesterséges holdakkal összeköttetést teremtő külön­leges berendezésekkel, infor­mációk megfejtéséhez szüksé­ges komputerekkel, robbanó­anyag előállításához és rob­banószerkezetek készítésére vonatkozó utasításokkal volt ellátva. Brit Munkáspárt Uj elvezér A brit Munkáspárt brigh- toni kongresszusa a vezér után új alvezért is választott. A választás — akárcsak Kin- nock esetében, elsöprő több­séggel — Roy Hattersleyre esett. Hattersley aki Denis Héa- leynek, a párt legtapaszlal- tabb, magát ezúttal jelöltetni nem hajlandó politikusának a tisztét veszi át, éppen 10 év­vel idősebb Kinnocknál. Az utolsó munkáspárti kormány­ban külügyminiszter-helyet­tes, majd árügyi miniszter volt, ellenzékben pedig az „árnyékkormány” belügyi szó­vivője. A labourista politikai színskálának ő a jobbközepén helyezkedik el, a komoly programmódosítások híve, aminek nyíltan hangot is ad,, got az az alapelv vezérli, hogy biztosítani kell minden or­szág területi integritását, szu­verenitását. népének függet­lenségét; a megoldást pár­beszéd és tárgyalások útján kell kereisni. Az afrikai országok nehéz gazdasági helyzetéről kijelen­tette: a fejlett ipari országok­nak nagyobb segítséget kelle­ne nyújtaniok a fejlődő orszá­gok számára, mert különben ők is egyre mélyebben süp­pednek máid a gazdasági vál­ságba. A francia kormány nö­velni fogja a fejlődő országok­nak nyújtandó segítséget; a jövő évi költségvetésben 15— 17 százalékkal növelik az erre a célra fordítandó összegeket, noha a költségvetési kiadások összege csak 6,3 százalékkal emelkedik. A megnyitó ülés után a konferencia zárt ajtók mögött folytatta munkáját. A plenáris ülésen kívül kétoldalú tárgya­lások is folynak a különbör.ő államfők között. A konferen­cia nem hoz határozatokat, s nem adnak ki záróközleményt sem. A tanácskozások befe­jeztével kedd este Mitterrand elnök sajtóértekezleten össze­gezi a tanulságokat. A zárt ajtók mögött tartott olenáris ülésen a kiszivárgott értesülések szerint Sekou Touré guineai elnök javasolta: azok a részvevők, akik ezt óhajtják, folytassanak külön tanácskozást arról, miképpen tudnának hozzájárulni a csá­di probléma rendezéséhez. A konferencia első'p'enáris ülése este hét óra után ért véget. A konferencia kedd délután tart ismét plenáris ülést. Dél­előtt kétoldalú találkozókra kerül majd sor a részt vevő állam- és kormányfők között. Jacques Delors gazdasági és Dénzügvminiszter a délelőtt folyamán gazdasági kérdések­ről folytat megbeszélést afri­kai kollégáival.

Next

/
Thumbnails
Contents