Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-23 / 251. szám

1983. OKTÓBER 23., VASÁRNAP \A hét ^nepo^mÄTWTRDTTri Rakétaellenes akciók Nyugat-Európában Milliók megmozdulásai — Zsákutca a libanoni tárgyalásokon Növekvő feszültség, új provokációkkal a Karib-tenger térségében A világpolitika legfontosabb eseménye kétségtelenül az a tüntetéssorozat volt, amely a hét végén zajlott le Nyugat- Éurópa nagyvárosaiban, fal­vaiban. A második világhábo­rú utáni idők történetében ed­dig példa nélküli módón több millió ember vonult ki az ut­cákra, hogy kifejezze tiltako­zását az ellen, hogy az Egye­sült Államok és NATO-szö- íretségesei az idén november— decembertől kezdve hozzálás­sanak az Észak-atlanti Szer­vezet 1979. úgynevezett kettős határozatának végrehajtásá­hoz, s 572 Pershing—2 rakétát, illetve manővereztethető ro­botrepülőgépet telepítsenek Európa nyugati részének or­szágaiba. ■ • MI AZ ÜJ ELEM EZEKBEN A TILTAKOZÓ MEGMOZDU­LÁSOKBAN? ______________ ,' A békemozgalom, amelyet a NATO-országok hivatalos kö­réiben nemegyszer „eltemet­itek”, ismét hitet tett rendkí­vüli találékonyságáról csak­úgy, mint vitalitásáról. A bé­kemegmozdulások zászlajukra az erőszakmentességet írták. Olyan új harci formákat talál­tak. amelyek valósággal sok­kolták a telepítés híveit. Fő harci eszközük az úgynevezett „élő emberi lánc". Mit jelent ez? Azt, hogy bizonyos útvo­nalakon. amelyek vagy jelké­pesén vagy a gyakorlatban alapvető fontosságúak a no- rí vember—decemberben meg­kezdődő rakétatelepítés szem­pontjából, az emberek egymás 'kézét fogva, békedalokat éne­kelve, alakítanak ki „élő sö­vényt”. így akarják kifejezni, hogy nem kívánják országuk ■'területét háború esetén csata­térré Változtatni.* 1 * * * V Bizonyosak '^ugyanis abban — kormányaik ^hivatalos álláspontjaitól elté­rő módon —, hosy az új ame- 1 rikai rakéta-nukleáris fegyver­* rendszerek nyugat-európai - hadrendbe állítása veszélyez- ' tetné a békét. A milliók, akik áz utcákon mozogtak ezen a hét végén, azt fejezték ki ak- ■ dóikkal, hogy mm hisznek a NATO hivatalos propagandá- ‘ jának. Ez ugyanis olyan képet igyekszik festeni, mintha a , NATO részéről egetően szük­séges volna valamilyen „pót- fegyverkezésre”, hiszen az erő­viszonyok jelenleg a középha­tótávolságú rakéta-nukleáris arzenálban egyoldalúan a Szovjetunió javára tolódtak volna el. A2 emberiség sze­rencséjére azonban ennek az állításnak mind kevésbé ad­nak hitelt Nyuqat-Euróvában • fis. Ezért következett be az, amitől a hidegháborús körök annyira tartottak: olyan „for­ró őszre” kerül sor Nyugat- Európában, amelynek során milliók emelik fe] szavukat a fegyverkezési verseny újabb, S ashingtonból meghirdetett rdulóia ellen. MIÉRT BONTAKOZTAK KI OLY ELEMI ERŐVEL EZEK AZ AKCIÓK? Nyilvánvalóan azért, mert bebizonyosodott, alapvetően .hamis a Reapan-kormányzat- nak az az érvelése, amellyel el akarja fogadtatni a nyugat­európai közvéleménnyel az úgynevezett „kettős határozat* csupán fegyverkezési oldalát Mint emlékezetes ugyanis az Észak-atlanti Szerződés Szer- íj .vezetőnek 1979-es döntése sze- ■rint tárgyalásokat kell kezde­tni a Szovjetunióval a közép- hatótávolságú rakéta-nukleá 1, ris fegyverek csökkentéséről. S ha csupán e megbeszélések nem vezetnek eredményhez lehet megkezdeni 1983 végé­től az 572 Pershing—2 rakéta és manóverez+ethető robotre­1 pülőgéo telenítését az euró­pai NATO-államökban. Mint most neves közéleti személyiségek mesnyilatkozá­; sából kitűnik, annak ideién — 1979-ben — nem gondolták so­1 kan komolyan, hogy az úgyne­vezett ..kettős határozat” tár V gyal ásókra vonatkozó részét az Észak-atlanti Szervezet hi vátalos körei oly szemérmet­len módon szabotálják, mini amilyennek 7elenleg tanúi le­hetünk. Bár békemozgalmi erők már akkor figyelmeztet­tek: ha egyszer hozzálátnak az Egyesült Államokban az új modern fegyverrendszerek gyártásához, aligha kerülhető el majd rendszerbe állításuk is. Hiszen hogyan is lehetne várni azt, hogy Washington kompromisszumos megoldá­sokra törekedjen ebben a fegyverfajtában, amikor a ha­diipar vezetői és a velük ösz- 6zefonódott politikusok abban érdekeltek, hogy ezt az 572 új fegyvert legyártsák és elhe­lyezzék a támaszpontokon az eredeti tervek szerint... A genfi tárgyalások jelenle­gi fordulójában — amelyet a NATO-körökben előszeretettel neveznek a telepítés előtti „utolsó menetnek” — Wa­shington olyan merev maga­tartást tanúsít, amely nemcsak a szocialista közösség számá­ra teszi nyilvánvalóvá, hogy mindenképpen az új fegyverek hadrendbe állítására törekszik. A nyugati közvélemény is fel­mérhette azt: az amerikai hajthatatlanság nyilván össze­függ azzal, hogy már megkez­dődtek a földmunkák az üj kilövőhelyeken, s hogy a hely­színen vannak már egyes al­katrészek. A NATO-fővárosok- ban nem tudták megcáfolni azt, hogy adotj jelre — amely november—decemberben kö­vetkezik be — villámgyorsan összeszerelhetők a már hely­színen levő alkatrészek és né­hány nap leforgása után a Pershing—2 rakéták és a ma­nővereztethető robotrepülőge- pek közül mintegy 50—100 már ott lehet az indítóállomá­sokon. Bebizonyosodott azonban az is a nyugat-európai közvéle­mény aktív része előtt, hogy hazug a NATO-propaganda másik állítása is. Eszerint a szocialista közösség országai az utolsó pillanatig remény­kednek abban, hogy nem ke­rül majd sor valamiféle „cso­da folytán” a telepítésre. S amikor majd november—de cemberben az első Pershing—2 rakéták és robotrepülőgépek rendszerbe állnak, a Varsói Szerződés államai „megdöb­bennek majd a Nyugat eltö­kéltségétől” és a de facto hely­zet alapján engedményeket tesznek, azaz elfogadják a NATO-diktátumOkat... A múlt hét eseményei vilá­gossá tették, hogy a NATO-ál- lamok erre nem számíthatnak. A Varsói Szerződés honvédel­mi minisztereinek tanácskozá­sán ismét világossá tettek: a védelmi szervezet megteszi mindazokat az ellenlépéseket, amelyek a nyugati rakétatele­pítés nyomán szükségessé vál­nak. Bár ez már többször el­hangzott szovjet nyilatkoza­tokban, de a VSZ honvédelmi minisztereinek egységes ftlso- rakozása a nyugati zsarolási kísérlet tetőpontján, nyilván mély hatást tett a NATO-álla- mok békemozgalmi vezetőire... MIÉRT NEM JÖTT LÉTRE A LIBANONI MEGBÉKÉLÉ­SI ÉRTEKEZLET? A fegyverszünetet is csak alig lehet megtartani. Minden­nap érkeznek jelentések arról, hogy Libanonban lövöldöznek és néha kisebb helyi tüzérsé­gi párbajok is jelzik, hogy a tűzszüneti egyezmény mennyire törékeny. Tudják ezt minden oldalon, hogy ha gyorsan nem sikerül továbblépni az átme­neti katonai megoldástól a po litikai rendezések felé, ez rendkívüli veszélybe sodorja az országot. Vagy azzal kell szembenézni, hogy a harcok teljes erővel újra kiújulnak és folytatódik a polgárháború a rettenetes vérfürdőkkel, vagy pedig a jelenlegi „status quo” alapján szentesítik Li­banon felosztását és szétdara- boltságát. A héten már-már úgy tűnt. hogy minden oldalról megér­tik a helyzet súlyosságát, s lét­rejöhetnek a politikai rende­zést előmozdító megbékélés! tárgyalások. Ezek színhelyéül a bejrúti nemzetközi repülő­teret akarták rákényszeríteni minden libanoni erőre. Köz­ismert azonban, . hogy ezt a területet az Egyesült Ál­lamok tengerészgyalogsága ellenőrzi, amely az úgy­nevezett „soknemzetiségű bé­kefenntartó erő" részeként Reagan elnök és az amerikai kongresszus döntése alapján 1985 végéig jogot formál a be­avatkozásra az ország bel- ügyeibe. Ezek után nem meg­lepő, ha a Valid Dzsumblatt vezette erők nem tartották eléggé biztonságosnak a bejrú­ti nemzetközi repülőteret ezekre az életbevágóan fontos tárgyalásokra. Több napos hu­zavona után végül is létrejött a megegyezés az új színhely­ben: Genf, a svájci konferen­ciaváros ad majd otthont e nagy fontosságú libanoni meg­beszélésnek is. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű, hiszen nemcsak a helyszín volt problematikus. Amikor ugyanis létrejött vég­re a megállapodás a genfi tár­gyalásban, Dzsemajel kormá­nya újabb „időzített bombát” helyezett el. Egyetlen tollvo­nással hatálytalanította az 1970-ben meggyilkolt akkori libanoni belügyminiszter ren­deletét, amely engedélyezte néhány korábban betiltott párt — így a Libanoni Kommunis­ta Párt és a Baath Párt — működését és új pártok ala­kítását. Ez az antidemokrati­kus döntés megkérdőjelezheti a genfi értekezlet megtartását csakúgy, mint esetleges sike rességét. MIÉRT VÁLT VESZÉLYES­SÉ A HELYZET A KARIB- TENGER TÉRSÉGÉBEN? A héten zavaros eseményso­rozat következményeként a grenadai hadsereg vezetői megölették Bishop miniszter­elnököt. a kabinet négy tagját és több szakszervezeti vezetőt. Az egyelőre még nem teljesen áttekinthető fejlemények ki­robbantó oka az volt, hogy súlyos nézeteltérések keletkez­tek a szigetország további fej­lődésének iránya tekintetében az államéletet irányító Üj Mozgalom vezetésében. A helyzetet az teszi különö­sen veszélyessé, hogy Wa­shington a jelek szerint ha lászni akar a zavarosban. A karib-térségbeli országok saj tókommentárjai szerint a Fe­hér Ház szeretné felhasználni a kínálkozó alkalmat arra, hogy eltérítse a kis, baloldali irányvonalat követő kormány­zatot a következetes antiimpe- rialista politikától, s olyan for­dulatot kíván létrehozni amely megfelel Washington érdekeinek. A szigetországban mintegy ezer amerikai állam polgár él. Bár semmi veszély nem fenyegeti őket. az Egye­sült Államok kormányzata hagyományos recepthez folya­modott. Az eredetileg Liba­nonba vezényelt repülőgéo- anyahajót és más haditenge­részeti egységeket sürgősen átirányította a Grenada kör­nyéki vizekre. Mint a Fehér Ház bejelentette: ha az ezer amerikai ott „veszélybe kerül” az észak-amerikai katonai erő beavatkozik védelmükre. Ez oly ismerősen hangzik, hogy több ország máris kifejezte tiltakozását a nyilvánvalóan készülő észak-amerikai be­avatkozás ellen ... Árkus István Damaszkusz SZVSZ ülésszak A szíriai fővárosban szom­baton a béke védelméről és a multinacionális vállalatokkal szembeni lépésekről előterjesz­tett beszámolók feletti vitával folytatódott az SZVSZ irodá­jának 30. ülésszaka. Az ülésszak résztvevői fel­hívást fogadtak el, amelyben fel zólítják minden ország dol­gozóit és szakszervezeteit: tartóztassátok fel a fegyver­kezési hajszát!, akadályozzá­tok meg a Pershing—2 raké­ták és a robotrepülőgépek te­lepítését!, vegyétek elejét a rombolásnak és egy nukleáris tömegpusztításnak!”. Egyide­jűleg akcióegységre szólították fel a szakszervezeteket a mul­tinacionális vállalatok elleni harcban. A tanácskozáson részt vett Gáspár Sándor, az SZVSZ el­nöke. Béketüntetések világszerte (Folytatás az 1. oldalról.) szombaton a NATO egyesült fegyveres erői norvégiai fő­hadiszállása előtt a norvég békemozgalom szervezetei. Tiltakoztak az ellen, hogy Norvégiát bevonják a NATO nukleáris stratégiai terveibe. Szombaton Becsben nagy­szabású béketüntetések kez­dődtek, soktízezer ember részvételével. A nagyszabású közös megmozdulásokat a legkülönbözőbb világnézete­ket képviselő pártok, szerve­zetek, egyházak kezdeményez­ték. Bruno Kreisky volt kancel­lár, az Osztrák Szocialista Párt elnöke a szombati Ar- beiter-Zeitungban megjelent nyilatkozatában rámutatott: a korábbi bonni — szociálde­mokrata — kormány azért vállalta a NATO kettős hatá­IWashington lekicsinyít a nicaraguai javaslatokat Ellenforradalmi támadás A közép-amerikai helyzet rendezését célzó új nicaraguai javaslatok „első látásra nem kielégítőek” — közölték az amerikai külügyminisztérium­ban. A Miguel d’Escoto nicara­guai külügyminiszter által csütörtökön előterjesztett terv csupán „néhány általános ren. dezési elvet tartalmaz” — mondta a külügyminisztérium szóvivője, majd rosszallását fejezte ki annak Washington- ellenes tartalma miatt. A Contadora-csoport koráb­bi 21 pontos rendezési tervé­re épülő megállapodási javas­lat követeli az amerikai kato­nai tevékenység beszüntetését a térségben, a nicaraguai el­lenforradalmárok lefegyverzé­sét, valamint a salvadori és a hondurasi területen lévő ame­rikai támaszpontok bezárását. Hondura6ból érkezett ellen, forradalmárok pénteken este újabb támadást hajtottak vég. re egy nicaraguai kikötő el­len. A gépfegyverekkel és ágyúval felszerelt motoros bárkákról az Atlanti-óceán partján fekvő Puerto Cabeza kikötőjét lőtték, ahol éppen egy élelmiszert szállító hajó rakodott ki. A támadásban egy rakodómunkás vesztette, 10 másik megsebesült. rozatát, mert úgy látta: csak ezzel lehet az amerikaiakat tárgyalásra késztetni, A re­mények azonban nem telje­sedtek be, azért támogatja most az SDP a békemozgal­mat. Ha az SPD maradt vol­na kormányon az NSZK-ban, nagyobb erőfeszítéseket tett volna, hogy továbbtárgyalás- ra bírja az amerikaiakat. Fe­lelős politikusok számára el­fogadhatatlannak kell lennie a ténynek, hogy (az NSZK-ban) szörnyű, veszélyes fegyverek vannak, amelyek felett a kor­mány nem rendelkezik. Közös akciót kezdtek az amerikai békemozgalmak a hét végén: az Egyesült Álla­mok több városában péntek­től kezdve tömegmegmozdu­lásokon tiltakoznak a közepes­hatótávolságú rakéták nyugat­európai telepítése ellen. A békemozgalom 300 cso­portja és számos egyház hét végén közzétett közös felhívá­sa követeli, hogy azonnal szüntessék be a rakétatelepí~ tés előkészítését. Kanada több városában szombaton tízezres tömegek tiltakoztak az ellen, hogy az Egyesült Államok a kanadai személy I légtérben robotrepülőgépeket I próbáljon ki. életét Előkészületek a genfi konferenciára Fclangista-drúz tűzpárbaj Éjszakába nyúló, heves tü­zérségi párbajt vívott a liba­noni hadsereg péntek este a drúz-szocialista erőkkel a Bejruttól délkeletre fekvő Szűk el-Garb térségében. A lakott területekre is kiterje­dő ágyúzásnak egy, a csak­nem négyhetes tűzszünetet helyreállító, tűzszüneti meg­állapodás vetett véget szom­batra virradóra. Ugyancsak heves harcok színhelye volt a Suf-hegység tengerparti nyúlványa, Iklim el-Harrub, ahol a falangista milíciákkal csapott össze a drúz fegyve­resek tüzérsége. Közben Valid Dzsumblatt drúz vezető, a Libanoni Ha­ladó Szocialista Párt elnöke Damaszkuszban bejelentette, hogy megbízottja szombattól ismét részt vesz a szembenál­ló erők képviselőiből alakí­bi­A magyar-kínai áruforgalom bővítéséről Veress Péter megbeszélései A magyar—kínai külgazda­sági kapcsolatok bővítéséről tárgyalt . szombaton délelőtt Peking ben Csen Mu-hua ál­lamtanácsos, a külgazdasági kapcsolatok és a külkereske­delem minisztere Veress Péter magyar külkereskedelmi mi­niszterrel, aki pénteken érke­zett egyhetes hivatalos látoga­tásra Kínába, A látogatásról tudósítva az Üj Kína hírügynökség ki­emelte, hogy az elmúlt két év­tizedet tekintve Veress Péter személyében a legmagasabb rangú magyar állami személyi­ség tartózkodik Kínában. A kínai hírszolgálati iroda megfogalmazása szerint a he­lyenkénti visszaesések ellenére a magyar—kínai kereskedelmi forgalom az elmúlt több mint három évtizedben felfelé ívelt Veress Péter magyarországi látogatásra hívta meg Csen Mu-hua államtanácsost, a kül­gazdasági kapcsolatok és a külkereskedelem kínai minisz­terét. tott tűzszüneti felügyelő zottság munkájában. Az An-Nahar című bejrúti lap értesülése szerint novem­ber 2-án, a genfi Interconti­nental szállóban nyílik meg a libanoni polgárháborús ellen­felek nemzeti megbékélési konferenciája. A genfi érte­kezlet előtt Amin Dzsemajel üzenetben szólítja fel az or­szág népét: mondjon le az erőszak alkalmazásáról és vá­lassza a politikai rendezés út­ját. Az államfő kifejti, hogy az alkotmányos intézmények keretei között kész messze­menő politikai és társadalmi reformok végrehajtására. Az An-Nahar értesülése szerint a megbékélési konfe­rencia előkészítő bizottsága a következő napirendet hagyta jóvá: tartós és átfogó nemze­ti megbékélés, Libanon nem­zetközi kapcsolatai, az izraeli megszállás felszámolása és valamennyi nem libanoni ka­tonai erő eltávolítása, kivéve a kormány jóváhagyásával Libanonban tartózkodó csa­patokat, a katonai intézmé­nyek kérdésének tisztázása, az állami szuverenitás kiterjesz­tése az ország egész területé­re. A terrorizmus megfékezéséért Spanyolországi tiltakozások Spanyolország történelmé­nek legnagyobb tömegtünteté­sére került sor pénteken este. Az ország nagy városaiban, tartományi székhelyein csak­nem másfél millióan vonultak az utcára, követelve a terro­rizmus megfékezését, amely­nek csupán ebben a hónapban nyolc halálos áldozata volt. Madridban a Castedlana su­gárúton több, mint félmillióan emelték fel szavukat az egyre nagyobb méreteket öltő terror- hullám ellen. A társadalom minden rétegét képviselő fel­vonulók, a demokrácia megvé­dése mellett szálltak síkra, bé­két követeltek Baszkföldön és az egész országban. A békés tüntetés nagygyű­léssel ért véget, ahol a jelen­levők nyilatkozatot fogadtak el. Ennek lényege: egyöntetűen elítélték a terrorizmust, az ETA baszk terrorszervezet so­rozatos bűncselekményeit, tá­mogatásukról biztosították a kormányt, társadalmi békét és demokráciát akarnak. AZ ENSZ NAPJA M ' ég javában dúlt a második világháború, amikor az 1943-as moszkimi négyhatalmi értekezleten a Szovjetunió, az Egyesült Ál­lamok, Nagy-Britannia és Kína elhatároz­ta egy világszervezet megalakítását. A Dumbarton Oaksban és a jaltai konferencián előkészített alapok­mányt 1945 júniusában írták alá San Franciscóban. A dokumentum hatályba lépésének napja, október 24-e immár 38 esztendeje az ENSZ napja. A Nemzetek Szövetségének kudarcából kiindulva, az ENSZ létrehozásakor a Szovjetunió végig kitartott a modern nemzetközi jog demokratikus normáinak figye­lembevétele mellett. Az alapításnál 51 ország képviselői voltak jelen, és mi sem bizonyítja jobban a világszervezet súlyát, mint hogy a hatékonyságát időnként kétségbe vonó megjegyzések ellenére ma már százhatvan felé közelít a tagállamok száma. Az ENSZ alapokmánya a háború elleni harcot jelöli meg a szervezet legfontosabb céljának, hogy szerte a világon érvényesülhessenek az ember alapvető jogai: a munkához, a tanuláshoz, a békés élethez, a lelkiismereti szabadsághoz való jog. Való igaz, sok súlyos problémát nem sikerült még megoldani, a föld több pontján ma sem hallgatnak a fegyverek. De hát az ENSZ olyan ideológiai, politikai, gazdasági érdekek ütközésének szín­tere, hogy működése maga is eredménynek számit. A mostani, különösen feszült nemzetközi helyzetben is a vélemények cseréjének, a tárgyalásoknak a puszta ténye az, ami a javulás halvány reményét hordozza magában. riási felelősség nyugszik az ENSZ tagjai, fő­képpen a nagyhatalmak vállán: a példátlan mennyiségben fölhalmozott pusztítóeszközök egyformán fenyegetik Európa, Amerika és a többi földrész lakóinak életét. Az ENSZ — bár kötelező szankciókat csak rendkívül ritkán alkal­mazhat — sokat tehet jövönkért, azért, hogy egyáltalán legyen jövőnk. Ezért munkájának minden irányú támo­gatására, nem pedig zavarására, veszélyeztetésére van szükség. Ez az egész emberiség közös érdeke. H. G. o

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents