Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-20 / 248. szám

ŐRI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 248. SZÁM 1983. OKTOBER 20., CSÜTÖRTÖK Csuk összefogva sikerülhet Munka otthon és a határban Minden kultúrnövényt megviselt az aszály Megállásra késztet az az egyedi tervezésű, kétszintes ház, amely Üllőn, a Petőfi és Homok utca sarkán épül. A szűk portán zömök, markos fiatalember maltert kever, fe­lesége tpglát hord. A család példamutató har­móniája szép házat teremt — köszöntőm a malteros ruhást. Melléj út — Szinte erőn felül kell ösz- szefogni a családnak — hal­lom a választ —, ha látható eredményt akar elérni. Külön­ben Csorba István vagyok, s ez a dolgos duó nemsokára -trió­vá bővül, a kislányom most ép­pen tanul, másodikos gimna­zista. Mihelyt végez a napi penzummal, azonnal betársul. — Egyébként a Ferihegy Tsz munkaügyi csoportjának veze­tője Vagyok. Az „ősök” még használt ládákat szegeztek a fővárosban, a Dob utca egyik dohos pincehelyiségében. Ne­héz volt az út, amit nem illa­tos rózsabokrok szegélyeztek, a fényes irodai íróasztalig. Ma sem a tűző nap kelteget, a hajnali derengés nyújt némi világosságot az öltözéshez és az elmúlt nyarakon mindig a nap égető tüze perzselt No nem a Balatonon, esetleg a Dunakanyarban, hanem a hosszú berki dűlőn, a Juhállá- son, vagy az ecseri határré­szen. — Bár eredményesen gyom­irtózták a területet, mi mégis négyszer kapáltuk. Nem is annyira a gyom, a burjánzó gaz miatt, inkább csak porha- nyítottuk a napszítta talajt. Másfél hold sárgarépa műve­lését vállaltuk, ugyanis a kö­zös gazdaság a termést az utolsó kilóig átveszi, a szerző­désben biztosított áron. Ez is öröm — Aztán, hogy a piaci áru­sítóhelyek se álljanak üresen, külön erre a célra 400 négy­szögöl petrezselyemgyökeret éis ugyanannyi sárgarépát ve­tettem és a dolgos kezű anyó­som háztáji területének min­den ölén pasztinák sínylette a nyári szárazságot. A kon­zervgyárak keresett tuskóvas- tag gyökérnövónye most cin- gárvékonykára sikeredett, mint ahogy minden kultúrnövényt megviselt az aszály. Művelni, gondozni persze ugyanúgy kel­lett, mint rekordtermés ese­tén ... — Anyósom sajnos beteg, nem tud segíteni, így a beta­karítás teljes egészében a családi hármasra marad. Per­sze emellett a munkaköri kö­telesség, az iskola sem hanya­golható el. — A2t kérdezi miért válla­lok ennyit? Itt az eredmény — mutat a szép ház felé. — Igaz, még nincs pimpallós ké­nyelem, de már benne lakha­tunk. Ez is öröm és újabb munkára késztet Még néhány nyár — Ahhoz azonban, hogy be­fejezzük ahogy megterveztük, megálmodtuk, hogy a családot összefogó, -tartó kényelmes otthont teremtsünk — néhány nyara rámegy még a család­nak ... Kiss Sándor Fontossági sorrendben Építések, korszerűsítések Az ecseri Rákosmezeje Tsz- ben, amikor megalakult az építőüzem, elsőrendű feladata volt, hogy a szövetkezeten be­lül a kisebb beruházásokat el­végezze. Ez azonban csak rö­vid ideig volt így, ugyanis hosszú évek óta már külső megrendelőnek is dolgoznak a részlegbeliek. Természetesen a legfonto­sabb jelenleg is a házi kivite­lezés. A gépjárműjavító üzem­nek ipari anyagtárolót építet­tek, az év első felében pedig egy 68x18 méter alapterületű gabonatárolót. A Határhalom úti üzemben korszerűsítették a fűtést, ugyanott bővítették a raktárt. Az állattenyésztési főágazat­Talán megoldódik a gond Csodák mégis vannak? A monori kékfestöüzem — írtuk szeptember 15-i szá­munkban —, ha csak csoda nem történik, megszűnik lé­tezni. Olvasónk panaszos le­velének nyomában járva tud­tuk meg Hajdú Jánostól, a Monori Járási Szolgáltató Szö­vetkezet elnökétől, a kékfes­téshez a környéken egyetlen­ként értő mester cserbenhagy­ta őket, hosszú betegállomány után kilépni készül a szövet­kezettől, maga után hagyva a teljesítetlen feladatokat: a la­kosságtól vállalt munkát, s a 3 milliós megrendelést, melyet a Felsőruházati Nagykereske­delmi Vállalattal kötött szer­ződés rögzít. A remény Hajdú János elmondta, azt is, hogy nyakába vette az or­szágot, de nem akadt egyet­len még működő kékfestő mű­helyre sem, mely átvállalta volna gondjuk megoldását írásunkban adtunk hangot ké­résének: megköszönnék, ha az egyéni megrendelők vissza­vennék tőlük a műhelyben festésre hagyott anyagaikat. Borús volt a beszélgetés, nem véletlenül emlegettük befeje­zésül a csodát, amely talán se­gíthet. A szövetkezetiek — érthetően — azért rermény- kedtek ebben a csodában, hogy ne érje őket súlyos veszteség, sokan azonban sajnálták vol­na veszni látni a patinás, már- már kuriózumszámba menő öreg festődét. S ekkor jött egy levél, Ti- szakécskéről. Kovács Gabriel­la, a népművészet ifjú mestere írta. A címzett: a Járási Szol­gáltató Szövetkezet elnöke. Komoly szándék — Olvastam a cikket a szö­vetkezet kékfestő nélkül ma­radt részlegének sorsáról — írja a várt csoda nagyon is földi képviselője. — Pár nap­pal később próbáltam szemé­lyesen is megkeresni önt, de találkozásunkra nem került sor, az ön távolléte miatt. Ké­sőbb megkértem egy gyömrői ismerősömet, akivel megálla­podtak egy tiszakécskei látoga­tás időpontjában, de erre sem került sor, előttem ismeretlen okok miatt. Most írásban is­métlem meg segítő szándéko­mat, és a részletek személyes megbeszélése ügyében kérem előzetes értesítésüket. Erről az október 11-én kel­tezett levélről mi onnan tu­dunk, hogy Kovács Gabriella kékfestő lapunknak is elküld­te, jelezve: segítő szándéka ko­moly. ban ők építették ki a tűz-víz- hálózatot. Nemcsak építéssel, hanem karbantartással is fog­lalkoznak. A szövetkezet terü­letén csaknem száz épület rendszeres karbantartása, fel­újítása tartozik feladataik kö­zé. Felmérték a helyzetet, s fontossági sorrendben láttak munkához. A takarító ágazatnak raktárt és irodát alakítottak ki. Egyik üzemükben, az aszta­los szakipari részlegben rend­szeresen készítenek különböző ládákat, áruszállítási göngyöle­geket külső megrendelőknek. Ezenkívül ott készülnek még a raklapok, valamint a vetítő­ernyők és a hűtőpultok faré­szei. Részt vett az építőüzem a Rákosmenti Áfész ABC-üzleté- nek felújításában is, ott laka­tosok, asztalosok, villanyszere­lők, kőművesek dolgoztak több héten keresztül. Kerepes- tárcsán az Elektromos Művek egyik kirendeltségét bővítik és korszerűsítik. Szülők az iskoláért Ä mulatságnak is lehet haszna Messziről látszott a koraes­ti sötétségben, hogy nem egé­szen mindennapi dolog tör­ténik a gyömrői 2-es számú (falusi) általános iskolában. Az egyik épületszárny vala­mennyi ablakából erős lám­pafény áradt a szabadba, a függönyökre gyorsan pörgő, forgó, nyüzsgő árnyak vetítet­tek sajátos élőképet. Az ut­cára kihallatszott a zene, vi­dám kacagás, éneklés és egyáltalán a forró, eleven élet ezernyi nesze, jele fogad­ta az arra járókat. Nem le­hetett megállni kíváncsiság nélkül, mi is történik oda­benn, ahonnan nappal legfel­jebb torna, vagy énekórán szűrődik ki valami... Belépve az iskola belső fo­lyosójára, azonnal szembe­tűnt az iskolai padok hiánya, s a gyerekek helyett a felnőt­tek jelenléte. Az egyik osz­tályteremben zenéltek, tán­coltak, a másikban csendesen kortyolgatva beszélgettek, a harmadikban jó étvággyal fa­latozókat találtunk. Hogy ho­vá is csöppentünk, hamar megtudtuk a legilletékesebb­től, Mihalik Bélánétól, a szü­lői munkaközösség elnökétől, aki az est fő szervezőjeként, s házigazdaként sürgött-forgott a vendégek körül. Jutott azért egy kis ideje tájékozta­tásunkra is. — Ahol most vagyunk, a szülők bálja. Szüreti bált sze­rettünk volna tartani, de kü­lönböző akadályok miatt el­húzódott a megvalósítás. A lényeg az, hogy a szülők bál­ja már hagyomány az isko­lában. Hetedik éve vagyok a szülői munkaközösség elnö­ke, így elmondhatom, a ko­rábbi három bál is igazi far­sangi hangulatban zajlott le, mert általában ezeket akkor szoktuk megtartani — kezdte Mihalik Béláné, s közben be­húzódtunk egy negydik tan­terembe, ami éppen ruhatár­nak volt kinevezve, s oda ke­vésbé hallatszott be a vigas­ság. — Azelőtt inkább magnó­zenét hallgattunk, de ma már van egy összeszokott társa­ság apukákból, s öli szolgál­tatják az élő zenét. Most ép­pen a Bálint Sándor, a Rozso- tiyics Ernő és az együttes ve­zetője Hunka László zenél, valamint Kavalecz Dániel na­gyon szerény tiszteletdíjért, mert nincs dobosunk, s a kla­rinétos is új ember a társa­ságban egy megbetegedett apuka helyett. Már jól ösz- szeszokott a zenekar. Gondol­ható, hogy mindez mennyi utánajárást igényel? Ma reg­gel fél hét óta úton voltam gépkocsival beszerezni a megrendelt kenyeret, üdítőt, sört, virslit, süteményt, s egyebeket — sorolta Mihalik Az lenne a jó S ezt a már alig remélt le­hetőséget megragadva a szö­vetkezet vezetői — mint meg­tudtuk — szóban azóta már meg is állapodtak a tiszakécs­kei kékfestővel a részletekben. A vállalt megrendelések sor­sa tehát rendeződni látszik. Ha a csoda végül kiterjedne a mo­nori üzem további működteté­sére is — az lenne az igazi .. K. Zs. Jegyzet Felelőtlen rontópálok A posta egyik legfonto- sabb szolgáltatása a lakosság részére felállított utcai nyilvános telefonok üzemeltetése. Nemcsak azért, mert azokat igénybe lehet venni a nap minden órájában, hanem azért el­sősorban, mert sokszor éle­tet lehet velük menteni. Nemegyszer azon keresz­tül hívják a körzeti orvost, a mentőket egyaránt. Ám e fontos funkciója ellené­re rendszeresen rongálják az utcai távbeszélőket. Panaszkodik a gyömrői postahivatal vezetője, Korb Istvánná is — tegyük hoz­zá mindjárt, jogosan. A tizenkétezer lélekszá­mú településen három táv­beszélő készülék van elhe­lyezve a község különböző pontjain. Elsősorban azért, hogy veszélyhelyzetben használják, s óvják. Ennek ellenére, az idén már többször előfordult hogy ismeretlen tettesek ellopták a készülékeket, el­vágták a zsinórokat. Olyan is megtörtént, hogy „csak” a kagylót vágták le a ké­szülékről ,.. A posta egyik legráfize- tésesebb szolgáltatása e ké­szülék üzemben tartása, pótlása, karbantartása. Azok a felelőtlen egyének, akik megrongálják, hasz­nálhatatlanná teszik ezeket a készülékeket, azonban mit sem törődnek ezzel, ök háborítatlanul cselekednek, de vajon mit szólnának, ha rajtuk, vagy családtagjai­kon kellene segíteni a tele­fonkészülékek gyors segít­ségével. Talán még be is perelnék a postát, ha éppen akkor rossz lenne a fránya ké­szülék, amikor használni akarnák. Természetesen, nem pusz­tán gyömrői jelenségről van szó. A járás többi tele­püléséről is elég gyakran kaptunk hírt az utóbbi idő­ben a nyilvános telefon- készülékek rongálásáról. J ó lenne, ha minél előbb megszűnne ez a „tevé­kenység”, s a telefonkészü­lékek sohasem maradnának némák seholsem. Közös ér­dekről, a lakosság széles rétegéről, emberek életéről van szó! G. J. Béláné, akaratlanul is fölvet­ve egy érdekes kérdést. :::::: :::::: — Az ilyen jellegű rendez­vényeken egy kis felárral szokták kínálni a falatozni, kortyolgatni valót. A hasznot önök mire fordítják? — Az iskola támogatására. Értem ezalatt azt, hogy nem egy tantermet pvc-padlóz- tunk. Tanács: költségvetésből menne az ilyesmi, mi azon­ban ebbe besegítettünk, mint a karbantartó jellegű mun­kák esetében is. De általában táborozó gyerekeket, úttörő­csapatot segítünk a pénzből: hangfalat, erősítőt vásárol­tunk, s más berendezéseket. Minden évzáró alkalmával 2 —2 ezer forint értékben vásá­rolunk könyvet, hogy azokkal jutalmazzuk a jó tanuló diá­kokat. — Milyen a részvételi 'rány ezeken a bálokon, vagy álta­lában a szülői munkaközös­ség szervezte programokon? — Hát, eléggé nagy a pasz- szivitás, mert kevesebb, mint egyharmadra lehet számítani, olyan 80—100 szülőre. Most is vagy százan vannak itt a bá­lon. Rájuk viszont nemcsak a szórakozásban, kikapcsoló­dásban, a különböző társadal­mi munkákban is lehet szá­mítani. Az ilyen rendezvé­nyeket pedig nagyon igény­lik, s mint a példa is mu­tatja, jól érzik magukat — intett a hangok felé- Mihalik Béláné, s egy kissé ünnep- rontónak ható, de nem annak szánt esetről is beszámolt; Ugyanis elővételben szokták árusítani a jegyeket, hogy (gy pontosabban felmérhessék a büfé számára az igényeket, s helyet is biztosíthassanak a vendégeknek. Sok szülő azon­ban visszaküldte a húszforin­tos jegyeket gyermekükkel. Nyilván soknak találták az összeget, holott más közsé­gekben, más iskolákban már 40—50 forintoknál tartanak. Aztán, hogy az ünnepron­tásnak a látszatát is elkerül­jük, pozitív dolgokról is be­szélgettünk, mint a szülői munkaközösség társadalmi munkáiról: az elmúlt egy-két évben befejezték az iskola­udvar teljes betonozását, a kerítést megépítették. Már szinte törzsgárdai jelleggel szívesen mennek szülők az úttörőtáborba nyaranta főző­mamának, dolgozni, s együtt örülni a csemetékkel... Aszódi László Antal Kanadába repül a meggy Jclcntős exportot bonyolít le a gombai Fáy András Tsz édes­ipari csomagolóüzeme. A közelmúltban — kanadai megrende­lésre — 45 mázsa konyakos meggyet csomagoltak, amely re­pülőn jutott el az észak-amerikai országba. Képünkön: Safra- nyik Istvánné, Liska Pálné és Pataki Jenöné a díszdobozokba csomagolják a finom édességet. Ilancsovszki János felvétele Kézilabda Nem várt súlyos vereség Megyei férfi I. osztály: Pi- lisvörösvár—Gyömrő 28-21 (13-13), Pilisvörösvár, • vezette: Vidra I. — Vidra II. Már a bemelegítésnél lát­szott, hogy baj lesz. Bágyadt, fáradt csapat benyomását kel­tették a gyömrői játékosok. Aztán az események rácáfol­ni látszottak az első félidőben. Viszonylag magabiztosan vé­dekezve, jól, türelmesen tá­madva tartották magukat az­zal az eséllyel, hogy akár még győzhetnek is. A türelem 48 percig tartott, amikor még mindig döntetlen­re állt a találkozó. Ezt köve­tően azonban szinte egyszerre omlott össze a vendégcsapat. Amíg védekezésben egyre- másra hibáztak, a támadások­nál, kidolgozatlanul lövöldöz­ték el a labdákat, s ahogy az lenni szokott, semmi nem jött be. Ebben az időszakban nem volt vezéregyénisége a csapat­nak, aki türelemre intette vol­na társait, s a fegyelmezetlen­ség nem vezethetett máshoz, mint vereséghez. A Gyömrő ezzel elvesztette annak lehetőségét, hogy meg­szerezze 'a negyedik helyet. amihez győzelem kellett volna. Igazán jól csak Szabó Imre játszott, s Szél Szilárd teljesít­ménye volt elfogadható. A töb­biek? Voltak már sokkal job­bak! Góldobók: Szabó Imre (7), Szél Sz. (6), Novák I. (4), Nagy J. (2), Veres G. (1). Vasárnap délelőtt 10 órakor a Tököl csapata látogat Gyöm- rőre. Nem marad más hátra, mint visszavágni a tavaszi egy- gólos vereségért, s szépen bú­csúzni az 1982-es bajnokságtól amelyben nem sikerült előbb­re lépni a tavalyihoz képest. G. L. A nap kulturális programja Gyomron, 17 órától: aerobic- tanfolyam, az úttörőházban 9-től 10.30-ig és 14-től 15.30-ig: a színjátszó; 16-tól 18-ig: a báb szakkör foglalkozása. Monoron, 9-től 17-ig: bútor­kiállítás és -vásár, 9-től: szűr­hímző tanfolyam, 16-tól: kis­motorvezetői; 17-től: szabás­varrás tanfolyam és a citeraze- nekar próbája. Pilisen, 15.30-tól: a Csepp II Irodalmi színpad próbája, 19- től: a sakk szakkör Összejőve tele. A moziban, 17 30-tól és 19.30-tól: A banda fogságában Vccsésen, 17-től: szabás-var­rás; 18-tól: német nyelvtanfo­lyam, 19-től: ifjúsági klubfog lalkozás. Műszaki napok '33 Előadás A korszerű építési módok­ról tartanak előadást a mű­szaki napok keretében ma 14 30 órakor Monoron, a 203 számú Bem József Ipari Szak­munkásképző Intézetben. (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents