Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-18 / 246. szám

1983. OKTOBER 18., KEDD

Ceglédi alapanyag

Parkett fríz

Építkezőknek készül

A ceglédi Fűrészipari Vállalatnál a hordógyártás során jelentős mennyiségű fahulladék keletkezik, amit igyekeznek sokoldalúan értékesíteni. Jelenleg leghasznosabb Ilyen termékük az építkezők részért szükséges alapanyag, az úgynevezett parkettfriz.

A különböző méretű fűrészáru hulladékát nagyság sze- szerint raktározzák, majd rakodólapokon tárolva szállítják egy tiszalöki parkettgyártó szövetkezetnek, ahonnan további feldolgozás után juttatják el a fogyasztókhoz.

Cegléden Ily módon évente mintegy 4—500 köbméter parketta alapanyag készül, ami csaknem 2000 korszerű lakás padlózatának elkészítéséhez elegendő.

A ceglédi gyárból egyébként a legkülönbözőbb faanyagokból — akácból, tölgyből, kőrisből s időnként gyertyánból — készítik a padlónak valót.

A hordó- és parkettfríz- gyártáson kívül pallót és gerendát is előállítanak a magánerőből építkezők részére.

Formák és vonalak

Körök, párhuzamosan futó szálak geometrikus formái, érdekes folthatásai között dolgoznak az albertfalvai Cérnázógyárban. Az esztétikus, szinte művészi hatású együttes k'szolgálói és gazdái a lányok, asszonyok jelenléte teszi teljessé az összhatást, a szemnek kellemes környezet között születő ipari terméket.

Szakszervezeti étet az ISG-hen

Amikor a bizalmi távol van

— Ne gondolja, hogy nekem az fáj, ha csupán helyettes vagyok. Hiszen elvileg a jogköröm egyezik a bizalmiéval. Csupán az bosszant, hogy az én bizalmim csak villogni szeret. Azokat a feladatokat, amelyek nem olyan látványosak, egyszerűen kiosztja qekem. Am ha pénzről, jutalom elosztásáról van szó, akkor már csakis ő dönthet. A tetejében úgy, hogy ki sem kéri a véleményemet. — A középkorú asszony be sem fejezve még mondandóját, egyet legyint, s közli, nem kíván ebben a dologban szereplő lenni. Egy testületi ülés szünetében hallottam a panaszt, ami továbbra is foglalkoztatott.

Fele az enyém

Nem tiltakozott senki az Ipari Szerelvény- és Gépgyárban, mikor arra kértem Ambrus Jenőnét, a szakszervezeti bizottság titkárát, legyen beszélgetésünk tárgya a bizalmihelyettesek és a bizalmiak munkamegosztása. Kit és mikor helyettesít a bizalmihelyettes?

— A legjobbakat tudom mondani — kezdi Miklósi József, a szerszámüzem kísérleti műhelyének bizalmihelyettese. — Nagy a csoport, s az a tizenkét ember, akikkel közvetlenül együtt dolgozom, úgy kezel, mint a bizalmit. Mindenben egyenértékű jogom is van. S mivel ezt a területet és az itteni embereket jobban ismerem, javaslataimat megkérdezi társam, azaz a bizalmi. Nélkülem nem dönt semmiben, igaz, magam is igazodom hozzá.

— A fele munka nálunk Is az enyém — szól közbe Or Lajosné, a Szerkó egyedi műhelyének bizalmihelyettese —, társam két műszakos, tehát akikkel együtt dolgozom, azokat jobban ismerem, gondjaikat is én veszem a váltamra. Bélyegszedés, újságterjesztés, beiskolázás, mikor mi éppen a soron levő feladat. Egy fájó pontom azonban van. A bérezésnél és a jutalmazásnál nincs és nem is lehet szavam. Erről engem sosem kérdeznek.

Embere válogatja

A dolgozók személyi alapbérének megállapítása, a kitüntetésre történő javaslattétel semmiképpen nem történhet meg a bizalmi egyetértése nélkül. Márpedig abban az esetben, ha a csoport nagysága miatt megosztják a feladatokat, akkor itt is szót kellene váltani.

— így igaz, tudom ezt én is —■ védekezik az érintett hely bizalmija, Horváth Károly —, de mit tegyek, ha kész tények

elé állítanak, vagy azonnal dönteni kell? Ilyenkor nincs időm megbeszélni a helyettessel.

— Szomorú, de így van — szól ismét a bizalmihelyettes —, az öltözőben hallom meg, hogy már minden eldőlt nélkülem.

— Ez pedig helytelen — érvel Ambrus Jenőné —, mivel ellenkezik a bizalmiak jog- és hatásköréről vallottakkal. Nem szabad ebbe belenyugodni.

— Embere válogatja — vallja Miklósi József —, nálunk' ilyen elképzelhetetlen! Nem hagynánk a dolgot any- nyiban, sem én, sem pedig a bizalmim, ha csak úgy alá kellene írnunk egy kész listát.

Talán kevesen tudják, de tény, ha a bizalmi és a gazdasági vezető között nem alakul ki egyetértés, a vitatott témát a felsőbb szintű gazdasági vezető a szakszervezeti szervvel egyetértésben dönti el. Bár nem volt vitatott téma, hanem az ésszerűség diktálta a következő példát is. melyet Lachenbacher Józsefné mondott el:

— Bizalmi vagyok a Porko- ban a meónál. A helyettesemmel együtt beszélünk meg mindent. Azt magam is furcsállom, hogy a bérkérdést hét lakattal őrzött titoknak tartjuk. Mire jó ez? így azután, amikor a listát kifüggesztik, legszívesebben elmenekülnék valahová. Mert gyakran nehéz megérteni a rajta levő számokat. Igaz, a múltkor az igazgatómmal osztottunk bért. Erre pedig azért került sor, mivel sem a főbizalmim, sem helyettese nem ismerte úgy a területet. Engem bíztak meg ezzel, érveljek én a közösség nevében, így is tettem, s gyakran hatásosan, vagy úgy, hogy mindketten engedtünk valameny- nyit.

Együtt döntsenek

Szabó Tamás főbizalmit helyettesít, a Szerkóban már

hosszabb ideje tölti be ezt a tisztséget.

— Az előzővel jobban tudtam együtt dolgozni. Mindenben kikértük egymás véleményét, s ment is jól a dolog. Mindig tudtam hogy állunk. Most nem egészen, mivel a jelenlegi főbizalmi azt mondja, minden rendben, s ritkán von be engem is az ügyek intézésébe. így azután, ha mégis nekem kell menni testületi ülésre, nem mindig vagyok kellően tájékozott. Szerintem nem lenne rossz, ha inkább bizalmi lenne a főbizalmi-helyettes, hiszen ő mindig jobban informált, mint én.

— Az irányelvek alapiján arra törekedtünk, hogy a bizalmiak megnövekedett jog- és hatáskörét figyelembe véve, lehetőleg ne bizalmi lássa el a főbizalmi-helyettesi posztot — magyarázza a szak- szervezeti titkár.

Mindezek ellenére az érv elgondolkoztató, s ha így van, érdemes megvitatni. A bizalmiak és helyettesek többsége megosztja a feladatokat, s együtt dönt a lényeges kérdésekben. így kellene ezt mindenütt tenni, hiszen csakis így képviselhetik kellően a szakszervezet alapszabályaiban rögzítetteket. így tudnak javaslatot tenni, s ha kell, vétót mondani az olyan esetekben, mikor erre szükség van.

Szalai Mária

Lenézett nélkülözhetetlenek

Nem singgel mérik a célszerűt

Az igényeket rugalmasan fogadó partnerek lehetnek

Van olyan gépipari szövetkezet a megyében, amelynek dolgozói — és termékei — ott voltak, vannak a Paksi Atomerőmű építésénél éppúgy, mint a Gyulai Húskombinát szerelési munkáinál, s szerény részesei lehettek — ahogy az előzőeknél — a Vinnyica és Albert- irsa közötti 750 kilovoltos távvezeték beruházásának is. Szerény részesei; nem minősítés ez, hanem az arányok kifejezése csupán, hiszen ahogy a nagyok nélkül nem képzelhető el egy-egy említett — vagy hasonló — fejlesztés befejezése, úgy a szövetkezet munkája sem nélkülözhető.

Kicsikről szólva

A példa nem egyedi. A szakemberek szűkebb köre számon tart olyan tanácsi vállalatot, amelynek tevékenysége, termékei nélkül minisztériumi nagy cégek csoportjának árukibocsátása — ha persze átmenetileg is —, apadna el, s van olyan ipari szövetkezet, amely egész iparág termékszerkezetének átalakításában játszott és játszik vezető szerepet. A furcsa csak az, hogy ezeket a konkrét termelőhelyeket összefoglalóan és általánosságban már lenézően, lekicsinylőén kezelik — tisztelet a kivételnek — a nagyobbak, a nagyok, de csak addig, míg ki nem derül: valamilyen részfeladatban az igényeket rugalmasan fogadó, gyorsán cselekvő partnerek lehetnek

Ellentmondásos terepen járunk, ha a tényleges eredményeket és az előbbi megítélést hasonlítjuk össze. A megye ipari szövetkezeteinél például a legutóbbi öt évben változatlan maradt a foglalkoztatottak száma, ugyanakkor a termelés növekedése minden esztendőben jelentősen meghaladta mind a minisztériumi, mind a tanácsi iparét, ugyanez a helyzet a termelékenység esetében, azaz az egy foglalkoztatottra jutó termelési értéknél is. Különösen gyorsan fejlődtek a köz- lekedésieszköz-iparnak, a villamosgép- és készülékiparnak, a műszeriparnak szállító szövetkezetek, azaz azok amelyek a népgazdaságilag is kiemeltnek számító területekhez kapcsolódnak. Az egyik oldalon ez áll, a másikon — furcsa módon — az, hogy a megyében mind a tanácsi vállalatok, mind az ipari szövetkezetek száma csökkent, s itt nem pusztán ipari jellegzetességről van szó, hiszen az építőipari közös vállalkozások csoportja is egyharmadával kisebb lett;..! Nem okvetlen az önálló cégek táborának zsugorodása, az összevonás, a beolvasztás, a megszűnés a gond — mert ami nem bizonyul életképesnek, az ne maradjon fenn —, hanem annak a hogyanja, a megszüntetett tevékenység, a kielégítetlenül maradt igény, az olyasfajta szükségletek föltorlódó halmozódása, amilyeneket gyorsan és megfelelő gazdaságossággal kisvállalatok fedezhetnének.

Mert valóban, minden tekintetben kicsikről kell beszélnünk — még akkor is, ha napjainkban az új vállalkozási formák számára látszik kisajátítódul ez a fogalom — hangsúlyozva, pusztán méretet és nem értéket jelöl a kifejezés. A megyében a minisztériumi iparban átlagosan 230 fő fizikai foglalkozású jut egy ipartelepre, a tanácsi, a szövetkezeti Iparban viszont

48,5, illetve 30,2. Talán ez az adat még nem jelzi annvira szemléletesen a különbségeŰjborral töltötték meg az öreg óriást: a Pest megyei Pincegazdaság baji pincészetében lévő Rákó- czi-hordóba 50 000 liter nedű érik. Még több , is belefért volna a tatai termelőszövetkezet rizlingszilvánijából — űrtartalma• 74 830

liter —, de színig már sohasem töltik, nehogy a fenekekre és a dongákra nehezedő nyomás alatt ösz- szeroppanjon. A Rákóczi fejedelem remekbe faragott portréjával díszített 4 méter 69 centiméter magas régi hordó 59 oldaldongáját 18 abroncs fogja össze. Nem ez az egyetlen nagy hordó, a Komárom megyei Bajon akad egy 30 000 és négy 20 000 literes is.

két, mint kellene, tehát hívjunk segítségül egy további jellemzőt, például azt, ami erősen befolyásolja a muntca- körülményeket, s ez a hajtóerő, kilowattban kifejezve.

Súly és szerep

A szövetkezeti Iparban az egy ipartelepre jutó hajtóerő mindössze két százaléka a minisztériumi ipar hasonló adatának — nem feledve természetesen az ellátott termelési feladatok különbözőségét —, ami érzékelteti, milyen mértékű lehet itt a gépesítés, milyen arányú a kézi munka. Ha ilyen értelemben kicsik is ezek a cégek, eléggé tekintélyes a foglalkoztatottak iábora a megye összes aktív keresőjén belül is, még inkább az ipar terepét nézve. A tanácsi vállalatoknál kilenc és fél ezren, a szövetkezeteknél több mint húszezren keresik meg kenyerüket, azaz amikor a „kicsikről” esik szó, valójában harmincezer ember jelenéről és holnapjáról hangzik el vélemény...! Mégis, érdekes módon a területi politikai munka sem érzékelte, érzékeli eléggé azt a súlyt, szerepet, amelyet ezek a termelőhelyek képviselnek, ellátnak, gyakran kifelejtődnek a gazdasági munka értékelésiből, még inkább a területi fejlesztési elképzelések előzetes vitáiból. Ipari szövétkezétek elnökei, tanácsi vállalatok igazgatói joggal teszik szóvá, hogy sűrűn szinte másodrangú állampolgárok képviselőinek érzik magukat irányító szerveknél, különböző hivatalokban, testületi üléseken ..

A szövetkezeti ipar a megyében egy évtized alatt megnégyszerezte termelő állóeszközeit — bruttó érték alapján —, ám mielőtt úgy vélné valaki, szédületes a tempó, micsoda hatalmas összegek költettek itt el, leírjuk: ennek a területnek a javai a minisztériumi ipar állóeszközei értékének mindössze a

4,2 százalékát érik el. A szövetkezetek a tanácsi vállalatokkal együtt a szocialista ipar összes termelő állóeszközeinek a hét és fél százalékát birtokolják, azaz nehéz

lenne azt állítani, a közös forrásból mi mindent és milyen sokat kötnek le ezek a területek.

Még néhány vonást hozzátéve az ellentmondásos arculathoz. A tanácsi vállalatok részesedése a hetvenes évek második harmadától kezdődőén napjainkig tartóan, csökkent a szocialista ipar bruttó termeléséből, a szövetkezeti iparé viszont ugyanebben az időszakban folyamatosan emelkedett. Ami hű tükre annak, hogy a tanácsi vállalatokat sokkal kötöttebb pályára terelték — mondjuk ki: kényszerítették — a többségükben fölösnek bizonyult előírások, megadóztatások, mint a szövetkezeteket. Amint az sem mellékes tapasztalat, hogy a tanácsi cégek vállalkozási készsége jóval több — országosan érvényes — korlátba, falba ütközött, mint a szövetkezeteké. így válik érthetővé, hogy a megye szövetkezeti ipara a termelésből való részesedésénél jóval nagyobb mértékben járul hozzá a szocialista ipar tiszta jövedelméhez. Ez már érzékletes jele annak, kifizetődik-e a társadalom pénztára számára a ru- galmascág, a gyors alkalmazkodás a termelőegységeknél. Ezt a kifizetődést megfogható vá téve: a megyében a száz forint nettó eszközértékre és bérköltségre jutó érdekeltségi eredmény a legutóbbi esztendőkben három és félszerese, négyszerese volt a minisztériumi iparénak, s a tanácsi iparé is kétszeresen, két és félszeresen meghaladta.

Hamar! ítélet

Mindezek Ismeretében már egészen másként vélekedhetünk a hamari ítélkezésről, a csak tanácsi vállalat, ipari szővétkezet minősítésről, arról a mindmáig létező — párt- és kormányhatározatok ellenére szívósnak bizonyuló — gyakorlatról, amely méreteket, szektorális hovatartozást vél elsődlegesnek, döntő jegynek, holott nyilvánvaló: a döntő a teljesítmény, a ráfordítások és a hozamok viszonya. Szó sincs arról, hogy bárki is a nagyvállalatok szerepkörét kívánja ezeknek a cégeknek; egyik a másikkal föl nem cserélhető. Egyik a másikat azonban kiegészíti, mégpedig nélkülözhetetlenül. S ez határozza meg a lenézett vállalatok helyét, kezelésének módját, amit most már — a gyakorlati akadályok lebontásának nincs elvi akadálya — meg is kell kapniuk.

Mészáros Ottó

Kevés a pamutáru

Tél előtt a kereskedelem

A Pest megyei Ruházati Ke- resKedeimi Vailalat mar jókul elkezdte a felkészülést a téli szezonra. Az elővásárlások sóién számos, hidegebb időben viselhető árucikket beszereztek, s ezek már kaphatók is az üzletekben. Kötöttáru-akciójukban sport- és sipulóvere- .tet kínálnak nagy választek- oan, de van a raktárakban elegendő konfekciótermék es cipő is. A nagyobb választék érdekében közvetlenül a termelőktől is vásároltak, elsősorban szövetkezetektől, de fölkerestek kisebb gazdasági társulásokat is.

Igazán bőségesnek ígérkezik a választék kabátokból és bundákból mind férfi-, női és bakfisméretben. Ki-ki igénye és pénztárcája szerint válogathat a mű- és nemes szőrme, valamint az irhabundákból Bárcsak lenne olyan kemény tél, hogy mindent el tudjunk adni — mondták reménykedve a vállalatnál.

A pamut alsóruházati cikkekből viszont nem sikerült

kellő mennyiségűt beszerezni, ezekből — különösen női és by enne nmére t ben — akadoz- nat az ellátás. Éppen ezert a vállalat a devizáért való vásárlási lehetőséget ezek pótlására kívánja fordítani, s ha ez sikerül, talán ezen áru- lajták után sem járjuk hiába az áruházakat, az üzleteket. Ettől eltekintve folyamatos ellátást ígérnek téli ruházatból, még november végén és december elején is érkezik majd áru a raktárakba.

A Pest megyei MESZÖV- höz tartozó áfészek ruházati boltjai és áruházai szintén startra készen várják a szezon kezdetét. A szakboltok és az áruházak vezetői személyesen is felkeresték a termelőket és a nagykereskedelmi vállalatokat, hogy a lehető legjobban válogassák össze a téli árukészletet. Pamut fehérneműt azonban ők sem találtak elegendőt, ezekből a szövetkezeti üzletek kínálata sem lesz bőségesebb.

M. N. P.

Amíg mi abban reménykedőnk, hogy a meleg téli holmik meg sokáig pihenhetnek a ruhásszekrényekben, addig a kereskedelem már arra készül, hogy a ruházati üzletekben, áruházakban a téli cipőket, pulóvereket és kabátokat keressük.

A Pest megyei Pincegazdaságban

Megtelt a Rákóczi-hordó