Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-16 / 245. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDÍ JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 245. SZÁM 1983. OKTÓBER 16.. VASÁRNAP Szabadalmi oltalom Olcsóbbá Miék a szállást Svájcban cTrágább, mint as fisé! A föld megművelésének alapvető mozzanata, a szárí­tós rengeteget változott az idők folyamán, s eszköze, az eke is lényeges átalakuláson ment át. Ne gondoljuk azon­ban, hogy tovább már nem tökéletesíthető. Az Országos Találmányi Hivatal éppen a nyáron hagyott jóvá egy újon­nan benyújtott eljárást. Ez a szabadalom a jászkarajenői Árpád Tsz tulajdona. Nagy Gyula és Weizer György me­zőgazdasági gépészmérnö­kök mellett dr. Lakos László a harmadik feltaláló, a terme­lőszövetkezet elnöke. Műanyagból ekefej A kiadott okmány azt tanú­sítja, hogy hazánkban szaba­dalmi védettséget élvez a műanyag kormánylemezes ekefej. Csak ők forgalmazhat­ják, illetve az, akinek ők en­gedélyezik. Hazánkon kívül még huszonhárom országra szeretnék kiterjeszteni a vé­dettséget. Ezek közül Spanyol- országban már megoldódott ez a kérdés. A szövetkezet szabadalma nagy horderejűnek tűnik, hi- szén ebben az energiaínséges világban a talajművelés költ­ségeit is mind kritikusabban elemzik. Aki olyasféle megol­dást kínál, amellyel olcsóbban lehet szántani, az könnyűszer­rel felkelti a gazdák és gazda­ságok figyelmét. Mellette szól, hogy — a ta­laj minőségétől függően — kisebb a vontatási súrlódása, mint az acélból készült eke­vasnak, s ily módon az erőgé­pek üzemanyagot takaríthat­nak meg. Ráadásul ezekre nem ragad rá a föld, nem kell tisz­tításukkal bajlódni és a kor­rózió káros hatásának sincse­nek kitéve. Egy svájci cégtől szerzik be a speciális polieti- lény anyagot. A hosszan tartó vizsgálatok során megállapí­tották, hogy két műanyag kor­mánylemez felel meg egy acél ekevas élettartamának, így is 45 dollár a devizakiváltás ér­téke minden egyes darabnál. Akik ezzel szántanak, azok hektáronként legalább másfél liter üzemanyagot spórolnak meg. A vonóerőmegtakarítás viszont az ekefejek számának növelését teszi lehetővé. A szövetkezetben azt is megtud­tuk, hogy az általuk kitalált és gyártott eszköz semmiféle karbantartást nem igényel, könnyen felszerelhető és mí­nusz negyven Celsius fokos hidegig ártalom nélkül tart­ható a szabad ég alatt. Maguk gyártják Amióta Köröstetétlenen egy korábban magtár céljára hasz­nált épületben helyet kaptak a kormánylemezt gyártók, ösz­A kőröstetétleni tsz-mcllcküzcm’jen a kereskedelem számára csomagolják a műanyag kormánylemezeket. Apáti-Tóth Sándor felvétele szesen 14 ezer darab készült a találmányból. Csupán tavaly majdnem tízezret gyártott az alig hattagú kollektíva. Eddig két svájci cégnek szállítottak belőle, s ott annyira bevált, hogy drágábban adják el a műanyagból készültet, mint az acélt. Tucatnyi ekegyártó­nak küldtek külföldre minta­darabokat, jutott belőle még a távoli kontinensre, Ausztrá­liába is. Tovább tökéletesítik Most az utóbbi hónapokban főleg az AGROKER-nek szál­lítanak. Az értékesítésre ala­kítottak egy gazdasági tár­sulást a közelmúltban. Vár­hatóan jótékony hatása lesz a piac megszervezésében. A melléküzem erre az évre bő­séges megrendeléssel rendel­kezik. Ha kell, szükség sze­rint bővítik a létszámot, hogy minden igényt kielégíthesse­nek. A feltalálók nem ülnek a babérjaikon. Tudják, hogy még lehet és kell is fejleszte­niük a technológiát. Azon Ehgant Kupa Nemzetközi viadal lesz Rendkívül nagy az érdeklődés Városunk sportmozgalmának jubileuma alkalmából újabb nemzetközi sportesemény lesz Cegléden. A kétévenként megrendezendő, női kézilabda­válogatottak Elegant Kupája ez évben a IV. fordulóban Ceglédre költözik. November 4-én a városi tor­nacsarnokban 15 órakor a Szovjetunió—Bulgária, 16.30- tól a Magyarország—Japán, 18 órától a Lengyelország—Ro­mánia mérkőzéseket rendezi meg a Magyar Kézilabda Szö­vetség. A Magyarország—Svédor­szág asztalitenisz-mérkőzéshez hasonlóan ismét rendkívül nagy az érdeklődés az ese­mény iránt is. A belépőjegyek árusítása a sportfelügyelősé­gen és a városi tornacsarnok ban elővételben elkezdődött. P. I. vannak, hogy tovább tökéle­tesítsék találmányukat. Bizta­tó számukra az év hátralévő hónapjaira szóló négyezer da­rabos megrendelés. A mű­anyaglemez- a rendelkezésükre áll. A tapasztalat azt mutatja, hogy a gazdaságokban — ahol kipróbálták — megszerették az egyszerűen csak „nőjIon ekének” becézett új típust. Re­mélhetőleg az idők során szép pénzt hoz a tsz-nek a feltalá­lók ötlete. Tamasi Tamás Hogyan kerül a diszkóhacu­ka az asztalra? Nagyon köny- nyen. Oda teszik. Oda, egye­nesen Krupincza Józsefné ke- zeügyébe. Ö meg kisimítja, megemeli, pillanatok alatt fel­fedezi a legkisebb hibát is az egyéhként kész ruhadarabon. Persze csak akkor, ha van rajta hiba. Az ügyetlenkedés, félre varrás általában nem jellemző a varrónőkre itt, a PEVDI abonyi konfekció rész­legében. Nagy iramban — Megszoktuk nagyon a pontosságot. Feladatunk java bérmunka, export. A megren­delő igényes, ha meg akarjuk tartani, nekünk is olyannak kell lenni. A Heinze és a Richter cégnek például évek óta varrunk. Diktálják nem­csak a divatot, hanem szá­munkra az iramot is. Szoro­sak a határidők, a feladatok szinte percre lekötik a napot — mondja Tóth Ferencné üzemvezető. — Szerencsére ebben az évben nem volt kü­lönösebb gondunk a munka­ellátás miatt. Gyártás előtt néhány nappal már rendel­kezésünkre állt a szabvány, az anyag, a kellék. A ceglédi szabászatról a mintadarab is ide került, láthattuk, milyen­nek kell lennie annak, ami ki­kerül a kezük alól. A szala­gon úgy ismerkednek az asz- szonyok egy-egy modellel, mint tanuló gyerek olvasás előtt az abc-vel — csak kicsit gyorsabban kell megjegyez­niük a tudnivalókat. Az üzemvezető és a minősé­gi ellenőr is régi „bútorda­rab” itt a háznál. Krupincza József né, mint többen mások, még szőnyegszövőként kezdte. Az abonyi részleg ugyanis úgy nyolc esztendeje még perzsa- szőnyegeket csomózott, nem gyorsvarrógépek, hanem sző­nyegszövő állványaik voltak. — A csomózás aprólékos, figyelmet és ügyességet igény­lő munka volt. A varrás is az tulajdonképpen. Az egykori szövők létszámának szinte a fele itt maradt, átképezte ma­gát varrónővé. Az első három esztendei szakmai gyakorlat után lehetőség nyílt arra, hogy a cég szakmai tanfolya­mot indítson és ki-ki vizsgát tehessen. Szakmunkásaink legügyesebbjei már szalagve­zetők, művezetők. Öröm szá­munkra az is, hogy a helybe­li pályaválasztó lányok közül többen érdeklődnek, szeretnék a varrást nálunk megtanulni és szakmunkásként majd itt folytatni — említi az üzem­vezetőnő. Varr, aki szőtt — Jó a kollektívánk — mondja Tóthné szavait meg­erősítve a minőségi ellen­őr. — Fiatalabb, „később jött” kolléganőink közénk szoktak. Most a létszám fele körülbelül harminc Jegyzet Ä látszatindok nem segít Cegléd, szerda este 20 óra Í5 perc. A Kossuth Művelődé­si Központ felől kis csoportok­ban mennek hazafelé a csa­lódott emberek. Technikai okok miatt elmaradt a Pó­dium sorozat első előadása, a Miskolczi Miklós Színlelni bol­dog szeretőt című könyvének színpadi változata. A rendező, a színészek a fel­szerelés színvonalára, a rossz műszaki feltételekre hivatkoz­nak, s hozzáteszik: nem já­ratják le a Radnóti Színpa­dot ilyen körülmények között megtartott előadással. Végül vigasztaló szándékkal még annyit mondanak, hogy más­kor szívesen játszanak, de itt és most semmiképp. Elkészül a jegyzőkönyv, s ezzel a dolog hivatalos része elvégeztetett. A társulat távo­zik. A közönség jogos felhá­borodása azonban ettől az — úgy tűnik — látszatindoktól nem múlik el, s vélhetően hosszabb ideig tartó rossz szájízt okoz. Az eset valódi háttere egyébként is másként fest. Lűr István, a művelődési köz­pont igazgatója elmondja, hogy minden előadás előtt fel­hívják a meghívott produk­ció szervezőjének figyelmét az átépítés okozta rossz feltéte­lekre, s csak így vállalják a műsor fogadását. Ezúttal a műszaki személyzet az utolsó pillanatban vette szemügyre a helyszínt, s a hibák számba­vétele után a művészek min­den bejelentés nélkül csoma­golni kezdtek, miközben a kö­zönség az előcsarnokban vára­kozott. A színházat — úgymond — nem lehet lejáratni. A mű­velődési házat és a közönséget igen? Itt egy sorozat kezdő előadása maradt el, s ez meg­kérdőjelezi az egész sorozat sikerét. A hiba ez esetben nem a művelődési ház szervező munkájában volt. Nem is a szép számú közönségben. Kér­désünk mindössze ennyi: va­jon egy színházat csak az elő­adás színvonala járathat le, vagy elég egy ilyen nem túl etikus megoldás is hozzá? Ügy gondoljuk, igen. H. J. éven' aluli. Magam úgymond, régi bútordarab vagyok, hu­szonöt éve dolgozom itt, ez volt az első munkahelyem. Én is szőnyegszövőként kezdtem, azután a szőnyegeseknél mi­nőségi ellenőr lettem. A szö­vőszék? Azért megvan, ott­hon. Kedvtelésből néha gya­korlatban felelevenítem a régi szép mintákat. A férjem, aki az Új Világ Tsz-ben mező­gazdász, szintén ért a sző­nyegkészítéshez, így hát a munkám szigorú mustrálásá- hoz is. De általában családi megelégedésre készül laká­sunk dísze. A szőnyegszövés, ami nem is olyan régen a kenyéradó munka volt szá­momra, most kedvteléssé vált. S mint minden kedvteléshez, hát ehhez is igen kevés az idő. Mit tart a minőségi ellenőr a modellekről? Azt, hogy szé- p>ek, de gyakran komplikál­tak, kiváltképp a díszítések miatt. A szalagokon dolgozók ügyességét egy sereg, belföldi értékesítésre rendelt szoknya, és speciális viselet varrása fémjelzi. Mostanában például hálózsákokkal is foglalkoztak. Az itt varrt szoknyák a buda- pesti PEVDI mintabolt vá­lasztékát is gazdagítják. Ad'ereket kaptak — Mozgalmas esztendő vé­ge felé közeledünk — említi az üzemvezető és a minőségi ellenőr. — A napló szerint az abonyi varrószalagról októ­berig kilencvenféle modell ke­rült le: kilencven változás, ennyi átállás. Még szerencse, hogy a varrónők legtöbbje több géphez, művelethez ért, univerzális munkaerők. Meg­esett, hogy varrtunk egy szoknyaszériát. Kétszáz dara­bot kértek, ötféle méretben. A nagy tétel ennek általában nyolc- tízszerese. Az épület egyik tárolóhelyi- ségében még „gazdátlan” var­rógépek állnak. Nemrég ér­keztek. Húsz darab kerül az abonyi részlegbe az ügyes, rég ! ismert márkanevű Adlerek- ből. Egyelőre műszerész fog­lalatoskodik velük, ám hama­rosan az asszonyok is megis­merkednek kezelésük forté­lyaival. Jó gépen szép modell — ez lehetne a feladatok mot­tója. — Hát, valahogy így sze­retnénk — mondja Kru- pinczáné. E. K. Rendezett terepek Konténer is kell Gépesíti, hasznos felszerelé­sekkel látja el építőirészlegét a ceglédi Városgazdálkodási Vál­lalat. A legkorszerűbb csőáll­ványzaton dolgoznak, anyag- mozgatáshoz szállítószalagot használnak, betonkeverőjük munkahelytől munkahelyig vándorol, ahogy a feladat megkívánja. Gépjármű szállít­ja munkaeszközeiket, s mi­vel rend a lelke mindennek, hát törmelékgyfűtésre konté­nert is visznek az építkezés színhelyére, úgy szállítják el a haszontalan anyagmaradékot, hulladékot. A jövőben a gépe­sítést tovább akarják folytatni. Eltérő életutak Gyesen lévő kismamák Reggeltől estig a gyerekkel A tárgyak. Egy Biemme ne­vű babakocsi. Márkás toló­szer, csinos vonalait reklám­fotókon bámulhatjuk. Csak ne lenne olyan átkozottul rossz a hátrésze. Képtelenség fekvő helyzetbe süllyeszteni, az alkotók — úgy tűnik — nem gondoltak a kis ember­ke hátgerincének teherbírásá­ra. Az orvos is akként véle­kedett, minél kevesebbet le­gyen benne a gyerek. Városnyi világ Kedves formájú cumisüveg, most éppen limonádéval. A Gabi-család tisztálkodó, fü- rösztő flakonjai. Színes gu­mikarika, egyszerű, hasznos semmiség: bújik elő a gyerek fogacskája, hát folyton ezt rágcsálja. Egy rácsszélű kis­ágy, alkalmas holmi, véletle­nül jutottak hozzá. És persze játékok, egy nyolchónapos ap­róság városnyi világának kel­lékei. — A fiúk lustábbak ebben á korban — mondja Hajdúné Gál Mária. — A hátán kúszik, forog, ül az ágyon, gagyará- szik. Ennyi a tudománya. Sze­reti a bébikonzerveket. Sokan ellenzik ugyan ezt az ételt, de nagy higiéniával készülnek, finomak, hát miért ne adnám neki. Mária gyerekkorában gyak­ran játszott tanítósdit. Ösztö­nös pályaválasztási szándéka később sem csendesült. Aztán mégis a vendéglátóiparhoz ke­veredett. Anyagi gondok nem nyomasztották, mégsem sze­rette, képesítés nélküli peda­gógusnak jelentkezett. Az is­kola igazgatója elsápadt, mi­kor megmondta, honnan jött A gyerekek között érezte iga­zán jól magát, remek napkö­zis nevelővé vált, Nem sok idő telt bele, s már o saját gyermekét várta. Postán kapta meg a munka­könyvét, azóta az igazgató észre sem veszi. De a kollé­gák sűrűn látogatják, min­dent megbeszélnek, elhozzák a külvilág híreit. A munkatár­sak ragaszkodása az egyik biztos pont Mária életében. Mire jut idő A napirend. — ötkor kelek. Megetetem a babát, játszom egy kicsit vele, majd újból elalszik. Jö­het a szellőztetés, mosoga­tás, mosás, vasalás — egész délelőtt. Észrevétlenül szalad el a nap első fele, ebédet készítek mindannyiunknak. S aztán 'megint elölről: mosoga­tás, takarítás, mosás, vasalás. Közben rengeteget foglalko­zom a gyerekkel, a délutáni séta sosem marad el. Kell is, mert unja a lakást, és a jó levegő megéhezteti. Máris a vacsoránál vagyunk, amit a baba fürdetése, altatása kö­vet. A televízióban éppen ek­kor kezdődik a főműsor. Ne­kem meg az az időszak, ami­kor magammal törődhetnék. Néha nézem az adást, újságo­kat szedek elő, egy-egy könyvbe kapok bele, és hát a férjemet várom, aki ilyenkor még dolgozik. Ez a szokásos program, kissé monoton ugyan, de nem fáraszt. Ügy tűnik, Mária örömmel viseli a gyes egyhangú nap­jait, miközben önnön igényeit a minimálisra szorítja, leg­alábbis egy ideig. Útra készen Antal Enikő. Szomorkásán morzsolgatja hajfürtjeit. Ázott mosolya mögött a megkövese­dett bizalmatlanság: ugyan, mi érdekes lehet az én sor­somban. Oldalvást pillantgat, kétéves kislánya a mese­könyv lapját csipegeti. — Alig ismerek valakit a városban. Legsűrűbben a sar­ki újságárussal találkozom. Két képeslap között váltunk szót a gyerekről. — A Dunántúlról jöttem er­re a vidékre. Mit mondjak, kár volt. A férjem lemondott a lakásról, a kocsit magával vitte. Igaz, a tartásdíjat ren­desen fizeti, de ha még a gyespénzt is hozzászámolom, akkor is alig-alig jövünk ki ekkora összegből. Folytonos lidércnyomás ez. Enikő naponta megküzd azért, hogy senki se lássa csalódottnak. De a barna bő­rönd kinn áll a szekrény előtt, készen az utazásra. V. S. ISSN 01SJ—4500 (Ceglédi Hírlap) ^iszkóbtukáfól a hálózsákig Divatos sziknyák seregét varrják Nem köszön vissza az utcán a kis széria

Next

/
Thumbnails
Contents