Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-15 / 244. szám
1983. OKTÓBER 15., SZOMBAT Óriás kád - óriás sajtnak Az ÉLGÉP I. sz. gyárában az idén több mint 160 millió forint értékben szállítanak sajtgyári berendezéseket és húsipari gébeket a Szovjetunióba. Jelenleg alvadékformázó kádakat és univerzális húsaggregátorokat szerelnek. A képen: szerelik a » sajtgyártás egyik alapgépét, a tízezer literes alvadékformázó kádakat. Az erdész felesége Kertje már a rengeteg Gyakran segít neki AMINT KIÉRÜNK Vlseg- rád házai körül, már csak a osond kíséri utunkat. A kanyargós szerpentin nem a hegyre, a völgybe visz. Kirándulókkal elvétve akadunk ösz- sze. Mind beljebb haladva a sűrűbe egy-egy madár röppen •fel jöttünkre. A ház lassan bontakozik ki a tájból, szinte belesimul a környezetbe. Tágas udvar öleli körül, a kertje már a rengeteg. Itt él Homor Jenő erdész, tizennégy éve családjával. Hcfezá wtéáéíTr.' St’ szeretném vallatóra fogni. Az udvaron egy zöld Zsiguli, s a házigazda, aki éppen munkába indul. Felesége, invitál a házba, hogy ott várjam meg a férjét. Fiatal, megnyerő külsejű teremtés. — Csak erre tessék — mutatja az utat —. már hűvös a délután és az este. Való igaz, megborzongok. Rajta azonban csak egy vékony pulóver, egy zöld kord térdnadrág. Ha a városban járna, bizonyára utána fordulnának a férfiak. — Megszoktuk már ezt a levegőt, én még nem fázom ilyenkor... Egy feketét? Míg a kávé készül, körbenézek a nappaliban. Hivalkodást nem ismer ez az otthon. Ha behunyt szemmel érkeztem volna ide, akkor is kitalálnám, hogy erdész vagy vadász élhet itt. A falon három trófea díszeleg. A pohártartó levelet formáz, s amint a hamutartóra pillantok, már nem is csodálkozom, hogy az is levél alakú. — Sokan hiszik azt, hogy az erdész mindig ráér vagy ép- pen csak úgy járja az erdőt, ebben merül ki minden ténykedése — magyarázza a fiatalasszony. — Pedig ez nem így van. És is gyakran segítek neki. ezért ismerem a munkáját. S hamarosan szakszerűen magyarázza mindazt, ami mindennapos egy erdészfeieség számára. Az egyik legfontosabb: a fakitermelés. Nem mindegy melyik részt, milyen törzseket jelölnek ki. Tarvágás esetén ugyanis az egész részt kivágják, ahol pedig az erdőt gyérítik, ott csak egy-egy fa dől ki, a görbe, a silányabb, a rosszul fejlődő. A szállításnál is felügyelni, figyelni kell mindenre. Közben hol a fűrész romlik el. s azt kell javítani, hol valamiért az irodába keli futni. Eltelik bizony észrevétlen a nap. Korán jön a reggel, későn az este. — Szegény néha még ebédelni se tud. Éppen a múltkor ráparancsoltam, egyen végre. Akkor is futott volna már valahová, de jött valaki. Egy gépet szállított, mire kiderült, hogy nem ide kellett volna hoznia, már megdermedt az ebéd. — Tizenkilenc évesen kerültem ide — mondja —, talán azért is esett rám a férjem választása, mert én már akkor sem a beat-együttesekről beszélgettem vele, hanem a természetről. Két gyermekünk van. a nagyobbik, a tizenkét éves Julika, ő Szentendrén él a nagyszülőkkel, ott jár iskolába. A kicsi a három és fél éves Nóra. A beszéd is most miatta csendesebb. \ Julika pedig b’észM. a 'fejéről és egyre inkább megismerem az életüket. Nem kei! hozzá sok idő, rájövök, ha vezetői Homor Jenőt javasolták riportalanynak, jó erdész lehet, de ez az elismerés nem csupán neki szól. Az elhagyatott vidéken valódi társ nélkül bizony nehezen boldogulna. Julika nemcsak feleség, a közeli turistaházban ő a háziasszony. Gondnok a hivatalos beosztása, főz. takarít, felszolgál, ha kell társalog a külföldiekkel, a hazai vendégekkel A legnagyobb forgalom szeptembertől, a vadászidény kezdetétől van. Olyankor hajnalban kelnek, s késő este térnek nyugovóra. A vadászok ellátása Julika gondja. A beszerzésnél leginkább a férjére számít. A kis Nóra közben felébred. A lovakat kívánja látni, ezt mondogatja az édesanyjának. Míg türelemre inti a gyereket, megtudom tőle, hogy állattartással is foglalkoznak. ITT VAGYOK OTTHON — mondja búcsúzóul —, s ha bemegyünk a városba, akkor unatkozom. AmikoT nagy ritkán napokra elutazunk, mindig úgy térünk vissza: de kár volt itthagyni még ilyen rövid időre is az erdőt. Szalai Mária Idegenforgalom és környezetvédelem Megtérül a pénz és a fáradság Város környéki szabadidő-övezetek Senki sem vitatja, hogy idegenforgalomra szükség van. Azt sem, hogy mindinkább gondolnunk kell a környezetvédelemre. Vita legföljebb azon lehet, hogy hogyan hat egyik a másikra. Mert igaz ugyan, hogy — különösen, ha sok a vadkemping — környezetszennyezés is származhat az idegenforgalomból —, de itt a hangsúly az is-en van. Ám sokszorosan igaz, hogy környezetvédelem nélkül korszerű idegenforgalom elképzelhetetlen. környékén ki kell alakítani a kirándulóhelyeket, jó levegőjű zöld területeket, méghozzá a városoktól legfeljebb 10 kilométer távolságban. Megállapodott a két főhatóság vezetője abban is, hogy szervezetten működnék együtt a természeti értékek közkinccsé tétele érdekében. Ami nsm vonz Elegendő betekinteni külföld vendégeink utólag magyarországi utazási irodákhoz, idegenforgalmi hivatalokhoz írt leveleibe. Dicsérettel emlékeznek a kényelmes szállodai szobákra, a méltán híres magyar konyha remekeire, a jó italokra, s nem utolsósorban arra — ami egyik-másik ország polgárai számára különösen nagy szó —, hogy akár az éjszaka kellős közepén is járkálhattak az utcákon, olyan a közbiztonság. S aztán szerényen, többnyire a levél végén megemlitik: csak a környezeti kultúrával nem voltak megelégedve Szívesen sétálna, üldögélne a külföldi vendég (no, persze, a magyar turista is!) csillagfényes nyári estén a Duna partján, csakhogy nem győz védekezni a támadó szúnyog- rajok ellen. Az erdei utakat is örömmel járná, ha nem látna ott lépten-nyomon eldobált ételmaradékokat, mindenféle szemetet. Hogy az éttermek, eszpresszók, szórakozóhelyek mellékhelyiségeinek kétségbeejtő állapotáról ne is beszéljünk. Ezeknek bizony taszító hatásuk van. Márpedig idegen- forgalmunk nincs abban a helyzetben, hogy csak úgy lemondhatna az igényesebb vendégekről. Azokról sem, akik olcsóbb szálláshelyeken töltik nálunk szabadságidejüket, s így hamarabb találkoznak környezeti kultúránk — legyünk finomak! — hiányosságaival. Annál inkább, mert a hagyományosan vendégküldő országokban, így az NSZK- ban is egyre nagyobb a propaganda annak érdekében, hogy töltsék otthon az emberek szabadidejüket. S ebben a propagandában fontos érvként emlegetik, hogy kultúráltabban üdülhetnek hazai tájaikon, mint egyes más országokban. Legyen köxkincs Ne tartozzunk hát az ilyen egyes országok közé! Ez nem csupán jámbor óhaj, sok minden történik éppen ezekben a hetekben-hónapokban is a környezeti kultúra érdekében. Mindenekelőtt: a közelmúltban állapodott meg Juhász Zoltán belkereskedelmi miniszter és Gonda György államtitkár, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnöke abban, hogy közös előterjesztést készítenek városkörnyéki szabadidő-övezetek' kialakításáról. Ennek elsősorban a belső turizmus szempontjából lesz igen nagy jelentősége: minden város Űj a megállapodás, de az együttműködésnek korábbi eredményei is vannak, megelőzve az írásban lefektetett intézkedéseket. Elsőként érdemes említeni, hogy évente 40 —50 millió forintot fordítanak az Idegenforgalmi Alapból közvetlenül a környezet védelmét szolgáló létesítményekre. Ebből fedezték a Balatonnál, a Velencei-tónál és a Duna-kanyarban a szúnyogirtások költségeit, parkolóhelyeket építettek, fordítottak pénzt csatornázásra, bekötőutak építésére és más, közvetlenül vagy közvetve a környezetvédelem, illetve a kulturált idegenforgalom céljait szolgáló beruházásokra is. Kisebb-na- gyobb összegekkel vesznek részt hasonló programokban a területi intézőbizottságok és a megyei idegenforgalmi hivatalok. Ráckevén, a kiskörei Tiszafánál, a Duna-kanyarban és a Balatonnál partvédelemre, csatornázásra és egyéb idegenforgalmi-környezetvédelmi »munkákra vállalkoztak az intézőbizottságok, a területi tanácsok, az OIH, az Országos Vízügyi Hivatal és az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal támogatásával. Az idén is voltak és előreláthatólag a következő években is lesznek ifjúsági környezetvédelmi táborok, ame. lyek résztvevői egy hétig nyaralnak, a másik héten a kulturált környezet érdekében dolgoznak. S a legifjabbak is kiveszik részüket az országos érdekű — de semmiképpen nem kampányjellegű — akció ból. Kilencszáz úttörő Örs tart környezetvédelmi őrjáratokat, tisztítja a kirándulók után az erdőket, rendben tart parkokat, folyópartokat. Ne legyen „de' Mindez együtt — hozzászámítva azokat a lokálpatriótákat, akik ugyancsak mindent megtesznek a lakóhelyük tisztasága, kulturáltsága védelmében és érdekében — jelentős társadalmi erő. Jól egészíti ki azt az állami erőfeszítést, amely már figyelemre méltó eredményeket is fel tud mutatni e téren. A sok pénz és fáradság megtérül. Többek között abban, hogy a hozzánk jövő turisták szívesen töltenek majd nálunk hosszabb időt. S ami kor otthon mesélnek magyar- országi élményeikről, a jó tapasztalatok felsorolása után nem következik az a bizonyos „de”. Várkonyi Endre Gyakran ötletszerű Közvilágítás Hazánkban az elmúlt húsz évben 3,8 milliárd forintot fordítottak a közvilágítás fejlesztésére. Több mint egy és negyed millió fényforrás vdlá- • gítja meg a közterületeket, háromszor annyi, mint húsz esztendővel ezelőtt. A több mint 47 ezer kilométer hosszúságú belterületi utak 20 százaléka még ma is kivilágítatlan, és csak 35 százalékuk mellé telepítettek igazán korszerű fényforrásokat. Nemzetközi összehasonlításban Budapest a hasonló nagyságú városok között a közvilágítás teljesítményét illetően viszonylag előkelő helyen áll (Budapesten 35, Prágában 25, Bécsben 14,3 megawatt), viszont az egy négyzetkilométerre eső fényforrás darabszámát tekintve már lényegesen hátrább szorul: Bécsben 535, Prágában 462, Párizsban 1168 fényforrás jut egy négyzetkilométerre, míg a magyar fővárosban csak 394. Mindez részben a hazai közvilágítási rendszer gyengéiből következik: nálunk ma még a lámpatesteknek legalább 50 százalékán működik két vagy több fényforrás, ráadásul az összes lámpák egyharmadát kisebb teljesítményű izzók képezik. A közvilágítási fejlesztés nemzetközi tapasztalatai szerint a nagyvárosok többségében egyre Inkább nagynyomású nátriumlámpákat alkalmaznak (New Yorkban a lámpák 90 százaléka nátriumlámpa), ezeknek fényszolgáltatása csaknem tízszerese az izzólámpáknak. Ma már általában egy fényforrással működő lámpatesteket alkalmaznak, de a korábbiaknál ezek jobb hatás- fokúak és karbantartásuk kev vésbé munkaigényes. A hazai fejlesztés ma még gyakran ötletszerű, ezért tűnik elkerülhetetlennek a közvilágításfejlesztési terv kidolgozása. Impoftgond és készlet gazdálkodás Olykor közrejátszik a kényszer ff orábban kell fölkelni, ■* mint a hét többi napján, mint amikor munkába megyünk. Jó nehéz leimádkozni a magasból (csak ott van hely) a porszívót, ráadásul valami baj van vele, makrancosak az alkatrészek, nem illeszkednek, A reggeli edénynyel villámgyorsan elmosogatandó a tegnapról ott maradt, valami ebédre valót kell készíteni, csak olyant, ami laktat, nem hizlal, korszerű, nem drága, de megeszik, nem turkálják, kritizálják. A kisasztalon kikészítve a varrnivaló, ami már nem várhat tovább; leszakadt gombok, feslő szegélyek, kiengedésre váró szoknyakor cok. Az ám, a nyári holmiktól alighanem búcsút veszünk, nézzük, mi Szabad szombat megy a tisztítóba, a mosásba. A mosásba? Tele a szennyeskosár. Az inggallérok csíkja egyre nehezebben tüntethető el, mielőtt a mosógép jótékonyan elnyeli, na és milyen foszlottak! Igen, egy-két új ing kellene. Majd karácsonyra, születésnapra, húsvétra talán. A törülközők, hogy szakadnak! Ez a gép is csak a vadonatújat szereti! Az ágynemű mehetne a Patyolatba, nem szárad meg napokig, igaz, a múltkor elveszett a legkedvesebb mintájú dunyhahuzat, meg, ha már a gép megvan ... Mosópar, öblítő, fedél; kész, kezdődhet a porszívózás. PihenésElmúlt már az az Idő — vagy talán nem Is volt olyan? —, amikor egyszerűbbnek tűnt a hiányzó anyagot, alkatrészt külföldről beszerezni, mint szétnézni a hazai piacon, hogy vajon gyártja-e valaki. Most viszont, hogy a vállalatok különféle módon igyekeznek csökkenteni az importból származó termékek számát, valameny- nyicn felismerték a hazai piackutatás szükségességét. Felismerték, de hogyan alkalmazkodnak a mindennapi gyakorlatban az új körülményekhez? importból származó anyagokat igyekszünk mobilizálni, többek között megszigorítottuk az elszámolás rendjét is. Készleteink nyilván abból adódnak, hogy nem minden megvásárolt anyagot használunk fel nyomban. Üjabb igényeinket tehát mindig e tartalékok figyelembevételével határozzuk meg, a negyedik negyedévi importanyag-megrendeléseinket is ennek alapján adjuk fel. Az operatív, rövid távra vonatkozó elemzéseken kívül a bizottság természetesen hosz- szabb távú vizsgálatokat is végez, összességében már ismerjük az 1984-re vonatkozó import igényeinket. Ám számolnunk kell azzal, hogy jövőre még tovább mérséklődik beszerzési keretünk, és hogy az idén nagyjából kimerítjük tartalék készleteinket. Ezért szükséges folyamatosan végiggondolnunk, hogy mit lehetne hazai vagy . esetleg szocialista országból származó termékkel helyettesíteni. Vagyis, piackutatást kel! végeznünk a beszerzés oldaláról is. Belső piackutatás A Csepel Autógyárban is az iránt érdeklődtünk: miként működik a vállalati import bizottság? Varga Géza Köz- gazdasági főosztályvezető foglalta össze számunkra tevékenységüket: — Pillanatnyilag három szálon fut a munkánk. Elemezzük az első, második és harmadik negyedévi importanyag-felhasználásunkat. Ehhez végignézzük, hogy miből, honnan, mennyit rendeltünk, majd összevetjük azzal; hogy mennyit használtunk fel ténylegesen. A raktárainkban lévő képpen zöldségtisztitás, ebédkészítés. Délután folytatódik a takarítás, s mire vége, kezdődik a vacsoraidő. A hűtőt már a múlt héten le kellett volna olvasztani, kitakarítani. A múlt héten? Legalább három hete. Az íróasztalnál reszket a kéz a fáradtságtól, a toll kiesik, a szem könnyezik. Izorpiláz. Pedig még a száradt ruhát is le kell szedni, a konyhát fölmosni... csöng a telefon. Tó, hogy vége ennek a " szabad szombatnak is. Mások okosabban csinálják, ügyesebbek. Igaz. hétfőn mindenki valahogy törődötté bb, nyúzottabb. mint hét közben. No persze ez is olyan munkahely, ahol főleg nők dolgoznak. Herman Éva Az érem másik oldala Bizottságunk nevében azonban nemcsak az import, hanem a készletgazdálkodás is szerepel. Mit takar ez utób bi? Ismert, hogy a vállalatok készletei igen magasak. A Magyar Nemzeti Bank az öíz- szes nagyvállalat készleted felülvizsgálja és ahol az indokolatlanul magas, ott ala pót von el. Szerencsére — bál a gazdasági életben a szeren cse legkevésbé Fortunán múlik — nálunk a készletek kedvezően alakultak. Míg tavalyelőtt átlagosan 104 nap alatt cserélődtek raktári készleteink (szakmai szóval ennyi volt a készletek forgási sebessége), tavaly ezt sikerült 94 napig, s az idén, úgy tűnik 90 napra leszorítani. Termelésünk gyorsabban nőtt, mint a készleteink. Ahhoz, hogy ez a jövőben is így legyen, anyag- készleteinket, saját kész- és félkésztermékeinket egyaránt felül kell vizsgálnunk. így megfogalmazva, talán egyszerűnek tűnik mindez. De gondoljuk csak végig! Az egyik oldalról mind kevésbé biztos, hogy amit ma beszerezhetünk, azt holnap is beszerezhetjük. Az anyagok folyamatos utánpótlása bizonytalan, az ütemes termelés érdekében tehát a vállalatok kénytelenek túlbiztosítani magukat. A másik oldalról viszont a készletek költségeket emésztenek fel, szankciót vonhatnak maguk után. Miből, mennyit? — Mi azt nézzük — folytatja gondolatmenetét Varga Géza —. hogy mely termékeknél szükséges ez a magasabb készlet, és hol lehetne — például éppen termelés-szervezéssel — a saját termékeinkből felhalmozott mennyiséget rendszeresen csökkenteni. Nemcsak globálisan, hanem anyagfa j Iákként és termékenként kell megállapítani, hogy miből, mennyit szükséges raktáron tartani. Az import- és készletgazdálkodási bizottság természe- 'esen nem egyedül hajtja végre a kijelölt feladatokat. Az egyes szakcsoportokat is bevonják munkájukba. Azonban minden importtal és készletezéssel kapcsolatos döntést e-ak a bizottság hozhat és hagyhat 'óvá. hogy azok ténylegesen áttekinthetőek és megalapozottak legyenek. Eller Erzsébet
