Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-14 / 243. szám

1983. OKTOBER 14., PÉNTEK 3 A ceglédi KÖZGÉP-től Bifumenszórók és kátyúzók Harminc kátyúzóberende­zést és 20 Unibit bitumenszóró gépet ad át az év végéig a Közúti Gépellátó Vállalat ceglédi 2-es számú gyára az építőipari vállalatoknak. A hasonló útépítő gépeket ko­rábban tőkésországokból sze­rezték be a vállalatok, a KÖZGÉP gépei az import- gyártmányt helyettesítik. A kátyúzóberendezés bár­milyen útfelület javítására használható, hideg és meleg aszfalt töltésére egyaránt al­kalmas. Az Unibit a ceglédi gyár fejlesztőkollektívájának szolgálati találmánya. Ennek legújabb egységesített válto­zatát az idén kezdték gyárta­ni, iránta nemcsak a belföldi, hanem a külföldi vásárlók is érdeklődnek. A belföldi fel­használását segíti az, hogy a berendezést a szintén hazai gyártmányú Csepel teher­autókra lehet felszerelni. A KÖZGÉP ceglédi gyára évek óta kiegyensúlyozottan fejlődik, munkásai egyedülál­ló szolgáltatási feladatokat is ellátnak. Magyarországon eb­ben az üzemben javítják a Volvo gépeket. A vállalat mintegy 430—435 millió forint árbevételének több mint a fe­le ebből és egyéb szolgáltató­javító tevékenységből szár­mazik. Sütőipari kezdeményezés Középvezetők házi képzése Koczuba János pékmester, a dunakeszi sütőüzem vezetője esténként nyugodtan hajthatja álamra a fejét. Nincs mié't aggódnia: bár az egész 'ke­nyérgyárban ő az egyetlen szakember, munkatársai az esztendők során megtanulták a mesterség legalapvetőbb fo­gásait, ezért maguk is boldo­gulnak. S már csak azért sem szükséges a főnök állandó je­lenléte. mért akik időközben rossz bizonyítványt állítottak ki magukról, szedhették a sá­torfájukat A túlterheltség Nem minden vezető várhat­ja ilyen nyugalommal a hol­napot. Akadnak sokan, akik számos gondot cipelnek egyik napról a másikra, fejükben forgatva a gondolatokat, meg­oldást keresve, s bizony olykor a kiúttalanság érzéséig jutva. Kétségtelen tény, hogy nap­jainkban sokkal magasabb kö­vetelményeket kell állítani azok elé, akik a kisebb-na- gyobb közösségek irányítását vállalják. Felmérések bizonyít­ják viszont, hogy a hiányos adottságokkal és ismeretekkel rendelkező vezetők szinte ki­vétel nélkül túlterheltségre pa­naszkodnak, arra, hogy a mun­ka szervezésével, a beosztot­taikkal való törődéssel rend­kívül sok idejük megy el, s így akad nem egy teendő, amit — idejük véges lévén — kény­SZABVÁNYOK A NEMZETKÖZI SZAB­VÁNYÜGYI SZERVE­ZET, az ISO 1946. október 14-én alakult meg és erre az évfordulóra emlékezünk azzal, hogy immár 14 esz­tendeje minden évben ok­tóber 14-én — a szabvá­nyosítási világnapon — a közvélemény figyelmét a szabványokra irányítjuk. A szabványosítás ered­ményei ' ma már annyira részeivé váltak mindenna­pi életünknek, hogy azo­kat teljesen természetesnek tekintjük. A bennünket körülvevő tárgyak haszná­latakor nem mindig gondo­lunk arra, hogy használha­tóságuk, minőségük kiala­kításában milyen jelentős szerepet tölt be a szabvá­nyosítás. Természetesnek tekint­jük, hogy a magnókazetta minden mérete jó a készü­lékünkhöz, vagy azt, hogy lemezjátszónkkal bármely országban gyártott hang­lemez lejátszható. Ugyanez a helyzet például a fény­képezőgépekkel és a hoz­zájuk tartozó filmekkel, vagy éppen a legegyszerűbb kötőelemekkel, a csava­rokkal is. A fogyasztók biztonsága és védelme érdekében az első perctől szükség van arra, hogy tájékoztassuk őket a termékek, gyárt­mányok használati tulaj­donságairól, minőségéről. A vásárló általában nem szakember, ezért számára a szabványjel garanciát je­lent arra, hogy a megvásá­rolt áru megfelelő minő­ségű és biztonságos, tehát egészségére, életére nem ártalmas. A vállalatok, gyárak kö­zötti üzletkötésekben, sőt a nemzetközi kereske­delemben is elengedhetet­len, hogy a szállított áruk­ra vonatkozó szerződések műszaki tartalmát szabvá­nyokban rögzítsük. Így válnak a szabványok az ipar és a kereskedelem számára is nélkülözhetet­len segédeszközzé, hiszen ezek egységesítik a műsza­ki jellemzőket, rendezik a választékot és így meg­könnyítik a szerződéskötés feltételeit Az egységesítés egyrészt előfeltétele a kü­lönböző országokban ké­szült termékek összekap­csolhatóságának, együttes felhasználhatóságának, másrészt nagy előny, hogy egy-egy gyártó sok helyen értékesítheti az egységes előírások szerint készített termékeit. A magyar szabványügy igyekszik gyorsan alkal­mazkodni a változó viszo­nyokhoz. Rendszere kiter­jedt —* mintegy tízezer or­szágos szabvány van ha­tályban —, ugyanakkor azonban rugalmas is. A szabványok 90 százaléka olyan előírásokat tartal­maz, amelyektől a megren­delők és a gyártók közös megegyezéssel eltérhet­nek, és csupán 10 százalé­kuk olyan, amelyektől el­térni csak külön engedély- lyel szabad. Ez utóbbi szabványok főleg az élet- és vagyonvédelmet, vala­mint a biztonságot szabá­lyozzák. A szabványokat rendszeres időközönként -felülvizsgálják, hogy elő­írásaik mindenkor korsze­rűek legyenek, és a gyorsan fejlődő technikai követel­ményekhez alkalmazkod­janak. Magyarországon kiemel­kedő jelentősége van a nemzetközi gazdasági mun­kamegosztásnak. KGST- együttműködésünk. de nyu­gati kapcsolataink is elkép­zelhetetlenek lennének, ha termékeink a felhasználó országok előírásaitól eltér­nének. A KGST keretében a szocialista országok eze­ket az előírásokat a szab­ványügyi együttműködési állandó bizottságban egyez­tetik, ugyanakkor mindig figyelembe veszik az ISO világszabványait, vagy az elektronika területén a nemzetközi szabványosító testvérszervezetnek, az IEC-nek szabványait. A tőkés cégeknek szállító ex­portőrök a megmondhatói: csak az eladható, ami ki­elégíti a nemzetközi elő­írásokat. A magyar szab­ványok újabban gok eset­ben több minőségi fokoza­tot írnak elő, amelyekből az élső a nemzetközi szín­vonalat ielzi. a gyártók célja az, hogy a mércének ezt a szintjét mindinkább meg­közelítsék, és így termé­keiket exportképessé te­gyék. K. S. telenek elhanyagolni. Az Ilyen esetekben előbb-utóbb a soka­sodó konfliktusok jelzik a kö­zeledő mély válságot. Tanfolyamok közösen Felismerték azt az Észak- Pest megyei Sütőipari Válla­latnál is, s Koczuba Jánost és a többi üzemvezetőt nemrég kétnapos továbbképzésre hív­ták Jászapátiba, a vállalat ot­tani pihenőházába. Rendkívül sok gondot okozott ugyanis ed­dig, hogy sem a felső-, sem a középfokú végzettséggel ren­delkezők az iskolában nem kaptak megfelelő képzést ve­zetési ismeretekből. Ezt úgy igyekeztek pótolni, hogy a Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Mérnök- és Ve­zetőképző Intézetében, vala­mint a nagykőrösi sütőipari szakközépiskolában szervezett tanfolyamokra küldték el ve­zető beosztású munkatársai­kat. A kétségtelen előnyök mellett e megoldás számos hátrányát is tapasztalhatták az évek során. Az egyik az volt, hogy az előadások nagy része elsősorban népgazdasági és iparági kitekintést adott, s csak ritkán esett szó konkrét vállalati dolgokról. A másik hátrányként azt említette Oláh András, a vállalat igaz­gatója, hogy bármennyire is szerették volna, soha sem si­került biztosítani az üzemve­zetők és helyetteseik teljes­körű részvételét a továbbkép­zéseken. Ezért döntöttek úgy, hogy maguk is szerveznek ha­sonló tanfolyamokat, s így sok­kal több szó eshet azokról a gondokról is, amelyek a köz­vetlen termelésirányítókat foglalkoztatják. Az idén először a mérnök továbbképző intézet szervezé­sében. annak folyamatos ellen­őrzésével, az általuk előírt tanmenettel, de a vállalati előadókkal művezetőképzést is indítottak. Erre olyan fiatal fizikai munkásokat hívtak meg, akik később magasabb beosztásba kerülhetnek. Am beült az iskolapadba néhány olyan, már főnöki munkakört betöltő is, aki nem rendelkezik megfelelő végzettséggel, s ko­ra miatt nem is számíthat a hiányzó ismeretek megszerzé­sére. Jobb lesz a közérzet A nemrégiben megtartott jászapáti megbeszélések pedig többféle haszonnal is jártak. Azon túl, hogy a résztvevők jobban megismerhették egy­mást, s tapasztalatcserére is mód nyílott, egy sor olyan, a vállalat belső életével kapcso­latos kérdésről is szó eshetett, amelyekben a tisztánlátás ma elengedhetetlen. A szervezők felismerték: csak értelmes, s tartalmában teljesen ismert, megértett cél érdekében lehet cselekvésre mozgósítani az embereket. Utasítani, netalán- tán diktálni, s csak mechani­kus végrehajtásra várni — eleve kudarcra Ítélt módszer. Az Észak-Pest megyei Sütő­ipari Vállalatnál az elmúlt esztendőkben többféle mó­don igyekeztek és igyekeznek napjainkban is a vezetők mun­káját hatékonyabbá tenni. A már említett tanfolyamokon túl például bevezették a hiva­talos „bérbajnokságot” is. En­nek az a lényege, hogy a gaz­dasági vezetés félévenként ér­tékeli a közvetlen termelés- irányítók munkáját, s elkészí­tik a jövedelmek szerinti rang­sort. Akik az első között van­nak, köszönő levelet kapnak, hiszen, a kifizetett jutalmak is jelzik, jól dolgoztak. Akik a középmezőnyben kaptak csak helyet, azokat átgondoltabb, eredményesebb tevékenységre serkenti az igazgatói levél. Akik viszont a sor végén kul­lognak, a főnöki szóra alapo­sabb önvizsgálatra kényszerül­nek. A minden érintettnek megküldött lista viszonyítási alap lehet, tájékozódás, vá­lasz arra, mások hogyan érté­kelik egy-egy- üzemvezető munkáját. Amit a sütőipariak kitalál­tak, nem újdonság. Nem állít­ják art sem, hogy ez a töké­letes megoldás. Kísérlet — fog­lalhatnánk össze egy szóval e kezdeményezéseket, amelyek azonban várhatóan sikerrel ke­csegtetnek, s nem csak a jobb közérzetben, hanem a javuló gazdasági eredményekben is jelentkeznek. Furucz Zoltán Ma must, holnap bor A Közép-magyarországi Pincegazdaság nyársapáti pincészeté­ben naponta 200 tonna szőlőt dolgoznak fel. Folyamatosan ér­keznek a billenős puttonnyal felszerelt zetorok és öntik terhü­ket a darálógépek gyomrába. Mintavétel — ellenőrzik a hatal­mas hordók tartalmát, s a minőséget. Barcza Zsolt felvételei Rutinból nem lebet A kritikus három percen belül Ünneplőbe öltözöttek zsivaj- gása tölti be a Dabas Motel ebédlőtermét ezen a délelőttön. A KPVDSZ Pest megyei bi­zottságának rendezésében ke­rült sor az idei megyei mun­kavédelmi versenyre, melyen szociálpolitikai kérdéseket is kapnak a versenyzők. Az írásbeli nehezebb — Bevallom, mintha magam is vizsgáznék, úgy izgulok — mondja Menyhárt Erzsébet, a KPVDSZ megyei titkára, pe­dig alaposan előkészítettük a versenyt. Válasz cikkünkre Lesz út a lakótelephez Lapunk augusztus 27-i szá­mában A ház, amelyhez nem vezet út címmel riportot ír­tunk a verőcemarosi KISZ- építőközösség gondjairól. Azt tettük szóvá, hogy a társas­ház építése befejeződött, de járható út nem vezet a laká­sokhoz. Pedig két lehetőség is kínálkozna, de a hatóságok egyiket sem engedélyezik. Cikkünkre Huszák János, a Pest megyei Tanács közleke­dési osztálya csoportvezető fő­mérnöke válaszolt. „A körülmények tisztázása érdekében 1983. szeptember 21-én bejárást tartottunk. Ezen részt vettek a Pest me­gyei Tanács vb közlekedési osztálya, a váci járási hivatal, a nagyközségi közös tanács, a Dunamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat, a Budapesti Közúti Igazgatóság, az MSZMP Verőcemarosi Te­rületi Bizottsága, valamint az ifjúsági lakásépítő közösség képviselői. Megállapítottuk: a megépüli házak és a patak közé esik a DMRVV szokolyai regionális ivóvízvezetéke; a patakrende­zés folytán a patak széle és a lakóház közötti távolság felé­re csökkent; a kisvasút a köz­út bal oldaláról átkerült a telkek patak felőli végére. Az ifjúsági lakásépítő és -fenntartó szövetkezet 1976 óta 42 lakást épített fel. Az épít­kezés közben 1977-ben került sor a vízműrendszer kiépíté­sére, 1978-ban egymással pár­huzamosan a kisvasút rekonst­rukciójára és a Török-patak rendezésére. A fenti okok miatt jöttek létre a közlekedé­si problémák. Ezért a nagy­községi közös tanács három megközelítési lehetőségre ad tervezői megbízást. Az elké­szült tanulmánytervek közül az érdekelt intézményekből, vállalatokból és az építőközös­ség tagjaiból álló bizottság választja ki a megvalósítha­tó!. A verőcemarosi KlSZ-építő- közösség gondjai tehát úgy tűnik, megoldódnak. Hama­rabb kezdték el a házak épí­tését. mint ahogy a vízvezete! vagy a kisvasút akadályoz háttá volna az útépítést. Tér mészetes tehát, hogy ez eset­ben nem alkalmazható szá­mukra az út és vasút keresz­teződését tiltó jogszabály. Igaza volt. A csapatok va­lóban felkészülten énkertek er­re a vetélkedőre. Kiss Imre munkavédelmi felügyelő vette át a szót ha­marosan. Szinte mérni lehetett az izgalom hőfokát, amikor a zsűri bemutatása után sor ke­rült az első fordulóra —, vers­ben vagy dalban mutatkozzon be a csapat. Az akadozó vers­sorok, a bukdácsoló rímek mel­lett csak a monoriak vették a bátorságot, hogy dalban mu­tatkozzanak be. Osztatlan si­kert arattak ezzel. Az SZMT munkavédelmi felügyelője néhány tréfás szó­val igyekezett feloldani a fe­szültséget, hogy máris villám­kérdésekkel folytatódhasson a verseny. Szó esett arról, ho­gyan kell a tanulók balesetét kivizsgálni, kaphat-e szabad­ságot a gyesen levő kismama s kinek a feladata a szociális tervek elkészítése. A szóbeli jól sikerült, de töb­ben „elvéreztek” a tesztlapok kitöltésénél. Való igaz, jól kellett ismernie a munkavédel­mi szabályokat annak, aki hi­bátlanul kívánta kitölteni a la­pokat. De nem csupán a tesztkér­dések okoztak fejtörést. Va­lamennyien bevallották, hogy a legizgalmasabb feladat a ne­gyedik forduló volt. A zsűri itt kíméletlenül pontozott, a feladat súlyához mérten. Csak­is tíz, vagy nulla pont lehetétt az eredmény. Munkavédelmi totó Mj volt a nagy szigor oka? Az asztalon ezúttal egy baba feküdt, s azt kellett életre kel­teni. Sajnos ezen a napon a babának többször is meg kel­lett halnia. — Az itt fekvő sebesültet — magyarázta Kiss Imre já­tékvezető a versenyzőnek — áramütés érte. Még nem teli el a kritikus három nerc. ké­rem segítsen rajta. Nincs lés zés és nem működik a szív. A többszöri sikertelen kí­sérlet a zsűrit szólásra bírta A negyedik forduló után Vargha Tamás, az SZMT fő­felügyelője, a zsűri elnöke el­magyarázta, szemléltette, ho­gyan is kell ilyenkor menteni. Utólag jó néhányan vallot­ták be, hogy most láttak elő­ször ilyen babát. Nem játék ez pedig, mert mint a főfelügye­lő mondta: — Ha a mentést rosszul csinálják, később már nincs segítség. Az ötödik forduló ismét írás­beli volt. Munkavédelmi kér­désekből állították össze a to­tót. — A verseny nagyon érde­kes, s a legfőbb talán az, hogy aki még nem tudta volna, itt megtanulhatta az életmentés gyakorlatát. Amikor az utolsó fordulóhoz érkeztünk, már a huszonkét csapat között szorossá vált a verseny. A „mese munkavé­delmi módra” több munkavé­delmi és környezetvédelmi szabályt rejtett magában. A figyelmes versenyzők itt sok jó pontot gyűjthettek. Váciak az elsők S míg a harmadik helyezett csapat a Pest megyei Iparcikk Kereskedelmi Vállalattól azon kesergett: „csupán az AMBU- babán múlott, hogy nem let­tek elsők, addig a Ráckeve és Vidéke Áfész kiskunlachárt József Attila brigádja gyűjti az erejét a következő verseny­re. mivel most is a második helyet nyerték el. Örök ver­senyben vannak a váciakkal. A Vác és Vidéke Áfész Pálf- fy Attilánéval, Hegyvári Zol­tánnal és Burai Tiborral di­csőséget szerzett az első helye­zéssel. Mégsem a borítékban levő, a helyezéssel iáró iutalmak. s a könyvek, hiszen mindenki kapott valami ajándékot, a legfontosabbak, hanem az, hogy a munkavédelmi szabá­lyokat felidézték, alkalmazták. A kérdések, a feladatok ösz- szeállításáért dicséret illeti a szervezőket. Szalal Mária

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents