Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-11 / 240. szám

Ä Eist végén «• Olt a mustgáz Mostanában még népe­sebb a monori Strázsahegy, mint egyébként. Szüretel­nek a szőlősgazdák. És forr a murci. És mindenki tud­ja, jól tudja, hogy ilyenkor tilos lemenni a pincébe, s míg a gyertya elalszik a gádorban, életveszélyes el­lenőrizni a hordókat. Tudta ezt Tóth János, Kovács Sándor és Tóth Jó­zsef is. Dolgozgattak, ittak — és egyszercsak a szom­szédokban tartózkodóknak feltűnt a hiányuk. Látták, nyitva az ajtó, de az em­berek sehol... Bekiabáltak a pincébe. Nem jött vá­lasz. Valaki, bekötött orral- szájjal lement. Felvon­szolta a bejárathoz legkö­zelebb fekvő testet. Aztán lement mégegyszer, de újabb terhével csak a gá­dor közepéig jutott, egye­dül kellett kijönnie, már rosszul érezte magát. A pin­ce legtávolabbi részében fekvőért senki nem mert lemenni. Jött az orvos, ki­hozták a gádorban hagyot­tat. A tűzoltók oxigénpa­lackkal mentették ki az utolsót. Ketten — Kovács Sándor 35 éves és Tóth János 38 éves monori lakosok már halottak voltak. A pincés- gazda, a Hegyes! tanyai Tóth János még élt. Kór­házban ápolják. Pilisen is ölt a mustgáz, a 68 éves Tóth Mihály fi­zetett az életével vigyázat­lanságáért, könnyelműsé­géért. Este hiába várták haza a homoki szőlőben lé­vő pincéjéből. Ezek az esetek önmagu­kért beszélnek, megint. Be­szélnek? Kiáltanak. K. Zs. Védi az egészséget Ebben az évben jelentősen javultak a hegesztők munka- körülményei az ISG maglódi járműgyárában. Űj osztrák elszívó berendezés védi ott a dolgozók egészségét. Bal olda­li felső képünkön Galgóczy Árpád hegesztő-lakatos a lég­rugótartót hegeszti. Ugyan­csak ebben az évben új mód­szerrel festik az itt készülő al­katrészeket. A technológiai el­járás lényege, hogy a felület­kezeléstől a szárításig zárt rendszerben történik a termé­kek bevonása. Alsó képünkön Tabányi Jánosné látható munka közben. Hancsovszkl János felvételei ifSS»« A nap kulturális programja Gyomron, a Ságvári Endre úttörőházban, 8.30-tól 10-ig és 15-től 16.30-ig: az orosz nyel­vi; 9-től 11-ig és 14-től 16-ig: Foci - viharos szélben Az üllőiek remek hajrája MEGYEI II. OSZTÁLY, A-CSOPORT: üllő—Pécel 3-2 (0-2) Pécel, 300 néző. Vezette: Mocsai. Az első félidőben orkánsze­rű szél fogadta a csapatokat, s a rendkívül lelkesen játszó hazaiak ezt kihasználva, 2-0- ra elhúztak. A vendég üllőiek nagy elszántsággal mentek ki a második félidőre, és nagy­szerű támadások után Tóth S., Tóth B. és Giedl Z. góljaival maguk javára fordították a mérkőzést. A játékosok bebi­zonyították, hogy ha kell, szívük is van a játékhoz, ami most döntőnek bizonyult. Az egész csapat dicséretet érdemel, de kiemelkedett ezek közül is Giedl, Dobos, Gudra G., Bírta és Tóth S. játéka. IFI: Pécel—Üllő 1-0. S. B. Gyömrő—Nagykőrös 1-0 (0-0) Gyömrő, 500 néző. Vezette: Bakos S. (tárgyilagosan). Az időjárás nem fogadta ke­gyeibe a labdarúgókat, sűrű esőfelhők vonultak a magas­ban, hatalmas szél fújt. Már az első félidőben látszott, hogy a tartalékos vendégek a dön­tetlen reményében jöttek, ösz- sze-vissza rugdosták a labdát, s nem riadtak visza a kemény belemenésektöl sem. Akár két­gólos vezetést is szerezhetett volna a Gyömrő ebben a já­tékrészben, de kimaradtak a lehetőségek. Szünet után még nagyobb fölénybe kerültek a hazaiak, akiket a közönség is lelkesen biztatott. A 67. percben Oldal remek szöglete után Szűcs elé pattant a labda, aki 12 méter­ről ballal nagyszerű gólt rú­gott a kapu jobb oldalába. Továbbra is a hazaiak marad­tak támadásban, a vendégek pedig sokat szabálytalankod­tak. Vígh K. először Kákáit, majd Vojácsikot rúgta föl, a következetesen bíráskodó já­tékvezető először a sárga, majd a piros lapot mutatta fel a körösi csatárnak — jo­gosan. Végeredményben, a hazaiak akár nagyobb arányban Is győzhettek volna a végig vé­dekező városi csapat ellen. JÖ: Csirkó S., Gáspár J., Ká­kái, Szűcs, Oldal. IFI: Gyömrő—Nagykőrös 1-1 (1-0). Góllövő: Sebestyén. G. J. Kakucs—Pilis 1-0 (0-0) Pilis, 300 néző. Vezette: Kollár. Az első félidőben a helyzetek sokaságát hagyták ki a hazaiak. A lelkes vendé­gek a találkozó befejezése előtt szerezték meg győztes góljukat. IFI: Kakucs—Pilis 2-1 (!). G. F. JÁRÁSI I. OSZTÁLY: Mende—Monor 1-1 (1-1) Mende, 200 néző. Vezette: P. Szabó. Hazai támadásokkal indult a találkozó, a vendégek idegesen játszottak. A 17. percben Székely jó labdát ka­pott, amit kézzel maga elé tett, és a hálóba lőtt. A já­tékvezető megadta (?!) a gólt. A 21. percben Kucsera gurí­tott le egy szabadrúgást a sorfalról leváló Kécskei elé, aki középre adott, és Richter közelről nem hibázott. A szü­netig itt is, ott is voltak hely­zetek. Fordulás után lendület­be jött a hazai gárda, ám két-három veszélyes akciónál többre nem futotta erejéből. A vendégek szinte „ráültek” a döntetlenre, amit végül is szerencsével szereztek meg. JÖ: Szvitek (a mezőny leg­jobbja), Kollár, illetve Mono­ri, Jarábik. Péteri—Törtei 1-0 Péteri, 300 néző. Vezette: Mészáros M. Nagy iramú, változatos mérkőzésen a kapu előtt jobban összpontosító ha­zaiak megérdemelten győztek. A forduló további eredmé­nyeiről, a tabella állásáról holnapi számunkban tájékoz­tatjuk kedves sportkedvelő olvasóinkat. K. J. Kismotorvezetőknek Tanfolyamok Kismotorvezetői tanfolya­mot szerveznek Gyomron, a Petőfi Sándor Művelődési Házban és Nyáregyházán, a klubkönyvtárban a 14. élet­évüket betöltötték számára. Az előbbi helyen október 20- ig, az utóbbi községben pedig október 25-ig várják a je­lentkezőket. A tanfolyam teljes költsége 270 forint. a rajz-; 9-től 11-ig és 15.30-tól 17.30-ig a vívószakkör foglal­kozása. Monoron, 9 órakor: szűr­hímző tanfolyam, művészi tor­na 15.30-kor a Katona József úti; 16.30-kor az Ady úti óvo­dában, 18-kor: a Munkásőr úti iskolában, 19-től: aerobic- tanfolyam a Vigadó fölötti Galériában, 17.30-tól: német nyelvtanfolyam. Pilisen': a könyvtárban, 15- től: Repülő csészealjak, csil­laglegendák, ismeretterjesztő előadás a járási műszaki na­pok keretében, előadó: Bognár József tanár. A művelődési házban, 18-tól: kismotorveze­tői tanfolyam. Vecsésen: az ifjú bélyeg- gyűjtők összejövetele. Pályaválasztásról Ankét Pályaválasztási ankétot tar­tanak október 17-én, hétfőn délután 2 órakor Monoron, a járási pártbizottságon. Elő­adó Tóthné Fiel Mariann, a járási pártbizottság osztály- vezetője. 0111 ínon • _ M A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 240. SZÁM 1983. OKTÓBER 11., KEDD Paraffícsomtermesztés áj feltételekkel Feléled a termelői kedv is Megmaradt a segédüzemi költség Hát bizony, a primőr para­dicsom ideje régen lejárt, de ha az ember veszi a fáradsá­got, s körülnéz a kiskertekben, a határban, láthatja, hogy az ősz folyamán van még minek megérnie „lóbon”. Persze már sok a zöld mellett a megha­sadt, heges, meglágyult para­dicsom, amit kevésbé eszünk meg nyersen, inkább befőzve tesszük el télire, vagy főtt ételben fogyasztjuk el. Hasznos ötletek Nagyszerűen fel lehet hasz­nálni ivólének a mostani pa­radicsomot. Az ecseri Rákos- mezeje Tsz nagyüzemi módon, eladásra készít ivóiét. Ha van elég paradicsom, akár 400 va­gonnal is fel tudnak dolgozni. Természetesen ennyi anyag nagy gondot, sok kétkezi mun­kát is igényel. Ilyen mennyi­séggel nem is lennének képe­sek megbirkózni az ágazat dol­gozói, ha nem segítenének ma­gukon jó ötletekkel. Ilyen ötlet volt az úgyneve­zett görgős szállítókocsik be­vezetése: a szántóföldön be­rakják a tartályládába a para­dicsomot, s ezzel az alkalma­tossággal szállítani, s üríteni a léüzemben háromszoros gyorsasággal tudnak a koráb­bi módszerhez képest. A mind­össze két darab görgőskocsi­val tavaly egy szezonban 300 ezer forintot takarított meg az ágazat, mert megmaradt ne­kik a segédüzemi költség. Természetesen az sem mind­egy, hogy a már leszedett ter­més meddig áll feldolgozatla­nul, hiszen a hagyományos szállítás már annyira nem fe­lelt meg a követelményeknek, hogy olykor a termés három­negyede is megsemmisült egy­heti szabadban való tárolás után. Ez hiba volt akkoriban is. manapság pedig egyenesen bűn lenne, ha megismétlődne. Prekler Péter, a paradicsom­termesztési ágazat vezetője mondta, hogy ebben az évben úgy állnak, hogy nem a nettó jövedelem hozza majd a nye­reséget, hanem a költségcsök­kentés. Ilyen költségcsökken­tés az is, hogy elhalasztották a harmadik görgőskocsi le­gyártását, mert nincs annyi ter­més, hogy kellően kihasznál­hatnák. Magától értetődően, csak költségcsökkentéssel sem lehet gazdaságosan dolgozni, bevé­telre is szükség van. Éppen ezért, erősítették az ágazatban a piaci kereslet szerint a pa­lántanevelést. így adtak el idén palántát a vecsési Feri­hegy, a vasadi Kossuth Szak- szövetkezetnek. és a monori Kossuth Termelőszövetkezet­nek. Ötmillió palánta Prekler Péter figyelemre méltó dolgot hangsúlyozott ki beszélgetésünkkor: — Nem is annyira a mun­kamódszer megváltoztatása a lényeg paradicsomtermeszté­sünkben, inkább a termelői kedvet szeretnénk visszahozni. Valamikor Maglód és Gyömrő határában több száz hektáron termesztették a paradicsomot. A többi területen mostanában kezdik meghonosítani a gaz­daságok és a kistermelők. Egyelőre olyan lehetőségeket is kihasználunk, hogy egyéni termelőktől fölvásárolunk min­den mennyiséget, még ha há­rom ládával hoznak csak, azt is. Mert kell a nyersanyag a léüzemnek, negyedrésze sincs kihasználva. — Minden termelőre szük­ségünk van. A közelmúltban sikerült jó kis gárdát létre­hoznunk Monoron. a vasadi szakszövetkezet is csatasor­ba állt és Péteriben is van egy kis brigád, amely szállítja a paradicsomot. Tehát így a ter­melők rizikójából egy kicsit átvállaltunk, hogy legyen ked­vük ezzel a növénnyel foglal­kozni, hiszen ettől a termesz­tési mélyponttól lejjebb süly- lyedni már nem szabad. Idén 5 millió palántát nevelve igye­keztünk biztosítani a kellő mennyiségű termést. De hát az időjárás, mint köztudott, alaposan közbeszólt. Prekler Pétert bizony nehéz volna egy adott helyen meg­találni, adott időpontban. Folyton úton kell lennie a munka ellenőrzése mellett is, kapcsolatot kell tartani a kon­zervgyárral, vetőmagtermel­tetővel és más partnerekkel. Ugyanis újabban a magot is kinyerik a paradicsomból, hé­ját pedig az állattenyésztésben értékesítik. A paradicsommag jó devizaszerző forrássá vált. Tehát a leszedett termés min­den részét hasznosítani, érté­kesíteni tudják. Ez bizony nagyszerű eredmény, ami az ágazat dolgozóinak lelkiisme­retes munkáját legalább any- nyira dicséri, mint a termelő- szövetkezet vezetését, — Nem is lehet ezt a mun­kát másképp csinálni, csak ha szereti az ember — hangoztat­ta az ágazatvezető. — Hiszen ha úgy megyek haza, hogy mondjuk sikerrel kinyertük a magot, de jó érzés az! Ratal arcok Fiatalítanak is az ágazat­ban. Négy új szakmunkásuk van. Három éve végezte el a kertészeti szakmunkásképzőt például Sárik Julianna, akit már komolyabb vezetői felada­tokkal is megbíztak: ő irányí­totta nyáron a maglódi sze­dést, foglalkozott az alkalmi munkásokkal, s ellenőrizte őket. — Végre van egy fiatalunk, aki letelepszik nálunk! — só­hajtott fel Prekler Péter. Aszódi László Antal Őszi noteszlapok Virágok, bánásmód, bosszúság Eddig igazán aranyos az ősz hozzánk, amolyan utónyár van hetek óta. Lassan-lassan a temetőkbe is kikerülnek a vi­rágok, közeleg a halottak nap­ja. Itt-ott már virulnak a kri­zantémok, amelyeket még ta­valy ültettek el a sírhantokon a hozzátartozók. A gyömrői telepi temetőben azonban az utóbbi időben — ismeretlen garázdák — éppen elég sok pusztítást végeztek. Az évelő virágokat tövestől tépték ki több sírról, élő vi­rágok is eltűntek a vázákból, mérhetetlen szomorúságot okozva ezzel a hozzátartozók­nak. Gyömrőn minden évben is­métlődnek ezek az események. Nem lehetne tenni ellene? dolgozni, s addig nem jött ha­za, míg nem ragyogtak a tisztaságtól az irodák, műhe­lyek és az udvar. Az egyik nap az üzemveze­tő az udvaron megszólította anyósomat: — Holnaptól nem kell jönnie takarítani... Mint akit leforráztak, úgy hagyta el feleségem édesany­ja a telepet. Mindez pár hete történt, az­óta nem bírunk vele odahaza. Nyugtalan, a kákán is csomót keres, mindenbe beleköt. Meg­értem én, hogy esetleg feles­legessé vált a munkája, de azért lehetett volna embersé­gesebben is a tudomására hoz­ni mindezt. Ebben egyetértettünk. Felháborodott férfi keresett fel a minap lakásomon, s azonnal elmondta panaszát: — Az anyósom a tsz egyik melléküzemében dolgozott mint nyugdíjas takarítónő. Mindennap pontosan járt be Szokásos reggeli csúcsforga­lom Budapesten, a Baross té­ren. A trolibuszok folyamato­san állnak be indulási helyük­re, meglehetősen sok a vára­kozó utas. Nézelődöm, s már messziről föltűnik egy magas, őszülő, kopaszodó férfi, bottal a ke­zében. Gondolkodom, aztán hamar rájövök, igen ő az, B. S. volt gyömrői lakos, akiről többször írtunk már e hasá­bokon a bírósági tudósítások­ban .,. Közelebb érve ráköszönök, egy darabig még mustrálgat, aztán megveregeti a vállam: — Adjál egy cigit, megismer~ telek ám ... Beszélgetünk, inkább meg­várom még több busz is elin­dul, hiszen nem esik nehezére a vallomás: — Két hónapja szabadul­tam a börtönből. Azért a va­cak gázpalackért, amit elad­tam Gyömrőn, két évet kap­tam, s mivel volt ugyanennyi felfüggesztett büntetésem is, négy évet ültem Vácott. — Megérte? — Nem Ha jól számolom, most már több mint húsz évet töltöttem a börtönben. Tönk­rementem — mutat a jobb lá­bára. — Érszűkületem van, már amputálni akarták a lá­bamat, de nem engedtem. Egyébként meghalt az édes­anyám, meg a búgom is, ez idő alatt, de mivel nem kap­tam értesítést, nem mehettem haza Gyömrőre. Pedig mind­két halálesetben öt-öt nap „szabadságot” engedélyeztek volna,.. — Most egy üzemben por­tás vagyok, járok orvosi keze­lésre is. Többé nem akarok börtönbe jutni. Tudom, már késő, de még csak 59 éves va­gyok ... Beszélne tovább, de látja készülődésemet, kezet nyújt, kér még egy cigarettát, s el­tűnik a tömegben. Amikor a telefonkábel fek­tetése miatt felszedték a be­tonjárdát, kevesen gondolták, hogy hamarosan újra betonoz­zák a csaknem egy kilométe­res szakaszt Gyömrőn, a Tán­csics Mihály utcában. Pedig igazán dicséretes gyorsasággal elkészült az új­jáépítés. Sajnálatos módon azonban már az első napok után ismét összetöredezett sok helyen, ugyanis a nehéz gép­járművek nem kímélve a friss betont, azonnal ráhajtottak. A kár nem jelentős, a „tet­tesek” ismeretlenek, mégis bosszankodnak a járókelők. Tegyük hozzá: jogosan! Gér József Köszönetét mondunk mindazok­nak, akik drága fiam, bátyám, apám temetésén részt, veitek, sír­iára koszorút, virágot helyeztek, utolsó útjára elkísérték. Id. Hor­váth Gyula és családja, Péteri. ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) K

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents