Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-09 / 239. szám
xtfúlan 4 1983. OKTOBER »., VASÁRNAP Évfordulók ’84 Pályaelhagyás és korrekció DL Mi volt tíz, ötven, száz éve Alakok, történetek, történelem Az ember sorsa nem magánügy Évente átlagosan másfél tucat népművelő áll odébb a megye művelődési házaiból és könyvtáraiból. Igaz, hozzávetőlegesen ennyien jönnek is Budapestről és más megyékből. A fluktuáció tehát semmiképpen sem Pest megyei jelenség. Sovány vigasz. Nem gyógyír a népművelők — elsősorban a kis intézményekben dolgozók — rossz anyagi körülményeire, időbeli és fizikai túlterheltségére, szociális ellátatlanságára. S ami ezeknél is szorítóbb, az az emberi viszonyok közé tartozik. Egy népművelő férje imigyen szellemeskedett: a közművelés a magányosak és a megszállottak sportja! Megszállottak? Valószínűleg. Dehát semmilyen hivatást nem lehet folytatni megszállottság - és a sikerbe vetett hit nélkül. A népművelő jelenünkben még missziót teljesít, tudatosan kell vállalnia a falu formálását. Mindig izgalmas dolog böngészni a naptárt. Mi történt mondjuk, tíz, ötven vagy száz évvel ezelőtt? Melyek azok a dátumok, amelyeknél érdemes egy pillanatra elidőzni? Kik azok az emberek, akiknek neve plvastán elgondolkodunk? Minderre választ ad az Évfordulók ’84 című kötet, amelyet a napokban jelentetett meg a Kossuth Könyvkiadó. Az 1984-es esztendő bővelkedik eseményekben, emlékezésben, ünnepben és jeles évfordulókban. Ezek felidézéséhez nyújt segítséget a könyv, amely hónapról hónapra közli, mire érdemes figyelnünk. Olvasmánynak is jó időtöltés lapozgatni. Megismerkedhetünk Kempelen Farkassal, aki a sakkozógépet készítette, vagy olvashatunk Gábor Andorról, aki mint író, mindig az első vonalban küzdött, hogy a szocializmus eszméi megvalósuljanak. Mire emlékeztet február 6? Árra, hogy öt ven évvel ezelőtt, 1934. február 6-án vette fel a diplomáciai kapcsolatot Magyarország a Szovjetunióval. Megindult egy folyamat, amely jól végződhetett volna, ha a magyar vezetők keresik Moszkva barátságát, azét az országét, amelynek semmiféle problémája nem volt hatónkkal, s amely többször kimutatta készségét a korrekt kapcsolatok megteremtésére. Egy és más történt, például a Szovjetunió budapesti kiállítása, az 1848-as magyar zászlók visszaadása. A magyar vezetés azonban nem élt a lehetőségekkel, és végül is útja a szovjetellenes háborúba torkollt. Ugyancsak februárban lesz Száz éve, hogy megszületett Győrffy István néprajztudós, aki maradandót alkotott a néphagyomány, a néprajz kimunkálásában. A nagykun tanya, az Alföld ősi magyar te- lepülésmódja, a Magyar népi hímzések című munkája ma is hézagpótló. Évtizedeken át volt a Néprajzi Társaság alel- nöke, az Ethnographia szerkesztője, s ő alapította meg a Győrffy-kollégium elődjét, amely a későbbi NÉKOSZ- mozgalom alapja volt. Márciusban viszont egy kétszáz éves évfordulóra emlékezünk szívesen. 1784 tavaszán született az erdélyi háromszéki Kőrös nevű kis hegyi községben Körösi Csorna Sándor, a nagy magyar Ázsia-kutató, ahogyan világszerte említik, a Himalája rabja. Körösi Csornát Tibetben ma is szentként tisztelik, ö alkotta meg az első tibeti—angol szótárt, s ezzel világhírnevet szerzett az erdélyi székely-magyarságnak, Még élhetne és köztünk lehetne Radnóti Miklós, századunk klasszikus költője, a magyar líra kiemelkedő alakA GONDOLKODÁS TERHEI. Az ember a jóra mindazonáltal mégsem teljességgel képtelen. Kantot idézte An- csel Éva, amikor a késő péntek esti órában Buda Béla pszichiáter és Nyíri Tamás, a Pázmány Péter Hittudományi Akadémia professzora társaságában napjaink közgondolkodásának jellemzőit, mozgatórugóit igyekezett feltárni. A beszélgetés középpontjában Zeley László műsorvezető szándéka szerint is az a kérdés állt, vajon az optimizmus vagy a pesszimizmus a jellemzőbb ránk, pontosabban szólva a két ellentétes érzés közül melyik van túlsúlyban, s hogyan motiválja tetteinket. Buda Béla szerint a pesz- szimizmus a jólét pszichózisa. A háború idején ilyen kérdések fel sem vetődnek. Mindenki az életét menti, a gondolkodás célja a túlélés. E gondolattal igazságmágva ellenére is lehet vitatkozni. Mert a lakás nélküli fiataja, aki 1909. május 5-én született. Harmincöt éves volt, amikor elpusztította a fasizmus, éppen negyven évvel ezelőtt. Rövid életét, munkásságát, versei születésének körülményeit írják meg a kötet lapjain. A neveket és a dátumokat lehetne tovább sorolni, hogy jövőre kire, milyen eseményre emlékezünk. Márciusban Rajk Lászlóra, aki szintén csak most lenne 75 éves. Balázs Bélára, a szocialista költőre, filmesztétára, meseíróra, aki augusztus 4-én lenne százéves. Ugyancsak emlékezhetünk egy kommunista tábornokra, Pálffy György/e, aki 1984. szeptember 16-án ünnepelhetné 75. születésnapját, ha nem pusztítja el a személyi kultusz önkénye. A szokásos évenként visszatérő évfordulókról — március 15-ről, május 1-ről és a többi nemzeti ünnepről is — olvashatunk a könyvben. Ugyancsak jövőre, szeptemberben lesz száz éve, hogy megépült Budapesten az Operaház, reméljük, hogy akkorra felújítva fogadja a nézőket. Kik és hogyan, miként építették ezt a nemzeti létesítményt? Erről is hírt ad a kötet. Alkotmányt kapott a nemzet 1949. augusztus 20-án, ennek harmincöt éve. Hogyan született meg az 1949. évi XX. törvény? A kötet ezt is részletesen leírja. S a többi nevezetes évforduló, dátum mind emberi küzdelmet és történelmet takar. Érdemes forgatni a kötetet, s megismerkedni tartalmával. Gáli Sándor lók, a magányos kisnyugdíjasok közérzetét — társadalmunk nem kis hányadát teszik ki ők — ilyen rámába mégsem lehet beleerőszakolni. A mindenbe beletörődés, a célszerű cselekvésről való lemondás azonban roppant veszélyes jelensége közéletünknek és közérzetünknek. Egyetértett ebben a hittudós, a pszichológus és a filozófus is. A történelem azt bizonyítja, hogy az emberi tett, ha nem is mindig meghatározója, de fontos alakítója annak, hogy milyen lesz a holnap. Ezért vallhatjuk mi is a nagy német filozófussal: az ember a jóra mindazonáltal mégsem teljességgel képtelen. VÁLASZTÓVONAL. Hogyan lehet a borászatot mindenki számára rentábilissá tenni? — kérdezte Stefka István legújabb riportműsorában. Csapdát sejthetünk a kérdés mögött, hiszen Stefii a riportjai ritkán az egyedit, sokkal inkább az általánost keresik a Jelenségből, a tárKalkulált hiány Adatlap: Bulkayné Faragó Erzsébet, negyvenen túl, a Favorit Cipőipari Szövetkezet utókalkulátora. A nyár elején még V ácszentlászló—Valkó— Zsambok társközségek egyetlen főfoglalkozású népművelője volt, korábban a monori művelődési házban dolgozott. Nemrég kötött másodszor házasságot. Boldogságdimenziói kétségesek. Törékeny alakja szinte elveszett a fotelban, egyik cigarettáról a másikra gyújtott, kávéját egyhajtásra megitta. Idegesebb. kapkodóbb volt, mint máskor. Néha biztatást várva a férjére pillantott. A beszélgetés témáját jóelőre telefonon tisztáztuk, mégsem akaródzott hozzákezdeni. — Sok mindent beszéltek rólad. — Igen. Kicsit sűrű volt körülöttem a levegő. Még az év elején hívtak vissza M on orra módszertani előadónak — mutatóujjával igazgatta a szemüvegét. — Szívesen mentem volna, mert ott születtem, ott nőttem fel és már voltam a járási művelődési ház megbízott igazgatója. Hivatalosan be is jelentettem, hogy kérem az sadalom valamely fontos problémájához igyekeznek eljutni, arra választ adni. Ez alkalommal az ilyenfajta várakozás alaptalan, a riportot akár a Falurádió különkiadásának is felfoghatjuk. A beszélgetések valóban a szőlőtermesztés, a borkészítés gazdaságossági kérdése körül forogtak. Szőlősgazdákról volt szó, akik alighanem joggal háborognak a kilónkénti, ráfizetést hozó 4 forintos átvételi áron. Elfogadható válasz- szal szolgált a borkészítő pincegazdaság igazgatója is, aki szerint az alacsony felvásárlási ár nem hoz számukra nagyobb hasznot, pusztán a magyar bor minőségének védelmét szolgálja. S akinek az ellentmondásokat fel kellett volna oldani — minisztériumi szakember — éppenséggel nem tett semmiféle igazságot. így történhetett, hogy végül is nem tudom, fenyegeti-e. vagy sem veszély az alföldi bortermelés jövőjét. Csulák András áthelyezésemet. de valami történhetett, mert végül nem kellettem Monorra. Péteri községbe irányítottak. Oda meg én nem mentem. Minek? Kis falu az is és az enyémek is. Kötött már a három és fél év..., tulajdonképpen kijöttem én ott mindenkivel..., maradhattam volna — nagysokára folytatta —, de közbejött a házasság ... — Azt hittem: a hármas faludban — ahogy mondani szokták — megváltod a világot. — Próbálj megérteni. Az életemről kellett döntenem, hat magányosan töltött év után. miközben a kisebbik fiam felnőtt, elköltözött. Értsd Jól. Nem voltam én egyedül sohasem, csak szerettem volna igazán tartozni valakihez. A falu zárt közösség, igaz: az emberek elfogadtak, de nem fogadtak be, kicsit idegen maradtam. Ha két napig nem vettem ki az újságot a postaládámból, már sutyorogtak: nicsak... Kis településeken a viszonylag szigorúbb hierarchia ugyan segítséget ad a mindennapi eligazodáshoz, de egyben meg is merevíti az emberi kapcsolatok körét. — Emlékszem, boldog voltál, amikor Vácszentlászlóra költöztél. Levelet írtál minden családnak, bemutatkozva, érdeklődésüket kérve és kérdezve. Aztán mesélted, hogy egy öregasszony az ajtód elé tett egy kosár tojást és gyümölcsöt. Te azt se tudtad, hogy ki volt. — Ez valóban megható, de egyedi példa. Mostanában sokat gondolkodom azon hogy talán akkor is Otthagytam volna a közművelődést, ha nem jön ez a házasság. Igen, mert éppen a közvetlen.direkt emberi kapcsolatokat hiányoltam. Ezek nélkül nem lehet a művelődésben dolgozni, minden szándék hatástalan marad ... És ne gyere nekem a lámpással, meg a néptanítóval, a néptanító a maga korában szellemi hatalmasság volt a faluban. Most a népművelőnek nincs társadalmi pozíciója. Most az orvos legfeljebb a gyógyszerésszel barátkozik, az agronómus a mérnökkel, az iskola igazgatója a tanácsi vezetőkkel, a pedagógus a pedagógussal. így is értheted: a magányosok sportja, nemcsak abban az összefüggésben, hogy — a tisztességesen dolgozó ~ falusi népművelőnek aiig-alig marad ideje a családjára, a személyes életére. Voltak látványos kudarcok is: az ország egyik legnépszerűbb művészének előadóestjére hárman jöttek el, a falusi búcsún rendezett bálon kilencen voltak, a bábszínház előadására nem akartak segíteni a szervezésben a pedagógusok... Lehet, hogy mégis el kellett jönnöm? ... Ha a kátéeszbe megkérnek, szívesen fogok segíteni a munkásművelödésben. Bekalkuláltam, hogy ez a munka Az elmúlt időszakban számottevően nőtt az érdeklődés a könyvek iránt. Ám — miként a Hazafias Népfront Olvasó népért munkabizottsága megállapította — ez a nagyobb érdeklődés elsősorban a szakmai könyvek megjelenését kíséri, s mintha a szépirodalom valamelyest háttérbe szorult volna. Ez jórészt azzal magyarázható, hogy emelkedtek a könyvek árai, s az emberek mindinkább megfontolják, mire adják ki forintjaikat. A könyvkiadás hiányossága, hogy általában nem jól méri fel a várható olvasói igényeket: mintha nem számolna a nekem mindig hiányozni fog... Nagyon sokáig csend volt a szobában. Vargabetűk sora Adatlap: Szabó Éva, 26 éves. a monori művelődési ház művészeti előadója, jelenleg gyermekgondozási segélyen van. Kilépett a ceglédi művelődési házból és a Somogy megyei Kadarkút nevű községbe ment előadónak. Egy év múlva visz- szajött Monorra. A férje Végh Gyula. Adatlap: Végh Gyula, 26 éves. a monori művelődési ház előadója. Kilépett a ceglédi művelődési házból és a Somogy megyei Kadarkút nevű község művelődési házának igazgatója lett. Egy év múlva visszajött Monorra. Most ismét a távozás gondolatával foglalkozik. Boldogságdimenzióik ígéretesek. Kiültünk az erkélyre dohányozni. odabent az alig féléves Jutkát mérgeztük volna a füsttel. Idekint a környezet stílusos díszlet volt a beszélgetéshez: a lakótelepi erkélyről családi házak tetejére láttunk és oldalt a monori művelődési ház sárga épületét. A Végh— Szabó kettős fukarabban mérte az őszinte szót. Ügy lehet: egzisztenciális okokból, hiszen az ő pályafutásukban volt már vargabetű. — Nem akartam népművelő lenni, úgy igazából a matematika érdekelt már a főiskolán is. Végül azért választottam a matek—népművelés szakot, mert az akkoriban olyan sikkes volt — mondja a férj, s kivár a folytatással, amíg a felesége kávét főz. — Meg aztán Éva népművelőnek tanult, így csoporttársak lehettünk, közel voltam a tűzhöz. De a szabad időmben most is matematikával foglalkozom, olyankor a kisszobában még az íróasztalt is áthelyezem, hogy ne lássam az ablakon keresztül a művelődési ház csúcsát. Ez a 22-es csapdája: főiskolai diplomával sosem leszek matematikus, de az egyetemet csak úgy végezhetném már el, ha középiskolában tanítanék és oda éppen azért nem vesznek fel, mert nincs egyetemi végzettségem. — A kérdésre nehéz konkrétan válaszolni — csúsztatja az asztalra virágos csészéit Éva. — Pontosan nem tudom megmondani, hogy miért váltunk meg Ceglédtől. Egyszerűen nem találtuk a helyünket. Nem sikerültek a dolgaink a művelődési házban és nagyon szerettünk volna a magunk urai lenni, ezért döntöttünk Kadarkút mellett. Szép év volt. tanulságos is, de ott párosán lettünk magányosak. — Mikor elindultunk Ceglédről, nekem kétezerkilencszáz forint volt a jövedelmem — vette át a szót a férj. — Ráadásul a körülmények messze nem olyanok voltak, amilyenekre számítottam; ez igaz a technikai és az emberi feltételekre egyaránt. Kadarkút se volt sokkal jobb, hiába mindenütt ugyanazt a táncot járják. Itt Monoron is ritkán érkiugró siker lehetőségével. A kötetek hamar elfogynak a polcokról, s az utánnyomás nincs előkészítve. Ennél is nagyobb gond, hogy o sikerkönyvek mellett a hiánycikklistán találhatók a magyar és a világirodalom meghatározó értékei is. Éppen ezért állította össze — szakemberek bevonásával — a Hazafias Népfront a standard olvasmányok jegyzékét, mintegy segítve a kiadók munkáját. A könyvet népszerűsítő akciók, pályázatok számát túlzottnak ítélték, hangoztatva, hogy a kevesebb itt is többet jelentene. zem a munka örömét. Talán égy kicsit több cselekvési szabadságot szeretnék. Legboldogabb akkor voltam, amikor a járás egyik kis településének megszerveztem egy műsort, telt ház volt. és láttam az emberek arcán: amit csináltam, az fontos nekik. — Kadarkút számunkra emberes példa volt ~ tér vissza előbbi gondolatához Éva. — Napi tizenhat-tizennyolc órát dolgoztunk, magunk festettük a plakátokat és ragasztottuk végig a faluban, ha kellett takarítottunk, ha kellett bútorokat pakoltunk. Az ottani munka minden figyelmünket, erőnket és energiánkat lekötötte. de bebizonyítottuk önmagunknak, hogy képesek vagyunk rá. Ez a tapasztalat még azt is megérte, hogy nekem vissza kellett fizetnem a Pest megyétől kapott tanulmányi ösztöndíjat. Kár. hogy ott nem kaptunk rendes lakást. A további sorsunkról most nehéz valami biztosat mondani, de egyre több dolog köt Monor- hoz. Tanulságul A népművelőktől azt várjuk, hogy a nép társalkodói legyenek, körülbelül úgy, amint ez a fogalom hajdanán létezett.. Elvárjuk, hogy színvonalasan szórakoztassák az embereket, teremtsenek vonzó feltételeket kedvteléseikhez; munkájukhoz, magánéletükhöz, döntéseikhez adják a forrásanyagot az érdeklődők kezébe. Bizony nem könnyű feladat csaknem minden nap — ahogyan Szabó Éva fogalmazott — emberhez méltó próbatétel, amit nem lehet egyfajta megszállottság nélkül kiállni. S mi sem természetesebb igény — különösen a fiatal friss diplomás népművelők részéről — mint hogy szeretnének munkájukban nagyobb szakmai önállóságot élvezni, hogy egy-egy konkrét feladatot belátásuk szerint oldhassanak meg. A szakmai vezetés nem jelent feltétlenül operatív beavatkozást például egy ismeretterjesztő előadás megszervezésében és lebonyolításában. Az viszont nemcsak a fiatal népművelők jogos igénye. hogy a települések vezetői személyesen is „tiszteljék meg" a rendezvényeinket. Sajnos jobbára az a tapasztalat, hogy a települések vezetői a nemzeti ünnepek alkalmával keresik fel csak az intézményeket. A Pest megyei Tanács művelődési osztályán található egy néhány éve elfelejtett több kilós iratköteg: emberka- taszter. Tíz éven keresztül ebben jegyezték fel a személyi változásokat művelődési házanként. könyvtáranként. Nyilvántartották a távozók és az érkezők nevét, s azt is, hogy hová mentek. Hogy miért? Nincs ilyen rubrika. Valószínűleg azért nincs, mert valamennyi bejegyzés egyedi esetet takar. Sok és nem is közömbös részletet kellene elhagyni ahhoz, hogy akár csak átfogó esettípusokat kialakíthassunk, tanulságul. Am létezik e?y másik — számítógéppel feldolgozott — elemzés is a népművelők élet- és munkakörülményeiről. anyagi és erkölcsi elismerésükről. Jó lenne a két kimutatást egymással összevetve hasznosítani. A számok sok mindemre adhatnak választ, de nem mindenre. Hiányoznának például a népművelőképzést befolyásoló tényezők, a munkahelyi közérzetet alakító emberi motivációk, az irányítási mód- szerek, a lakóhelyek társadalmi életét meghatározó szóké. sok. a kulturális ágazatom belüli munkamegosztási arányok és ezzel összefüggésben a javadalmazások. Pedig mindezekkel összefügg a népművelői hivatás rangja, társadalmi presztízse. Való igaz: egy szakma tekintélyét elsősorban a szakma képviselői tudják megteremteni, de az nem mindegy, hogy milyen alapról indulnak. Kriszt György Széchenyi élete filmen Nagycenken, a Széchenyi-kastélyban vették fel Nemeskürty István forgatókönyve alapján a Széchenyi élete című film több jelenetét. A rendező Horváth Ádám, operatőr Sík Igor. Széchenyi alakját Tordy Géza személyesíti meg. A képen: Horváth Ádám a felvétel előtt beállítja a jelenetet. R~Á DI ÓFIGYELŐ Standard olvasmányok jegyzéke készült Népszerűek a szakkönyvek
