Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-08 / 212. szám

Határon túli alkotótábor Termékenyítő kölcsönhatás A rádióban Nemzetiségi műsorok A magyarországi nemzetisé­gi szövetségek közelgő kong­resszusaira készül műsoraival a Magyar Rádió. A követke­ző hetekben-hónapokban rend­szeresen tájékoztatják a hall­gatókat a kongresszusi előké­születekről, a küldöttgyűlé­sekről. A négy nemzetiségi szövetség novemberben-de- cemberben sorra kerülő kong­resszusainak legfontosabb ese­ményeiről tudósításban szá­molnak be a körzeti és nem­zetiségi rádiók, a Jó reggelt, a Déli krónika, az Esti maga­zin, a 168 óra és egyes ifjú­sági programok. A hazánkban élő német, szlovák, délszláv és román nemzetiségi állampolgárok életéről számos dokurmn- tumműsort sugároznak; ezek­ből a szövetségek jeles kép­viselőit, kongresszusi küldöt­teit ismerhetik meg a hallga­tók. Nem hiányoznak a nem­zetiségieket érintő, társadalmi problémákat felvető progra­mok sem; szó lesz a pedagó­gusképzésről, a nyelvoktatás­ról, a könyvkiadás helyzeté­ről is. A hallgatók a hagyo­mányos ff lklór mellett rend­szeresen ízelítőt kapnak a nemzetiségi kultúra új érté­keiből is. A tervek között sze­repel a kongresszusok utáni időszakban olyan rádiós ke- rekasztal-beszélgetés, amelyen a négy szövetség képviselői cserélik ki véleményüket a kongresszus határozatai adta feladatokról, a népcsoportok életkörülményeit érintő kérdé­sekről, a szórványban élő nemzetiségieket összetartó le­hetőségekről, valamint a vá­rosban lakók helyzetéről. Pest megyében az alsó és középfokú oktatási intézmé­nyekben a nevelő-tanító mun­ka eredményességét kilenc vizsgálóállomásból álló, de­centralizált nevelési tanács­adó hálózat segíti. Tevékeny­ségük hatékonyságának talp- köve a családokhoz, intézmé­nyekhez való közelség. A háló­zat kialakítása a közoktatás- ügy szűkebb pátriánkbeli vív­mánya. Tanácsadás Az elmúlt időszakban a Pest megyei Pályaválasztási Ta­nácsadó Intézet feladatköre ki­bővült. Két állandó áthelyező bizottságnak az intézettel tör­tént integrálásával a PETI a megyei nevelési tanácsadás, a gyógypedagógiai áthelyezés és a pályaválasztási tanácsadás megyei szakmai-módszertani központja lett. Segítő szakfelügyeleti tevé­kenységével és saját szolgálta­tásaival az iskolák, valamint a megelőző gyermek- és ifjúság- védelmi szolgálat kapcsolatát erősíti. A tanácsadók létreho­zásával segíti az iskolaérettsé­gi vizsgálattól a pályaválasz­tási döntésig tartó nevelési fo­lyamatot. A közös cél és fel­adat alapján létrejött az in­tézményrendszer szakmai­módszertani egységesítésének feltétele. A veszélyeztetettség hatékonyabb megelőzésével pedig hozzájárulnak a fiata­lok életkörülményeinek terv­szerű, intézményes javításá­hoz. Az intézet három alapvető tevékenységi forma keretében oldja meg feladatát. Tájékoz­tatja — és ezzel orientálja is — a gyermek- és ifjúságvé­delmi munkában érdekelteket, széles körű informálással járul hozzá az állampolgárok álta­lános ismereteinek és jogtuda­tának fejlesztéséhez. A hasonló szervek tevékenységét egyezte­ti, és illetékességi körében egyesíti munkájukat. A pedagógiai tanácsadó cso­port ellátja a hozzájuk tartozó nevelési tanácsadók szakmai felügyeletét. Gondoskodik a .nevelési tanácsadással foglal­kozók tervszerű, rendszeres és folyamatos továbbképzéséről, az OPI, a Zsámbéki Tanító­képző Főiskola és a Pest me­gyei Pedagógus Továbbképző Ritkán — az eredmények alapján megszerzett joguknál is ritkábban — jelentkeznek nyilvánosság előtt a Dél-Pest megyei képzőművészek, a Nagy István csoport tagjai. Az ok nem elsősorban a sze­rénység, sokkal inkább a bá­tortalanság. A csoport egyik tagja így mondta; történelmi tapasztalat, hogy a magyar Alföldről kitörni alig lehet, így van ez, mert lehetősé­geinkben messze kullogunk a váci. szentendrei, gödöllői művészektől. Nálunk világ csodája egy szitanyomó gép. odafönn viszont alapkövetel­mény. Kuchta segítsége Így igaz! De az is igaz, hogy oaaient alig akad egy­két hivatásos, ha tetszik, pro­fi művész. És hazai müvé- szetpoiitikánkban mindenhez elengedhetetlenül szükséges a jogosítvány. Persze e két megítélési alapállást esztétikai értelem­ben nemigen lehet kettévá­lasztani. mert ugye amatőr még Orczy József, Kéry Mi­hály, Orosz László, Unyi Ist­ván, de a művészeti „zugpia­con” tízezrekre értékelik a műgyűjtők a képeiket, vagy Barnóth Zoltán rajzait. S a lelkiismeretfurdalás nélküli lista még közel sem teljes. Ezért művészetpolitikai kö­telességünk nyitni a Nagy István csoportosok felé, akik az Országos Közművelődési Tanácstól tavaly kapott alig félmillió forintot nagy segít­ségként fogadták. Szándéko­Kabinet segítségével. Emellett részt vesz a gyógypedagógiai áthelyezési munkában és szer­vezi a fővárosban tanuló Pest megyei fiataloknak nyújtandó tanácsadást. A Áthelyezés Az áthelyező csoport az ér­telmi fogyatékos tankötelezett vizsgálatával foglalkozik, s ki­adja a javaslatot differenciált beiskolázásukra, szakvélemé­nyezi a tankötelezettség alóli felmentést. Hasonlóképpen kapcsolódik a közösségben nem nevelhető gyermekek mindennapi iskolábajárás alóli felmentésének eldöntéséhez. Emellett véleményezi a kisegí­tő- vagy foglalkoztató iskolák mellett működő óvodákba tör­ténő felvételt, s komplex vizs­gálat alapján tesz javaslatot — indokolt esetben — a gyer­mekgondozási segély időtarta­mának meghosszabbítására, a magasabb összegű családi pót­lék megállapítására. A fogya­tékos gyermekek neveléséhez nemcsak az oktatási intézmé­nyeknek, hanem a szülőknek is tanácsot ad. Részt vesz az intézeti képesség- és intelli­genciavizsgálatok tapasztala­tainak módszertani feldolgo­zásában, illetve a szakmai te­vékenység segítése érdekében kontroll vizsgálatokat végez. A kisegítő iskolába javasolt gyerekek fejlődését figyelem­mel kíséri, s ha azok a to­vábbtanulásra normál iskolá­ban is alkalmasak, akkor visz- szahelyezi őket, s a továbbiak­ban ott ellenőrzi fejlődésüket. Pályaválasztás Az intézet legismertebb rész­lege a pályaválasztási osztály, amely tanácsadó és pályairá­nyító munkát fejt ki. Gondos­kodik a megváltozott munka- képességű tanulók védelmé­ről. Folyamatos kapcsolatot tart a munkaügyi szakigazga­tási szervekkel, s mindazon munkáltatókkal, ahol pálya- választási megbízott működik. Rendszeresen tájékoztatja az iskolákat, a szülőket a területi és egyéb továbbtanulási lehe­tőségekről. A munkához emel­lett hozzátartozik számos pro­paganda-kiadvány megjelen­tetése, s a pályaválasztás in­formációs tevékenységének ki- szélesítése, koordinálása is. san nem hasonlítunk most az Észak-Pest megyei viszonyok­hoz, mert az oda kiutalt fo­rintok is teljes mértékig jo­gosak. Csak hát a Nagy Ist­ván csoport minisztériumi tá­mogatása mindössze töredékéi teszi ki a máshol elköltőt* pénznek. Ezzel szembe kell nézni. Tavasszal még kalandoröt­letnek tűnt, hogy a csoport külföldi alkotótáborba akart vonulni. De' a terv valóra vált: Jan Kuchta festőmű­vész, aki immár három alka­lommal állított ki a csoport gyűjteményes tárlatán, lelké­re vette a csehszlovák—ma­gyar barátságot is elmélyítő vállalkozást. A Csehszlovákiai Magyarok Demokratikus Kö­zössége vezetőinek támogatá­sával segítséget nyújtott a Nagy István csoport művész­táborának létrehozásához. S a Művelődési Minisztérium en­gedélye alapján tízen útnak indultak kozsnyó felé, a gombaszögi völgykatlanba. Más látásmódban Eöry Emil, Kiss Ernő, Paál József, Matyovszky Lászlóne és a többiek vonatra ültek, a dabasi Orczy József kerék­páron tette meg a majdnem ezer kilométeres utat, s még­is elsőnek érkezett tizenegy éves fiával. Megelőzve az autóval kerekezőket. A CSE- MADOK táborában sátorverés után megkezdődött az alkotó­munka ; volt aki fából fara­gott, más kőből formált lát­ványt. Festettek és rajzoltak a csoport tagjai, miközben az emberekkel ismerkedtek, vé­leményüket kérdezték, eszté­tikai mércéjükre próbáltak következtetni. Néhány nap alatt a tábor valóban nemzet­közivé vált: jöttek az NDK- ból és Szlovákiából is a kép­zőművészet szerelmesét A múzsái hangulatra mi sem jellemzőbb, hogy tíz nap alatt mindenki legalább három­négy alkotással gyarapodott. A Magyar Nemzeti Galé­ria gyermek és ifjúsági kép­zőművészeti műhelye az új tanévben e’iő és második osz­tályos általános iskolások, to­vábbá elsős és másodikos kö­zépiskolás fiúk jelentkezését várja. A képzőművészettel, fotóval, filmmel, vizuális dra­maturgiával foglalkozó közép- iskolás csoportok október 1- től heti két alkalommal, dél­után dolgoznak két-két ta­nárral, kétórás időtartamban. Októberben ismét megnyílik a Magyar Nemzeti Múzeum­ban a történeti állandó kiállí­tás, amely a honfoglalástól 1849-ig, a világosi fegyverleté­telig mutatja be Magyarország történetét. Ezt a tárlatot elő­ször 1967-ben nyitották meg; 14 esztendő után 1981-ben be­zárták, mert a kiállítótermek elavultak, a feliratok megkop­tak, s a tárgyak is felújításra szorultak. A csaknem más­fél évtized után méltatlanná vált a környezet arra, hogy a magyar történelem emlékeit ott mutassák be. A kiállítás mintegy 1500 négyzetmétert: hét nagy termet és három, te- remnyi folyosót foglalt el. Ezekből került raktárba a ta­tarozás Idejére a több ezernyi tárgy. A termekben kicserélték a parkettát, korszerűsítették az elektromos hálózatot, új kön­tösbe öltöztették a falakat. Időközben megszépültek a magyar nemzeti múlt történe­ti emlékei, amelyek a hon­foglaláskori tarsolylemezektől Mátyás király üvegserlegén át az első felelős magyar minisz­térium miniszteri bársonyszé­— Csehszlovák barátaink jóvoltából megnéztük a Pel- söci-fennsíkot, a szilicei jég­barlangot, Krasznahorka va­rát, a Betléri-kastélyt és a Murányi patak völgyét — emlékezett vissza Barnóth Zoltán, a Nagy István cso­port megyei titkára. — Diave­títéssel kísért előadásokat lát­tunk, és meghallgattuk a Szlovákiában élő művészek eszmefuttatásait. Büszkén, pontosabban örömmel vallom: tanultunk tőlük. Persze, azzal is szembe kellett néznünk, hogy az ő látásmódjuk alap­jaiban eltér a miénktől. Tanulság van ezekben a megállapításokban. Mindenek­előtt az, hogy a Nagy István csoportosok kiléptek a nem­zetközi porondra, hogy látás­módjuk, szemléletük gazda­godhatott, s önmagukat a há­zai pályától független mér­tékegységhez viszonyíthatták. A magyar csapat alkotói egy-egy művet külföldi bará­taiknak ajánlottak fel, s ehhez csatlakoztak a keletnémet és helybéli alkotók is, így ösz- szesen 19 mű került a CSE- MADOK járási szervezetének birtokába. Teljes anyag szü­letett egy vándorkiállítás megrendezéséhez. Jövőre vendégvárás — Szlovákia valamennyi városába és községébe elvi­szik a táborban készült anya­gainkat — folytatta Barnóth Zoltán. — Most mi követke­zünk: jövőre vendégül látjuk a CSEMADOK-hoz tartozó képzőművészeket —, valószí­nűleg Ráckevén — és megál­lapodásunk szerint, mi is ka­punk valamennyi festőtől, szobrásztól egy-egy művet, amelyből kiállítást szándéko­zunk rendezni,, amelyet mi is bemutatnánk területünkön, Dél-Pest megyében. Krlszt György A kisebbek a foglalkozáso­kon rajzolnak, festenek, gyur­máznak, éneket és tornát ta­nulnak, valamint asszociációs játékokat játszanak. A jelentkezéseket a név, osztály, pontos cím megjelölé­sével, levelezőlapon szeptem­ber 25-ig kell elküldeni a Magyar Nemzeti Galéria köz- művelődési osztályára. Cím: Budapest, Pf. 31, 1250. A címzés alá írják rá; GYIK- műhely. kéig vezeti végig a látogató­kat. Felújították az egyházi értékeket, az ötvöstárgyakat, a fegyvereket. A textilek na­gyon rossz állapotban voltak. A textilrestaurátorok a díszes török sátrat vázra feszítve, fó­lia alatt kimosták, s a tisztí­tás után hozzáfogtak a hibák kijavításához. Még a kiállítás bezárása előtt munkába vették Mária királyné, II. Lajos fe­leségének mennyegzői ruháját Ez — a restaurátorműhely hosszas építése miatt — még nem látható a tárlaton, mert nem tudnak vele idejében elké­szülni. II. Lajos ruháját is restaurálni kellene, ám erre csak Mária öltözékének meg­újulása után kerülhet sor. Ezt olyan speciális anyagból készí­tették, amilyennel a textil­restaurátorok eddigi munkájuk során még nem foglalkoztak. Az állandó kiállítás sem anyagában, sem koncepciójá­ban nem különbözik a koráb­bitól — egyelőre. Változás le­het, hiszen az év végéig dön­tés születik: az Országos Szé­chényi Könyvtár kiköltözése után hogyan hasznosítják azt az épületrészt. Szakmai-módszertani központ Bővült a PETI feladatköre A Galéria várja a fiatalokat Felvétel az alkotóműhelybe A Nemzeti Múzeumban Történelmünk évszázadai 1983. SZEPTEMBER 8., CSÜTÖRTÖK ■ Heti filmtegyzetr Anna és a vámpír Jelenet az Anna és a vámpír című filmből. Jobbról Wirgiliusz Grin, Jaksa kapitány alakítója Még javában fut a mozik­ban Janusz Kidawa lengyel rendező kesernyés és groteszk — bölcs humorú filmje, a Bűnös életem, s máris itt a következő alkotása. Az Anna és a vámpír azonban teljesen más arculatát mutatja a ren­dezőnek, s ez nem csupán azért van így, mert ez az új film nem vígjáték, hanem kri­mi, s mint ilyen, eleve más műfaja miatt természetesen más eszközöket is követel meg. Kidawát ebben a filmben ugyanis nem maga a bűnügy izgatja igazán, — pontosab­ban: nem csak a bűnügy, bár az is épp eléggé érdekes, sőt fantasztikus. A kiindulópont nem kitalált história. Az 1960-as évek elején valóban megtörténtek azok a sorozatos gyilkosságok Szilézia külön­böző városaiban és egyéb he­lyein, melyeknek összesen 14 nő esett áldozatul. A „szilé­ziai vámpír” néven emlege­tett bűnöző tizenkilenc ma­gános nőt támadott meg és hiába adtak róla többé-ke- vésbé használható leírást az életben maradott megtáma­dottak, végül mégis egy ba­nánhéjon csúszott el: egyik áldozatának értéktárgyait ér­tékesítette, s azt, akinek ezeket eladta, egy rutinrazzia során elcsípték. Ez a szál vezetett — sok évi nyomozás után — a gyilkoshoz, bizonyos Zdiszlaw Marchwickihez. A film egyik síkján termé­szetesen megismerjük ezeket az eseteket, illetve néhányat közülük. Találkozunk életben maradt áldozatokkal is. Még­sem a szokásos bűnügyi szál az igazán érdekes. Kidawa ezt azzal is hangsúlyozza, hogy már az első gyilkosság után a néző elé hozza a gyilkos alak­ját. Mi kezdettől fogva tudjuk, ki az a félszeg mozgású, je­lentéktelen külsejű férfi* aki­nek egyetlen ismertetőjele a fülig behúzott svájdsapkája. Számunkra tehát nincs meg a bűnügyi történetek szokásos kitalálósdi ja. a „ki tette?" rejtvényfejtési izgalma. Meg­kapjuk viszont helyette azt a nagyonis izgalmas konfliktust, mely a felderítetlen gyilkossá­gok miatti szemrehányások, a kudarc miatt érzett lelkifur­dalás és tehetetlen düh háló­jában gyötri a nyomozás ve­zetőjét, Jaksa kapitányt. Ki­dawa megfordítja a képletet: őt jobban érdekli az üldöző lelkivilága, mint az üldözötté. Jobban érdekli, mi megy vég­be egy ízig-vérig nyomozó lel­kében, miközben sorra látnia kell az áldozatokat, de képte­len elfogni a kétségtelenül körmönfont gyilkost, noha már mindent tud róla, több­száz tulajdonságát ismeri, s szinte már második énjeként hurcolja magával ennek a fickónak az alakját. Jaksa kapitány ösztönösen tudja azt, amit a kriminológiai szak­könyvek tanítanak: a bűnül­dözőnek a sikeres munka érde­kében rendelkeznie kell az empátia, a beleélés képessé­gével is. És még valamiről szól a film: arról az egyáltalán nem ismeretlen nyomásról, mellyel bizonyos felettesek minden­áron eredményeket akarnak produkáltatni, mindenáron tettest óhajtanak kreálni ab­ból is, akinek semmi köze a bűntettekhez, de épp kapóra jön. Jaksa kapitánynak még ezzel a nyomással is meg kell küzdenie, — sőt. azzal a gya­korlattal is. melv fölösleges­nek tartja a közvélemény tá­jékoztatását, és mindennél előbbre valónak tekinti a mun­dér becsületét, — különösen, ha a mundérnak éppen nincs túl sok oka arra. hogy büsz­ke legyen a becsületére. E motívumok felől nézve akár azt is mondhatnánk er­re a filmre, hogy legalább annyira egy sajátos lengyel politikai helyzet állapotrajza is. mint amennyire krimi, s amennyire kriminálpszicholó. giaí tanulmány. S ha így vé­lekednénk. nem járnánk mesz- sze az igazságtól. Maga a ren­dező is így nyilatkozott mű­véről. A két rodeós Nézzék el, ha erről az NDK- ban készült filmről szólva, konyhaművészeti hasonlattal élek, — de így talán jobban érthető lesz. miről is van szó. Nos, tegyük fel, hogy egy egyszerű, közönséges sertés- pörköltet akarunk készíteni. Megvásároljuk a hozzávalókat, otthon előszedjük az edénye­ket, s feltesszük a nyersanya­gokat főni. És úgy gondoljuk, ezzel minden rendben is van; másfél óra múlva az étel tá­lalható. Tálaláskor pedig ki­derül: ehetetlent főztünk. Min­dent beleraktunk, mégis a kutyának való. Mi lehetett a hiba? Ezernyi. Az eredmény: nagy­jából minden síiméit, mégis kutyalakoma lett a kotyvalék- ból. És most jön a film. Az NDK-ban élő amerikai Dean Reed úgy gondolta, hogy szár­mazása révén eleve ért a westernfümekhez. Ismerve azok kötelező kellékeit, belő­lük összeállított egy keveré­ket. Ezt a forgatókönyv-nyers­anyagot ő maga filmre is ren­dezte, sőt, az egyik (mit egyik?) a főszerepet ds ő ját­szotta el. A film sztorija a do­log érdemi részét illetően tö­kéletesen érdektelen, a fontos az eredmény. Az pedig kíno­san hasonlít a fent elmondott konyhaművészeti esetre. Valahogy nehéz hinni egy vadnyugati filmnek, ha a kö­telező alkonyati snitten a sziluettben lovagló cowboyok fölött felhők helyett kondenz- csíkok lebegnek az égen. vagy ha a kiégett prérin vágtázó lovak patái alatt gabonatarló porzik, melyen élesen látha­tók a traktorok gumiabron­csainak a nyomai. És az se épp meggyőző, ha a Vadnyugat flóráját a Mecklenburg kör­nyéki dombok fái és bokrai szolgáltatják. Dean Reed pedig olyan cowboynak, mint Woody Allen Hamletnek. Takács István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents