Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-06 / 210. szám

1983. SZEPTEMBER 6., KEDD ’xJ&hm 3 Nemes Dezső kitüntetése Havasi Ferenc beszéde Tovább erősítem az egységet Felmentés, választás A szentendrei városi-járá­si pártbizottság hétfőn, szep­tember 5-én ülést tartott. A pártbizottság — Cservenka Ferencnének, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága tagjának, a Pest megyei pártbizottság el­ső titkárának előterjesztése alapján — dr. Baráth Endrét felmentette a városi és járási első titkári funkciójából, párt. bizottsági és végrehajtó bizott­sági tagsága alól. A pártbizottság R ozgonyi Ernőné dr.-1, a pártbizottság titkárát választotta meg a pártbizottság első titkárának. Csak porverő eső Kivirult a falu, Tápiósző- lös: a minap hullott — igaz, csupán öt milliméter — égi áldás nyomait őrzik az után, a kertek s a főutca menti, por­tól megszaQaduit akácsor. A heti piac napja jön, s a Ceg­lédről busszal érkező szatyros asszonyok és férfiak a papri­ka, a paradicsom, s az uborka árait sóhaj tozzák. Egy éde­sebb ápó az égre néz, hol két felhőpamacs között apró víz­tükör lebeg. — Most már adhatod, fölös munkának sem áldása, sem ju­talma — sóhajt az öreg. Rongyos felhőpaplan terül szét, s aztán aláereszkedik, hűsíti az Új barázda Termelő- szövetkezet központi udvarán topogó vezérkart: gesztikulál­va vitatkozik egymással Ab- rahárn János, Bezzegh János és Veres László. Az elnök, a helyettese és a gépüzemelteté­si technikus. Mint kiderül, nem is vita, inkább olyasfé­le rögtönzött munkamegbeszé­lés ez. melynek — mi is le­hetne más? — témája: az aszály, illetve annak következ­ményei. Azaz, miképpen, mi­lyen módon pótolják a termé­szet mulasztását s mennyivel csökkentik — csökkenthetik — az emberi számításokat a forró, csapadék nélküli hetek? — Naponta ez nálunk a téma — mondja, immár iro­dájában az elnök. Vezetőktől beosztottakig ötletek, házi újí­tások seregét hasznosítják munka közben. Anyag- és energiatakarékosság, a mun­kaidő hatékonyabb kihaszná­lása — ahogy felénk mondják, jobb odafigyelés —, mind- mind olyan emberi tényező, melyek ha nem is feledtetik, de mérséklik az aszálykár okozta, nem túl derűlátó han­gulatot. — Ez ideig milyen kár ír­ható az aszály számlájára? — Az ötszázharminchat hektáron vetett őszi búza 18 mázsával fizetett kevesebbet a tervezettnél. Hadd tegyem hozzá, a tavalyi eredményhez képest azonban nem ilyen sö­tét a kép: mindössze tíz-ti­zenegy mázsával arattunk ke­vesebbet. Kukoricát 616 hek­tárról törünk majd — a ter­vezett 78 mázsás termés he­lyett jó, ha meglesz az öt tonna, hektáronként. — Mennyi csapadék hullott az év eddigi nyolc hónapjában földjeikre? — Írd és mondd: 254 milli­méter. azaz. a sokévi átlagnál mintegy 200 milliméterrel ke­vesebb. Talán elég is lett vol­na ez, ha egyszerre legalább 10—15 milliméter hull föld­jeinkre, ám legtöbbször olyasféle porverő volt az A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Nemes Dezső Kossuth- és Állami-díjas aka­démikusnak, az MSZMP KB Párttörténeti Intézete nyugal­mazott igazgatójának a ma­gyar és a nemzetközi munkás- mozgalomban kifejtett több évtizedes kiemelkedő munkás­sága, közéleti és tudományos tevékenysége elismeréseként, 75. születésnapja alkalmából a kalászosodasa, sem a kukorica gyökérerősödése idején nem kaptak a táblák csapadékot. Most már hiába jön az égi ál­dás: a 205 hektáros másod­vetéseink — takarmánynövé­nyek — csak mint költségnö­velő tényezők szerepelnek majd a főkönyvben... Kutya dolog — Az emberi, jobbító szán­dékok mellett mityen ténye­zők ellensúlyozhatják még a szövetkezet aszály okozta anyagi veszteségeit? — Például rangját vissza­nyert állattenyésztésünk. Há­romszáz férőhelyes, szakosí­tott szarvasmarha-telepünk van, s néhány milliót hozhat a terven felül elért tejterme­lés is, csakúgy,-mint a nem­régiben megnyitott varrodánk. Mindezek ellenére csökkenő számokkal kell év végén meg­ismerkednünk. Együtt birkóz­tunk a kíméletlen időjárással, s nem ismerjük el. hogy a ter­mészet győzött: hatékonyabb, ésszerűbb munkával hozzuk majd helyre a természet mu­lasztását. A műhelyekben, te­lephelyeken, az irodában, a határban s a traktor nyergé­ben dolgozók részéről mind több a közös vagyon meg­óvását, gyarapítását segítő gondolat, kezdeményezés. Kasza András, a zömök, erő­teljes testalkatú, ötvenöt esz­tendős traktoros életében, il­letve kombáln nyergében töl­tött, tizenhat aratásában nem ez az első, cudar esztendő. — Négy éve pufajkában arattam, három esztendeje még augusztus végén is vágtuk a rendet, olyan hideg, esős hetek járták akkoriban — mondja. — De az aszály, az más. Az kutya dolog. Ha víz nincs, ugye, nem beszélhetünk növénytermesztésről. Már jú­nius elején láttuk, vékonyabb lesz a kenyér, összeültünk — traktorosok, szerelők, lakato­sok, gépkocsivezetők —. s azt mondtam: most minden sze­met meg kell fogni! Volt. hogv éjjel tizenegykor is fordultunk, ne legyen kiesés a szállításban s mihamarabb földbe kerüljön a másodvetés. Én két kaszá­val is vágtam, mégsem tud­tam többet markolni, mint amennyit adott a föld... Két kaszával, persze. Az egyik ki­csi. a másik nagy... merthogy Kaszának hívnak... — teszi hozzá nevetve a valóban ala­csony ember. — És most következik a napraforgó, aztán a kukorica — vetem közbe. — Ilyen embereken, mint a Bandi bácsi, nem múlik az sem — veszi át a szót Veres László, a gépműhely techniku­sa. — De említhetném a fia­Magyar Népköztársaság rubi­nokkal ékesített Zászlórendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést hétfőn Loson- czi Pál, az Elnöki Tanács el­nöke adta át. Jelen volt Övári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára és Mol­nár János, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének igaz­gatóhelyettese. tatokat Is, akik keményen dolgoznak a határban. S ha valamelyikük rossz kedvvel indult munkába, az idősebbek — vigasztalásul — fölemleget­ték a régmúlt, ínséges nyara­kat, amikor az aszály valóban egyet jelentett a nyomorral. Munkájuk elismerése Juhász Katalin bérelszámoló, KISZ-titkár tizenegy fiatalt irányít a mozgalomban. — Az alapszervezet tagjai lányok és fiúk, tízen- és har- mincon-évesek, fizikai és ad­minisztratív dolgozók, ám va­lamiben azonosak: munkahe­lyeiken kulcspozíciókat tölte­nek be, s ezt a tisztességet mun­kájukkal érdemelték ki. Nem véletlen tehát, hogy a legkri­tikusabb napokban ők voltak a főszervezők, a példaadók, a szószólók, s mondandójuk té­mája mindig ugyanaz: szorgos munka, ésszerű gép- és idő- kihasználás, hatékonyabb tel­jesítmény. A tápiószőlősi Üjbarázda Termelőszövetkezet fiatal és idősebb dolgozói szerint ezek a kifejezések nemcsak aszá­lyos időszakban érvényesek: a következő nagy munka, az őszi betakarítás során is em­bert próbáló tetteket kér szá­mon tőlük a tisztesség. Haladékot kapott A hazai rádiózás, a híradás­technika jelkepe, az ipar ki­emelkedő produktuma útjá­ban van a Eakinegyen jelen­leg folyó rekonstruKcionak is, s az Állami Tervbizottság a lakihegyi rekonstrukciót jóvá­hagyó Határozatában döntést hozott az antenna lebontására is. A nevezetes napon mégsem robbantották le a tartókötele­ket, a közvélemény nyomásá­nak engedve, egy hónapra meghosszabbították a torony életét a Posta illetékesei. Az­zal a megkötéssel, hogyha ez idő alatt akad olyan gazdája, mecénása — akár több is — a létesítménynek, aki vállalja a rekonstrukciót, a rendszeres karbantartást, helyén marad­hat a szivar, égbenyúló emlé­keként rádiózásunk hőskorá­nak. Bizottság alakult a to­rony megmentésére a Buda­pesti Városszépítő Egyesület kebelén belül, s most az a nagy feladat vár a bizottság tagjaira (meg azokra akik lándzsát törtek a torony mel­lett), hogy a kétségkívül ne­mes gesztust forintra, konkrét támogatásra, segítségre vált­sák. (Folytatás az 1. oldalról.) politikai kérdésekről tartott előadásában egyebek között arról szólt, hogy belpolitikai életünkben változatlanul meg­határozó ereje van a Központi Bizottság áprilisi határozatá­nak, az ennek nyomán ki bon­takozott politikai munkának. A határozat egy olyan bonyo­lult időpontban vonta meg a két kongresszus közötti idő­szak mérlegét, amikor a poli­tikai helyzet, a külső körül­mények miatt bekövetkezett változások, a korábban kitű­zött céloknak a tarthatósága, s egy sor más kérdés az ér­deklődés középpontjába ke­rült. Bebizonyosodott, hogy a XII. kongresszuson elfogadott irány helyesnek bizonyult, nem vált szükségessé ennek módosítása, korrekciója. Helytállóak a kitűzött célok, még akkor is, ha ezek elérése hosszabb időt vesz igénybe. A társadalmi életet jellemző egy­ség, az összhang, a kiegyensú­lyozottság melleit a határozat szólt az átlagostól, a jellemző­től eltérő jelenségekről, s a különvéleményekkel való törő­désről is. Hangsúlyozottan foglalkozott azzal is, hogy a megnövekedett feladatoKból adódóan továbbra is csak jó politikai munltával lehet az egységet megtartani. Havasi Eerenc a gazdasági építőmunkát elemezve rámu­tatott: a feladatok alapvetően itt sem változtak. Most azonban a munkát gátló külső és belső körülmények gyorsabb ütem­ben jelentkeznek, mint ameny- nyi újat és értéket tudunk te­remteni ezek következményei­nek leküzdésére, az általuk okozott károk pótlására. Ezért rendkívül jelentős tényező a gazdaság fejlesztésének üteme, dinamikája, az értékképző fo­lyamatok meghatványozódása — hangoztatta. A továbbiak­ban utalt arra, hogy az ápri­lisi központi bizottsági ülés tulajdonképpen a KB 1978. decemberi határozata óta meg­tett útról is képet adott. Ezzel összefüggésben han­goztatta: — Az elmúlt fél év­tized egyik legfontosabb ered­ményének tekinthetjük, hogy sikerült társadalmi méretek­ben visszafogni a túlkölteke­zést, a korábbinál kevesebb ráfordítással emelkedett a ter­melés és a nemzeti jövede­lem. Csökkent a népgazdaság A lakihegyi antennatorony Pest megye egyik jellegzetes­sége is. Érthetően az itt élő­ket, itt dolgozókat is élénken foglalkoztatta, s foglalkoztatja további sorsa. A ráckevei Aranykalász Tsz-ben Somor József elnökhelyettes így vé­lekedik az eseményekről: Megyei jellegzetesség — Napokig téma volt ná­lunk is, mi lesz végül a to­ronnyal, természetesen nagyon örültünk, hogy a már végsőnek hitt döntést megváltoztatták. A televízióban látott riportból azt éreztem, végül is elhatáro­zás kérdése csupán, hogy ösz- szegyűlik-e a rekonstrukcióra, és a további karbantartásra szükséges pénz. Mi itt a gazda­ságban szívesen vállalnánk társadalmi munkát, vannak szakbrigádjaink, speciális ma­gas építmények festésére lét­rehozott kollektívák. Ám nem­csak őket lehetne bevonni a seeítségnyújtásba. Arra is gon­doltunk, ha úgy adódik, szer­veznénk kommunista műsza­kot, amelynek bevételét fel­ajánlanánk a toronynál szük­séges munkákra. A dunavarsányi Petőfi Tsz- ben is nagy visszhangot keltett függősége a tőkés importtól, s ugyanakkor sikerült az expor­tot növelni. Ereget tettünk a szocialista országokkal szem- oeni kötelezettsegeinknek is. Politikai szövetségünk, elköte- lezettsegünk a szocialista or­szágok közösségéhez szilárd es tántorít hatat ián maradt. Ezután az idei esztendő eredményeiről, gondjairól és tennivalóiról szolt havasi Fe­renc. az életszínvonallal kapcso­latos elképzeléseket úgy sike­rült megvalósítani, hogy köz­űén a gazdaság teljesitmenyc osszessegeöen alatta maradt a tervezettnek. Az iparuan dif­ferenciált a helyzet: vannak ágazatok, alágazatok, amelyek jelentősen túlteljesítettek elő­irányzataikat, másutt a ter­veknek megfelelően alakulnak az eredmények, ám előfordul­nak jelentős elmaradások is. Együttvéve azonban az ipar sem a termelési tervét, séma nemzeti jövedelemhez való hozzájárulását, sem az export­tervet nem tudta ez ideig tel­jesíteni. Az okokat vizsgálva oeszélhetünk az piaci helyzet gondjairól, hiszen változatla­nul jelentősek az értékesítési nehézségek. De természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kí­vül a termékszerkezet kívána­tosnál lassúbb korszerűsödé­sét, a versenyképesség mérsé­keltebb alakulását. Még min­dig tapasztalhatunk szervezet­lenséget, egyik-másik válla­latnál nem a fő kérdésekre koncentrálnak. A mezőgazdaságot sújtó aszály — a gazdasági gondja­inkat gyarapítva — elvitte a rekoranalc ígérkező termést. Sajnos a jelentős terméskiesés nemcsak az idén, hanem jövő­re is érezteti hatását. E kár fniatt közel kettőszáz mező- gazdasági üzem, szövetkezet veszteségessé válhat. A várt­nál kisebb terméshozamok megzavarhatják a takarmány­piac nyugalmát is. A kiesések kihathatnak az élelmiszeripar ez évi és a jövő esztendő első félévi fejlesztésére, a terme­lési, az exportcélokra, az em­berek jövedelmére, keresetére is. Ezek tudatában is változat­lanok gazdaságpolitikai priori­tásaink. Az év további részé­ben is alapvető feladat az or­szág fizetőképességének fenn­tartása. A következő hónapok­, a torony körüli huzavona. Egyértelmű volt a kollektívák álláspontja, sajnálnák ha vé­gül is megsemmisülne e nagyon fontos ipartörténeti emlékünk, egy nemzedék életének, mun­kájának szimbóluma. Segítő­szándékban itt sincs hiány, csak: Annyit vállalni... — A jelenlegi gazdasági helyzetben nagyon nehéz anya­gi elkötelezettséget vállalni — magyarázza dr. Tisza András elnökhelyettes. Természetesen van itt néhány olyan szocia­lista brigád, amely, ha kellő­képpen megszervezik, részt venne a társadalmi munkában. Azt hiszem, most többet fele­lőtlenség lenne ígérni, inkább kevesebbet vállaljon az ember, de azt tudja is teljesíteni. Ta­lán mégis állva marad a laki­hegyi szivar... Jelezzék szándékukat! Nos, mit tehetnénk hozzá? Bizonyára nemcsak ők véle­kednek hasonlóan, nemcsak e két ga-uaság kollektívájában van meg a készség a segítség­nyújtásra. a torony megmen­tésére. Nem ártana viszont, ha ezt a szándékukat mások is iéleznék, nemcsak elvi. hanem konkrét munka- és anvagi fel­ajánlásaikkal is nozzájárul. nának ahhoz, hogy az egyhó­napos határidő leteltével is lábán álljon a torony. G. M. ban is fontos tennivaló a kül­ső egyensúlyi helyzet javítása. Érdekünk fűződik ahhoz, hogy megőrizzük és védelmezzük hazánk korrekt, jó gazdasági partneri hírnevét. Ugyancsak célunk a belső piac egyensú­lyának és nyugalmának meg­őrzése. Mindezekhez, s a vesz­teségek pótlására, mérséklésé­re mozgósítani kell erőinket, s ennek szellemében kell szám­ba venni jövő évi tennivalóin­kat. Az elemzések azt mutatják, hogy összefogással csökkent­hetők az aszálykárok követ­kezményei. Ebben azonban nemcsak a mezőgazdaságnak vannak feladatai. Az üzemen belüli kiesések pótlásával, a szervezettebb munkával, a ta­karékosabb gazdálkodással mérsékelhetők a veszteségek. Adottak a lehetőségek az alap- tevékenységen kívüli bevéte­lek növelésére is. Az iparnak is részt kell vállalnia a me­zőgazdasági exportkiesések pótlásából, s fel kell készülnie a mezőgazdaság jövő évi igé­nyeinek a lehető legteljesebb kielégítésére. A külkereskede­lemnek is — jobb piaci és ár­munkával, a kiesett termékek pótlásival — hozzá kell járul­nia a veszteségek enyhítésé­hez. A pénzügyi szakembere­ket is bevonva aktivizálni kell gazdasági diplomáciánkat. A szállítással foglalkozó szakem­bereknek is fel kell készülniük az áruk gyors, pontos továb­bítására. A kormányzat különböző esz­közökkel — kereskedelmi mód­szerekkel, hatósági intézkedé­sekkel, az érdekeltségek jobb megteremtésével — az elkövet­kező hónapokban is erősíti a belső piac biztonságát, nyugal­mát, segíti a legnehezebb hely­zetben levő megyéket, gazdasá­gokat. A segítésnek természe­tesen vannak más lehetőségei is. Akad már példa arra, hogy takarmányhiánnyal küszködő gazdaságnak segítségére sie­tett olyan, amelyiknek feles­lege volt, nem egy esetben —, s jó lenne, ha ez általánossá válna — az erősebb segíti a gyengébbet. Mindezek a pél­dák mutatják, hogy különböző gazdasági egységek együttgon­dolkodnak, s ezt mindenképp támogatni kell. Havasi Ferenc rámutatott: — Ügy ítéljük meg, hogy a kiesések ellenére is fenntart­ható az áruellátás jelenlegi szintje az országban, rendel­kezésre állnak a kellő áruala­pok. Világossá kell azonban tenni, hogy mindez csak akkor valósítható meg, ha a vesztesé­geket jobb, hatékonyabb, szer­vezettebb munkával r-ítoljuk. Ennek alapja a nyugalom, a politika iránti bizalom, az -összeforrottsag, s az, hogy közös nemzeti céljainkért az ország egész lakossága kész az eddiginél is többet tenni. Ezért a társadalom politikai egységének, a különböző erők összefogásának erősítésén kell a jövőben is munkálkodni. A Központi Bizottság titkára végezetül rámutatott: — A párttól sosem volt idegen a reform gondolata, s ha itt aa ideje, a gazdaságban is a kor követelményeihez igazítja a módszereket. A tervezést pél­dául úgv kell töké’etesíteni, ho"v még alkalmasabb legyen a közpon+i akarat közvetítésé- re és a helvi önállóság kibon­takoztatására. El’-erülhrtetlen a közgazdasági szabályzó -enöszer nvnőség; változtatá- «n is. hogv iobban «'■'»Itse a célok elérését, s elő-e kell öénnj a szocializmus intéz- ménvrerdszerén^k feilesztésé- ben is. Valamennyi tervezett változás Igefőbh eélia a gaz- a-ság értékteremtő képeszégé- rek fokozása, ezen belül is árinontba állítva a válla- intermelő er>vsé',"ket. Mindehhez ki kell alakítani olyan politikai, közgazdasági. *ogi és hatósági környezetet, amelyben hatékonyabban, akadályok nélkül bontakozhat ki a gazdaság, az enész társa­dé’om javát szolgáló képesség. Havasi Ferenc beszéde után Szabó József rektor, az MSZMP Központi Bizottságán"k tagja átnyújtotta a diplomát a po­étikai főiskola elmúlt tanév­ben végzett 211 hallgatójának. Valaha egyet jelentett az ínséggel... Utóvédharc az aszály ellen A következő nagy munka az őszi betakarítás | Fogynak a csalfa festő, a nyár palettáin a világo­0 sabb színek, s mint szégyenlős piktor állt silány műve | előtt augusztus: tikkadt táblák peremén repedezett föld- ff utak kígyóznak a távoli horizontig; itt aszott, száraz, ff deréknál alig magasabb kukoricaszárak darvadoznak, £ amott leveleiket pergetik a gyümölcsfák, menekülnének ff árnyékba az alig borsószem nagyságú termést adó sző- ff iőtőkék. Hazánkban harminc éve nem volt ilyen aszály. | A gazdaságok, termelőszövetkezetek keresik a módját, ff hol és hogyan lehet a még várható, s a már tudott fft, aszálykárokat mérsékelni, elhárítani. Sem a búza szárbaszökkenése, csak eső. B. I. A. Elkelne a segítség Mi lesz veled, öreg adó? 0 Ne tessék félreérteni, nem egy meglett korú férfiúról ff lesz szó az alábbiakban, hanem a 314 méter magas la- í kihegyi szivar alakú antenna sorsáról. Közismert, hogy f az annak idején Európában egyedülálló műsorszóró rend- ff szert — akkoriban a világ legmagasabb acélszerkezeti ff építménye — már megszolgálta a magáét. Mégpedig be- ff csülettel: sugározta az országos főműsort, a Kossuth ff adóét 1933. december 2-től nyugdíjbavonulásáig, 1981-ig.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents