Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-04 / 209. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 209. SZÁM 1983. SZEPTEMBER 4., VASÁRNAP ái első Sietek után k nagy reim mir ©kiflii!; WTWP Változatlanul szép látvány, de a helyiek és a környékbe­liek számára most már nem a látványosság az érdekes. Az ünnepélyes megnyitó óta eltelt csaknem három hét alatt meg­szoktuk, „belaktuk” a monori Forrás Áruházat. Előtte, kö­rülötte kora reggeltől késő estig zajlik az élet. Kerékpá­rok, kismotorok sorakoznak az apró tér sarkában, a főtéri autóparkolók már nemcsak piacnapokon zsúfoltak... Első az eladó? A társtulajdonosok, a három üzemeltető — a Fest megyei Iparcikk-, a Pest megyei ru­házati, valamint a Cegiéd és Környéke Élelmiszer Kiske­reskedelmi Vállalat — 15,3 millió forintja a 22 millió ál­lami segítség, a 32,1 milliós bankhitel, meg a helyi és a megyei tanácstól kapott pénz hasznos célt szolgál. S biztos, hogy a költségek a tervezett­nél is hamarabb térülnek meg. Az áruház három részlege önállóan, egymástól elkülönül­ten működik. A vezetők véle­ménye szerint a kezdés utáni vásárlási láz elcsitult, a for­galom a reális értékre csök­kent, vannak már tanulságok. A vevők szerint is ... Erőss Pál az iparcikk rész­leg igazgatója: — A várakozáson jóval fe­lüli a forgalom, rengeteg a ten­nivaló. Képzelje csak el, az el­ső napon 900, a másodikon 800, a harmadikon 600 ezer fo­rint körül bevételezünk na­ponta, de a 3—400 ezres for­galomban hosszú távon bí­zunk. A terv egyébként 250 ezerrel számol. — Hogy győzték az eddigi rohamot? — Nagy erőfeszítések árán, sók túlmunkával. Sajnos a meglevő létszám ide nem ele­gendő, gondolom elég, ha pél­dául elmondom, hogy a tanév­kezdéskor mindössze egyetlen dolgozót tudtunk a papír és írószerek árusításához odaállí­tani. — Mennyire tudták a vevők véleményét megismerni? — A nagy zsúfoltságban tu­datos felmérésre eddig nem­igen volt mód, igaz, kérdőíveket osztottunk ki. Az az igazság, hogy aki megkapja amit keres, az nem jön vissza külön kö­szönetét mondani. — És aki nem? — Nézze, az ilyen, hét áru­cikk csoportot összefogó rész­legben nehéz olyan mélységű választékot garantálni, mint egy-egy szakboltban. Azt ter­vezzük, , hogy ami a teljesen feltöltött raktárakban úgy másfél hónap múlva is meg­marad, annak forgalmazását a későbbiekben mérsékeljük. — Már a nyitás utáni napo­kon is több vásárló panaszolta, hogy például nem minden rak­táron levő bojlert a ,,kívülál­lók” kaptak meg. — Igen ... Sajnos vannak dolgok, amelyek állandó hi­ánycikknek számítanak. A nyi­tásra mi szinte mindenből kaptunk kisebb mennyiséget. Bojlert a mi eladóink közül is akartak néhányan venni, s én természetesnek tartom, hogy lehetővé tettem nekik. Elvég­re sok délutánt, estét, munka­szüneti napot dolgoztak az áruházért, társadalmi munká­ban. Megértem a részlegigazgató helyzetét, de mégsem érthetek egyet vele. Mi lenne például, ha a sütőüzemből nem külde- nének kenyeret, mert a pékek­nek és családtagjaiknak szük­sége van az egészre? Vagy egy ipari nagyüzem arra állna rá, hogy saját dolgozóinak a ház­tájihoz szükséges berendezé­seket gyártsa csak le. Két műszak együtt Az áruház földszintjén mű­ködik a számok tanúsága sze­rint Dél-Pest megye legna­gyobb alapterületű — 823 négyzetméter — ABC-je. En­nek vezetője Pál Sándor, csak­nem pontosan ugyanazokra a gondokra hivatkozik, mint Erőss Pál. — A régi helyünk forgalmá­nak a kétszeresét terveztük ide. A napi 250—300 ezer fo­rintos bevétel azonban már ezt is meghaladja. Nagyon ne­héz a helyzetünk. Mind a két műszaknak egész nap bent kell lennie, hogy garantálni tudjuk a kiszolgálás zavarta­lanságát. — A vásárlók egy része mégis azt tartja, hogy önök félnek a tömegtől. Gyakran a bejárat, illetve a kosaras pult előtt sorbanállásra kényszerí­tik az embereket. — Nem a tömegtől félünk. Egyszerűen nem férnek el töb­ben a gondolák között. Egyéb­ként is csak az első napokban volt példa a sorbanállásra. Igaz ugyanazok a-csúcsidősza­kok, amelyek a régi helyün­kön voltak, s kora reggel, ebédidőben és zárás előtt bi­zony lényegesen több a vevő. — Elég felkészültnek tart­ja-e a meglevő eladógárdát a nagyobb kereslet kielégítésé­re? — Szakmai tudásukat, gya­korlatukat tekintve igen. De még több emberre lenne szük­ségünk, épp most van folya­matban két-három új munka­társunk felvétele. Ami pedig az árukészletet illeti, garan­tálni tudjuk az eddigi színvo­nalat. Sokat segít a Fűszert, de például hús, illetve tölte­lékárut is két helyről, Cegléd­ről és a fővárosból kapunk most már. Az áruház harmadik részle­gében a ruházati, méteráru Az iparcikkosztályon is jut már hely és idő a nézelődésre, válogatásra. Hancsovszki János felvételei textilosztályon ezúttal nem jártunk. Ennek ellenére úgy gondoljuk, hogy tapasztala­taink alkalmat adnak bizonyos következtetések levonására az illetékeseknek. Lehet változtatni A negatív jelenségek felve­tését nem ünneprontásnak szánjuk, hanem segítségnek mindkét fél — az eladók és a vásárlók — érdekében. A há­rom' részleg teljes elkülönült­sége kétségtelenül meglepő és furcsa ilyen nagy áruház ese­tében. S talán még ez az, amin a leghamarabb tudnának vál­toztatni az üzemeltetők — kö­zösen. Vereszki János !i’3gádüf*p!ó Mindenki azt adja, amire képes Szép számmal adlak be újítást is A Rákosmezeje Termelőszö­vetkezet Pest felé eső legkö­zelebbi részén, a Határhalom úton van a fémnyomó üzeim telephelye. A környezete ideá­lis. A kert alatt folyik a Rá- kos-pata}c, körülötte most er­dősítenek., A Pesti útról szépen kiépí­tett aszfaltos út vezet a telep­re. tavaly készült, több mint egymillió forintba került. A fémnyomó üzem van már vagy tizennégy éves. Gyakori termékváltás Igazi létéről azonban csak 1974 januárjától beszélhetünk. Ekkor kaptak ugyanis a téesz- től megfelelő helyiségeket és kezdetben maguk barkácsolta gépekkel, majd a téesz beru­házásából egyre korszerűbb masinákkal már 1974-ben 4,5 milliós termelési értéket állí­tottak elő. Brigádjuk 1974 áprilisában alakult, jövőre 10 éves lesz. Az eltelt idő mérlege: egy bronz-, három ezüst- és öt aranykoszorús fokozat odaíté­lésével ismerték el jó munká­ját. Kitüntetéseket is kaptak a műhely dolgozói, a közel 10 év alatt 3 miniszteri kitüntetés és 8 tsz kiváló dolgozói cím talált gazdára a műhelyben. Persze ezalatt a termelési érték — közel azonos létszám, mai — a négy és fél millióról 21 millióra nőtt. — Mivel foglalkoznak? Mit állít elő az üzem? Nagy Béláné, a brigád veze­tője: — Rendszeresen ellátjuk a temetőt felszerelési cikkekkel, urnákkal, kandeláberekkel. A Vasértnek és a Voszknak évek óta az igényeknek megfelelően bográcsokat, cukrászati és nagykonyhai felszereléseket gyártunk. Az Agroker-vállala- toknak szállítjuk a kettő- és hatliteres csirkeitatókat, úgy évi 40-50 ezer darabot, bár most, hogy a baromfi nem sláger, ebből egyre kevesebbet. És gyártunk még ezer apró cikket: készül itt tölcsér, fagylalttégelyíedő, szita és minden, amit a kereskedelem igényel. — Nálunk nincs kis munka, nemszeretem munka, csak munka van. Mindent vál­lalunk és gyártunk, amiben a gazdasági eredményt megta­láljuk. Kitűnő szakemberek Az utóbbi években gyakran volt termékváltás. Az üzemnek is azért van állandó munká­ja, mert sorra járták a kiállí­tásokat, a börzéket és begyűj­tötték a partnerek igényeit, a kollektíva azután a gyártást megoldotta. Erre megvannak az irányítók és szakmunkások is. Kiss Gyula művezető 12 éve dol­gozik itt, de olyan munkairá­nyító, aki maga is beáll a pad mellé, ha valami nem jól megy. A régi, törzsgárdatagnak számító dolgozókra is minden időben számíthatnak. Török József, aki közel 15 éve a mű­hely dolgozója, Gelencsér Lászlóval együtt, ha egy-egy új feladatnak nekiállnak, míg az üzemszerű gyártást meg nem oldották, addig mással nem foglalkoznak. Mai fodajánlat Szomszédvárak rangadója Ma aránylag csendes for­dulót bonyolítanak le mind­három osztályban. A megyei I. osztályú Süly­sáp otthonában fogadja a Szigetújfalu együttesét, egyér­telmű győzelmi eséllyel. A ve- csésiek a másik újonc ottho­nába, Hévizgyörkre látogat­nak, ahol a Bag lesz az ellen­felük. A találkozó, ismerve a vecsésiek ingadozó formáját, háromesélyes. Másodosztályú csapataink közül csak az Üllő szerepel otthon. A Tápiószecső csapa­tát fogadják, s a hazai pálya az üllőiek győzelmét ígéri. Nehezebb a dolga a Gyömrő gárdájának. Aszódon szere­pelnek annak a csapatnak az otthonában, akik az elmúlt hé­ten jó mérkőzésen minimális arányban kaptak csak ki Nagykőrösön. Hogy otthon mit tudnak, ma kiderül. Minden­esetre háromesélyes a mérkő­zés. A pilisiek Nagykátára utaznak, s valljuk be, nem nagyon bízunk a pontszerzés­ben még akkor sem, ha a pi­lisi csapat közismerten idegen­ben szerepel jobban. A járási I. osztályban egy találkozó emelkedik ki az át­lagból. A Péteri—Manor mér­kőzés. A hazaiak jó formában vannak, bizonyítja ezt 3-1-es ecseri győzelmük is. A Monor gárdája, úgy látszik, végre összeszedi magát, kezd felfelé ívelni a csapat teljesítménye Mégis ezen a találkozón a ha­zaiak az esélyesebbek egyen­letes, jó formájuk miatt. Remélhetőleg mindhárom osztályban szereplő csapataink jó játékkal, s ami fontos, pon­tokkal gazdagabban fejezik be a vasárnapi pontvadászatot. K. J. — Sikertelenség? Persze — elsősorban hátráltatóan és nem véglegesen — az is van. Egy- egy bonyolultabb feladatnál, mint például a nagyüzemi tésztaszűrő készítése is volt. De ez természetes, mert nem minden esetben azonnal pat­tan ki az emberek agyából a legjobb megoldás. De nálunk a gondot mindenki meg akar­ja oldani, és ez a lényeg. A.sok javaslatból aztán kikristályo­sodik a legjobb megoldás ... és megvan a siker —, a siker­élmény! Az üzem magas termelési eredményeit aligha érték vol­na el az újítómozgalom nél­kül. Ennek a tevékenységnek erkölcsi elismerését igazolja, hogy két dolgozójuk az újító-, érem bronz fokozatát kapta meg. De vannak mások is, akik szép számú újítást adtak be az évek folyamán. Meg­említésre érdemes eredménye­ket értek el a szakmai és po­litikai képzésben is. Szervez­tek fémnyomó szakmunkás tanfolyamot, s Lehoczky Ár­pád, továbbá Dósa László, akik ezen végeztek, mint az idő bebizonyította, kitűnő szak­emberek lettek. — Van itt nálunk alapszer­vezeti párttitkár, vöröskeresz­tes titkár, szakszervezeti bi­zalmi, szocialista brigádvezető, újítási bizottsági tag és még ki tudná felsorolni a teljesség igényével, hogy hány ember­nek van társadalmi funkció­ja — így a brigád vezető. Exportlehetőség Most a tőkésexport lehető­sége is megcsillant előttük. A íémnyomó üzemet a téesz ve­zetői sikeresnek tartják. — Nálunk Kőrös Győző üzemvezetőtől Hajnal Róbert anyagmozgatóig mindenki azt adja, amit képes adni. Lógó, tekergő embereket a kollektí­va nem tűr meg maga kö­zött. Tudjuk, hogy az elkövet­kezendő évek nem könnyeb­bek, hanem nehezebbek lesz­nek. De mi megtesszük a ma­gunkét a mi területünkön és hisszük, hogy mások is így gondolkodnak. tóoteszlapok Gyermekkori barátság, kapcsolatok, kudarc Az elmúlt hónapokban a legtöbb szülő legfontosabh feladatának tekintette, hogy gyermekeinek , minél, gazda­gabb és élménydúsabb prog­ramot szervezzen. Ha sokszor nehezen is, de azért mindenki biztosítani igyekezett számuk­ra a pihenést, a kikapcsoló­dást, hogy az évzáró előtti nagy hajrát is elfelejthessék egy kis időre. Ezt igyekeztek segíteni a já­rásunkban rendeződött tábo­rok is, mint például a művé­szeti és a fogyókúrás tábor, de a szabad idő hasznos eltöl­tését szolgálták a vándor- és úttörőtáborok is. Sok-sok barátság szövődik ilyenkor. Saját szememmel láttam, hogy a gyerekek a vasadi művészeti tábor utolsó félóráját átsírták, átzokooták és így búcsúzkodtak pajtá­saiktól és tanáraiktól. Még a fiúk is! De boldogan mesélnek és büszkélkednek ilyenkor a nagymamák is, akik sokszor csak a nyári szünet idején ta­lálkozhatnak unokáikkal hosz- szabb időre. Ilyenkor mélyül­nek a rokoni kapcsolatok, hi­szen a családon belüli csere­üdültetések minden gyerekben mély, sokszor örökre szóló, kedves emléket hagynak. De vajon mindenütt így zajlott a vakáció, hogy a sze­retet, a rajongás jeleként hívják, várják és keresik egy­mást a hozzátartozók? Sajnos nem. Üllőn két elgondolkodtató eset is történt a nyáron. Kö- "rülbelül három évvel ezelőtt megszületett egy kisfiú. Le­het hogy „véletlenül", hogy nem is akarták, de minden­esetre saját akaratán kívül, ahogy ez lenni szokott. Később megromlott a szü­lők kapcsolata, elváltak. A gyerek senkinek sem kellett így havi 500 forintért „kiad­ták” egy idősebb párnak. A kisfiú, mint „kisérő” szép lassan a kocsmák törzsvendé­ge lett Nemrégiben akadozott az 500 forint fizetése is. így a gyerek itt sem kellett. Jött az állami gondozás. A gyerek már mindenkitől félt és ál­landóan sírt. A „szülők” nem látogatták. A fent említett idősebb pár viszont elgondolkozott és na­gyon megsajnálta a kisfiút — hiányzott is nekik a gyerek, így jelentkeztek nevelőszülők­nek. A kérelmet természete­sen újra felülvizsgálták, — majd az engedélyt meg is kap­ták, de csak kikötésekkel, ha többet nem italoznak. Az ígéret megtörtént. Az en­gedélyezés nevelőhatású volt, fogadalmukat ugyanis mind ez ideig nem szegték meg. Az ifjúsági felelős szerint öröm nézni, amikor mind­hárman, szépen felöltözve ki- rándúlgatni járnak. Uj életet kezdtek, ez szemmel látható. Állítólag ez a gyerek most újra célt adott az életüknek. Nem így az igazi szülők­nek, akik a gyereküktől egy- egy utcával jobbra és balra laknak, de kisfiúkat nem láto­gatják. Vajon nekik mi lesz majd az életcéljuk pár év múlva, vagy mi lehet most, ha nem a gyerekük felnevelése az elsődleges?. •tnn A másik eset szintén felzak­latott. Egy kéthónapos cse­csemőt vertek meg úgy. hogy koponyasérüléssel kórházba kellett szállítani. A vizsgálat folyik. Egyelőre azonban rejtély, hogy mi rosszat tehetett az az ártatlan, tehetetlen és ki­szolgáltatott csecsemő, hogy így még kellett büntetni?! Sokan mindenüket odaadnák pgy saját gyerekért, sokan viszont állami gondozásban várják, hogy eljöjjön értük az „anyuka". Legtöbbször már az is mindegy, hogy az igazi, vagy a fogadott, egy a lényeg, hogy egy kicsit megsimogas­sa és szeretgesse őket valaki. Sajnos gyakran senki nem megy értük. Nem kötelező szülni. Éppen ezért nem értem, miért kell az ilyen nehéz sorsú gyere­kek számát évről évre növel­ni? Miért ők bűnhődnek a szülők felelőtlensége és hiány­zó kötelességtudata miatt? Vakáció volt. Nyár. Az örö­mök és a vidámságok soro­zata. Bizonyára sok embert és sok családot összehozott. A munka azonban elkezdődött Főleg az első osztályosoknak akiket most fokozottan segíte­ni, bátorítani kell. És meg­hallgatni őket. Egy pedagógus ismerősöm szerint feltűnően sok a lelki­sérült, meg nem hallgatott gyerek. Akinek a történeteit senki nem figyeli, akinek min­dig csendben kell lennie, aki­re soha nem jut idő. iiiiii Ezekre a dolgokra most ’'óbban oda kell figyelni. Ne­hogy mi is úgy járiunk. hogy a ötödik ikszen túl keresni kellien az ..élet értelmét”. Tőlünk függ ugyanis, csakis tőlünk, hogy az életünk a szeretet, vagy a gyűlölet böl­csője lesz-e. Monostori Kriszta .SSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents