Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-03 / 208. szám

Töltők sorozatban ŰJ típusú, az eddig általuk gyártott akkumulátortöltőknél is korszerűbb és nagyobb teljesítményű (3,6—10 amperórás), 6 és 12 voltos akkumulátorok töltésére alkalmas berendezés gyár­tását kezdik meg hamarosan a péceli Vegyesipari Szövetkezet­ben. Képünkön: Holló József meós a mintadarabok beméré­sét végzi. Hancsovszki János felvétele Több mint három évtizede folyik levelező oktatás a nagy múltú — Petőfi Sándort is ta­nítványai 'között számon tartó — aszódi gimnáziumban. Ez idő alatt csaknem ezer hallgató szerzett itt gimnáziumi vagy gépészeti szakközépiskolai érettségi bizonyítványt. Á Galga-völgye szinte minden üzemében, intézményében dol­goznak az iskolára szívesen emlékező, az itt folyó tanítási­nevelési munkát nagyra érté­kelő volt tanítványok. Frajna Miklós tagozatvezető következetes irányításával si­került elérni azt, hogy a leve­lező tagozat jól beépült az is­kolaközösségbe, ugyanakkor kialakította sajátos hagyo­mányrendszerét. Bizonyítják ezeket például a legkiválóbb nappali tagozatos ’tanulók ré­szére önkéntes adományokból juttatott — komoly erkölcsi elismerést is jelentő — jutal­mat, illetve a tagozat által na­gyon színvonalasan megrende­zett ünnepélyek is. A megyei szakfelügyelet és a vizsgákat levezető elnökök igen elismerően nyilatkoznak a pedagógiai munkáról. A szaktanárok nagyra becsülik, hogy valaki a napi fárasztó munkája után művelődési, to­vábbképzési szándékkal beül az iskolapadba. Felnőtt tanít­ványaikat munkatársaiknak tekintik, és egyre magasabb tanulmányi szint eléréséhez segitik őket. Ennek eredmé­nyeként ebben a tanévben is mind a negyven jelentkezett hallgató sikeresen megfelelt az érettségi vizsga követelmé­nyeinek. Távlati terveik között új profilok beindítása is szerepel. A következő tanévtől (érettsé­givel rendelkező végzett hall­gatók részére) kétéves kiegé­szítő közgazdasági szakközép­iskolai képzést indítanak, és megfelelő számú jelentkező esetén megszervezik a gépész­technikusi minősítő vizsgát is. A jelenleg folyó oktatás nagy előnye, hogy nem kell a hallgatóknak saját költségükön korrepetálást szervezni, mert a heti második tanítási napon ez állami dotációval biztosí­tott. A szeptember 20-i tanévkez­désig az aszódi Petőfi Sándor Gimnázium és Gépészeti Szak- középiskolába még elfogadnak jelentkezéseket, IlSf MőzíHl Kaliforniai lakosztály. Szí­nes, szinkronizált, amerikai filmvígjáték, 14 éven aluliak­nak nem ajánlott, 4, 6 és 8 órakor. Szcpptgiifé'zés, vászonszövés — üi-Fi-zene Életünk, szokásaink változása Népviseletbe öltözött asz- szonyok kerékpároznak a zsámbolci főutcán. Három bi­cikli kiválik a határból haza igyekvők sorából, betérnek a presszóba. Kávét és üdítőt kérnek, miközben helyet fog­lalnak a parányi asztal mel­lett. Iskolai évnyitó Túrán. Nagy­mamakorú parasztasszony száll ki a homokszínű Lada Combi volánja mellől, s talpig fehérbe öltöztetett unokáját kíséri az ünnepségre. Januárban Hajdúszoboszlón népművelők részére szerve­zett továbbképzésen vettem részt. Este baráti társasággal a város egyetlen bárjába ültünk be. Halk zene szólt, sejtelmes színes fény villogott. A tánco- lók között polgahévízi népvi­seletbe öltözött középkorú pár táncolta a tangót. Új arc Két héttel ezelőtt a szegedi szabadtéri játékok nézőterén találkoztam hévízgyörki pa­rasztasszonyokkal. Néhány héttel előbb Balatonfüreden bagiak köszöntek rám. A múlt hét végén az István, a király rockopera bemutatójára ho­zattak velem jegyeket terme­lőszövetkezetben dolgozó kar- tali házaspárok. Megszokott, mindennapi és természetes képek. Senki nem csodálkozik egyiken sem. Úgy sorolom ezeket a jelenségeket dr. Mészáros Sándor osztály- vezető főorvosnak, barátom­nak, aki a Galga- völgyéből szakadt ki és a fővárosban éli az életét, mint megváltozott korunk nagyszerű fejlődésének bizonyítékait, mert meggyőző­désem, hogy ezekben az apró jelenségekben úgy tükröződik a magyar falu életének új ar­ca, akár cseppben a tenger. Múltból maradt A főorvos hallgat, biztosan tudna hasonló eseteket idézni, de nem teszi. Elhallgatok én is, poharaink összekoccintása után sétálni indulunk. Az es­te csendje sem a régi. Autók futnak a felvásárlóhelyekre. Viszik az árut a tehertaxisok- nak, hogy reggelre a Lehelen, vagy éppen a Garain kínálhas­sák a még hamvas üde gyü­mölcsöt, a föld szagát árasztó friss zöldséget. Egy-egy ház­ból Hi-Fi minőségű zene har­sog. A presszó füstöt okádó nyitott ajtaján fiatalokat csá­bító hangerővel bömböl a diszkómuzsikai Motorkerék­párjukat bömböltetik a tizen­évesek. Talpig feketébe öltözött asz- szonyok igyekeznek kitérni minden zaj elől. Templomból jönnek. — Nagymamámra hasonlí­tanak — mondja dr. Mészáros. — Nem tudom, ők hány éve­sek, de a nagyanyám még nem a pest megyei hírlap gödöllői járási és Gödöllő városi különkiadása X. ÉVFOLYAM, 208.'SXá,M 1983. SZEPTEMBER 3„ SZOMBAT Tadósifess o Hírős napokról Gödöllőiek kecskeméti kiállításon Jé kezeiden \rm m kisáruterntelés Meghívó érkezett Gödöllő­re az áfész központjába a Kecskeméten ezekben a na­pokban rendezendő Hírős na­pokra. Ugyanis részt vesz ezen az áfész szakcsoportja is. A meghívást a gödöllőiek örömmel fogadták, a kecske­métiek pedig amikor ezt meg­tudták, jó helyet jelöltek ki számukra. A minap az áfész vendége­ként magam is Kecskemétre utaztam, miközben a Pék István által vezetett Barkas falta a kilométereket, volt al­kalmam Nyitrai Miklós felvá­sárlási főosztályvezető-helyet­tessel beszélgetnem. Elmon­dotta, hogy áfészüket két szakcsoport képviseli a kecs­keméti termékbemutatón és a kistermelői kiállításra. A gö­döllőiek ezúttal már hatodik kiállításon vettek részt és csakúgy, mint az előzőektől, ettől is elismerést várnak. Saját nevelésből Kecskemétre érkezve ta­pasztaltuk, hogy nagy a sür­gés-forgás a Hírős napok rendezvényein. A gödöllői áfész kiállítóinak helyét’ a Szakszervezetek megyei Taná­csa székhazában jelölték ki, itt tartott javában a rendez­getés. A kiállítási helyükön Proksza Ildikó és Oláh Vil- mosné dekoratőrök fogadtak. Szorgos munkájuk eredmény0 már jól látszott és nagy ér­deklődést váltott ki. A gö­döllőiek táborában volt Czir- ják Istvánná, a Pest megyei MÉSZÖV előadója is. Kiállított Kecskeméten If­jú István, az áfész kisállatte­nyésztő szakcsoportjának többszörösen kitüntetett tagja, aki családjával együtt évente mintegy hatszázezer tojást ér­tékesít az áfésznál. Tojóállo- mányának felét saját nevelés­ből, ötven százalékát a Bábol­nai Mezőgazdasági Kombinát­ból biztosítja. Időközben megérkezett Bor­dás Béla, a gombacsíra és gombatermelő' szakcsoport ve­zetője is, munkatársaival raK- ta a padlóra a műanyag zsá­kokat, a farönköket, a csírá­val teli üvegeket, valamint a gombatenyésztésről szóló tá­jékoztató anyagokat. Ez is nagy látványosságnak bizo­nyult, őket is alig hagyták dolgozni az érdeklődők, igen spkan fordultak hozzájuk ta­nácsért. Két szakcsoport Az áfész keretében két gombatermelő szakcsoport is működik, amint az egyik tab­ló felirata bizonyítja: évente négyszáz mázsa gombát ter­melnek. A háztáji gombater­mesztés elősegítésére egy év alatt 15 ezer üveg gombacsí­rát állítanak elő, amely az egész ország területén 4—5 ezer háztáji gazdaságba jut el. Az áfész keretében egyéb­ként hét szakcsoport műkö­dik, 21 millió forinttal járul­nak hozzá a kisárutermelés- hez, nem kevesebb, mint hat­száz kistenyésztővel állnak kapcsolatban. A gödöllői kiállítók szom­szédságában már Pest megyei áfészekkel is találkoztunk, a ráckevei, a nagykőrösi és a ceglédi fogyasztási szövetkeze­tek standjai voltak. A hatal­mas kiállítótermet és a bejá­rati" folyosót' megtöltötték a szebbnél szebb termékekkel. A ráckeveiek méhészetükből hoztak Ízelítőt, a nagykőrö­siek és- a ceglédiek zöldséget, gyümölcsöt; sok szép rózsát mutattak be. Megcsodálhat­tuk a lajosmizsei Bujdosó Gyu­la, Sári László és Szőrös Bá­lint zöldségeit, gyümölcseit is. Láthattunk négykilós karalá­bét, gyönyörű görögdinnyét. Jó kezekben A Kecskeméten látottak el­gondolkoztattak afelől, hogy az ilyen mostoha időben, mint az idei nyár volt, hol tudják szövetkezetek és a kisterme­lők ezt a sok szép terméket előállítani. A kecskeméti kép mutatta — és nemrégen a gö­döllői művelődési központban tartott járási mezőgazdasági kiállítás is —, hogy jó kezek­ben van a kisárutermelés, a nagy és a kis üzem kapcsolata szép eredmények elérését te­szi lehetővé. A mindennapi élet is ezt bizonyítja. Csiba József Szadaí tornaterem Nemrégiben, alkotmánynapi ünnepség keretében adták át Szadán az új hat tantermes iskola épületét. Ezúttal vi­szont már arról adhatunk hírt, hogy készül az iskola tornater­me is, amelynek a kivitelezője — csakúgy, mint az iskoláé — a péceli Rákosvölgye Terme­lőszövetkezet építőrészlege. A csaknem’ háromszáz négyzet- méter alapterületű, 24X12 mé­teres tornaterem előrelátha­tólag ez év végéig készül el. A nap programja Gödöllő, művelődési köz­pont: Kós Károly emlékkiállítása, megtekinthető 15—19 óráig. Szól a figemadár című fotó­kiállítás, megtekinthető 10— 20 óráig. Népi életképek az 1930-as évek magyar fotómű­vészeinek anyagából (a Ma­gyar Fotóművészek Szövetsé­gének archív anyaga). Gödöllő, helytörténeti gyűj­volt negyven sem, amiKor elő­ször öltözött feketébe és élete végéig viselte a holló színét. Dehát neki más sors jutott. És ha neked példáid voltak a mai asszonysorsokról, én is őrzök magamban néhány ké­pet a régi falu parasztasszo­nyairól. Az ő sorsuk ismerete nélkül nem teljes a vázolt kép. Letérünk a főutcáról, ahol lassan minden ház új arcot kapott, s villák sora villog a korszerű világításban. Az egy­kori proletársor, a mai József Attila utca, itt-ott halványan pislogó lámpái, néhány a múltból itt maradt féhérre me­szelt kis házainak árnyékában könnyebb az emlékezés. — Ismertem . nagyszüleiül szomszédját, ahol a ház asz- szonya mindennap négykor kelt, megfőzött, és négy-öt ki­lométerre fekvő földjükre úgy ment ki dolgozni, hogy előtte ment a négyéves gyereke, ő pedig egyik karján korsót és- egy gyereket, másik karján a kapát, a hátára kötött háti­kosárban pedig a harmadik gyereket vitte. Más volt a ház­tartási munka is. Akkor a bolt­ban még csak cukrot, petróleu­mot, esetleg kását, sót vettek. Néhai gondok — Otthon sütötték a kenye­ret, maguk készítették a szap­pant', a mosószerként használt hamulúgot, szőtték a vásznat. Este, mikor a család lepihent, az asszonyok nekiláttak a fo­násnak, s belenyúlt ez a mun­ka az éjszakába is. Eszükbe sem jutott, hogy másként is lehetne. Férjhez mentem, vál­laltam, mondták. Csak egész­ség legyen, hogy dolgozni tud­jak. Hogy utolsó ne legyek. Hallgatom a lassan elfele­dett múlt akaratlanul is meg­szépülő nehézségeinek soro­lását, aztán én is mondom — szüleim, nagyszüleim ’ életének ismeretében — a néhai gon­dokat. Még a házasság is gaz­dasági vállalkozás volt a régi faluban, amelyben mindkét fél egyformán nélkülözhetetlen volt egymást kölcsönösen ki­egészítő feladatköreikkel. Sokszor hallottam megfakult, megfáradt, elözvegyült. öt-hat gyereket felnevelt anyáktól. — Az uram nekem soha nem mondta, hogy szép vagyok. Azt sem mondta volna, hogy szeret. Kíméletes hallgatás Fiatalok nevetve sétálnak el mellettünk. — Anyám hajnal­ban indul a piacra — mondja egyikük. — Apám éjszakás Nem tudom felébreszt-e a vekker. Pedig nyolcra suliban kell lennem. Dr. Mészáros Sándor, a Bu­dapestre került egykori Gal­ga menti fiatalember, aki osz­tályvezető főorvosként dolgo­zik, csendesen megkérdezi. — Vajon ismerik-e nagy- szüléik sorsát, életét? Nem válaszolok, szüleik ta­lán kíméletből elhallgatták a múlt ijesztően zord képénél megismertetését. Nagy az i mulasztásuk! Fercsik Mihály temény: Bakó Ilona textilművész ki­állítása, megtekinthető 10—14 óráig. Nagytarcsa, falumúzeum: Kapicz Margit festőművész kiállítása, megtekinthető 10— 18 óráig. * áll, ás biztosan? Gödöllőn, a Grassalkovich- kastéllyal szemközt, a park bejárata közelében áll ez a lámpaoszlop. Még áll, jó ideje meglehetősen ferdén. Eddig dőlten is állta a sarat, mégis megnyugtatóbb tenne, ha visz- szacgyenesítenék — már csak i balesetveszély elhárítása vé­gett is. Bene Mihály felvétele a Szombati jegyzetei illetek Nekem roppant szimpa­tikus a művelődési központ munkatársainak olyan faj­ta ötlete, műsortalálmánya, amelyben hogy úgy mond­jam: munkára fogják az érdeklődőt. Tetszett, ami­kor bevitették magukhoz a lehetetlen tárgyakat, s az­tán mindenkinek megmu­tatták, akit csak érdekelt. Jó volt, hogy egy másik kiállításon irkáim, firkálni adtak alkalmat a vállalko­zóknak, akikben nyilván régóta ott motoszkált, és persze még tart is, a vágy. felhívásra, nem pedig el­bújva, megmutatni, mire is képes, ha rajzban meg úgymond aranyköpésekben óhajt valaki produkálni. Mert a lehetőségit nem mindig csak arra kell meg­adni, amiből a világ ko­moly dolgai, a nagy tettek születnek. Becsülöm hát mindazokat, akik vállaljuk a kockázatát annak, mi­ként vagyunk képesek em­berek a képtelennek látszó ötletek révén is jobbítani. Nem is szólva azokról a kipattanó szikrákról, ame­lyek az újítani, minden­áron jobbítani szándéko­zók fejéből valók. No, ha már ezeket a gondolatokat kimondtam, az is világos talán, hogy meglepett ugyan, de nem ért várat­lanul annak az olvasónk­nak az ötlete, aki a Strom­feld sétányon tapasztalta­kat szóvátéve tovább gon­dolta a kifolyó drága víz hasznosításának módját. Talán emlékezetes: azt írta olvasónk, hogy a ve­zeték tisztításakor szokáso­san nagy mennyiségű, az utcai csapból feltörő vizet kár volt az úttestre enged­ni; jobb lett volna mind­járt a park füvének, fái­nak locsolására felhasznál­ni. Ehhez nem kellett vol­na egyéb, legföljebb egy­két méter cső. Ebben a nagy szárazságban, sőt máskor sem árt ilyenre gondolni. Más kérdés, hogy ennek megvalósítása lát­szólag nem nehéz, nem is könnyű. Meg aztán egy-egy ilyen alkalom ritkán, adó­dik. Olvasónk ötlete mégis figyelemre méltó. Hason­lókból egyszer talán megint lehetne helyi ötletmérkőzést rendezni. Legfőképpen az érdekes, hogy ha nem is vesszük sokszor tudomásul róla: azokban is szunnyad igen sok gondosság közös dol­gaink féltésében, akik ma­guk csak ritkán keresik az alkalmat, hogy valamilyen fórumon elmondják, leír­ják. Akkor is igaz lehet tm, ha néha úgy tűnik: észre­vételeink, tippjeink, nem találnak meghallgatásra, nem jutnak el a megvaló­sításig. Vegyünk egy másik példát, méghozzá már sza­kállasat. Hányszor, de hány­szor szerepelt sajtóorgánu­mokban az olvasók levelei alapján, aztán kollégáink írásaiban is, hogy milyen jó lenne, ha kinek-kinek az igazolványában benne lenne a vércsoportadata, s még egy két szükséges, igen fontos tudnivaló. Hiá­ba a kérés, a jó ötlet. Az illetékesek ezt az egysze­rűnek tűnő javaslatot sem fogadták eddig kellő fi­gyelemmel. A jelek leg­alábbis erre utalnak, hiszen a vércsoport bejegyzése év­tizede nem valósult meg. Így egyelőre csak a ver­senyautókon találkozhatunk vele. Kedvét persze soha, senkinek ne vegye el telje­sen, ha nem figyelnek rá. amikor a biztonságunk ér­dekében, a takarékosáig jegyében, a kulturáltabb körülményeink megterem­tése tárgyában vagy más­ban jó ötlete támad. Be kell látnunk — s ezzel bi zonyára elődeink sem vol­tak másképpen —, hogy a dolgokat jobbítani igyek­vőnek meg kell küzdenie embertársaival azért is, ha előnyükre akar valamit a világban megváltoztatni. A sors különös furcsa Já­téka ez velünk. Ellentét­játék. Jóllehet, ha nem volna, ezt is ki kellene ta­lálni. Fehér István ISSN «133—1957 (Gödöllői Hírlap) I indul a levelezők éve isv Ahol egykor Pfetőfi tanult Érettségi után technskusvizsga \

Next

/
Thumbnails
Contents