Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-23 / 225. szám

Vigyázni vagy takarítani Ki teremtsen rendet? Kalandozik a takarító A monori piactér most üres. Csütörtök van. Az elárusító pavilonok zárva, csak a gaz­dabolt árusít. Nézem a képet, amely elém tárul. Szemét, sze­mét hátán. Papír, agyontapo­sott, túlérett paradicsom, to­jás, állati szennyeződés hever az utakon, az asztalok alatt. Bihari István, a monori költségvetési üzem dolgozója ennek a területnek a gazdája, s az első látásra az a benyo­másom: nincs könnyű dolga. Ott találom a gazdaboltnál, lapát, seprű, taliga mellett. Ci­garetta a szájában, gyűrött kalap a fején, fürkészi a kör­nyéket. — Mondták, hogy nem Itt találom, s lám tévedtek — szólítom meg. — Azok irigyek, pedig ők is megisszák, ami jólesik — vá­laszolja. — Ezt a munkát „szárazon” nem is lehet csi­nálni. Jöjjön, nézze meg! — ingerült a hangja. A gazda­bolt másik oldalán, a földön állati ürülék bűzlik, már félig beletaposva a földbe. — Látja ezt? Hát szabadna itt malacokat árusítani, a bolt­ajtó mellett?! Mert igaz, az én dolgom itt minden, de higgye él, felfordul a gyomrom, mire eltakarítom! — A rossznyelvek szerint Pista bácsit azért külön dotál­ják az elárusítók ... — Tudja mikor?! — emeli fel a hangját. — 1978 óta dol­gozom a költségvetési üzem­nél. Amit kapok munkabért, azt ne kérdezze, mennyi. Nem mondom, van egy kis „dugi- pénz”, de megdolgozom érte. Inkább arról beszéljünk, miért nem viszik el a szemetet két hétig? Itt bűzlik a gazdabolt mellett, a szél meg szerte fúj­ja. Múltkor már nem tudtam hova hordani, minden tároló­edény tele volt, ide raktam a fal mellé, a földre. Itt csúfos- kodott, mindenki szemeláttá- ra. Idegesen gesztikulál, védi Igazát, pedig a nap lassan ze­nitre ér, s még mindenütt a földön a hulladék. Szóvá te­szem. — Majd csinálom, idejében eltakarítom, nem hajt a ta­tár!— int a karjával mérge­sen, aztán arrább ballag, lát­hatóan megsértődve. Torma István művezetőt keresem a költségvetési üzem­ben. Nincs bent. Helyette dr. Vecserek Lajosnétól kérek in­formációt. — Pista bácsi már nem új ember nálunk. Igaz, nem olyan nagy a fizetése, de ha minden nap dolgozna, szépen beosztaná a munkáját, ké­nyelmesen elvégezné a piac területének rendben tartását. De meg kell mondani — el­lenőrzéseink során meggyő­ződtünk róla —, gyakran nincs a helyén, el-elkalando- zik. Pedig most már ketten látják el a piac és a Forrás Áruház környékének tisztán ' tartását. Dénes Sándort augusztus elsejétől alkalmaz­tuk. Abban igaza van, hogy egyszer-kétszer, gépjármű meghibásodás miatt, akado­zott a szemétszállítás, de nem ez a jellemző. Mindenki lát­hatja és tapasztalhatja a piac­térnek és környékének elő­nyös megváltozását. Ez nem kis pénzébe kerül a tanács­nak. Biztos, hogy van még ja­vítani- és sok tennivaló, így például a piac területének ál­landó és rendszeres takarítá­sa, tisztán tartása. Bihari Ist­vánnak a munkáját szer­vezettebbé és rendszereseb­bé kell tennie, akkor az részére nem megterhelő. Er­re már ráirányítottuk a fi­gyelmét. Sok választásunk azonban nincs. Jelenleg be kell érnünk a rendelkezésre álló munkásgarnitúrával. Mit lehet ehhez hozzátenni? Mindenekelőtt azt, hogy a munkafegyelem és az ellenőr­zés hatékonyságának javítá­sán túlmutat az a tanulság: aki szemetel, s nem vigyáz a rendre, a tisztaságra, azt meg lehet és meg is kellene bün­tetni. Talán ezzel a lehető­séggel is élni lehet... Hörömpő Jenő ŐRI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 225. SZÁM 1983. SZEPTEMBER 23., PÉNTEK Értik esz összes mliveietst Éjszakai műszak a szinterezőben kmlí csssk helykén lehet megtanulni Gyömrő mélyen aludt, ki­halt utcákat világítottak meg a higanygőz lámpák. Éjfélhez közeledvén az idő, ember s jármű nem közlekedett. Az utolsó autóbusz is már régen elment Monor felé, csak nagy néha verte fel rövid időre ku­tyaugatás az éjszaka csendjét. Pisztollyal szórja Csengő nem lévén a főbe­járatnál, zseblámpával kellett bevilágítani a csupa üveg — alumínium, modern portás­fülkébe. Csaknem azonnal nyílt az ajtó. Álmos hangú portás kérdezte: ki az? — mi­közben munkatársa már nyúlt is a telefonért, hogy hívja a szinterező üzem éppen benn levő üzemvezetőjét. De nem vette fel a telefont Szabó László Dezső. Nem vehette fel. mert a forgókemence mellett ellenőrizte a munkát. Szükség is volt a technológiai segít­ségre, mert a csak másnap reggelre rendbehozható mű­szaki hiba miatt lassabb ütemben folyt a termelés. Más problémák is adódtak az amúgy sem könnyű éjsza­kai műszakban, a PEVDI gyömrői gyáregysége mü- anyagbevonó üzemében ... A hatalmas csarnokban szinte elvész az ember és gép, mégis mindjárt szembe talál­kozunk Durkó Sándornéval, a csoportvezetővel. Kezébe vesz egy kész munkadarabot, tüze­tesen megvizsgálja, közben megjegyzi, hogy állandóan el­lenőriznie kell a technológiai műveleteket és a minőséget. Különösen fontos az ellenőr­zés a fekete bevonatnál, mert az a legkényesebb, s a legki­sebb hiba is szembetűnő. Az üzemvezető is egy kész mun­kadarabért nyúl, majd mási­kat is kézbe vesz, hogy a ket­tőt összehasonlítsa. Egyik va­lóban hibátlan. A másikra csak legyint azzal, hogy az ilyen szállítmány vascsővel „meg vannak áldva’’. Ugyan­is a Csepeli Csőgyárból érke­zett vascsövek egy része haj- lításkor alig észrevehetően megrepedezik, vagy eldefor­málódik, bevonás után pedig szinte ordít a hiba. — Sajnos, ez a kontingens vascső, amit legutóbb szállí­tottak, elég sok gondot okoz nekünk. A sztatikus kemen­cénél is bejött egy műszaki hiba, amiért lassítani kellett a termelést — mondja Szabó László Dezső, már az emeleti irodában. Jártunk már itt akkor is. amikor még csak az alapozá­sa készült az új üzemrész­nek, az új technológiáról, a robotgépekről csak beszélget­tek az emberek ... — Azóta nagy változások mentek végbe, mert az első két negyedévben az elkészült csarnokba telepítettük a cső- daraboló, a hajlító automatát, a szemcseszórót és az oldósze­res zsírtalanítót. Vagyis felállt a teljes technológiai sor — veszi át a szót az üzemvezető, de amikor a látogatásunk első perceiben tapasztalt problé­mákra célzunk, azt mondja; azok eléggé sokrétűek. Nem megy még zökkenőmentesen a technológiai sor, ezért is jár be mostanság gyakrabban délutáni, éjszakai ellenőrzé­sekre, s ilyenkor közvetlenül irányítja a termelést. Bizony­gatja, hogy a műszaki prob­lémákat folyamatosan meg­oldják, azonban az új beren­dezések használatát még csak tanulják a dolgozók (jószeré­vel a vezetők is), ez főleg a szemcseszóró gazdaságos üze­meltetésére vonatkozik. — Megvannak-e a folya­matos termelés feltételei? — kérdezzük, s Szabó László Dezső határozottan vágja rá, hogy igen, bár a jelenlegi ne­hézségek az átlagosnál is na­gyobb erőfeszítéseket kíván­nak meg itt most mindenki­től. Fölkerekedtünk, hogy a kétkezi munkásokkal is elbe­szélgessünk. Előbb a körfor­gó kemencénél állapodtunk meg, ahol Beliczai Jánosné és Borbás Jánosné a felmelegí­tett vasidomokat mártogatták a lebegtetett műanyagporba. A meglehetősen hűvös éjsza­kában jól elviselhető a ke­mence melege, az idei nyá­ron azonban nem lehetett könnyű dolga az asszonyok­nak a 300 Celsius fokos vas- tárgyak mártogatása közben. A két asszony szerint a mun­ka nem nehéz, csak sok tü­relmet, éber figyelmet igé­nyel. A sztatikus "kemencénél, amelyen átmegy a konvejor, vagy más néven a láncpálya, a ráfüggesztett vasalkatré­szekkel, Rádi Mihályné és Vass Károlyné pisztollyal szórja a különleges port, ami megtapad, ráolvad, s egyenle­tesen eloszlik a felületén. Megtalálja számítását Egyikük három, másikuk nyolc éve dolgozik az üzem­ben, tehát már a régebbi, fejletlenebb technológiát is ismerték. Nem is mondják, hogy ez a művelet nehéz fi­zikai munka lenne. Durkó Sándorné csoportvezető köz­beveti, hogy itt mindenkinek értenie kell az összes műve­lethez, mert az esetenként hiányzókat is helyettesíteni szükségfes, s így a fizikai meg­terhelés is jobban megoszlik az emberek között. Éjszakára férfiakat is beosztanak mel­léjük, ha nehezebb, nagyobb darab alkatrészekkel kell dol­gozniuk a konvejorpályánál. Mellettünk Pap p Istvánná éppen a következő anyag sablonjait' akasztja a pálya horgaira. Az itt eltöltött 11 éve, 5 ezer 200 forintos havi fizetése és a három és félez­res nyereség azt látszik iga­zolni, hogy jól választott tíz éve, amikor helyben munka­alkalmat keresett. Az ugyan­csak vasakat akasztgató Sze­műk Jánosné fele annyi ideje van a „cégnél”, 4 ezer 900 fo­rintért. Csüllög Andrásné Pestről települt Gyömrőre, ál­lítja, hogy megtalálja számí­tását a PEVDI-ben, havi öt­ezerért dolgozik, s néha le­het túlórázni is,.. Szerződés alatt Lassan a műveleti sor vé­gére érünk. Az új csarnok­ban mutatja Szabó László Dezső az alvó félautomata gé­peket, s magyarázza, hogy a járműprogram keretében 6-8 típusú Ikarus buszhoz közel félezer féle kapaszkodót és alkatrészt vonják be itt kor­róziógátló műanyaggal. Büsz­kén meséli, hogy a Budapesti Körcsarnok ülésrendszerének fém tartószerkezetét ők szin­terezték. Szerződés alatt van a Margitszigeti Szabadtéri Színpad 3 ezer ülésének, il­letve acélszerkezetének kor­rózióvédelme, s az épülő új szovjet külképviseleti épület korlátjainak műanyagbevoná­sát is ők csinálják. Bizony jócskán túl van az idő éjjel egy órán, amikor visszamegyünk az üzemveze­tővel irodájába, beszélgetni munkavédelemről, szakmun­kás ellátottságról, illetve kép­zésről. A munkavédelemmel, állítja, nincs baj, a tovább­képzéseket pedig csak házon belül lehet megoldani, mert ezt a speciális technológiát nem tanítják a vegyipari is­kolákban. Aszódi László Antal Idősek szüreti mulatsága 3*Sem hiányzott a jó hangulat Ismerős szólt, menjek el a gyömrői idős emberek járási szociális otthonába, nagy él­ményben lesz részem. Szüreti mulatságot rendeznek, s olyan nagy igyekezettel tesznek- vesznek, rendezgetnek, hogy azt öröm nézni. Természetesen az előkészületekben, majd egy kis műsorban részt vett az ott­hon valamennyi dolgozója, a 18 nővér és a fizikaiak, iro­daiak egyaránt. Innén-onnan, rokonoktól, is­merősöktől, szomszédoktól köl­csön kért régi öltözékekbe bújtak a nővérek, s az üllői citerazenekar nagyszerű köz­reműködésével, dallal, tánc­cal, zenével szórakoztatták az idős embereket. Meghívott vendég volt a helybeli öregek napközi otthona minden láto­gatója, s néhányain a központi szociális intézmény környéké­ről. A jó hangulathoz persze nem hiányozhatott az ízletes uzson­na, üdítő ital, s a vendéglátók, meghívottak közös öröme. Nem sokkal a szüreti mulat­ság után beszélgettünk el a két esti ügyeletes nővérrel. Fülöp Ferencnével és Lontai István- néval. Elmondták, hogy az ilyen ünnepségek évente visz- szatérőek, de megtartják a farsangokat is, a Fővárosi Ope­rett Színház is tartott itt a korábbi években több előadást. Az idős embereket is meg­kérdeztem, hogyan sikerült a mulatság? — Nagyszerűen éreztem ma­gam, kár, hogy már nem tán­colhattam — áradozott Szente­si János, s felragyogó szemmel emlékezett arra az időre, ami­kor a koreografált ecseri la­kodalmast tanította táncolná. Ékesi Gizelláról kiderült, hogy a hetvenes évek elején épült otthonnak ő(vo!t az első lakó­ja, s ahogy elnéztük fürge já­rását, vidám, lelkes beszédét, nehéz volt elhinni, hogy már túl van a nyugdíjkorhatáron. A 85 éves Lesti Józsefnek és az ugyanannyi idős Hornisek Károlynénak szintén nagyon tetszett a műsor. Kérdezősködés közben újabb táncosra bukkantunk, a 75 éves Szegedi András szemé­lyében, aki nagyon szeretett, s tudott a maga idejében mulat­ni. Barna Sándor, az otthon egyik legrégebbi lakója, külö­nösen szívesen és sokat fogla­latoskodott időtöltésképpen az otthon konyhakertiében. Fia­talabb korában Monoron ta­nította a lányokat iskolá­ban népi táncra. A 75 éves Laczkó György is régi „bú­tordarab” a háznál, 71 óta lakója, valamikor ő is szívesen citerázott, de néhány éve oda­adta egy gyereknek a hang­szerét, aki lehet, hogy azóta már másokat tanít meg rajta játszani. Üj lakókkal is találkoztunk az új épületben. Tankó Géza egy, Walter Andrásné két éve él a szép környezetben, de Rab Erzsébet ottjártunkkor még csak háromnapos lakó volt. Természetes, hogy kicsit visz- szahúzódott, hiszen 15 évi ma­gány odahaza, s most ennyi ember egy helyen (60—60 fő a két épületben), hirtelenjében sok volt neki. Azért elismerte, ha bátortalanul is, hogy remek volt a szüreti mulatság. A régi épületbe, a volt kas­télyba is átmentünk. Elsőnek a 60 éves Zsingor Margitot szólítottuk el egy pillanatra a televízió képer­nyője elől. Elmondta, hogy ki­csit sok a 60 ember körülötte, azelőtt három tagú családban élt, most a rokonok ritkán lá­togatják. Engler Józsefné Nagykőrösről került át ide, az ottani szociális otthonból szü­lőfalujába, hát természetes, hogy eleve jobban érezte ma­gát. De miként az előtte szóló idős asszony, ő is felderült a mulatság közeli emlékképei­nek felidézésére. Az orvosi szobából a 22 éves Lontai Katalin, fél éve itt dol­gozó nővér jött ki, s telepedett le egy párnázott székbe a 65 éves Puza Irén mellé. Kapcso­latuk szinte anya és lánya. Aszódi László Antal Harmincéves a könyvtár Ünnepre készül a monori nagyközségi-járási könyvtár. Harmincesztendős fennállását ünnepli október 4-én. A járá­si pártbizottság tanácstermé­ben délután 2 órakor tartanak megemlékezést, ahol Tóthné Fie] Marianna, az MSZMP já­rási bizottságának művelődés- és propaganda-osztályvezetője mond köszöntőt, majd emlék­érmeket, jutalmakat adnak át a legrégibb olvasóknak. A program keretén belül október 5-én 10 órakor szak­mai tanácskozást rendez a magyar könyvtárosok egyesü­letének megyei területi szer­vezete a nagyközségi tanács dísztermében. Október 6-án pedig 15 órai kezdettel Rónaszegi Miklós íróval találkozhatnak és be­szélgethetnek olvasói, ugyan- 1 csak a tanács dísztermében. Ncfeszlupok Újság, betörök, pecások, tilalom A korszerű, tágas vegyés- boltba pénteken délután top­pantam be Péteriben. Megle­hetősen sokan vásároltak az eladótérben azokban a per­cekben. Az eladók udvariasan bántak mindenkivel. Amikor a pénztárhoz ér­tem, megpillantottam egy új­ságosállványt, rajta képes hetilapok kellették magukat. Az üzlet vezetőjétől meg­Nagy búcsú volt Vecsésen Két napig tartott a sokadalom a vecsésiek hagyományos bú­csúján. Fogyott a lacipecsenye, forgott a körhinta, gazdára ta­láltak a cserépkorsók és a fonott kosarak. Hancsovszki János felvétele tudtam, a helyi postahivatal ötlete volt az újságárusítás a boltban. Mivel a hivatal csak reggel nyolc órakor nyit, a bolt pedig korábban, így azok is megvehetik kedvenc lapjukat, akik korábban in­dulnak munkahelyükre. Követendő, okos kezdemé­nyezés, dicséret jár érte. A postának meg a boltnak is. © Betörtek az egyik nemrégen nyitott vendéglátóipari egy­ségbe Gyömrőn. Az elmúlt hét végén péntekre virradóra történt az esemény, a sport­büfébe való behatolás már „várható” volt, hiszen né­hány hónap után meg szok­ták „látogatni” az ilyen egy­ségeket ... Az egyelőre ismeretlen tet­tesek behatoltak a sportegye­sület székhazába is, ahol egye­bek között három pár futball- cipőt is magukkal vittek. Le­het. hogy az ősziesre fordult, sáros időben azokat akarják hordani a lábukon a betö­rők? Jó lesz figyelni tehát máshol is. 0 Vége már a strandszezon­nak, a nyári nosztalgia azon­ban még sokakat kicsal a gyömrői tó partjára. Az úszó­mester szerint ilyen sokan egyszer sem látogatták a gyömrői fürdőt, mint 1983- ban. Azért most már a horgá­szok vize a mozgalmasabb. A mostoha időben, szakadó eső­ben is ott gubbasztanak a ki­tartó „sporttársak” a víz és a horgászbotok mellett. Hatal­mas viharkabátokkal, lámpák­kal szerelik fel magukat. Tü­relmesek, várják a szerencsét. Amely elég ritkán mosolyog rájuk. De fő a türelem. Mesz- sze még a tél. 0 Megfigyeltem, a nyári fes­téken halk cseperészés hal­latszott szinte minden gyöm­rői ház kertjéből. Hiába volt a locsolás! tilalom, a legtöb­ben fittyet hánytak a rendel­kezésekre, s amikor besötéte­dett, hozzáfogtak a locso­láshoz. A sors iróniája, hogy a szeptember 15-én megszűnt tilalom után megjött a várva várt égi áldás. Csendesek maradtak a ker­tek, senki nem locsolt már. Talán a víznyerő kutak is „fellélegeztek”, mert egyik­másikat már a kiszáradás ve­szélye fenyegette. De jövőre is lesz májustól szeptemberig tartó locsolási tilalom ... Akkor megint hal­latszik majd a cseperészés a kertekben? G. 3. x-TBsa« -TWT Köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik felejthetetlen férjem, édesapánk, nagyapánk. Fekete Sándor temetésén, Mono­ron megjelentek,- sírjára koszorút helyeztek, bánatunkban osztoztak. A gyászoló család. ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents