Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-22 / 224. szám
“\JCMop 1983. SZEPTEMBER 22., CSÜTÖRTÖK Lehetőségek egy faluban Kultúra művelődési ház nélkül Talán lenne ideiglenes megoldás... Valószínűleg a legsablonosabb mondat, s egyben a leginkább törvényszerű: községünkben is érezzük a társadalmunkban végbemenő gazdasági, társadalmi fejlődést és a feszültségeket. Hát ennél semmi sem természetesebb. Osakhát Dömsödön, a községi tanács tagjai nem nézhettek éppen gondtalan tanácskozás elé, amikor a közművelődésről szóló beszámoló kezdetén a fent idézett sorokat olvasták. Hiszen mindenkinek — hittel hisszük — személy szerint is fájt a címben szereplő mondat: egy falu közművelSflése művelődési ház nélkül. Mert ugye az említett közművelődési intézmény tetőszerkezete előbb meg-, aztán berogyott. Ennek már lassan két éve! Az üres tér Szabó Béla művelődési há- *1 igazgatót egy évvel ezelőtt már nyugdíjazták. Az új népművelő hat hónap után több, és könnyebb sikert ígérő vizekre hajózott. Béla bácsi pedig a megszolgált pihenés éveit visszacserélte munkálkodásra, újra beállt a sorba és ez neki természetes volt, mert majdnem negyven éve — képesítés nélküli — népművelő. Mintha mi sem történt volna, próhál továbbterelni a „színházterem” feliratú ajtó elől, de azért másodszori kérésre csak kinyitja a zárat: bejutunk az udvarra. Mindenütt bontási törmelék, plüssfüggöny, széksorok, súgólyuk és reflektorok helyett. Lassan peregnek a magasból a malterdarabok, amint fújja a szél a nádszövetet. — Ez már a bontás nyoma — mutat körbe Béla bácsi. — Ennyi nekünk, meg az iroda, azaz a kisterem, amelyet tévészobának használtunk valamikor. Más híján most ott tartjuk a szakköri foglalkozások némelyikét. Mondja! A tanácselnöknél már járt? Mert jobb, ha ő beszél. Figyeljen csak! Még discót is szoktam rendezni, itt az ajtóban szedem a jegyeket, a gyerekek . meg amott az irodában táncolnak, elférnek úgy hatvanam A falunak? Több mint hatezerhatszáz lakosa lehet. Hát ha annyira akar, átmehetünk a könyvtárba is. A bibliotéka nem éppen biztonságos hely: nincs egyetlen fala sem. amelyik ne lenne tele repedésekkel, az ablak hidalása körül majdnem kisujjnyi a rés. A mennyezet csöndesen beázik. Felmosórongy, vödör, vizeskanna, dohszag, katalóguscédulák. A lakosság 13 százaléka számítható1' rendszeres olvasónak, s ez nem rossz arány a megyei átlaghoz viszonyítva. A nyugdíjazását váró könyvtáros búcsúzáskor — hogy más ne hallja — kicsit félrevon: maga hogyan tudja, mi lesz velünk? Tehetetlenül — Ez bizony nehéz kérdés - kínál hellyel a dömsödi ta- lácselnök. — Sajnos, ki sem átszunk a gondjainkból, ámeneknek többsége az alapel- átást érinti. Példának mon- lom: hiányzik egy körzeti őr- msünk és egy védőnőnk, je- entkező ugyan akad. de nem udunk lakást adni, így hát íem jönnek. Az apaji lakó- rörzetben egyszerűen nincs vóvíz. sikerült ugyan megvá- árolnunk nagyon olcsón a lidroglóbuszt, de arra már íem telik, hogy fel is állítsuk, tt a törzsközségben is na- ;yon korszerűtlen a szakorvosi ■endelő és bizony az iskolánkat is kinőttük. Egyszerűen — i tetemes társadalmi munka illenére sincs fejlesztési lehetőségünk. A gondok ellenére sem állíthatja senki, hogy Dömsödön szünetel a közművelődés. A művelődési ház vezetője és Lázát Józsefné, az iskola igazgatója olyan együttműködést alakított ki, amely bármelyik község számára minta lehet. A művelődési ház IS szakköre 470 résztvevővel az általános iskola tantermeiben működik, ott kap helyet a néptánckör, az értelmiségi klub, a bábszakkör, és többek között a méhész szakcsoport. A már említett tanácsülés joggal állapította meg határozataiban, hogy a szakköri munkában a művelődési ház megszűnése után sem mutatkozik visszaesés. Persze, az is igaz; a művelődés sok közönségvonzó formájáról le kell mondani a jelenlegi körülmények között. S már nagyon fenyeget a még súlyosabb probléma: be kell zárni a könyvtárat is, mert életveszélyessé vált az épület. — Amíg csak lehet, próbáljuk üzemeltetni a könyvtárat — mondta a tanácselnök. — De ha végleg tönkremegy, amely mór a közeljövőben várható, akkor a könyveket kénytelenek vagyunk valahol elraktározni. Biztos, hogy megyei támogatás nélkül nem tudjuk megoldani, a közművelődés alapszintű ellátását sem. Csak milliók A tanácselnök által elmondott gondok kétségtelenül túl nagyoknak tűnnek ahhoz; hogy helyi erőből megoldhatók legyenek. Tervük azért van, legalábbis elméletben. Olyan intézményt szeretnének, amelyben helyet kapna egy közepes nagyságú színházterem és négy kisebb helyiség, amelyben délelőttönként az iskolások tanulnának, délután pedig a szakkörök kapnának otthont. Az elképzelés szerint mozgatható falakkal készülne a ház, így akár négy-ötszáz érdeklődő is leülhetne a színházteremben. Ezzel is nagy gond oldódna meg, mivel jelenleg egyetlen nagyterem sem található a településen. Ugyancsak ebben az épületben kapna helyet a könyvtár. A remények szerint az új művelődési komplexüip terve még ebben az ötéves tervben elkészül. s a megvalósításra is sor kerülhet a következő ötéves ciklusban. Persze, ehhez pénz kell és nem is kevés. Sok milliót emleget ä tanácselnök, s ez kétségtelenül évekkel meghosszabbítja az álom valóra váltását. Ügy tűnik, mintha volna közbeeső ideiglenes megoldás. Az áfész helyi irodája elköltözött Kis- kunlacházára, ott maradt viszont három tekintélyes nagyságú helyiség, amely pillanatnyilag üresen áll. Csakhogy ismét milliókkal kellene számolni, ha a tanács meg akarná vásárolni az épületet. De jó volna esetleg egy bérleti szerződést kötni a fogyasztási szövetkezettel, s ehhez már nem kellene hat számjeggyel leírható összeg. Így legalább átmeneti helyet kaphatna a könyvtár, és további egy-két szobát a művelődési ház. A megállapodás természetesen nemcsak a tanácson múlik. Kriszt György Ceglédi ősz ’83 Idén szeptember 23-án kezdődnek meg a hagyományos Ceglédi ősz eseményei. A programjában számos kulturális és szórakoztató rendezvény szerepel. A megnyitó napján zenésztalálkozót tartanak a Kossuth étteremben, s 23-tól tekinthetik meg az érdeklődők az idén negyedik alkalommal megrendezendő Fa és környezet című képzőművészeti kiállítást. Szeptember 30-a és október 2-a között a Szabadság téren árubemutatóra és vásárra kerül sor, melyen a ceglédi vállalatos és szövetkezetek mutatják be termékeiket. A vásár területén mindennap kulturális programot rendeznek, a téren felállított pódiumon a többi között fellép a Nagykőrösi Konzervgyár fúvószenekara, a ceglédi Kossuth Művelődési Központ ci- terazenekara és néptánccsoportja. Bemutatja műsorát a nagykőrösi asszonykórus, a túrái néptáncegyüttes és Pávakor, valamint a városbéli zeneiskola fúvósegyüttese. Juri- sics Miklós, a kőszegi oroszlán címmel történelmi bábelőadást is megtekinthetnek a vendégek. A Ceglédi ősz idei programján további kiállítások is szerepelnek. Szeptember 24-én kezdődik a X. országos kisgra- fikai találkozó, az ehhez kapcsolódó kiállítást 25-én nyitják meg. Meggyes László festőművész tárlatát szeptember 29-től, Sárközy Erzsébet festőművészét pedig 30-tól tekinthetik meg a látogatók. Szent-Györgyi Albert kitüntetése Köszöntés Bostonban A Magyar Népköztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendjét adták át kedden az egyesült államokbeli Bostonban Szent-Györgyi Albertnek. A Nobel-díjas kutatónak a magas kitüntetést Kocziha Miklós, a New York-i magyar főkonzulátus vezetője nyújtotta át . ünnepélyesen azon a díszvacsorán, amelyet az amerikai országos rákkutatási alapítvány rendezett 90. születésnapja tiszteletére. A New York-i magyar főkonzul beszédében elmondotta, hogy a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa tudpmá- nyos életművéért, a magyar tudomány eredményeinek megismertetéséért és elismertetéséért adományozta Szent- Györgyi Albertnek az érdemrendet. Szüts Pál, a Magyarok Világszövetségének főtitkárhelyettese olvasta fel a banketten azt a levelet, amelyben Bognár József akadémikus, a Magyarok Világszövetségének elnöke köszöntötte az idős tudóst. A világszövetség nagy jelentőséget tulajdonít Szent-Györgyi akadémikus tevékenységének a külföldön élő honfitársak magyarságtudatának erősítésében. Az ünnepelt, aki szeptember 16-án töltötte be életének 90. évét, személyeden köszönte meg a jókívánságokat, s még arra is maradt energiája, hogy a sajtó számos képviselőjét fogadja. A nap folyamán az Egyesült Államokból és a világ minden tájáról üdvözlő táviratok százai érkeztek Bostonba. Táviratban kívánt jó egészséget Szent-Györgyi Albertnek Ronald Reagan, az Egyesült Államok elnöke és felesége, Nancy Reagan. Levélben méltatta kiemelkedő tudományos érdemeit Frank Press, az Egyesült Államok Tudományos Akadémiájának elnöke is. A szabadiskola újjáteremtője Múzeum született edves kirándulóhely, hosz- szabb pihenésre ideális nyaralóitelep. Szőnyi István a két világháború között telepedett le Zebegényben. A régi művészotthonból emlékmúzeum lett. A múzeum igazgatója 1967 óta Dániel Kornél. Dániel Kornél: egyéniség, szenvedély, akarat. Ám mindezeknél fontosabb: mi a tartalma ennek a szenvedélynek, mit takar a titáni akarat, mit érez a lélek, mit gondol a szellem. Micsoda utakat járt be, micsoda poklokon át vitte sorsa! A gyerekkor; az irtózatos nyomor, a menhelyen való hányódás időszaka. Apja festő, de három gyereket eltartani képtelen. A mama munkát vállal, a menhelyről hazaviszi fiát. iskolába járatja. Kiváló tanuló. A világháború úgy sújtja a családot, úgy tragikus a sorsuk, ahogy még millióknak jut osztályrészül: szökés, fogság, halál. Ma is, évtizedek múltán, frissen sajgó fájdalom: tehetséges festő öccsének iszonyú pusztulása élete virágjában. 1945-ben jut végleges elhatározásra régebbi szándékához híven: festő lesz. Szülővárosában. Nagyváradon festőiskolát szerveznek, hamar nyilvánvalóvá válik tehetsége. Megfordul Salzburgban, egy magániskolában tanulja a piktúrát. 1945 novemberétől a budapesti Képzőművészeti Főiskola hallgatója, csupa lendület, csillapíthatatlan kíváncsiság. Az évfolyam vezéregyénisége, kiállítások rendezője. Szerencse és siker jótékony ikercsillaga vezérli ekkortól hosszú éveken át. 1954-től a Képzőművészeti Alap tagja, biztos megélhetést jelent a textilfestés. Szőnyi Istvánné halálát követően a dunai táj egyik legnagyobb magyar festőjének végleg árván maradt házába szólítja egy távirat. Kmettyné óhaja: ne sajnálja idejét, legyen a házé éjjel-nappal. 1967 augusztusától él a múzeum, a szó valódi értelmében: „élet zengi be”. Alig telik bele egy esztendő, s a Szőnyi kezdeményezte szábadis- kola újjáéledését plakátok, hirdetések teszik közzé. Az új festőnemzedék az évenként azóta is megrendezett stúdiumokon készül föl művészi hivatására. Megalakul a baráti kör, amelynek előkészítő bizottságában a megye számos ismert egyénisége jelen van. Dániel Kornél, ahogy mondani szokás, két végén égeti a gyertyát. Sokoldalú, nagyszerű szervező, boldogsága, ’ életeleme a szolgálat, az alkotó munka. Súlyos betegségből alig lábadozva, a tábor létrehozására mindenkit mozgósít: szabadiskolásokat. a Testnevelési Főiskola hallgatóit, a helybéli általános iskola lelkes kisdiákjait. Mire ismét elérkezik a szabadiskolad stúdium ideje, Barcza Zsolt felvétel# kész az új közművesített tábor. Öröme, hogy kiváló munkatársai vannak. Meghirdeti a Két nap a múzeumban című kirándulást az általános és középiskolás diákok számára. Jól sikerülnek ezek a napok, vetítéssel, kerámiakészítés-bemu- tatóval, este tábortűzzel, izgalmas vetélkedővel, rjániel Kornél sokfajta ér- 17 demrend, jutalmazás után nemrégiben a kiváló népművelő rangos kitüntetésben részesült. Jellemző rá, hogy egész életén át nem sokat törődött önmagával, fizikai jólétével. A. szerény ötletre, hogy tan pihennie, kikapcsolódnia kellene — arcán széles mosoly, szívből jövő, derűs értetlenség: „Nekem pihenni?! Ugyan...” Herman Eva Heti filmtegyzet Visszaesők . -V ..., * X ’•••! £§???!•:: . Él Jelenet a Visszaesők című filmből Egy fiatalasszony, Juli férje váratlanul öngyilkos lesz. Az érthetetlen cselekedet okozta megrázkódtatást még növeli, hogy Juli terhes. Nem akarja megtartani a gyereket, elveteti. Hónapokkal később, hazafelé tartva a gazdaságból, ahol dolgozik, egy számára ismeretlen férfival találkozik a busznál. Juliban ellenállhatatlan vágyat ébreszt a férfi, s alig egy-két órai ismeretség után lefekszik vele. Hamarosan megtudja azonban, hogy a férfi, akibe beleszeretett, s aki viszontszereti őt, a féltestvére. Ugyanattól az anyától származnak. A féltestvérek azonban vállalják a vérfertőzés vádját, vállalják a büntetést, a börtönt, s a közös gyereket (sőt: gyerekeket) is. Vállalják a falusi közösség megvetését, s még az sem szakíthatja el őket egymástól, hogy szerencsétlen anyjuk belebolondul, majd bele is hal a számára elviselhetetlen tény- be. Ez a nem mindennapi eset játszódik előttünk Kézdi-Ko- vács Zsolt új filmjében, melynek forgatókönyvét is ő írta. (A film alapja egy valóban létező féltestvér-házaspár históriája.) A téma, orvosi oldaláról nézve, igen érdekes. Adatok igazolják, hogy egyenes vérrokonság esetén, például apa— leány vagy anya—fiú kapcsolatban a genetikai veszélyeztetettség valószínűsége (azaz hogy az utódok nem lesznek épek és egészségesek) legalább ötven százalék. A féltestvérek kapcsolata esetén ez az arány huszonöt százalék — de ennél nagyobb veszély az, hogy az ilyen közeli vérrokonságból származó utódok esetében az úgynevezett recesszív gének öröklődése s ezek hatása nagymértékben felfokozódhat, s e gének a közös ősök — nagyszülők, dédszülők — rejtett betegségeit is felszínre hozhatják. (Akit a kérdés érdekel, haszonnal forgathatja Czeizel Endre könyveit.) Van azonban a dolognak egy morális és törvényt érintő oldala is. A vérrokonok házasságát már az ősi időktől tiltották a törvények, erkölcstelennek tartották; a vérfertőzés ténye szigorú büntetést vont maga után. Ennek igen egyszerű, gyakorlati — tapasztalatai, okai voltak: így védték a nemzedékek, s vele a faj vérvonalának tisztaságát, így védték az egészséges, erős utódok létrehozásának társadalmi szükségességét. Nem más a helyzet ma sem. A magyar törvények például a féltestvéri kapcsolatot is vérfertőzésnek tekintik, s mint ilyent, akár 3 évig terjedő elzárással is büntethetik. A Visszaesők tehát izgalmas morális és genetikai kérdést feszeget, s egyben azt is érinti, amit úgy szoktunk nevezni, hogy a törvények realitása, azaz: milyen valós társadalmi helyzet(ek) áll(nak) a törvény betűi mögött. Mindez nagyon érdekes, és maga a film meglehetős mértéktartással kezeli ezt a — nehéz lenne tagadni — nagyon-na- gyon periférikus témát. (A hasonló esetek gyakorisága a házasságok tízezrelékét se igen teszi ki.) Persze nem a statisztikai gyakoriság a fontos egy műalkotás hitelénél, hanem a művészi hitel. És a film épp itt nem eléggé meggyőző. Nem meggyőző elsősorban a kapcsolat indításának ábrázolásánál. Olyannyira, hogy ha Juli és Gyuri az első lefekvésük előtt legalább a keresztnevüket megmondják egymásnak, már talán nine» is dráma (s nincs film sem). Vagy ha ennek dacára is egymásba szeretnek, akkor azt különösen meggyőző lélektani eszközökkel kell ábrázolni. Ehelyett inkább tényeket kapunk, de ;még ezeket sem mindig tudjuk elfogadni, nem utolsósorban Monori Lili (Juli) előző filmjeiből hozott modoros játéka miatt. A színésznő örökös durcás — mísz —, hisztérikus eszközei .már kissé unalmasan hatnak. Aki igazán megrázóan és tragikusan megéli a számára feloldhatatlan konfliktust, az egyesegyedül Törőcsik Mari. Az ő anyaábrázolása — melyben két nagy kiborulási jelenetét nyugodtan lehetne tanítani xa filmszínész főiskolákon — megsejteti a téma szinte a görög tragédiákat idéző mélységeit. Pia a film ebbe az irányba haladt volna, s nem a különlegesség csábításainak enged, valószínűleg egy igen jelentős alkotást üdvözölhetnénk. így azonban a Visszaesők inkább csak egy kuriózum érdekes elmesélése marad, mert nem képes áttörni a periférikus téma szűk határait. Eltűntnek nyilvánítva Costa-Gavras filmjének híre már rég elérkezett hozzánk. Most itt a film is, a maga megrázó, felkavaró, megdöbbentő valóságában. S épp aktuális időpontban: tíz éve, hogy a katonai puccs megdöntötte Allende kormányát Chilében. Ami pedig még külön is aláhúzza a film aktualitását: az utóbbi hetekben Chilében napirenden vannak a Pinochet véreskezű katonai juntája elleni megmozdulások. A film sztorija közismert: Costá-Gavras azt mondja el, hogyan pusztult el a pucés utáni dühödt letartóztatási hullám és véres megtorlás áldozataként egy fiatal amerikai újságíró, Charles Horman, s milyen szégyenletes hazudo- zással takargatták a Chilében működő amerikai diplomaták ezt a, tragikus esetet — azon egyszerű oknál fogva, mert Horman eltűnésének, azaz meggyilkolásának nyilvánosságra hozatala leleplezhette volna a puccs és az amerikai titkosszolgálatok közti összefüggéseket és kapcsolatokat. Az Eltűntnek nyilvánítva kemény és nehéz film. Costa- Gavras tudatosan és szándékosan sokkolja is a nézőt, hogy éreztesse azt a szörnyűséges légkört azokat a felháborító és aljas atrocitásokat, melyeket a junta a haladó chileiek ellen elkövetett. Döbbenetes képsorai, valamint a más — komikus — szerepei után most nagy drámai színésznek is bizonyuló Jack Lemmon játéka (Horman apja) nagy filmélményt jelentenek. Takács István
