Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-17 / 220. szám

6 1983. SZEPTEMBER IT, SZOMBAT Váltani nehéz Két hónapja nagy várakozás előzte meg a zöldhasú bankók megjelenését. A Nemzeti Bank, a pénzintézetek és a postahi­vatalok az új bankjegyektől várták, hogy — a gyorsabb feldolgozás révén — csökkentse a pénzforgalmazás tetemes költségeit. A vállalatok bér- számfejtői s borítékolói saját munkájuk könnyebbségét re­mélték, hiszen gyorsabb ötezer forintot öt darab ezresből, mint 10 ötszázasból borítékolni. A várakozásoknak az új bankó megfelelt, olyannyira, hogy hirtelen túlságosan is sok ke­rült forgalomba, ugyanis a vál­lalatok az ország minden ré­szében elsősorban 1000-es cím­letekben hozták a fizetéseket, tgy az ezresek nem fokozato­san, hanem szinte egycsapásra vették át az ötszázasok helyét, s jócskán háttérbe szorították ez utóbbiakat. Már az első hó­nap után látszott, hogy baj lesz a pénzváltással. Egyre többször tárták szét a kezüket az üzle­tek pénztárosai, mondván: nem tudok váltani, kisebb pénzt ké­rek. Előbb utóbb bezárt a kasz- sza, mert átszaladt a bajba ke­rült pénztáros a szomszéd üz­letbe egy kis apróért. Persze addig növekedett a másik kasz- szánál a sor, s fogyott a vá­sárlók türelme. Am nekünk, vásárlóknak kevésbé megfog­ható jelek is arra utaltak, hogy túlzottan népszerű lett az ez­res. A kereskedelmi vállalatok kasszájában megnövekedett a másnapi üzletnyitásra tartalé­kolt, váltásra szolgáló pénz. Ez az összeg — miután nem kerül a betétszámlára — még nem is kamatozik. Nem várt veszte­ség ez minden kereskedőnek. A Nemzeti Bank szakemberei látva a tornyosuló felhőket, először a pénzintézeteknek ad­tak a kértnél kevesebb ezrest. Ezután a bérfizetéskor is meg­változtatják a vállalatok által kért címletösszetételt, hasonló megfontolások miatt. Bár vas­tagabb lesz a boríték — persze nem értékben —, és nehezebb lesz ismét a bérszámfejtők dol­ga, valószínűleg mindannyian jobban járunk majd. L. M. Bianco menetlevelek Nem létező napon is fuvaroztak Ügyeskedők mindig voltak, s talán mindig is lesznek. Akik nem elégedvén meg a szorgos és tisztességes munka szerény, vagy kevésbé szerény gyümölcsével, megkísérlik a pénzszerzés egyéb formáit, vakon bízva abban, hogy mesterkedéseikre so­hasem derül fény. Akad köztük, aki a gyors meggazdagodás reményében megdöbbentő összegekre teszi fel becsületét és szabad életét, s amikor bukik, mint szerencsejátékos veszti el a tétet. S akad, aki szánalmasan csekély pénz ellenében koc­káztat hasonlót, talán már érthetetlenül is, s mindenképpen fölöslegesen. Azok a gépkocsivezetők, akik a közelmúltban csalással és okirathamisítás sál próbálkoztak, az utóbbiak közé tartoznak. S még csak azt sem lehet mondani, hogy valami nagy csábítás­nak kellett volna ellentállniuk, hogy tisztességük megmaradjon. Kitalálták a címeket A Vízügyi Építő vállalat ve- csési telepén dolgozott a Vo­lán alkalmazottjaként Schnel­ler Mihály és Griinvald János gépkocsivezető. Tavaly év vé­géig nem is volt különösebb gond: a megbízásoknak eleget téve fuvaroztak; a szállított tételeket a vízügyi válla­latnak számlázta a Volán, s ez utóbbi fizette gépkocsive­zetőit a teljesítményük alap­ján. Az elmúlt esztendő vége felé azonban csökkentek a szállítási megbízatások, egyre kevesebb fuvar akadt, s az említett két sofőr elégedetlen­kedni kezdett: megcsappant a jövedelmük, tenni kellene va­lamit. S lehetett volna tenni vala­mit ésszerűen, de főként sza­bályosan: például módosítani Mini tengeralattjáró Az MHSZ Ganz-MÁVAG búvárklubjának tagjai, a gyár anyagi támogatásával, kétszemélyes búvárhajót készítettek. Az öt elektromotor hajtotta vízi jármű segítségével gyorsabban és könnyebben oldhatják meg víz alatti feladataikat. a Volánnal kötött szerződést, átirányítva más munkaterület­re a kihasználatlan teherjár­műveket. Ehelyett azonban egy egészen furcsa megoldás született. Schneller és Grün­vald azt ajánlotta a vecsési telep vezetőjének, Tóth Ist­vánnak, hogy alkalmanként igazoljon olyan fuvart is, ami a valóságban nem létezett. Az ötlet, már első hallásra is bizarrnak, s főként rendel­lenesnek tűnik. A telepvezető a világ legtermészetesebb módján vissza is utasíthatta volna, de mégsem ezt tette. Tóth István — merő jószán­dékból? — belement a játék­ba, s az első adandó alkalom­mal aláírta a fiktív szállít­mánnyal, kitalált címre szóló menetlevelet. Nem tudni, mi motiválhatta cselekedetét, azt azonban— mint utólag kide­rült — túlzás lenne állítani, hogy megsajnálta a megbízás és munka nélkül maradt sofő­röket. Olyannyira, hogy egy idő múltán felhatalmazta he­lyettesét, Paróczai Miklóst is, hogy távollétében ő igazolja a sehová sem induló tehergép­kocsik menetokmányát. Teljesítmények, papíron Ez év első három hónapjá­ban Schneller Mihály és Grünvald János egyre gyak­rabban döntött ügy, högy gz ország különböző pontjaira el­indul járművével — névlege­sen. Óvatosságból természete­sen olyan úticélokat választot­tak, ahol a vízügyi válla­latnak valamilyen telephelye vagy érdekeltsége volt. Az idő teltével azonban egyszerűsíte­ni próbálták az adminisztrá­ciót, s a telep két főnöke egé­szen egyszerűen aláírta az üres menetlevelet, amit a két génkocsivezető utólag kitöltött. így esett meg aztán az a furcsa eset is, hogy egyetlen nap leforgása alatt az egyik sofőr megjárta Pécset és Mis­kolcot is valamilyen rako­mánnyal, nem számítva ki, hogy ekkora teljesítmény — a rakodási időt is beleszámítva — egy autóversenyzőnek is sok lenne. Sőt: már-már sza­tírába illő mozzanatra is sor került: a két sofőr február 29-én is nagyszerű teljesít­ményről számolt be, noha az idei esztendő nem számított szökőévnek... Egy negyedév leforgása alatt a két telepvezető közreműkö­désével Schneller és Grün­vald ■ mintegy 400 ezer forint értékű fuvart bonyolított le — papíron. Ezt az összeget a víz­ügyi vállalatnak természete­sen leszámlázta a Volán, s ennek, valamint a tényleges teljesítménynek az alapján a Volán ki is fizette a sofőrjeit annak rendje-módja szerint. Mi több: elszámolta, a soha sehová sem robogó teherautók üzemanyagköltségét is. Még az üzemanyagot is Minden korsó addig jár a kútra, míg el ne törik. Há­romhónapos működésük után vállalati belső ellenőrzés de­rített fényt a két gépkocsive­zető és az őket fedező telep­vezetők mesterkedésére. A fel­jelentés nyomán induló rend­őrségi nyomozás aztán ponto­san kimutatta a fiktív utakat és tételeket, s ezeknek alap­ján azt a hasznot, melyet az ügylet résztvevői zsebre rak­hattak. Nos, a végeredmény nem valami impozáns: a nem létező fuvarok után Schneller Mihály 15 ezer, Grünvald János pedig 5 ezer forintot meghaladó jogtalan jövede­lemhez jutott. Csak ennyiért csaltak és hamisítottak volna? Volt még egy tétel, nevezete­sen az a majd 190 ezer forint­nyi értékű üzemanyag, amelyet a nem létező fuVarökután be- tarikolhattak, és kisebb téte­lekben ismeretlen személyek­nek — a saját hasznukra — el­adtak. Az egészben a legszomo­rúbb : majd 400 ezer forinttal rövidítették meg a számukra megfoghatatlan közvagyont, hogy jó néhány ezer forinthoz munka nélkül hozzájuthassa­nak. A két gépkocsivezető s tár­saik ügyét a Pe4t megyei Rendőrfőkapitányság csalás és magánokirathamisítás alapos gyanújával hamarosan á tap ja a megyei főügyészségnek. T. I. HOGY KEVESEBB LEGYEN A BALESET segíteni, nem leleplezni V Ha Pest megyében, vagy a MÄV Budapesti Igazgató- á ságához tartozó területen baleset történik, akkor a vizs- > gáláinál rendszerint ott van Szögi János is, a Vasuta- \ sok Szakszervezetének munkavédelmi felügyelője. — Mondhatni, a véletlen hozta, hogy éppen ezt csiná­lom — magyarázza, mikor arról kérdem, mikor került kapcsolatba mai hivatásával. — Mint fiatal szakmérnök hallottam a munkavédelemről, de talán beértem volna a szimpátiával, ha egy nagyon kedves barátommal nem tör­ténik megrendítő baleset. So­káig foglalkoztatott, mi is okozta a halálát. Azt hiszem akkor választottam a munka- védelmet. Nem könnyű hiva­tás ez, hiszen gyakran még otthon, vagy a munkaidő után másutt is sokat tépelődöm az éppen vizsgált eseten. Egy ne­hezebb ügy még álmaimban is elő-előjön. — örökre eljegyezte magát a munkavédelemmel? — Hűséges típus vagyok, de mégis az a véleményem, hogy ezt a feladatot csak addig sza­bad vállalni — vagyis csak addig tarthat ez a jegyesség —, amíg az ember hasznosat és fontosat tud tenni. Ha már belefásul, át kell adnia a he­lyét olyannak, aki ambíció­val és hittel lát munkához. A kezdet a MÁV budapesti igazgatóságának munkavédel­mi csoportjában jó iskola volt. Szögi János ott végezte el — miközben dolgozott — a SZOT munkavédelmi to­vábbképző intézete üzem­mérnöki tagozatát. Az első időben a szakterületéhez kö­zel eső dolgokkal foglalkozott, például a pályafenntartás vizsgálatát kapta feladatául. — Abban az időben a pá­lyafenntartóknál nagyon rossz volt a munkavédelmi helyzet. Több halálos, illetve súlyos csonkulásos baleset történt. A helyszíneléskor olyan imp­ressziók értek — megrázó él­mény egy vérző ember lát­ványa —, hogy döntenem kel­lett: munkahelyet változtatok, vagy küzdők tovább a legjobb tudásom szerint a balesetek ellen. Maradtam. Ügy hiszem, ez mindent megmagyaráz. Bár már nagyon sok emberi tragédiát láttam, ma sem tudok közömbös • maradni, megrendülök a szenvedők lát­tán. E munkánál szó sem lehet megszokásról, vagy ru­tinról. — Nemcsak a tragédiák, hanem a balesetek vizsgála­tánál előforduló emberi gyar­lóságok sem hagynak hide­gen. Aligha mondok újdonsá­got azzal: a vezetők és a be­osztottak gyakran akarják el­hárítani magukról a felelős­séget. Mégis, amikor a vizs­gálat lezárul, nekem meg kell mondanom, hogy kit és meny­nyire terhel felelősség. Olyan­kor legnehezebb ezt megten­ni, amikor jószándékú volt, aki hibázott, Ám mégis ítél­kezni kell, mert fegyelmezet­tebb munkával, az egymás iránt érzett kölcsönös felelős­séggel, netán egy baráti fi­gyelmeztetéssel megelőzhető nagyon sok baj. — Mit feledne szívesen? — Sok ilyen van. Jelen voltam — szinte a baleset után azonnal — a szárazréti, a moharai, a váci kiránduló­vonat és a ceglédi Puskin- expressz baleseténél, s a vizs­gálatnál. Sajnos, valamennyi­nél az egyik döntő ok a sze­mélyi mulasztás volt. — És mit nem feled? — Jelenleg a Vasutasok Szakszervezetének budapesti területi bizottságán dolgozom. A munkám hasonló, mint ré­gen, a MÁV Budapesti Igaz­gatóságánál volt, nem kerül­tem át az asztal másik olda­lára. Egy bizonyos, e munka­körben nagyobb a lehetőség, hogy segítsek a gazdasági ve­zetőket rákényszeríteni a sza­bályok betartására. Igaz: nem a kényszerítést tartom a leg­jobb módszernek. Alapelvem, hogy meggyőzéssel, netán ké­réssel többet érhetünk el. So­sem a leleplező szándék vezé­rel, hanem hogy segítsek meg­előzni egy újabb bajt, ka­tasztrófát. Szalai Mária EGYÜTT AZ UTAKON AZ UTINFORM JELENTI Marnitz László: — Az M7-es autópályán feloldották a forgalom- korlátozást, pályalezárást, így a hétvégen akadálytalan az autózás. A ll-es úton a főváros határa és Szentendre között már 2X2 sávon autózhatnak; ne feledjék a jobbratartást, így nyugodtabb, és persze biztonságosabb is lesz az utazás. A ll-es úton Vlsegrádn^l, valamint Pilismarótnál kell útépítés miatt egy-egy rövid részen lassítani. A Dunakanyar másik oldalán,' a 2-es úton Vác határában változatlanul kapaszkodósáv-építés lassítja a haladást. A 12-es úton, a 15-ös kilométerkőnél hídépítés miatt csak egy forgalmi sáv szabad, az áthaladási elsőbbséget táblák jelzik. A Dunán a vízszint emelkedik, ezért szombat reggeltől valamennyi komp szállít autókat is. EGY BALESET ANATÓMIÁJA Elaludt a volánnál? Alsónémediben K. A. elütött egy ki- lencvenegy éves idős asszonyt, aki sérüléseibe a helyszínen be­lehalt. Az idős gyalogos a gépkocsivezető szemszögéből nézve balról jobbra akart átkelni az úton a végzetes gázolás előtt. A baleset oka figyelmetlen vezetés. így, ilyen ridegen fogal­maz a jog, míg a háttérben sokféle emberi indulat húzódhat meg. Az idős nénit hiába várja családja, s K. A., aki tizen­nyolc éves és édesapja kocsiját vezette is családjától távol, őrizetbe véve töltötte napjait. Bizonyára önvád gyötri a ko­csit kölcsönző szülőket is. A vizsgálat eddigi adatai szerint fel­tehető, hogy K. A. elaludt a volánnál. ■ Ez a baleset sincs tanulság, sőt tanulságok nélkül. Általános ta­nulság, hogy csak ébren és kellő figyelemmel szabad vezetni. Másik tanulság — s erről is volt már szó ezeken a hasábokon —, hogy az idősekre a szokásosnál is jobban kell vigyázni. Az idősek éve során elhangzott rengeteg figyelmeztetés és felhívás ma is érvényes. Az öre­gek nehezebben alkalmazkodnak az utóbbi években felgyorsult közle­kedés viszonyaihoz, lassúbbak, s lassúbbak reflexeik is. A baleseteket úgy tudják elkerülni, ha fokozottan vigyázunk rájuk. Rászorulnak a segítségünkre, s a legtermészetesebb, hogy segítünk nekik, óvatosab­bak vagyunk a közelükben az utakon. PM-KBT-GALÉRXA "scXífíirnt Visszafogottan — szabályosan Pintér Péter rajza A TIT AJÁNLATÁBÓL Autókról és autózásról — autósoknak és leendő autósok­nak címmel indít előadássorozatot az I983/84-es tanévben a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat budapesti József Attila szabadegyeteme. A sorozat mind a gépkocsivásárlóknak, mind a gépkocsi­tulajdonosoknak sok hasznos tanácsot ad. Célunk, segíteni a leendő autósokat a gépkocsitípus kiválasztásában, az autó- vásárlás lebonyolításában és abban, hogy a kocsit gazdaságo­san és biztonságosan üzemeltessék. Minden rendezvény vé­gén a szakemberek a résztvevők kérdéseire, problémáira is válaszolnak. X. ÍJjat vagy használt autót vegyünk? Gazdasági szempontok — Maurer Károly, a Merkur Gépjármű Műszaki Vevőszolgálati Irodájának helyettes vezetője. A használt gépkocsi vásárlása. Mit vizsgáljunk, mire ügyeljünk? — Kertész Béla, a Merkur Bp. 1. sz. Használtautó Telepének vezetője. ,2. Az új gépkocsi vásárlása — összehasonlító típusismertetés, megrendelés, sorszám-visszaigazolás, tlpusmódosítás, színválasztás stb. — Maurer Károly, 3. Ami az átadó telepeken történik. A gépkocsi 0-reviziója, az új gépkocsi átvétele — Maurer Károly. 4. Garancia és szavatosság. Vizsgálatok és javítások, a hibás gép­kocsik cseréje — Maurer Károly. 5. A gépkocsik túlfogyasztásának okai. I. A gépkocsi műszaki állapota — Maurer Károly. 6. A gépkocsik túlfogyasztásának okai. II. A gazdaságos vezetés- technika. — Bognár György, az Autóközlekedési Tanintézet budapesti IV. sz. iskolájának elméleti előadója. 7. Gépjármű-diagnosztika és közlekedésbiztonság. Műszeres vizs­gálatok a gépkocsin. Fodor Imre, a Magyar Autóklub budapesti mű­szaki állomásának vezetője. 8. A gépkocsik üzemeltetése szélsőséges időjárási viszonyok kö­zött. Indítás és melegítés télen, kenési és hűtési problémák nyáron. — Fodor Imre. 9. Helyes vezetéstechnikával a (vész-) helyzet magaslatán. Kü­lönböző megcsúszások és egyéb veszélyhelyzetek kivédésének módjai. — Bognár György. Az érdeklődők a TIT budapesti szervezési és propaganda­osztályán kaphatnak bővebb felvilágosítást, cím: Múzeum u. 7. 1088. Telefon: 335-189 vagy 341-360. KALEIDOSZKÓP Csütörtökön Otto Lambsdorff nyugatnémet gazdasági miniszter ünnepélyesen megnyitotta Európa legnagyobb autóipari kiállítását, az 53. Frankfurti Autószalont. Megnyitó beszédében a miniszter elégedetten nyugtázta az autóiparnak a környezet tisztaságának javítása érdekében az elmúlt évek során elért eredményeit, de további környezetvédelmi erőfeszítésekre szólította fel az iparágat. A szeptember 25-ig nyitva tartó kiállításon 34 ország 1500 kiállítója mutatja be legújabb autómodelljeit, és különféle, az autózáshoz kap­csolódó újdonságait. Az autószalon egyik leginkább várt szereplőié a Volkswagen legújabb modellje, a Golf II., amelytől a veszteséges kon­szern a hullámvölgyből való kilábaláshoz szükséges lendületűt várja. A nyugatnémet szaksajtó sajnálkozással állapította meg, hogy a kiállí­táson ez az egyetlen igazán új és teljes egészében hazai autómodell. A nyugatnémet autóipar egyébként bizakodással tekint a jövőbe. Az ágazat eladásai az előzetes becslések szerint az idén 9 százalékkal haladják meg a tavalyi szintet, a termelés pedig várhatóan 1978—79 rekordszintje körül alakul. A kiállítás hagyományos résztvevője a Szovjetunió is, a Nyugat- Eurónában mind népszerűbb Lada típusaival, és a legújabb Moszkvics modellekkel. Balesetmentes közlekedést kíván járművezetőknek és gya­logosoknak egyaránt: Roóz Péter

Next

/
Thumbnails
Contents