Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-17 / 220. szám

'xMüap 1983. SZEPTEMBER 17., SZOMBAT ZINHAZI LEVEL Királynők egymás közt [A halálos ítéletet már 1586 októbe­rében meghozta a Koronatanács. Írásba is foglal- I ták, de aláírását, mely egyben a végrehajtásra adott utasítás is lett volna, Erzsébet királynő 1587. feb­ruár 1-ig halogatta. Fotheringhay várkastélyá­nak nagy csarnokában 1587. február 8-án reggel nyolc óra­kor, a sebtében összeácsolt vérpadon, a bakó leütötte Stuart Mária fejét. A hánya­tott életű volt skót királynő 45 éves ekkor, a kivégzését vé­gül is elhatározó Erzsébet an­gol királynő 54. Mária csak­nem kerek húsz évet töltött különböző börtönökben az­után, hogy 1567 nyarán a skó­tok elűzték trónjáról, s vé­delmet kérve Angliába mene­kült. E két évtized alatt a két uralkodónő soha nem találko­zott; soha nem látták egymást annak előtte sem, noha roko­nok voltak. Erzsébet Vili. Henriknek Boleyn Annával kötött házasságából szárma­zott, tehát apai ágon Tudor vér volt, Mária viszont Henrik fiatalabb lánytestvérének, Ka­talinnak az unokája volt. Ka­talin IV. Jakab skót királyhoz ment nőül, tehát egy Stuart­hoz. E házasságból származott a későbbi V. Jakab, Mária ap­ja. Mária anyja a francia Guise Mária hercegnő volt. ' Miben veszélyeztette Mária, ez a kora leghíresebb szépsé­gének tartott asszony, a csep­pet sem nőies, ám annál ke­ményebben uralkodó Erzsébet érdekeit? Sok mindenben. Elő­ször is, Erzsébetet sokan faty- tyúnak tekintették, hiszen Henriknek egy olyan házassá­gából származott, melyet a ró­mai katolikus egyház sosem ismerj Másszor,;. Ei^s bet sosem ment férjhez, utóda nem volt. Harmadszor: a ka­tolikus spanyol uralkodók nem nézték jó szemmel, hogy az érdekkörükbe tartozó, sőt, ro­koni kapcsolatokkal összefű­zött spanyol—angol szövetség felbomlik, s Anglia kiválik eb­ből az érdekkörből. (Vili. Henrik első felesége Aragóniái Katalin volt; lányuk, Mária II. Fülöp spanyol király fele­sége lett. Mikor ő meghalt, Fülöp egyenesen arra gondolt, hogy Erzsébetet veszi felesé­gül). Stuart Mária viszont fedd­hetetlen származású volt, s katolikus. Szinte születésétől skót királynő (apja a lány szü­letése után egy héttel meg­halt), de hatéves korától Fran­ciaországban él, ahol 1558-ban feleségül megy a francia trón­örököshöz, s annak oldalán egy évvel később Franciaor­szág királynője is lesz. Skócia és Franciaország királynője — és felveszi az Anglia királynő­je címet is, mert az ereiben Tudor-vért is csörgedeztető Stuart Mária magát tekinti jog szerinti trónutódnak. Amikor Mária 1561-ben, ifjú férje, II. Ferenc francia király halála után, visszatér Skóciába, a ra­gyogó szépségű, rendkívül mű­velt, okos, szellemes és igen szabados királynő egy csapásra veszélyes ellenfelévé válik Er­zsébetnek. A tizenkilenc e-z- tendős Mária azonban nem ül oly nyugodtan a trónon, mint kilenc évvel idősebb királyi nővére. Skót főurái, akik ad­digra már jobbára protestán­sokká lettek, nem szívlelik a más neveltetésű és más val- lású királynőt. Erzsébet elő­ször házassági tervekkel pró­bálja érdekszférájába vonni Máriát: 1565-ben létrejön az esküvő Erzsébet jelöltjével (és rokonával), Lord Darnleyvel. E házasságból születik 1568- ban Jakab, aki egyéves korá­tól VI. Jakab néven skót ki­rály lesz, miután 1567-ben ; anyját, Máriát a skót nemesek elűzik, s az fia javára lemond a trónról. Ekkor menekül Angliába, ahol ezek után nem meglepő, hogy Erzsébet nem a menekülő uralkodótársat és rokont, hanem a trónjára ve­szélyt jelentő vetélytársat lát­ja benne. A későbbi — és szá­mos — vád Mária ellen lénye­gében ezen a veszélyeztetésen alapul. (Az csak mellékesen érdekes, hogy Mária eltétette láb alól férjét, Darnleyt, és annak halála után a gyilkos tervet kivitelező skót Bothwell grófhoz ment férjhez. És az is csak történelmi kuriózum, hogy amikor Erzsébet 1603- ban meghal, utóda Henrik trónján Mária fia, Jakab lesz, angol királyként első e néven.) Miért mondom el ezt ilyen részletesen? Azért, mert aki Friedrich Schiller 1800-ban írt tragédiáját, a Stuart Máriát — melyet most a József Attila Színház tűzött műsorára — végignézi, sok mindent nem, vagy csak igen nehezen ért meg a dráma fő gondolatai közül, ha nem ismeri a törté­nelmi tényeket, az események hátterét. Schiller persze úgy írt történelmi tragédiát, hogv nem ragaszkodott mereven és szigorúan a tényékhez. Nála például Erzsébet is, Mária is fiatal nő, noha maga a dráma Mária utolsó napjait idézi, mi­kor bizony már e híres-szép nő is alaposan benne volt a korban. Schiller a drámai ha­tás kedvéért kreál egy találko­zást is a két királynő között —, noha sosem látták egymást. És arról is lemond, hogy Má­ria számos különböző összees­küvését, kiszabadulási kísérle­tét beleszője a drámába, — sőt, inkább azt bizonygatja: az e téren rá rótt vádakban Má­ria ártatlan volt. Mindez ter­mészetesen a drámaíró joga; nem történelemkönyvet, ha­nem színpadi művet, drámát írt. Hogy e drámában két ki­rálynő különböző karakterét rajzolja mesterien, s e kettő * (közül Ihftább i'líSpidMözött, de nem makulátlan Máriához húz a szíve, az érthető. A tra­gédia elbukó hőse mindig ro­konszenvesebb. De hogy a tör­ténelmi igazság végül is a hi­deg, csúnyácska, racionális Erzsébet oldalán állt, azt Schiller sem tagadja. F < i í elvillantja közben az uralkodás, a hatalom gyakorlásának néhány' kemény konfliktusát is, de azért ez a dráma min­denekelőtt két nagy női sze­rep révén érdekes és izgalmas —, ha van rá az illető szín­háznak megfelelő két színész­nője. A József Attilában Er­zsébet Voith Ági, Mária Fehér Anna. Előbbi inkább kapkodó, mint ravaszul taktikázó, in­kább az eseményekkel sodró­dó, mintsem azokat irányi ló királynő. Utóbbi inkább csak a szép áldozat, mint a veszé­lyes női és királynői vetély- társ. Mindez aligha a vendég­rendező, Valló Péter szándékai ellenére van így. Nála ugyan­is Mária egyértelműen a hata^ lom áldozata (egy fontos epi­zód kihúzásával ezt még hangsúlyozza is, de ezzel meg­bontja Schiller tökéletes dra­maturgiáját), aki mártírként lép a vérpadra. Ilyképp vi­szont felülbírálja Schillert, akinek esze ágában sem volt hófehérre mosni Máriát. Takács István Ceglédi elszántság Kínálat közösségkeresőknek Nemcsak a kényszerhelyzet, a művelődési ház évek óta tartó tatarozása, hanem a népművelői véna is a leg­fontosabb közművelődési formát tette hangsúlyossá Ceg­léden. A társadalmi rétegeknek megfelelő közművelődé­si kiscsoportok, az érdeklődési körök nagyszerűen felvi­rágoztak a Kossuth Művelődési Központban. Sőt cse­kélyke bizonytalansággal azt is mondhatjuk, hogy ez az intézmény képes volt a város szellemi életének központ­jává válni az elmúlt egynéhány év alatt. Meglehet, azért mert pillanatnyi adottságai miatt egyszerűen kénytelen volt túllépni a művelődési intézményeinkre ma még jel­lemző arisztokratikus módszereken. Viszont a lehetősé­gekhez kitűnően alkalmazkodtak, s ez az elismerés a ház valamennyi dolgozójának egyértelműen kijár. Vándor sátor az utcán Egy-két hete különös formá­jú sátor tűnik fel Cegléd kü­lönböző pontjain. Színes ol­dalaival, csíkos tetejével már önmagában is felkelti a figyel­met, ráadásul harsog: fülbe­mászó zenét lövellnek hangszó­rói, s lemezlovas módszerrel csalogatja a városlakókat a művelődési ház szakköreibe. Körbe állják a kis ponyvahá- zat idősebbek és fiatalok, s akinek sikerül egészen közel férkőzni, az láthatja, hogy diaflex vetítővel színes képek jelemnek meg a gyöngyvász­non. A művelődési ház láto­más névre keresztelt színes­fényképező baráti köre tavaly diaiképeket készített az intéz­ményben működő szakkörök­ről, tanfolyamokról, baráti kö­rökről. A felvételekhez mag­nón rögzítettek ismertető szö­veget, s már készen is állt a korszerű propagandaanyag. A vándorsátor a vártnál is nagyobb sikert hozott: több százan érdeklődtek a ponyva alatt ülő népművelőktől, hogy milyen lehetőségeket kínál szeptembertől a Kossuth Mű­velődési Ház? S hogy mennyi a tanfolyamok díja? Mit rejt egy-egy csoport neve, például a Magyarország-klub, vagy az ornitológus szakkör? A szóbe­li tájékoztatás mellett a nép­művelők Írásos tájékoztatók­kal is tudtak szolgálni. A sSKeréftfelbuzdulva tovább lépnek a népművelők. Ügy tervezik, hogy e tisztes köz­művelődési propagandát elvi­szik a város nagyüzemeibe és az agglomerációhoz tartozó községekbe is. Ki tudja? Ta­lán a közönségszervezés mel­lett módszertani újdonságot is jelenthet ez a toborzó. Joggal bízhatunk ebben, hiszen az in­tézmény dolgozóinak elszánt­sága, tudatossága mindenki számára tiszteletet parancsol. Negyven kiscsoport A múlt évben éppen három tucat közművelődési kiscsoport működött a művelődési köz­pontban. Mint Lűr István igaz­gató elmondta: több szempont­ból is sikeresen: a létszám meghaladta a félezret, ez any- nyit jelent, hogy az intézményt hetente több alkalommal rend­szeresen látogatók száma kö­rülbelül hatszázötven volt. S ez már egy szűkített adat, mert egy-egy tanfolyam újra indult a vizsga után. így az ér­deklődők teljes létszámát két­ezerre becsülhetjük. Érdemes rápillantani a arányokra is: a fenti adat azt jelenti, hogy a város lakosságának — a cse­csemőket és az aggastyánokat is figyelembe véve — megkö­zelítően húsz százaléka fordul meg rendszeresen az intéz­ményben. Most a művelődési ház ve­zetői azt tervezik, hogy tovább szélesítik a kínálatot, s szep­tember második felében, illet­ve októberben negyven érdek­lődési kör kezdi majd meg működését a balett- és a tár­sastánctanfolyamtól a film és grafika szakkörön keresztül a bábkészítő és nótafacsoportig. A tavalyi kísérleti év után már profibb körülmények kö­zött indul' az aerobic csoport, jobb adottságokat igyekeznek biztosítani a Vitis-alkoholelle- nek klubnak és a színjátszók­nak. Ezekhez a tervekhez kellő alapot ad, hogy a ceglédi mű­velődési ház szakköri helyisé­geit most nyáron ismét meg­szépítették. A korábbi évek­hez hasonlóan gondoltak a technikai felszerelések korsze­rűsítésére és gyarapítására. A népművelők szeretnének a szó szorosan vett értelmében ott­hont teremteni a közművelő­déshez. Uborkaszezonvég Egyre Inkább tudomásul kell vennünk, hogy a nyár va­lóban szünetet jelent a köz- művelődési kiscsoportok mű­ködésében, de ez nem jelent­het uborkaszezont a közműve­lődési intézményekben, csak az évszakhoz alkalmazkodó munkamódszer-változást. Pe­dig e kánikulai évszak az idén is uborkaszezont hozott a köz- művelődési intézmények több­ségében. Ám már itt az ősz, s nem lehet elfogadni a kifogá­sokat. Cegléden nem is lesz szükség magyarázkodásokra, mert ha a közönségigényekhez alkalmazkodva a csoportok egy része szüneteltette is működé­sét. a népművelők felhasznál­ták az időt új érdeklődési kö­rök szervezésére. Érdemes sorolni néhányat a már fentebb említett csoporto­kon kívül: amatőrfilmklub, éremgyűjtők, citerazenekar, kertbarát-, méhész-, nyulász- kör, s a klubok sora kisana­Sokszínű program A Fóti ősz nyitánya Immár tizenötödik alkalom­mal nyitják meg az őszi ese­ménysorozatot Foton, a Vörös- marty-szobornál. Tegnap este a község laikói ünnepélyesen Stuart Mária: Fehér Anna és Erzsébet: Voith A(i. köszöntötték a csaknem egy­hónapos rendezvénysorozat kezdetét. Nagy Sándorné, a Pest me- megyei Tanács elnökhelyette­se megnyitó beszédében szólott a hagyományos rendezvény je­lentőségéről. Elmondotta, hogy a dinamikusan fejlődő telepü­lés törekvéseit, kulturális fo­gékonyságát tükrözi a Fóti ősz. Nem hagyják értékeiket a feledés homályába veszni, ugyanakkor évről évre korunk művészetét is igyekeznek be­mutatni. Az eseményekre szólító meghívó árulkodik arról, hogy minden érdeklődő számára lesz emlékezetes esemény az ősszel. Ma szüreti vígságra hívják a környékbelieket. A tölgyek alatt címmel szeptem­ber 23-án irodalmi estet ren- dezenk, lesz gyermekműsor, orgonahangverseny, brigádve­télkedő, szavalóverseny. A rendezők a fótiakat és a kör­nyék lakóit egyaránt várják a programokra. Er. K. máknak, gyerekeiknek, nyug­díjas pedagógusoknak és mag­nósoknak. A népművelői tisz­tesség megkívánja, hogy ezek­nek a kiscsoportoknak a mű­ködése valóban tervszerű, programozott, tehát tartalmas legyen. Hihetünk a sikeresség­ben, mert fedezete ennek a ceg­lédiek korábbi sikeres munká­ja. S ide kívánkozik még _ egy gondolat: a látványos, hivata­losan nagy rendezvényeknek nevezett programok sikeressé­gének alapját is a rétegcsopor­tok adják bázisként. Be kelle­ne látni a megye valamennyi népművelőjének, hogy a kö­zönségbázis megteremtésének kulcsa a közösségteremtés; er­re pedig szinte az egyetlen le­hetőség a művészeti csoportok, a szakkörök és klubok folya­matos működtetése. Kriszt György V etélk cdősorozat Ki tud többet a Szovjetunióról? Ki tud többet a Szovjetunió­ról? címmel a Művelődési Mi­nisztérium, a KISZ Központi Bizottsága, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság, a Lapkiadó Vállalat, és a Szovjetunió cí­mű folyóirat szerkesztősége, a Komszomol és a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége megalakulásának 65. évfordulója tiszteletére, az 1983/84-es tanévre, politikai vetélkedősorozatot hirdet a középfokú tanintézetek diák­jai részére. A vetélkedő célja a Szovjetunió életének jobb megismertetése. a magyar- szovjet barátság további erő­sítése. A jelentkezési lapokat no­vember 1-ig kell eljuttatni a megyei (fővárosi, kerületi) ta­nács művelődésügyi osztályára (főosztályára), valamint a Lap­kiadó Vállalat magyar nyelvű szovjet lapok olvasószolgálata vetélkedőcsoportja címére. Huszonegy ország diákjai A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen ebben a tanévben hu­szonegy országból százhuszonegy külföldi diák tanul. A képen: Kereskényi Gabriella könyvet kölcsönöz V. éves laoszi hallga­tóknak. Tv-FIGYET.f) Jegy. Céljegy. Valóságos pénzgazdálkodási — hogy emelkedettebb stílusban mond­juk: monetáris — szabadegye­temet végezhetett az az előfi­zető, aki csütörtökön kora es­te A tagok pénze című, rend­kívül érdekes és égetően idő­szerű dokumentumfilmet vé­gignézte. Ami pedig a Pest megyei nézőket illeti, ők külö­nösen érintve érezhették ma­gukat, hiszen ebben a Nagy László szerkesztette-vezette félórában a mi szűkebb or­szágrészünket, nevezetesen Öcsát is gyakran idézgették. Hogy miféle izgalomkeltő tárgy köré csoportosultak a nyilatkozatok és a felvéte­lek? Nos, ahogyan az a műsor címéből is kitetszik, a tagok — mármint a termelőszövetke­zeti tagok — pénze köré. Még­pedig azok köré a forintok kö­ré, amelyeket részjegyek, ille­tőleg célrészjegyek vásárlására fordít a szóban forgó népesség. Ez a részjegy meg ez a cél­részjegy egyébként nem vala­mi ördöngös okmány. Ahogyan még a legkevésbé hozzáértő publikum is megérthette, a fenti papirosok azt rögzítik; ki hány forintot adott be a közös gazdaság kasszájába, az­zal a céllal, hogy az így ösz- szegyűlt összeg valami külön­ben el nem érhető célra fordí­tódjék. Egy sertésvágóhíd épí­tésére, vagy éppen egy tészta­gyár tető alá hozására, aho­gyan az nem messze észak- nyugati megyehatárunktól, Gyermelyen is történt. Azon a Gyermelyen. ahol már 1970-ben — mondjuk ki úgy, ahogyan az volt — rá­fanyalodtak a tagság össze- gecskéire. s ahol ebből a sokak által ferde szemmel figyelt kezdeményezésből egy országo­san ismert és igen jövedelme­ző melléküzemág fejlődött ki. Igaz, bő évtized kellett hoz­zá, de manapság már elnyerni látszanak polgárjogukat a részjegyek és a célrészjegyek. Az ok egyszerű: nagyobb be­ruházásokra a közpénzből nemigen futja, s ha egy ter­melőszövetkezet mégis gyara­podni akar, akkor csak a saját tagságához fordulhat anyagi segítségért. Mégpedig úgy, hogy kilátásba helyezi: mek­kora támogatásért milyen ősz- szegű osztalékot térít majd vissza. Hogy ez a jegyváltás mégis miért ilyen lassan jön divatba, bár — amint azt itt, Ócsán is tapasztalják — az akcióban részt vevő tagok az eddigiek­nél is jobban a magukénak érzik termelőszövetkezetüket? Erre a kérdésre csak azt lehet válaszolni, hogy sokan a rossz emlékű részvényekkel azono­sították, ezeket a jobb sors­ra hivatott részjegyeket és cél­részjegyeket. Pedig egyáltalán nem azok. Mégpedig azon egy­szerű oknál fogva, hogy nem lehet forgatni őket. Közösségi és nem magáncélokat szolgál­nak, így semmi kivetnivaló sem lehet bennük. Elismertetésük fokát ml sem jelzi jobban, mint az, hogy a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa is melegen ajánlja minden érdekeltnek ezt a tő­keszerzési lehetőséget. Ha lassan is, de mozdul az ügy. Fáradhatatlan szorgalma­zóinak hála. előbb-utóbb min­denfelé fiadzani kezdenek majd a közös célok érdekében — és egyáltalán nem csak szí­vességből — kölcsön adott fo­rintok. Családi kör. a nagymamát, mint társadalmi jelenséget mu­tatta be a Családi kör soros műsora. Helyenkint ugyan hi­telesnek tűnt az a folyamat, ahogyan a Bánki Zsuzsa ala­kította nagyi eljut az infarkJ tusig, de amúgy nasviában- egészében igencsak kisiskolá­soknak való volt ez a példá­zat. Ráadásul az örökös ven­dég Ranschburg Jenő is kima­radt az adásból. Nélküle pedig — mint dr. Erőss Pál nélkül a Jogi esetek — nem Családi kör a Családi kör. Akácz László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents