Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-16 / 219. szám
Hr.crtT 1983. SZEPTEMBER 16., PÉNTEK Országgyűlési bizottság Szonaférsumok A szanatóriumi ellátás helyzetéről, korszerűsítésének és integrációjának továüDi lehetőségeiről tanácskozott csütörtökön Mátraházán Pesta László elnökletével az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága. A szanatóriumi ellátás helyzetéről Illés Béla, az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetője, a mátrai állami gyógyintézet integrációjával kapcsolata? tapasztalatokról Nagy György főigazgató tartott beszámolót. Az előterjesztések alapján a bizottság — egyebek közt — úgy foglalt állást, hogy az utóbbi évtizedekben elért eredményekre alapozva meg kell változtatni az egészségügyi ellátás különböző területei között kialakult arányokat Elsősorban a hosszrí ápolást igénylő betegek elhelyezésének lehetőségeit, s ezen belül is a szanatóriumi ágyak számát kell növelni. A SZOT állásfoglalása jF Ili! kei a lehetőségekkel A szakszervezetek kádermunkájának időszerű kérdéseivel és fejlesztésének feladataival foglalkozott csütörtöki ülésén a Szakszervezetek Országos Tanácsa. Jakab Sándor, a SZOT főtitkár-helyettese, a napirend előadója rámutatott, hogy a szak- szervezeti tisztségviselők döntő többsége felelősséggel, s egyre felkészültebben szolgálja a mozgalmat, s alapvetően megfelel a növekvő követelményeknek. Azonban a kedvező folyamatok ellenére is még sok a javítani való, s időszerűvé vált, hogy a követelmény- rendszer egyes elemeit a megváltozott viszonyokhoz igazítsák. A napirendhez előterjesztett állásfoglalás-tervezet még tartalmasabbá kívánja tenni a szakszervezeti vezetők iránt támasztott hármas követelményt. Tovább folytatódott a társadalmi vita a Hazafias Népfront szervezésében az ország- gyűlési képviselők és a tanácstagok választásának rendjét szabályozó új törvénytervezetről. Tudósítóink részt vettek a beszélgetésen, amelyet Nagykőrös és a környező községek állami, párt-, és tömogszerve- zeti vezetőinek részvételével rendeztek, továbbá Cegléden két alkalommal; az egészségügyi, pedagógiai, műszaki pályán dolgozók és az üzemi kollektívák eszmecseréjén. Nagykőrösön élénk vita bontakozott ki a • programbeszé- ■űekről és a jelölőgyűlések ösz- szetételéről. Ha a választókerület gyárának, üzemének dolgozója a jelölt — vetette fel az egyik hozzászóló — esetleg a szűkén-átvett'" üzemi-érdeket képviseli. Ezért a gazdasági egységeknek, 'intézményeknek javaslattevői,'de nem jelölési jogot szorgalmaztak. Sok résztvevő emelt szót amellett, hogy az adott választókerület lakosa legyen a tanácstag, akár városi, akár megyei vagy országgyűlési képviselőről legyen szó. Az is’ egységes sümmázata volt a vitának, hogy nem kell félteni a demokráciától az embereket. Nyilvánvalóan nagyobb hangsúlyt kapnak majd a jelölőgyűlések, már itt teret kell adni az érdekek ütköztetésének, mert ezzel lehet elérni, hogy az állampolgárok ne szavazni, hanem választani menjenek és ki tudják használni a korábbit túlhaladó lehetőségeket. Cegléden mindkét alkalommal ugyancsak élénk párbeszéd bontakozott ki. Felvetődött olyan gondolat, hogy a tanácstagjelölés második fordulójában se elégedjenek meg egy jelölttel, bár ezzel ellentétes vélemények’ is elhangzottak, mondván: meg kell hagyná ezt a lehetőséget is, ha a közösség úgy kívánja. A pótképviseiőkről és a póttanácstagokról szólva többen kifejtették, hogy számítani kell rendszeres foglalkoztatásukra. közéleti, aktivitásukra. Az üzemi kollektívák vitáján vetődött fel az a javaslat, hogy a települések tanácselnökeit eleve úgy kellene jelölni a tanácstagi választáskor, mint jövendő tanácselnököket, kettős vagy többes jelöléssel s így nemcsak egy környékbeliek adnák rájuk a voksukat, hanem az egész település választópolgárai dönthetnének ebbe a funkcióba való megválasztásukról. A társadalmi vitákról tudósítottak: Ballai Ottó és Tamasi Tamás Felnőtt fejjel gondolkodni Első a brigád igaza Hatalmas, kerékre emlékeztető vashengerek között, az automata revétlenítőgép mellett találtam, meg Nyári Ferencet, a Magyar Hajó- és Darugyár váci gyárának lakatoshegesztő szakmunkását. — Ez az állandó munkahelye? — A brigádvezető mindig ott dolgozik, ahol a legnagyobb szükség van rá — felelte. — 1962 óta vagyok a gyárban és nyolc éve brigádvezetőként. Ötször értük el az aranykoszorús fokozatot, kétszer voltunk a város legjobb ifjúsági brigádja. Megkaptuk a KISZ Központi Bizottságának dicsérő oklevelét is. Sajnos, az évek gyorsan szaladnak, felnőtt fejjel, felnőtt gondokkal kell megküzdenünk. — Ezt hogy érti? — Ügy, hogy a gyár jórészt exportra dolgozik. Egyszer kevés a munka, máskor meg rá kell hajtani! A gyáregységben a legnagyobb létszámú társulat a Komócsin brigád, gyakran tőlünk kérnek kölcsön embereket az MHD más egységei. Jelenleg három munkatársam van a budapesti darugyárban. Mostanában nehezebb ösz- szefogni a brigádot, kicsit szétszóródtunk. Fő munkaterületünk mégis a könténergyár- tás és a brigádtagok mind belevaló fiúk, amit lehet kiharcolok nekik. A közelmúltban rosszul számolták el a bérüket, nem vették figyelembe, hogy a különböző konténertípusoknál más és más bér jár a munkáért. Addig jártam utána, amíg elismerték a hibát. Mindig betartom a szolgálati utat, de nem hagyom a origád igazát elveszni. — Csak a bérekkel van a brigádvezetőnek baja? — Nem kapunk mindig megfelelő szerszámot, emiatt már a főtechnológussal is ösz- szetűztem. Üj gyártmány, az FL—S konténer prototípusát készítettük, de az alapkeretállító szerszám nem volt megfelelő. A technológusok azt állították, hogy ez máskor már bevált, tehát jónak kell lennie. Engem viszont nem érdekel, hogy mit mondott más. Nyári Ferenc, a gyáregység 1-es alapszervezetében pártvezetőségi tag és a szakszervezet oktatási felelőse. Ebben a minőségében is hasznosítja „harcos” természetét. Agitál, szervez. Mint termelésfelelős, szívén viseli a műszaki fejlesztés sorsát, ő maga is újító. Tagja a vállalati gazdasági munka- közösségnek. Munkaidő után, ás ha van mit, szombaton is dolgoznak a gmk-ban. — Sajnos a műszaki fejlesztéshez több pénz kellene, de most olyan a helyzet, hogy inkább a meglevőt kell jobban hasznosítani. — Ha ennyit vállal, nem sok szabad ideje lehet. Azt a keveset mivel tölti? — Három gyerekem van, szabad időmben velük vagyok. Kirándulunk, strandra járunk. S. E. A káderutánpótlás köre minden törekvés ellenére még ma is meglehetősen szűk, nem kielégítő a munkások vezetővé válásának jelenlegi aránya. A kedvezőtlen folyamat megállítására 1974-ben munkáskáder- képző tanfolyamot indítottak, amely azóta is tehetséges fiatal munkásokat készít elő testületi tagságra, vezetői tisztség betöltésére. Még ma sem mondható el azonban, hogy a szak- szervezeti mozgalom minden lehetőséget kihasznált a munkások továbbtanulásának, előbbre jutásának segítésére. — Tegyük lehetővé a közösségeknek — mondotta a főtitkárhelyettes, hogy saját soraikból ajánljanak felelősséggel különböző tisztségekre alkalmas kádereket. Mindenütt éljenek jobban azzal a lehetőséggel, amelyet a káderek kiválasztásában a bizalmi testületek és a különböző társadalmi munkabizottságok kínálnak. Az előadó ezután arról szólt, hogy a kádermünkában is szükség van a demokratikus vonások erősítésére. A vállalati szakszervezeti szervek ma már rendszeresen véleményt nyilvánítanak a partner állami,. gazdasági vezetők tevékenységéről. Fontos előrelépés alapjait teremtette meg a SZOT elnöksége és a Minisztertanács határozata, amely minden ágazatban, minden állami, gazdasági vezetőre kiterjesztette a véleményezés jogát. Az elnökség javasolja a Szak- szervezetek Országos Tanácsának, hogy e gyakorlatot a szak- szervezeti káderekre is terjesz- szék ki, s ennek gyakorlati rendszerét a közeljövőben dolgozzák ki. Ha döntésre kerül a sor... A gyakorlatnak igazolnia kell Egy jó bizalmi testületnek, ha olyanná szeretne válni, amit elvárnak tőle — ahogyan írnak róla a „nagy könyvben” —, igen felkészültnek kell lennie. A leglényegesebb: mindig ismerniük kell társaik véleményét, s ezek ismeretében adhatják voksukat tagjai a testületi ülésen. Néha nehéz — Nehéz helyzetben vagyok — vallja Afcóci Sándorné, a Nagykőrösi Konzervgyár gyümölcsöző üzemének bizalmija —, társaim ugyanis, akik a bizalmi csoportomban vannak, három műszakban dolgoznak, így, ha véleményüket kell kérnem, főhat a fejem: hogyan és mikor. Nem azt mondom, hogy nem tudom megoldani, hisz a műszak kezdetén és a végén csak szakítunk időt. Ha ez sem megy, akkor üzenek, így azután előbb-utóbb csak sikerül, Akóci Sándorné nem egyetlen a szakszervezeti tisztségviselők közül, akinek meg kell tudakolnia társai véleményét. Már csak azért is, hogy ahhoz igazítsa mondandóját a soron következő vitán. Vadai László, kipróbált aktivista ugyan a mozgalomban, de neki is fejtörést okoz. hogyan szedje ösz- sze a Konzerv III-as üzem lakatosainak véleményét. Termetére tekintettel, ugyancsak tekintélyt parancsoló egyéniség a főbizalmi, de azt is megtudtam róla., hogy nem csupán a termete, hanem munkája a döntő, s az, hogy mindig kiállt a társaiért, ha erre sor került. Mindezt teszi már 195- óta. azóta dolgozik a mozgalomban. — Szanaszét vagyunk az év legnagyobb részében — magyarázza Vadai László. — Ez így is van rendjén, hiszen a munkánk ezt megkívánja, de nemcsak itt. A konzervgyá rakban ez már mindenük megszokott dolog. A munka üteme, a beérkező nyersanyag szabja meg az ember helyét Hát, ezárt nehéz nekem, mint főbizalminak esv-egy bizalmi testületi ülés előtt megtudakolnom. mi nyomja éppen az adott témában az emberek szívét, No, de ez azért sikerül így azután a szabad szombatról szóló vitán is őket képviselte. Mint mondja, nem nagy sikerrel, hisz nem tud Iák elérni, amit sokan szeret ‘ek volna, hogy minden szombat szabad legyen náluk is, c ha do'gozni kell. azt számolnák túlórában. Most a gazdasági helyzet ezt nem teszi lehetővé. Fájó téma — Pedig ez a szabad szombat még mindig fájó témája sokunknak — veti közbe Akóci Sándorné bizalmi. Nem lehet a konzervgyáriakról elmondani, hogy egy- egy testületi ülésen nem lenne vita, bőségesen. — Nekem is volt egy nagy vitám — teszi hozzá az elhangzottakhoz Zsiga György. aki a gépészeti TMK főbizalmija. — Az egyik ülésen a tőrzsgárdajutalmakat tárgyalSZENT-GYÖRGYI ALBERT KILENCVENÉVES SZÍVÉBEN MAGYAR MARADT K ilencven éve, 1893. szeptember 16-án született Szént-Györgyi Albert, a világon a legismertebb magyar tudós, az egyetlen, aki hazai földről utazhatott 1937-ben a Nobel-díj átvételére. Méltán tartja a tudományos világ Szent- Györgyit az ötletekben leggazdagabb kutatók egyikének. akinek számos tanítványa dolgozik a világ minden részén, és hasznosítja a nagy orvos-biokémikus mester tanításait. Apja erdélyi gazdálkodó, jó módú földbirtokos volt. de neveltetésében inkább az anyai hatás érvényesült. Erről az oldalról már a negyedik tudós generációnak vallhatta magát, hiszen anyja testvére ifj. Lenhos- sék Mihály, és annak édesapja, nagy hírű, nemzetközileg elismert anatómusprofesszorok voltak a budapesti orvostudmányi karon. Szent-Györgyi 1911- ben iratkozott be az orvosi fakultásra, és már harmadéves korában elkezdte az élettani búvárkodást. 1914- ben félbeszakadtak egyetemi tanulmányai, a frontra került, de a meggyűlölt háború erkölcstelenségét látva önsebesülést okozott magának. így hazakerült. Felgyógyulása után egy katonai laboratóriumba helyezték, ahol újra bonyodalmai támadtak: megtagadta az emberre ártalmas kísérletek végzését, ezért büntetésül az olasz frontra vezényelték. A háború után a hazai viszonyok nem tették lehetővé kísérletei folytatását, ezért vándorútra kelt. Prága, Berlin, Hamburg, Leyden, Groningen azok a városok. amelyek egyetemein Szent-Györgyi rövidebb- hosszabb időt töltve tanult és dolgozott. Groningenben fedezte fel a később oly fontossá vált hexuronsavat a mellékvese kéregállományában. és több érdekes biokémiai probléma megoldásával kísérletezett. Cambridge a következő állomás, majd Rochester. A szegedi egyetem orvoskémiai tanszékére 1932-ben kapta a meghívást. Űj szellem tört be a szegedi egyetemre, pezsgő tudományos élet kezdődött el. amelynek központja Szent-Györgyi tanszéke volt. Tehetséges fiatal .kutatók vették körül, és munkájukat hamarosan szebbnél szebb eredmények koronázták. Ezek közé tartozott a sejtoxidációs folyamatai több részletének a megismerése, és az ezeknél a vizsgálatokkal nyert ismeretlen festékanyagnak, a cytoflavinnak a felismerése. A szegedi évek alatt sikerült bebizonyítani, hogy a korábban felfedezett he- xuronsav azonos a C-vita- minnal, vagy más néven aszkorbinsavval. Tudta, hogy ennek az anyagnak fontos szerepe lesz az orvoslásban, de Magyarországon nem juthatott az előállításához szükséges elegendő állati mellékveséhez. Ekkdr ötlött fel először agyában a paprika mint C- vitamint tartalmazó anyag, amelvnek akkoriban Szeged és környéke volt a hazája. Ez tette lehetővé a C- vitamin nagy mennyiségű előállítását, és a világ minden táiára küldhetett belőle kísérleti célokra. Nobel-díjat 1937-ben kapott, és akkor felhagyott a vitaminkutatással. Csapongó szelleme új területre vezette, az izom-biokémiára. Az izom összehúzódását tanulmányozta munkatársaival, Bangával és Straubbal, és sikereket értek el az ösz- szehúzódásban részt vevő fehérjék előállításában. A második világháború idején nyugati kapcsolatait igyekezett felhasználni arra, hogy az országot kimentse a fasiszta háború karjaiból. Isztambulba utazott, ahol kapcsolatba is került az angol titkosszolgálattal, de erről a németek is tudomást szereztek, így hazatérve csak a svéd követségen találhatott menedéket. Budapest felszabadulásakor szovjet járőr kutatta fel, és Molotov személyes utasítására családjával együtt a főhadiszálláson helyezték el Malinovszkij marsall meghívására. Nem sokkal később elfogadta a Szovjetunió Tudományos Akadémiája meghívását: két hónapot töltött Moszkvában. Budapestre visszatérve legfontosabb feladatának tekintette a tudományos munka elindítását és megszervezését. Ö azonban elsősorban kutató volt a szervezés nem elégítette ki. az akkori Magyarországon azonban nem voltak meg a kutatás feltételei. Előbb Svájcba utazott gyógykezeltetésre, majd 1947-ben az Egyesült Államokban telepedett le, ahol a Woods Hole-i tengerészeti biológiai laboratóriumban átvette az izomkutató intézet vezetését. Itt többek között a sejtosztódás és a rákos megbetegedések megoldatlan kérdéseivel foglalkozott. H azájával mindig szoros maradt kapcsolata, többször hazalátogatott — és szívében magyar maradt. A Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjának választotta. tűk. Megkérdeztem a többieket jóelőre. S kardoskodtam is a véleményük mellett. De majdhogy magamra maradtam, mert leszavaztak. Egy év múlva azután az élet igazolta azt. amit korábban képviseltem, s az új testületi ülésen megváltoztatták a döntést. — Igazán jó lenne, ha most is ez történne — szól közbe Tavaszi József né, ö az, aki akkor támogatta Zsiga Györgyöt —, ugyanis a legutóbbi ülés témája megint nagy vihart kavart. A lakásépítés támogatásáról volt szó. S kiderült, hogy meg kell változtatnunk az eddigi, jól bevált gyakorlatunkat. Mivel nem értettünk sokan ezzel egyet, a hivatkozás nem lehetett más — s ezt nekünk is el kellett fogadnunk — rendelet írja elő. Egy friss példa Mi is volt az. ami úgy felkavarta a kedélyeket? A gyár- oan régóta segítik az ott dolgozókat a lakásépítésnél, de nemcsak annál, hanem abban az esetben is, ha éppen fürdőszobát kíván építeni vagy házát, lakását akarja rendbe hozni, korszerűsíteni. Ilyenkor az történt, hogy az illető kérelemmel fordult a szakszervezeti bizottsághoz, s a testület bevonva a munkahelyi vezetőt és a párt-, valamint a KISZ-szervezetet, meghozta döntését. A segélyre fordítható pénzt a gyár kollektívája termelte. Erre a célra dolgozott szinte mindenki az év egyik kommunista műszakján. Volt, úgy 500 ezer forintjuk. A segítség pedig gyorsan jött. A döntés után mindenféle hu- za-vona nélkül felvehette a pénztárnál az összeget. A társai kölcsönét S erre a munkára: nem kwíett nógatni az embereket. — Mindezt most egy rendelettel megváltoztatták —- mondja Tavasziné —, ezentúl be kell fizetni a társadalmi munka lakásépítésre szánt ösz- szegét az OTP-be. A segélyt már az OTP adja. Az ügyintézés, nemcsak hogy lassú, de igen körülményes. Lehet, hogy ezen a gyakorlati tapasztalatok láttán változtatnak majd? Ki tudja, annyi minden formálódik napjainkban. Egy-egy rendelkezés pedig mindig a gyakorlat tüzében állja ki a próbát. Szalai Mária KGST keretében Fesfékgjyárfás Jelentős részt vállal a magyar ipar a Szovjetunió lakkés festékipari beruházásainak megvalósításában. Az együttműködés első tíz esztendejében mintegy 80 millió rubel értékben szállítottunk komplett festékgyártó üzemeket a szovjet partnereknek, s ez az érték a mostani ötéves tervidőszakban további 130—150 millió rubellel gyarapszik. Az együttműködés alapja az a megállapodás, melyben a magyar és a szovjet felek ilyen vegyipari gépek közös fejlesztéséről és gyártásáról döntöttek. A lakk- és festékipari alapgépek konstrukciójának kialakításához a hatvanas évtized második felében kezdtek hozzá a partnerek, mellyel 1980-ra készültek el. Eközben a magyar ipari szakemberek kidolgozták a csomagoló gépsorok terveit is, és megkezdődhetett a komplett üzemek szállítása. Elsőként a Chemimas Vegyi- gép Tervező Vállalat — melyet az exportban érdekelt Chemo- komplex külkereskedelmi vállalat újszerű, ipari és külkereskedelmi vállalat közös érdekeltségű társulásaként hozott létre — kapcsolódott be a szállításokba. A Chemimas első szerződéseit még úgy kötötte, hogy a festékipari gépeknek még csak a tervei voltak meg. Folytatódnak a társadalmi viták Nyíltan és fsieiességgel
