Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-14 / 217. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI E'S VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA • • XXVII. ÉVFOLYAM, 217. SZÁM 1983. SZEPTEMBER 14., SZERDA Meglehetősen névtelenek az utcák A vidék, a falu vasárnapja A képviseletről és a választásról Élénk vita a pártbizottságcn Javítani keli a fiatalok közéletre nevelését — Hozna egy étlapot? — Természetesen. De már csak bablevesünk van, azaz tudok szolgálni csontlevessel is, viszont a máj, a pörkölt el­fogyott. Az étlapon azért még ta­lálható rántott borda, brassói aprópecsenye. így a vendég nem marad éhen vasárnap délután fél kettőkor sem a vá­ci vasútállomás éttermében. Sőt. A leves ugyan kicsit sós, de a rántott borda hamar el­készül, friss, finom és bőséges. Miután a vendég közli, hogy 14 óra után indul a vonata, gyorsan és előzékenyen szol­gálják ki. Ez az első impresz- sziónk a vasárnapi körutazás­ból, melynek egyelőre még nem lehet látni a végét, hogy höl fejeződik be. o Verőcemaros felső, azaz, ahogy még mindig jobban is­merjük, Kismaros állomásig váltom meg a retúrjegyet, s már a vonat ablakából kite­kintve meditálok. Nem jobb lenne mindjárt itt lehorgo­nyozni? A labdarúgópályán mérkőzés folyik, épp égy he­ves csatárrohamot vezet a kékmezes csapat, de elég ke­vés a néző. Mégis úgy döntök, hogy; a“ kisVonattaL elmegyek Szokolyáig, ahol még tartanak a Mányoki-napok rendezvé­nyei. A még nyári használatra rendelt kocsikban most is sok az utas, derűs és csodálkozó arcok tekintenek a festőién szép hegyvidékre. A Morgó bisztró teraszán csak néhány magányos vendég tanyázik. A szokolyai labdarúgópálya most csendes, csak az öntöző- berendezés szórja a vízsugara­kat az amúgy is üdezöld pá­zsitra. Meglehetősen néptele- nek az utcák. Itt-ott építkezés, tatarozás kellős közepén fogla­latoskodó emberek. Csodák csodája, még a kocsmában is csak néhány idős ember veri a blattot. Néhányan még a falu alatti réten várják be az amatőr lovasverseny végjáté­kait. Mányoki Ádám szülőháza református parókia. Ott iga­zítanak el, hol is láthatnám a Mányoki-kiállítást. A volt iskola nagytermében aztán meglepetés ér, mert az nem készült el a Mányoki napokra, csupán egy madárfotókból ál­ló gyűjtemény, bár a maga nemében ez is páratlan él­mény. No meg a beszélgetés is, a nagyon megnyerő nyugdíjas pedagógus asszonnyal, aki Vil­ma néniként mutatkozik be — bocsásson meg érte —, azt mondja, mindenki így ismeri a faluban. Illetlennek tartot­tam volna megkérdezni; — milyen Vilma néninek is tetszik lenni? Akitől utólag kérdez­tem, az meg mind a fejéhez kapott. — Jaj, tudom — de most nem jut az eszembe. A köztiszteletben álló Vil­ma néni most a nyugdíjas klub életének újbóli felfrissítésén A váci kertmoziban voltam augusztus végén és elvesztet­tem a személyi igazolványo­mat és többek között 400 fo­rintot is, amely benne volt. A következő napokban az üzem­vezetőtől megkaptam hiányta­lanul úgy, hogy elhozta a ! fáradozik, s előre látható si­kerrel. Sokat vár Farkas Fe­renciéi, a művelődési ház új igazgatójától, aki márciusban vette át a hivatalát. Végre szakképzett népművelőként. Kollár Mihály óta, aki nyug­díjazása előtt nagy sikerrel gondozta a falu kulturális éle­tét, helyi emberként ismerte az igényeket, szokásokat, ha­gyományokat, többen is pró­báltak itt szerencsét, de ma­radandó nyomokat nem na­gyon hagytak maguk után. Az persze más kérdés, kivel ke­resték, kivel nem találták az együttműködéshez szükséges kapcsolatokat, s hányán nyúj­tottak feléjük segédkezet. Farkas Ferenc, akit úgy lát­szik nagy reményekkel foga­dott a község és a verőcema­rosi közös nagyközségi tanács, az első kéznyújtást azáltal kapta, hogy szép, kertes csa­ládi házat bocsátottak a ren­delkezésére, s ami szintén fon­tos feltétele a jó munkának, a bizalmat. Március nem régen volt. Sokat ennyi idő alatt nem le­het elérni, meg kell ismerked­ni a viszonyokkal, az embe­rekkel. 0 — Hogyan lehet feltérké­pezni a társadalmi igényeket és a szükségleteket? — Egyedül biztos nem megy. Az igazgató kérdez, kapcso­latokat keres, s már rendezett néhány olyan dolgot is, ami­nek jó volt a visszhangja. Ha pedig az volt, biztosan igény is van rá. A Mányoki-napok az első legjelentősebb ese­ménysorozat. Amíg beszélge­tünk a tenyérnyi irodában, még a nyitás előtt jelentkez­tek a gyermekrajz-kiállítás iránt érdeklődők. Az iskola bábszakköre a művelődési házban kezdi meg ősztől a működését. A discó est előtt magam is segítettem egy asztalt a büfé helyére emelni. Mert itt ezt is az igaz­gató vagy más néven klub­könyvtárvezető csinálja, hi­szen rajta kívül egyetlen ta­karítónő a személyzet. — Milyen összegű költség- vetéssel dolgoznak? — Ezt központilag kezelik. Verőcemaros közös tanácsá­hoz négy klubkönyvtár tarto­zik. Négyre együtt 70 vala­mennyi ezer forint a bevételi terv, 30 ezer a tiszteletdíj- keret. — Nincs külön településként részletezve? — Nincs. Pedig hát jobb lenne pontosan tudni, milyen gazdasági keretek között dol­gozhat egy intézmény vezetője. Farkas Ferenc Budapestről települt Szokolyára. A beszél­getésünkből ítélve, nagy am­bíciókkal, s keresi a kapcsola­tot, várja a segítséget a he­lyi erőktől. Sok sikert kíván­va köszönök el tőle, s indulok a kisvonathoz. — Nekem kiabálnak? Jól hallom? — Igen, a nevemet munkahelyemre. Gondolom a személyzet részéről ez többször előfordult már, részükről ez természetes dolog, de én mégis a nyilvánosság előtt szeretném megköszönni. Gyetvai Zsolt Vác, Felszabadulás út 8/b említik. Egy, Trabant vissza­felé tolat, az ajtaja kinyílik. — Szállj be. Pár percet töl­tünk az anyósoméknál, aztán Vácra megyünk. Köszönöm szépen a meghí­vást és velük tartok. Micsoda szerencse. M. Á-éknál — nem kértem a beleegyezésüket, hogy írhassak róluk — szép, tiszántúli magyar beszédet hallhatok a gyönyörű kétszo­bás lakásban. © — Hogy kerültek ide? — Tizenöt éve. Jöttünk a munka után, mert Ladányban nem volt semmi kilátás. A mama kissé büszkén mondja. — Nincs is honvágyam. Itt, az „exprex” táborban megkeres­tem a nyugdíjat. A papa 81 éves, de még ő is kiegészíti egy kis kereset­tel a nyugdíjat, s mesél a szü­lőfalujáról. — Én nagyon pár­tolom ezt a rendszert — mondja —, mert azelőtt az ilyen idős embernek, mint én vagyok, soknak a nyakába kellett akasztania a tarisznyát. A gyerekei se tudtak enni ad­ni. Neki azért van egy kis hon­vágya. Lám. Szokolyán ezt is be kell számítani, ha a társadal­mi rétegződést vizsgáljuk, a közművelődés tervezésére ke­rül sor. Hazafelé azt mondja a vo­lán mellett ülő barátom. — Látod azt a cégtáblát? Az a villanyszerelő is ladányi. Kovács T. István ISMÉT a régi tettek színhe­lyén? Hogy érzi magát? — Köszönöm, nagyon jól. Egy kis nosztalgia a régi szép esték iránt. Ide is bejönnek, meghallgatnak azok, akik a törzsközönség tagjaiként bará­tok lettek. De elnézést! Még visszajövök, csak egy kicsit játszanom kell. — Az csak természetes. A fiatal zongorista a hetve­nes évek elején — vagy in­kább a hatvanasok végén? — a Deákvár étteremben játszott. Először Santó Kamii, aztán Reggel Sándor zenekarában. A hangulat tetőfokán rendsze­rint felugrott a zongora tete­jére, s gyors ritmusú számait úgy énekelte. Ezt annak ide­jén hatásvadászatnak tekintet­tem, s csípős hangú cikkben bíráltam érte. A közönség azonban nem sokat törődött ezzel. Erdélyi Endre szórakoz­tató zenész továbbra is a ked­vence maradt. Az étterem, mint arra em­lékszünk, tervezési vagy más műszaki hiba miatt süllyedni kezdett. A szemünk láttára rö­pítették a levegőbe, s helyette csak a mostani Forfa épületet kapták a deákváriak. Ez jóval kisebb, a hangulata sem a ré­gi. Ez a megállapítás nem el­marasztaló, csupán azt kívá­nom érzékeltetni, hogy kisebb ház, más műfaj, más lehető­ség. Nappal közétkeztetést bo­nyolítanak le, esténként egy­két pohár italra térnek be az emberek, egy építőbrigád most éppen közös vacsorát rendez a főnökkel, miközben megbe­szélik a dolgaikat. Ez is hiá­nyozna, ha nem lenne. A pianínó billentyűi alól Politikai vitasorozat kez­dődött a héten az egész or­szágban, így Vácott is. A hét­fői nyitány alkalmából a vá­lasztási törvényjavaslatról elő­ször a párt- és tömegszerveze­tek, a népfrontbizottságok képviselői cseréltek eszmét. A vita folytatódik a munkások és az értelmiségiek körében — mint arról lapunk más helyén is beszámolunk. Minden jel arra mutat, hogy széles töme­gek vehetnek és vesznek is részt a törvénytervezet vitájá­ban. alkotó módon hozzájárul­va annak megalkotásához. Fontos állomás Dr. Monori Balázs, a váro­si tanács vb-titkára a hétfői váci eszmecserén bevezető­jében utalt arra, hogy orszá­gos döntés előkészítéséről van szó, s a vita fontos lépés a szocialista demokrácia mind teljesebb kibontakoztatásában, sokirányú pozitív, társadalmi, jogi változások irányában. A törvénytervezet célja világos, a népképviseleti szervek mun­kájának javítása. Az élénk vita során többen felszólaltak, s a vitázók véle­ményéből az derült ki, egyet­értenek azzal, hogy az orszá­gos választási listán a képvi­selőjelölteket a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa jelöli, a HNF-be tömörült politikai, társadalmi és érdekképviseleti szervek javaslatai alapján. Többen viszont azt a vélemé­nyüket fogalmazták meg, hogy a helyi vezetők továbbra is egyszemélyi jelöléssel indulja­nak. Iványi Károly, a városi KISZ-bizottság titkára szerint a fiatalok közéleti nevelésére ezután még nagyobb gondot kell fordítaniuk, mivel az új választási rendszerből magá­ból következik a magasabb színvonalú közéleti kultúra igénye is. Nagy gondot kell fordítani arra, hogy a fiatalok helytáll­hassanak a tanácsi munkában. A tanácstagok számát fel­tétlenül a helyi tanácstagok testületének kell meghatároz­niuk — hangoztatták mások, s javasolták, hogy a helyi ta­megszólal a régi sláger. „Ami­kor még húszéves az ember”. — Hát igen. Ha jaj j! Van, aki együtt dúdo) a mu­zsikussal. A falra tapétázott poszter dél-amerikai tenger­partot ábrázoló pálmafáin, mintha megrezdülnének a le­velek, a őszi színekben pom­pázó ligeti platánsor mintha az idő múlása miatti borongá­sunkhoz szolgáltatna most díszletet. Hát igen! Szalad az idő, változik a színhely és a hangulat. Nem lehet mindig szimfonikus zenét hallgatni, időnként kell a könnyű, han­gulatos muzsika, a sláger is. Ennek itt a helye, egy pohár sör mellett hallgatni, dudo- rászni. Van, aki még a giccset is ízlésesen tudja eladni. Az ilyennek sokat köszönhetnek az igénytelen szerzőiparosok. Hallgatom a muzsikát, de közben a posztert nézem. Mintha zavarban lennék. A tenger hullámait mintha szél mozgatná, vízgyöngyeik mint­ha a pianínóra hullanának. ÜJABB futamok, gyorsabb ritmusok következnek. Mint minden 1 mai, valamirevaló zenész, Endre is énekel. Él, mozog az étteremnek az a szöglete, ahol mintha egy egész zenekar ülne. Nagydob hangja, cintányér pendülése a zene ritmusára. — Hogy csinálta? — kér­dezem, amikor ismét mellém ül az asztalhoz. — Dobgéppel. Évekkel ez­előtt 8 ezerért vettem. — Sajátja? A zenésznek kell megvenni? — Természetesen. A pianínó kivételével. A hangfal is. Kell az, ha az ember ad magára. nácstagok közül válasszák meg a megyei tanácstagok többségét. Az érdekek tükre Arról, hogy például a ta­nácstagi jelölő gyűléseken kik vegyenek részt, jócskán meg­oszlottak a vélemények. Töb­bek szerint elsősorban a lakó­térül éti polgárok, mások úgy vélték, hogy az üzemekben, intézményekben dolgozók kép­viselőinek is ott a helyük a választást előkészítő tanácsko­zásokon. Sokan mesterségesnek tartot­ták az eddig kialakított ta­nácstagi körzeteket, melyek­ben nem kerülnek felszínre az igazi érdekek. Más a tömbház, más a kertes ház lakóinak ér­deke — mondották. Talán ke­vesebb s más körzeteket kellene kialakítani — véle­kedtek a tanácsi választások­ról disputáivá. A választókör­zet tükrözzön valamilyen ösz- szetartozást. A képviselők és tanácstagok visszahívásának lehetőségét általános helyesléssel nyugtáz­ták. A vélemények sorában az is elhangzott; helyes, hogy a jelölő gyűlésen részt vevő pol­gár több személy jelölését is támogathatja. István Kálmán, a Hazafias Népfront városi bizottsága titkára kifejezte azt a remé­nyét, hogy a társadalmi vita remélhetőleg a várható állam- igazgatási feladatokra is fel­hívja a figyelmet. Mindenki hozzászólhat A sok érdekes és fontos vé­lemény elhangzása jegyző­könyvbe került a megbeszélé- n, s ezt továbbítják a me- ei szerveknek, ahonnét az országos fórumokhoz kerülnek a javaslatok. Minden választópolgár él­het alkotmányos jogaival, vé­leményét, javaslatait eljuttat­hatja a Hazafias Népfront vá­rosi bizottságához, a Váci Hírlap szerkesztőségéhez vagy a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságához. — 1054 Budapest, Steindl Im­re utca 12. Magas Anna szervezetten megkezdődött a napraforgó betakarítása is. Változatlanul jó ütemben háládnak a szerves trágya ki­szórásával és az alapműtrágya kijuttatásával a gazdaságok. Az általános kép szerint je­lenleg körülbelül háromhetes előnye van a mezőgazdasági üzemeknek az előző évek ha­sonló időszakához képest. A kemény talaj feladta a leckét a traktorosoknak, azonban ezt az előnyt a talaj-előkészítés gyorsításával igyekeznek nö­velni a termelőegységek dol­gozói. S. J. Deákvári fórum A Ságvári klubban A deákvári körzeti pártszer­vezet és a Hazafias Népfront körzeti bizottsága szeptember 26-án, hétfőn 16.30 órakor ren­dezi meg a fogyasztók fóru­mát. A fórumon a városi párt- és állami szervek kereskedelmi vezetői tájékoztatják a lakos­ságot a körzet ellátásáról, vá­laszolnak a résztvevők által felvetett kérdésekre. Jobb kéz, bal kéz Ki tudja biztosan? Lesz vásár, vagy nem lesz? Ez foglalkoztatta ol­vasóinkat az elmúlt héten, mert az egyik nap a hiva­talos vásári naptár szerint közöltük hogy lesz, míg másnap a városi tanács kereskedelmi és ellátásfel­ügyeleti osztálya tájékozta­tása szerint ugyanezt cáfol­tuk. A vasárnapi vásárt azonban mégis megtartot­ták. A tegnapi napon Meszlé- nyi Gézáné kereskedelmi felügyelő nyilatkozott la­punknak és sajnálkozását fejezte ki a történtekért. Mint elmondta; a helyi ta­nácsrendelet szerint az idén már csak október 16-án és december 18-án lesz vásár. A megyei tanács illetéke­seitől korábban már kérték, hogy tegyék közzé a helyi változtatást, ami nem tör­tént meg. A vásározók azonban még az országosan kiadott, hivatalos közle­ményhez igazodtak, s így portékáikkal vasárnap meg is jelentek a váci vásárté­ren. Mint ahogy a városi tanács illetékesei, mi is el­nézést kérünk tisztelt olva­sóinktól az ellentmondó in­formációkért. ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) HaSk futom a zongorán Slágerek, mindenki kedvére Kezdődik a kukoricaszüret Eső után a földeken A hosszú szárazság után végre kisebb mennyiségű csa­padék áztatta a váci járás ter­mőföldjeit. Általában jól jött, de inkább a talajműveléshez nyújt nagy segítséget. Különö­sen a takarmányfélék, o gye­pek felfrissülésében mutatko­zó hatása örvendetes. A kis te­rületű másodvetések növeke­déséhez is nagyban hozzájá­rult az elmúlt napokban le­hullott csapadék. A betakarítási munkák kö­zül a silózást minden gazda­ságban befejezték. A száraz­ság következtében ugyan va­lamivel kevesebb silót taka­ríthattak be a termelőszövet­kezetek, de a minőséggel nincs gond. Ahol a kukoricák állapota megengedi, mint például Let- késen vagy a fóti Vörösmarty Termelőszövetkezetben, ott már hozzáláttak a vágásához. A hét elején a fótiak váci ke­rületében nagy erőkkel és jól Engem hívnak, elhelyezkedési gondjaim sohasem voltak. — Mi kell ahhoz, hogy a szórakoztató zenélés ne csak szakma, hanem a maga nemé­ben művészet is legyen? — Én nagyon szeretem csi­nálni. Az ember vérében kell lennie a képességeknek. NEM KÉRDEZEM, hogy tud- na-e mást csinálni, mert em­lékszem, hogy pár évvel ez­előtt megpróbálta. Késő esti hazatérések helyett „rendes civil” foglalkozást vállalt, a vasárnapi családi együttlét előnyeivel együtt. Csoportve­zető volt, s mégis visszatért. Volt harmonikás Zebegény- ben, pedig az nem az ő mű­faja. Egy időben a váci Sörbár, az idő tájt nem éppen szelíd esti közönségének harmoniká- zott. Kellemes szakmai kirán­dulás volt a némafilm korában az a 30—40 szereplés is, ami­kor a budapesti Filmmúzeum­ban némafilmek zenei kísére­tét vállalta. — Az érdekes lehetett. Elő­irt számokat kellett játszani? — Á, nem. Futamokat Imp­rovizálni a jelenetekhez. Előt­te nem is láttam a filmet. A legfárasztóbb a még néma Ben Húr kocsiversenyének a zenei aláfestése volt. Most is van kilátásban hasonló sze­replés. Szór... zenész. így rövidítik a foglalkozás nevét a művé­szeti szakszervezetek központ­jában. Erdélyi Endre is az. Slágereket játszik. Űjabban a fiatal közönséget is vonzza. Nagyon szeretik. A szórakoz­tatás is lehet művészet. Kovács T. István Vác, Pf. 32. Ez így természetes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents