Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-13 / 216. szám
VÚdav 1983. SZEPTEMBER 13.. KEDD Közművelődési nap bejáróknak Kőbánya bemutatkozott Ecseren Nemcsak résztvevői, alkotó megvalósítói voltak az ecseriek a bejáróövezeti közművelődési napnak szombaton. Már hetekkel ezelőtt felbolydult a falu, gyűjtötték az emberek a hobbitárlatra szánt anyagot, készültek a találkozásra a kőbányai Pataky István Művelődési Központ művészeti csoportjaival. teszi a szakavatott öltöztetőnő a cakkos frizurára a menyasz- szonyi fejdíszt, a búj dost. Generációk A csipkés alsószoknyák a délutáni programok során is jelentős szerepet játszanak. A meghívott művelődési központ modern táncklubjának bemutatkozása osztatlan sikert arat. Sóvárogva nézik a habkönnyű, tüll-ezüst ruhákban forgó táncosokat a tíz, merevre keményített vászonszoknyában feszengő ecseri lányok. —• De kár, hogy nem láttad, csodaszépek voltak! — fogadja barátját egy idős bácsi a kapuban. — Angol keringő, tangó, tudtak ezek mindent. — A hangjában enyhe nosztalgia. Hiába, elszállt az idő. Ök már a két művelődési ház nyugdíjasai közt rendezett ultipartira érkeztek. A kapu előtt tolongó tömeg a citerazenekar érkezését várja. A helybeliek menettánccal fogadják őket a buszmegállónál. — Majd én viszem! — fogja kezébe komoly arccal Fedeles Laci nagyapja klarinétját. A családból három generáció kíséri most a táncosokat. — Tavaly óta játszunk az ecseri tánccsoportnak — mondja/ Fedeles István, a nagypapa. — Én is az apámtól, nagyapámtól örököltem a hangszer, a zene szeretetét. A fiam szakszofonos, a kicsi még nem ért egyetlen hangszerhez sem, de mindig velünk jön. Nekem az a véleményem, hogy nem szabad az ilyesmit erőltetni, majd megjön a gyerek kedve, s akkor majd maga kéri, hogy játszhasson. Nálunk, a családban legalábbis így volt. Alkonyaiig tart a tánc, száll az ének. Örömmel ismerkednek a Budapestről érkezett folklórkedvelők és a helyi együttes tagjai. A Pataky művelődési központ amatőrfilm- stúdiójának bemutatkozása egy kicsit későbbre csúszott a tervezettnél. Módszerek Nagy Antal, a filmklub technikai vezetője nemcsak s vetítést készíti elő. Egész nap figyelemmel kísérte az eseményeket, filmezte, fényképezte az előadókat, a közönséget egyaránt. — Pályázni fogunk ezzel az anyaggal — mondja—, a BMK hirdetett pályázatot, Üj módszerek a közművelődésben címmel. Azt hiszem, ez a kezdeményezés jól sikerült. A két művelődési ház csoportjainak kölcsönös bemutatkozása érdemes arra, hogy megörökítsük és máskor is megismételjük. Díjnyertes filmjeik vetítésén már főként a fiatalok vesznek részt. Nemcsak az ötletes, szórakoztató filmek kedvéért jöttek el. őket még várja az utolsó, esti program, a disco is. Márvány! Ágnes Megyei klubtalálkozó Sződligeten Vonzóvá tenni a programokat Fénykor után ezek mindent Az utóbbi években a szűk- ségesnél is több szó esik arról, hogy a mozgalom válságba jutott. Vannak, akik némi nosztalgiával idézik fel a hatvanas évek második felét, amikor még ez a tevékenység a fénykorát élte, s az ifjúság tömegeit tudta megmozgatni egy-egy cél érdekében. Azóta nemcsak átalakult, megváltozott a klubok feladata, de a lehetőségek és a tagság igénye is más lett. De vajon a mai helyzet rosszabb vagy jobb, mint a tizenöt évvel ezelőtti volt? A kérdésre olyanoktól kértünk választ, akik naponta — saját körükben — tapasztalják, hogy mi az, ami vonzó lehet társaik számára. Ürmössy László, a solymári ifjúsági klub vezetője. — Idén februárban egy csapat fiatal társadalmi munkában hozta létre a klubot. Nálunk is az volt korábban a helyzet, mint általában faluhelyen; esténként a presszón meg a kocsmán kívül nem volt más szórakozóhely. Ezen akartunk változtatni. A berendezést a tagság csinálta, illetve hozta. Jelenleg negyvenen vagyunk. Hét végén zömmel táncos, zenés műsorokat szervezünk, de nemcsak ez a jellemző, bár ezeknek van igazából közönsége. Sokan szeretik a vetélkedőket, a különféle előadásokat és a kirándulást is. Perjés Tamás, a vecsési József Attila ifjúsági klub vezetője: — Nálunk már hagyományai vannak a mozgalomnak. A művelődési ház keretében működünk, s nagyon sok segítséget kapunk tőlük. Az utóbbi három évben teljesen kicserélődött a tagságunk, ma már csak aktív tettre kész fiatalok kapcsolódnak be a munkánkban. Csütörtökönként — a klubnapokon — átlagosan harminc fiatal jelenik meg. Sokféle játékunk van, szoktunk filmvetítést, vetélkedőt rendezni, szeretjük a zenét, a kirándulásokat. Idén voltunk már közösen Sopronban és Ráckevén; mindkét helyre kerékpáros túrát szerveztünk. Gondunk, hogy kevés az olyan információ, amiből megtudhatjuk, hogy a többiek mit csinálnak, s milyen eredménnyel — esetleg mit érdemes nekünk is átvenni. Nemcsak discó Persze, nemcsak a vezetők, de a tagság véleménye is fontos. így aztán a résztvevők között olyan fiatalokat kerestünk, akik egy-egy csoport tagjaként érkeztek Sződ- ligetre. Mészáros Erzsébet és Kulcsár Ilona, a gödöllői Árammérőgyárban dolgozik, s az üzemi klub tagja. — Nem lehet szorosan kettéválasztani KlSZ-szerveze- tünk munkáját az ifjúsági klubétól. A vállalat anyagi támogatása révén úgy gondolom, hogy előnyösebb helyzetben vagyunk, mint a községi klubok — magyarázta Mészáros Erzsébet. — Az sem mellékes persze, hogy sok a bejáró dolgozó — vetette közbe Kulcsár Ilona. — Vagyis nem mindenki tud ottmaradni a rendezvényeken munkaidő után. Ezen úgy lehet segíteni, hogy olyan programokat állítunk össze, amelyek sok fiatalt érdekelnek. Vagyis a discón kívül helyet kapnak különféle ismert személyiségek előadásai, filmvetítések is. Polgár László, a gödöllői központtal működő Középmagyarországi Mélyépítő Vállalat KISZ-bizottsági titkára így vélekedett: — Fela'datainkból adódik, hogy a mi alkalmazottaink az ország különböző helyeit dolgoznak. Így zömmel a központban lévők kapcsolódnak a klubmozgalomba. Nálunk több sikeres programnak hagyományai vannak. Csaknem nu- szonöt résztvevőre lehet állandóan számítani. Nyitott klubunk van, ami azt jelenti, hogy bárki hozhat magával vendéget, ha éppen úgy kívánja. Nem szedünk tagsági Menyasszonyöltöztetés Indul a menettánc Hancsovszki János {elvételei Tv-figyelő Sziget Kétség nem férhet hozzá: a legjobb szándék vezette Nemeskürty Istvánt, amikor forgatókönyvet írt arról az Alapy Gáspárról, aki Komárom polgármestereként nemcsak védeni próbálta a város zsidóságát, hanem amikor elérkezett a deportálás ideje, maga is közéjük állt, és Dachauban velük halt meg 1945 februárjában. Ez a cselekvéssorozat ugyanis olyan valami, ami egyenesen balladáért kiált. S ha balladák manapság már nem is születnek, ott van helyettük a film, amely föl tudja mutatni mindazt a tragikumot, emberi nagyságot, jellembeli értéket, ami egy ilyen Alapy Gáspárban — lám, még a neve is milyen balladisztikusan zengze- tes — megtestesült. Ám bármilyen szép is egy terv, ha megvalósításába súlyos hibák csúsznak. A béke szigetének, ennek a komáromi hőstörténetnek a papírra vetésekor ugyanis egyáltalán nem jól forgott az írói toll. Maga a cselekmény vezetése még csak hagyján. Noha a jelenetek többsége úgy követte egymást, ahogyan az a dramaturgiai nagykönyvekben meg van parancsolva, azért egy-két olyan epizód is akadt, amely mögül nem villant fel ismerős élőkép. (Például Kelevéz doktor templomi elfogatása.) Nem így sajnos maguk a szereplő személyek! Nos, ezek szinte mindegyike megíratlan maradt. Tehát olyan valakik jöttek-mentek, cseréltek eszmét a képernyőn, akikről egyszerűen nem lehetett elhinni, hogy valaha is földön járó emberek voltak. Jellemképletekkel és nem valóságos jellemekkel akadt tehát találkozásunk. Míg szóltak, mozdultak, még csak-csak Keltettek némi illúziót, hogy pezseg bennük egy kis valóságos élet, de amint eltűntek, szinte semmi megjegyezhető karakterjegy nem maradt utánuk. A kisvárosi urak úgy viselkedtek, ahogyan azt ötször, tízszer, öt- venszer láttuk már; csak így a katonák, akiknek gazdagon díszített mundérja mögül szintén hiányzott a személyiség. Egy ilyen sémahalmazzal pedig a legtálentumosabb rendező sem tud mit kezdeni. Hajdufy Miklós — akinek tehetségét éppen az ilyen histó- riás filmek dicsérik — a legjobb akarata ellenére sem volt képes a kétségkívül megrázó példázatot élménnyé ne- víteni. Mindent megtett ugyan azért, hogy a kor a maga teljes eszelősségével jelenjen meg a nézők előtt — látványérvként bőségesen adagolta például a korabeli híradórészleteket —, ám erőfeszítéseit kevés siker koronázta: az előfizető kívül rekedt a drámán. Mindehhez a negatív előjelű körülménycsoporthoz a színészek játékegyenetlensége is hozzákapcsolódott. Míg néhány közreműködő — mindenekelőtt az Alapyt játszó Bessenyei Ferenc, a szintén szimpatizáns állatorvost megtestesítő Mensáros László és még néhány pályatárs — tehetsége legjobb tartalékaiból pótolta ki a jellemfestés hiányosságait, addig a többség jobb-rosszabb rutinjából élt. (A fals hangok kórusa a nagyjelenetnek szánt búcsúztatókor harsant fel, amikor az ifjú Silbermann Mihály köszönt el Ágnesétől.) Egy szó mint száz: A béke szigete inkább csak harmadá- oan, mint felében sikeredett. Dehát a fentebb emlegetett okok miatt nem is sikeredhetett jobbra. Major. A Mestersége: színész című vállalkozás soros adásaként Major Tamás nyilatkozott meg Vitray Tamás mikrofonjai előtt vasárnap este. Akárcsak a Ki mit tud? döntőjében, ézúttal is legbensőbb önmagát adta. S tette ezt úgy, hogy saját személyét — az őt ért sérelmekkel és a köréje font legendákkal egyetemben — egyszerűen kikapcsolta. Általában beszélt a színészség szépséges gyötrelmeiről, a rendező parancsnokiás okairól, következményeiről, és egyáltalán mindarról, ami a teátrumi világhoz tartozik Legemlékezetesebb pillanatai azok voltak, amikor az átélés módozataiból leckét adott. Mi mást mondhatunk? Remekelt. Akácz László díjat, de azért tudjuk, hogy kik azok, akikre mindig lehet számítani, s kik a közönyösek. Csonka Mária, a háromnapos rendezvény. szervezője szerint: — A Pest megyei Művelődési Központ és a megyei KISZ-bizottság készítette eiő ezt a találkozót. Háromszáz meghívót küldtünk ki, de sajnos sokan nem jelentek meg Sződligeten. Pedig a mi célunk az volt, hogy a fiatalok megismerjék egymást, tapasztalatokat gyűjtsenek munkájukhoz, s a jövőben azok hasznosításával dolgozhassanak. Akik eljöttek — minden bizonnyal — több olyan ismeretet szereztek, amelyet valamilyen formában be tudnak építeni a maguk lehetőségei közé, s ezzel is színesebbé, változatosabbá tehetik a programokat. Nyíltan, őszintén A segítségnyújtás egy formája volt az is, hogy szombaton délután fórumra került sor, ahol a résztvevők a megye hivatásos népművelőivel találkoztak. Ott volt Jakab Béla, a Pest megyei Tanács művelődési osztályának helyettes vezetője, Váradi Géza, a Pest megyei Művelődési Központ osztályvezetője, Kertész József né, a PMMK munkatársa, Solymosi Sándor, a megyei KISZ-bizottság titkára és mások, akik a klubmozgalomban érintettek. A fiatalok elsősorban arra voltak kíváncsiak, hogy hogyan lehetne javítani az egymás közötti információs munkát. Mások felvetették a jobb kapcsolat- tartás szükségességét, míg további kérdések és javaslatok hangzottak el az anyagi támogatással kapcsolatosan. . A több mint kétórás fórumot követően Jakab Bélát arra kértük, hogy összegezze Sződligeten szerzett tapasztalatait. — Világossá vált, hogy a módszertani propagandát a jövőben javítanunk kell — mondotta. — A kérdések zöme erre vonatkozott ugyanis. Az elhangzott javaslatok között is több olyan volt, amelyet érdemes alapos vizsgálódás tárgyává tenni. De ami — véleményem szerint — mindennél fontosabb; a fiatalok nyílt és őszinte párbeszédre törekedtek. Nem hallgatták el az örömeiket, de a gondjaikat sem. Segítséget kértek, de ugyanakkor ötletekkel, javaslatokkal jelentkeztek. Ez pedig bizonyítja, hogy o klubmozgalomnak van jövője, még akkor is, ha az elmúlt másfél évtizedben hatalmas változásokon ment át, s bizony sok volt a hullámvölgy. Most inkább a stagnálás, az útkere sés jellemző. Bízunk abban, hogy ezt újabb fellendülés fogja követni. A lehetőség ugyanis adott. Vannak tettre kész, lelkes fiatalok, akik vállalják ezt a munkát. Csitári János A házigazda Budapest lesz Budapesten tartja következő, VI. kongresszusát az Orosz Nyelv- és Irodalomtanárok Nemzetközi Szövetsége — a Maprjal. Az 1986 augusztusában sorra kerülő rendezvény előkészítésének szervezési feladatairól nemrégiben intézkedési tervet hagyott jóvá a Magyar—Szovjet Baráti Társaság Országos Elnöksége és az Orosz Nyelv- és Irodalomtanárok Magyarországi Társasága. Ez év májusában megkezdődtek az előkészületek: megalakult a szervező bizottság és megkezdte munkáját az a szakmai bizottság, amely a rendezvény tudományos előkészítésével foglalkozik majd. 1985-ben regionális konferenciákat szerveznek országszerte a kongresszus témájáról Tudományos tradíciók és új irányzatok az orosz nyelv és irodalom oktatásában címmel. Szokások — Lelkesen fogadták a helybeliek a kölcsönös bemutatkozás ötletét — meséli Papp Margit, az ecseri művelődési ház igazgatója. — Már a délelőtti első programon, Tóth Veronika keramikusművész kiállításának megnyitásán a vártnál többen vettek részt. S amíg a gyermekeket gyöngyfűzéssel, bábkészítéssel, majd Ali bohóc tréfáival szórakoztatták, a felnőttek megtekinthették az emeleten felhalmozott kincseket a hobbitárlaton. — A jegyesség jele három szál rozmaring volt, amelyet a lányok a blúzukon, a legények a kalapjuk mellett hordtak — magyarázza az önkéntes tár- latvezető, Magyar Lászlóné a hajdani esküvői népszokásokat a Látogatóknak. Odébb hímzések, söröskorső- gyűjtemény, majd a kiállítás legszebb darabjai: Méhész Imre fafaragásai. Némelyik szőlőgyökérből készült. A műveket aggódva adta kölcsön alkotója, nehogy bajuk essék. A földszinten közben szokatlan eseményre, nyilvános menyasszonyöltöztetésre kerül sor. A menyasszony szerepét Bálint Istvánná vállalta, az ecseri Gyöngyvirág néptánc- csoport vezetője. Amíg az öltöztető szappanos vízzel a haját cakkozza, ő is a helyi hagyományokról beszél. — Az ecseriek gondosan gyűjtik népművészeti kincseiket, s hagyományaikról sem feledkeznek meg. A tánccsoport tagjai eredeti, nagyanyáiktól örökölt népviseletben lépnek fel, erre gondosan ügyelünk. Most mindenki láthatja, hogyan kerülnek a helyükre a szalagok, a csipkék, hogyan Az ecseriek így is őrzik hagyományaikat k Kellemes környezetben, a < sződligeti KISZ-iskolában ? adtak egymásnak találko- ^ zót a hét végén Pest me- ^ gye ifjúsági klubjainak vc- ^ vetői és tagjai. A péntekitől vasárnapig tartó, szí- Í nes programokkal elevenné ^ tett rendezvényen mintegy Í másfélszáz fiatal vett részt, 4 szűkebb pátriánk városi, Í községi és üzemi klubjait í képviselve.
