Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-11 / 215. szám

LLOI A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X ÉVFOLYAM, 215. SZÁM 1983. SZEPTEMBER 11., VASÁRNAP A fiatalokra alapozva Korszerűsítés - folyamatosan Fejlesztési intézet a müszergyárban Gazdaságirányításunk az el­múlt években több változáson ment keresztül. A gépiparban — amelynek képviselője járá­sunkban, városunkban is van — a szakembereik, a vezetők azt tartják a legjelentősebb­nek, hogy a tervezési, szabá­lyozási, érdekeltségi rendszer kibontakoztatása a piaci vi­szonyokhoz közeledett. így volt ez az ikladi Ipari Műszergyár esetében is, még­pedig olyan időszakban kel­lett az igazodást, a módosítást végrehajtani, amikor a terme­lést és a minőséget jelentősen növelték. A vállalati belső mechanizmus korszerűsítésé­ben nagy szerepet szántak a döntéselőkészítés demokratiz­musának növelésére. Osztály nélkül Az igazgatói tanács mellett egyebek közt műszaki taná­csot, vállalatgazdálkodási ta­nácsot is létrehoztak, s a leg­főbb testületeikbe vezető be­osztásban nem levő elismert, tapasztalt szakembereket is beválasztottak. Évenként két konzultatív tanácskozást tar­tanak, ahol a nagyvállalat harminc legfelsőbb vezetője mond véleményt a vállalati feladatok végrehajtásának módjáról. Újdonság, hogy a vállalat- irányítás rugalmassága érde­kében az irányító szervezete­ket a feladatokra inkább moz­gósítható egységekre osztották. A szervezetet a főosztályoknál nem tagolták tovább, meg­szüntették az osztályokat és a csoportokat. A főosztályok belső munkamegosztását a ve­zető a feladatoknak megfele­lően önállóan alakítja ki. Milyen lehetőséget kínál ez? Például azt, amiről dr. Bog­nár Sándor vezérigazgató a járási párt-végrehajtóbizottsá­gi ülésen is beszámolt, hogy a korábbi beosztáscentrikus anyagi elismerés helyett a tel­jesítmények alapján adott anyagi és erkölcsi elismerésre nyílik mód. Csőikként a veze­tők száma, viszont nőtt azok felelőssége, akik ilyen beosz­tásban maradtak. Változtattak az értékesítés, az anyagellátás és a termelés hármasának összhangján is, Ezt, a nemzetközi és a ha­zánkban is terjedő gyakorlat­nak megfelelően a kereskedel­mi igazgató hatáskörébe utal­ták. Az innovációs tevékeny­ség szervezettebbé tételére a műszaki szellemi erőket fej­lesztési intézetbe vonták. , Az új termékek bevezetésé­nek gyorsítására, a különböző szakterületek munkájának ilyen irányú összehangolására igazgatóhelyettest neveztek ki. Ugyancsak létrehoztak egy szervezési és igazgatási fő­osztályt, amely eleve arra hi­vatott, hogy az esedékes szer­vezeti korszerűsítést előkészít­se, kialakítsa a vállalati ter­vezési és információs, rend­szert, segítse az újítási tevé­kenységet. Döntő a gyakorlat Az ösztönzés és az érdekelt­ség korszerűsítésében a ne­gyedéves tervekhez rendelte a pénzügyi eszközöket is, az el­osztást viszont gyáregységen­ként végzik. Az is természe­tes, hogy az érdekeltségi rendszer korszerűsítése egy fontos folyamat, a régi mód­szereket egyik napról a má­sikra nehéz változtatni. Az egyénhez kötődő teljesítmény­orientált bérezés kiterjesztését, valamint a munka minősége szerinti elszámolhatóvá téte­lét 1984-re akarják bevezetni. Kétségtelen, hogy a szerve­zeti változtatások az IMI ese­tében is akkor váltják be a reményeket, ha a gyakorlat­ban jól funkcionálnak. Dr. Bognár Sándor vezérigazgató azt is elmondotta, hogy az említett szervezeti módosítá­sokkal egy időben a vezetői állomány munkáját is értékel­ték. Az újabb vezetői posztóikra többségében a belső káder- utánpótlásra alapoztak. Egyéb­ként most mérik fel azokat a helyeket, ahova pályázati rendszer alkalmazásával jut­tatnak vezetőt, de természete­sen továbbra is fő feladatuk­nak tekintik azt, hogy a gyá­ron belüli fiataloknak adja­nak majd lehetőséget az előbbrelépésre. F. I. Együtt élő korosztályok Klubok a város lakótelepein He érezzék elviselhetetlennek az összezártságot Nemrégiben, amikor a város különféle fórumain az idősek helyzetét, életkörülményeit, tárgyalták, nem csupán róluk volt szó. Óhatatlanul előjött a gondolat a nyugdíjas korha-' táron innen levőkről is, hi­szen végül bárhogy nézzük: a különböző korosztályok ha­sonlóak abban, hogy társadal-/ mi életet is élnek. Szabad ide­jükben idősek és fiatalok ke­resik a kikapcsolódást, az ér­telmes szórakozás lehetőségét. Ha pedig ez így van, akkor ennek a kereteit megteremte­ni mindenképpen fontos, szük­séges. Irreális célok Sokat beszélgettem erről mostanában a Hazafias Nép­front funkcionáriusaival épp­úgy, mint szakszervezeti moz­galmunk embereivel. Egyaránt arra tették le a voksot, hogy különösen városon, a nagyobb lehetőség, a kultúra, a sport központi létesítményein kívül, azok integrálásában vagy ön­állóan egy-egy nagyobb város­részben, lakónegyedben szük­ség lehet a lakótelepi klubok­ra. Tudom, hogy sokan úgy vélik: ezek megléte pusztán attól függ, sikerül-e helyisé­get, ennek bútorait, berendezé­seit előteremteni. Túl egysze­rű lenne így a kérdés. Hiszen az igazság valahol ott van, hogy előbb az kell, legyen, le­gyenek, akik a klub szervezé­sét elkezdik, s ha kiderül, ala­pos igény van rá, a helyiség is megléhet. Eszembe jut, s írva is meg­Futnak már a gyaloglók A GEAC gyaloglóinak sikereiről rendszeresen beszámolunk olvasóinknak. A sikert természetesen rengeteg gyakorlás, ed­zés előzi meg. Kirchoffer József testnevelő tanár irányításával ezekben a hetekben már a jövő évi nagy versenyekre készül­nek. Mint képünk is tanúsítja, a futás a gyaloglók felkészü­lésének is nélkülözhetetlen része «“'*■ Csiba József felvétele Tisztes munka után Félelem helyett nyugodt öregkort Amikor a négynapos pihe­nés utolsó délutánján a kartali Petőfi Termelőszövetkezet autóbusza megjelent a hajdú- szoboszlói üdülő előtt, és Sándor János gépkocsivezető hangos köszöntéssel üdvözölte a hévizgyörki nyugdíjasokat, Csorna András sajnálkozva megjegyezte: — Most aztán igazán késhetett volna a jár­mű, mert szívesen maradtam volna még néhány napot!! — Véleményével mind a har­minckét társa egyetértett. Sápi Pál még meg is toldotta az elhangzottakat. — Ha öreg­ségünkre is, de gyorsan meg­ismertük és megszerettük a fürdőzés örömeit. Dolányi Sándor, a szövetke­zet közművelődési bizottságá­nak elnöke mondta el, hogy a tsz az elmúlt évben vitte elő­ször szervezett hétvégi ví- kendre a nyugdíjasokat. A ta­valyi két nap most megduplá­zódott. A vérségi, kartali, hé­vizgyörki nyugdíjasokat a ba- giak követik. Általános ta­pasztalat, hogy az idős szö­vetkezeti nyugdíjasok jókedv­vel és a legnehezebb időkben tisztességgel végzett munka el­tartozik, de most ő is meg­szólal. — Csak azt panaszlom, hogy ez a szervezés pár évtizedet késett. Az egész életünk más­ként alakulhatott volna, ha ebbe a világba születünk. — Ügy szerveztük a pihe­nést, hogy közben új ismere­tekhez is jussanak a nyugdí­jasok — veszi vissza a szót Dolá- nyi Sándor. — Amikor a cso­port Szoboszlóra utazott, meg­nézte az épülő tiszai víztáro­lót. Poroszló most még csen­des falu, de határában már készülődik a zajosabb jövő. Ott növekszik, terjeszkedik lassan, méterről méterre egy majdan járásnyi területű tó. — Mindenki csodálkozva hallgatta az ismertetést. A víz­tükör hossza majdnem negy­ven kilométer lesz, szélessége nem sokkal marad el a tíztől. Nem üdülőnek épül a Balaton­hoz hasonló vízmeder. A kis­körei erőmű áramot termel, s a tó vizéből öntözni lehet a földeket. Felkeresték a nyugdíjasok Veres Péter balmazújvárosi szülőházát. Gondosan olvasták az emlékház falán elhelyezett márványtábla feliratát. — Ha valaha valaki azt keresi majd, ki pagyok, mi vagyok, a for­rást itt keresse a Hortobágy- szélen. — A földes szoba sarkába épített kemence, az ablak alatt elhúzódó lóca, a megvetett ágy, a terítő nélküli asztal a már lebontott hévizgyörki pa­rasztházak hangulatát idézte — emlékezik Turóczy Pálné. — Sajnálom, hogy eddig egyet­len könyvet sem olvastam Ve­res Pétertől — vallotta be szé­gyenkezve Szokolay István —, de az biztos, hogy az elkövet­kezendő hónapokban pótolom, amit fiatalemberként elmu­lasztottam. Kirándultak a nyugdíjasok Debrecenbe. Megismerkedtek az alföldi nagyváros látniva­lójával, a Nagytemplommal, a kollégiummal, a város főutcá­jával, s nem győzték mondo­gatni: Olyan, mintha Pesten lennénk. Gyorsan elszaladt a négy nap. Kirándulás, fürdés, az új ismeretek szerzése szin­te kergette az óramutatót. Hogy milyen volt, mit adott az itt töltött idő, azt így fog­lalta össze Sápi Pál: — Min­dent, amiért’ érdemes volt hajnalban kelni, az új építé­sével járó küzdelmeket vál­lalni, amiért érdemes volt a nagy próbát kiállni. , F. M, találom jegyzetfüzetemben, hogy a szakszervezetek városi szakmaközi bizottsága legutób­bi ülésén Földi Sándor, a Ha­zafias Népfront gödöllői bi­zottságának titkára ezzel a kérdéssel is foglalkozott. El­mondta, hogy a művelődési központtal tavaly tavasszal kö­zösen határozták el pályázat kiírását lakóterületi klub ki­alakítására, szervezésére, öt pályázat érkezett ám közülük a legtöbb irreális' célokat fo­galmazott meg, igényeik is magasak voltak. Azután önálló kezdeménye­zésként alakult néhány klub a városban, például a Kossuth Lajos utcában. Ez az egyetlen, amely benevezett a HNF pályá­zatára is és életképes ötletek­kel állt elő. S alakult a Korvin körúton, a Munkácsy utcában és a János utcában is egy-egy. A Stromfeld sétányon inkább csak barkácsműhelyt szerettek volna kialakítani. A klub ennél több. Olyan kis intézmény, amely többféle, köztük kulturális lehetősége­ket is nyújt. Kívánatos, hogy minden lakónegyedben legyen egy. A legjobbként pillanat­nyilag a János utcai emlegetik, ahol közös tévézésre, beszél­getésre, társasjátékokra is mód van. Ha igénylik Tamási László, a szakszer­vezeti szakmaközi bizottság titkára mondta el, hogy a meglevő klubok legnagyobb gondja a bútorhiány. Intézked­tek, hogy legalább ez ne le­gyen akadály, ha valahol ösz- szejön a művelődni, szórakoz­ni helyben is akaró, kisebb­nagyobb közösség. Ahogy elő­adta: járt a szakszervezetek megyei tanácsánál, s ott meg­ígérték, hogy asztalokat, szé­keket, használt, de még jó karban levő, más alkalmatos­ságokat tudnak adni, ha igényli egy-egy lakóterületi klubunk. Barátságosabbak Hogyha viszont valahol jól funkcionál a klub, s megvan mindene, becsülni kell kis vagyonát, berendezéseit. Rossz példát ugyanis, sajnos, előbb lehet sorolni. Nemrég tapasz­talhattuk, hogy vandál kezek tönkretették a Magyar—Szov­jet Barátság lakónegyedben évekkel ezelőtt felállított, be­tonból készült, tehát egyébként igen erős pingpongasztalokat. Nem irigylem tehát azokat, akik ilyen — s persze, ennél azért jobb — körülmények között tesznek a jövőben azért sokat, hogy amennyire nekik jólesik: egy-egy klubfoglalko­zás, egy kis kikapcsolódás ere­jéig összeszoktassák a lakóne­gyedekben élőket. Hogy ne érezzék annyira elviselhetet­lennek az összezártságot. A mi lakónegyedeink barát­ságosabbak a nagyvárosoké­nál, tehát a lehetősége adva van ennek. Már csak azért ér­demes gondolkodni a szerve­zett, klubszerű kapcsolatte­remtésről, hogy akik még nem tettek, közösen óvják, védjék azt, ami nem egyszerűen mindnyájunké, hanem a köz­vetlen, meg a tizedik, husza­dik szomszédé. Fehér István Dinnye nagyságú rögök Talajelőkészítés szárazon Sikerült beszerezni a vetőmagot Manapság már az sem lehet túlságos meglepetés, ha az országúira hozza a táblák po­rát a szél. Alig van a talaj­nak olyan rétege, ami egy kis nedvességet tartana. Ilyen a talajállapot a Szilasmentén is. Kerepestarcsát Gödöllő felé elhagyva is ilyen kép fogad­ja a nézelődőt. Itt a szántás után dinnye nagyságú rögök tarkítják a táblát. — Nálunk sem jobb a hely­zet — mondja Miklós Ervin, a péceli Rákosvölgye Tsz mű­szaki és növénvtermesztési fő­ágazatának vezetője. — Ha hiszi, ha nem: június óta nem kapott a földünk esőt. Ilyen körülmények, ilyen talajvi­szonyok közepette kell a mint­egy kétezer hektár őszi veté­sű gabona talaját előkészíte­ni. — Miből, mennyit vetnek az idén, s mikor kezdik el? — A legnagyobb területen, mintegy ezeregyszáz hektáron búzát vetünk, háromszáz hek­tár őszi árpánk és hatszáz hektár rozsunk lesz. Az árpá­nak való táblákat már fel­szántottuk, s kétszáz jiektár búzaföldet is megforgattunk. A vetést ezen a héten kezd­jük, és két-három nap alatt az árpa vetőmagja a talajba is kerül. — Van-e elég vetőmag? — Személyesen voltam Mo- noron a vetőmagellátó válla­latnál. így az árpa és a rozs vetőmagjáért már mehetünk. A rozsot a Ceglédi Állami Tangazdaságból, az árpát vi­szont Gödöllőről kapjuk meg. A nap programja Szeptember 11-én: Gödöllő, művelődési köz­pont: Ki kopog? Levente Péter műsora. Közreműködik Gryl- lus Vilmos és Mérő Imre, 15 órakor. Játszunk most együtt! Játékkészítés gyerekek és szü­leik részvételével, 16 órákor. Stúdiómozi. Brooks: Az if­júság édes madara. Amerikai film, készült 1962-ben, 20 óra­kor. Kós Károly-emlékkiállítás. megtekinthető 10—18 óráig. Szól a figemadár, fotókiállítás, megtekinthető 10—20 óráig. Népi' életképek az 1930-as évek magyar fotóművészeinek anyagából (a Magyar Fotómű­vészek Szövetségének archív anyaga). Gödöllő, helytörténeti gyűj­temény: Bakó Ilona textilművész kiállítása, megtekinthető 10— 14 óráig. Nagytarcsa, falumúzeum: Kapicz Margit festőművész kiálítása, megtekinthető 10— 18 óráig. Szeptember 12-én: Gödöllő, művelődési köz­pont: Kós Károly emlékfciálítása, megtekinthető 15—19 óráig. Szól a figemadár, fotókiállítás, megtekinthető 10—20 óráig. Népi életképek az 1930-as évek magyar > Fotóművészeinek anyagából. Erdőkertes, művelődési ház: Lakatos Béla közlekedési mérnök előadása A helikopte­rek címmel. Moziműsor Vasárnap: Tűtorony. Színes, szinkroni­zált kanadai ’ bűnügyi film. 4, 6 és 8 órakor. Hétfő: Sztrogoff Mihály. Színes, szinkronizált bolgár—olasz— rancia—NSZK kalandfilm (fel­újítás). Csak 4 órakor! Georgia barátai. Színes, szinkronizált amerikai film. 6 és 8 órakor. 14 éven aluliak­nak nem ajánlott! ISSN orS3~-1957 (Gödöllőt Hfriap, ismeréseként jogos büszkeség­gel vesznek részt a felfrissülést adó üdülésben. Réti István, a nyugdíjasklub vezetője, aki egyébként ennek a négy napnak a megszerve­zésében és lebonyolításában is sok munkát vállalt, a pihenés befejezésekor nagyon elége­detten beszélt az együttlét óráiról. — Nemcsak arról volt szó, hogy pihenünk — mondta —, hanem arról is, hogy a mag­vetők, az egykori alapítók kö­zösen emlékezhettünk a kez­detekre. Nem akadt paraszt- ember a belépési nyilatkozat aláírásakor, aki elhitte volna, hogy v két évtized eltelte után üdülni mennek majd a nyug­díjasok. Bennünk, falusi em­berekben mindig ott motosz­kált a félelem az öregségtől, az ágyhoz kötő betegségtől. Ügy volt, hogy az eltartásun­kat, megtűrésünket, tehetet­lenségünkben való kerülgeté­sünket néhány barázda föld­del akartuk megváltani. Ezért is ragaszkodtunk olyan gör­csösen az ősihez. Kustra János hetvenegy éves, a kevés beszédűekhez

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents