Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-10 / 214. szám

1983. szeptember 10., szombat PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 7 úgy, mint számtalan sok magyar fa­lué az utóbbi két évtizedben. A vá­rosok vonzereje igen nagy volt, s az még ma is. Több a munkalehetőség a fiatalok számára a nagy települé­seken, a városokban vannak a fel­sőbb iskolák, amelyekből már csak kevesen térnek meg kis falujukba tanulmányaik végeztével. A váro­sokban más az élet. Mozik vannak, színházak, múzeumok, meg minden, ami oly varázsos. És el lehet bújni a tömegben. Ha valakinek később már nem is tetszik olyan nagyon, akkor sincs visszaút. Ezenközben szülőfalunkat lassan félteni kell az elnéptelenedéstől. A lakosság elöregedése szembeötlő an­nak is, aki csak végigmegy az ut­cán. A statisztika? Tárgyilagos. Pél­dául: 1978-ban Perőcsényben négy élveszületést és tizenhárom elhalálo­zást regisztrált, Tésán egy élveszü­letést és tíz elhalálozást. Három év­vel később: négy új élet kezdődött (illetve kettő), s tizenhetet temettek (illetve négyet). Azt mondja Koczó József, a közös tanács székhelyköz­ségében, Vámosmikolán a pártveze­tőség titkára: — Higgye el, fájó, hogy a szép kis községekben egyre fogy a lakos­ság lélekszáma. Akik itt maradunk, pedig küszködünk, hogy visszatart­suk, aki még megtartható. És ezt a tanácsra is vonatkoztatom. Messze­menően igyekszik megteremteni az alapellátást a társközségekben, a székhelyközséget pedig alkalmassá tenni arra, hogy nyújtsa mindazt, ami túlmegy az alapellátáson. Az utóbbi évtizedben számos munkale­hetőséget is teremtettünk, ma már nincsenek is kellőképpen kihasznál­va. Hogy is van ez? Nézzük meg kö­zelebbről. Perőcsényben a tsz állat- tenyésztési ágazatában foglalkoztat tehenészeket és növendékallat-gon- dozókat, férfiakat, nőket vegyesen. Az Erdőtárs- GT kezelésében levő fa­ipari üzem harminc-harmincöt fő­nyi munkaerőt igényel. Tésán az Alagi Állami Tangazdaság létesített egy kis üzemet, amelyben huszonöt nő számára van munkalehetőség, elektromos készülékekhez készítenek alkatrészeket. (Tésa összes lakossága 159 lélek.) Vámosmikolán, a Váci Kötöttárugyár szervezett meg egy varrodát, ahol 150—160 nő dolgoz­hatna, de pillanatnyilag mintegy 110-en vannak. Az Elektherm Ipari Szövetkezet 1979—80-ban tízmilliós beruházással hozott létre üzemcsar­nokot, amelyben száz férfi kaphat­na munkát, de jelenlég csak negy­venen járnak ide ... A termelőszövetkezetben a gyü- mölcstermesztési ágazat elsősorban nőknek teremt kereseti lehetőséget. A téli hónapok jövedelme is megol­dottnak tekinthető. Nyaranta szinte megduplázódik a községekben a lakosság; hazajönnek a gyerekek, segíteni a szülőknek. Málna-, ribiszke-, szamócatermelés­sel a családok mintegy 15—20 ezer forintra tehetnek szert, amit a nyár végén egy összegben kapnak meg. Dudás Andrásné a tsz-irodán dol­gozik Perőcsényben. Ö is itt szüle­tett, itt is lakik, a Felszabadulás tér 4-ben. Lányai Balassagyarmaton. — Én maradtam — mondja — ide köt az életem. Hétvégén fölkereke­dek, megyek a lányaimhoz. Aztán folytatom ott, ahol abbahagytam. Tóth József né a főtér melletti kútnál — mos. Nagy tálakban a nedves ruhá, műanyag teknőben habzik a víz. — Ezt a kutat másra használni már nem lehet, nem jó a vize. Víz­vezeték? Nincs. De már ássák az ár­kot neki, azt híresztelik, hogy az idén megépül. Dósa József gépkezelőt találjuk az árokásó nyergében. Éppen egy 100 milliméteres csőnek csinálja az ágyat, A kivitelező (a romhányi tsz vegyesipari szolgáltató ágazata) .bri­gádvezetője, Gubis László tájékoz­tat, hogy a hálózat hossza 2700 mé­ter lesz, előreláthatólag szeptember végéig befejezik a csőfektetést. — És honnan jön a víz? — Tésáról. Ezek szerint Tésa is kap vezeté­kes ivóvizet. Mint megtudom, ez egy programba tartozik Kemence—Ber- necebaráti vízellátásának megoldá­sával. Azt is megtudom, hogy Tésán most korszerűsítették a közvilágí­tást, felújítják ebben ag évben a község főútjat, jelenleg dolgoznak az orvosi rendelő rekonstrukcióján. Te­hát szó sincs elhagyatottságról, el­halásról. A Volán öt járatot közle­kedtet Vámosmikola és Tésa között, s járnak az állami gazdaság, illetve a MÁV üzemi buszai is. Tésáról min­den gyerek átjár iskolába Vámosmi- kolára (összesen tizenketten), ők is busszal közlekednek. Vámosmikoláról viszont Perő- csénybe járnak az emberek, szóra­kozni. Ott ugyanis alkalmasabb a művelődési ház nagyterme nagyobb rendezvények megtartására. Gyak­ran hívnak előadóművészeket, kü­lönböző együtteseket, rendszeres a diszkó, meg egyéb, amire a környék lakossága igényt tart. S ha már szórakozásról esett szó, említsük meg azt is, hogy Vámosmikola könyv­tárából 9334 kötetet lehet kölcsö­nözni. A perőcsényi fiókkönyvtárral szokták csereberélni az állományt. Kérdezem Fábiánné ár. Héger Má­riát, a váci járási hivatal elnökhe­lyettesét, mi a véleménye a járás északi községeinek sorsáról? — Ismerjük e községek nehézsé­geit, nem is titkoljuk. Világosan kell látni azonban azt is, hogy egy kis­község életét, igényeit, hasztalan lenne például a fővárosi, vagy akár egy iparvárosi élethez, az ottani el­látáshoz hasonlítani. Ilyen álmot mi a közeljövőben sem kergethetünk. Még azt sem állíthatom, hogy min­den fejlesztés, gondoskodás ellenére nem akad majd olyan, aki mégis el­vágyik a községből. De ennek akkor sem az lesz az oka, hogy nem törő­dünk az emberekkel. Minden ren­delkezésre álló eszközzel el akarjuk érni, hogy amennyire ez egyáltalán lehetséges, maradjon e községeknek valamelyes népességmegtartó ere­jük. Továbbra is arányosan fejleszt­jük a társközségeket, az alapellátás javításában fokozottabban föltárjuk — Ma hány levél volt? — kérde­zem a postást, Verebes Józsefnét Perőcsényben. — Olyan harmincöt körül, már nem is emlékszem pontosan. Néhány darab van már csak nálam, a többit széthordtam. — Űjságot is visz? — Persze! Naponta 117 példányt a napilapokból. De van előfizető a Szabad Földre, a Rakétára, a Ludas Matyira, a Képes Újságra, sokszor huszonöt kilónál is nehezebb a tás­ka. Ha távirat jön, kétszer járom végig a falut, mert azt is ki kell vinni, nem igaz? Express csomagot, öt kilóig, ugyancsak én szállítom a házig, hogy minél előbb megkapja a címzett. Néha úgy érzem, csukott szemmel is végig tudnék menni az utcákon. öt esztendeje postáskodik Vere- besné. Ügy tűnik, szívesen. Itt is született. A gyerekei kirepültek, egyik erre, másik arra, de ő marad. Hová is mehetnék? — kérdezi, csak úgy, választ nem várva. Perőcsény lakossága 1970-ben még 976 lélek volt. De folytonosan fogy. Éppen úgy, mint Tésáé vagy Vámos- mikoláé, a 4 társközségeké.. És éppen Az utcákon főleg idős emberekkel talál­kozunk A turistáknak ideális környéken lengyel egyetemisták karikáztak kellemes pihenőjük után Vámosmikola felé 111#i A levél mindig izgalmas titkot Ígér A régi kút vize már csak mosásra Jó Csinálják az árkot az Ivóvízvezetéknek , Barcza Zsolt felvételei o helyi lehetőségeket, erőteljesebben ösztönözzük a községek közötti tár­sadalmi segítést. Határozott állás­pontom az, hogy sokat jelent, ha a kis községek lakói széles körben megismerik a tanács lehetőségeit és elképzeléseit, közösen vitatják meg, mire érdemes költeni, és mire fel­tétlenül muszáj. Szóljanak belé a Úolgailíba. .Nem állíthatom, hogy hem javítható a hatósági munka. Különösen fontos lenne, hogy az ál­lampolgárok a legtöbb ügyüket hely­ben intézhessék. A hús, az élelmi­szerellátás javítása sem kíván új bolt nyitását, csupán az eddiginél is jobb szervezést, fegyelmet. Szigeti Sándorné, a váci járási pártbizottság titkára is bizonyítja: a testület renc. zeresen figyelemmel kíséri az északi községek helyzetét. — Legutóbbi vb-ülésünkön — mondja — például a kenyér-tej el­látást vizsgáltuk, s határozatot hoz­tunk a gondok megoldására. A szak- emberhiány a sütőüzemekben azon­ban továbbra is kényszerhelyzet. A számok mögött mi az embereket nézzük, legyen szó székhelyközség­ről vagy társközségről. Az elnéptele­nedési tendencia ellen azonban nem lehet mindenáron harcolni. Vannak olyan objektív körülmények, ame­lyeket befolyásolni nincs eszközünk, s nem is lesz. Az el-, illetve odaköl- tözés nem kizárólag indulati, érzel­mi kérdés. Munkalehetőség jelenleg is van, újról is igyekszünk gondos­kodni. Kapcsolatba léptünk például a Dunatours-ral is, a falusi üdül­tetés módozatainak kidolgozása ügyé­ben. És ami a legfontosabb: igyek­szünk mindehhez partnernek meg­nyerni magát a lakosságot. Elöregedett a híd is a patak fölött Azokat, akik hisznek e tájon is a községek, a kisközségek jövőjében. Mert van jövő... BÁLINT IBOLYA

Next

/
Thumbnails
Contents