Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-10 / 214. szám
1983. SZEPTEMBER 10., SZOMBAT kMXob Guruló bolt A Belkereskedelmi Szállítási Vállalat négy országos nagyvállalattal együttműködve mozgó kereskedelmi egységeket alakított ki és helyezett üzembe a kereskedelmi „fehér foltok” csökkentésére. A Volán 28. sz. Vállalat által átalakított autóbuszok ruhaárukat, élelmiszer és vegyiárukat, valamint műszaki árukat juttatnak el vidéki településekre, tanyaközpontokba. Képünkön: Az Élelmiszer és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat mozgó raktárüzlete. lüntefés jár o mulasztónak Eltitkolt halálos balesetek Azon a végzetes napon munkába indult Budapestről Alsónémedibe a tanárnő, aki végül nem érkezett meg az iskolába. Egy karambol során meghalt. Azt azonban senki sem jelentette a szakszervezet illetékeseinek, utólag is azt állítva; nem volt üzemi baleset. Sajnos, akad szépszerivel ilyen történet... A Központi Statisztikai Hivatal szociálpolitikai osztálya félévenként értesíti a SZOT munkavédelmi osztályát azokról a halálos balesetekről, amelyek véleményük szerint üzemi balesetnek minősülnek, de a gazdálkodó szervezet jegyzőkönyvet nem készített róluk, s jelentési kötelezettségét elmulasztotta. Tájékozatlanság Csatári Mihálynétól arra kértem választ, hogy az SZMT munkavédelmi felügyelőjeként milyen tapasztalatokat gyűjtött össze, mennyire gyakoriak a megyében az ilyen eltitkolt balesetek. Az elmúlt fél évben háromról kaptunk jelentést. Vizsgálatunk szerint kettő közülük üzemi balesetnek minősül de van olyan eset is, amelyről még nem szólhatok, mivel a baleset körülményeinek felderítését a rendőrség most is vizsgálja. — Miért titkolják el a balesetet? — Rendszerint tájékozatlanság az oka. Mint például az egyik iskolában, ahol a tanulók baleseteit nem jelentették. Vagy még gyakrabban megtörténik, hogy a rendeleteket és a szabályokat nem értelmezik megfelelően. Példa erre az alsónémedi pedagógusnő halála. Ő 1983. január 29-én vesztette életét. A községi tanács szakigazgatási szervének tájékoztatása szerint akkor érte a tragédia, amikor a munkahelyére utazott. Az iskola Igazgatója a történteket a mai napig sem jelezte, s arra hivatkozott, hogy — tudomása szerint —, ha valaki nem a lakásáról megy munkába, nem számít üzeminek az úti baleset. Pedig a rendelkezés eléggé világos: „A munkába menet történt baleset attól függetlenül üzemi balesetnek minősül, hogy a sérült lakásáról ment-e munkába, vagy pedig máshonnan.’’ Az éjjeliőr ivott — Mindez szerepel a munka védelmi szabályokban, Sne- lyet jól kell ismernie nemcsak a munkavédelmi megbízottnak, hanem a vezetőnek is, például az iskola igazgatójának. Semmiféle hátrányt nem szenved a munkáltató így sem. Nézzük a másik históriát: A budapesti közúti igazgatóság dabasi üzemmérnökségén tavaly novemberben történt a baleset: az éjjeliőr füstmérgezésben meghalt. A vállalata — helytelenül — ezt a rendkívüli balesetet nem tekintette üzeminek. Arra hivatkoztak, hogy az elhalt vérében 2,15 ezrelék alkoholt találtak. Az SZMT ezt az ügyet is vizsgálta, s megállapította: üzemi baleset volt, függetlenül attól, hogy az éjjeliőr ivott. — Hol történik legtöbbször mulasztás? — Nem szívesen mondom ki. de leggyakoribb éppen a pedagógusok körében. A legutóbb tudomásunkra jutott eset a sülysápi iskolában már elévült — oly sokáig hallgattak róla. Éppen a félévi statisztika készítésekor derült ki, hogy az egyik budaörsi iskola dolgozójának halálos üzemi balesetét nem jelentették sem a felügyeleti szervnek, sem a minisztériumnak. Hasonlóan hibát követett el a dabasi járási hivatal művelődési osztáPiaccsarnok épül Dabason Cél az ellátás javítása A csaknem tizenötezer lakosú Dabas községben hosz- szú ideje probléma, hogy a település központjában kevés a zöldséget, gyümölcsöt, péksüteményt és húst árusító üzlet. Mivel a centrumban a telepszerű építkezés a legjellemzőbb, itt él a legtöbb ember, akit az ellátás hiányosságai érintenek. A különféle tanácsi fórumokon eddig gyakori panaszt úgy próbálják most megszüntetni, hogy új piaccsarnokot építenek Dabas központjában. Az ötszáz négyzetméter alapterületű létesítmény, amely mintegy hárommillió forintba kerül, még ebben az évben elkészül. Az alapozást a Fehér Akác Termelőszövetkezet gazdasági társulása a napokban már befejezte. A fedett, köny- nyűszerkezetes elemekből álló árusítóhelyeket a Mezőváz szakemberei készítik. Mint a nagyközségi tanács vb-titkárától, Schönweitz Tamástól megtudtuk, a beruházáshoz szükséges költségeket az áfész, a Sütőipari Vállalat, valamint a helyi szövetkezetek fedezik. Cs. J. lya, mivel nem jelzett egy óvodással történt csonkolásos és egy általános iskolással történt halálos balesetet. Szabálysértés — Mit tesz annak érdekében az SZMT munkavédelmi osztálya, hogy ne legyenek ilyen gyakoriak az ilyen történetek? — Ügy tűnik a munkavédelmi vizsgák hatása nem megfelelő. A balesetet szenvedetteknek, de hozzátartozóiknak sem közömbös, hogy mekkora kártérítést kapnak ilyenkor. A baleseteket bejelenteni kötelessége valamennyi gazdasági vezetőnek. Amennyiben nem teszik meg, s az SZMT munkavédelmi felügyelete mégis megállapítja az üzemi balesetet, .élhét 'azzal. a szabálysértési rendelettel, melynek értelmében a .mulasztást követőt 5 ezer forintig terjedő pénzbírsággal bünteti. Sz. M. Feloldott magány Százkét egymásnak élő öreg A ráckevei szociális otthonban jelenleg százkét idős, megfáradt ember tölti hétköznapjait. A szeptemberi napfényben jólesik üldögélni az épület előtti parkban, beszélgetés közben felidézni a múltat, meghányni-vetni az elrohanó napok eseményeit. Itt is, ott is mákos vagy teljesen megfakult hajú nyugdíjasok tűnnek fel. Van, aki sétál még egyet ebéd előtt, mások újság, könyv fölé hajolnak. A nők egy része kézimunkázik. Sokan még itt sem mondanak le a munkáról. Kertészkednek, barkácsolnak. Igyekeznek hasznossá tenni magukat. A több mint ß hektáros park területén megterem a zöldség, a gyümölcs Is, jelezve: gondos kezek ápolták a növényeket. Össze kell szokni Ahol sokan élnek egy közösségben, ott ezerféle a kérés, több a gond, a probléma. A Újból kedvenc ételünk került az asztalra. Erdűsi Agnes felvételei megyének szinte minden sarkából kerültek a ráckevei otthonba, össze is kell szokni. — A gyerekek helyett most az idősekkel törődöm — mondja Reviczky Józsefné, a nagyközségi általános iskola egykori tanára, aki a nyáron itt vállalt foglalkoztató nővéri állást. — Igaz, én sem vagyok fiatal, jövőre töltöm be a hetvenedik évemet. Ez korántsem hátrány ebben a beosztásban. Az otthon lakói is Igazolják ezt. Beszélnek arról, hogy a foglalkoztató nővér reggelente rövid tornával kezdi a napot, kirándulásokat szervez a számukra. Megtudakolja, hogy mit szeretnének ebédelni, előadásokat tart aktuális eseményekről. az időskori testápolásról, öltözködésről. — Havonta egyszer régi filmeket vetítünk, most meg énpen egy kirándulást készítünk elő, a budai Várba. Nyáron voltunk már Szentendrén és Esztergomban, s mivel ezek a kirándulások jól sikerültek, ősszel újabbra vállalkozunk. Nehéz a magány Hamar elterjed annak híre, hogy idegenek érkeztek az intézménybe, s annak Lakói is a A gyermekek után most az idős emberekkel tölti üres óráit Reviczky Józsefné. üevelés vagy identitás? Szeretnék, ha jé gyerek lenne Körülülik a téglákból összetákolt szalonnasütőt, fahánccsal táplálják a tüzet, krumplit sütnek: lányok, fiúk, ötödikesek, hetedikesek. Sokért nem adnám, ha társalgásukat élőben közvetíthetné egy titkos adó ösz- szevont szülői-nevelői értekezlet számára. Körülöttük van dolgom, de elmélyült teendőik és beszélgetésük közben észre sem vesznek. Az apropót társuk berobba- nása okozta: jött sírva, mutatná meg valaki az orosz leckét, elfelejtette a feladatot. De nem is feledékenység volt a sirás oka. — Mindig vernek! — potyogtak a könnyei. Nem is igen túlzott, legutóbb is mindegyik srác megszörnyülködte testén a pálca négynapos kék nyomait. — Szeretnék, ha jó gyerek lennék... — nyel nagyokat a fiú. de ebbéli igyekezete valahogy nem akar a szülői elvárásokkal szinkronba kerülni. Pedig volt olyan nap, amikor belázasodott az iskolában, a második óráról hazaküldték. de az esőben végigülte az iskolaépület előtt a tanítást, megvárta, míg a többiek is kijönnek. Mert mit szólna otthon az anyuka, ha csak úgy. a tanítás közepén hazaállíta- tia? Sommásan 'télni persze nem lehet. Meg az is kérdés: meddig magánügy az, ha valaki veréssel nevel. És egyáltalán a legszeretetteljesebb nevelés is fulladhat teljes csődbe. Nekem ide-oda kanyarognak a gondolataim, eszembe jut a gyermekvédelem harcosának dr. György Júliának megállapítása: Ha a szülő — akár műveltségi fokánál és jelleménél. akár az „engem is úgy neveltek” elv idegrendszerébe beépült h«b 'mányainál fogva az agresszív erőszakos nevelés útjára lépett, mint nevelő elvesztette a játszmát. — Ne hagyd magad! — mondják vigasztalóan a srácok. — Mit csináljak? Elszaladni sem szabad, akkor még többet kapok! — Szegény... — néznek utána. S itt kezdődik a „beszélgetés a felnőttekről”. — Szerintem van köztük pár idegbajos... — mondja egyikük. — Olyan furcsák ... Ma például szóltak a suliban, hogy menjünk ki az udvarra, tíz perc szünetünk van. A küszöbön még át sem léptünk, amikor szólt a csengő. Nem tudtuk, most kimenjünk. vagy vissza? Jött egy tanár és elkezdett kiabálni. (Itt egy éktelenül kacskaringós káromkodás következett.) Ezt mond ta. tényleg. Meg hogy mit keres ez a csürhe csengetés után a termen kívül. — Ez semmi. Nálunk látnád a Karatét. Így hívjuk. Egész szünetben fölfelé tartja a tenyere élét, hogy ha valaki ordít, va^v csúnyát mond, úgy üthessen. — A ti sulitokban verne}c? — Van egy tanár. Attól úgy félnek a fiúk! — Idegesek. A szülők is sokszor idegesek. Az ember néha azt se tudja, mitől. Sütik a krumplit, töprengenek. En a friss jelenetre gondolok. amely a gyermekgyógyászati rendelő folyosóján játszódott. Hároméves forma lányát dresszírozta a mama. A gyerek türelmetlen volt, de nem nyűgös, csak roppant eleven. Felmászott a székre — ezt mindjárt egy pofon követte. Nyitogatta a bejárati ajtót — ez távolabb esett a figyelő idegen szemektől. úgyhogy két pofon és egy fenékverés volt a büntetés. A kislány leguggolt. ujjaival a követ ma- szatolta. talán — gondolatban — rajzolgatott. — Ekkor az anyuka megragadta, megrázta s úgy nyomta le a székre, mint egy rongycsomót. Pofonokkal, kék csíkokkal, megfélemlített gyerekekkel naponta találkozunk. A megfélemlítéssel dolgozó dresszú- ra. úgy tűnik, egyáltalán nem múlta idejét. Hagenbeck — az állatszelí- dítés tapasztalatairól szólva — írja: az az állat, melyiket ostorral. brutális megfélemlítéssel szelídítettek, sohasem megbízható teljesen. Egy ijedtség a körülmények hirtelen változásának hatására agresszivitása újból előtörhet, s ez azután a szelídítenek az életébe kerül. Sohasem történik ez meg olyan, állattal, amelyet táolálék nyújtásával, áltató ban gyengédséggel. szereti eszközökkel szelídítettek. De hát ezek a gyerekek itt a tűz körül, és mindenütt: emberek. K. Zs. nyomunkba szegődnek. Mindenki mond valamit, itt-ott tréfálkozó megjegyzések is elhangzanak. Molnár Pálné otthonvezetőt többen megállítják; miért nem látták őt az utóbbi napokban? Ja, szabadságon volt néhány napig?! Ez újabb csevegésre ad okot. Egyik-másik szobában hosz- szabban időzünk, hellyel kínálnak. Így tudjuk meg, hogy a hetvenhét éves Pintér Józsefné az otthon egyik legtöbbet kézimunkázó lakója. Valamikor Dunaharasztiban élt, a most harmadik éve itt. — Igazán nem panaszkodom a sorsomra. Mindent megkapok, amire szükségem van — mondja. — Egyetlen szenvedélyem a kézimunkázás, amit még egészen fiatalon szerettem meg. Négyen lakunk egy szobában, vita nélkül. Igaz, alkalmazkodunk a közösséghez, de ez, úgy gondolom, természetes. . ,rt8\ i Buga Istvánné ugyancsak harmadik éve él e falak között. A nyolcvannégy éves asszonynak nincsenek hozzátartozói. — A magány borzalmas dolog. Egyedül éltem Sziget- szentmiklóson. Itt legalább emberek között vagyok, akikkel szót válthatok vagy segítenek, ha szükséges. Az ellátás is jó. Horváth Mátyásné Makádról került ide, másfél évvel ezelőtt. Nem néz ki hetvenhét évesnek. — Egyedül éltem én is, mint itt a legtöbben. Van ugyan két fiam, Budapesten laknak, a munkájuk nagyon leköti őket — kezdi. — Két- három hetente láthatom őket. Sok türelem Soóky Lajosné, az otthon he- helyettes vezetője arról tájékoztat, hogy az itt levők átlagéletkora nyolcvan év körül van, s hogy az intézmény károm épületében negyvenhét férfi és ötvenöt nő lakik jelenleg. — Egyik telephelyünk a községben található, harmincán leltek ott nyugalmat. Hasznos és szép a munkánk, igaz, nehéz. Sok türelemre van szükség, mindig rá kell érni egy-egy panasz meghallgatására. Az otthon lakóira harminchétén .vigyáznak, közülük tizenöten ápolónői beosztásuk révén szinte állandó kapcsolatban vannak az itt élőkkel. Akkor is dicséretet érdemelnének, ha szűkén vett feladatukat teljesítenék, de odaadó, figyelmes gondoskodásuk, a harmonikus, békés közösség megteremtése a kötelességen túli teljesítmény eredménye. Általa kap új értelmet, fényt a fáradékony élet. Csitárl János
