Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-10 / 214. szám
HIR. SZEPTEMBER 10., SZOMBAT Szovjet vágógép darabolja Sóskúti kőbányában mészkő falazóblokkot termelnek ki, szovjet vágógép darabolja. Születésnapra Benkei András köszöntése Benkei Andrást, az MSZMP Központi Bizottságának tagját, nyugalmazott belügyminisztert, 60. születésnapja alkalmából pénteken az MSZMP Központi Bizottsága nevében köszöntötte Korom Mihály, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára. Jelen volt Varga Péter, a Központi Bizottság osztályvezetője. ★ Horváth István belügyminiszter a minisztérium párt- és szakmai vezetése nevében köszöntötte Benkei Andrást. Idehaza sincs monopólium Még mindig messze a piacoktól Szemfülesen és megbízhatóan kell kereskedni is . Híradástechnikai iparunk sajnos nincs a világ élvonalé ban. A Philips nem tőlünk lesd el a színes televízió gyártásának titkait, az IBM nem tőlünk vásárol komputer szabadalmakat. Hasonló a helyzet az alkatrészgyártással is. A világpiaci értékítélet a középmezőnybe sorol bennünket. Mégis téved aki azt hiszi, hogy senkinek sem kellenek például a váci Híradástechnikai Anyagok Gyárának nyomtatott áramkörű lemezei, ferritjei, fénycsőfojtói, kistranszformá- torai. Pethő Ervin, a HAGY igazgatóhelyettese szerint Svédországtól Iránig számos ország vásárolja termékeiket. Vevőre találnak, ha győzik az árversenyt, pontosan és egyenletes minőségű termékeket szállítanak, s az előbbi feltételek mellé egy újabbat is megtanulnak: a rugalmasságot. De mit is jelentenek ezek a közhellyé koptatott szavak a gyakorlatban? Erre a kérdésre választ adandó néhány váci példát kerestünk. Kiürülne a gyár Aki ismeri a HAGY elmúlt éveinek történetét, emlékezhet rá, hol jobban, hol rosz- szabbul ment a gyárnak, s a tőkés országoknak is vegyes volt szereplesük milyensége. Ennek okát az igazgatóhelyettes szerint mindenekelőtt az érdektelenségben kell keresnünk. A belföldi piac biztonságosabb, nem egyszer gazdaságosabb is volt, s őszintén szólva itt sok esetben a HAGY diktálta a feltételeket. A korábbi monopólhelyzet burkai azonban már itt is egyre jobban repedeznek. Nyomtatott áramkörű lemezt például rajtuk kívül még öt cég gyárt az országban. Csak akkor maradnak meg a régi vásárlók, ha a HAGY árban, szolgáltatásban, technológiában többet tud a konkurenciánál. Még inkább így van ez a külpiacokon. Vásárló, megrendelő akad. De sokkal nehezebb megkötni egy üzletet, mint egyszer, s mindenkorra elveszíteni a partnert. A HAGV- nak ebben is vannak tapasztalatai, hiszen késedelmes szállítás, minőségi kifogás miatt elpártolt már tőlük néhány vásárló. Ha így történt, azelőtt ennek semmi következménye nem volt. Ma az üzem- veze'jk, vagy a meó vezetője prémiumának 40—60 százalékát elvonják. Természetes .hogy az Ipari Minisztérium illetékesei is felfigyelnek az ilyesmire, s ez a gyár vezetőinek a jutalmát is megnyirbálja. Egy nagyon fontos láncszem azonban most is hiányzik. A munkások számára gyakorlatilag, teljesen mindegy, hogy hazai, vagy a még igényesebb exportpiacra gyártanak, ahol óriási a gyárak közti versenyfutás. Az lenne az üdvös, ha a dolgozók jövedelme jelentősen függene a minőségtől, a megbízhatóságtól, a teljesítménytől. Bizonyára mindent megtennének azért, hogy ha szükség van ráhajtsanak, s csak kifogástalan termék kerüljön ki a kezük alól. De a mi vállalatainknál erre egyelőre nincs mód. Ha például a HAGY-ban az alapbéreket csökkentenék, hogy a felszabaduló összeget ilyen kritériumok alapján fizessék ki. két hét alatt kiürülne a gyár. Kritika érheti a jelenlegi bérezési formát azért is, mert nem honorálja igazán a javuló gazdaságosságot. Erről csak annyit; a HAGY a város egyik leghatékonyabban termelő vállalata, bérszínvonala azonban a legrosszabbak közé tartozik, bérfejlesztés tekintetében pedig valahol a középmezőnyben mozog. . Hat hát alatt Exportálni azonban mégis muszáj. Például azért, mert a HAGY is sok importanyagot használ, a népgazdaságnak nagy szüksége van a valuta- bevételekre, függ tőle a gyári nyereség is. Nem utolsó sorban nem tudnák követni másképpen a technika fejlődését. Csakhogy különösen az utóbbi, recessziós években alaposan megnőttek a követelmények. A megbízhatóságról már volt szó és saját megítélésük szerint e tekintetben már jelentős eredményeket értek el. Ez azonban már édes kevés, A piac követelményeire minden nap figyelni kell. S, hogy ez nem olyan könnyű dolog, arra álljon itt egy példa. Idén történt, hogy egy svéd cég olyan nyomtatott áram- körű egységekre keresett gyártót, amelyekre már a különböző alkatrészeket is ráforrasztják. Ilyet a HAGY még sohasem csinált, s ijesztően rövid volt a határidő is: mindössze hat hét. Amire eljutott hozzájuk az ajánlat már hét nap el is telt. Maradt három nap a kalkulációra, kooperáló partner keresésére. Sikerült, vállalták a termék gyártását. Négy hét alatt rohammunkával eleget tettek a megrendelésnek. S az egész üzlet csupán egy tízezer dolláros munka volt. Korábban az ilyen lehetőségekkel sem a HAGY, sem a többi hasonló magyar vállalat nem, vagy ritkán élt. Ma egyre inkább ez lesz a gyakorlat. piaci lehetőségekre. Ezért a HAGY-ban most létrehoztak egy marketing csoportot. Figyelemmel kell kísérniük a szaksajtót, felkutatni a piaci lehetőségeket. Eddig ugyanis legfeljebb az igazgató és helyettesei törődtek ilyesmivel. Ha kialakul egy jó csapat, a következő lépés az önálló exportjog megszerzése lesz. Ez azonban nem jelenti azt. hogy függetleníteni akarnák magukat a külkereskedelmi vállalatoktól. Csak szeretnének egy újabb értékesítési csatornát teremteni, s vállalaton belül is meghonosítani a piacorientációjú gondolkodást. Optimista befejezésként kínálkozik annak a ténynek az ismertetése, hogy a jövő esztendő miatt most nem fáj a HAGY vezetőinek a feje. Exportkapacitásaik 70 százalékára máris sikerült vevőt szerezniük, s ráadásul olyan szerződéseket tudtak kötni, hogy o kivitelre kerülő termékek nyereségszintje 6-ról 10 százalékra növekedett. A piac azonban évről-évre változik, a jobb esztendőt nehezebb követi. Hosszú távon — ezt vallják a gyár vezetői ■— csak akkor lehet biztos sikereket elérni, ha a gyárban nemcsak megbízhatóan termelnek, hanem szemfülesen, megbízhatóan képesek kereskedni is. Csulák András A „marhakóst fogyatkozása és szüki" Kistermelők takarmánygondban Soha ennyi jószág Kocsi Istvánnal, akivel a tsz központja felé autózunk, azonban nem a szokott, a tsz- nek a kisegítő gazdaságokat támogató tevékenységéről akarunk adatokat, tényeket gyűjteni. Arra vagyunk kíváncsiak, lesz-e elegendő eleségük a kistermelők udvarában hízó állatoknak az ősszel, jut-e belőle télre és a tavaszi hónapokra? Országos érdek fűződik ugyanis ahhoz, hogy állatállományunk, amely történetünk során az idén a legszámosabb, ne csökkenjen, s tartós legyen a termelői kedv. A probléma megoldásáért igen sokat tehet a nagyüzem. Hogyan látja a helyzetet a termelőszövetkezet szemszögéből Kocsi István háztáji agronómus? — Árpa iránt a tavalyihoz hasonlóan, most sem nyilvánult meg különösebb kereslet: ezért mintegy 25—30 vagonnal eladtunk a kerepestarcsai Szilasmente Tsz-nek. Jelenlegi termésbecsléseink alapján a tsz-tagoknak szükséges 120 vagon kukoricát biztosítani tudjuk, más kérdés, hogy a gabonaforgalmi vállalattal, kötött szerződésünknek csak részben tudunk eleget tenni. — Mennyi a lemaradás? — Egyelőre 15—20 vagon. Sajnos, eddig az aszály szinte naponta növelte veszteségeinket. A háztáji ágazat egyébként hét esztendővel ezelőtt indult dinamikus fejlődésnek: az idén 4 ezer 700 hízott sertést, 350 ezer liter tejet és 80 hízómarhát vásárolunk fel. Ami tőlünk telik, megtesszük, igen jutányos áron, négyzet- méterenként 14 fillér bér ellenében juttattuk a kistermelőket kaszálóhoz. Egreskátán tápűzletet nyitottunk. Félő viszont, hogy az üzleteknek ellátási nehézségekkel kell majd szembenézniük, ha a GFMV nagykátai üzeme nem tud elegendő tápot, illetve szemesterményt rendelkezésünkre bocsátani. , Felhőtlen optimizmussal? így vélekedik Kocsi István, akivel a szövetkezet irodájában beszélgetünk és ahová közben a járási pártbizottság munkatársa, Majoros András is betoppan. Ö kevésbé súlyosnak ítéli a gondot, bár megállapítja, hogy a járás még rekordtermés esetén is takarmánybehozatalra szorul Szerinte alapvető problémája csak a tápiógyörgyei Zöldmező Tsz-nek van. Mivel a GFMV lehetőségeiről, készleteiről ő sem tud bővebbet mondani, a legilletékesebbet, Kulcsár Pált, a körzeti üzem vezetőjét keressük fel. — Búzából, árpából, zabból, de borsóból és szójából is elegendő tartalékunk van. Igaz, akad olyan tsz is — kérte ne említsük a nevét —, amelyik nem teljesítette a kalászosokra kötött szerződését, az üzem, a tervezett mennyiséget mégis felvásárolta, — És a 1 — Erről még korai lenne véleményt mondani, különben is a hiányzó mennyiségek kiegészítésére központunk az illetékes. — És a központ? — Nyilván más megyékből importál — válaszol Kulcsár Pál felhőtlen optimizmussal. Bennünket mindenesetre elgondolkodtatott a ténv, hogy már két hete leállították a szemes kukorica értékesítését, amit természetesen közeli ter- ményboltiukban sem szerezhet be a vevő. — Korpa sincs, legalább egv hónapja — világosít fel kedki új gazdasági formák jövője Új csatornákon Dicsérendő teljesítmény, hogy már nem szalasztjuk el az ilyen alkalmakat, de nem hallgatható el, hogy még ez is nagyon kevés. A gyár vezetői is érzik, hogy egyelőre még nagyon-nagyon messze élnek a piactól. Ha előkerül egy vásárló, születhet üzlet, de a sokszoros áttétel miatt maguk csak ritkán figyelnek fel a (Folytatás az 1. oldalról.) nisztratív nyilvántartási, adózási szabályok egyszerűsítése A szakszervezetek azt is szükségesnek tartják, hogy a fő munkaidőt mindenütt egyértelműbben határolják el a gazdasági munkaközösség tevékenységétől, vagyis a gmk- beli munkát ne a fő munkaidőben készítsék elő. A kereskedelemben bérleti, szerződéses, költségtérítéses rendszereket, jövedelemérdekeltségi formát vezettek be, s ezek megfelelnek a várakozásnak, egyes hiányosságaik ellenére is jól, a korábbiaknál rugalmasabban segítik a lakosság ellátását, szerződéses formában mintegy hétezer bolt és vendéglátóhely üzemel, az összes boltok és vendéglátóhelyek 13 százaléka. A vállalkozási készség elsősorban a vendéglátás területén bontakozott ki, kisebb az érdeklődés az élelmiszer-, illetve a zöldség-gyümölcsből tok iránt. Az eddig megkötött szerződéseknek mintegy tíz százalékát bontották fel különböző okok, elsősorban veszteséges gazdálkodás miatt. A szerződéses üzemelési forma terjedése a tervezetthez képest lassú, aminek elsősorban az az oka, hogy csökken a vállalkozásra alkalmas megpályázható boltok és vendéglátóhelyek száma. Egyes területeken az utóbbi időben némi élénkülés tapasztalható. A szerződéses rendszer árnyoldalához tartozik, hogy meglehetősen sok szakképzetlen családtag dolgozik, továbbá nem ritkán tapasztalhatók ezekben a boltokban árképzés; hiányosságok, előfordulnak indokolatlan áremelések, s erre az ellenőrzések során fokozottan kell figyelni. További tapasztalatok gyűjtése után a SZOT megfelelő javaslatokat terjeszt a kormányzati szervek elé. Az elnökség a továbbiakban a szocialista brigádvezetők VI. országos tanácskozásának tapasztalatairól szóló jelentést vitatta meg. Ezután az elnökség úgy határozott, hogy szeptember 15-ére összehívja a Szakszervezetek Országos Tanácsának ülését, ahol megtárgyalják a szakszervezetek kádermunkájának időszerű kérdéseit és fejlesztésének feladatait ★ Végül a SZOT elnöksége állásfoglalást fogadott el a fel- szabadulási munkaversenyről. Ebben rámutat: számos szocialista brigád — elsőként bányász és vasas kollektívák — javasolták, hogy induljon munkaverseny hazánk felszabadulása 40. évfordulójának tiszteletére. A kezdeményezők célja, hogy hatékonyabb munkával, sokoldalúbb közéleti tevékenységükkel és művelődési törekvéseikkel méginkább elősegítsék a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa határozatának végrehajtását, a hatodik ötéves terv eredményes befejezését. A munkaversenyt kezdeményező brigádok szándékai egybeesnek legfontosabb társadalmi és gazdaság- politikai törekvéseinkkel. Konkrét tettekben akarják kifejezni szocialista céljaink iránti elkötelezettségüket, hazánk társadalmi-gazdasági fejlődésének elősegítését. A szakszervezeti mozgalom ezért helyesli és minden erejével támogatja a kezdeményezést Mindenütt fordítsanak nagyobb figyelmet a kezdeményezések felkarolására, a formalitások elleni fellépésre. Az év hátralevő időszakában és az 1984—1985-ös években vállalkozzanak nagyobb munkaeredmények elérésére. Törekedjenek munkaterületükön a termékek és szolgáltatások minőségének javítására. az anyag és az energia takarékos felhasználására, az export növelésére, a termelési fegyelem és az együttműködési készsés fokozására, az új, hatékonyabb megoldások alkalmazására — összességükben munkájuk társadalmi hasznosságának növelésére. vétlenül a pénztárosnő, Kollár Pál boltvezető helyett, akit hiába kerestünk az omló va- kolatú elárusítóhelyen. Rövid ott-tartózkodásunk alatt egyébként az alábbi kedvezőtlen benyomásokat „szerezzük még be”. Az ötvenkilós zsákot a legkisebb technikai segítség nélkül kell, bizony jó messzire kicipelnie egy betérő idős embernek, s a nyitva tartási időpontok sem a legszerencsésebbek. A bolt fél nyolctól délután kettőig áll a vevők rendelkezésre, szombaton zárva tart. Terménybolt tsz-mődra Pedig jó példa akad Nagy- kátán. A termelőszövetkezetnek Birge Mihályné által üzemeltetett terményforgalmi üzletében még délután négykor sem húzzák le a rolót, s beszereztek egy zsákoló kocsit is. Mindezek után felkerestünk két kistermelőt, a 20 esztendős Szekeres Tibor kőművest és a 66 éves Juhász István nyugdíjas tsz-tagot. Lássuk, ők miként tervezik a jövőt. Szekeres Tibort, aki édesapjával másfél éve foglalkozik „nagyban” sertéshízlalás- sal, éppen etetés közben találjuk. Készséggel vezet végig a gazdaságon, ruhája habarcstól, mésztől fehér, foltos. Még bizonyára sokat kell tanulnia a sertéstartás tudományából, hiszen pont a napokban hullott el egy koca: 6 ezer forint kár érte. — Nem akarom csökkenteni az állományt, szükségem van a pénzre. Szeretnék telket venni, építkezni — magyarázza a fiatalember, akinek állatait a háztáji agronómus is dicséri. Tápot egy hónápra tartalékolnak és nagykereskedelmi áron veszik, mivel már tavaly is leadtak negyven hizót. Az udvaron traktor, pontosabban munkagép áll, különböző ren-. deltetésű csövek, alkatrészek, a; sokat markoló vállalkozókedv relikviái. Beszélgetésünk végén Szekeres Tibor vastag borítékot vesz át, tíz hízott sertés árát: több mint 40 ezer forintot. Az sem kétséges azonban, az újgazda csak addig marad tenyésztő, amíg neki megéri. A kátai Noé bárkája Nem úgy Juhász István, aki elhatározása ellenére sem tudott szabadulni a mezőgazdaságtól, s most tanyáján éppen birkahodályt épít. Három évvel ezelőtt találkoztunk először, s ahogy birodalmát körbejárjuk, örömmel állapítom meg, hogy jószága azóta is gyarapodott. Farmja nem mintagazdaság, legalábbis küllemét illetően nem az: a rozzant ólak között fürdőkádak éktelenkednek. Mégis szinte ontja az élelmiszeripar számára az „alapanyagot”, az agrárterméket: birkát, tehenet, hízómarhát, kecskét, galambot, kacsát, tyúkot, pulykát, eyöngytyúkot, sertést, bikát, tejet, lojást és mindent, amit e nagykátai Noé bárkája csak elbír. Neki nem kell magyarázni a sörtörköly, a savó jelentőségét, a gazdálkodást őseitől tanulta, a vérében van. És ésszel műveli. Juhász István tart a téltől, s óvatos ember lévén, igyekezett elegendő szálastakarmányt beszerezni, a kukoricát már tavasszal kifizette a termelőnek. Aggodalmán érdemes elgondolkodni. Amikor elbúcsúzunk tőle, bizakodunk, ha 3 esztendő múlva ismét találkozunk, legalább ennyi jószága lesz. Ami persze magánügy — gondolhatnánk. Az viszont már kevésbé, hogy a juhászistvá- nok és a szekerestiborok a megyében és az országban ezután is érdemesnek tartsák a kistermelésbe fektetni energiájukat, pénzüket. Hogy így lesz-e, az nagyban múlik a takarmányellátáson. Most tehát nem passzív optimizmust, hanem gyorsabb, rugalmasabb reagálást, időbeni felkészülést vár a társadalom az elkövetkező időszak nehezebb napjaira. Nagykátán és másutt is. Valkó Béla Most már biztos cső lesz, asszony hajt lovat — mondja kísérőm, Kocsi István, a nagykátai tsz háztáji agronómusa, s a szekér bakján ülő fehérncpről az égre tekint. A járás határában hosszú hetek, talán hónapok óta nem esett eső, s most végre borús az ég. A gépkocsi szélvédőjén is megjelenik néhány vízcsepp. Latolgatjuk, vajon a forró, száraz nyár után aszályos ősz követke- zik-e, és nemcsak úgy általában. Eszembe jutnak Lángénak a múlt század elején írt sorai az akkori takarmányhiányról. A mező tömören csak a .marhakóst fogyatkozása és szűki”-ként emlegette a bajt. De térjünk vissza eredeti gondolatunkhoz. A térségben nagy hagyományai vannak az állattenyésztésnek és egyedül a nagykátai Magyar—Koreai Barátság Tsz legalább 500 kistermelőt integrál. Ami magyarul annyit tesz, közvetve és közvetlenül is gondoskodik az állattartás egyik legfontosabb feltételéről, a takarmányról. A szövetkezetnek két tápot és szemesterményt árusító üzlete is van a településen, gabonáját, kukoricáját a helyi keverőbe, a Budapesti és Pest megyei Gabonaforgahni és Malomipari Vállalat körzeti üzemébe szállítja.
