Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-09 / 213. szám

Közművelődési nap Ecseren Minden percre jut esemény Az ecseri művelődési ház­ban 10-én, szombaton rende­zik meg a bejáró övezeti köz- művelődési napot. A megle­hetősen hivatalos címet ka­pott program gazdag lesz, s minden bizonnyal sokakat vonz maid. A fővárosi Pataki István Művelődési Központ, a járási hivatal művelődési osz­tálya, s az ecseri művelődési ház a napnak szinte minden percére szervezett látni-, hal- lanivalót. ★ Délelőtt 10 órakor Tóth Ve­ronika keramikus kiállítását nyitja meg Simó József, a X. kerületi népfrontbizottság al- elnöke. Tíz óra húszkor a gyerekeknek kezdődik ma­nuális gyermekfoglalkozás, fél tizenkettőkor pedig bohócmű­sor, Ali bohóc ajándéka cím­mel. Fél egvkor a Pataki István Művelődési Központ, s az ecseri művelődési ház munka­társai ülnek fehér asztal mel­lé barátkozni, beszélgetni. Délután három órakor ama- tőrflimes ' stúdió mutatkozik be: négykor jazzbalett-duó műsorát nézhetik meg az ér­deklődők. Utánuk lép pódi­umra az ecseriek Gyöngyvirág néptánc együttese, majd a Pa­taki művelődési központ cite- razenekara. Hatkor dél-ameri­Űj — pontosabban az eddig egyetlen — idegenforgalmi lé­tesítmény működik augusztus közepe óta Monor egyik kí­vül eső részén, a Hegyesi ta­nyán. A 4-es és a Csévha- raszt felé vezető út karéjá­ban található szép építmény, a hozzá csatlakozó gazdasági épületekkel együtt a pihenni és lovagolni vágyók igényeit hivatott kielégíteni. A Nyerges fogadó — ez a neve — a régi pusztai ro­mantikát idéző, korhű stílus­ban, de a mai követelmé­nyeknek megfelelő berendezé­sével, hat szobájával, egyszer­re 16 vendégnek tud kényel­kai dallamokban gyönyörköd­hetnek a résztvevők, héttől pedig filmvetítéssel színesített diszkó következik. A délután programjához tartozik még a a két művelő­dési intézmény nyugdíjasai­nak baráti találkozója. Egész nap megtekinthető lesz az ecse­riek hobbikiállítása, amelynek során az arra vállalkozók ma­gukra ölthetik a híres ecseri népviseletet is. A lányok, asszonyok kö­zött bizonyára sokan akadnak majd, akik szívesen öltöznek be a sokszoknyába, s teszik fel a feidíszt. A hobbikiállításon egyébként szép famunkákat, festményeket is kiállítanak, s berendeznek egy hímzősarkot, ahol a' községbeli asszonyok legszebb munkáit mutatják be. ★ A reqdezők szeretettel invi­tálnak minden érdeklődőt a programokra, amelyek közül nehéz lesz csupán egyet, ket­tőt kiválasztani. ‘ Az esemé­nyek talán példával szolgál- | nak azoknak a járásbeli mű­velődési házaknak is, amelyek ugyancsak kapcsolatban áll­nak a Pataki István Művelő­dési Központtal. Hasonló ren­dezvényt bizonyára másutt is szívesen látnának az érdeklő­dők. mes szállást biztosítani. A közeljövőben elkészül itt egy szauna is. Eddig elsősorban külföldiek keresték fel a fo­gadót. Időnként valóságos autó- és autóbuszkaravánok igyekeznek befelé a kis erdei úton. A tulajdonos, Csoltkó Zsu­zsanna gondol azonban a kör­nyékbeliekre is. Ügy tervezi, hogy e hónap közepétől — szakképzett oktató segítségé­vel — lovaglótanfolyamot szervez, általános és közép- iskolás diákok számára. Ké­pünkön az egyik lovász, Tóth Ferenc és a paripa: Sári. Főszezon Korábban A nagy meleg és a száraz­ság miatt a határban a szoká­sosnál korábban érett be a termés, tehát előbb kezdődik a főszezon is, a Vetőmag Vál­lalat monori területi központ­jában is. Terveik szerint az idén összesen 500 vagon kü­lönböző fajta — borsó, lucer­na, virág, mustár, konyhakerti — magot tisztítanak, fémzá­rolnak és raktároznak. A ter­melő gazdaságokból beérkező szállítmányokból vett mintá­kat először a laboratóriumban vetik alá különböző vizsgála­toknak, amelyek során megál­lapítják azok minőségét. Ka­pás Istvánná, a laboratórium vezetője a borsó vetőmag tisz­taságát ellenőrzi. Ma még ez a furcsa Régi helyen Érdemes lenne megőrizni A nagy költözködés közepet­te, amikor a legtöbb üzlet az új Forrásban talált végleges otthonra — a vasbolt maradt. Igaz, csak a „nehézáru” rész­lege, a műszaki cikkek is az áruházba kerültek. De a vas­bolt, a klasszikus készlettel, a drótokkal, vasakkal, egyebek* kel — a Deák Ferenc utcában lakik továbbra is. Ide állított be olvasónk egy napon, nem várva azon kívül semmi egye­bet, hogy megkapja a vasárut, amit vásárolni szeretne. Először is: udvariasan kö­szöntek neki. Azután kiválasz­tották az árut, majd megkér­dezték: kocsival van, el.tud^a vinni? Igen, olvasónk kocsival volt, s már látott volna hoz­zá, hogy felrakja a vasakat, amikor az eladó egy kézmoz­dulattal megállította: Uram, ez Korhű és mégis modem Jegyzet Adottságok és törekvések N em újdonság, hogy igaz megállapításokat frázissá koptatunk. Jó két évtizeddel ezelőtt az általános iskolai osztályfőnök órái kezdetekor József Attila verssorait mon­datta kórusban a gyerekek­kel: „Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes”. A tan­év végére aligha figyelt bár­melyik gyerek is az idézet ér­telmére. Azóta is olvashatjuk, hallhatjuk, olykor torz válto­zatban is e szavakat, közhely­fordulattá váltak. Egy időben unos-untalan az alkotás öröme szerepelt a munkáról szóló írá­sokban, beszélgetésekben. Ezt vélte fölfedezni tevékenységé­ben szakmunkás és orvos, mondhatni, bármely foglalko­zás művelője. Manapság a leg­gyakoribb fordulat: „megtalá­lom a számításomat”. Jellemző, hogy mikor, mi válik divatos szóhasználattá. Annyi azonban bizonyos, hogy az efféle állítások egyszerűsí­tenek. Mindegyikben van igaz­ság. de nem a teljes igazság. Hiszen valóban pontosan és szépen érdemes dolgozni. Az is tagadhatatlan, hogy választott szakmájában ki-ki szeretné meglelni az alkotás örömét. Ráadásul, meglehetősen szub­jektív annak megítélése, hoey mi az alkotó tevékenység. És abban sincs semmi kivetniva­ló, ha bárki azt tartja lénye­gesnek, hogy megtalálja a szá­mítását. Magyarán, hogy mun­káját anyagilag és erkölcsi­leg elismerjék. Nincs tehát semmi csodála­tos abban, hogy hol ez, hol az a kifejezés ismétlődik, legfel­jebb megunjuk vagy rájövünk, hogy immár elvesztette tartal­mát, jelentését. A baj akkor kezdődik, ha a panelszöveg el­takarja az összetettebb valósá­got, ha elfeledtet lényegi ösz- szefüggéseket, ha kiszorít gon­dolkodásunkból fontos ismér­veket. Nevezetesen: manapság a munkaerkölcsre hivatkozni fölös prédikációnak tetszik. Mintha az anyagi érdekeltség — ami nem mellékesen ko­rántsem valósult meg még tö­kéletesen — mindenre megol­dást kínálna. Ösztönző hatását dőreség volna tagadni, de va­lóban szükségtelenné teszi a munkával kapcsolatos erkölcsi normákat? Aligha. Avagy el­avult volna a hivatástudat? Nincs rá szükség, mert a tel­jesítmény önmagáért beszél? No és a teljesítményben, a jó néhány pályán egzakt módon nem is mérhető teljesítmény- bon. nem rejlik benne? M i kell a jó teliesítménv- hez? Megfelelő képzett­ség, az adott szakma kellő is­merete, szorgalom, a tehetség kibontakoztatásához szükséges feltételek, körülmények. Utób­biak kevéssé függnek az egyén szándékától, bár többnyire ala­kíthat rajtuk. A tehetség, a szorgalom viszont személyek­hez kötődik. Mondhatni, hogy vagy van valakinek, vagy nincs. Ami persze — bármi­lyen jól hangzik is — nem egészen igaz. Velünk született adottságaink nem nyújtanak garanciát arra, hogy erőfeszí­tések nélkül, pályánk végez­téig „megéljünk” belőlük. Részben azért, mert a világ fejlődik, az ismeretanyag foly­tonosan bővül. Azaz mai tudá­sunk a jövőben kevésnek bizo­nyul. Másrészt pedig minden­kor nagy a csábítás az elége­dettségre. Arra a magatartás­ra. hogy ne adjunk ki többet magunkból, mint amennyit muszáj. A napi feladatomat megoldottam, a kötelezettsé­gemnek eleget tettem, ellenér­tékét megkaptam, ki kívánhat ennél ilöbbet... Az elkényelmesedéstől ép­penséggel a hivatástudat óv­hat meg. Pontosabban: a hi­A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 213. SZÁM 1983. SZEPTEMBER 9., PÉNTEK Cizdáflan piaci asztalok A kistermelők előnyt élveznek Aki a monori piacot ismeri, tudja, hogy az elárusítóhelyek között akad első osztályú, áru­val megpakolt, mondhatni „nívós” hely, s van jócskán olyan is, ahol a pavilon mel­lé szorított kosárból, a fatörzs mellé tolt kiskocsiból árulják a portékát. Kisnyugdíjasok vi­szik ki kertjük terményeit, kis terület is elég az árusításhoz, nem bérelnek asztalt sem. Vagy ha igen, azt nem a tető alatti részeken teszik. Inkább a járdán? A nagyközségi tanács azon­ban egységessé kívánja tenni a rendezetlen állapotokat, s fedett elárusítóhelyek sorát teremti évről évre. A zöldsé- gesbolt előtt újra felszedtek néhány faasztalt, pavilont alapoznak. „Szeptember 3-án reggel mentünk ki a Piacra, vitte ki­ki a maga áruját. Megdöbben­ve láttuk, hogy nincsenek a új hangon a mi dolgunk! Kesztyűt hú­zott, cipekedett, rakodott, szakszerűen. Olvasónk úgy érezte: ezt ho­norálni illik, de meg borrava­lós napjainkban a vásárló már eleve feltételezi a .sürgölődés hátterében működő szándé­kot.. .‘Ezúttal tévedett. A fia­talember a vasboltban udva­riasan bár, de visszautasította a borravalót, mondván, hogy csak a dolgát tette. Végezetül elköszönt, s hozzátette: kö­szönjük, hogy nálunk vásá­rolt! Nem tudom, milyen volt ré­gen a megszokott, általános hangnem ebben a monori üz­letben. De ezt a mostanit mindenesetre érdemes lenne megőrizni. K. Zs. vatástudat nem engedi — leg­alábbis addig nem, míg ké­pességeink határáig nem ér­tünk — az elégedettséget. Mert arra ösztönöz, hogy korábbi eredményeinket fölülmúljuk. Való igaz, hogy az ilyesfajta törekvés nemegyszer konflik­tusokhoz vezet. Aki újat, töb­bet akar, nyilván szembekerül azokkal, akik az átlagost ép­pen megfelelőnek, s nem meg­változásra érettnek tartják. Presztizsféltésből, kényel­mességből — számos okát tud­juk Ám az is igaz, hogy nap­jaink jellemző sajátossága a megújulás szükségszerűségé­nek a felismerése. Lehet-e megújulni anélkül, hogy ne volnánk felkészülve az eddi­gitől eltérő megoldásokra? A megújulás szándéka a hozzá szükséges szakmai ismeretek nélkül, puszta óhaj marad. Hangzatos szólamokkal bárki előállhat, cselekedni csak az képes, aki az eszközöket bir­tokolja. H osszú távon az előbbrelé- pésre sarkalló hivatástu­dat nélkül veszteség éri az egyént. Lemarad társaitól, rosszabb esetben kívülreked választott pályáján, bár ez nyilván szélsőséges eset. Az egyéni veszteségek összessége azonban társadalmi veszteség­gé is válik. A fejlődés gátjává. M. D. helyükön a megszokott aszta­laink! Hát csak ennyit ér a kistermelő? Ha minden helyet pavilonnak szán a tanács, mi hol fogunk árulni? Legalább tudnánk, hová kell fordulni! A piacellenőrt kérdeztük, ő nem tud semmit. De nem kér­dezte meg senki az asztalok tulajdonosait sem, nem tarta­nak-e igényt továbbra is a he­lyükre? Kérjük, tegyenek va­lamit az érdekünkben! — igy szól a szerkesztőségünkbe ér­kezett — sajnos névtelen — levél, „Sok kistermelő" alá­írással. De mert a piacrende­zés valóban sokakat érint, igyekeztünk tájékozódni. A 7-i, szerdai piacon a Bocskai utca felől közelítve úgy tűnt: kevés a hely. Végig álltak a gazdabolt falánál, csaknem eltorlaszolva a jár­dát, s az árok felőli bejárót. Beljebb azonban, mint hama­rosan kiderült, jócskán akadt még hely. Az újonnan épített fedett pavilonok asztalainak egy része is gazdátlanul állt. Hochstein József helypénz- szedő szerint ez az árusokba rögződött régi gyakorlat miatt van így. Hozzászoktak, hogy egymás hegyén-hátán rakják ki holmijukat a járdaszélre. Pedig jöhetnének beljebb, hi­szen addig, míg bérlőre nem talál valamennyi fedett hely. nyugodtan rakhatnák áruikat az üres asztalokra is. Rendet akarnak — Csakhogy nem férnénk el! — győzködött egy kisko­csiról mézet és almát árusító asszony a járdaszélen. — Ma kivételesen ugyan igen, de egész nyáron eg? tűt nem le­hetett volna bent leejteni, nemhogy helyet találni. Valamiféle „belső villongás” eredménye is, az egyenlőtlen elosztódás. A három helv- oénzszedőnek ugyanis külön- külön is érdeke, hogy az ál­tala végigjárt „saját" terüle­ten legyen a legtöbb árus, hi­szen a beszed.ett helvoénz után kapják a százalékot. Mint Hochstein József őszin. tén elmondta, ezen gyakran vitáznak is. Ő például hiába kérte az elfoglalt járdaszéle­kért felelős társát, hogy küld­je az árusokat a fedett pavi­A monori járási asztalite­nisz szövetség a napokban tet­te közzé p tavaszi bajnokság végeredményét. A tabella szerint a részt ve­vő 9 csapat közül a Gyömrő szerepelt legeredményeseb­ben, a nyolc mérkőzésből he­tet megnyert, csupán egyszer szenvedett vereséget, így 14 pontot szerzett. Másodikok a gombaiak lettek, hat győze­lemmel, egy döntetlennel, egv vereséggel, 13 ponttal. A Du­na ÉLVEGY (Füszért) gárdája került a harmadik helyre, hat győzelmet aratva, s két vere­séggel, 12 ponttal. A további sorrend: 4. Üllő (11 ponttal), 5. MEZŐGÉP L (8), 6. a Monorvidéki ÁFÉSZ (6). 7. Eiszom (4), 8. MEZŐGÉP II. (4), 9. Péteri (0). Hamarosan sor kerül a tí­zek bajnokságára, amelyen a mezőny legeredményesebb já­tékosai szerepelhetnek. ők a következők: Virányi László (Üllő, 10 százalékos győzelmi aránnyal), dr. Krie­ger Aurél (MEZŐGÉP I., 92), Gyarmati Géza (Gomba, 92). Hegedűs Mihály (MEZŐGÉP 1., 70), Szabó István (Füszért, 89), Léé Gábor (MEZŐGÉP 11., 66). Boris János (Gyömrő. 66), Sas Zoltán (Gyömrő, 66), Ionok alá, nem tette, az ugyanis már a másik hely- pénzszedő területe... Mészáros Attilát, a nagy­községi tanács műszaki osz­tályának vezetőjét kerestük meg végül, tájékoztasson a piacrendezés okairól, tervei­ről, a végleges rend lehetősé­géről. — A hiányzó asztalok oka az, hogy új pavilon építését engedélyeztük a zöldségesbolt előtt. Építtetője egy hal-vad- baromfi üzletet nyit majd. A terveket a KÖJÁL is jóvá­hagyta. Abszolút korszerű, jól felszerelt, hűtőkapacitással is rendelkező, a központból még hiányzó üzlet lesz ez, gondo­lom, nem kell bizonygatni, hogy nem számíthat népsze­rűtlenségre. Az építtető dolga lett volna, hogy a bontás előtt értesítse az asztalok gazdáit, akik viszont ezzel egyáltalán nem maradtak hely nélkül. Megerősíthetem: a fedett Pa­vilonok alatt bárki árusíthat — a zöldséget, gyümölcsöt kínáló kistermelők még előnyt is élveznek. Eladásra hirdet­tük ugyan a helyeket, 30 ezer forintért két oldalra néző el­adótereket kínálunk, de eddig mindössze kettőnek akadt gazdája. A/ üres helyekre bárki nyugodtan kirakodhat, hiszen nem azért hoztuk lét­re, hogy senki ne használja. Gyakran látogatjuk a piacot, legutóbb dr. Zimányi Gyula tanácselnökkel jártunk kint. s figyelmeztettük a helypép z- szedőket a szabálytalanságok elkerülésére. Arra például, hogy ne engedjék az árusok­nak eltorlaszolniaz utakat, bejárókat. Ha mégis ígv van, úgy látszik, ismét intézked­nünk kell. Arra törekszünk — ennek vannak már jól látható nyomai —, hogy rend legyen. A változás megéri Igaz, a piacnak sajátos han­gulata van, de mégis az a ió, ha a zsibvásár helyett kultu­rált vásárlási központot talál az ember a város szívében. Ennek érdekében talán nem kell elsiratni a néhány asztalt, főleg, ha cserébe másik is ren­delkezésre áll Hiszen a vál­toztatás — megéri. Kobiencz Zsuzsa Toldi Miklós (Üllő, 65), Kár­páti István (Füszért, 64). A tartalékok; Farkas György (Füszért, 63), Erdélyi Zsoit (Gomba, 54), Kiss Miklósné (MEZŐGÉP II., 54). A tízek bajnokságának kez­detéről a járási szövetség la­punkon keresztül értesíti az érintetteket. Ezekben a napokban meg-, kezdődtek az asztalitenisz őszi bajnokság előkészületei is. A »•észvételi feltételek változat­lanok: három egyéni verseny­zővel és egy párossal lehet nevezni, a határidő október elseje. Korhatár nincs, az egvetlen kikötés, hogv a nem­zeti bajnokságban játszó, le­igazolt versenyző nem szere­pelhet. A nevezési lapokat a járási asztalitenisz szövetség főtitkárához kell elküldeni, címe: Rigó Lászióné, Monor, nagyközségi közös tanács, Kossuth Lajos út. Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak, akik feleségem, anyánk, . nagyanyánk. Kovács Lalosné temetésén megjelentek, részvétükkel fájdalmunkat enyhí­teni igyekeztek. A gyászoló család. iSSN 0133—26 ál (JYióüOri Hírlap) A tízek bajnoksága előtt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents