Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-09 / 213. szám
Közművelődési nap Ecseren Minden percre jut esemény Az ecseri művelődési házban 10-én, szombaton rendezik meg a bejáró övezeti köz- művelődési napot. A meglehetősen hivatalos címet kapott program gazdag lesz, s minden bizonnyal sokakat vonz maid. A fővárosi Pataki István Művelődési Központ, a járási hivatal művelődési osztálya, s az ecseri művelődési ház a napnak szinte minden percére szervezett látni-, hal- lanivalót. ★ Délelőtt 10 órakor Tóth Veronika keramikus kiállítását nyitja meg Simó József, a X. kerületi népfrontbizottság al- elnöke. Tíz óra húszkor a gyerekeknek kezdődik manuális gyermekfoglalkozás, fél tizenkettőkor pedig bohócműsor, Ali bohóc ajándéka címmel. Fél egvkor a Pataki István Művelődési Központ, s az ecseri művelődési ház munkatársai ülnek fehér asztal mellé barátkozni, beszélgetni. Délután három órakor ama- tőrflimes ' stúdió mutatkozik be: négykor jazzbalett-duó műsorát nézhetik meg az érdeklődők. Utánuk lép pódiumra az ecseriek Gyöngyvirág néptánc együttese, majd a Pataki művelődési központ cite- razenekara. Hatkor dél-ameriŰj — pontosabban az eddig egyetlen — idegenforgalmi létesítmény működik augusztus közepe óta Monor egyik kívül eső részén, a Hegyesi tanyán. A 4-es és a Csévha- raszt felé vezető út karéjában található szép építmény, a hozzá csatlakozó gazdasági épületekkel együtt a pihenni és lovagolni vágyók igényeit hivatott kielégíteni. A Nyerges fogadó — ez a neve — a régi pusztai romantikát idéző, korhű stílusban, de a mai követelményeknek megfelelő berendezésével, hat szobájával, egyszerre 16 vendégnek tud kényelkai dallamokban gyönyörködhetnek a résztvevők, héttől pedig filmvetítéssel színesített diszkó következik. A délután programjához tartozik még a a két művelődési intézmény nyugdíjasainak baráti találkozója. Egész nap megtekinthető lesz az ecseriek hobbikiállítása, amelynek során az arra vállalkozók magukra ölthetik a híres ecseri népviseletet is. A lányok, asszonyok között bizonyára sokan akadnak majd, akik szívesen öltöznek be a sokszoknyába, s teszik fel a feidíszt. A hobbikiállításon egyébként szép famunkákat, festményeket is kiállítanak, s berendeznek egy hímzősarkot, ahol a' községbeli asszonyok legszebb munkáit mutatják be. ★ A reqdezők szeretettel invitálnak minden érdeklődőt a programokra, amelyek közül nehéz lesz csupán egyet, kettőt kiválasztani. ‘ Az események talán példával szolgál- | nak azoknak a járásbeli művelődési házaknak is, amelyek ugyancsak kapcsolatban állnak a Pataki István Művelődési Központtal. Hasonló rendezvényt bizonyára másutt is szívesen látnának az érdeklődők. mes szállást biztosítani. A közeljövőben elkészül itt egy szauna is. Eddig elsősorban külföldiek keresték fel a fogadót. Időnként valóságos autó- és autóbuszkaravánok igyekeznek befelé a kis erdei úton. A tulajdonos, Csoltkó Zsuzsanna gondol azonban a környékbeliekre is. Ügy tervezi, hogy e hónap közepétől — szakképzett oktató segítségével — lovaglótanfolyamot szervez, általános és közép- iskolás diákok számára. Képünkön az egyik lovász, Tóth Ferenc és a paripa: Sári. Főszezon Korábban A nagy meleg és a szárazság miatt a határban a szokásosnál korábban érett be a termés, tehát előbb kezdődik a főszezon is, a Vetőmag Vállalat monori területi központjában is. Terveik szerint az idén összesen 500 vagon különböző fajta — borsó, lucerna, virág, mustár, konyhakerti — magot tisztítanak, fémzárolnak és raktároznak. A termelő gazdaságokból beérkező szállítmányokból vett mintákat először a laboratóriumban vetik alá különböző vizsgálatoknak, amelyek során megállapítják azok minőségét. Kapás Istvánná, a laboratórium vezetője a borsó vetőmag tisztaságát ellenőrzi. Ma még ez a furcsa Régi helyen Érdemes lenne megőrizni A nagy költözködés közepette, amikor a legtöbb üzlet az új Forrásban talált végleges otthonra — a vasbolt maradt. Igaz, csak a „nehézáru” részlege, a műszaki cikkek is az áruházba kerültek. De a vasbolt, a klasszikus készlettel, a drótokkal, vasakkal, egyebek* kel — a Deák Ferenc utcában lakik továbbra is. Ide állított be olvasónk egy napon, nem várva azon kívül semmi egyebet, hogy megkapja a vasárut, amit vásárolni szeretne. Először is: udvariasan köszöntek neki. Azután kiválasztották az árut, majd megkérdezték: kocsival van, el.tud^a vinni? Igen, olvasónk kocsival volt, s már látott volna hozzá, hogy felrakja a vasakat, amikor az eladó egy kézmozdulattal megállította: Uram, ez Korhű és mégis modem Jegyzet Adottságok és törekvések N em újdonság, hogy igaz megállapításokat frázissá koptatunk. Jó két évtizeddel ezelőtt az általános iskolai osztályfőnök órái kezdetekor József Attila verssorait mondatta kórusban a gyerekekkel: „Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes”. A tanév végére aligha figyelt bármelyik gyerek is az idézet értelmére. Azóta is olvashatjuk, hallhatjuk, olykor torz változatban is e szavakat, közhelyfordulattá váltak. Egy időben unos-untalan az alkotás öröme szerepelt a munkáról szóló írásokban, beszélgetésekben. Ezt vélte fölfedezni tevékenységében szakmunkás és orvos, mondhatni, bármely foglalkozás művelője. Manapság a leggyakoribb fordulat: „megtalálom a számításomat”. Jellemző, hogy mikor, mi válik divatos szóhasználattá. Annyi azonban bizonyos, hogy az efféle állítások egyszerűsítenek. Mindegyikben van igazság. de nem a teljes igazság. Hiszen valóban pontosan és szépen érdemes dolgozni. Az is tagadhatatlan, hogy választott szakmájában ki-ki szeretné meglelni az alkotás örömét. Ráadásul, meglehetősen szubjektív annak megítélése, hoey mi az alkotó tevékenység. És abban sincs semmi kivetnivaló, ha bárki azt tartja lényegesnek, hogy megtalálja a számítását. Magyarán, hogy munkáját anyagilag és erkölcsileg elismerjék. Nincs tehát semmi csodálatos abban, hogy hol ez, hol az a kifejezés ismétlődik, legfeljebb megunjuk vagy rájövünk, hogy immár elvesztette tartalmát, jelentését. A baj akkor kezdődik, ha a panelszöveg eltakarja az összetettebb valóságot, ha elfeledtet lényegi ösz- szefüggéseket, ha kiszorít gondolkodásunkból fontos ismérveket. Nevezetesen: manapság a munkaerkölcsre hivatkozni fölös prédikációnak tetszik. Mintha az anyagi érdekeltség — ami nem mellékesen korántsem valósult meg még tökéletesen — mindenre megoldást kínálna. Ösztönző hatását dőreség volna tagadni, de valóban szükségtelenné teszi a munkával kapcsolatos erkölcsi normákat? Aligha. Avagy elavult volna a hivatástudat? Nincs rá szükség, mert a teljesítmény önmagáért beszél? No és a teljesítményben, a jó néhány pályán egzakt módon nem is mérhető teljesítmény- bon. nem rejlik benne? M i kell a jó teliesítménv- hez? Megfelelő képzettség, az adott szakma kellő ismerete, szorgalom, a tehetség kibontakoztatásához szükséges feltételek, körülmények. Utóbbiak kevéssé függnek az egyén szándékától, bár többnyire alakíthat rajtuk. A tehetség, a szorgalom viszont személyekhez kötődik. Mondhatni, hogy vagy van valakinek, vagy nincs. Ami persze — bármilyen jól hangzik is — nem egészen igaz. Velünk született adottságaink nem nyújtanak garanciát arra, hogy erőfeszítések nélkül, pályánk végeztéig „megéljünk” belőlük. Részben azért, mert a világ fejlődik, az ismeretanyag folytonosan bővül. Azaz mai tudásunk a jövőben kevésnek bizonyul. Másrészt pedig mindenkor nagy a csábítás az elégedettségre. Arra a magatartásra. hogy ne adjunk ki többet magunkból, mint amennyit muszáj. A napi feladatomat megoldottam, a kötelezettségemnek eleget tettem, ellenértékét megkaptam, ki kívánhat ennél ilöbbet... Az elkényelmesedéstől éppenséggel a hivatástudat óvhat meg. Pontosabban: a hiA PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 213. SZÁM 1983. SZEPTEMBER 9., PÉNTEK Cizdáflan piaci asztalok A kistermelők előnyt élveznek Aki a monori piacot ismeri, tudja, hogy az elárusítóhelyek között akad első osztályú, áruval megpakolt, mondhatni „nívós” hely, s van jócskán olyan is, ahol a pavilon mellé szorított kosárból, a fatörzs mellé tolt kiskocsiból árulják a portékát. Kisnyugdíjasok viszik ki kertjük terményeit, kis terület is elég az árusításhoz, nem bérelnek asztalt sem. Vagy ha igen, azt nem a tető alatti részeken teszik. Inkább a járdán? A nagyközségi tanács azonban egységessé kívánja tenni a rendezetlen állapotokat, s fedett elárusítóhelyek sorát teremti évről évre. A zöldsé- gesbolt előtt újra felszedtek néhány faasztalt, pavilont alapoznak. „Szeptember 3-án reggel mentünk ki a Piacra, vitte kiki a maga áruját. Megdöbbenve láttuk, hogy nincsenek a új hangon a mi dolgunk! Kesztyűt húzott, cipekedett, rakodott, szakszerűen. Olvasónk úgy érezte: ezt honorálni illik, de meg borravalós napjainkban a vásárló már eleve feltételezi a .sürgölődés hátterében működő szándékot.. .‘Ezúttal tévedett. A fiatalember a vasboltban udvariasan bár, de visszautasította a borravalót, mondván, hogy csak a dolgát tette. Végezetül elköszönt, s hozzátette: köszönjük, hogy nálunk vásárolt! Nem tudom, milyen volt régen a megszokott, általános hangnem ebben a monori üzletben. De ezt a mostanit mindenesetre érdemes lenne megőrizni. K. Zs. vatástudat nem engedi — legalábbis addig nem, míg képességeink határáig nem értünk — az elégedettséget. Mert arra ösztönöz, hogy korábbi eredményeinket fölülmúljuk. Való igaz, hogy az ilyesfajta törekvés nemegyszer konfliktusokhoz vezet. Aki újat, többet akar, nyilván szembekerül azokkal, akik az átlagost éppen megfelelőnek, s nem megváltozásra érettnek tartják. Presztizsféltésből, kényelmességből — számos okát tudjuk Ám az is igaz, hogy napjaink jellemző sajátossága a megújulás szükségszerűségének a felismerése. Lehet-e megújulni anélkül, hogy ne volnánk felkészülve az eddigitől eltérő megoldásokra? A megújulás szándéka a hozzá szükséges szakmai ismeretek nélkül, puszta óhaj marad. Hangzatos szólamokkal bárki előállhat, cselekedni csak az képes, aki az eszközöket birtokolja. H osszú távon az előbbrelé- pésre sarkalló hivatástudat nélkül veszteség éri az egyént. Lemarad társaitól, rosszabb esetben kívülreked választott pályáján, bár ez nyilván szélsőséges eset. Az egyéni veszteségek összessége azonban társadalmi veszteséggé is válik. A fejlődés gátjává. M. D. helyükön a megszokott asztalaink! Hát csak ennyit ér a kistermelő? Ha minden helyet pavilonnak szán a tanács, mi hol fogunk árulni? Legalább tudnánk, hová kell fordulni! A piacellenőrt kérdeztük, ő nem tud semmit. De nem kérdezte meg senki az asztalok tulajdonosait sem, nem tartanak-e igényt továbbra is a helyükre? Kérjük, tegyenek valamit az érdekünkben! — igy szól a szerkesztőségünkbe érkezett — sajnos névtelen — levél, „Sok kistermelő" aláírással. De mert a piacrendezés valóban sokakat érint, igyekeztünk tájékozódni. A 7-i, szerdai piacon a Bocskai utca felől közelítve úgy tűnt: kevés a hely. Végig álltak a gazdabolt falánál, csaknem eltorlaszolva a járdát, s az árok felőli bejárót. Beljebb azonban, mint hamarosan kiderült, jócskán akadt még hely. Az újonnan épített fedett pavilonok asztalainak egy része is gazdátlanul állt. Hochstein József helypénz- szedő szerint ez az árusokba rögződött régi gyakorlat miatt van így. Hozzászoktak, hogy egymás hegyén-hátán rakják ki holmijukat a járdaszélre. Pedig jöhetnének beljebb, hiszen addig, míg bérlőre nem talál valamennyi fedett hely. nyugodtan rakhatnák áruikat az üres asztalokra is. Rendet akarnak — Csakhogy nem férnénk el! — győzködött egy kiskocsiról mézet és almát árusító asszony a járdaszélen. — Ma kivételesen ugyan igen, de egész nyáron eg? tűt nem lehetett volna bent leejteni, nemhogy helyet találni. Valamiféle „belső villongás” eredménye is, az egyenlőtlen elosztódás. A három helv- oénzszedőnek ugyanis külön- külön is érdeke, hogy az általa végigjárt „saját" területen legyen a legtöbb árus, hiszen a beszed.ett helvoénz után kapják a százalékot. Mint Hochstein József őszin. tén elmondta, ezen gyakran vitáznak is. Ő például hiába kérte az elfoglalt járdaszélekért felelős társát, hogy küldje az árusokat a fedett paviA monori járási asztalitenisz szövetség a napokban tette közzé p tavaszi bajnokság végeredményét. A tabella szerint a részt vevő 9 csapat közül a Gyömrő szerepelt legeredményesebben, a nyolc mérkőzésből hetet megnyert, csupán egyszer szenvedett vereséget, így 14 pontot szerzett. Másodikok a gombaiak lettek, hat győzelemmel, egy döntetlennel, egv vereséggel, 13 ponttal. A Duna ÉLVEGY (Füszért) gárdája került a harmadik helyre, hat győzelmet aratva, s két vereséggel, 12 ponttal. A további sorrend: 4. Üllő (11 ponttal), 5. MEZŐGÉP L (8), 6. a Monorvidéki ÁFÉSZ (6). 7. Eiszom (4), 8. MEZŐGÉP II. (4), 9. Péteri (0). Hamarosan sor kerül a tízek bajnokságára, amelyen a mezőny legeredményesebb játékosai szerepelhetnek. ők a következők: Virányi László (Üllő, 10 százalékos győzelmi aránnyal), dr. Krieger Aurél (MEZŐGÉP I., 92), Gyarmati Géza (Gomba, 92). Hegedűs Mihály (MEZŐGÉP 1., 70), Szabó István (Füszért, 89), Léé Gábor (MEZŐGÉP 11., 66). Boris János (Gyömrő. 66), Sas Zoltán (Gyömrő, 66), Ionok alá, nem tette, az ugyanis már a másik hely- pénzszedő területe... Mészáros Attilát, a nagyközségi tanács műszaki osztályának vezetőjét kerestük meg végül, tájékoztasson a piacrendezés okairól, terveiről, a végleges rend lehetőségéről. — A hiányzó asztalok oka az, hogy új pavilon építését engedélyeztük a zöldségesbolt előtt. Építtetője egy hal-vad- baromfi üzletet nyit majd. A terveket a KÖJÁL is jóváhagyta. Abszolút korszerű, jól felszerelt, hűtőkapacitással is rendelkező, a központból még hiányzó üzlet lesz ez, gondolom, nem kell bizonygatni, hogy nem számíthat népszerűtlenségre. Az építtető dolga lett volna, hogy a bontás előtt értesítse az asztalok gazdáit, akik viszont ezzel egyáltalán nem maradtak hely nélkül. Megerősíthetem: a fedett Pavilonok alatt bárki árusíthat — a zöldséget, gyümölcsöt kínáló kistermelők még előnyt is élveznek. Eladásra hirdettük ugyan a helyeket, 30 ezer forintért két oldalra néző eladótereket kínálunk, de eddig mindössze kettőnek akadt gazdája. A/ üres helyekre bárki nyugodtan kirakodhat, hiszen nem azért hoztuk létre, hogy senki ne használja. Gyakran látogatjuk a piacot, legutóbb dr. Zimányi Gyula tanácselnökkel jártunk kint. s figyelmeztettük a helypép z- szedőket a szabálytalanságok elkerülésére. Arra például, hogy ne engedjék az árusoknak eltorlaszolniaz utakat, bejárókat. Ha mégis ígv van, úgy látszik, ismét intézkednünk kell. Arra törekszünk — ennek vannak már jól látható nyomai —, hogy rend legyen. A változás megéri Igaz, a piacnak sajátos hangulata van, de mégis az a ió, ha a zsibvásár helyett kulturált vásárlási központot talál az ember a város szívében. Ennek érdekében talán nem kell elsiratni a néhány asztalt, főleg, ha cserébe másik is rendelkezésre áll Hiszen a változtatás — megéri. Kobiencz Zsuzsa Toldi Miklós (Üllő, 65), Kárpáti István (Füszért, 64). A tartalékok; Farkas György (Füszért, 63), Erdélyi Zsoit (Gomba, 54), Kiss Miklósné (MEZŐGÉP II., 54). A tízek bajnokságának kezdetéről a járási szövetség lapunkon keresztül értesíti az érintetteket. Ezekben a napokban meg-, kezdődtek az asztalitenisz őszi bajnokság előkészületei is. A »•észvételi feltételek változatlanok: három egyéni versenyzővel és egy párossal lehet nevezni, a határidő október elseje. Korhatár nincs, az egvetlen kikötés, hogv a nemzeti bajnokságban játszó, leigazolt versenyző nem szerepelhet. A nevezési lapokat a járási asztalitenisz szövetség főtitkárához kell elküldeni, címe: Rigó Lászióné, Monor, nagyközségi közös tanács, Kossuth Lajos út. Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak, akik feleségem, anyánk, . nagyanyánk. Kovács Lalosné temetésén megjelentek, részvétükkel fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek. A gyászoló család. iSSN 0133—26 ál (JYióüOri Hírlap) A tízek bajnoksága előtt