Pest Megyei Hírlap, 1983. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-06 / 185. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA xxvii. Évfolyam, iss, szám ________________i983. augusztus 6., szombat Kagyaa fsnoalhctnak? Akik másokat látnak vendégül Hiánylisták teríték helyett (Kind magosabb szinten Mit ér a gitár, ha klasszikus? A zeneiskola jó légköre ösztönzi a diákokat __ Ujjai rezgő táncot járnak Űzi, kergeti a húrokat, s pillanatonként találja meg. A hangok csak erre várnak: a kerek nyíláson sorjáznak, csobbannak, szikráznak, hullanak elő. A szemközti' falig suhannak, középen, a széksorok folyosójában. Ráomolva a fehér felületre, jobbról meg balról kanyarodnak visz- sza, most már kettéválva. Bejárják a termet, lebbennek, alászáltnak, muzsikával lesz teli a levegő. Tátott szájjal hallgatjuk P. Szabó Zoltán gitárjátékát ★ gyök, s ez minden délutánomat kitölti. Este nyolckor megy el az utolsó növendék utánunk zárják be az iskolát. A tanítás azonban csak az egyik oldala a zenével foglalkozó életének. A hangszer varázslatos eszköz, aminek birtokában az ember képes lehet megszólaltatni a zene- irodalom kész műveit. Él bennem is az igény, hogy ezt minél magasabb szinten tegyem. A ceglédi zeneiskola légköre megadja hozzá az ösztönzést Így a délelőtti időszak gyakorlással telik. Művelődési házakban, klubokban lépek föl, meg mindenütt, ahová, hívnak. Műsorom java részét spanyol gitármuzsika teszi ki. Ezen belül is főképp Villa Lobos művei. Az 6 zenéjét szeretem legjobban, ★ Ujjak. Villámlók, álmodok, ötven pár szem próbálja fényképüket rögzíteni. De mindhiába. Elsiklanak a tekintetek elől. Élnek, mert zenét élesztenek. Hangok hullanak a kupola ívű csendig. S feyámad a taps. Varga Sándor j; Alighanem otromba anakronizmus lenne napjaink bármely í fehér kabátos pincérianoncától afelől érdeklődni; tudja-e, y hogy mi a hanzli, a pikoló, a kapuciner, látott-e már sörmeleV, gitőt, vagy uram bocsá’ pezsgős vödröt? Látván a vendéglátás Z ereszkedő színvonalát, oktalanság volna ilyen ismereteket fel> tételezni, egyúttal leszögezve, hogy van ezer ennél fontosabb, 2 még ma. is érvényes tudnivaló, amellyel a jövendő felszolgáló ' időben felvértezheti magát. Arra voltunk kíváncsiak, ^:ű- kebb vidékünkön, a megye déli részében kik, kiket és milyen sikerrel oktatnak a konyha örömeinek , avatott közvetítésére? Romló színvonal Amióta kalapács alá kerültek a valaha megbízhatóbb, nagyobb üzletek is, egy sereg tanulót át kellett helyezni olyan helyekre, ahol továbbra is -megvannak a szakmai ismeretek elsajátításának lehetőségei. Felmerült közben egy sereg * rendezetlen kérdés: ki adjon munkaruhát, fizetést a diákoknak? A ceglédi Délibáb cukrászdából például az összes felszolgálótanulót elvitték egy sokkal gyengébb üzletbe, holott az eredeti helyen jobbak voltak a körülmények, ráadásul a licitnyertes is vállalta volna őket. Vigh Ferenc, a ceglédi Kereskedelmi és Vendeglátóipa- ri Szakmunkásképző igazgatója nemcsak ezt fájlalja, haue;» még ..sok mást. szándékaikat keresztező ' tényként említ. Például azt, hogy a gyerekek mindig az adott körülményekhez igazodnak. Jó képességű fiatalok kerülnek be az iskolába, ám a második. harmadik évben leromlanak. Fokozatosan njind igénytelenebbé válnak a munkával, azaz a vendéggel szemben. Tapintatos, de egyben határozott fellépésével a kulturált pincérnek kellene formálnia; a vendéget, némely esetben, azonban általában fordítva van: ez a fogékony korosztály veszi át az idősebb kollégák modorát, egyes faragatlan vendégek romboló hatásáról nem is beszélve. A személyiséget helytelen irányban befolyásolják, könnyebben jutnak néhány forinthoz, többet hiányoznak igazolatlanul az iskolából stb. A szakácsokra azonban ez már nem vonatkozik. nőről teszi meg az utat.” A levélírók neve, címe birtokunkban van. Amit a kislányok szóvá tettek, nemcsak a cukrásztanulók gondja, hanem azoké a felnőtt dolgozóké is. akik hasonlóképpen ingáznak a körülmények kényszerű alakulása folytán. Levélírónk panaszával Kári Jánoshoz, a Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat vezérigazgató-helyetteséhez fordultunk, akitől az alábbi tájékoztatást kaptuk: V- Cegléden a Beloiannisz utcában, az egykori tejüzem épületeinek átalakításával, felújításával mind a négy vendéglátóipari szakma oktatására alkalmas kabinetet hozunk létre. Ebben lesz cukrász termelőrészleg, mellette cukrászda, továbbá egy melegkonyhás étterem, amely hidegkonyhai készítményeket is előállít. A Belkereskedelmi Minisztérium — az oktatás körülményeit javítandó — anyagiakkal járult hozzá a fejlesztéshez, A ceglédi Városgazdálkodási Vállalat a kivitelező, munkáját egy ideig a víz- és a csatornabekötés hátráltatta. majd most augusztusban vonulnak fel ismét, s amíg az időjárás engedi, külső munkákat végeznek, a téli hónapokban épületgépészettel, víz- és villanyszereléssel foglalkoznak. A kisvendéglő, s a hozzá csatlakozó konyha az építkezés második ütemében készül el. A földgázt — a városi tanáccsal egyetértésben — a Széchenyi út felől vezetjük be, amelyhez az általunk fizetett összegen felül az arra lakók is hozzájárulnak. Várhatóan 1984 szeptemberére készülnek el a létesítmények. s akkor nemcsak a korszerű, kabinetrendszerű oktatás oldódik meg. hanem a ceglédiek, nagykőrösiek cukrásztermékekkel való ellátása is — mondotta a vezér- igazgató helvettese. . Ami az 1983/84-es tanévre való beiskolázást illeti, a környékbeli vállalatok részéről csökkenő igény tapasztalható. Ez az üzletek — már említett — szerződésbe adásával függ össze. A a iskola ezt látva, némi korrekciót határozott el. és a saját szakállára valamelyest több diákot vett fel. Ez nem felelőtlenség, hiszen az egymás után nyíló korszerű budapesti szállodák szinte ostromolják őket a fiatal szakemberekért. Tanulóidejük alatt voltak is látogatóban a sokcsillagos hotelekben, s nem csoda, hogy többen élnek a lehetőséggel, ha oda hívják őket. Elhelyezkedés Az iskola a területen működő vállalatokkal évente két találkozót rendez, s ilyenkor az elhelyezkedési lehetőségek is szóba kerülnek. ,Az utóbbi években mind gyakoribb, hpgy a felszabadult szakmunkást nem kívánják tovább foglalkoztatni, hiába volt az ő tanítványuk. Igaz, minden vállalat ajánlott fel helyet, de ezzel a lehetőséggel nem élt mindenki. Vigh Ferenc iskolaigazgató tájékoztatása szerint az őszszel kezdődő tanévre 344 diák jelentkezett. Közülük 166-ot vettek fel. A vállalatok 128 ■személyt igényeltek, Az-iskolának ennél szélesebb körben kell felmérnie az igényeket és lehetőségeket, hiszen a nagyobb vállalatok, intézmények, vágóhíd, kórház, tangazdaság, nagykátai termelőszövetkezet is foglalkoztathatnak például szakácstanulót. A ceglédi cukrászjelölteknek még egy évig kell Modorra menniük, s eddig kell türelemmel várniuk a többieknek is, az új oktatóicabinet elkészültéig. Remélhetően ott együtt lesz egy tizenkét személyes teríték valamennyi alkotóeleme, meg minden más eszköz, ami az érintett szakmák alapjainak becsületes elsajátításához szükséges, hogy legalább már a startnál ne ítéltessen kudarcra, aki arra tette az életét, hogy mindig másokat lásson vendégül. Tamasi Tamás —■ 1979-ben végeztem Debrecenben, a zeneművészeti főiskolán. Klasszikus gitár szakon egyedül vettem át a diplomát. Először Gödöllőn álltam munkába zenetanárként. Mivel jeles bizonyítványt vittem, magammal, kiemelt fizetést adtak, 2500 forintot. A többieknek meg kellett elégedniük 2400-al. Ebből az albérlet rögtön elvitt ezret, önálló lakás lehetősége szóba se került, és hát élni is kellett volna valamiből. így kerültem vissza Ceglédre, szülővárosomba, az itteni zeneiskolába, merőben más körülmények közé. — Mit ér a gitár, ha klasszikus? Inkább a gitár presztízse nagy. Itt Cegléden is rengeteg az érdeklődő, főleg gyerekek. Az idén jelentkezőknek mintegy felét nem tudtuk fölvenni. Persze, a növendékek jó részének téves fogalmai vannak a gitárról. A napi fogyasztásra szánt tánczenéből indulnak ki, s kutyafuttában próbálnak gitárossá válni. Hát ez nem megy, és bizony sokan csalódnak. Minden apró lépéshez kemény, elméleti és gyakorlati munka kell. Ráadásul jó lenne még használható hangszer is. Ki hinné, hogy sem jó minőségű gitárt, sem húrokat nem lehet Cegléden kapni ? Alkalmas hangszer ' nélkül pedig képtelenség gyakorolni. Volt főiskolai tanárom például Spanyolországban, egy nagyon híres kézműves mestertől rendelt hangszert. Rövidesen meg is érkezett a rendelés visz- szaigazolása és az elkészítés pontos idejé: 2014. május 8. Szóval nem könnyű a .helyzete annak sem, aki munkaeszközül használja a gitárt. Egyébként klasszikus gitáron előadott számokat rendkívül ritkán lehet hallani a rádióban, a lemezkiadásban pedig mostohagyerek. Ujjak, hideg, feszített szálak, hangdoboz. Ennyi az egész. Persze, persze, elég a kellő húrt a kellő pillanatban megpendíteni. Ugye, ennyi az egész?! ~ic — Elsősorban zenetanár vaMiután mind a mad napig az elméleti oktatáshoz nem kapcsolódik olyan kabinet, amely a négy vendéglátóipari alapszakma, a szakács-, cukrász-, felszolgáló-, eladóképzés céljait szolgálná, bizony olykor nehéz a helyzet. Fényt vetett a gondokra az idei gyakorlati vizsga" is. ahol a feladatul kapott terítés végrehajtása helyett hiánylistákat körmöltek a diákok, lévén be- szerezhetetlen például a vizeskancsó, néhány egyforma pohár, evőeszköz stb. Panaszlevél Pillanatnyilag a szakácsok és a felszolgálótanulók a ceglédi Kossuth étteremben kapnak kiképzést, az eladók a kis alapterületű Kristály presszóban nyüzsögnek. A cukrásztanulók. sorsa a legáldatlanabb. Három másodéves lány panaszlevéllel fordult szerkesztőségünkhöz, amely-. ben' a többi között ezt írták: „1982 január óta Monorra járunk dolgozni, mivel Cegléden megszűnt a cukrász termelőüzem. Sok ígéretet, biztatást kaptunk, hogy hamarosan elkészül az új üzem. Mi eddig türelmesen vártunk, de mivel sok szabad időt vesz igénybe az utazás, meguntuk az átjárást, arról nem beszélve, hogy fárasztó is. Egyik társunk ráadásul Jászkara jeFala piros, csillog az ablaka Ha valaki Cegléden a Szabadság térről a Bercsényi utca felé néz, élénkpires foltot lát az utca végén. Ott áll az új, Malom téri általános iskola, építése a befejezéséhez közeledik. Kivitelezői a DUTÉP dolgozói a fűtés szerelésén, a külső és belső festésen munkálkodnak. Apáti-Tóth Sándor felvétele Jászkarajenőről jöttek Szomszédolni ment a klub Viszonozzák a látogatást Kedves vendég járás volt a napokban Nagykőrösön. A jászkarajenői öregek klubjának negyven tagja autóbuszkirándulás keretében meglátogatta a nagykőrösi öregek klubját. A vendéglátást az Arany János Művelődési Központban dr. Kolozsvári . Árpádné ismeretterjesztési előadó szervezte, G. Nagy Istvánná gondnokkal élükön, a nagykőrösi klüb tagjai a reggeli órákban meleg szeretettel fogadták. A vendégeket Tóth István jászkarajenői nyugdíjas tanító, klubelnök vezette, aki a nagykőrösi tanítóképző intézetben tanult, és annak idején Csikai Pál, a kertbarát klub elnöke tanára volt. Kölcsönös üdvözlés után a nagykőrösi öregek klubja reggelivel vendégelte meg a jász- ícarajenőieket, majd gazdag program kezdődött. Szíves kalauzolással látogatást tettek a vendégek a konzervgyárban, az Arany János Gimnáziumban, a múzeumban, majd a Cifra csárdában ebédeltek. A délutáni program vezetését Csikai Pál vette át. Kivezette a vendégeket a Pálfá- ja parkerdőbe, megmutatta nekik az ősi Basafát, majd előadást tartott a nagykőrösi zárt- és hobbiikertekről, és elvezette a ' vendégeket Nagy Balázsék zártkertjébe, ahol szeretettel fogadták őket, s ahol nagy elismeréssel szemlélték meg a kimagasló szőlő, virág' és zöldség kertészkedést, amiből a kirándulás kertészkedő tagjai is sok tanulságot merítettek, s mint mondották, a nagykőrösi látogatás számukra értékes élmény marad. A meleg búosúzkodás során, a jászkarajenői klubtagok meghívták a nagykőrösieket Jászkarajenőre, viszontlátoga- tásra. A nagykőrösi öregek a meghívást elfogadták, és útjukra augusztus 25-én kerül sor. Kopa László Talpig haiMüMban A lányon, akire az utcán fölfigyeltem, érdekes öltözék volt, nevezhetnénk ruhának is, bár ő magától értetődően mondta, hogy „ma reggel ezt a hangulatomat öltöttem magamra”. Sem szép, sem csúnya, vöröses hajú, pisze szeplős kis tini, lábán tornászpapucsból, annak is az olcsó, vászon változatából alakított topán, rávarrva széthullt nyaklánc megannyi színes üvéggolyójá, avítt báliruha átmentett füttere. Testét öreg, vakító fehérre agyonmosott,. háziszőttes lepedőből szabott anyag fedte. A fehérre néhai bútorszövet aranyló napraforgó virága aplikál- tatott (mint kiderült a beszélgetés során, sajátkezű- leg), szellőssé tette a diszkréten anyagot osztó, klöpli- függönymaradék, melyet nem tű-cérna, hanem lyuka- csokon átfűzött vékony zsinór fogott egy darabba. — Tetszik?! — kérdezte gunyorosan. — Legújabb divat! — Miért ne — mondtam a lehető legőszintébben. — Mindig is szerettem az önmagukat szavak nélkül kifejező embereket. Méricskélt, hallgatott, mellettem lépegetett. Fura eset. ö egyedien öltözik, én megnézem, erre ő kérdez kicsit pimasz hangon. Eszem ágában sincsen kötekedni. Hiszen, bár szokatlan a külleme, eleve kedves, megnyerő jelenség — modorostul. — Szünidő van, diák vagyok, azt veszek magamra, amit akarok — kezdte újból. — Persze, hogy azt — hagytam annyiban. — Hazudtam, , gyárban dolgozom, utálom a melót, szeretnék jól élni, szórakozni, táncolni! A srácok, az sem baj, ha egy tucatban tizenkettő, de körülöttem legyenek! Csak körülöttem! — Jó. — Fáradtnak tetszik lenni, vagy ideggondozó snak?! — csattant fel a hangja —, miért nem tetszik kiosztani, hogy... — De hiszen azt sem tudom, ki vagy. Nem is akarom. Csak tetszik az öltözéked, ennyi az egész. Tudod, a nyár elején Pesten voltam, a Műcsarnokban egy kiállításon Bakó Ilona alkotásait láttam. Tudod, ki az a Bakó Ilona? Művész, aki nem kőbén, festékben tollvonásban , fejti ki állásfoglalását, érzelmeit, művészi hitvallását, hanem textíliákban. Főként ruhamód összeállított szomorú és vidám, merengésre késztető és lángra lobbantó, vagy halál hideg textíliákban. Bakó Ilona ruháira egy szintén művész barátnőm hívta fel a figyelmemet. Rád ■ meg, a te ruhád. Arcán a változás, fényképész vaku villanása. — Az más. Mert én is láttam azt a kiállítást. Nem' volt kiírva: próbálkozni tilos, az plagizálás! Anyámnak van otthon egy öreg, lábbal hajtás Singer varrógépé. Amikor varrni akart tanítani, elmenekültem. Most én kértem, mutassa, hogy kell. Nem vicc, majdnem sírni fakadt. Vezette az anyagot, a kezemet. — Érdekel a művészet? — Engem? Soha! Vagyis . .. ne tessék ilyen komoly szót használni. — Hát milyet? S emmilyet. Ma reggel a hangulatomat öltöttem magamra. Perdül, bohóckodik, útjára megy, rajta fehér vászna. e. k. ISSN 0133—250» (Ceglédi Hírlap»
