Pest Megyei Hírlap, 1983. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-28 / 203. szám
4 Speiet T KTunap 1983. AUGUSZTUS 38., VASÄRNAP Művelődési központ Tápiószecsőn A múlt nélküli ház jövője Copfos kislány szalad nekünk a tápiószecsői helyőrségi művelődési ház bejáratánál. Bent a színházteremben, a könyvtárban, a büfében is gyerekek hancúroznak. — Az alakulat patronálja a pilisi gyermekotthont, harminc kislány tölti nálunk a mai napot — derít fényt a gyermekuralom okára Ankáné Sándor Judit közművelődési előadó. — Most ért véget a filmvetítés, amíg elkezdődik a játékkészítés, tombolhatnak egy kicsit. Az áprilisban átadott gyönyörű művelődési központ, bár a magyar néphadsereg építtette, nemcsak a katonáké. Programjainak java részét látogathatják Tápiószecső lakói. Sőt, mind gyakrabban a járás más településeiről is jönnek. — Nem volt könnyű feladat megismertetni, megkedveltet- nl a házat a környékbeliekkel — veszi át a szót Szabó Jó- zsefné. — Fővárosi színházakat hívtunk meg, hiszen háromszáz személyes nagytermünk színpada és technikai felszerelése minden igényt kielégít. A tápiószecsőiekpek belépőket adtunk ki, amellyel látogathatják a nyitott programokat, szakköröket. A művelődési központ programfüzeteit lapozgatva kiderül, hogy a megnyitás napjától aktívan részt vettek a település közművelődésében. Különösen sok színes műsort, hasznos időtöltést kínálnak a gyerekeknek. A könyvtárban — ez is a fiatalabb korosztály igényeit szolgálja — olyan köteteket is kínálnak, amelyek az idősebbek érdeklődésére is számot tarthatnak. A vakáció idejére megnyitotta kapuit a ház a gyerekek előtt. A létesítmény szomszédságában olyan játszótér található, amelyért a település túlsó feléről is ide zarándokolnak a srácok. Délelőttönként játékkölcsönző is várja őket a művelődési központban. — Űszőtanfolyamot szerveztünk az iskolásoknak — mondja Sándor Judit. — Naponta visszük a gyerekeket busszal a jászberényi uszodába. Ötödik hónapja ajánljuk programjainkat és minden észrevételt, javaslatot, igényt szeretnénk kielégíteni. Olyan házzá szeretnénk válni, ahová a látogatók hazajöhetnek. Ezért is tartjuk annyira fontosnak a szolgáltatásokat. Például gyakran szervezünk gyermekjátszót a programok idejére, hogy a gyermekes szülők is eljöhessenek rendezvényeinkre. — Sok tervünk van. Szeretnénk aerobic sorozatot indítani — mondja Szabó József- né közművelődési előadó. — Karatetanfolyamot, szabásvarrás szakkört, nyelvtanfolyamot, gépjárművezetői oktatást, hogy csak néhányat soroljak. És természetesen a már jól bevált rendezvényeket, a cserebere zsibvásárt — ahol például fütyülős tejforralót cseréltek plisszírozott sálra — a gyermeknapokat, a pol-ka- szinót. Az a célunk, hogy minden korosztálynak, a legkülönfélébb érdeklődésű embereknek is tudjunk színes programokat, hasznos ismereteket adó választékot nyújtani. Egy új művelődési központ arculatát kialakítani, a közönség igényeit megismerni, a közművelődési célokat meghatározni, nem néhány napos feladat. Hosszú hónapok kellenek ahhoz, hogy a népművelők, s a közönség „belakja” a házat. Tápiószecsőn is időre van szükség, amíg kialakul az a programváz, amelyre a rendezvények, események, a ház egész élete épül. M. K. Megkezdődött az országos seregszemle Hagyományőrzők találkoztak Gödöllőn tegnap délelőtt megkezdődött a hagyományőrző népművészek és táncegyüttesek nyolcadik országos találkozója. A megnyitón, amelyen megjelent többek között Her- czenik Gyula, az MSZMP Gödöllő városi Bizottságának első titkára, dr. Novák István, a Pest megyei Tanács művelődésügyi osztályának vezetője mondott köszöntőt. Bevezetőjében szólt a vendéglátó megye gazdag népművészetéről. E hagyományok ápolása ma is kötelességünk — hangsúlyozta —, hiszen a jelenben alkotott értékek is jórészt abból táplálkoznak. Beszélt az amatőr művészeti mozgalom jelentőségéről, amely több szempontból is megérdemli a társadalom figyelmét. — Az együttesek ízlésformáló, egyéniséget alakító szerepe szinte felmérhetetlen. A Veresegyházon elindított és immár másodszor Gödöllőn megrendezett hagyományőrző találkozók tiszteletet érdemelnek közösségformáló megnyilvánulásaikkal. A cél az, hogy bebizonyítsuk: vannak még felkutatásra, feldolgozásra, megőrzésre váró hagyományok, csak meg kell lelni őket. Ezt követően bemutatták a zsűri tagjait: AndrásfaIvy Bertalant, Felföldi Lászlót, Martin Györgyöt, Olsvai Imrét, PesoJelenet a galgamácsalak fonójából Játék közben Is jó böngészni a könyvtárban. Veress Jenő felvétele vár Ernőt, Vadasi Tibort, Vav- rinecz Bélát, Vásárhelyi Lászlót, majd a galgamácsaiak léptek színpadra elsőként. A délelőtti programban a zengő- várkonyiak, az öcsödiek, az uszódiak, a buzsákiak és az ecsédiek következtek. Délután a bátmonostoriak, a magyar- egregyiek, a csengersimaiak, a madocsaiak, a bogiak, legvégül a Nagyecsedröl, Terpesről, Zsámbokról, lzményböl és Tá- piószecsőről érkezettek mutatták be hagyományaikat. Délután a már előzőleg szerepelt együttesek a város különböző pontjain adtak műsort. A népművészet mestereinek és az ifjú népművészeknek a gálaestjét este hét órai kezdettel tartották meg a művelődési központban. Azt követően közös táncra került sor a ház melletti téren. Az érdeklődők antikvár könyvekből, valamint az aszódi Petőfi Múzeum és a gödöllői művelődési központ néprajzi, helytörténeti és nép- művészeti kiadványaiból is vásárolhattak. Délután megnvílt Bakó Ilona iparművész kiállítása á Helytörténeti gyűjteményben, s a művészet barátai megtekinthették a Kós Károly emlékkiállítást is. Az emeleti fotógalérián népi életképeket lehet látni a harmincas és negyvenes évek hazai fotósainak alkotásaiból. Vasárnap délelőtt szakmai tanácskozással folytatódik a program. A művelődési ház termeiben kamaraműsorok, tárlatok tekinthetők meg. Táncházat tartanak, egyben tárgyalkotó népművészek muTények és tanúk A főszerepben Hitler A Magvető Tények és tanúk sorozatában nemrégen jelent meg egy dokumentumkötet, amelynek főszereplője Hitler. A fasiszta Németország vezetőjének hatvannyolc tárgyalását tartalmazza, mégpedig azokat a jegyzőkönyveket, feljegyzéseket, amelyek 1939— 1944 között a kelet-európai államférfiakkal — köztük magvarokkal — történt találkozókról készültek. A kétkötetes könyv elé Ránki György, ismert történész írt előszót, 6 válogatta a műbe foglalt dokumentumokat is. A tárgyalások így számunkra is érdekesek, hogy miként vélekedett Hitler rólunk, a kelet-európai népekről és vezetőikről. Könnyű volna elintézni Hitlert, hogy őrült volt. mániákus, aki a világ leigázásáról álmodozott, közben az emberek tízmillióit kergette a halálba. Ismert, hogy ennek az elméletnek könyvtárnyi irodalma van. A fasizmus okai azonban nemcsak Hitler egyéniségében rejlenek, hanem ennél sokkal összetettebbek, szélesebbek, a faji elméletek túlhajtásá- ban. a más népek lenézésében, a nacionalizmus burjánzásában is keresendők. Az azonban tény, hogy Hitler volt a nemzeti szocialista eszméknek, a fasizmusnak a legmarkánsabb képviselője, aki megszédült a két világháború közötti német eredményektől és a világ urának képzelte magát. Ránki György joggal nevezi a könyv főszereplőiének, hiszen az ő magatartása szabta meg azoknak a beszélgetéseknek a hangnemét. stílusát, amelyeket a kötetek tartalmaznak Ahogyan a fülszövegben olvasható: nemcsak magának juttatta a játék főszerepét, hanem — gondosan Ügyelve vezért mivoltára — meghatározta a többi szereplőnek is a játékban elfoglalt helyét. Döntései meghatározták egy-egy szereplő karrierjét és helyét a Führer által dirigált együttesben. A könyv olvasása közben buzgó versenyfutásnak lehetünk tanúi kegyeiért. hiszen végül is mindenki felismeri, hogy ő vezényli a parádét — amely a keleteurópai népekre oly tragikus fordulatot vett —, az ő elhatározása, véleménye érvényesült, kijelölte azt is. hogy valaki mellék- vagy kiegészítő szerepet kap-e, vagy statisztának szorul-e visz- sza, esetleg teljesen leszorul a színpadról. kimarad a szereposztásból. Nagyon pontosan határozza meg Ránki a dokumentumok alapján Hitler szerepét, azét az emberét, aki amikor a hatalom teljében volt, akkor nagyon sok arcát mutatta meg, volt démoni, fanatizálni tudta partnereit, elképzeléseit szuggesztíven rájuk erőszakolta, olykor kedves és néha figyelmes is tudott lenni. Máskor dühkitöréseivel, kíméletlen fenyegetéseivel, erőszakosságával,' olykor, ha az látszott eredményesnek, brutális nyíltsággal és cinizmusával hatott tárgyaló partnereire, vagy kényszerítet-' te őket, hogy őt kövessék. A recenzens csak azt ajánlhatja, hogy figyelmesen olvassuk el ezeket a dokumentumokat. s akkor világossá lesz számunkra, mi is történt Európában, s ezen belül Kelet-Európábán.' Hogyan hajbókoltak az itt élő népek akkori vezetői Hitler előtt, s miként állították országaik anyagi, emberi erőforrásait a fasiszta Németország szolgálatába. Hogyan váltak sakkfigurákká, végzetes tragédiák előidézőivé, köztük a magyar vezetők, Horthy, Kállay, Bárdossy és mások, akik a hatalom megszálllottjai voltak, s akik engedtek egy őrült ámokfutásának. s mel’éje szegődtek és a történelem színpadán eljátszották azokat a szerepeket, amelyeket — jelképesen szólva — Hitler írt a számukra Igen- ám, de e nevek mögött országok vannak, és emberek millióinak élete, sorsa és szenvedése. Ez írás terjedelmi korláta miatt nincs mód, hogy akár csak egy jegyzőkönyvet, vagy feljegyzést is idézhetnénk. A dokumentumok csak együtt olvasva adnak hű képet a korszakról. A kép mindenesetre szomorú. Még akkor is szomorúnak tűnik, ha tisztában kell lennünk vele, hogy a tükör, amelyet az olvasó elé tárnak, néha torzít. Akik ismerik az ilyen diplomáciai jegyzőkönyvek forrásértékét, azoknak tisztában kell lenniük azzal, hogy az ilyen feljegyzésekbe általában belefoglalják a torzításokat is, mégpedig mindig a főnök érzékenységére reagálva, neki kedveznek. Bizonyára ezek a dokumentumok is ilyenek, de mégis tükrözik a kort, a szituációkat. az embereket, akik szereplői voltak ezeknek a tárgyalásoknak, beszélgetéseknek. Vegyük őket úgy, amint egyik forrástárát a második világháború történetének. Olvasásuk feltétlenül gazdagítja, sokoldalúbbá és elmélyültebbé teszi a második világháború történetére vonatkozó ismereteinket. S ehhez vegyük még azt is. hogy azóta felnőtt néhány nemzedék, amely számára a második világháború már nem átélt élmény, hanem olvasmány, történelem, amelyet csak iskoláskönyvekben vagy az erről szóló leírásokban, visszaemlékezésekben olvastak vagy olvashatnak. Nagy haszna van tehát az ilyen dokumentumkötetnek. ÍSZÜkség Vilii rá, hogy még jobban megismerjük a korszakot, benne Hitlert. amely a világégésnek, a szörnyű embertelen kínzásoknak, szenvedéseknek, ártatlanul meghurcoltak, elpusztultak sorsának okozója, előidézője és az 1 Itala létrehozott fasiszta gépezettel a végrehajtója is volt. Szükség van arra, hogy megismerjük a fasizmust a teljes valóságában, hogy le tudjunk számolni vele. akárhol is üti fel a fejét. Kell, hogy megismerjük Hitlert a teljes valójában, mert csak így tudunk a mai hitierek ellen küzdeni, olyanok ellen, akik a hatalom megszállottjaiként, az imperialista érdekekért készek volnának újra az embermilliókat vágóhídra hurcolni, a békét háborúra cserélni. Olvassuk hát el ezeket a dokumentumokat és merítsünk belőle erőt a mai harcunkhoz, amelyet a haladásért a békéért vívunk. Gáli Sándor tátják be munkáikat, vásárral egybekötve. A találkozó végén, a hagyományőrző együttesek gálája bevezetéseként Benkő Eva, a Népművelési Intézet igazgatója mond zárszót. Délután a népművészet mesterei és az ifjú népművészek a Galga-vidék falvaiba látogatnak el, ahol kamaraelőadásokat tartanak. Megnyitót dr. Novák István mondott A szemmel vert gyermek gyógyítása Úarcza Zsolt felvételei Rádiófigyelő Többet ésszel... Az általános és középiskolák többségében tegnap délelőtt tartották a tanévnyitót. Miközben az „érintettek” a két és fél hónapja letett rakottszoknyát, az iskolai ünneplőt vették elő, szüleik a szabad szombati előkészületek közben még hallgathatták azt a figyelemfelkeltő részletét a többet ésszel magazinműsornak, már a késő délelőtti órákban elhangzott beszélgetéséből, melyet dr. Hanga Mária művelődésügyi miniszterhelyettessel készítettek az iskolakezdéskor időszerű tudnivalókról a műsor gazdái. Az interjú nagyrészt arról folyt, mit tart az oktatásügyi vezetés kívánatosnak hazai iskoláinkban és mit nem. Így kívánatos a köpeny, de nem kívánatos, hogy az iskolák szabják meg, hogy milyen színű és fazonú legyen. Kívánatos, hogy minden szükséges és az oktatáshoz valóban nélkülözhetetlen segédeszköze meglegyen minden diáknak, de nem kívánatos, hogy az iskolák a szülői pénztárcák teherbíró képességére tekintet nélkül állítsák össze a kívánság- listát, vagy tegyenek kötelezővé olyan segédeszközöket, melyek beszerzése a családokban anyagi gondot okoz, vagy a kereskedelemben egyáltalán nem kapható. Nem kívánatos továbbá a miniszterhelyettes szerint az iskolákban a nulladik óra, sem a képesítés nélkül tanító pedagógus, ám — e műsor egyik fő erénye éppen az őszinteséa és tárgyilagosság volt — ebben a tanévben is sok helyütt lesz rá még példa. Kívánatos lenne viszont, hogy az iskolákban a vakáció után kipihent, felszabadult, kiegyensúlyozott gyerekek tanuljanak, de az ehhez szükséges feltételek megteremtése nemcsak az iskola feladata, egyedül nem is képes rá. A délelőtti magazin többi riportja is a tanévkezdéssel foglalkozott. Sok egyéb között például arról beszélgettek a megszólaltatott szakemberek, miért silányak az iskolatáskák, miért olyan, amilyen a diákétkeztetés, s vajon miért nem mehet a gyerek tavalyi köpenyében az iskolába, :ha az egyébként még jó lenne. Mert esetleg kellemetlen érzéseket kelt benne, kisebbségi érzést okoz — mondták —, hogy a többiek mind újban feszítenek. Pedig milyen megfontolandó tanács a kereskedőé, ajti így fogalmazott: akinek kévés a pénze, az jó minőségű dolgot vásároljon, még ha drága is, legyen az köpeny, cipő, vagy táska, különösen ha a családban a gyermekek egy mástól örökölhetnek, mert végső soron, mégiscsak a drága az olcsóbb. Bizony ha a mai 30, 40 évesek visszaemlékeznek saját gyermekkorukra, felrémlik bennük, mennyire örültek egy- egy örökölt, de az ő számukra új holminak, játéknak, iskolaszernek. Vajon van-e értelme ennek a nagy, már a kis óvódások között elkezdődő szülői egymást túllicitálásnak? Bizonyosan nincs. Gyerekeink nem lesznek tőle boldogabbak — ma, de boldogtalanok, meg- haspnlottak lehetnek tőle később, amikor saját lábukra állva már nem tudják megteremteni önmaguknak mindazt, amit a szülői. házban, esetleg erőn felül is, előteremtettek számukra. Nos, azért tartottam kivételesen jónak Bánkúti Gábor és Tarnói Gizella műsorát, mert valamennyi elhangzott beszélgetése továbbgondolkodásra késztette hallgatóját. Ennél többet pedig szerkesztők, riporterek és műsorvezetők nem kívánhatnak maguknak. Bányász Hédi
