Pest Megyei Hírlap, 1983. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-26 / 201. szám

1983. AUGUSZTUS 26., PÉNTEK Izraeli tanácsadók érkeztek Csádba Mitterrand föderációt szorgalmai Mitterrand elnök a Le Mon­de csütörtöki számában megje­lent interjújában föderációs megoldást javasolt a csádi problémára, s azt hangoztatta, Franciaország azon fáradozik, hogy. „leültesse egy asztal kö­ré, a csádiakat”. Ugyanakkor Líbiát agresszióval vádolta, s azt állította, hogy Franciaor­szág csak a „líbiai invázió” miatt avatkozott be a csádi polgárháborúba. Az elnök kijelentette, hogy Csád kettéosztása elfogadha­tatlan lenne, s a tárgyalások­nak arra kell irányulniok, hogy helyreállítsák az ország terü­leti integritását és szuvereni­tását. „Egy föderáció azonban gyakran jobban megfelel a realitásnak, mint egy olyan formális egység, amelyet ál­landóan megsértenek” — tet­te hozzá. Az elnök meg nem támadási szerződést is javasolt a térség országai között, s hangsúlyoz­ta, hogy a probléma rendezé­sében fontos szerepet tölthet be az Afrikai Egységszervezet és az ENSZ is. Franciaországnak nem érde­ke, hogy belekeveredjék a csádi darázsfészekbe — mon­dotta Roland Leroy, az FKP Politikai Bizottságának tagja, a L’Humanité főszerkesztője, a Paris Match-nak adott nyilat­kozatában. Hozzáfűzte: tizen­hét év óta még egyetlen fran­cia katonai beavatkozás sem vezetett eredményre Csádban. A kommunisták már az első beavatkozás bejelentésekor nyugtalanságukat fejezték ki, és. újabb katonai egységek Csádba küldése távolról sem csökkentette ezt a nyugtalan­ságot. Mégis reményt kelt az — folytatta Leroy —, hogy a kormány leszögezte: nem ha­nyagol el semmilyen lehetősé­get annak érdekében, hogy tárgyalások útján békés meg­oldást találjanak. A Le Monde vezércikkében kommentálja Francois Mitter­rand elnök Csáddal foglalko­zó nyilatkozatát. A lap úgy ítéli meg, hogy az elnök „figyelmeztetést intézett Kadhafihoz, de Hisszén Hab- réhoz is." Kadhafit figyelmez­tette: ha meg akarja hódítani Csádot, olyan katonai erőbe fog ütközni, amely szükséges feltartóztatásához. Franciaor­szág azonban kész támogatni minden erőfeszítést, amely e próbatétel elkerülésére irányul. Hisszén Habré is figyelmez­tetést kapott, hiszen ő esetleg arra törekszik majd, hogy Franciaországot akarata elle­nére is bevonja a harcokba. Habrénak tudnia kell: „Fran­ciaország nem engedi, hogy oda vezessék, ahová nem akar­ja.” Egy fontos francia sze­mélyiség megy majd N’Dzsa- menába, hogy ezt jól megma­gyarázza neki. Szaid Hafiana, Líbia pári­zsi népi' irodájának titkára (Líbia nagykövete), a francia televízióban Mitterrand elnök kijelentéseiről nyilatkozva visszautasította azt, hogy líbiai csapatok lennének Csádban. — Közben harci állásokba vezényelték a Csádban tartóz­kodó francia csapatokat az Málta eddig hajthatatlan Nincs haladás Madridban A délutáni órákig nem“ si­került közmegegyezésre jutni Madridban. Az európai biz­tonság és együttműködés kér­déseivel foglalkozó konferen­cia csütörtöki plenáris ülésén Málta helyettes képviselője új­ból megerősítette: nem fogad­ja el a záródokumentum ter­vezetét, ragaszkodik korábbi álláspontjához, és kéri a Föld­közi-tenger térségének bizton­ságával foglalkozó konferen­cia összehívásának dokumen­tumba iktatását. A házigazdák nevében fel­szólaló Pan de Soraluce spa­nyol nagykövet rámutatott ar­ra, hogy Málta az évek nehéz munkájával létrehozott meg­állapodást torpedózza meg, késlelteti a madridi találkozó hivatalos befejezését. A spanyol delegáció veze­tője utalt arra, hogy már mindössze két hét van hátra a külügyminiszterek tervezeti szeptember 7-i találkozójáig. Ezért — a máltai állásponttól függetlenül — a madridi kor­mány még ezekberi a napok­ban elküldi a hivatalos meg­hívásokat 35 fővárosba, és várja a találkozón résztvevő államok diplomáciai vezetőit. A Málta nélküli külügymi­niszteri csúcstalálkozót, a madridi konferencia keretein kívül tartanák meg. A külügyminiszteri találko­zó célja — hangoztatta Sora­luce —, hogy rátegyék a po­litikai pecsétet egy jelentős politikai megállapodásra —, még akkor is, ha egy ország egy kpnkrét kérdésben eltérő álláspontja miatt a konferen­cia nem fejeződik he. A. spa­nyol küldött kifejezte remé­nyét, hogy szeptember 7-ig Málta felülvizsgálja álláspont­ját. újabb fegyveres összecsapások kirobbanása előtt — írja a francia La Croix című lap. Az egyik ilyen összecsapás Umm-Saluba város térségében zajlott le a Gukunt Veddel ve­zette felkelők és Hisszén Hab­ré kormánykatonái között. A francia rádió értesülése sze­rint a harci övezetek térségé­be francia ejtőernyősökön kí­vül francia haditechnikát is felvonultattak. A Le Matin csütörtökön azt írta, hogy Csád Köztársaság­ban ismét megjelentek az iz­raeli katonai „tanácsadók”. A lap szerint a Zaire-ből küldött — összesen 2700 fős — inter­venciós egységekkel együtt ér­keztek az országba. Egy cso­portjuk jelenleg a kormány­csapatok katonái között tevé­kenykedik. ' Namíbia napja Tizenhét esztendeje, ezen a napon az afrikai hazafiak eg> csoportja fegyverrel támadt a Dél-afrikai Köztársaság kato­náira Namíbia földjén. Az or­szág jelen századi törtenele ezzel a nappal új szakaszba lépett: a fegyveres felszaba­dító harc szakaszába. Évek óta folyik a diplomá­ciai közvetítés a független Namíbia megteremtése érde­kében, de Pretoria semmikép­pen nem akarja megengedni, hogy a radikálisan antiimpe- rialista, s ekként Dél-Afrika számára veszedelmesen balol­dali SWAPO kerüljön hata­lomra Namíbiában. ★ Namíbia napja alkalmából a Magyar Szolidaritási Bizott­ság üdvözletét küldött a ha­zája függetlenségéért és de­mokratikus jövőjéért küzdő Délnyugat-afrikai Népi Szer­vezet (SWAPO) vezetőinek, és a gyarmati elnyomás alatt szenvedő namíbiai népnek. TASZSZ-kommentár Reagan beszédéről A hangsúly a szembenálláson Reagan elnöknek a héten Seattle-ben elhangzott beszéde arról tanúskodik, hogy az ame­rikai politika jelenlegi formá­lói egyáltalán nem a nemzet­közi feszültség enyhítésére, ha­nem ellenkezőleg: a szemben­állás fokozására törekszenek — állapítja meg az amerikai elnök legutóbbi beszédével kapcsolatban Jurij Kornyilov, a TASZSZ kommentátora a hírügynökség csütörtöki hír- magyarázatában. Kornyilov hangsúlyozza, hogy napjainkban a háború­ellenes mozgalom, amely va­lóban soha nem látott mérete­ket öltött, feltétlenül jigyermet érdemel a nemzetközi légkört befolyásoló tényezők között. Minél magasabbra csapnak azonban e' (tiltakozó mozgalom hullámai, annál nagyobb a nemtetszés a washingtoni stra­tégák körében, akik bármilyen eszközt hajlandók felhasznál­ni, hogy lehűtsék az egyre he­Rendszert elítélő jelszavak Milliós manilai tüntetés Egymillió ember kísérte csütörtökön Manilában Be- nigno Aquino ellenzéki vezető koporsóját egy katolikus temp­lomig, ahol a vasárnap meg­gyilkolt ellenzéki vezetőt föl­ravatalozták. A felvonulók rendszerellenes jelszavakat kiáltoztak. A kivezényelt rendőri erők nem tettek kí­sérletet a megmozdulás aka­dályozására. Rendbontás nem történt. A UPI hírügynökség szerint Manila történetében ez volt a legnagyobb tüntetés. Aquinót, aki a választási hadjárat megszervezésére a kormány jóváhagyása nélkül érkezett vissza hazájába, a repülőtéren lőtték agyon. A kormányszervek letartóz­tattak egy gyanúsítottat, de az ellenzék azt állítja, hogy a merényletet a kormány em­berei hajtották végre. Több amerikai demokrata párti képviselő arra szólította fel szerdán Reagan elnököt, hogy halassza el novemberre tervezett Fülöp-szigeteki útját és függessze fel a szigetország Fölbolydult az argentin közvélemény Kelly kiszabadult a fogságból Csütörtök reggel kiszabadí­totta magát fogságából a 61 éves Guillermo Patricio Kelly, a Quorum című argentin fo­lyóirat igazgatója, akit szer­dán raboltak el Buenos Aires, ben. A fővárostól 40 kilomé­terre egy faluban ugrott ki az emberrablók autójából. Kelly, miután tizenhat órai fogságából kiszabadította ma­gát, azonnal egy benzinkúthoz sietett, és riasztotta az éjjeli­őrt. A helyszínre érkező rend­őrjárőr Kellyt nyomban a fő­városba vitte, annak a ne­gyednek a rendőrparancsnok- ságára, ahol a katonai egyen­ruhát viselő emberek elrabol­ták őt. Kelly testén, főként fe­jén ütések nyomait találták. Argentínában nagy vihart kavart Kelly elrablása. Egyes lapvélemények szerint többen az október 30-án tartandó vá­lasztás előtti esetleges állam­csíny előjelét látják az akció­ban. Nem kizárt az sem, hogy Kelly elrablása mögött tulaj­donképpen a hadseregen belü­li nézeteltérés húzódik meg. kormányának nyújtott segélye­ket addig, amíg le nem zárul az Aquino-gyilkosság körül­ményeivel foglalkozó vizsgá­lat. vesebb békemozgalmat, iga­zolják saját agresszív tervei­ket és akcióikat. Ezek közé az eszközök közé tartozik az állítólagos szovjet fenyegetésről szóló híresztelé­sek ismételgetése, s az is, hogy Washington politikáját, amely tudatosan zsákutcába juttatta a genfi tárgyalásokat, majd-' hogynem „békepolitikaként” igyekeznek feltüntetni. E veszélyes militarista irányvonal megköveteli, hogy a békemozgalom megsokszo­rozza erőfeszítéseit a nukleá­ris háború veszélye elleni harcban — hangsúlyozza a TASZSZ szemleírója. Az SPD is bekapcsolódik a békemozgalomba Kampány a telepítés ellen, Az ellenzéki Német Szociál­demokrata Párt vezetése úgy döntött, hogy — a szak- szervezetek több milliós tag­ságához hasonlóan — a párt egymilliós tagsága is részt vesz a nyugatnémet békemozgalom október 22-i tüntetésein, til­takozásul az amerikai rakéták tervezett telepítése és a fegy­verkezési hajsza ellen — je­lentette be csütörtöki, bonni sajtóértekezletén Peter Glotz, az SPD országos ügyvezetője. Az SPD országos ügyveze­tője öt olyan politikai okot sorolt fel, amely szükségessé teszi az SPD és a békemozga­lom összefogását. Először: Alfred Dreggernek, a CDU—CSU parlamenti cso­portja elnökének az a felhívá­sa, hogy az Egyesült Államok „ne tegyen semmilyen nagy engedményt a genfi tárgyalá­sokon”, ' provokációt jelent mindazokkal szemben, akik a fegyverkezési verseny helyett a fegyverzet-ellenőrzésért szállnak síkra. Másodszor: a nyugatnémet kormány oly módon rágal­mazza a békemozgalmat és olyan propagandakampányt folytat a rakétatelepítés érde­kében, amely méltatlan egy : demokratikusan megválasz­tott kormányhoz. Harmadszor: amennyiben a két nagyhatalom nem ér el megállapodást idén őszig a genfi tárgyalásokon, akkor annak egyik oka az lesz, hogy a Kohl-kormány nem gyako­rolt kellő nyomást a Reagan- kormányra. Negyedszer: a szakszerveze­tek és a Szociáldemokrata Párt ezzel a döntésükkel a nyugatnémet lakosság 75 szá­zalékának oldalára állna, amely a genfi tárgyalások ku­darca esetére a telepítés meg­kezdése helyett a tárgyalások folytatását tartja helyesnek. S végül ötödször: a Szo­ciáldemokrata Párt elhibá- zottnak tartja, hogy a nyugat­német kormány lebecsüli azo­kat a válaszintézkedéseket, amelyeket a Varsói Szerződés helyezett kilátásba, Moszkva Gabonaegyezmény Nyikolaj Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter és John Block amerikai mezőgaz­dasági miniszter csütörtökön Moszkvában aláírta a két or­szág közötti — a múlt hónap­ban Becsben kidolgozott — új, öt évre szóló gabonaegyez­ményt. Gejdar Alijev, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa elnökének első helyettese is fogadta az ame­rikai kormányküldöttséget. A görög javaslatra kiutasító belga válasz A belga kormány vélemé­nye szerint az eurorakéták kérdése „katonai és hadászati jellegű biztonsági kérdés, így Pakisztán Felkelésre szébt a Néppárt A legnagyobb pakisztáni po­litikai szervezet, a Pakisztán Néppárt, szerdán Karacsiban kiadott nyilatkozatában felke­lésre szólította fel a lakosságot Ziaul Hak elnök rendszere ellen. A felhívás külön szól a leg­népesebb és a zavargásoktól eddig nem érintett tartomány, Pandzsáb lakosságához, vala­mint a nyolc pártot tömörítő ellenzéki mozgalmon kívüli politikai pártokhoz, sürgetve ezeket, hogy csatlakozzanak a katonai rendszer elleni harc­hoz. Követeli továbbá a pol­gári demokratikus rend hely­reállítását, és felszólítja a dol­gozókat, hogy folytassák és erősítsék harcukat. Pakisztáni hivatalos adatok szerint a katonai rezsim elle­ni tüntetések során augusztus 14. óta 1650 személyt tartóztat­tak le. Az ellenzék tájékozta­tása szerint azonban a való­ságban a letartóztatottak szá­ma legalább kétszer-három- szor nagyobb. nem tartozik az Európai Gaz­dasági Közösség illetékességé­be, és nem alkothatja a Tí­zek között rendszeresen tar­tott külpolitikai egyeztető ta­nácskozások témáját sem”. Ezt a választ — közölte csü­törtökön, a..belga külügjd szó­vivő“- ‘hivatalosan- juttatták el Haralámbopulosz görög kül­ügyminiszter levélben tett ja­vaslatára: halasszák el fél év­vel az eurorakéták telepítését, hogy időt adjanak a genfi szovjet—amerikai tárgyaláso­kon megállapodás elérésére. A nyugat-európai közös­ségben egy ideje vita folyik arról, hogy kiterjesszék-e a külpolitikai egyeztetések té­makörét biztonsági kérdések­re is, hogy a nyugat-európai tagországok adott esetben egyeztetett állásponttal léphes­senek fel a NATO-ban a washingtoni befolyás ellen- súlyozására. ÖT NAP ELTELTÉVEL, a világsajtó és a Fülöp-szigetek politikai életének reagálása nyomán egyre világosabban bontakozik ki az Aquino-gyil­kosság háttere. A polgári el­lenzék nyert egy mártírt, de elvesztette egyetlen vezetőjét, aki talán győzhetett volna a következő választásokon. Miután Aquino, a Fülöp- szigetek politikai életének egy­kori „csodagyereke”, Marcos elnök legfőbb politikai ellen­fele hároméves amerikai száműzetés után idén június­ban bejelentette visszatérését, maga Marcos próbálta lebe­szélni erről. Már régóta biztos értesülése van arról, hogy Aqui­nót országában meg akarják ölni. Hogy kik? Annak az em­bernek a hívei és rokonai, akit ő, Aquino — úgymond — meg­gyilkoltatott. Marcos egy hat évvel ezelőt­ti bírósági ügyre utalt. 1977- ben ugyanis — egyebek közt gyilkosság miatt — halálra ítélték Aquinót, bár az ellen­zéki politikus a végsőkig ta­gadta az ellene felhozott vá­dakat. Az ítéletet végülis nem hajtották végre, sőt, három évvel később Marcos engedé­lyezte, hogy Aquino orvosi ke­zelésre az Egyesült Államok­ba utazzon. Már hosszabb ide­je ott volt, amikor felkereste Imelda Marcos, az elnök fe­lesége. Ő is a hazatérésről akarta lebeszélni, ugyanazzal az indoklással, mint a férje. „Ha mégis hazajönne, letar­tóztatjuk, mert nem akarjuk, hogy a nyakunkba varrják a gyilkosságot” — , mondta az asszony. Aquinónak. Háttér EGY POLITIKAI GYILKOSSÁG Eddig az előzmények, leg­alábbis azok hivatalos válto­zata. Ha az ügy egyelőre za­varos is, jóval világosabbak azok az okok, amelyek az el­nöki ambíciókat tápláló Aqui­nót hazatérésre késztették. A Fülöp-szigetek belső hely­zete — és ezzel Marcos elnök pozíciója — az elmúlt évek­ben bizonytalanabbá vált. „Marcos Achilles-sarka a gaz­daság” — mondta még az Egyesült Államokban Aquinó. Szavai egybecsengenek annak az amerikai tanácsadó cso­portnak a véleményével, amely az év első felében a nyugati bankok számára készített szakértői vélemény formájá­ban rendkívül sötét képet fes­tett a szigetország gazdasági helyzetéről. A csoport nem ta­nácsolta a bankoknak, hogy további hiteleket nyújtsanak, mivel — mint írták — a tűr­hetetlen nagyságú külföldi adóteher és a kedvezőtlen nyersanyagárak néhány éven belül feltétlenül arra fogják kényszeríteni Manilát, hogy a visszafizetések átütemezését kérje. Várhatóan fokozódni fog az Infláció, a munkanélkü­liség, valamint a már eddig is elképzelhetetlen mértékű (és a kormányzati körökig nyúló) korrupció — jósolták a szak­értők. MINDENESETRE már az eddigi nehézségek is elegen­dőek voltak ahhoz, hogy új tá­pot adjanak az elsősorban Mindanao szigetén működő gerillamozgalmaknak. Átme­neti visszahúzódás után a múlt évben fokozta akcióit a Moro Nemzeti Felszabadítási Front, amely a muzulmán kisebbség­hez tartozó szeparatisták szer­vezete, és a szélsőbaloldali irányzatú Űj Népi Hadsereg. Ezzel párhuzamosan aktivizá­lódott a városokban működő legális polgári, illetve radiká­lis ellenzék. Az ügyes taktikus hírében álló Marcos felváltva nyúlt a megtorlás és az engedmények eszközéhez. Megszüntette a ko­rábban érvényben volt hadi­állapotot —, de törvényt fo­gadtatott el arról, hogy bíró­sági ítélet nélkül is bárki, bár­mennyi időre őrizetbe vehető. Ezen a törvényen azután az ellenzék — elsősorban a nagy­hatalmú katolikus egyház — nyomására később valamelyest enyhített. Idén májusban vi­szont elnöki rendelettel lehe­tővé tette, hogy a bíróságok halálbüntetést is kiszabjanak a kormányellenes propaganda terjesztőire, illetve a tünteté­sek résztvevőire. Marcos egy darabig tűrte, sőt szinte bátorította, hogy a városi ellenzék megmozdulá­sokkal tiltakozzon az ország területén levő amerikai tá­maszpontok ellen: erre hivat­kozva ugyanis a nyár elején aláírt űj szerződésben maga­sabbra „srófolhatta” a Wa­shingtontól kapott bérleti di­jat. Ügy tűnik azonban, hogy ezzel olyan szellemet engedett ki a palackból, amelyet már nem képes visszazárni. Az egyébként megosztott ellenzék úgyanis túlnyomórészt egysé­gesen ellenzi a támaszpontok fenntartását. Benigno Aquino, a volt sze­nátor és tartományi főnök — bár Marcos korábban ezzel vá­dolta —, sohasem tartozott az ellenzék radikális szárnyához. Újságírók kérdésére válaszol­va keresztényszocialistáhak vallotta magát, és tagadta, hogy valaha is együttműködött volna a gerillákkal. Ezek és a városi radikális ellenzék szá­mára éppen ezért túlságosan is mérsékeltnek, Amerika-barát- nak számított. Egy régi kom­mentár „a Fülöp-szigetek Kennedyjének” nevezte (nem sejtve, hogy ez az elnevezés nem a politikus pályafutásá­ban, hanem halálában jelöl majd végső hasonlatosságot). Aquinót politikai arculata a Fülöp-szigetek burzsoáziájá­nak és amerikai szövetsége­seinek szemében alkalmassá tette volna arra, hogy felvált­sa Marcost, ha az elnök az im­már 18 éves országlásban po­litikailag túlságosan „elhasz­nálódott” volna. AZ ELLENZÉKI politikus megérezte a lehetőséget, de nem engedték meg neki, hogy... éljen vele. K. F.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents