Pest Megyei Hírlap, 1983. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-25 / 200. szám

ŐRI mao A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 200„SZÁM 1983. AUGUSZTUS 25., CSÜTÖRTÖK r r Árulja a kistermelő is Sürgetik, segítik a változást A tanácsoknak is kiemelt fel­adatuk, hogy nagyobb figyel­met fordítsanak a lakosság áruellátásának kielégítésére, a szolgáltatások iavítására, ha szükséges, a magánkisipar illetve kereskedelem bővíté­sének szorgalmazásával. Leg­utóbb az üllői tanácsülésen tárgyalták meg a nagyközség kereskedelmi ellátásának, a helyi szolgáltatásnak helyze­tét. Közös ellenőrzés A legnagyobb, legkorsze­rűbb kereskedelmi egység Ül­lőn a Cegléd és Környéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat ABC-áruháza. Je­lentős a szerepe az ellá­tásban, szinte az egész köz­ség területéről vonzza a vá­sárlókat. A kis ABC-bolttá átalakított „hatház” ugyan­csak jókora községrészt lát el élelmiszerrel, húsfélével. A hálózatfejlesztés után három önállóan üzemelő, húsbolt és két vegyes profilú üzlet is ér­tékesít húst, s belépett az úgynevezett 906-os egység is, amely — kibővítve — szintén bevásárlási központként funk­cionál. A lakosság jogos igé­nyeit ismerve a nagyközségi tanács vb megjelölte azokat a fehér foltokat is — a vasúton túli települést, a „Kuckó” környékét például — ahol a gazdasági nehézségek ellené* re is megteremthetők lenné­nek a . kereskedelmi ellátás jobb feltételei, a meglévő egy­ségek bővítésével. A vb az áfész-nek már jelezte' is aján­latait, a támogatás, a segítség ígéretével. A nyári hónapokban a he­lyi pártfórumokon s a tanács végrehajtó bizottsági ülésein is szerepeltek napirenden a lakossági ellátást, szolgáltatást érintő, a háztáji és kisegítő gazdaságok tevékenységének elősegítését célzó napirendek. A jelentések előkészítését vizsgálatok, ellenőrzések előz­ték meg, melyeken részt vett a településfejlesztési termelés- ellátási bizottság, s az áfész ellenőrzési osztálya is. Cukrász és pék is Tizenhárom élelmiszerüzlet­ben, zöldség-gyümölcs boltban, vendéglátóegységben jártak, s minden olyan kérdésre vá­laszt kerestek, melyek a vá­sárlókat nap mint nap közel­ről érintik. Megállapíthatták egyebek között, hogy a hús- készítményekből az ellátás nem folyamatos, egyes áruk RB A pálya széléről Eredményekről és gólokról Megérdemelt hazai siker MNK-mérkőzések: A-cso­port: Monor—Nyáregyháza 3-0 (1-0), Monor, 200 néző, vezette: Ágoston. Az első játékrészben a ha­zaiak irányították a játékot, de sokszor fennakadtak a ven­dégek lescsapdájában. A ven­dégvédelem mindössze egyszer hagyott ki a 33. percben, ami- után Parág vezetést szerzett. Fordulás után egyre nagyobb fölénybe kerültek a hazaiak, s ez helyzetekben és gólokban egyaránt megmutatkozott. A 66. percben Liszkai, majd a 75. percben Gáspár volt eredmé­nyes. De ezen felül a hazaiak ebben az időszakban Liszkai „vezérletével” legalább öt holtbiztos ziccert hagytak ki. Jó iramú, küzdelmes mérkőzé­sen megérdemelt a hazaiak si­kere. Jók: László, Kécskei, Jará- bik, Gáspár, illetve Albert és Gajdos. B-csoportban: Dánszentmiklós—Kocsér 3-0 (játék nélkül). A kocséri csapat nem jelent meg a mérkőzés időpontjában a találkozó színhelyén. Az MNK járási küzdelemsoro­zatának végeredménye: A-csoport: 1. Péteri 4 2 1 1 6- 5 5 2. Monor 4 2 — 2 7- 5 4 3. Ny.e.háza 4 1 1 2 4- 7 3 B-csoport: 1. Törtei 4 2 2 — 11- 4 6 2. D.szt.miklós 4 1 2 1 8- 7 4 3. Kocsér 4 1 — 3 5-13 2 Az első helyezettek jutottak to­vább. ★ Barátságos mérkőzésen Pi­lis—Üllő 2-2. Pilis, 200 néző, vezette: Szuda. Közepes iramú találkozón a vendégek valamivel közelebb álltak a győzelemhez, a dön­tetlen a hazaiak számára hí­zelgő. •k Megkezdődött a küzdelem a megyei I. osztályban. Csapa­taink közül a Sülysáp remek játékkal és Béres góljaival 5-1 arányban legyőzte az egy­kor szebb napokat is látott ÉGSZÖV gárdáját, míg a ve- csésiek idegenben szenvedtek vereséget az erre az idényre remekül megerősített Soroksár gárdájától. Kucsera József Labdacsata U'zt a csatát nem ping- pongütővel játszották a játékosok, a puszta kéz, a jó mozgás biztosította a sikeres szereplést. Monoron, a Forrás Áru­ház megnyitóján mókás já­tékkal kedveskedtek a rek­lám-szakemberek a mono- riaknak. A kétfedelű repü­lőgép sok száz szempártól kísérve zúdította óriás hó- pehelyként az ezernyi kau- csuklabdát. Már berregve eltűnt, ami­kor javában zajlott az ügyességi verseny. Megállt az úton a gépjárműforga­lom. Tekintélyes felnőttek kapkodták a fürgébb gye­rekek kezéből a labdákat. Kocsiajtók csapódtak, fe­jek koccantak össze, s nem volt szégyen autó alá és csatornába mászni egy-egy elrejtőzött labdáért. A fő­díj az utalványok beváltá­sának napjáig nem került elő. 1/ érdés, mit érez majd, aki esetleg egy hét múlva találja meg a leg­magasabb összegű vásárlá­si utalványt, netán egy bo­kor alatt —. de az már csak emléknek lesz jó? F. G. szavatosságát illetően is talál­tak hiányosságokat. Hiányos az árukínálat zöld­ségből, gyümölcsből, a háztáji és kisegítő gazdaságok tevé­kenységét vizsgálva a tanács vb úgy döntött: a zöldség- és gyümölcsellátáson feltétlenül változtatni kell, ezért a kis­termelők részére alkalmi el­árusítóhelyeket biztosít a község különböző, központi területein: a Vörös Hadsereg úti parkoló mellett, a Malom utcai piac helyén, a Gyöngy­virág téren és az állomás előtti területen, a Hunyadi ut­cában. A kistermelőket érte­sítették a lehetőségekről, s felkérték a Ferihegy Tsz ve­zetőségét is, hogy árulja zöld­ségféléit Üllőn. Fokozott és folyamatos vizsgálatokkal kí­vánják ellenőrizni, hogyan változik a helyzet. Üllőn is örömmel üdvözölték a monori Forrás Áruház át­adását, hiszen az új létesít­ményt könnyebb és olcsó'-''' felkeresni, mint a főváros üz­leteit. Segíti az üllői kereskedel­mi ellátást a vecsési ruházati szövetkezet helyi ruházati és divatáru-kereskedése, a har- tai Új Élet Tsz élőbaromfit ér­tékesítő telepe, a vasadi szak- szövetkezet termény- és táp­értékesítő telepe, s számos magánkereskedelmi- egység. Üj abban cukrászat és pékség is beléoett az utóbbiak sorába — a lakosság nagy örömére és megelégedésére. A kereskedelem másik ágá­ban, a vendéglátásban is min­den működő egységet ellen­őriztek a közelmúltban Üllőn. Jó áruellátást, kulturált ki­szolgálást találtak mindenütt. A próbavásárlások ke’lemet- len meglepetéssel is szolgál­tak: két egységben hamis mé­rést fedeztek fel. Foghíjas szakmák A kisipari szakmák növe­kedése is érezhető Üllőn, de tovább szorgalmazzák a háló­zat bővítését, különösen a még mindig „foghíjas” építő­ipari szakmákban. K. Zs. lövőre lesz tíz éve Az egész család szolgálatában Növekednek az igények, de szaporodnak a szolgáltatások is. Hogy ez mennyire így van, annak Burján István, a mono­ri Családi Iroda — vagy aho­gyan még sokan ismerik: a Társadalmi Ünnepeket és Szertartásokat Szervező Iroda — vezetője a megmondhatója. ' — Amíg régebben — ides­tova tíz éve — csak esküvők, névadók, temetések szervezé. sével kezdtünk, addig újabban már házassági évfordulók megrendezését is kérik tőlünk és egyre nagyobb sikere van a házi Télapónknak. Igaz, ez utóbbinál volt egy év kimara­dás és előtte is inkább intéz­mények: az állami gazdaság, az egészségügyiek, a tanácsiak igényelték, de két éve akkora ajándékhalmaz kerekedett a szülők csomagjaiból is, hogy szinte be sem fértünk az iro­dába. A névváltoztatást is ez tet­te talán szükségessé: ezek az események sokkal inkább kö- zelállnak magához a család­hoz, még akkor is, ha például vállalati névadóról van szó. Ezek száma egyébként — na­gyon érdekes — csökkent az utóbbi időben, ezzel szemben nőtt a bensőséges kis családi .névadóké, ahol csak az isme­rős, baráti arcokat látva job­ban érzi magát mindenki. — Nem csökkent a népsze­rűségünk az ifjú házasulandók körében sem: a tanácsi beje­lentés után szívesen keresik fel irodánkat és 99 százalékuk kér is valamilyen szolgálta­tást: emléklapot, pezsgőt, em­lékpoharat, meghívót rendel­nek vagy riportfotózást. Kö­szöntővirággal, sőt menyasszo­nyi csokorral is szolgálhatunk, amit színes diáról, fényképről tudnak kiválasztani az ügyfe­lek. Mivel itt vidéken nagy di­vat még a sátoros lakodalom, úgy gondoltuk: az a legjobb ha edényekét, evőeszközöket is tudunk kölcsönözni a teljesség kedvéért. — Az eddigi legnagyobb'si­kereik? — Mint mondtam már: a Télapónak is nagy sikere volt. Ezen kívül óriási eredmény­nek könyvelhető el részünk­ről, hogy egyre több család kötődik hozzánk. Volt például egy olyan eset, hogy a -tusotok esküvőjét mi rendeztük meg éppen az iroda beindulása ide­jén — oda már mentünk visz- sza névadót tartani, a nagy­szülők 60 éves házassági év­fordulóját is mi rendeztük, és Három műszakban sütnek Monoron működik a Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat egyik cukrászüzeme. Ötven dolgozójuk három műszakban készíti a finomabbnál finomabb süteményeket. Csak islerből és linzerből naponta kétezer darabot sütnek. Pallaga Pálné lek­várral tölti meg a tepsire rakott süteményt. Hancsovszki János felvétele most sajnos, temetést szerve­zünk. Ezzel is kapcsolatos: tavaly először az egyházi szertartá­sok mellett mi is tartottunk halottak napi megemlékezést, amelynek igen kedvező vissz­hangja volt, így az idén is sor fog kerülni rá. Ez azért is je- . lentős, mert az 1974-es kez­déskor igényelt 5 százalékról a múlt év adatai szerint 25 százalékra .nőtt a társadalmi temetések száma. — Persze nemcsak Monorra hívnak bennünket, hanem a járás összes településére. Gyomron például minden hé­ten szerepelünk, járáson kívül pedig voltunk már Dabason, Pécelen, Isaszegen. — A sikerek mellett termé­szetesen kudarcok is érnek bennünket. Még a leggondo­sabb előkészítés során is, ami­kor latba vetünk minden elő­re ki nem számítható nehéz­séget is — még akkor is fel tudják borítani a terveinket. Volt rá eset, hogy két község­ben egy óra eltéréssel adtunk műsort esküvőn. Mivel az el­ső helyen negyedórás késéssel érkezett az ifjú pár, és az anyakönyvvezető is későn kez­dett adminisztrálni — így még gyorshajtással sem tudtunk volna odaérni a másik helyre. Így persze a laikusok min­ket hibáztatnak, ami — mi ta­gadás — rossz fényt vet ránk, de hát tulajdonképpen nem is tehetünk róla. Egy kocsival szinte lehetetlen áthidalni az ilyen távolsági problémákat, csak próbálkozni tudunk vele. De ha a hét vége nagyon zsú­folt, akkor szerencsére szíve­sen segít a fotósunk, vagy a szavalónk és saját kocsijukkal társadalmi munkában elfuva­rozzák, ami szükséges. — Mindezek ellenére azért munkatársaimmal igyekszünk mindent a legjobban megvaló­sítani és falusi viszonyok kö­zött, úgy érzem, nagy hala­dást értünk el. Természetesen más irodákkal is tartjuk a kapcsolatot — az országban egyébként 120 ilyen van — és- 3—5 évenként összejövünk egy - általános tapasztalatcserére, megbeszélésre. Mindig részt veszünk a Népművelési Inté­zet továbbképző tanfolyamain is, jómagam pedig tagja va­gyok a Társadalmi Szertartá­sok Országos Tanácsadó Tes­tületének, így módunk nyílik arra, hogy minden friss infor­mációt minél hamarabb fel­használhassunk a munkánk­ban. Nagy Mária Közlemény A Gyomról Nagyközségi Ta­nács végrehajtó bizottságának titkárától kaptuk a tájékozta­tást, hogy augusztus 8-tól élet­be lépett a tanács 1/1983-as számú rendelete, amelyben az állattartást szabályozzák. fiira két keréken Hazatérés csengőkoncerttel Utolsó alkalommal jelentke­zünk, hogy a hátunk mögött hagyott három nap esemé­nyeiről beszámoljunk. Szer­dán még kihasználtuk a me­leg napsütést és utoljára strandoltunk egy jót az abali- geti tónál. Monor határától lelkes csen­gőkoncerttel üdvözöltünk min­denkit, s így értünk be há­romnegyed ötkor az azóta megnyílt Forrás Áruház mel­lé, a pártbizottság elé, ahon­nan tizenkét nappal ezelőtt út­nak indultunk. Néhányan annyira beleme­legedtek a lubickolásba, já­tékba, ugrándozásba, hogy még egy pár edzőcipőt is megúsztattak a tó vizében. Délután búcsúzóul újra beba­rangoltuk a barlang zegzugos és néhol kissé veszélyesen ka­nyargó járatait, búcsút vet­tünk Hófehérkétől, a hét tör­pétől, a többi érdekes képződ­ménytől és a sok megmászott lépcsőtől. A nap további része jórészt készülődéssel, csoma­golással telt el: mindent igye­keztünk összerámolni, hogy reggelre már csak a sátorbon­tás maradjon. Ügy terveztük, hogy a másnap reggel 6.02-kor induló vonattal elmegyünk Pusztaszabolcsig, s onnét egye­nesen hazatekerünk. Már körülbelül két órája vá­rakoztunk tétlenül és tehetet­lenül a kihalt állomás délelőt­ti forróságában, mikor isme­rősöket fedeztünk fel: D önci bácsi, Gyöngyi néni és a gye­rekek, Gyöngyi és Attila va­lahogy megneszelték, hogy még mindig Abaligeten va­gyunk, s kijöttek az állomás­ra, hogy meghívjanak egy utolsó ebédre. Ez a vendégsze­retet végre feloldotta az előb­bi kínos perceket, s olyan jó kedvvel mentünk vissza a tá­borba, mintha hazamennénk. A gőzölgő paprikás krumpli fe­lett elmerengtünk még az együtt töltött napokon, közös vacsorákon, pásztortüzeken, esti beszélgetéseken, s ebéd után még nehezebb volt a bú­csúzás, mint hajnalban. A se­gítőkészség általában egész utunkra jellemző volt, ennyi önzetlen szeretetet viszont senkitől sem kaptunk, mint tőlük. Este fél hétre érkeztünk meg Pusztaszabolcsra, ahol újabb meglepetés fogadott az állomáson: az adonyi rév, ahol érkezni szándékoztunk, állító­lag nem létezik. Kissé letörve, de elindultunk, s mikor Adony határában érdeklődtünk, ki­derült, mégsem kell Dunaújvá­rosig lekarikáznunk, a térkép jelzése nem téves, nyolckor in­dul az utolsó komp. Azonban úgy látszik, szeszélyes Fortu­nánk mai napra mást terve­zet, az átkelés előtt két kilo­méterrel a tanár bácsinak de­fektes lett a hátsó kereke. Örömujjongás helyett lemon­dóan táboroztunk le a falu határában, s korgó gyomorral, ásítozó tarisznyákkal azon töp­rengtünk, mit is vacsorázunk ma. Az örök női lelemény mentett meg bennünket az éh­haláltól: Gabi és Ildi össze­szedték aznapi vacsoránkat A másnap, túránk utolsó napja az ellenséges kerékpár megjavításával kezdődött. Dél­előtt 11-kor keltünk át a Du­nán, s a Monorig előttünk ál­ló 68 kilométert szinte megál­lás nélkül tettük meg. Üllőn, egy nagyszerű fagyi mellett búcsúztunk el egymástól, majd az üllői három társunk nélkül indultunk hazafelé. Reméljük, a jövőben foly­tatjuk még országmegismerő túráink sorát, már jövőre Van is tervünk: egy kelet-magyar­országi körút, amelynek során Debrecentől Gyulán át Sze­gedig sok-sok szép várost sze­retnénk útba ejteni. A terve­zett táv a mostani háromszáz­nak a kétszerese lenne ugyan, de nem félünk tőle, nincs miért. Ügy érezzük, ez­zel a pécsi túrával átestünk szerencsésen a tűzkeresztsé­gen, s talán így a most elsa­játított, megélt tapasztalatok segítségével az már sokkal kevesebb, kisebb-nagyobb meglepetéssel szolgál majd. Köszönjük végezetül mind­azoknak a segítségét, akik le­hetővé tették, hogy ezt az utat végigjárhassuk, s hogy az ál­talános iskolánk utolsó vaká­ciója ilyen boldogan elraktá­rozott emlékkel vált soha el nem felejthetővé számunkra. A túracsapat tagjai ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents