Pest Megyei Hírlap, 1983. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-20 / 197. szám
1883. augusztus 20., szombat PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN A nemzetiségi kongresszusok előtt A közösség szálai fűznek össze A nemzetiségi politika eredményeinek, további tennivalóinak számbavételére a nemzetiségi szövetségek őszszel esedékes kongresszusain kerül sor. A hazánkban élő nemzetiségek helyzetéről szólva fontos annak értekelése, hogy a lenini nemzetiségpolitikai elvekre épülve hogyan valósul meg az itt élő horvatok. németek, románok, szerbek, szlovákok és szlovének egyenjogúsága. Tei-mé- szetesen az is kérdés, hogy a lehetőségekkel élve ők maguk hogyan őrzik meg sajátosságaikat nyelvüket, kultúrájukat. (A magyarországi nemzetiségek sajátossága, hogy viszonylag kis létszámúak — a lakosság mintegy 3—3,5 százaléka tekinthető nemzetiséginek.) A politikai, gazdasági és társadalmi érdekek azonossága köti össze a magyarokat és a nemzetiségieket. Azt valljuk, hogy a bevált nemzetiségi politika érvényesítése ugyanúgy nélkülözhetetlen feltétele az ország kiegyensúlyozott belső szilárdságának, mint a népek barátságának. A nemzetiségiek hazájuknak vallják Magyarországot, amelyhez több évszázad alatt kialakult szoros kapoccsal kötődnek, hozzájárulva anyagi és szellemi gazdagításához. Ugyanakkor anyanyelvűk, kultúrájuk olyan értékek hordozója, amely hazánk kultúráját is gazdagítja. Természetesnek tartjuk és elősegítjük a nemzetiségek kapcsolatait anyanemzetükkel, igényeljük az érintett országok — a német nemzetiség esetében a Német Demokratikus Köztársaság — segítségét művelődési ellátottságuk színvonalasabb megvalósításában. A nemzetiségiek országainkat, népeinket összekötő küldetésének nagy jelentőséget tulajdonítunk. A Magyar Népköztársaságban az alkotmány rögzíti az állampolgári és kollektív nemzetiségi jogokat.“Í2zek nemcsak dekoratív jellegűek, hanem biztosítékokat is nyújtanak érvényesítésükhöz. Ezen túl számos magasabb szintű jogszabály szavatolja a nemzetiségek jogegyenlőségének szabad érvényesülését. Így említhető a tanács-, az oktatási, a közművelődési törvény, a polgári és a büntető- törvénykönyv. A jogi lehetőségek biztosításán túl garantálni kell a feltételeket, hogy a jog adta keretek és lehetőségek a mindennapok során érvényesüljenek. Elmondható a nemzetiségi feladatokról, hogy hosszú távú, folyamatos politikai munkának tekintjük, amelynek során egyre több mód nyílik és egyre több eszköz áll rendelkezésre a nemzetiségi lakosságnak nemzetiségi létük vállalásához. Változatlanul érvényes pártunknak az a korábbi álláspontja, amely szerint a nemzeti és nemzetiségi problémákat helyesen és tartósan csak a szocializmus képes megoldani. Történelmi tapasztalatok alapján mondhatjuk, hogy a jogokkal élni, az ehhez szükséges feltételeket megteremteni cs’ak demokratikus társadalomban lehet. Éppen ezért a nemzetiség- politikai elvek gyakorlata elválaszthatatlan a társadalom demokratizmusától, a szocialista demokrácia fejlődésétől. A magyarországi délszlávok, németek, románok és szlovákok képviselete megfelelő a párt-, a tanácsi, a népfronttestülétekben, az országgyűlésben. A. nemzetiségpolitika területi helyi érvényesítésének fontos fórumává váltak a nemzetiségi bizottságok. 1973—79-ben valameny- nyi nemzetiséglakta megyében megalakultak és működnek a tanácsok, illetve a népfrontbizottságok mellett e testületek, amelyek munkájában természetesen részt vesznek az ott élő nemzetiségek is. A/ ail) anyeiv ápolása és használata során megkülönböztetett jelentősége van a család inspiráló szerepének. E téren végzett felvilágosító munkában igen sokat tehetnek a pedagógusok, a nemzetiségi szövetségek aktivistái is. A nemzetiségi oktatás és közművelődés a nemzetiségek életében meghatározó jelentőséggel bír. Az oktatás fejlesztésére a Művelődési Minisztérium a tanácsokkal és a nemzetiségi szövetségekkel együtt kidolgozta hosszabb távú elképzeléseit. Ezek megvalósítása folyamatosan történik. A nemzetiségi oktatás szükségleteinek kielégítéséről olyan iskolarendszer gondoskodik, amely óvodai-általános iskolaiközépiskolai oktatásból, valamint egyetemi és főiskolai pedagógusképzésből áll. öt év óta e területen a jelentős erőfeszítések eredményeként 320 óvoda, általános iskola és gimnázium helyett ma 537-ben van nemzetiségi anyanyelvi oktatás. A tanulólétszám ez idő alatt megháromszorozódott, 51 ezer főre emelkedett. A nemzetiségek körében is a nevelés, az oktatás alapvetően fontos szerepe miatt sok szó esik a jelenlegi helyzetről, arról, hogy összefogással hogyan lehet színvonalasabban, jobban végezni ezt a munkát. Ezek a töprengések reális alapokon nyugvó szükségleteket fogalmaznak meg. örvendetes hogy mind a négy szövetség munkájának középpontjában a nemzetiségi oktatás jobbítása áll. Az érdekek azonossága alapján kirajzolódott az a kép, amely szerint a hazai nemzetiségiek sajátosságait figyelembe véve az anyanyelvet és a magyarul egyaránt tanító iskolákat kell a fejlesztéskor előnybe részesíteni. A hazai felsőoktatás a nemzetiségi óvónő-, tanító- és tanárképzést jól kiegészíti. A szomszédos szocialista országokban és a Német Demokratikus Köztársaságban levő ösztöndíjas pedagógusképzés az érintett baráti államokban ez a lehetőség az utóbbi években más szakterületekkel is bővült. A közművelődési tevékenységben az anyanyelv művelése a legfontosabb feladat. A tágabb keretek és lehetőségek igazolják, hogy a nemzetiségi közművelődés tárháza az utóbbi időszakban tovább gazdagodott. A nyelvművelő klubok, az anyanyelvű ismeretterjesztés, az olvasótáborok új módszereket és formákat hoztak létre a nemzetiségek kulturális tevékenységében. A hagyományőrzést. az amatőrmozgalom aktív jelenléte, a gyarapodó gyűjte- ményű tájházak múzeumok biztosítják. örvendetes, hogy a fiatalok szívesen kapcsolódnak be ezekbe a közösségekbe. vesznek részt a szellemi, tárgyi emlékek gyűjtésében, feldolgozásában és bemutatásában. Jelentős mértékben fejlődött a könyvtárak, könyvesboltok kínálata, bár a tényleges igényektől, olykor a lehetőségektől elmarad. A nemzetiségi nyelvű irodalom kibontakozása, a tervszerű könyvkiadás segítségével már figyelemre méltó eredményeket mutat. A művelődési feladatok megvalósításában az eddigieknél jobban szükséges építeni a számában is növekvő nemzetiségi értelmiségre. Szerepük igen fontos és nélkülözhetetlen a nemzetiségiek' körében. Ha aZ elmúlt fél évtized eredményeit és teendőit összegezzük a nemzetiségpolitikában. akkor jelentős fejlődésről adhatunk számot a nemzetiségi tömegtájékoztatásban. 1978 óta valamennyi nemzetiségi lap hetilappá vált. A terjesztés javítására történt erőfeszítések tapasztalatai kedvezőek, de a nemzetiségi szövetségek aktivistáinak jelzései szerint további teendők vannak még. A rádió valamennyi nemzetiség nyelvén sugároz műsort; így Pécsett szer’o- horvát és német, Miskolcon szlovák, Szolnokon román, Győrben szlovén és német nyelvű műsor szerkesztését végzik. A rádióadások vételi lehetősége műszaki okok miatt egyes nemzetiséglakta településeken nem megfelelő. A pécsi televiziós stúdióban készül ä szerb-horvát és német nyelvű műsor. Szegeden a román nyelvű adás mellett szeptemberben először jelentkezik a szlovák nyelvű televíziós műsor. Ezzel teljessé válik az anyanyelvű tájékoztatás korábban elhatározott és tervezett rendszere. Az elkövetkezendő időszakban a műszaki feltételek bővülésével, továbbfejlesztésével remélhetőleg mód nyílik a vételi lehetőségek javítására, a műsoridő növelésére. A kétnyelvűség megnyilvánulásának egyik fontos formája a két é?s több nyelvű helységnévtáblák folyamatos elhelyezése. 1979 óta már több mint 170 településen tettek ki kétnyelvű helységnévtáblákat. Az intézkedés hatása kedvező, a nemzetiségek megelégedettséggel, a magyarok megértéssel, a külföldiek elismeréssel nyilatkoztak erről a lépésről. Indokolt tovább folytatni ezt a munkát az intézmények, üzletek körében. Gyakoribb lett az utcák, terek, intézmények elnevezése kiemelkedő nemzetiségi személyekről. A nemzetiségi szövetségek a nemzetiségiek alkotmányos jogait és kollektív érdekeit képviselő országos hatáskörű társadalmi szervek. A magyarországi nemzetiségi szövetségek olyan demokratikus társadalmi szervezetek, amelyeknek széles körű lehetőségük van sajátos feladataik megvalósítására. Tevékenységüket a Hazafias Népfront keretében, az állami és társadalmi szervekkel együttműködve fejtik ki. A szövetségek joga és kötelezettsége, hogy a nemzetiségeket érintő kérdésekben kezdeményezzenek, véleményt nyilvánítsanak, ezt a párt-, állami és a partnerszervek el is várják. A tapasztalatok szerint eredményesen működnek, felelősséggel képviselik nemzetiségük sajátos érdekeit, közvetítik igényeit. Együttműködésük a pártszervekkel, tanácsokkal, a népfronttal eredményes. Tömegkapcsolatuk, belső demokráciájuk a legutóbbi kongresszus óta tovább fejlődött. A szövetségek segítséget nyújtanak a nemzetiségi álampolgároknak az alkotmányban biztosított jogok gyakorlásához. Kezdeményezően lépnek fel a nemzetiségi oktatás, a közművelődés feladatainak megoldásában. Jelentős figyelmet fordítanak a közös haza, a szocialista Magyarország iránti szeretet elmélyítésére, ápolják és fejlesztik nemzetiségük anyanemzetével a barátságot, a kulturális együttműködést. Hagyománnyá vált, hogy a helyi szervekkel együtt nemzetiségi találkozókat, nápokat is kezdeményeznek és rendeznek. A legjobb együtteseket a nemzetiséglakta településeken bemutató körutak keretében léptetik fel. A szövetségek ez év végén, november-december hónapban tartják kongresszusaikat, melyek társadalmi életünknek fontos eseményei lesznek. A kongresszusok jó alkalmat adnak a hazánkban élő nemzetiségek helyzetének, a nemzetiségi politika érvényesülésének összegezésére. A kongresszusok feladata lesz. hogy meghatározzák azokat a teendőket, amelyekkel a nemzetiségi dolgozókat még jobban bevonhatják az ország előtt álló célok megoldásába, a szövetségek munkájába. Kívánatos, hogy a kongresszusi ajánlások a már meglevő lehetőségek jobb kihasználására ösztönözzék a nemzetiségi lakosságot. Ugyanakkor törekedjenek a reális alapokra épülő újabb igények megfogalmazására. Az őszi kongresszusokat megelőzően helyi küldöttgyűléseken értékelik a nemzetiségiek helyzetét, s megválasztják a küldötteket / A lenini nemzetiségi politika következetes alkalmazásával elértük, hogy a szocialista Magyarországon a nemzetiségekkel kapcsolatban megoldatlan alapkérdések nincsenek. Az eddig felmutatható eredmények további cselekvésre kell hogy ösztönözzenek az elkövetkezendő évek feladatainak folyamatos, színvonalas megoldásában. FODOR PÉTER, az MSZMP KB munkatársa Niké Marosits István műve Társadalmi tudat, műveltség, minőség Beszélgetés Röpeczi Béla művelődési miniszterrel Az idei könyvhét égjük nagy érdeklődést kiváltó műve volt Köpeczi Béla tanulmánykötete Műveltség és minőség címmel. A benne megjelent írások valamennyijének közös alapgondolata, mondhatni nézőpontja, hogy napjaink, a nyolcvanas évek társadalmi valóságából, valamint a társadalom és az egyén érdekeiből vezeti le elemzéseit, következtetéseit. Összecsengenek ezek a gondolatok azzal a társadalmi felismeréssel, hogy korunkban mind nagyobb jelentőségű a tudati szféra és az intenzív fejlesztés szakaszában előtérbe kerülnek a szellemi tartalékok. A kötet szerzője — mint ismeretes — nemcsak a tudomány művelője, akadémikus, hanem hazánk művelődési minisztere is. Ezért e gondolatok kapcsán a miniszterhez fordultunk azzal a kérdéssel: miként tudatosítja a politika, ezen belül a művelődési kormányzat az előbbiekben vázolt igényt, vagyis hogyan igyekszik elősegíteni az új cél- és értékrendszer kidolgozását? — A nyolcvanas évek legfontosabb jellemzője — mondotta a miniszter — a valóságból táplálkozó politikai realizmus, ami nemcsak az objektív feltételek számbavételét jelenti. Életünk minden területén a gazdasági, a társadalmi, a politikai életben és a kultúra szférájában is előtérbe kerülnek a tudati elemek vagy más szóval jelentős szerepet kap az emberi tényező. Ahhoz, hogy mind- annyiunk hasznára értékesíteni lehessen, „művelni” kell ezt a tényezőt Általános és szakmai műveltségét gyarapítani, mindenkinek — nem csupán szűk körű elitnek —, mindennapi tartalmas kultúrát adni. Segíteni abban, hogy az igazi értékek előtérbe kerüljenek, meghatározóvá váljanak és serkentőleg hassanak. Hiszem, hogy minden emberben szunnyadnak igazi értékek, s ezeknek felismerésében, kibontakoztatásában sok még a tartalék. A művelődéspolitika feladata és felelőssége, hogy a társadalmi tudat változásait ne automatizmusok mozgassák, hanem a gazdasági és társadalmi folyamatok tükröződéséként az érdekkonfliktusok előtérbe kerülésével a tudatosság igénye alakítsa, segítse az új egységes tendenciák kibontakozását. Arra is oda kellett figyelnünk, hogy a feltételek javulása, az élet- színvonal tömeges emelkedése nem feltétlenül vezetett humánusabb életmódhoz, igényesebb és tartalmasabb emberi viszonyokhoz, új, minőségileg magasabb szintű értékrendhez. Ahogy a gazdasági építőmunkában mindinkább felkészült szakemberekre van szükség, a társadalom más szféráiban sem hanyagolható el. hogy ezek az emberek miként tudják a szocialista demokrácia lehetőségeit érvényesíteni!,'; hogyan képesek a javuló körülmények között eligazodni, milyen értékrend szerint és hogyan élnek. Miként képesek társadalmi keretek között, de a szűkebb környezetben is — munkahely. család stb. — az önmegvalósításra, azaz a közösség és az egyén közös érdekei szerinti személyiségformálásra A kultúra nem pusztán ismeretek tömege, sokkal inkább az eszmei, erkölcsi, magatartásbeli értékrend, s ennek beépítése az életmódba. Olyan kultúra semmit sem ér. amely leckeként tudja csupán a kívánalmakat. s hiányzik ezek személyes asszimilációja. Ezen az alapon kell és érdemes napjainkban aktív művelődés- politikát folytatni. O Már ezeken a gondolatokon la végigvonult a művelődés és kultúra tömegességének és minőségi színvonalának kettőssége. A minisztérium utóbbi időben ismertté vált döntései is azt igazolják, hogy mind nagyobb erőfeszítéseket tesznek az oktatás és a Közművelődés alapellátásának gyarapítására, a feltételek megteremtésére, ugyanakkor több jel arra Is mutat, hogy nem hanyagolják el a minőség egyre klhivőbb Igényeit sem. A XX. század nagy problémája és ellentmondása, hogy megkezdődött a tömegek kulturális felemelkedése. Világszerte alapvető célkitűzés a többség művelődésének elősegítése, a különböző társadalmak anyagi és szemléleti keretei között.. Az első gond akkor merül föl, amikor felteszik a kérdést: gazdasági eszközeink, anyagi lehetőségeink biztosiiják-e a tömegkultúrának igényelt színvonalemelkedésén Napjainkban súlyosbítja a helyzetet a demográfiai hullám tetőzése, amely primér kérdése oktatáspolitikánknak, általános és középiskolai szinten egyaránt B mennyiségi feladat megoldása nem feltétlenül esik egybe a minőség háttérbe szorításával. Az általános és a középislrtűai oktató-nevelő munka színvonalemelkedése függ a tehetséges gyerekek útjának egyen- getésétől, a differenciálástól, a tudatos szelekciótól. S az , általános művelődés és a tehetséggondozás nem szembenálló fogalmak, a mennyiségi feladatok megoldása elkerülhetetlen. a minőség figyelem- bevétele mind sürgetőbb felelősség.' Nem értek egyet azokkal, akik elitképzésnek bélyegzik a tehetséggondozást, és azt antidemokratikusnak minősítik. Ha művelődésünknek bármely oldalát elhanyagoljuk, súlyos, jóvátehetetlen hibát követünk el. 0 Az utóbbi évtized társadalmi Jellemzői közé éppúgy hozzátartozott a vidéki ipartelepítés, mint például a szellemi élet vidéken lévő műhelyeinek megerősödése, beépülése az orr szágos vérkeringésbe. De vajon miként állunk a tudományos műhelyekkel, vagy a vidéki könyvkiadás mind sűrűbben jelentkező igényeivel? — Az utóbbi két évtizedben egész társadalmunk egyik jelentős eredménye, hogy felszámoltuk a főváros, Budapest kizárólagosságát az élet sók területén. Felnőttek, megerősödtek és figyelmet követelnek városaink a szellemi élet több szférájában. Átrendeződött például felsőoktatási rendszerünk. Nagy öröm, hogy a tudományos' kutatás sem korlátozódik immár kizárólagosan Budapestre, több helyen működnek a Magyar Tudományos Akadémia vidéki központjai. S akkor még nem szóltunk arról, hogy miként jelentkeztek irodalmi központok, sorban kaptuk a híreket folyóiratalapításokról, nyári színházi vállalkozásokról és sorolhatnánk a többi kezdeményezést. Eredmény az is. hogy az intézmények jó része — színházak, képzőművészeti csoportok — tanácsi kezelésbe kerültek. A gond, hogy' hazánknak nem minden tájegysége, vagy megyéje képes megterem--, teni és fönntartani, valamint sajátos karakterisztikumokkal ellátni Vállalkozásait. A mindenből egy kicsit elve nem vezethet igazán eredményre. Azt szeretnénk elérni és tudatosítani, hogy ennek az országnak akkor használnak a vidéki városok, megyék vagy tájegységek a legtöbbet, ha kiküszöbölik az oly fékező presztízsszempontokat, ha megszületik az egészséges és a meglévő értékekre alapozott munka- megosztás nem csupán Budapest és a vidék, de a városok között is. Ahol elegendő szellemi bázisra alapozható a helyi kiadói tevékenység, ott nem látjuk akadályát a megfelelő szervezeti keretek megteremtésének. Hogy milyen profilú legyen egy-egy vidéki könyvkiadó és milyen szinten folytassa tevékenységét. még vizsgálat tárgya. Annyit biztosan tudunk, hogy nem elsősorban szépirodalmi művek megjelentetésére kell vállalkoznia, hanem mindenekelőtt tudományos, ismeret- terjesztő, helytörténeti kiadványokkal gyarapíthatja a hazai könyvkir adás palettáját. Persze ez is csak egy mozzanata a vidéki szellemi élet-, nek. A lényeg: világossá kell tenni — a mennyiségi fejlődés után — hogy milyen célokat kívánnak szolgálni a nem budapesti kulturális központok. TANDI LAJOS
