Pest Megyei Hírlap, 1983. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-20 / 197. szám

1983. AUGUSZTUS 20.. SZOMBAT A népművelés szolgálatában A Hivatását szerető ember minden nap meg­küzd elképzeléseiért. A tettvágy, az erű kisu­gárzik a környezetre, serkenti a szakmabélie­ket. A közművelődésért munkálkodók példaké­pül szolgálnak mindannyiunknak. Mindig meg­újulásra képes hitük, erőn felüli feladatok meg­oldására való képességük olyan emberi érték­mérd, amelyre méltán lehetnek büszkék mind­azok, akiknek tevékenységét augusztus 18-án, a népművelők hagyományos ünnepségén Vá­cott elismerték. Közülük most azokat mutatjuk be, akik a Pest megyei Tanács Közművelődési diját kapták meg. Új utakat taposva A hivatalos Indoklás, ki miért kap elismerést, tömör, szűkszavú. A megállapítások igazak, de nem tükrözik azt a valóságot, amit egy ember év­tizedek munkájával, sokszor verítékkel terhes napokban al­kotott. Mennyi törődést rejt magában egy felépült művelő­dési ház, óvoda, vagy korszerű iskola, múzeum, tájház. Pest megye közművelődésé­nek híre átszáll a megye ha­tárain. A Czóbel-múzeum, Ko­vács Margit kerámiája, Bar- csay Jenő, Hincz Gyula össze­gyűjtött életműve, Varga Imre szoboralkotásai, a szabadtéri múzeum, Dudás Juli népmű­vészete, a Ferenczi, a Gorka család hagyatéka az országon túlról is vonzza az értőket. A szellemi élet kincseinek össze­gyűjtése, a maradandó, ben­nünket túlélő, műveknek mél­tó otthonteremtése nem egyetlen ember műve. A szentendrei Teátrum, a vácrá- tóti hangversenyek, az. olvasó­táborok megszervezése, a nem­zetiségi kultúra ápolása is sok­sok ember közös ügye, fárado­zásának gyümölcse. Gazdagok vagyunk műkin­csekben, a megye szépséges tájai számos művészt ihlettek meg. De ahogy a tájak, a szo­kások, a hagyományok sem egységesek —, a visszatükröző művészet is tarka. A megyei pártbizottság 1969^ben ezért fogalmazta meg: tájcentrumo- kat kell kialakítani, Pest me­gye sajátosságaira építve. Így valósult meg a szentendrei, a gödöllői és a Dél-Pest megyei tájcentrum. Az első a Duna­kanyar jobb és bal partjának képzőművészeti, zenei, irodai-. mi, a gödöllői a népművészeti hagyományokból táplálkozik. A harmadik kevésbé kitapo­sott úton indult. Ha a fejlődés hogyanját ku­tatjuk, a sikerek miértjére keressük a válását, a forrást az egységes intézményrendszer kialakításában találjuk, vagy Az apró sikerek öröme Minden korosztálynak szá­mot kell vetnie önmagával: csinált-e valamit az eltelt esztendők alatt. Ily módon ki­ki a saját közegéből tekinthet vissza, Illyés Gyula néhánv esztendővel ezelőtt a nemze­dékekről szólva meditált azon, hogyha valamilyen nemes cé­lért több ember akarata talál­kozik, az azért jó, mert meg­gyorsítja a megvalósulást. Évtizedeket eltölthetünk egy pályán, mire annak min­den ága-bogát megismerjük s a választott hivatás távlatait látjuk. Békés György, a Fest megyei könyvtár igazgatója több mint három évtizede kezdte, s tapasztalatait szíve­sen adja át a tanítványoknak, az ifjabb könyvtárosgenerá­ciónak. Délutánokat tudna mesélni arról, milyen Is volt annak idején a tipikus városi könyvtár. A hatvani biblioté­kában — ahol megtanulta a szakmát — kezdetben alig- alig sorakozott igényes alko­tás a polcokon. Ahogyan tel­tek az esztendők, a társada­lom, a szakember, az olvasó akarata találkozott: megvásá­rolták a klasszikus szépjrodal- rriat,' kialakították a kézi- könyvtárat, az ismeretek gaz. dag tárházát sikerült létre­hozni. Amikor már minden készen volt, váratlanul Szent­endrére hívták. A feladat nem volt kevesebb, minthogy meg­szervezze a Pest megyei taná­csi könyvtári hálózatot és ter­mészetesen a megyei könyvtá­rat. Az alkotó elme sohasem elégszik meg azzal, amit meg. Valósított. Újabb és újabb cé­lok, feladatok hajtják tovább. Békés György huszonhárom esztendős könyvtárépítő tevé­kenységét váltotta fel azzal, hogy ismét -elölről kezdje. Voltak már kezdetben is lel­kes társai, de úgy érzi, sors­fordulót jelentett a könyvtár- hálózat fejlesztésére hozott határozat. S az, hogy e lehető­ségekkel majdnem mindenhol éltek. Közüggyé vált, hogy az olvasási kultúra megfelelő szintre emelése gazdára lellen Pest megyében. Szeretettel em­legeti: a legjobb munkatársak gyakorlati munkájára, tapasz­talataira mindig számíthatott. Azon szerencsések közé tar­tozik, akiknek az egyéni ér­deklődése találkozik a hivatás kötelezettségeivel. Így aztán röpke pillanatként telnek nap­jai, Nem néz az órájára, met- től meddig tart a munkaideje, hiszen a lényeg a mindenkori feladat megoldása. A szakmá­ban kedvenc területe a kézi- könyvtári állomány gondozá­sa. Úgy véli, hogy az alapmű­vek : gyűjteményét még a leg­kisebb helyen is létre kell hozni. Bármerre járunk Pest megyében, a lexikonok, encik­lopédiák ott sorakoznak a kis könyvtárak polcain is. Amikor csak teheti, elmondja: gyerek­korban szerettessük meg az ol­vasást, hiszen a felnőtt számá­ra meghatározó milyen pél­dákkal indították útnak. Amikor saját élményeiről fag­gatjuk, az első között említi Solohov: Csendes Don és Tolsztoj: Golgotha című mű­veit. Az ember győzelme a bi­zalmatlanság fölött — ez az a gondolat, ami mintegy irányi­adé volt számára. A könyvtáros miunkája so­hasem látványos. Az olvasók már csak azt észlelik, hogy is­mét kerültek új könyvek az asztalra, már megint gyarapo­dott a zenei részleg. S ezek­nek az apró sikereknek örül a legjobban. Vallja, hogy csu­pán hosszú távra berendez­kedve lehet értelmesen élni és alkotni. Er. K. a közös fenntartású művelődé­si intézmények megvalósulá­sában: a szellemi és az anyagi tőke egyesítésében. Ma már tudjuk, hogy csak ez az út járható. Ennek elismertetésé­ben azonban sok csatában kel­lett győzni. S csata folyt a több rendeltetésű intézmények megteremtéséért is. Buda­örsön a sportcsarnok kínál kulturális szórakozóhelyet. A tápiószelei KGYV ebédlőjében rendszeres a kultúrrendez- vény. ősztől már a halásztele­ki nevelési központ, valamint a ceglédi sportcsarnok is szá­mos rendezvénynek kínál ott­hont. Fehér foltok tűnnek el a művelődési térképről. Űj Iskolák, tan- és tornater­mek, óvódák sokasága sorol­ható Ide. S tán a legkedve­sebb, mert tanftóhiányunkon enyhít —, az Esztergomi Taní­tóképző zsámbéki tagozatának megvalósulása. Most már az is: rövidesen önálló tanító­képző lesz a zsámbéki tagozat. Belátható az idő, egyik váro­sunkban megvalósul az önálló tanárképző... Á jelenről csakis úgy leheti szólni, ha felrajzoljuk a hol­nap képét. Tovább, tovább. Megfogalmazva a tennivaló­kat, arpelveket tíz- és százez­rek valósítanak meg. Közöt­tük az Inspirátorok, a lelkesí­tők. a szemléletformálók, a kétkezi munkások és a művé­szek, írók, költők —. minden­ki, aki magáénak érzi Pest megvét. Pontosabban: meg-, hal!iák, megérzik, müven le­hetőségeket kínál Pest megve az alkotásra, a tehetségek ki­bontakoztatására. 'Számtalanszor leírtuk Itt, közügv a közművelődés. Eb­ben parány az egyetlen em­ber. Az is. aki most a kitün­tetést átvette. De azzal a tu­dattal vehette át. hoev a salát magunk diktálta kíméletlen iramot, a naev. nehéz teendők valóra váltósát valakinek lrá- nvítanl kell. összefogni, erőt önteni, s7?rvezni és számon­kénti. Tehát a most Htür+e- tett megyei titkár, Barinkat Oszkárné jelentős rószt. meg­határozó saoropet vállalt a kö­zös munkából. 1. s. A közös ének gyönyöre ,,.y. Nem sokat ér. ha ma­gunknak dalolunk, szebb, ha ketten összedalolunk. Aztán mind többen, százan, ezren, míg megszólal a nagy Harmó­nia ...” Sokszor idézzük az éneklés kapcsán Kodály Zol­tán örökérvényű szavait, de talán .még sohasem illett az idézet annyira a mondaniva­lóhoz, mint most, amikor a váci Vox Humana karnagyá­val, Maklári Józseffel, a kó­rusról beszélgetünk. — Ez az énekkar még 1938- ban alakult. Jómagam már negyvenegy éve állok az élén. Persze, azóta nagyon megfia­talodtunk — különösen a női kar. A tagok között akad olyan is, aki unokája vala­melyik alapítónak. A mi kis együttesünkre jellemző, hogy mindig jó a próbalétszám és a hangulat is. Amatőrökről van szó, aki napközben vagy tanulnak, vagy dolgoznak. A próbák belenyúlnak a késő es­ti órákba, de ennek ellenére sincs szükség különösebb fe­gyelmezésre. Az újonnan be­lépők hamar megszokják a rendet, látják, hogy igyekszem megérteni az esetleges gond­jaikat. ők ig jobban tartják magukat a kialakult szabá­lyokhoz. A Vox Humana kórust a város tartja fönn. A támoga­tás azonban még így sem elég mindenre. De az énekkar ösz- szeügyeskedi a hiányzó pénzt a kottákra, a ruhákra. Teljes létszámuk százhúsz körül van. Nemcsak a megyében, hanem az országban is ismerik őket, nevük jól cseng és telt háza­kat vonz határainkon kivül is. A nyáron például Hamburg­ban jártak ahol a Music Halle-ban négyezres közön­ség előtt képviselhették ha­zánkat. Közel fél évszados múlt nagy dolog egy énekkar éle­tében. Vajon mi az, ami összetartja őket. ami egységes­sé kovácsolja az egyébként különféle foglalkozású, érdek­lődésű embereket? — Ahhoz, hogy egy kórus jól működjék, sok minden szükséges. Éreznie kell a ve­zetőnek, hogy a tagok mikor fáradnak el. mikor kell apró­lékosabban, mikor lazábban irányítani a gyakorlást, a föl­készülést. Meggyőződésem, hogy, ha a próba rosszul si­kerül, az csakis a karmester hibája. Véleményem szerint a Vox Humána azért jó. mert évtizedeken át egyforma kö­vetkezetességgel dolgoztak és egyformán követeltem is tő­lük. S. hogy mi tartja itt a tagokat? A siker és a, zene, a közös éneklés gyönyörűsége. A váci kórus repertoárján számos Bartók- és Kodály-mű szerepel, ám műsorukkal egy­re inkább a klasszikus, pre­klasszikus darabok felé to­lódnak. Szeretnek régi zenét énekelni, főként barokk dalo­kat. Természetesen egy-egy külföldi fellépés előtt a ven­déglátó ország folklórjából is készülnek. Vác városa szereti énekka­rát, s ezt már több módon, elismerésekkel is kifejezte. Pro Urbe-díjat kaptak s a szocialista kultúra kitünte­tettjei. — Általában senki sem próféta a saját hazájában —. Én mégis azzá lettem, hiszen Vác díszpolgárává választot­tak, annak ellenére, hogy mindig Budapesten dolgoz­tam. Am itt születtem, s vá­cinak vallom magam. A Ze­neakadémián vezénylést taní­tok. Külön téma ezen belül az amatőrökkel való foglalkozás. Mindig elmondom: ők lassabban tanulnak, gyengébb tempót kell nekik diktálni, hogy ne unják el a dara­bot, addigra, mire tudni kelt Lehet, hogy nem énekelnek úgy. mint a profik, de szebben dalolnak, mert hittel, szívvel teszik. Ezért nem hagyom el soha a Vox Humánát. Kr. Zs. Szépen magyarul Arany János aranyai A hogy az angoloknál ** Shakespeare, a néme­teknél Luther és Goethe, az oroszoknál ' Puskin és Lev Tolsztoj a nemzeti nyelv klasszikusa, nálunk Petőfi és Arany. Ha szé- pen-emberül akarunk élni nyelvünkkel, hozzájuk még ma is bízvást fordulhatunk. Arany Jánosról azt Irta Kosztolányi: „Ö az, aki csodát művelt anyanyel­vemmel. Úgyszólván min­den lehetőséget kihozott belőle, mely benne szuny- nyadt, úgyszólván min­denre alkalmassá tet­te... Valahányszor egy szót használ, az más színt, árnyalatot kap, mint a köz­beszédben, valami varázst, mely addig nem volt ben­ne, erőt vagy bájt, zengést vagy selypítést, vagyis el­tolja a költői-képzetes sík felé, s ez az a boszorkány­ság, mely minden irodalmi alkotás mélységes lényege, titkos mivolta, ö maga a magyar nyelv". Szókincse neki Is fejedel­mi, akárcsak Jókainak, de azt is jól tudta, hogy a nyelv gazdagsága, eredeti­sége nemcsak szókincsében rejlik: „sajnálattal vesz- szük észre, hogy csaknem minden figyelem, érdek, szenvedély, törekvés, kuta­tási szomj a szavak teste körül forog; ami azoknak, s így a nyelveknek is, szel­leme volna, a szavakkal élés, igaz magyarosság a kifejezésekben, a helyes, az ékes syntaxis, aránylag mellőzöttnek, művelés nél­kül hagyottnak mondha­tó... Nem kisebbítem a szónyomozók érdemeit, de fájdalom.. „ míg egyes hal­vány gyökök elhangzott ér­telmének földerítésén Izza­dunk, nem szentelünk ha­sonló buzgalmat mindazon árnyalatok összegyűjtésére, melyeket az élőnyelv a sza­vakhoz kapcsol”. <3 nem sajnálta a gyűjtő buzgal­mat! Azt, hogy beváltotta a szavát, így fejezi ki a Jó­ka ördögében: „Ura lett azonban szavának az ör­dög”. Na, de hát idézhet­nénk garmadával egyéni le­leményeit is! Maga alkotá­sa az ugrál-ból az ugrándi: „összedugott kézzel a fala­kon nézik / S nevetik La­josnak ugrándi vitézit”. Arisztophanész-fordítá- sában az úrhatnám mintá­jára igét alkot a madár fő­névből: „Madárhatnám, röpdöshetném, nagyon,. Sokszor nehéz is külön vá­lasztanunk: mi az, ami a költő alkotása, s mi az, ami a köznyelvé. Mert igaza van Schillernek: sokszor a nyelv maga költ (Dia Sprache selbst dichtet), de Kosztolányinak is: Arany János maga a magyar nyelv —, s ők ketten együtt köl­tenek. Sokat füstölgött magában azon a nyelvészkedésen, amely mintha csak a ma­gyar nemzet műveletlensé- gét, „barbárságát” hangoz­tató bécsi köröket akarta volna igazolni sanda szó­fejtéseivel. Válaszul össze­állított egy szellemes jegy­zéket a magyar nyelv „né­met” jövevényszavaiból. (Például: „Haj ném. Heu. („széna*]. A fű, melyből a széna lesz, a mezó haja, in­nen vitték át az ember­főre”.) Keserédes öniróniával ír­ta szülőfalujáról, nyelvi gazdagsága forrásáról: „Dísznairól hajdanonta, Konya fülű nyájról: De ma hires Nagy-Szalonta Az ő Aranyáról”. C Igaza volt, csak abban tévedett, hogy nem­csak Szalonta, az egész or­szág, az egész magyarság büszke az 6 Aranyára, nyelve aranyfedezetére: Arany János soha meg nem homályosuló aranyaira. Sz. F. Sasad, Göbölyjárás, Szikáncs Hagyományt őriznek a helynevek M int minden nyelvben, a magyarban Is nagyon sok olyan személy- és helynév, illetve egyéb név található, amelyek messzi történelmi múltra emlékeztetnek. Eze­ket ma is emlegetjük szólásainkban, példá- lózásainkban, noha az eredeti jelentésükkel nem, vagy alig vagyunk tisztában. Vannak, alig lakott tájak, amelyek életre kelnek, ha elolvassuk, vagy kimondjuk az Akasztóház, Űrtava, Lápszeg, Apátszeg, Vad­hát helyneveket, hiszen o török időkben el­pusztult falvakról, az egykori feudális jogszo­kásokról és birtokviszonyokról, a Széchenyi— Vásárhelyi-féle vízszabályozási programról tudósítanak bennünket még ma is a maguk módján. Valószínű Ugyanilyen, illetve hasonló sze­repük lesz a termelőszövetkezeteknek, leg­alábbis a tsz-ek egy részének is a régi föld­rajzi nevek megőrzésében. Az első gyorsmér­leget most készíti erről a tudomány. Mint ismert, 1960—62. között alakult ki ha­zánkban a termelőszövetkezeti rendszer. Bár az akkori tsz-ek legtöbbje még csak 50—200 hektáron gazdálkodott, s ezt 10—20 földtáb­lára lehetett, vagy inkább kellett osztani, a hagyományőrzés már ekkor megkezdődött A pátyi Petőfi Tsz 17 táblájának egyikénél, az 59 hektáros malomi dűlőnél például a vasút az országút és a Sasfészek nevű nádas jelöl­te a dűlőhatárokat. A 60-as évek közepén már az egész üzem területét ábrázoló térképek jelentek meg a tsz-székházak falain. Ám ezek hamar elavul­tak, mert új szakasz vette kezdetét:a terület­centralizáció, vagyis a tsz-egyesítések idősza­ka. Ennek eredményei is ismertek: a 70-as évek végéig 4200 hektárra nőtt a szövetkeze­tek átlagterülete, a legtöbb tsz ma már több falu határát egyesíti magában. Át kellett hát rajzolni a régi térképeket, s ismét felvető­dött a kérdés: vajon hogyan szervezzék azt a sok határrészt, dűlőt, amely a gazdasághoz tartozik? v! A túrkevei Vörös Csillag Tsz például ke­rületeket alakított ki. Az I. kerület magában foglalja a Magda-lapos, a Póhamara, Veeser- ka, a II. kerület a Csabai-lapos, Szelesház, Őszutója, a III. kerület az Ördögárka, Med­ve-lapos, Hímes-lapos, Templom-zug nevű határrészeket. Ezeket a 40—50 éves tsz-tagos még ma is így nevezik, a fiatalabbak köré­ben viszont egyre inkább az ilyen nevek hall. hatók: az A—7-es, a B—5-ös meg a többiek A már említett pátyi tsz-ben is hasonló 3 helyzet: Hosszúdűlőt mondanak az idősebbek, P—7-est az ifjabbak. A hajdúszoboszlói tsz nagytáblái is kezdik elmosni a Firicsi-tó, Móricz-szik, Fürdő-dűlő emlékét. A nagyhu­tai Kossuth Tsz-ben viszont a hivatalos név­anyagban is hagyományozódik a Göbölyjárás, mint ahogy a hódmezővásárhelyi Vörös Csil­lag Tsz-ben is Szikáncs, Batida határrészeket írnak a hivatalos iratokban. A Pacsirta név­re hallgat a Nógrád megyei karancsberényi Karancs Tsz tehenészeti telepe is, nem pedig valamilyen számra. A cserhátsurányi Sza­badság Tsz is megőrizte az öröklött Bódé­kért határnevet, s ugyanígy tett a keszeg) szövetkezet az ösagárdi major, a kishartyá- ni tsz a Kővölgyi major határnévvel. Még ©gy — az előbbieknél ismertebb —, példává utalva: a Sasad Kertészeti Tsz egy Buda melletti, a török időben elpusztult falu ne­vét őrzi ma is a cégbélyegzőjével, itthon és külföldön egyaránt. E gyértelmű a következtetés: az elmondot­takból megannyi földrajzi név merül feledésbe az új szövetkezeti térképek­kel, viszont jelentős mennyiségű helynév túl­éli a történelmi fordulatot Dr. Virágfa Ferene i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents