Pest Megyei Hírlap, 1983. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-17 / 194. szám

mr.c rrr

Egészségház, saját érából

Szorgos szigethalmi emberek

Szolid, szinte kertvárosi környezet fogad Szigethalmon. A község központja felé vezető utca olyan, akár Kőbánya, vagy Pestlőrinc családi házas része. A környék csendes ilyenkor délelőtt, csupán az iskola és az iparcikkbolt környékén tapasztalható mozgalmasabb élet. A napközis gyerekek a régi iskola udvarán kergetőznek, a modern műszaki áruház mellett pedig egy piros Zsiguliba rakodnak különféle fürdőszoba-felszei eléseket.

— Űjpestről jöttünk — mondja a tulajdonos. — A lábamat lejártam már ezekért a dolgokért Pesten.' Egy munkatársam ajánlotta — akinek erre van nyaralója —, hogy itt nézzem meg.

A híres beit

— Nincs okunk panaszra — kezidi dr. Páncél Márta községi vb-titkár, amikor megemlítem az iparcikkbolt előtti beszélgetést. — Bő választékkal rendelkezik a négy ABC- áruházunk is. Még azoknak sem kell cipelniük a munkahelyük közeléből az élelmiszert, akik Pesten dolgoznak.

Ilyenek pedig szép számmal akadnak, bár a település két ipari üzeme, a Csévél Autógyár és a Pestvidéki Gévgyár nagyon sok helybelinek ad munkát.

Sok szempontból különleges falu Szigethalom. Évtizedekkel- ezelőtt a fővárosba áramló vidéki munkaerő letelepedését

a szakemberek Budapesthez közelebb eső Szigetszenlmi!:- lóson várták. Ennek megfelelően oda összpontosították a fejlesztéseket. A vidékről idevándorolt emberek másképven látták: egyre többen vásároltak telket, s építkeztek Szigethalmon. A településnek ma több mint tizenháromezer állandó lakója vah, s ez a szám az albérlőkkel együtt eléri a tizenötezret.

Mint önmagának

Legtöbben Szabolcsból érkeztek. Bár az emberek többsége az ipari üzemekben talált munkát, az életmódjukat tükrözik a kertvárosi jellegű házak is. Az udvarokpan sok fóliasátor áll, jószágot tartanak, kertet művelnek.

— Január óta vagyok szak- igazgatási vezető Szigethalmon — meséli dr. Páncél Márta. — Előtte a budai járásban dolgoztam. Bevallom, ma is meglepődöm még néha az itteniek tettrekészségén, önfeláldozásán. Azt gondolná az ember, hogy a kemény munka és bejárás után nehéz rávenni őket önkéntes segítségre. Nem így van. Ebben a községben az utóbbi években minden nagyobb beruházásban oroszlánrészt vállalt a lakosság. Alig másfél hónap alatt felépült két, száz—száz gyermek elhelyezésére alkalmas óvoda. Olyan lelkesedéssel dolgozott mindenki, mintha a saját gyerekének építené. i

Fafeldolgozás az Arany János Tsz-ben

Magtárból üzemcsarnok

Néhány évvel ezelőtt az Arany János Termelőszövetkezetben öt évre szóló táviati fejlesztési téívet határoztak el, amely időszak legfőbb feladatául egy fafeldolgozó üzem létrehozását tűzték célul. Nem újkeletű vállalkozásról volt szó, hiszen a termelőszövetkezetnek az azóta megszűnt Termelőszövetkezetek Erdő- gazdasága keretein belül már működött hasonló üzeme, amely akkoriban sem technikailag, sem szociális szempontból nem felelt meg a követelményeknek. Elsősorban a gazdasági tényezők játszották a főszerepet abban, hogy — a sokrétű gazdasági nehézségek ellenére — egy új, saját üzemelésű fafeldolgozó telep munkájában mégis biztató jövőt lássanak.

Lényeges változás

A beruházás első szakaszában 3,5 millió forint költséggel a Kocséri út melletti magtárból üzemcsarnokot létesítettek, amelyben a régi üzem még használható eszközei mellett új gépeket, korszerű leszabó fűrészeket helyeztek eL Ennek három éve, s az itt folyó termelés mellett azóta egy másik vadonatúj műhely felépítésének is a végére jutottak. Műszaki átadása megtörtént, csupán az ide szánt új gépek üzembe helyezése van hátra, hogy a termelést megkezdhessék. A rövidesen teljes kapacitással működő fafeldolgozó teleptől évente 20 millió forint árbevételre számítanak a szövetkezetben. Ez figyelemre méltó, hiszen a régi üzem évi 800 ezer forintos árbevételéhez képest ez lényeges változás lesz, ami minden téren jóval magasabb színvonalat feltételez Természetesen a jövedelem alakulása nagyban függ a termékösszetételtől és a dolgozók szakmai hozzáértésétől. Éppen ez utóbbi tényezőnek tulajdonítanak nagy szerepet a telep vezetői. Kezdettől fogva arra törekednek, hogy minél több szakképzett dolgozójuk legyen. A jelenlegi harmincfős munkáslétszámból tizen ketten rendelkeznek a faipari munkákhoz képesítéssel, és szeptemberben további öt dolgozójukat küldik a NEFAG-hoz betanított munkás tanfolyamra.

A legnagyobb gondot azonban itt is a létszámhiány okozza. Legalább tizenöt ember

hiányzik még, s elsősorban a férfi- munkaerő kellene a telepre, Az ott dolgozóknak havonta 5 ezér 500 forint körül alakul a jövedelmük, ám ezt a pénzt többnyire nehéz fizikai munka árán lehet megkeresni. Ezért a meglevő dolgozók és az újonnan belépők megtartása miatt a legfontosabb feladatnak a munkafeltételek folyamatos ' javítását tartják, a nehéz munkák kiküszöbölését.

Saját tervezésű

Vásároltak már keresztfűrészt, hozzá rönkszállító transzportért, amelyek megoldják a faanyag feldolgozásának legnehezebb fázisait. A beszállításon is könnyítenek rövidesen a saját tervezésű rönkbeszállító géppel. A munkásokat a termelőszövetkezet gépkocsijával utaztatják, mert a telep kissé messze esik a várostól. Természetbeni juttatás címén évente 1500 forint értékű faanyaghoz is hozzájutnak a dolgozók.

Legnagyobb vásárlójuk a konzervgyár, amelynek elsősorban raklapokat, farostközteseket, leszorítókereteket készítenek. Jó partnerkapcsolatuk van a TRAKIS Szövetkezettel is, ahová raklapjavító faanyagot, faalkatrészeket szállítanak, továbbá a tangazdaság is Risebb-nagyobb megrendelésekkel jelentkezik időnként. A váratlan megrendelések sem okozhatnak gondot, felkészültek a gyors, rugalmas termékváltásra. Jó tapasztalatok születtek már e téren, bár még a régi üzemben dolgoznak, s ha majd az új csarnok beindul, többek között gyalult kivitelű faalsat- részek gyártását is elkezdhetik.

Rejtett lehetőségek

Az elmondottakhoz Cseri Sándor ágazatvezető hozzátette, a fafeldolgozó telepnek a feladata nem merülhet ki csupán a termelés szinten tar. fásában. A szervezésben, irányításban rejlő lehetőségek kihasználása mindig napirenden marad. Pillanatnyilag ez a biztosítéka, hogy a termelékenységben és a dolgozók munkakörülményeinek, jövedelmének fokozatos javításában előbbre lépjenek.

Miklay Jenő

A mai szűkre szabott anyagi lehetőségek mellett is nagy terveket szőnek, mint például a régi vasbolt átalakítása. Régóta szükség volna Sziget- halmon egy öregek napközi otthonára és hiányzik a köz- étkeztetés is. Étterem vagy vendéglő kellene, ahol az idős emberek legalább meieg ételhez jutnának. Ha nem találnak vállalkozót, vagy magán- személyt az éoület felújítására, akkor saját erőből állítják helyre.

Mostoha körülmények között dolgozik az egészségügyi szolgálat. Ebben az esztendőben ezen is javítani szeretnének. Tanácsi pénzeszközökből és önkéntes községfejlesztési hozzájárulásból fedezik a költségeket. Ki munkát, ki pénzt ajánlott fel. Sok segítséget remélhet a tanács a helybéli kisiparosoktól, akik nemcsak munkásokkal, hanem gépeikkel is mindig rendelkezésre állnak.

Három műszak?

Persze sok gondjuk i3 akad a szigethalmiaknak, hiszen vannak dolgok, amelyek megoldásához a legerősebb közakarat is kevés. Eddig ezernégyszáz gyermeket írattak be az általános iskolába. Huszonhét tanteremben, két műszakban tanítanak. Ám a demográfiai előrejelzés szerint két év múlva már több mint ezerhatszáz tanuló lesz. Ha addig nem készül el a tervezett nyolc tantermes iskola, akkor három műszakos tanításra kell áttérni.

— Tudom, hogy ha kapunk annyi támogatást, amennyivel belevághatunk az építkezésbe, akkor be Is fejezzük időre. Segítenek a nagyüzemek és a lakosság is.

Hétvégeken felduzzad Szigethalóm népessége, elárasztják a községet a hétvégiháztulajdonosok. Vasárnaponként százak szoronganak a piactéren. Az asztalok gyümölcstől, zöldségtől tarkállanak. Még Csevelről és Budapest távolabbi kerületeiből is járnak ide a környékbeli kertek terményeiért. Szorgos emberek a szigethalmiak.

Móza Katalin

Közkedvelt

édesség

Az abonyi Újvilág Termelőszövetkezetben több mint két éve gyártják a „Négercsók” néven közkedvelt édességet. Nagy a kereslet, napi tizenöt-tizenhatezer kartonnal készítenek, s folyamatosan szállítanak a megrendelőknek.

Mogyorós, vaníliás

Krémporokkal bővíti az édességek választékát a Győri Keksz- és Ostyagyár. Az Aranka fantázianevű mogyoró-, illetve vaníliaízű krémpor gyártását a közkedvelt pudingporokhoz hasonlóan Oetker-li- cenc alapján kezdte meg a győri gyár jánossomorjai üzeme. Belőlük a krémek készítése rendkívül egyszerű, még főzést sem igényel. Egy-egy tasak tartalmát — 68 grammnyi port — 3 deciliter hideg tejjel kell simára keverni, majd akár gépi, akár kézi habverővel habosra verhi. Az így elkészített ízletes krém poharakba töltve fogyasztható, de sütemények, piskótatészták töltésére is alkalmasak.

Mégis megoldható

Nem kis gondot jelent a vállalatok számára, hogy a legtöbb dolgozó nyáron, azaz főidényben szeretné kivenni az éves szabadságát. Különösen ott okozhat ez kisebb-nagyobb súrlódásokat, fennakadásokat, ahol alacsony a létszám (a feladatok, a tennivalók pedig pontosan behatároltak, személyre szólóan), nehéz megoldani a helyettesítést. A hivatalokban júniustól augusztus végéig gyakorta megesik az, hogy éppen az az ügyintéző nincsen bent, akire szükség lenne, s ilyenkor az is gyakori, hogy az őt helyettesítő személy igyekszik indokot találni, a jelentkező ügyfelet milyen magyarázattal küldje el.

A dolog persze nem általánosítható. Számtalan olyan hely is van, ahol gördülékeny a munka akkor is, ha egy-egy terület felelőse, annak dolgait jól ismerő szakember hiányzik a munkából.

Persze kár lenne pusztán a hivatalokra szűkíteni a kört, hiszen a gyárakban, a nagy értékű gépek mellett dolgozó munkások szakmai ismereteit sem pótolhatja minden zavar, fennakadás nélkül a helyettesítésük. A termelés azonban nem állhat le. A bel- és külföldi kötelezettségeknek ilyenkor is eleget kell tenni. A spontán szabadságolások mellett a szervezett üdültetés, a SZOT- és vállalati beutalók megszabott ideje is megköti a munkahelyi vezetők kezét.

S még valami. Az, hogy a kisgyermekes anyák nyári, úgymond szabad ideje eleve július és augusztus hónapra korlátozódik. Hiszen az óvodák és bölcsődék ilyenkor vannak zárva, s nem mindenki tudja a nagymamáknál elhelyezni az apróságokat. Gond persze a nagyobb gyerekekkel is bőven akad. Sokan nemzedéki problémákat említenek akkor, ha valahol kiderül: a fiatalok önálló életutat, baráti kört választanak. Lám, mi mindenre

jó a nyári szabadság. Még arra is, hogy a mindig elfoglalt szülők a szokásosnál több időt fordítsanak gyermekeik nevelésére.

Okos, ésszerű szervezéssel, figyelembe véve a munkahelyi érdekeket is, Szinte zökkenőmentesen meg lehet oldani az üdültetést, arra példa a Dabasi Nyomda.

Igaz, az alig több mint négyszáz dolgozót foglalkoztató üzem nem rendelkezik saját üdülővel, pusztán bérleményekkel tudják megoldani a pihentetést, ez a forma mégis jól bevált. A vállalati szakszervezeti bizottság titkára, valamint az üdülési felelős adatokkal bizonyítják: zömmel a fizikai dolgozók kapják meg a beutalókat.

A balatonboglári és Hajdúszoboszlói bérlemény — általános vélemény szerint — beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Az előbbiben nyolc, míg az utóbbiban hét turnusban üdülhettek, üdülhetnek a dolgozók. A magyar tenger partján hét fizikai munkás és családja, valamint hat nem fizikai állományú személy és hozzátartozói, Hajdúszoboszlón nyolc fizikai és négy más, valamint két nyugdíjas kapott elhelyezést.

A vállalat, amely idén 130 ezer forintra emelte a tavaly még 90 ezer forintos üdülési keretet, mindkét helyen — egygyermekes szülök számára — ingyenes pihentetést is kínál. S ahol ezt nem tette meg, ott is a teljes költség felét vagy negyedét kellett csak a dolgozóknak kifizetniük, ez az összeg zömmel az étkeztetés költségeit fedezi.

A számok mögött persze mélyebb igazságok húzódnak meg, mint amit felületes szemlélés adhat. Elsősorban az, hogy itt olyan gyakorlat . alakult ki az évek során, amely a reális lehetőségek számbavétele mellett emberi oldalról is megközelíti az üdültetést. Ez pedig mindenképpen követésre, figyelemre méltó.

Csitári János

Anya szőkére varázsolt tincseit igazgatva nézte ámuló tekintettel lázasan, izgatottan készülő fiát. De csak egy pillanatig, mert kíváncsi kérdése már ostromolta is a kamaszt.

— Hová készülsz? Mikor jössz haza? Tudod, hogy jön Lujza néni!

A fiú kezében mozdulatlanná dermedt a fésű.

— Randevúm van. Nem tudom, mikor jövök haza.

— Hogyhogy, hiszen...

— Kérj elnézést a nevemben Lujza nénitől. Ezt a randit régen megbeszéltem, már nem tudom lemondani.

Anya mosolygott. Lám, milyen nagy kisfia van már neki, randevúzik. Vajon csinos, helyes kislánnyal? Szerette volna megkérdezni, de a fia már az ajtóban állt, elrebbentett egy „sziát” aztán megtoldotta egy ígérettel: „sietek haza”, és már csattant is utána az ajtó.

Anya egyedül maradt. Képeslapokat nézegetett, Lujza nénire várt, a nagynéniére, s közben szüntelenül azon kapta magát, hogy egy lányt próbál elképzelni, akivel most a fia randevúzik, de a kép, mire az általa elképzelt bájos arccá formálódott volna, eltűnt. A rokoni csevegéskor is figyelmetlen volt, zavart. Túlzottan aggódik a gyermekéért, gondolta Lujza néni. pedig felesleges, nagy fiú már.

Tíz óra is elmúlt, amikor végre felberregett a csengő. Anya rohant ajtót nyitni.

— Na, végre! — mondta aggódó hangon fiának. — Tudod-e, hogy késő van? Vajon mit szólnak most a kicsi szülei?

— Milyen kicsiről beszélsz?

— A kislányról, akivel randevúd volt — mondta anya.

— Semmiféle kislányról nincs szó: az apámmal volt randevúm —- pattant a fiú késéles szava.

Anya mintha megtántorodott volna. Fürkészte fia vörösödő arcát, mely olyan titok volt most előtte, mint gyermekkorában a kiszáradt fa hirtelen fakadó hajtása.

— Hogyan? Apáddal? Hiszen apád...

A fiú elmozdult az ajtóból, végigsétált az előszobán. Anya utána lépkedett.

— Nincs külföldön, ahogy te mondtad eddig. Egy évig volt kiküldetésben, azóta itthon dolgozik, és — ezt te is tudod a barátnődtől — Érden lakik.

— De kisfiam — próbálta anya megállítani a fia szóáradatát.

— Csak nehogy azt mondd, hogy nem tudtad. Az utalványokon rajta volt, rajta van, szedd csak elő őket. Vagy azt sem kaptál tőle? Levelet se? És te sem írtál neki, hogy nincs téli ruhám, igazán megemberelhetné magát?! Szóval az a baj, anya, hogy azt a kitűnő cuccot két évvel ezelőtt az ő pénzéből vetted nekem, és nem te rakosgattad félre, ahogy nekem beadtad. Anya, valamit nem értek: értelmes, okos asz- szony vagy, soha nem faggattalak, hogy miért váltatok el, hogy ki volt a hibás, akkor sem tiltakoztam soha, amikor apámat szapultad, gondoltam, hogy a ti ügyetek, hogy sok benned a keserűség és ezért van minden. Látod, apám most egy rossz szót sem ejtett rólad. Annyit mondott csak, hogy tulajdonképpen nem is te vagy a hibás. Nagyit okolja, a Klári nénit, meg egy barátnődet, akit ő egyszerűen gonosz kerítőnek nevezett. Nem, nem — nehogy megmondd a nevét! Nem vagyok rá kíváncsi. Nem akarom tudni. Apám se mondta meg. Igaz, én sem kérdeztem. És ne félj, nem uszított ellened. Nem kérte, hogy költözzem hozzá. Nem, nem, semmi ilyesmit nem mondott. Amikor elkísért a buszmegállóhoz, akkor is csak annyit mondott, hogy ha úgy érzem, akkor gyakrabban találkozhatnánk. Elmehetnék megnézni a lakásukat, megismerkedhetnék a feleségével. Különben, ha nem vetted volna észre, akkor már nem apám tölti ki a fizetési utalványt, hanem a felesége. És most küldött apámmal kétezer forintot, két darab ezrest, itt van ni. Elfogadtam és nem köszöntem meg, csak bólintottam rá. Megveszem belőle a teniszütőt. Apropó, tenisz! Apám megígérte, hogy elintézi a vállalatánál, hogy kijárhatok a pályájukra teniszezni. A jövő héten már mehetek is. Az engedélyem a portásnál lesz. Azt mondja, nem akar ő zavarni. Csak akkor akar velem találkozni, ha én is akarok vele. Érted, anya? És valamitől rettenetesen félek: tizenegy éve nem láttam az apámat, teljesen mindegy most már, hogy az ö hibájából, vagy a tiedből, s most ez rettenetesen felkavart. Hazafelé jövet azon töprengtem, hogy mehettem volna hozzá is, hogy az ő otthona az enyém is...

Anya, aki eddig majdnem mozdulatlanul ült a fotelben, hirtelen felugrott és hisztérikusan felkiáltott:

— Kisfiam, kisfiam, ezért nem akartam, hogy találkozz vele, mert nagyon kedves modorú, behízelgő, megtévesztő, észre sem veszed, már a zsákutcájában vagy. Ellenem fordít, pedig én aztán igazán elmondhatom, hogy feláldoztam magam érted.

— Anya! Ez nem igaz, nem szólt ellened egy rossz szót sem, és nem gyötört, hogy ekkor meg akkor találkozzunk. És mi az, hogy feláldoztad magad értem? Ezt. nem értem. Dolgozni jártál, és jársz, külföldre utazgattál nyaralni, engem meg levágtál a nagyihoz. Társaságod igen széles körű volt. Volt, mondom, mert mostanában ritkán csenget ránk valaki, még azok a rendes férfiak sem. akik esténként siettek haza a családjukhoz. Ha jól emlékszem, sohasem zavartalak, csak eltűntem itthonról. Akkor hát mi az amit feláldoztál értem? És nem mondtam, hogy miattam ne menj férjhez. Jobb lett volna, ha férjhez mégy. Csakhogy a te ismerőseid között egy sem volt komoly szándékú. Ezt te is tudod.

Egy pillanatra ejhallgatott. A fotelbe visszaereszkedő anyját nézte, s hirtelen rádöbbent: soha nem látta ilyen öregnek. Megsajnálta. Megfordult, ment a szobája felé.

— Anya, lefekszem, feküdj le te is, késő van.

Anya bólintott. Megadóan, mint aki tudja, ha most kirobban, elveszti férfiasodó kamasz fiát is.

Bába Mihály:

l^ancleuií után