Pest Megyei Hírlap, 1983. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-13 / 191. szám

8

PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN

1983. AUGUSZTUS 13., SZOMBAT

Visegrádiéi Esztergomig

Ablakot nyit a tájra

Juhász Gyula nyomában Nyugat-Szlovákiában

Megszületett az új Alma-ciklus

Egy szobrász igazi tehetségét a formálás tisztázott lendületén túl az is igazolja, ha érvényt tud szerezni elképzeléseinek — olykor a legnagyobb önzetlenséggel. Mészáros Dezső esetében is erről van szó, hiszen tényleges képességén, megszállott munkaáhítatán túl minden ellenszolgáltatás nélkül helyezte el jelekké nemesült plasztikáit a visegrádi Mátyás király. Múzeumban, a dömösi útkanyárban és az esztergomi vár dombján. Történelmi környezetben tájat, a Dunakanyart öltöztetve velük és általuk. Sűrítő, megnyugtató elemnek — a hegyekben, folyamban felépült pompa kiegészítőjének, az építészet befejező aktusának, hiszen a tucat jelszobor Esztergomban az egykori királyi vár és a Hild József által tervezett európai rangú klasszicizmus összekötő hídja. Ez a jellé formált kőcsalád Visegrádon a palota egyik új szíve, és Dömösön is a tér központja.

Embert formáló erő

E népes szoborcsalád esztétikai szépsége erősíti a Dunakanyar karakterét immár nem természeti, hanem humánus formákkal. Aki megáll Visegrádon, Mészáros Dezső művészéténél is telítődik, aki Dömösön elsuhan a Galéria mellett vagy betér az étterembe, akaratlanul is Mészáros Dezső szabadtéri tárlatának ünnepi nézője, önkéntelenül is formálódik e plasztikák révén, jó érzés keríti hatalmába, kellemes lesz közérzete, a táj pompája és az emberi gondolat közötti összefüggésekre bukkan. Amikor az esztergomi Mé- ezáros-jelcsoport kőtömbjeit érzékeljük, olyan a hatása — csak térben, nem időben —, mint Muszorgszkij sétadallamának az Egy kiállítás képei című művében. Feloldanak a román, gótikus és klasszicista formarend mély hatásától végső akkordként vagy indító elemként, de egyúttal értelmezik is azt számunkra.

Mindez, a visegrádi, dömösi, esztergomi térség szobrászi bővítése, át- öltöztetése az elmúlt évtizedben történt. Visegrád adta az ötletet Esztergomnak, s mindkettő Dömös- nek, hogy szobrokkal telítődjék a tér. S hogy mennyire telítődött, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy j»z ideiglenes elhelyezés immár a művek végső otthona — tájtól immár elszakíthatatlan művészi tereptárgy, hozzá tartozik a Dunakanyarhoz, mint a Salamon-torony és Fad- rusz János Mátyás-feje, a nagymarosi komp és a lepencei strand.

Pedig ezek a szobrok plasztikai alapformák csupán. Idézőjelben mondom ezt a megállapítást, mert valóban az egyszerűségük jelenti gazdagságukat — szinte bárki kitalálhatta, megrajzolhatta, faraghatta volna —. csak éppen Mészáros Dezső álmodta meg e műcsaládot a táj vibráló jeleinek, összefoglaló, értelmező, kiemelő, összekötő köntösének.

Költői örökség folytatója

Nincs annál nagyobb elismerés, mint az. hogy e kőjeleket a táj befogadta, a dömösi, esztergomi, visegrádi környezet részei nem ideiglenes jelleggel, hanem állandósággal. Már hiányoznának. A Mészáros-jelcsalád megvalósítja, kiemeli és láttatja e három természeti-történeti település

rokonságát, együvé tartozását. Mondhatjuk: Visegrád, Dömös, Esztergom legnagyobb közös osztója, mely mindhármukat azonosan nevezi meg — Mészáros Dezső művészete — rejtett hármas múzeumalapításával, szabadtéri tárlatával. Szervesült a tájba, gyökeret eresztett olyannyira, hogy csak itt van értelme e szobrok létezésének, s e szűkítés eredmény — a mű végső fázisa ugyanúgy, mint a Marcus Aurelius lovas szobra, melyet csak egy helyen tudunk elképzelni, ahol van, a római Capitoliumon.

Mészáros Dezső szobrai többszörösen is költői alakjelek, hiszen Visegrádon, az Áprily-völgyben faragta, Áprily Lajos családjához tar- .tozóként, költői örökségének szobrászi folytatójaként.

Ami e nagy kőcsaládot illeti, a visegrádi, esztergomi formák között erősebb a rokonság, az alakzatpárhuzamok és az ikertömbök, ívek révén. A dömösi együttes a nagy kőlapok nyugalmán belül töri át a felületet, nyit ablakot a szobor anatómiáján belül a fák, a hegyek, a felhők hálózatára — a változóan változatlan világra.

Ismerjük a népmese híres Kőmorzsoló alakját. Mészáros Dezső Mun- kácsy-díjas szobrászművész olyan Kőmorzsoló, aki gondolatot, szépséget tud sűríteni e kultikus hatású új szobrászi alakzatokba. E kultusz csupán a szépség, mellyel növelni tudja a természet pompáját és harmóniáját. Előttünk áll egy szobrász, aki méltó kihívással versenyre kel a Dunakanyar kiemelkedő artiszti kumával, s nem marad alul e küzdelemben, igaz, nem is akar felülkerekedni, csak csatlakozik hozzá, s vele egyetemben az emberi szépség is a természet esztétikai erőforrásaihoz.

Vajon kész a mű?

Befejezés előtt áll, ha e Dunakanyarban végighúzódó szobrászi staféta hiányzó darabjait is megalkotja Szentendre, Leányfalu, Dunabog- dány, Pilismarót, Nyergesújfalu településkezdő emblémáinak. Akkor teljessé válik ez a szabadtéri kiállításként alkalmazott műcsoport, egységesíti a tájat és kimeríti Mészáros Dezső képzeletének egyik, húsvét-szigeti kőjeleket is feltámasztó forrásait. Ismerve a most hatvanéves, de egészségében és szellemében örökifjú Mészáros Dezső megújulására mindig kész energiát, minden bizonnyal e szép lehetőségből is még tartalmasabb valóságot, új szobrá- szatot teremt.

LOSONCI MIKLÓS

Ezen a kapun járt be Juhász Gyula is az iskolába

Juhász Gyula régi iskolája és a jezsuita templom ma. Az I. emelet négy ablaka a tanári szobáé

A szerző felvételei

I Miután Tömörkény István törzsJ

______ kocsmájában elbúcsúzta

tták a szegedi barátok, Juhász Gyula, a nagyváradi Holnap antológiák alapító költője, a váradi premontrei gimnázium volt helyettesítő tanára, felszállt a szeged—budapesti gyorsvonatra, hogy elinduljon új állomáshelyére, a szakolcai királyi katolikus főgimnáziumba, s itt elfoglalja a nagy protekcióval szerzett helyettes tanári állást.

Augusztus volt, 1911-et írtak; Ady, Dutka Ákos, Ernőd Tamás, Tabéry Géza váradi barátjának, Kosztolányi és Babits egyetemi társának, a mát országosan ismert nevű lírikusnak augusztus 30-ára meg kellett érkeznie a nyugati végekre, a Nyitra vármegye legnyugatibb csücskében, közvetlenül a morva határ mellett fekvő városkába, mert a főgimnázium igazgatósága igényt tartott rá, hogy az új latin—magyar szakos tanár. már a javítóvizsgákon közreműködjék.

Szakolca nevezetes hely volt: rendezett tanácsú szabad királyi város, mely e ritka privilégiumát még 1372-ben nyerte Nagy Lajos királytól, akinek idején aztán fallal veszik körül a várost. A monda szerint ott született II. (Vak) Béla király. Jelentőségét templomai is érzékeltették: Szakolcán hét torony mutatott az égre, köztük a Mátyás király által 1467-ben ide telepített ferenceseké, a plébániatemplom 1480- ból való zömök, körerkélyes tornya, s a volt jezsuita templom 1724-ben befejezett kettős tornya.

Épp e templommal, s a hozzá csatlakozó rendházzal szemben állott a Gvadányi-kúria. Gvadányi József, a lovasgenerális költő, A peleskei nótárius nevezetes szerzője, 1783-ban telepedett meg Szakolcán, s ott is halt meg 1801-ben. De Szakolcán diákoskodott mint fiatal jezsuita, 1759-től, a jeles irodalmár, Baráti

Szabó Dávid is. A kései költőutőd tehát nagy elődök nyomát tapodhat- ta az ekkor — az 1910-es népszámlálás adatai szerint — mindössze 5018 lelket számláló városkában, melyben 505 volt magyar, 4155 a „tót anyanyelvű”, 259 a német, 5 a horvát, s 95 az egyéb anyanyelvű lakos, de egy külön rovatban feltüntették: 2271 fő „tud beszélni magyarul”.

A főgimnázium nagy múltú iskola Volt, de csak nemrég lett főgimnázium. A jezsitáknak már 1663 óta volt iskolájuk a városban. Az új rendház és templom — előbbiben helyet kapva a kollégium — 1724-ben készült el, de II. József rendelete 1773-ban eltörölte a jezsuita rendet. Ekkor pálosok veszik át a rendházat s az iskolát, de hamarosan bezárják a kollégiumot. A tanítás 1794-ben indul újra, 1806-ban a kolerajárvány kiirtja a teljes tanári kart. Egy évvel később, 1807-ben a ferencesek veszik át az iskolát, önálló algimnázium 1861-től működik az épületben, de csak 1908-ban kapják meg a főgimnáziumi státust, azaz a teljes nyolc- osztályos tagozatot. Az első érettségiző osztály épp az 1911/12-es tanévben, Juhász Gyula működése első esztendejében lép ki az intézetből.

I Az ükkor huszonnyolc esztendős

!

________költő az irodalomtörtéA v

isegrádi alkotások egyike

Munka közben a Mester

neti közhiedelemmel szemben egyáltalán nem tekintette száműzetésnek a szakolcai éveket. Tanártársai között barátokra talált, a városka közvéleménye becsülte mint országosan ismert költőt, közszerepléseket vállalt ünnepélyeken, irodalmi esteket tartott, 1912 tavaszától rendszeresen bejárt a közeli Pozsonyba a hét végeken, hogy színházat, operát nézzen, barátokkal találkozzon. Önképzőkört alakít a diákjaiból, akikkel nyilvános előadásokon is fellép. Heti 17 órája van, de rengeteg dolgozatot kell javítania. Viszont kiváló tanár, aki tárgyait élményszerűen tanítja, s' .ezért diákjai csüggnek rajta. Anyagilag sem áll rosszul: helyettes tanárként 136 koronát kap havonta, majd amikor az 1912/13-as tanévre Albrecht József pozsonyi főigazgató (Albrecht Sándornak, a kiváló zenésznek, Bartók és Dohnányi iskolatársának az apja) kinevezi rendes tanárnak, 220 korona a havi fizetése. Ehhez járulnak a rendszeresen érkező irodalmi honoráriumok; Juhász Gyula „visszadolgozott” több szegedi lapnak, s publikált számos fővárosi lapban és folyóiratban is. Ráadásul 1912 elején elnyerte a 200 arannyal járó Bulyovszky-díjat egy elbeszélő költeményével. Tekintve, hogy abban az időben egy liter jó pozsonyi óbor 40 fillér volt, egy pár bőr fűzős cipő 7 korona, egy ing 1 korona 25, egy teveszőr raglánka- bát 30 korona, egy kg brazil kávé t korona 80 fillér — a tanári fizetés és egyéb jövedelmei gondtalan életet biztosítottak az egyedül élő, s amúgy is roppant igénytelen költőnek. Leginkább újságokra, folyóiratokra költött, bár sok lapot — Szegedről, Nagyváradról, a fővárosból — megküldték neki a szerkesztőségek, s az iskolába és a Gvadányi Körbe, Szakolca értelmiségi klubjába is járt egy sor folyóirat, köztük a Nyugat, az Űj idők, A Hét.

I S h02V Szakolca költői szem.

1

____2*. pontból sem volt terméket

len, azt jelzi, hogy Juhász Gyula 120 verset írt itt. Ezek mind megjelentek, hasonlóképpen az innen publikált 38 prózai műhöz (cikkek, kritikák, tanulmányok, tárcák, iroda, lommetodikai közlemények stb.). Szakolcai két esztendeje alatt — hiszen 1913 júniusában már eltávozik a városból, hogy új iskolájába, a Makói Állami Főgimnáziumba menjen — összesen 218 művét publikálta. Köztük az Anna-versek új sorozatát, mintegy húsz költeményt, olyan., remekekkel, mint, a Milyen volt. aÜoronaiiö, Ef Profán litánia, a Télutó, az Azért szeretlek, Anna, az Annáról, messziről vagy a Falusi hold. S itt született az egyik leg. jelentősebb Juhász Gyula-vers, A végeken. Költészete itt a realitások színeivel gyarapodik, s bár gyakori verseiben a bánat és a kesergés a végekre vettetettség, az Ultima Thule, a Tomi, az egyfajta száműzetett- ség miatt, ez inkább csak az örökkön sóvárgott nagyvárosi élet utáni vágy, s nem a tényleges számki- vetettség jele. Az 1924-ből való, s máig eléggé nem méltányolt remek kisregénye, az Orbán lelke, nem a szakolcai két év naplószerű hiteles rajza, hanem műalkotássá transzponált élményanyag. Belőle visszakövetkeztetni a költő szakolcai nap. jaira csak oly mértékben szabad, mint mondjuk Babits közvetlen életrajzi adataira a Halálfiai című regényéből.

| Szakolca - mai szlovák nevén:

1

_______ Sklanica — sok vonásá

ban máig őrzi az 1910-es évekbeli képét. Főterén most is ott áll masszívan a plébániatemplom, ott a cifra homlokzatú régi Katolikus Ház, mely ma a kultúra otthona, ott a hajdani Városi Szálloda, ahol az emeleten a Gvadányi Kör helyiségei voltak, s lent az étterem, mely most is működik. S az étterem mellett a már új nevű régi iskola: a szlovák antifasiszta ellenállás helyi ifjú hősének, Mirko Nespornak a nevét viseli, s vegyészeti és mezőgazdasági szakközépiskolává alakult. Négyszázhúsz diákja van; a több mint két és fél évszázados, öles falak között a legmodernebb laboratóriumok, oktatási kabinetek rejtőznek. A széles folyosókon kiállítás látható az iskola történetéről, s íme, az egyik oldalon Juhász Gyula arcképe,

A gimnáziummal szemben pedig épp renoválják a Gvadányi-házat, ahol a költő idejében egy felső leányiskola működött az emeleten (miért is a gimnázium felsős osztályainak ablakai nem az utca, hanem az udvar felé néztek ...) A jezsuita templom ma is elhanyagolt, mint Juhász Gyula idejében, pedig állítólag remek orgona áll benne.

Szakolca emléke élete végéig visz- szacsengett a költőben. Egyik utolsó versében — Remeteség, megjelent az Űj idők 1935. január 6-i számában — így idézi a várost:

A szakolcai dombokon Fiatal voltam egykoron.

Oly édes volt a bánatom,

Hogy dallá csordult ajkamon.,'. Pozsony, 1983 augusztus.

TAKACS ISTVÁN

Befejezésre vár a mű