Pest Megyei Hírlap, 1983. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-12 / 190. szám
Üllő Kiállítás Virágtól a zöldségig Érdekes rendezvényre készül az üllői Ságvári Endre Művelődési Ház. Augusztus 19. és 21. között zöldség-, gyümölcs- és virág- kiállítást rendeznek. Ezen bárki bemutathatja kétkezi munkájának eredményét. A művelődési ház vezetői csupán azt kérik, hogy a kiállításra szánt növényeket 18- án vagy 19-én délelőtt vigyék be a művelődési házba. A megnyitóra az alkotmánynapi ünnepséggel egybekötve, augusztus 19-én 14 órakor kerül sor. Vecsés Szabadtéri program Kálmán Imre Csárdáskirálynő című operettjének kereszt- metszetét mutatják be augusztus 20-án, 20.30 órakor Vecsé- sen a szabadtéri színpadon. A főbb szerepekben a nézők Tiboldi Máriát, Detre Annamáriát és Rózsa Sándort láthatják. Jegyek elővételben 50 forintos áron válthatók a József Attila Művelődési Házban és az üzemi közönségszervezőknél, valamint az előadás napján 18 órától a helyszínen. Rossz idő esetén az operett- keresztmetszetet a művelődési házban mutatják be. ★ Kismotorvezetői tanfolyamot is szerveznek Vecsésen augusztus 22-én 17 órától. A tandíj 200, a vizsgadíj 50 forint, valamint egy darab 20 forintos okmánybélyeg. ) A 14. életévüket betöltött érdeklődők augusztus 15-én és 16-án 17—19 óra között szintén a művelődési ház irodájában jelentkezhetnek. ŐRI inán A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 190. SZÁM 1983. AUGUSZTUS 12., PÉNTEK Bevált az úf forma Többért, jobbért - több bért Több mint másfél éve működnek már az elsőként megalakult különféle gazdasági kisszervezetek. Ennek ellenére a közvéleményben alkotott kép, még mindig nem tisztult le: sok körülöttük a bizonytalanság, a bizalmatlanság, a jogos, vagy alaptalan féltés. Ehhez nyilván hozzájárult az, hogy annak idején a jogi és közgazdasági szabályzók a szükségesnél valamivel később jelentek meg, így számos olyan nyitott kérdés maradt, amelyekre menet közben kellett megtalálni a választ. Ilyen körülmények között dolgozott tavaly a Monori Vasipari Szövetkezet jogutódjaként létrejött Szervomechanika Kisszövetkezet, amelynek dolgozói 1982. január 1-től választották az új formát. A kezdeti nehézségek nagy feladatok elé állították őket. A jelentősen megváltozott bérezési forma bevezetése, az új alapszabály és az önkormányzati szabályzat elkészítése sok időt és fáradságot követelt. Érezte mindenki, hogy tulajdonképpen egy kísérlet veszi kezdetét, amelynek célja az egyéni és a társadalmi érdekek összekapcsolása, minél több tartalék felszabadítása. Lehet legálisan A kisszövetkezet szakemberei kiszámították, hogy ez a gazdálkodási forma csak akkor nyer létjogosultságot, ha 100 forint kifizetett bérre legalább 100 forint nyereség jut. Ahol ennél kevesebb, ott az adóztatás szigorúnak tűnik és nem ösztönöz — épp ellenkezőleg. Hol kell keresni a tartalékokat? Erre a kérdésre kellett Jegyzet Ma még korai vágyálom y art a nyár, méghozzá olyan, amire még az öregek se nagyon emlékeznek. Ha jól utána gondolunk, tulajdonképpen már a tél, a tavasz hosszú, forró júliust, augusztust sejtetett. Hiszen alig esett hó: még a hegyekbe is csak mutatóba jutott a fehér dunnatakaróból. Aztán száraz volt a tavasz is, elmaradtak a fagyok, el a májusi aranyat érő esők. S mindez csak folytatódott júniusban, júliusban. Nagyon korán kellett aratni: a kegyetlen nap, a szárazság gyors érésre kényszerítette a gabonát. S amikor ezeket a sorokat írom, a hét eleje táján már annyira kókadoznak a növények, annyira hiányzik még mindig az életet jelentő eső, hogy akadnak, akik váratlan aszályról, tragédiáról, katasztrófáról beszélnek. Hát annyi bizonyos, hogy már nem sok kell hozzá. De a nagy meleggel, a kánikulai csúcshomérseKietetael mégsem vagyunk egyként elégedetlenek. Még csak nem is vall rövidlátásra, hogy aki éppen a Balaton vagy más fürdőhely mellett, avagy a magas hegyek környékén tölti a szabadsagát, éppenséggel örül a gyönyörű nyárnak. Hiszen mi más is kell a pénzen meg a szabadságon kívül a zavartalan nyári kikapcsolódáshoz, mint a napfény, napfény és napfény. A nyaralók, a iiákok a fenébe kívánják azt, amiért a mezőgazdászok áhítoznak. P anaszkodtak eleget mái itt a járásban is szakemberek aratás közben. Most meg a kukoricát, a szőlőt, de tulajdonképpen minden más kultúrát is féltenek. Aztán aligha elégedettek a pékek mondjuk, meg a vonat- és a buszvezetők, a bolti és vendéglői kiszolgálók, a műhelyekben. az irodákban dolgozók sem. Szóval összefoglalóan azok, akiknek most is, harminchat meg harmincnyolc fokban dolgozniuk kell. Vannak munkahelyek, ahol minden bizonnyal már-már elviselhetetlen a hőség, gondoljunk csak az útépítőkre, a kohászokra vagy az üvegfúvókra, akik, ha kint hűvös is van, majd megfőnek a benti melegben. S ilyenkor hiába minden, a szellőzés kintről sem hozhat enyhülést. De ismétlem, az egyébként nem a forráságáról, melegéről híres munkahelyéken sem öröm az élet mostanában. Kiváltképp, ahol nincs légkondicionálás, s mitagadás, ezerből, ha egy helyen van. Itt, nálunk olyan nagyon nincs is rá szükség, nem készülhetünk fel az ilyen váratlan természeti húzásokra. Két pártra szakadtunk volna? Igen, de mindkét kompániában ugyanazok váltottak tagságit. Csak éppen az egyik héten, hónapban a napimádók, a másikban meg az eső, a hűvösebb, szolidabb nyár híveiként. Változhat elkötelezettségünk hétről hétre is, minden attól függ, mikor vesszük ki a szabadságunkat: hogy mikor utazunk nyaralni, s mikor térünk vissza hőgutát lehelő, már-már el- sivatagosodó városainkba, fal- vainkba, házainkba, munkahelyeinkre, tömegközlekedési eszközeink szaunájába. Í gy hát voltaképpen nem is egymással állunk érdekellentétben, hanem az időjárással, a természettel Mindegyikünknek és mindig, sajnos, nem tehet kedvére íme egy nyári vágyálom: de jó volna már ott tartani, hogy befolyásolhassuk, mikor legyen derűs ég, áradó napsütés, és mikor eső. szél! Vagv 'egalább abban egyezhetnénk meg a természettel, hogv nappal legyen kellemes, de ne elviselhetetlen meleg, éjjel pedig adja meg a földnpk növényeknek, ami nekik jár' G. Z. talán leghamarabb megkeresni a választ. A Szervomechani- kában úgy gondolták, hogy ez a terep a termelés területe. Módja pedig a termelés intenzitásának növelése. Hamarosan beigazolódott, hogy helyes úton indult el, mert dolgozóik hamarosan harmincszázalékos, sőt még nagyobb mértékű többleteket értek el. Ezt természetesen a megfelelő érdekeltségi rendszer kidolgozásával tudták garantálni. Rizikót is vállaltak, hiszen a fizikai állomány bérét a teljesítmény függvényében „egy az egyben” kifizették. A jövedelmek így közel harminc százalékkal nőttek az előző évekhez képest. A nagyobb intenzitás, a több munkával kitöltött idő lehetővé tette, hogy a gyártmányaikhoz szükséges, korábban kooperációban készített alkatrészeket saját telephelyükön, saját dolgozóik gyártsák. Az eredmény: 1981-ben nyolcvan- négy ember 3 millió 227 ezer forint nyereséget termelt. Tavaly hetvenhetén 5 millió 276 ezer forintnyit. Vagyis az új gazdálkodási forma ráfordítások nélkül teremtett új kapacitásokat. Érdekes és logikus következménye a változásoknak, hogy míg korábban a szövetkezet dolgozói munkaidő után illegális módon, fusizással igyekeztek többletjövedelemhez jutni, rövidesen felhagytak ezzel a gyakorlattal, mivel azt tapasztalták, hogy arra munkahelyükön legális keretek között is van lehetőség. Ma már nem titok, hogy a kisszövetkezetben dolgozók havi jövedelme 10-15 ezer forint körül van. Természetes, hogy ilyen körülmények között mindenki jobban érzi magát. Még akkor is, ha valamennyiüknek vállalni kell a kockázatot is. fjem rózsaszín A szövetkezet termékösszetétele is hasznosan alakult: nyolcvan-nyolcvanöt százalékban importpótló hajtóműveket, vezérlőegységeket, tüzeléstechnikai berendezéseket, különböző nagyságú olaj- és gázégőket gyártanak. Mivel szinte zökkenőmentesen sikerült átállniuk az új gazdálkodási formára, a termelés tavaly is zavartalan volt, s az idén sincsenek munkaellátottsági gondjaik. Sikerült megtartaniuk a régi partnereiket, de kilenc új megrendelő is jelentkezett. Ez nyilván annak tulajdonítható, hogy az új típusok kifejlesztésére nekik a legtöbb esetben elegendő egyetlen hónap. Rugalmasan, gyorsan reagálna« partnereik igényeire. Persze kár lenne rózsaszínűnek látni a Szervomechanika Kisszövetkezet belső életét. Vezetői például rendszeresen elpanaszolják, hogy a jelenlegi kereskedelmi állapotok miatt a tervszerű készletgazdálkodást szinte képtelenség megvalósítani. Gyakran rákényszerülnek, hogy olyan kurrens anyagokat tartsanak raktáron, amelyek felhasználására majd csak félév múlva kerülhet sor. Megesett az is, hogy valamilyen kis értékű, de hiányzó alkatrész miatt a csaknem kész terméket nem tudták átadni a megrendelőnek. Hasonló zavarokat okoz néhány megrendelőjük fizetésképtelensége is. Sokszor előfordul, hogy másfél, két millió forinttal tartoznak nekik. Közös kockázat Együtt dolgozni, együtt kockáztatni, együtt osztozni. Ez az elv a kisszövetkezetben dolgozók legfőbb belső törvénye. Kevesen tudják, hogy valamennyien — kéthavi bérüknek megfelelő részjegy vásárlásával — anyagilag is hozzájárultak munkahelyük pozíciójának megerősítéséhez. A jövedelmek felosztásánál ezt a hozzájárulást, az év közben végzett munkát és méltányosabban a törzsgárdatagságot veszik alapul. Az idén az első féléviben a bérkiáramlást — az ismert szabályzók hatására — minimálisra csökkentették, vagyis szintentartásra törekedtek. Arra persze nem számítottak, hogy a dolgozók ennek örülni fognak, de a tapasztalatok szerint a szövetkezet tagsága megértette az intézkedésnek a lényegét. Vereszki János Nyári helyettesítők A nyári szabadságolások idején különösen jól jön a vakációzó diákok segítsége a Papírárukészítő Ipari Szövetkezet gyöm- rői telepén. Az idén 18, zömmel középiskolás fiú és lány talált munkát náluk. Sokan közülük már régi ismerősként tértek visz- sza, hiszen a korábbi években is töltöttek itt pár hetet. Kapás Szilvia, Lovasi György és Kiss Katalin a C 5 jelű borítékokat számolja és csomagolja Hancsovszki János felvétele Dinamikusan fejlődő ágazat A haszon valójában közös Több áru a háztájiból Hónapról hónapra, évről évre nő a háztáji ágazat forgalma a Rákosmezeje Tsz- ben. A múlt évben is a galamb és. házinyúl felvásárlásával, illetve kereskedelmi közvetítésével bővítették tevékenységüket. Júniusban már 276 ezer forintért értékesítettek. A forgalom zömét azonban a 416 darab sertés (2 millió 35 ezer 572 forint értékben) és a 929 vágójuh (1 millió 276 ezer 451 forint értékben) adta. A júniusi állatforgalom 4 millió 551 ezer 375 forint volt — ezt egészítette ki a táp- és a takarmányforgalom 659 ezer 562 forinttal —, így a június havi ágazati bruttó forgalom 5 millió 210 ezer 937 forint lett. Az idén az első félévben az ágazat bruttó forgalma 4 millió 108 ezer forinttal haladta meg az 1982. első félévi forgalmát és 22 millió 688 ezer 353 forint volt. Ezen belül az állatforgalom 2 millió 583 ezer forinttal 16 millió 127 ezer .469 forintról 18 millió 710 ezer 646 forintra nőtt. A háztáji ágazat is a dinamikusan fejlődő ágazatok közé tartozik, ahol a vezetőség irányítása mellett az ágazat dolgozóinak a közreműködésével nő a kistermelőktől felvásárolt állatok, áruk meny- nyisége és értéke. Ez egyaránt jó a kistermelőknek és a népgazdaságnak, mert a kistermelőknek több a jövedelmük, a népgazdaságnak, az árualapja — és még a téesznek is megtérül a ráfordítás. Hasznot itt nemigen remélnek, de a háztáji áruk forgalmazását nem is a haszonért, hanem társadalmi érdekből, a lakosság jobb ellátásáért és az árualap növeléséért látja el. Túrázó diákok Potyautasok, segítő orvos Lelkes kis kerékpáros csapat indult útnak hétfőn Mo- norról. A Munkásőr úti iskola 11 diákja, valamint Bukai Tibor pedagógus lábhajtású járművel igyekszik eljutni 12 nap alatt Pécsig, illetve visz- sza. Tvfagócs József nyugdíjas kismotorral kíséri a fiúkat. Az ő háta mögött tornyosulnak a szálláshelyül szolgáló sátrak. A diákok sok edzéssel készülnek föl az érdekesLassan elmúlik a nyár is A kerékpáron keresett pénz Sokszor nem is figyelünk rájuk, készpénznek vesszük: a gyerekek nyáron üdülnek, táboroznak, eltűnnek a látókörünkből. Pedig, ha jobban szétnézünk, észrevesszük, hogy a nyaralás előtt vagy után szinte mindenütt ott vannak. Az anyu munkahelyén, az apu gépe mellett, az ismerősök, rokonok keze alatt a gyárakban, üzemekben. Főiskola előtt Bár lassan végefelé közeledik a szünidő, van, aki még zsebpénzt gyűjt a táborra, vagy egy jobb magnóra, esetleg egy új tá-skára a tanévkezdéshez. Én is egy ilyen szorgoskodó diákra lettem figyelmes, aki kis táskával az oldalán, kerékpárosán rója nap mint nap a kilométereket. Amikor kérdezősködni kezdtem tőle. elég szégyenlősen válaszolt: — Már bizony sok nyáron helyettesítettem a táviratoso- kat, s mindig tetszett ez a munka. Ebben az évben érettségiztem a budapesti Eg- ressy Gábor Finommechanikai és Műszeripari Szakközépiskolában, ősztől pedig már „tandós” leszek. Most különösen szükségem van a zsebpénzre, hiszen előbb a főiskola, utána pedig a katonaság jön — előtte talán ez az utolsó nyaram, amikor még külföldre látogathatok. Szerencsére sikerült is ezt az alkalmat kihasználnom: augusztus közepétől egyhetes bécsi társasutazáson veszek részt. Édesapám már nyugdíjas. de egyébként sem szeretnék mindenben a szüléimre támaszkodni, (gy ez a háromheti munka jó kis kikapcsolódás is a pénzkeresés mellett. Mindig új emberekkel találkozom, ismerősökké válnak (éy hamar az Ismeretlenek is. Csak vidámat — Nagyobb névnapok vagy hétvégi esküvők idején becsületesen letekerem a napi 60—70 kilométert is. Egyedül a rossz időt és a rossz híreket nem szeretem. Az üdvözlő, örömet hozó táviratokat a címzettek is szívesebben átveszik, az elszomorítót pedig nekem is kellemetlenebb átnyújtani. Ha rajtam múlna, mindig csak vidámat kézbesítenék — teszi még hozzá búcsúzóul Nagy Imre, s már kerekezik is tovább. A felnőtteken múlik ö csak egy a sok ezer dolgozó diák közül, aki már pályát is választott magának. De hány olyan lehet, aki talán épp ezen a nyáron dönti el, hogy mivel szeretne — vagy hogy mivel nem tudna foglalkozni egy egész életen át. Elsősorban az őket körülvevő felnőtteken múlik, hogy a lógást, fúrást, a munkához való hanyag hozzáállást látják-e vagy a munka szerete- tét megbecsülését tudják ellesni. A döntésben könnyitsük meg a dolgukat. N. M. nek és nehéznek ígérkező túrára. Eközben bejárták szőkébb pátriánk környékét is Vácrátóttól Öcsáig. Indulásuk előtt megígérték, alkalmanként rövid tudósításban számolnak be élményeikről. Íme az első levelük: „Örömmel és fáradtan tudatjuk, hogy a magunk mögött hagyott 55 kilométer után végre eljutottunk Kis- kunlacházára. Igaz, a megbeszélt időpontnál egy órával később indultunk, s idáig minden falura jutott valami előre ki nem számítható esemény. Ennek ellenére nagyon jól érezzük magunkat, s élvezzük a hétágú napsugár mglegét. Ócsán miután az egyetlen nyitva tartó élelmiszerboltot hosszas keresgélés után megtaláltuk, fáradtan ültünk le a fűre és szürcsölve ittuk á finom dabasi tejet. (Eddig 12 litert fogyasztottunk el.) A királyi reggeli után „potyautasainkat” kellett a szó szoros értelmében leráznunk: a vörös hangyák hosszas győzködé- sünkre kénytelenek voltak tudomásul venni, hogy jelenlétük ruházatunkon és csomagjainkban nem kívánatos. Bugyin rájöttünk, hogy orvosi segítségre van szükségünk: miután kiderült, hogy az egyik speciális szelepű bicikli hátsó kereke teljesen 'a- pos, pumpája pedig használhatatlan, a helyi körzeti orvos segített ki bennünket egy autópumpával. A kiskunlacházi pihenő után ma még 18 kilométernyi út áll előttünk. Tassig szeretnénk eljutni. Hamarosan újból jelentkezünk. A túracsapat tagjai ISSN 0X33—2651 (Monori Hírlap)
