Pest Megyei Hírlap, 1983. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-12 / 190. szám
»wei-iif Pincegazdaságok, tejüzemek használják Tartályok A dömsödi tsz üzemeiben készítik a pincegazdaságok, tejüzemek részére a bortartályokat, tejkeverő, illetve tejtároló tartályokat. Az ötventől ötvenezer liter firtartal- mú tartályok egy része fűthető, illetve hűthető. Képünkön: saját tervezésű, gépkocsira szerelhető tejszállító tartályok szerelése. 1. Belföldi kooperációs lehetőségek felmérése A Csepel Autógyár megpályázta A remélt sik^r nyomán növekedhet a tőkés export Lombikkal és seprővel Ki stem használt képességek Nem helyi és nem csak szakmai gond Az Ikarus évente több, mint 13 ezer .darab autóbuszt állít össze és értékesít. Ezekhez mindazt, ami a padlószint alatt van, azaz a fenékvázszer- kezetet, a Csepel Autógyár gyártja. Döntő részben bérmunkában, de természetesen saját fejlesztés alapján is. Terepjáró buszok A termékeik szerkezetének változásával számtalanszor változott ugyan a két vállalat kooperációjának tárgya, de maga a kapcsolat, mintegy 3(1 esztendőre nyúlik vissza. S mert hazánkban az autóbusz- alváz-gyártással foglalkozó vagy arra egyáltalán képes vállalatok számát egy-két uj- ján meglehet Számolni, úgy tűnik, hogy magyarázatra szorul az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár, „versenytárgyalási felhívása” melyet legelőször a HVG május 7-i számában tettek közzé. Miszerint: „Az Ikarus ... korszerű autóbuszalváz kifejlesztésére nyilvános versenytárgyalást hirdet...” — Gyártott termékeink 9 százaléka úgynevezett önhordó vázszerkezetű, ami azt jelenti, hogy a karosszéria egyéb részei ugyanúgy viselik a terhet, mint a fenékváz. A fejlődő országok piacaira azonban ezekkel a termékekkel hiába is próbálnánk betörni, mert nem felel meg az igényeiknek. A rossz minőségű utakra ugyanis erősebb teherbírású, kisebb méretű, masszívabb buszokra van szükség, ahol az alváz inkább egy teherautóéhoz, mint egy autóbuszéhoz hasonlít. Pontosabban, ahol az alváz kompletten, az összes terhet képes viselni. — Már korábban is gyártottunk ugyan ilyen autóbuszokat — termelésünk 10 százalékát ezek adják —, ám a nyugatnémet MAN-céggel kooperációban. Egyedi gyártásban a Csepel Autógyár is készített már mintaalvázat, de műszaki jellemzői alapján nem felellek meg vevőink elvárásainak — tájékoztatott az előzményekről Esztergályos Géza, az Ikarus műszaki főosztályának vezetője. A pályázat tehát, melyben ehhez a terepjáró autóbuszhoz keresnek alvázgyártókat, nem érinti az Ikarus fő profilját, s nemhogy alapjaiban, de egyáltalán nem remegted meg a a hazai járműgyártást. Mégis mit várnak tőle? Azt, hogy felmérik általa a belföldi kooperációs lehetőségeket. Lehetséges üzlet Óvatosan fogalmaztak: ......előnyben részesítjük azokat a pályázatokat, amelyek benyújtói gyártási háttérrel is rendelkeznek". Vagyis tervezők, tervező kollektívák jelentkezése sem kizárt! A kiírás szerint októberig kell a pályázóknak az alváz konstrukcióját kidolgozniuk, ami Török László, a Csepel Autógyár műszaki igazgatóhelyettese szerint, rövid határidő. Hiszen június végéig az Ikarus még nem postázta ki számukra azokat az alapvető műszaki információkat, amely re már a felhívásban is utaltak. — A Csepel Autógyár tehát pályázott. Nyilván nem is esélytelenül, hiszen szakemberei a járműtervezés kiforrott, kialakult gyakorlata ismeretének birtokában vannak. S hogy nem a Rályázat nyertesének kiírt 250 ezer forint ösztönözte őket a részvételre, az biztos. Akkor mi ? Az, hogy üzlet is lehet belőle. Ha megkapják az Ikarus konkrét kívánságait, s úgy ítélik meg, hogy teljesíthetőek, mert megvalósításukhoz rendelkezésre állnak, az egyes elemek, ha feltételeik elfogadhatóak, a gazda ágossá- gi kilátások pedig kedvezőek — akkor elképzelhető, hogy a a két vállalat együttműködési területe tovább bővül. Bizottság dönt Persze nem lenne értelme magának a pályázatnak, ha nem adnánk esélyt a Csepel Autón kívül mások győzelmének is. Bár valószínű, hogy Az egy évig, vagy tovább is eltartható élelmiszerféleségeknél, mint például az üvegbe zárt zöldborsó — melynek két év a szavatossági ideje — nincs semmi baj, mert a gyártás hónapját a többi tudnivalóval együtt rányomtatták a címkére. De a rövidebb jdeig fogyasztható termékeknél, vagy azoknál, amelyeket vízhatlan , papírcsomagolásban árusítanak, már egészen más a helyzet. Az ipar néha olvashatatlanul tünteti fel a gyártás napját, vagy az láthatatlanul elrejtőzik a feliratok szövevényében. A tubusos árufajtákhoz meg egyenesen rovásírás-szakértő kell, aki a tubusok vissza hajtott alsó részének vájataiban elrejtett számosoron eligazodik. Kivétel a bébiétel A Belkereskedelmi Minisztérium rendeleté szabályozza, hogy a gyártástól számított egy hónapon belül a boltokban kell lennie a háromtól hat hónapig fogyasztható kon- zerveknek, készételeknek. Ám gyakran sokkal később érkeznek rendeltetési helyükre, és ez belejátszik abba, hogy a szavatossági idő hamar lejár. Ilyenkor az eredetileg meghatározott idő egyharmadával meghosszabbítható a szavatosság, tovább árusítható az élelmiszer. de természetesen csak leszállított áron. A megye legtöbb üzletében és ABC-áru- házában külön állványon kínálják az árengedményes kon- zerveket, befőtteket, savanyúez a „más”, gyártási háttérrel valójában nem rendelkezők. S hova fordulhat akkor az Ikarus ... De maradjunk a tényéknél. A pályázatot közhírré tették, néhányat! már be- küldték pályamunkájukat, az Ikarus vezetők szakembereiből álló . bizottság dönteni fog. Ezalatt mit gondol magában a szokatlan módon tájékoztatott partner? — Egy üzletre, soha nem egy, hanem mindig több jelentkező is van. Megszoktuk ezt, noha elsősorban az export esetén. (Közvetetten itt is arról van szó.) Ahol mások is labdába rúghatnak, versenytárgyalás az a javából, még akkor is, ha nem hirdetik meg az újságban! Ezért fogadtuk természetesen, hogy vevőnk, azaz az Ikarus ezt a formáját választotta a lehetőségek felismerésének. — mondja Törő- csik László, a Csepel Autógyár főkonstruktőre. S ha az Ikarus majd valóban e pályázat segítségével növelheti tőkés exportját 500-1000 darab autóbusszal, akkor mi sem lepődjünk meg rajta. Ságot. — Az árengedmény vagy a vállalat kockázatai alapját terheli, vagy, ha a nagykereskedelem hibázott, akkor az utóbbi vállalja az árleszállítás anyagi következményeit — mondta Somogyi Ferenc, a Nyugat-Pest megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatóhelyettese. — Néhány terméknél egy nappal sem hosszabbítható meg a lejárati idő, ilyen például a tej, a tejtermékek és a bébiételek, az -italok — folytatja a felsorolást. Vissza a feladónak — Ha az előírt szavatossági idő egyharmadával meghosz- szabbított élelmiszer leértékelt áron sem fogyott el, akkor megsemmisítik, és ez mindig a kiskereskedelem zsebére megy. Főt legnagyobb önkiszolgáló élelmiszerüzletében Agócs János boltvezető elmondta: — a nyári hónapokban, amikor a víkendezők és üdülők megjelennek a környéken, több konzerv fogyna, mint ősszel s télen. De amióta a Duna Élelmiszer és Vegyi Nagykereskedelmi Vállalattól kapjuk az árut, a választék olyan kicsi, hogy a vevőink csalódottan távoznak. Valóban, az üzletben csak négyféle konzerv van, de még mind a szavatossági időn belül. A kiskereskedelem már tarthatatlannak ítélte a késedelmes szállításokat, s elrendelte: a hálózat üzletei nem vehetnek át olyan árut, mely a gyártásMeglepő hír vonzott a százhalombattai Szénhidrogénipari Kutató-Fejlesztő Intézetbe, mely szerint hazánk egyik legnagyobb tudományos fellegvárában olyan vállalati gazdasági munkaközösség alakult, amelyben mérnökök, kutatók, tudósok — takarítanak. Mossák a laboratórium folyosóit, sepregetnek az irodákban ... Tisztaság féláron Lám, mire képes a kisvállalkozás — - gondoltam először. Tanult, diplomás emberek kezébe adja az egyszerű szerszámot, s azok nem szégyellik. Igen ám — sorjázott a második gondolat —, csakhogy sepregetni mindenki tud. kutatni viszont... Bármilyen jó is a kisvállalkozás, azért jobb lenne, ha a kvalifikált, tehetséges emberek a fizikai helyett szellemi készségüket állítanák társadalmunk szolgálatába. Textiliparunk versenyben maradásához kulcsfontosságú az önköltség csökkentése, amely —tekintve, hogy a textilgyártás ráfordításának 55— 60 százaléka nyersanyagköltség — elsősorban a nyersanyaggal való ésszerűbb gazdálkodást kívánja meg — állapítja meg az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság. Hazánkban a textilipari nyersanyagok jelentős része import eredetű, és azon belül is magas a konvertibilis valutáért vásárolt termék; a pamut egyhanmada, a gyapjú 35 —40 százaléka, a vegyi szálak 50 százaléka tőkés importból származik. tói a fogyasztásig eltelt idő egyharmadánál régebben készült. A hatás nem maradt el. A Nyugat-Pest megyei Kiskereskedelmi Vállalat néhány üzletében járva, nem találtam lejárt szavatosságú élelmiszert (azok között, amelyeken a gyártási idő egyáltalán olvasható volt). Minta a KERMI-nek — A MÉSZÖV a múlt év végén átvette a Pest megyei Zöldért száztíz üzletét. Ekkor a leltár során a boltokban nagyon sok lejárt szavatossági idejű árut találtak — tájékoztatott Nagy Gábor elnökhelyettes. Az áfészek a megyei élelmiszer-kiskereskedelmi hálózatban bevált szokásnak megfelelően, mintát küldtek a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézetnek, és a döntésükre bízták, hogy leértékelve még forgalomba hozhatják-e a kérdéses élelmiszereket, vagy megsemmisítik. — Ettől a nagyobb tételtől függetlenül, mindennapi gyakorlatunk az, hogy legtöbbször a nagykereskedelemmel közösen vállaljuk az árleszállítás kockázatát — mondja Nagy Gábor. — A vásárlót vajmi kevéssé érdekli, hogy a kis- vagy a nagykereskedelem vállalja-e a szavatossági idő lejártával a veszteség kockázatát. A fogyasztók jó minőségű, jó ízű élelmiszerre vevők és a kereskedelemtől azt várják, hogy ezt a legmesszebbmenően biztosítsa. S. E. — Igaz a hír — mondja dr. Doleschall Sándor, a SZKFI igazgatója —, de csak részben. A harminc tagú munka- közösségben ugyanis mindössze négy diplomás fiatal dolgozik, a többiek előadók, adminisztrátorok, technikusok, ügyintézők. Eddig egy terma- lőszövétkezet takarított, s mondhatom, most sokkal nagyobb a tisztaság. Méghozzá fele áron. — Ez nagyon szép, de nem lenne jobb, ha a kutatók kutatnának? Különösen a pályakezdők ... — Nézze, nem véletlen, hogy naponta hallani a műszaki értelmiség nehéz, anyagi helyzetéről. Ebben az intézetben, ahol a kálencszáz dolgozó 38—40 százaléka rendelkezik diplomával, s közülük körülbelül 300 a szorosan vett tudományos kutató, ez a probléma különösen éles. A legkevésbé éppen a fiatalokat tudjuk megfizetni, márpedig őket nyomja az egzisztencia, a család, a lakás megteremtésének minden anyagi terhe, A 1980 januárjáig a fix elszámolású árak védettsége és a költségvetési térítés nem különösebben tette érdekeltté a textilipari vállalatokat az olcsóbb nyersanyagforrások felkutatásában. Azóta viszont a nehezebb külső gazdasági feltételek. a világpiaci árakhoz igazodó belföldi árak és nem utolsósorban az energia-, anyag- és devizátakarékosság ebben az iparágban is új helyzetet teremtettek. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság a szükséges további fejlődéshez javasol néhány konkrét intézkedést. Mind a pamut-, mind a gyapjúipar esetében sürgeti az importtermékek hazai forrásból történő helyettesítését. Az évi 7—9 ezer tonna mennyiségben importált pamutfonal jelentős része belföldön is előállítható lenne, ha a fővárosban munkaerőhiány miatt pillanatnyilag álló fonóorsókat és a hozzájuk tartozó úgynevezett előműveket olyan vidéki helységekbe telepítenék, amelyek vonzáskörzetében még jelentős létszámú szabad munkaerő található. Tetemes valutakiadást jelent, hogy a gyapjúiparban évi ezer tonna gyapjúmosó és -fésülő kapacitás hiányzik, s ezt importból kell pórtolni. Célszerű lenne megvizsgálni, hogy nem lenne-e gazdaságosabb a behozatalt a hazai kapacitás fokozásával megtakarítani. Előnyösnek látszik a pamut- fonodai hulladék eddigieknél fokozottabb felhasználása is. Mint az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság megállapítja, évente legalább 1500 tonna másodlagos nyersanyagot lehetne kitermelni, bár természetesen a gyengébb minőségű alapanyag feltételezi a feldolgozásukra alkalmas speciális gépsorok munkába állítását is. Ugyancsak fontos feladat a hazai juhászat fejlesztése. Jelenleg a hústermelés az elsődleges cél, mert ez adja a jö- . vedelem nagyobbik hányadát (legalább 80—85 százalékát), megfelelő keresztezéssel azonban javulást lehetne elérni a juhállomány gyapjúértékében is. Végül a bizottság mindkét ágazat esetében felveti a termelők önálló külkereskedelmi jogának megteremtését. Ezzel i jobban elérhető lenne, hogy a piac közelsége áttételek nélkül érvényesüljön, amit az is indokol. hogy ezek az ágazatok magas importigényük mellett jelentős exportálók is: textiliparunk termelésének mintegy felét a külpiacon értékesítik. munkaközösségben napi két- három órás többletmunkával megduplázhatják a fizetésű-, két, s erre mindenképpen szükség van. — Elismerem, s nem is jutott eszembe, hogy bármiképpen útját álljuk ennek a lehetőségnek. De mi az akadálya annak, hogy a kutatók főmunkaidőben duplázhassák meg a fizetésüket, vagy akár azon kívül —, de kutatással? Egyéni adózás — A bérszabályozók. Nem helyi és nem csupán szakmái gond a bérszabályozás, ezért szerintem gyökeres szemlélet- változásnak kell eljönnie ahhoz, hogy a mai helyzet egészségesen változzon. Még csak nem is a bérszabályozási formákkal van a baj, hiszen ha a szándék megvan, mindegy hogyan nevezzük. Híve vagyok annak, hogy szét kell választani a bérezést, nem szabad összekeverni a fizetés jövedelemszabályozó, szociálpolitikai, illetve költség szerepét. Ma ez a három fogalom összemosódik, holott az első két rész megoldható lenne adózással, s a gazdálkodó egységeknek csak a valóban a közgazdasági kényszerrel, a bérrel, mint költséggel kellene foglalkozniuk. Ezzel nem csupán a megfelelő és a sokat hangoztatott differenciált bérezés érvényesülhetne, hanem nagymértékben javulna a létszámgazdálkodás. — Ezek szerint ön a személyi adózás híve? — Igen. Ha a dolgozók után nem a vállalatok fizetnék az adókat, hanem mindenki maga, úgy sokkal inkább tisztában lennénk mind a jövedelem, mind a szociálpolitikai intézmények. jelentőségével. Beszerzési problémák — ön a SZKFI-ről, mint gazdálkodó egységről szólt, mert kutatásaik mindegyikét konkrét megrendelésre, szerződések alapján végzik. Milyen hatékonysággal? — Feltétlenül növelni lehetne a hatékonyságunkat, s nem is kis mértékben. Ám nem a bérezés a legfőbb gond, hanem inkább a beszerzési átfutások. A kutatómunka természete olyan, hogy gyakran kellene gyorsain, váratlanul beszerezni valamilyen anyagot vagy eszközt, de nem megy. Kutatóinkat nem korlátozza a munkaidő, de képzelje el, milyen bosszantó, ha egy kis csavar vagy néhány gramm por miatt nem lehet folytatni a kísérletet. Emiatt sok olyan dolgot csinálunk, amit nem nekünk kellene, A kutatók tehát takarítanak, adminisztrálnak, anyag után szaladgálnak, hogy kutathassanak. Pedig éppen ma, a nehezebb gazdasági helyzetben volna szükség arra, hogy munkájuk hatékonyságát, intenzitását minden lehető eszközzel növeljék. Ezért fogalmazták meg az MSZMP július 6-i ülésén is: „Az intenzív gazdaságfejlődés időszakában tovább növekszik az emberi tényező szerepe, ami szükségessé teszi az iparban dolgozók szakképzettségének, műveltségének emelését, a megszerzett tudás hasznosítását, a hatékonyabb foglalkoztatást. Erősíteni kell a dolgo-’ zók alkotó, érdemi közreműködését a gazdasági feladatok kialakításában és megoldásában. Fokozni kell az iparban eredményesen dolgozó mérnökök és technikusok anyagi és erkölcsi megbecsülését.” K. T. Eller Erzsébet A 'fogyasztók és a kereskedelem közös gondja Ha is szabatosság! Idő lejár Textilipari nyersanyag felhasználása Ésszerűbb gazdálkodás Bővíteni keli a hazai kapacitást
