Pest Megyei Hírlap, 1983. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-09 / 161. szám
1983. JŰLXÜS 9., SZOMBAT KÖZLEMÉNY AZ MSZMP KB 1983. JÚLIUS í-l ÜLÉSÉRŐL lődéséhez. A Központi Bizottság számít arra, hogy tovább erősítik az érdekvédelmi és a termelést segítő tevékenységük összhangját; elősegítik a munkahelyi demokrácia fórumainak hatékony működését, a dolgozók aktív részvételét a kollektívák feladatainak kimunkálásában és végrehajtásában. Ösztönözzék, hogy a szocialista brigádmozgalomban a vállalások a termelés minőségi tényezőinek javítását szolgálják. A KISZ-szervezetek részesei az iparpolitika megvalósításának. Továbbra is törekedjenek a fiatalok alkotókészségének kibontakoztatására, segítsék elő, hogy jobban hasznosuljanak kezdeményezéseik, korszerű ismereteik az iparfejlesztés feladatainak megoldásában. A Központi Bizottság meggyőződése, hogy a munkásosztály és a műszaki értelmiség alkotó tevékenysége révén megoldhatók az ipar előtt álló feladatok. A Központi Bizottság megtárgyalta az ipar helyzetéről és feladatairól szóló előterjesztést Megállapította: a magyar ipar történelmi jelentőségű fejlődésen ment át a szocializmus építésének eddigi időszakában. A népgazdaság vezető ágává vált, nagymértékben hozzájárult hazánk gyökeres gazdasági és társadalmi átalakulásához, a teljes foglalkoztatottság megteremtésével a munkához való jog gyakorlati érvényesüléséhez, a műszaki kultúra elterjedéséhez. Az ipar termelése — az építő- és élelmiszeripar nélkül — 1950 óta kilencszeresére nőtt, aránya a nemzeti jövedelem előállításában 30 százalékról 45 százalékra emelkedett. Az Ipairban dolgozik a foglalkoztatottak több mint 26 százaléka. A szocialista iparosítás során létrehozott anyagi-műszaki bázis a többi népgazdasági ág fejlődésének is alapvető feltétele. Az ipar kiemelkedő szerepet játszik a lakossági ellátásban, a külkereskedelemben, a népgazdaság külső és belső egyensúlyának fenntartásában. 1 A felszabadulás után, a háborús károk gyors helyreállítását követően sokoldalú, az egész népgazdaság teljesítőképességét döntő mértékben meghatározó ipar jött létre hazánkban. Kezdetben a fejlesztés irányai és arányai nem voltak összhangban országunk adottságaival és teherbíróképességével. Az 1960- as évektől az ipar fejlesztése arányosabbá vált. A nemzetközi együttműködés, elsősorban a szocialista gazdasági integráció jelentős mértékben hozzájárult iparunk teljesítményének növeléséhez. Az 1968-ban bevezetett gazdaságirányítási rendszer elősegítette a műszaki és szellemi tartalékok jobb hasznosítását, a minőségi fejlődés fokozatos kibontakoztatását, az ipar termelési szerkezetének korszerűsítését. Ezt azonban a tőkés import olyan növekedése kisérte, amellyel az export nem tartott lépést. Viszonylag lassan alkalmazkodtunk a világ- gazdaságban végbement változásokhoz, ami leginkább az ipar külkereskedelmi cserearányainak romlásában fejeződött ki. A külgazdasági egyensúly helyreállítását előtérbe helyező gazdaságpolitika és a gazdaságossági követelmények érvényesítése, továbbá a beszerzési és értékesítési lehetőségek reálisabb számbavétele 1969-től szükségessé tette az Ipari termelés növekedésének mérséklését. 0 Az iparban az állami tu- “• lajdon a meghatározó. A termékek 91 százalékát az állami vállalatok, 8 százalékát az ipari szövetkezetek és a mezőgazdaság melléküzemágai, 1 százalékát a magánkisipar állítja elő. A Központi Bizottság megállapította, hogy az Ipar ágazati szerkezete a fejlett országokban tapasztalható tendenciákhoz hasonlóan változott. A termelésiben nőtt a vegyipar részesedése, a gépipar növekedési üteme megfelel az ipari átlagnak, a köny- nyűipar súlya csökken. Számottevő eredményeket értünk el a bányászat és a kohászat műszaki fejlesztésében, az alumínium és a timföld termelésében, a közúti járművek és részegységek, a korszerű szerszámgépek, egyes műszerek, számítástechnikai eszközök gyártásában. A hazai energia- termelés korszerűsítésében jelentős lépés a Paksi Atomerőmű első egységének üzembe helyezése. A vegyiparban kiemelkedő szerepet kapott a petrolkémia, megőriztük gyógyszeriparunk nemzetközi hírnevét. Ugyanakkor a feldolgozó- iparban lassú a műszaki fejlődés, és vontatottan halad a korszerűtlen termékek kiszorítása. Elmaradtunk a félkésztermékek, alkatrészek, részegységek szakosított gyártásában. Az ipar belföldön értékesíti termékeinek háromnegyed részét a lakossági fogyasztást szolgáló iparcikkek 80 százalékát állítja elő javuló minőségben. Az exportnak több mint fele szocialista piacokra kerül. Kivitelünkben még az anyag- és energiaigényes, alacsony feldolgozottságé termékek vannak túlsúlyban. Az iparban a munka termelékenysége gyorsabban nőtt, mint a termelés, de több európai szocialista országhoz és a fejlett tőkés országokhoz viszonyítva jelentős az elmaradásunk. A termeléshez az indokoltnál több anyagot és energiát használunk fel. Az utóbbi években az energiagazdálkodási program végrehajtásának eredményeként csökkent a termelés energiaigénye, és javulás tapasztalható az anyaggazdálkodásban is. A fejlődéssel együtt jelentősen nőtt az ipari munkásság szakképzettsége, műveltsége. Emelkedett a szak- és betanított munkások aránya, a segédmunkásoké csökkent. A műszaki haladás követelményeinek megfelelően az elmúlt három évtizedben ötszörösére növekedett a szellemi dolgozók száma. Nagymértékben javult a vezetők szakmai és politikai felkészültsége. O A szocialista társadalom *-*• anyagi-műszaki bázisának korszerűsítésében, a lakosság életkörülményeinek folyamatos javításában, a társadalmi szükségletek magasabb szintű kielégítésében az iparnak továbbra is meghatározó szerepet kell vállalnia. A megváltozott külső és belső feltételek megkövetelik, hogy az ipar fokozza teljesítményét, jobban használja ki tartalékait, a szellemi és anyagi erőforrásokat, gyorsítsa a műszaki haladást, növelje a termékek versenyképességét és jövedelmezőségét. Iparpolitikánk tartós követelménye a munka termelékenységének gyorsabb ütemű emelése, a fajlagos anyag- és energiafelhasználás csökkentése, a termelés és a termékek — a tervezett csökkentéssel szemben — nőttek. A külkereskedelmi áruforgalom az előző évit meghaladja, egyenlege tovább javult. O A Központi Bizottság megállapította, hogy a fő feladat továbbra is a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása, az ország fizetőképességének megőrzése, az élet- színvonal terv szerinti alakítása. Ehhez mindenekelőtt a népgazdaság teljesítőképességének növelésére, a kivitel erőteljesebb fokozására van szükség. A termelés és a felhasználás előirányzott arányaitól való eltérést meg kell akadályozni. Az anyaggal és az energiával szigorúan kell takarékoskodni. A népgazdasági terv teljesítése érdekében növelni kell a gazdaságirányító és -szervező munka hatékonyságát. A vállalatok, a gazdálkodó szervek vezetői a helyi döntést igénylő kérdésekben késedelem nélkül intézkedjenek. A Központi Bizottság felhívja a pártszervezeteket, hogy aktív politikai munkával, érdemi kezdeményezésekkel és javaslatokkal járuljanak hozzá az 1983. évi népgazdasági terv teljesítéséhez. A kommunisták mindenütt járjanak elöl a feladatok megoldásában, fejlesszék környezetükben az új iránti fogékonyságot, erősítsék a szervezettséget, példamutatásukkal segítsék elő a pontos, igényes, fegyelmezett munkát. ★ A Központi Bizottság as alábbi személyi kérdésekben döntött: — Várkonyi Péter elvtársaf — más fontos megbízatása miatt — felmentette központi bizottsági titkári funkciójából. — Szűrös Mátyás elvtársat felmentette a Központi Bizottság külügyi osztályának vezetői tisztéből, és megválasztotta a Központi Bizottság titkárának. — Horn Gyula elvtársat, a Központi Bizottság külügyi osztályának helyettes vezetőjét kinevezte az osztály vezetőjének. — Rácz Sándor elvfcársat, a Központi Bizottság közigazgatási és adminisztratív osztályának vezetőjét — más fontos megbízatása miatt — felmentette tisztségéből. — Varga Péter elvtársat, a Somogy megyei pártbizottság első titkárát kinevezte a Központi Bizottság közigazgatási és adminisztratív osztályának vezetőjévé. — Kornidesz Mihály elvtársat, a Központi Bizottság tudományos és kulturális osztályának vezetőjét — más fontos megbízatása miatt — felmentette tisztségéből. — Tétényi Pál elvtársat, a Minisztertanács tudománypolitikai bizottságának titkárát kinevezte a Központi Bizottság tudományos, közoktatási! és kulturális osztályának vezetőjévé. — Nemes Dezső elvtársat, a Párttörténeti Intézet igazgatóját, saját kérésére, nyugállományba vonulása miatt, érdemei elismerése mellett felmentette tisztségéből. A Központi Bizottság javaslatokat tett illetékes szerveknek állami tisztségek betöltésére. Dr. Szűrös Mátyás, a KB titkára Dr. Szűrös Mátyás 1933-ban született Püspökladányban. Az 1953—1959. években egyetemi tanulmányokat folytatott a moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében. Ezt követően a Külügyminisztériumban dolgozott különböző beosztásokban. A Magyar Szocialista Munkáspártnak 1951 óta tagja. 1965-től 1975-ig a párt Központi Bizottságának külügyi osztályán politikai munkatárs, majd osztályvezető-helyettes. 1975—1978 között a Magyar Népköztársaság berlini, 1978—1982 között moszkvai nagykövete. 1978-tól az MSZMP Központi Bizottságának tagja. 1982-től az MSZMP Központi külügyi osztályának vezetője. Bizottsága Dr. Várkonyi Péter külügyminiszter Dr. Várkonyi Péter Budapesten született 1931-ben. A Külügyi Akadémián szerzett diplomát. A pártnak 1948 óta tagja. Diplomáciai szolgálatban dolgozott különböző beosztásokban 1951-től 1958-ig. 1958-tól a Külügyminisztérium sajtóosztályát vezette. A Minisztertanács titkárságára 1961-ben került. 1965-től a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának osztályvezetőhelyettese. 1969-től a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke. Az MSZMP KB tagjainak sorába 1975-ben választották. 1980-tól a Népszabadság főszerkesztője. 1982-től a Központi Bizottság titkára. A Központi Bizottság áttekintette a népgazdaság fejlődésének év eleji tapasztalatait. Megállapította, hogy népünk kiegyensúlyozott belpolitikai helyzetben szervezetten és céltudatosan dolgozik a kitűzött gazdasági feladatok megvalósításáért. Az első félévben a népgazdaság a gazdaságpolitika fő céljaival összhangban fejlődött: az ország eleget tett fizetési kötelezettségeinek; az áruellátás, a bérek és a fogyasztói árak a tervnek megfelelően alakultak. "1 Az ipari termelés az év első hónapjaiban még nem érte el a tervezettet, de májusban és júniusban már mintegy 2 százalékkal növekedett. A munka termelékenysége emelkedett, a kivitel bővült. A mezőgazdasági üzemek az időszerű munkákat gondosan, idejében és jó minőségben elvégezték, de az aszályos időjárás az ország több területén rontotta a kalászos gabona év eleji jó terméskilátásait. Az állatállomány — a szarvasmarha kivételével — tovább gyarapodott. A népgazdaság energiafelhasználása összességében tovább csökkent, az energiaellátás kiegyensúlyozott. A szocialista szektorban a beruházások műszaki színvonalának, minő' ségének javítása. A fejlesztés eszközöket elsősorban inten- zifikálásra, korszerűsítésri kell fordítani. Hazai adottságainkat és í nemzetközi fejlődési tenden ciákat figyelembe véve a: iparfejlesztés fő irányai: természeti kincseink gazdaságosabb hasznosítása; a mező- gazdasághoz kapcsolódó korszerű ipari temékek gyártása biotechnikai eljárások kidolgozása, bevezetése; az elektronika, különösen a mikroelektronika fejlesztése és alkalmazásának elterjesztése energiát és anyagot megtakarító technológiák, berendezések kifejlesztése; a termékeh feldolgozottsági fokának észszerű növelése, a magasabfc értéket létrehozó tevékenységek bővítése. A Fejlődött az ipar irányí- tása, nőtt a közgazdasági eszközök szerepe. A szabályozórendszer a kedvező változások ellenére sem ösztönöz kellően a szelektív fejlesztésre, a vállalati és az egyéni jövedelmek nem kötődnek eléggé a teljesítményekhez. Az ipar előtt álló feladatok szükségessé teszik az irányító munka továbbfejlesztését, a népgazdasági és a vállalati tervek jobb megalapozását, a szakmai koordináció« és szervező tevékenység javítását, valamint az ágazatok közötti kapcsolatok szorosabb összehangolását. A vállalatok irányításának fő eszköze továbbra is a köz- gazdasági szabályozás legyen. A szabályozás járuljon hozzá a vállalati és a népgazdasági érdekek jobb összehangolásához, szélesebb körben tegye lehetővé a piac értékítéletének érvényesülését, ösztönözze a vállalatok dolgozóit a jövedelmezőség fokozására, segítse elő a jövedelmek teljesítmények szerinti elosztását. A nagyvállalatok szerepe a jövőben is meghatározó marad a termelésben, az exportban és a műszaki fejlődésben. Belső szervezeti és ösztönzési rendszerünk fejlesztésével a jelenleginél nagyobb mértékben kell kiaknázni a koncentrációban rejlő hatékonysági tartalékokat. Folyamatos munkával elő kell segíteni, hogy a piaci hatásokhoz rugalmasan alkalmazkodó olyan közép- és kisvállalatok jöjjenek létre, amelyek — az ipari szövetkezetekkel és a magánkisiparral együtt — jó termelési hátteret nyújtanak a nagyiparnak, részt vesznek a lakosság jobb ellátásában, s képesek gazdaságosan előállítható termékek exportjára is. Az intenzív gazdaságfejlődés időszakában tovább növekszik az emberi tényező szerepe, ami szükségessé teszi az iparban dolgozók szak- képzettségének, műveltségének emelését, a megszerzett tudás hasznosítását, a hatékonyabb foglalkoztatást. Erősíteni kell a dolgozók alkotó, érdemi közreműködését a gazdasági feladatok kialakításában és megoldásában. Fokozni kell az iparban eredményesen dolgozó mérnökök és technikusok anyagi és erkölcsi megbecsülését. A vállalatirányítás korszerűsítése, a vállalatok önállóságának, gazdálkodói felelősségének növelése, kezdeményezőképességének erősítése magasabb követelményeket támaszt a vezetőkkel szemben; igényli a vezetőképzés, a vezetőkiválasztás és a kinevezési gyakorlat tökéletesítését. EJ Az ipar fejlesztésének kiemelkedő jelentősége van a párt gazdaságpolitikájában. A pártmunka segítse elő, hogy a kijelölt célok az iparban dolgozó munkások, értelmiségek legszélesebb körének cselekvő támogatásával találkozzanak. A pártszervek és pártszervezetek segítsék a vállalatokat az adott gazdasági feltételekhez való gyorsabb alkalmazkodásban, iparpolitikai feladatainak megoldásában. A szakszervezetek mozgalmi munkájukkal eddig is jelentősen hozzájárultak az ipar fejlistán megválasztható személyiségeket a Hazafias Népfront Országos Tanácsa jelölje a politikai, társadalmi, érdekképviseleti szervek javaslatai alapján. Megválasztásuk az ország valamennyi szavazásra jogosult állampolgárának közvetlen szavazásával történjen. A A közös tanácsok munká* jában az eddiginél jobban kell biztosítani a társközségek érdekeinek érvényesülését. Ezért minden társközségben a megválasztott tanácstagokból önálló elöljáróság alakuljon. ★ A választási rendszer erősítse a népképviseleti testületek társadalmi, politikai szerepét, járuljon hozzá a szocialista demokrácia elmélyítéséhez. A Központi Bizottság ajánlja az országgyűlésnek, hogy alkosson új törvényt a képviselők és a tanácstagok megválasztásának rendjéről. (Folytatás az L oldatról) tése érdekében szükségesnek tartja az alábbiakat: 1 Az egyéni választókerüle- tekben mind a képviselők, mind a helyi tanácstagok választásához mindenütt legalább két jelöltet állítsanak. 2 A megválasztott képvise- “* lök és tanácstagok mellett azok a jelöltek, akik az érvényes szavazatoknak legalább 25 százalékát* megkapják, pótképviselők, illletve póttanácstagok legyenek. A pótképviselők és a póttanácstagok választókerületük mandátumának megüresedése esetén külön választás nélkül lépjenek a képviselő, illetve a tanácstag helyébe. Q Az összes képviselőnek legfeljebb 10 százalékát — mintegy 30—35 közéleti személyiséget — országos listán Jelöljék, illetve válasszák az országgyűlésbe. Az országos
