Pest Megyei Hírlap, 1983. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-03 / 156. szám

Mérgekkel permeteznek A Ceglédi Állami Tangaz­daság értesíti a lakosságot, hogy a továbbiakban részlete­zett ütemezés szerint s külön­böző hatású mérgekkel nö­vényvédelmi munkálatokat hajt végre a ceglédi Kossuth Termelőszövetkezet területén. Július 1. és 5. között az Vgyerben permeteznek ame­rikai fehér szövőlepke ellen Ditrifon 50—WP vegyszerrel. Július 5. és 10. között a maglucernatáblákon foszalon hatóanyagú, közepesen mér­gező Zolone PM készítmény­nyel védekeznek a rovarkár­tevők ellen. A CÁT elővigyázatosságra Inti az arra járókat. A virág szépíti a várost Városunk szépítéséhez na­gyon sok áldozatos társadalmi munkára van szükség. A la­kóépületek környezetének csi­nosítása nemcsak közösségi, hanem személyes érdek is. A virágosítás egyre szervezet­tebb keretek közti összehan­golása semmi esetre sem az uniformizálást kívánja szol­gálni, hanem épp a város la­kókörzeteinek monotóniáját szeretné feloldani. Ha valaki végigsétál a vá­ros lakótelepein, meglepve látja, hogy nemcsak a parkok gyenge beállottsága, hanem a lakások, erkélyek csupaszsága, kopársága is szembetűnő. A parkok esetében egyébként van egy nagyon is elfogadha­Nyáron varrják a bundát Már a télre készülnek a Má­jas 1. Ruhagyár ceglédi gyár­egységében. A belkereskede­lemnek női műbundákat varrnak, két hónap alatt mint­egy 10—15 ezer darabot. Fel­ső képünkön Harczi Istvánné művezető és Tiszavölgyi Ti- borné minőségellenőr elége­detten vizsgálja az alkalmi di­vatbemutatón a csinos, tetsze­tős kabátot. Alsó képünkön a „B” műszak 22-es befejező bri­gádjának tagjai gombokat varrnak a bundákra. Apáti-Tóth Sándor felvétele tó magyarázat: a rossz tala­jokba telepített növények las­san térnek magukhoz, s fej­lődésük lassú is. Az egyéves növényekkel más a helyzet, kis költséggel, de állandó bíbelődéssel ked­ves színfoltot képezhetnek a lakóházak mellett. Szakmai nyelven egynyári virágoknak nevezik ezeket a rövid te­nyészidejű fajokat, egy részük ágyásokba való, másik részük a ládába palántázást is jól tűri. A Ceglédi Parképítő és Kertészeti Vállalatnak a kér tészetében jelenleg számos faj palántái, dugványai kap­hatók még, egységesen 2 fo­rint 50 filléres áron. Ezek a következők: tagétesz, piros és kék virágú szalvia, dália, kü­lönböző virágformájú petú­niák, ezüstlevelű cineraria, díszfű (pennisztum), tátika, agerátum, verbéna. Cserepes szalvia és muskátli is kapha tó kedvezményes áron. Na­gyon ajánlható a Kleopátra tűje nevű kedves virágfaj is. Ezeknek a fajoknak a mos tani beszerzése még az idén gazdag virágzást ígér, az unalmas küllemű házak, ház­tömbök sivárságát érdemes felbontani, változatossá vará­zsolni virágoskertekkel. S. D. inán A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 156. SZÁM 1983. JÜLIUS 3., VASÁRNAP Szabadtéri hangversenyek A Kossuth Művelődési Köz­pont és a Vasutas Klubkönyv­tár nyári szabadtéri program­ja az idén is dicséretesen gazdagnak mutatkozik. Az első koncertet ma, jú­lius 3-án tartják este 7 órai kezdettel a Teleki utcában. A dobogón a Hobo blues band muzsikál majd. A következő vendég július 10-én a Rolls együttes lesz. Egy héttel ké­sőbb az R-GÓ együttes adja a szabatéri műsort. Az előző és a következő koncerteknél is csendesebb­nek, de legalább olyan sike­resnek ígérkezik a július 24-i operettest. A hónap utolsó napján a Karthágó együttes lép majd színpadra. Az első augusztusi vendég, mégpedig 7-én a Skorpió együttes lesz. Az utolsó szabadtéri koncertet pedig augusztus 14-én a Boj­torján együttes adja. Gépek a porfelhőben Vigyáznak minden kalászra Kőröstetéfien múltja Mintafalut akartak építeni Levéltári kutatások során köröstetétleni vonatkozású adatok kerültek napvilágra: hetven évvel ezelőtt mintafalu megteremtését határozták el. A terv Farkas László, e méltatlanul elfeledett, nagy­kőrösi születésű iroda­lompártoló, könyvkiadó és vi- ■'ágkertész nevéhez fűződik. yKiadói tevékenységének fel­tárása már megkezdődött). Levéltárban lappangó emlék­iratai és más források nyo­mán érdekes és talán nem­csak helytörténészek érdeklő­désére számot tartó vállalko­zás bontakozik ki előttünk. Tervező kerestetik 1913 őszén az akkor Nagy­köröshöz (corpus separatum- ként) tartozó Tetétlenpuszta két birtokoscsaládja, a Beret- vás és a Farkas család talál­kozóján Beretvás János ve­tette fel az ötletet, hogy bir­tokaira bérmunkásokat tele­pítsenek, hiszen enélkül nem tudják eredményesebbé tenni gazdálkodásukat, ez a további belterjesítés. egyik legfonto­sabb feltétele. A betelepülők számára azonban lakást kell biztosítani, amelynek építési költségeit a két birtokoscsalád közösen fedezné. A Farkas család két jelenlevő tagja, László és Ferenc (utóbbi or­szágos hírű állattenyésztő) el­fogadta a javaslatot, s Farkas László megtoldotta azzal, hogy — ha már építtetnek — hoz­zanak létre mintafalut, amely a célszerűség mellett a mű­vészi szempontokat sem nél­külözi. A megfelelő tervező ki­választását és a tárgyalások lebonyolítását magára vállal­ta. Ezt annál is könnyebben tehette, mert egy évtizede Pesten tartózkodván, rendkí­vül széles ismeretségi körre tett szert az irodalmi életben, de a művészet más ágainak képviselői sem voltak ismeret­lenek előtte. Egyetemista ko­rában egyik főmunkatársa, szerkesztője volt a „Virágfa- kadás” című folyóiratnak, amelybe többek közt Juhász Gyula is rendszeresen írt. Nagy lendülettel' A leendő falu helyéül a legalkalmasabb területet vá­lasztották ki, a Kettős-csárda szomszédságában, ahol a Nagykőrös, Törtei, Cegléd, Abony, Szolnok, Kocsér és Jászkarajenő felé vezető utak keresztezték egymást. Itt egy már meglevő mag figyelem- bevételével tervezhettek, hi­szen korábban felépült az elemi iskola, a kocsma és egy kovácsműhely, előkészületek történtek postahivatal, szövet­kezeti bolt és tejüzem építé- , sére. Az Arany János meg­énekelte tetétleni halom köze­lében megvásároltak egy na- : gyobb területet, amely alkal- : masnak látszott negyven-öt- , ven ház felépítésére, s amely ; igazi központi hely volt, hi- : szén az országúitól mindössze : a szabályozott csatorna vá- • lasztotta el. Eközben Farkas megkezdte < a tárgyalásokat. Három építő- ’ művész ismerősével, Jánszky i Bélával, Kós Károllyal és 1 Zrumeczky Dezsővel beszélt, s de az előbbiek elfoglaltságaik- i ra hivatkozva lemondták a < megbízást. Zrumeczkvvel a 1 Baross kávéházban találkoz- i tak, Farkas előadta tervüket, i Az énítész lelkesen fogadta i az ajánlatot, s belevetette ma- \ gát a tervezés munkájába. 1 Zrumeczky tagja volt an- f nak a művészcsoportnak, 1 amely a század első negyedé­ben önálló magyar építésze­tet kívánt létrehozni, felhasz­nálva a népi építészet gazdag hagyományait. E csoport leg­ismertebb képviselője a cik­künkben már említett Kós Károly. Zrumeczky mögött ekkorra már több komoly munka is állt, többek közt a budapesti Szemlőhegy út—Ál­dás utcai iskola, az óbudai re­formátus parókia és több ál­latkerti pavilon. Ez utóbbiak Kossal közös munkái. „Rögtön előadtam neki a tervet" — írja Farkas. — „ö már az egekben járt, meg­magyaráztam neki, hogy itt nagyon gyakorlati kérdést kell megoldanunk, kevés, ki­számított pénzzel, nagyon cél­irányosan, mert a házak egy részét, ha akad rá vevő, rész­lettörlesztésre át is adjuk a jelentkezőknek.” Álmodozás kizárva Zrumeczky rövidesen eluta­zott Tetétlenpusztára, hogy megszemlélje a helyszínt. Ki­jelölték a falu leendő köz­pontját, a piacteret és a köz­ségháza helyét. Még aznap es­te lerajzolta elképzeléseit a tervező; az egy- és kétszoba konyha, kamrás lakások be­osztását, méreteit hosszasan vitatták, módosítgatták; „ám- bitust raktunk a bajárat elé, ülőkével” — a tervezgetések során a lakhatóságot és a kö­zösségi élet követelményeit egyaránt szem előtt tartották. Zrumeczky másnap vissza­utazott Pestre, de egy hét i múlva már kész tervekkel, rajzokkal ismét a helyszínen golt. A lakóházak tervei he- : lyett azonban — beállítottsá- 1 ;ára jellemző — inkább a középületek, elsősorban a monumentálisra álmodott köz­ségháza rajzait mutogatta. A korszak — és saját — stílusá­nak megfelelően ragaszkodott a meredek tetőkhöz, magas padlásokhoz, amiről nemigen sikerült lebeszélni. Közben igyekezett rávenni az ifjabbik Farkast, Ferencet, hogy épít­tessen magának egy nagy, díszes lakóházat is. „Erről egyelőre szó sem volt, de a rajz azért elkészült, meredek tornyokkal, a tető magosabb, mint a fal. — Várj csak! — mondtam neki. — Mi nem Vajdahunyad várát akarjuk fölépíteni!" Zrumeczky azon­ban igen kevés érzéket muta­tott az építtetők anyagi jelle­gű megfontolásai iránt. A hosszas előkészületek, tervezgetések során csak a terveket sikerült tető alá hoz­ni, a mintafalut azonban nem. Az építkezés kezdetét nyárra tervezték, de a történelem közbeszólt, kitört a világhábo­rú. Zrumeczkyt is behívták, mérnöktisztként szolgált, s 1917 januárjában elvitte egy járvány. Az időközben könyv­kiadó vállalatot alapító Far­kas László a Tipary Dezső tervezte emléklappal búcsú­zott el barátjától és tervezőjé­től; az emléklapon Zrumeczky maradandó alkotása, az egyik legszebb állatkerti pavilon látható. Minden elveszett A kezdeményezők anyagi helyzetét megrendítette a megszálló hadsereg rekvirálá- sa, az építkezésre szánt ösz- szeg másik felét az infláció tépázta meg. A tervek felte­hetően Farkas László könyv­tárával és levelezésével, ira­taival együtt semmisültek meg a második világháború során. Űjabb szép elképzelést hiú­sított meg a történelem viha­ra. Szegényebbek vagyunk egy fel nem épült műemlék­együttessel. Kárpáti Miklós ügyelni kell, hogy a gép hi­bátlan legyen. Nagyon kell figyelni, hogy minden szálat „beszedjen" a kombájn, ne maradjon el egyetlen kalász sem, s kicsi tarlót hagyjon maga után. — Milyen az idei gabona? — Ezeken a földeken bi­zony gyenge. Az igaz, hogy nincs megdőlve, de a szem ki­csi. Bizonyos, hogy az utóbbi időben lehullott csapadék hasznára vált a gabonának. Ha nem esett volna eső, a bú­za nem különbözne az őszi árpától. Ugyanis az említett takarmány annyira rosszul fejlődött, hogy alig tudtuk megkülönböztetni a zabtól: hegyes és vékony volt a szem. Igen szokatlan ez nekünk, mert ezeken a jó abonyi föl­deken még mindig szebb ga­bonát takarítottunk be. Másodvetés Az aratógépek körében ta­lálkoztunk Pintér György üzemmérnökkel, akitől meg­tudjuk, hogy a termelőszövet­kezet június 9-én kezdte el az aratást. Először az ősziár- pa-táblákra vonultak ki a gépek. A terület nagyságát te­kintve, ezzel nem volt sok gondjuk. Mindössze 155 hek­tárról kellett a termést beta­karítani. A munkával há­rom nap alatt végeztek. A búza június 27-re érett ka­sza, illetve kombájn alá. Elő­ször a takarmánynak szánt terményt aratták le és ezután láttak hozzá a kenyérnekvaló betakarításához. Látogatásunk időpontjáig félezer hektárról gyűjtötték be a gabonát. — Méréseink szerint a bú­za víztartalma most 15,2— 16,3 százalék között van, hektolitersúlya pedig 79 gramm — mondja. — Szárítják? — Nincs szükség rá. Hideg levegővel átmegy a szárító­tornyon, majd a tisztító be­rendezést elhagyva szállítható a magtárba, illetve a ter­ményforgalmi felvásárló tele­pére. — Milyen termésátlagra számítanak? — Jóval kevesebb lesz a tervezettnél. Jelenlegi kö­rülményeket alapul véve 38- 40 mázsára. A gazdaságnál folyamatosan halad a járulékos munka: szalmalehúzás, bálázás. Szin­te az aratógépek után halad­nak azok az erő- és munkagé­pek, amelyek a tarlóhántást, műtrágyázást végzik. Másod­vetést 150 hektáron tervez­nek. Takarmánykukoricát ültetnek, illetve ültettek, mert a mag már a földben van. Aratják a gabonát a másik két közös gazdaságban, a Ságvári Endre és az Űj Vi­lág Termelőszövetkezetben is. Az előbbi gazdaság 10 kom­bájnt indított a földekre és a hét végén is dolgoznak. Hogy a munka zavartalanul halad­jon, műhelykocsijuk állan­dóan a határban tartózkodik és CB-rádióval 'kapja az uta­sítást, mikor hová menjen, hol hibásodott meg egy gép. Tapasztalatok Az aratással összefüggő ed­digi tapasztalatok általános­ságban megegyeznek a József Attila Termelőszövetkezetével. A másik két közös gazdaság is hasonlóképpen igyekszik el­végezni a járulékos munká­kat. A SágVári Endre tsz 100 hektár volt gabonaföldét vet be újra. Szintén silókuko­ricát termesztenek. Gyuráki Ferenc Útelzárás A Cegléd városi Tanács műszaki osztálya értesíti a lakosságotj hogy július 4-én, héttőn reggel a Széchenyi út és a Toldi utca csomópont­ban az útépítési munka meg­kezdődik. A csomópontot az átépítés befejezéséig lezárják. Az útlezárásra jelzőtáblák el­helyezésével hívják fel a fi­gyelmét a gépjárművezetők­nek. Randos ismét győzött Későn rendezett verseny Az Építők SC rendezte meg a sportakrobatikások idény­záró versenyét. A késői idő­pont kedvezőtlenül befolyá­solta az indulók számát és a színvonalat is. A felnőttek kö­zül többen megkezdték már nyári szabadságukat, az is­kolások közül pedig sokan különféle táborokba utaztak. Nem tudott teljes egységek­kel kiállni a Ceglédi VSE és a másik öt szakosztály sem. A viadal ellenőrzőverseny is volt az NSZK-ba készülő vá­logatott kerettagok számára. Ez is azt sugalmazta, hogy legközelebb korábbi időpont­ban tartsák meg a találko­zót. Legeredményesebben a há­zigazdák, az Építők SC torná­szai szerepeltek, hét első he­lyezéssel. de nem sokkal ma­radtak el tőlük a CVSE leá­nyai, fiai sem, akik ötször állhatták fel a dobogó leg­magasabb fokára. Az ifjúsági leány ugrásban Randos újra győzött. Nagy fö­lénnyel utasította maga mö­gé fővárosi vetélytársait. Hogv a felnőttek között is helyt­álljon. ahhoz komolyabb ed­zésmunkára van szüksége. Mint edzője, Váradi László elmondotta, ebben nem jár az élen, s ami az ifjúságiak között elég lehet, az felnőt­tek között biztosan kevés lesz. Jól dolgozott az ifjúsági fiú négyes, akik közül Imregi most indult el először verse­nyen. Teljesítették az arany­jelvényes szintet. Laki is meggyőző formát mutatott, s dicséretesen versenyzett a serdülő fiú négyes is. Eredmények l. o. női páros: 2. Gyarmati Erika — Bujáki Barbara 27,34. Ifjúsági fiú négyes: 1 Sze­gő Tamás — Palásti Tibor — Csűri Tibor — Imregi Zsolt 16,85. Serdülő leány hármas: 1. Ladányi Beáta — Kiszely Krisztina — Fehér Edit 17,97. Serdülő fiú négyes: 1. Nagy Róbert — Fehér Zoltán — Zátonyi György — Pető Ro­land 17.97. Ifjúsági ugrásban, leány I. o.: 1. Randos Gabriella 36,45, Serdülő ugrásban, leány I. o: 1 Laki Zsuzsanna 16,9, 3 Halmi Katalin 36,05. V. L. ISáN 0133—25*00 (Ceglédi HIrl k A szemet hunyorgasra kényszerítve veri vissza a napsugarakat a Ceglédi út mentén, az abonyi József Attila Tsz végeláthatatlan bú­zatáblája. Hét kombájn jön és megy, hatalmas porfelhő úszik valamennyi után. E pil­lanatban olyan a tábla mint egy félig megnyírt bárány. Az egyik pldala kopasz, a másikon pedig ott az arany- gyapjú, Az egyik arató gép­monstrum éppen akkor ér­kezik a 4-es út mellé, amikor mi is odamegyünk. Megállj az előoldalán, a vezetőfülke felett villogni kezd egy pi­ros lámpa. Alig pislant ket- tőt-hármat, máris odaka­nyarodik egy pótkocsis teher­kocsi. A fény kialszik és vas­tag sugárban ömlik a kenyér- nekvaló a kombájn gyom­rából a szállító járműre. Míg az aratógép megszabadul ter­hétől Szabó Istvánnak is jut egy szusszanásnyi pihenő. Nem fiatalember, sok aratást megért már. Hasznos eső — Aratás... Mit jelent ez egy kombájnosnak? — Kenyeret. Mindannyiunk, az ország, esetleg mások ke­nyerét — mondja. — Egy Ilyen univerzális masina vezetője mennyire tudja befolyásolni, hogy a be­takarítás minőségileg kifo­gástalan legyen? — Sok függ tőlünk. Először

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents