Pest Megyei Hírlap, 1983. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-31 / 180. szám
"xrßfwt^fm 1983. JŰLIÜS 31., VASÄRNAP POSTABONTÁS VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK! PEST MEGYEI HÍRLAP BUDAPEST, PF: 311 - 1446 Szeszfőzdék Nagykőrösön sokan szívesen főznének pálinkát. A kérdés csupán az, hogyan tegyük? Nincs rá lehetőségünk. Volt egy főzde, két hagy üsttel, ezeket leszerelték, állítottak ugyan két másikat a helyükbe, de azokon a vállalatoknak készítik az italt. A bérjözést a múlt évben is későn kezdték a városban, pedig mi sokan szoktunk eperből pálinkát készíttetni. Ha most vihetnénk az epret, az is eltartana egy hónapig, utána jön a barack, a körte, a szilva, ezek a gyümölcsök is lekötnék egészen januárig az üzemet. Elmentünk, hogy megérdeklődjük: mikor hozhatjuk az epret; azt felelték, vigyük Törteire. Igen ám, de az 20 kilométerre van, és oda előbb el kell menni, megtudni, hogy mikor hozhatjuk a cefrét. Ez egy napot és 40 kilométert jelent. Akkor aztán el kell szállítanunk, és amikor kész, haza kell vitetnünk. Ez minden alkalommal negyven kilométer, a fuvardíj pedig nem olcsó. A kérdésünk: mi lesz a kistermelőkkel? Mi lesz az eprünkkel, a pálinkánkkal? Kaszap Balázs Nagykőrös ★ Felhívtuk telefonon Szabó Zsó- fiát, a nagykőrösi tanács kereskedelmi főfelügyelőjét, aki elmondta, ismeri a kistermelők gondjait, sajnos segíteni mégsem tud rajtuk. A városban valóban volt egy régi szeszüzem, két hatalmas üstjét bérfőzésre használták föl. A felszerelések azonban elavultak, a városnak nem volt pénze a rend- behozatalukra. Végül a Közép-magyarországi Pincegazdaság illetékesei vállalták a felújítást. A kikötésük mindösz- sze az volt, elsősorban saját italaikat készíthessék el itt. A termelők így csak októberben kerülhetnek sorra (a szeszfőzde egyébként három műszakban folyamatosan üzemel). Valamennyi cefrét sorra tudnak venni, csak az eperét nem. Ezért fordulhat az elő, hogy aki eperpálinkát szeretne készíteni, annak valóban Törteire kell utaznia, mert ott ki is főzik azt. Bízunk abban, hogy a nagykőrösi tanácsnál figyelemmel kísérik az ügyet, s amint lehet, találnak megoldást. Hőguta Szeretnénk megtudni, hogy a nyúltenyésztőket ért kár megtérítéséért hová fordulhatunk. Ki fizeti meg a hőgutát kapott nyulaink árát? A történet röviden a következő: Pócsmegyeren 1983. július 19- én fél 12-re hirdette meg á szerződéses nyulak átvételét a mezőgazdasági kombinát Kör- nyéről. A szerződéses nyulak leadására a tahitótfalui Kék Duna Szakszövetkezettel kötött szerződés alapján került sor, a felvásárló megbízottjuk itt lakik a faluban, de tanácstalan a történtekben. A nyulaink ugyanis hőgutát kaptak. A szerződésben benne foglaltatik, hogy a nyúltenyésztők kötelesek időben megjelenni. Meg is jelentünk, azonban a környei felvásárlókocsi másfél órát késett, aminek következtében több tenyésztőnek hőgutát kaptak az állatai, ezeket persze nem vette át a felvásárló. Sérelmesnek tartjuk, mert mi szép, egészséges példányokat vittünk leadásra, nagyon sok munkánk fekszik ebben, s az anyagi ráfordításunk sem kevés, a táp és lucerna drága. Nekem ezer forintos kárt okozott a kocsi késése, de 'többen vagyunk ebben az ügyben érintettek. Hosszú évek óta nem fordult olyan elő, hogy a prémes állatokat a legnagyobb kánikulában vegyék át. Régebben ez mindig reggel történt, csak amióta Környé- hez tartozunk, azóta nam. Segítségükben bízva, a nyúíte- nyésztők nevében: Borszéki Lászlóné Pócsmegyer ★ A nyúltenyésztők panaszait Csörgő Mihályhoz, a Kék Duna Szak- szövetkezet főágazatvezetőjéhez továbbítottuk. A szakember elmondta, hogy a levélírónak majdnem mindenben igaza van, csak abban nem, hogy az állatok átvételének időpontja nem azóta változott volna meg, amióta Környéhez tartoznak. Ugyanis mindig oda tartoztak. Az történt, hogy nem ők, a kék dunások szállítják el a nyulakat, hanem a környeiek. Amíg a szak- szövetkezet csinálta mindezt, 'eddig az volt a baj, hogy drágán (1 százalékos felárral teszi) a konkurenciához, a helyi áfészhez képest. Ezért az egy százalékért (a szak- szövetkezetnek egyébként nem érte meg a szállítás), többször volt vita, úgy döntöttek tehát, hogy rábízzák a környeiekre, rakják ők kocsiba a prétóes állatokat. Csörgő Mihálytól azt is megtudtuk, hogy ők, a szakszövetkezetiek felelősek azért, hogy a szerződésben foglaltak érvényesüljenek. Éppen ezért, már felvették a kapcsolatot a környeiekkel, s levélben jelezték, hogy a hőgutát kapott nyuia- kért kártérítést kérnek. Amint a válasz megérkezik, értesítik a kárvallottakat. Szeméttelep Felsőpakonyban, lakott területhez közel, körülbelül 150 méterre, van egy szeméttelep, mellyel senki sem törődik. Szörnyű szagok terjengenek ott, már beszéltünk erről a tanácstagunkkal is, de minden hiába. Mostanában annyi szó esik a környezetvédelemről, szeretnénk mi is nyugodt környezetben, jó levegőn élni. Deák József Felsőpakony ★ A szemétlerakóhelyről kapott értesülést elmondtuk Szabó Józsefnek, a gyáli költségvetési üzem vezetőjének. ígérte, azonnal a helyszínre mennek (felkeresik felső- pakonyl olvasónkat is), hogy pontosan megtudják, milyen kellemetlen szagot terjesztő halomról van szó. Szabó József azt is elmondta, nehéz tettenérnl azokat, akik az utak mellett szórják szét fölösleges hulladékaikat. Mint megtudtuk, éppen most szüntettek meg egy telepet Felsőpakonyban, és e falu, valamint Gyál között rövidesen nyitnak újabbat, nagyobb befogadóképességűt. Telefon A június 26-án közölték azt a levelemet, melyben arra panaszkodtam, hogy bár a pénzt régen befizettem, az ígérettel ellentétben még mindig nem szerelték be a telefonomat. Az írásomat Kővári Lászlónak, az Észak-Pest megyei Távközlési Üzem művezetőjének tájékoztatásával együtt jelentették meg. Ebből megtudhattuk — nyilván sokakat érdekelt —, hogy az alkatrészhiány a távközlési üzemben dolgozók előtt sem ismeretlen fogalom, a nagy szilárdságú kábelhiánycikk. (Ebben az évben a szükséges 25 ezer méter helyett csak nyolcezer métert kaptak — olvashattuk a meghökkentő adatot.) Nos, örömmel újságolhatom, hogy nekem azóta már beszerelték a telefonomat, igaz, nem azt a bizonyos nagy szilárdságú kábelt használták fel, hanem egy másikat, mely csupán ideiglenesen alkalmas: mint mondták, átmenetileg ezzel hidalják át a helyzetet. Ez az átmeneti megoldás idáig remekül bevált, s remélhetőleg addig nem Is lesz vele baj, amíg a valódi kábel meg nem érkezik. Solymosi László Dunakeszi ígéret szép szó... Kapható és mégsem Tudósítónk jelenti Budakeszi és a vidéke A település szépítéséért, fejlesztéséért sokan tesznek. Hiszen nemcsak kinézünk a kapukon, az ablakokon, hanem járunk a közterületen, s igyekszünk csinosítani azt. Sajnos azonban egyesek ülőpadokat tesznek tönkre — holott azok pihenésre szolgálnának megfáradt és idős embereknek. Beverik a telefonfülkék, ablakait és ami még ennél is'nagyobb baj, tönkreteszik a készülékeket. Ha sürgősen kellene az orvost vagy a mentőt hívni, akkor nagy a baj. Minden ősszel, tavásszal fásítunk, és ezt a munkát később tönkreteszik a vandálok. Jobban kellene harcolnunk ellenük. ★ A gyufa közszükségleti cikk, nem hiányozhat tehát a háztartásokból. A baj az, .hogy sokszor gyerekek kezébe kerül. Legutóbb például az egyik bánya fölött volt tűz, a kisiskolások meggyújtottak egy erdei facsoportot. A pedagógusoknak, a társadalmi munkásoknak jobban oda kellene figyelniük a gyerekek játékaira. ■ár Elcsúfítja a községünk képét a fákra ragasztott, rajzszegezett, szöggel felerősített hirdetések sokasága. E feliratokat általában forgalmas helyekre teszik ki gazdáik, főképp megállókban, s nemcsak fákra, oszlopokra, hanem villanypóznákra is. Többen kérdezik, ezt az adok-veszek kínálatot nem lehet teljesebbé tenni hirdetőtáblák felállításával? ★ A Kiss Lajos utcában, egy 50-esnél magasabb számozású házat kerestem, de a legnagyobb bámulatomra a 38-as- nál sorompó, kerítés zárta el az utamat. Szerencsére egy portás útbaigazított, a terület, ahová beléptem, a MÁV szanatórium tulajdona. Végül — nagy kerülővel — megtaláltam a keresett házat. Időmből jócskán vesztettem, több kilométer kerülőt kellett megtennem. Véleményem szerint műszaki bizottságunknak valahogyan rendeznie kellene ezt a részt, ha másképp nem, jó lenne, ha a központban elhelyeznének egy olyan térképet, mely a nagyközség alaprajzát ábrázolja (ez több településen hasonlóképpen van). Sok bosszúságnak elejét vehetnénk ezzel. Padányi Lajos Budakeszi Kis fehér házikók Csaknem egy évtizede épültek ezek a családi házak Szi- getszentmiklóson. Azóta léteznek az utca másik oldalán a kis fehér házikók. Bizony, közönséges árnyékszékek ezek, nyáron legyek milliói rajzanak körülötte, ami higiéniai szempontból nem kifejezetten előnyös. Múlnak az évek, a csatornák csak nem készülnek el, pedig már ideje lenne. Veress Jenő felvétele Csak az tudja, milyen örömmel olvastam a PIÉRT sajtó- tájékoztatójáról szóló információt a lapokban, akinek szintén van iskolás gyermeke. Eddig évről évre csak bosz- szankodtam, hogy a könyvekre, munkafüzetekre nem lehet megfelelő méretű műanyag borítót kapni. Vagy egy-két milliméterrel kisebbek voltak a kelleténél, vagy jóval nagyobbak. Hosszú évek óta először végre rájött erre az ipar és a kereskedelem is, s a PIÉRT illetékesei azt ígérték, hogy a füzetcsomagokban osztályonkénti bontásban megtalálhatók lesznek a rég várt, pontosan méretre készített bekötők. Örömöm azonban rövid ideig tartott. Voltak olyan üzletek — s ezekből akadt a legtöbb —, ahol még csak nem is hallottak erről az új kezdeményezésről. Megint másutt akadt ugyan borítócsomag, de nem együtt a füzetekkel, hanem rejtve, valahol egy alsó polcon. Érdeklődésemre a kezembe is nyomtak egyet. Negyedik osztályos gyermekemnek azonban sehol sem kapok. Az egyik helyen azt mondják, már elfogyott, a másikon azt, hogy ennek az egy évfolyamnak még egyáltalán nem is érkezett. Ha egy kicsit gondolkozunk, rájövünk, hogy jelenleg a most negyedikbe készülő tanulók vannak a legtöbben. Ez az a korosztály, akinek nem lehet cipőt kapni, az 6 méretükben nincs hosszú nadrág, s sok helyütt még iskolaköpeny sem. Ügy tűnik, azok, akik a gyártott áru mennyiségét meghatározzák, vagy még mindig nem tanultak meg számolni, vagy pedig egyszerűen elfelejtették a számtani alapműveleteket .. L A. Vác Víz nélkül volt Tárnok Se szó, se beszéd A tartós meleg és a szárazság — mint erről már lapunkban is szóltunk — a megye egyes településein vízellátási gondokat okoz. Ilyen panasz- ezal fordultak hozzánk tárnoki olvasóink is: a községben csütörtök délután három órától, reggel hat óráig sehol sem volt víz. Különösen sérelmesnek érezték a tárnokiak, hogy a csapok elzárásáról senki nem értesítette őket előre. Kérdésünkre a Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalat szolgáltatási osztályának vezetője, Ritz Sándor a következőket válaszolta: — Kénytelenek voltunk Tárnokon is bevezetni a szakaszos vízellátást, hogy a meglevő vízkészletekkel gazdálkodni tudjunk. Ezt a lépést most az indokolta, hogy a Tárnoknál magasabban fekvő Juss egy darabka földhöz A levelet kézzel írták, a betűk formája, a vonalvezetés azt sejteti, hogy teljesen higgadtan. Az utolsó néhány sor azonban megcáfolja ezt a feltételezést. Íme: „Ha segíteni akarnak, megtalálnak az Országos Onkológiai Intézet sebészetén. Nem tudom, mi lesz velem, készülök a harmadik műtétre. De most más dolog foglalkoztat Kérve kérem, segítsenek. Hű olvasójuk: Kasza Józsefné, Nagykáta.” A panasz Időbe telik, míg az osztályos orvos a telefonhoz ér. Mondom, hogy szeretném egyik betegüket felkeresni. Aztán elmagyarázom, hogy miért. Rendben van, feleli Sulyok doktor, de csak akkor jöjjön, ha nem zavarja, hogy éppen most adjuk a transzfúziót. Az időpont: késő délután, helyszín: egy fehér, Hyposza- gú kórházi folyosó. Az ápolónő mosolyogva fogad, már nagyon várják magát, jegyzi meg. A szobában tíz ágy, egyik sefn üres. Aki éppen nem alszik, jöttömre felkapja a fejét, a tekintetek az asszony fekvőhelyéig kísérnek. Szokvány kórházi széken ülök. Hallgatunk. — A vérátömlesztést megkaptam, jobban vagyok. — szól halkan az asszony. — A levélben is megírtam, végső elkeseredésemben fordultam a laphoz. Mindig elutasítanak, pedig nekem van igazam. Egy darabka föld miatt van az egész, csak egy kicsi részt kellene a bejáratunkhoz csatolni, s nem lenne semmi baj. A földhivatalnál már egyszer megállapították, hogy mérési hiba történt, de azóta sem intéződött semmi. Rossz a viszony a szomszéddal. — Pereskednek? — kérdezem, megtörve az ismét beálló csendet. Négyzetméterek — Azt ' nem —. válaszolja csendesen —, bár a férjem azt mondta, hogy szabálysértést akarnak indítani ellenünk. Az uram gombaölővei locsolta a fák tövét, hát ezért. Engem pedig holnapután műtenek. Talán nem is zavarna ez a dolog, csak hát a gyerekek miatt. Ha rendeznék a telekhatár ügyét, megkapnánk azt a pár négyzet- métert, akkor 'nem látnának pont bele a szánkba, akkor szépen élhetnénk. Félek, mi lesz akkor, ha innen kikerülök. Veszekedni fogunk. Az asszony lassan beszél, elhúzza a szavakat, megviselte a hosszú betegség. A szeme melegbarna, tekintete őszinte, kérőn néz rám. — És én miben segíthetnék? — teszem fel most már másodszor a kérdést. — A földhivatalnál kellene megtudni, miért nem enyhítenek a bajunkon. Ez a rossz szomszédság így befejeződhetne. Mondom, átok ez, és én nem akarom, hogy a gyermekeimre is átszálljon. A faluban becsülnek minket, a férjemet s a fiamat ismeri mindenki, szeretnénk békében élni — mondja. Aztán még hosszasan beszélgetünk. A betegségről, kórházról, műtétekről, arról a néhány négyzetméterről. — Holnapután lesz a műtét. — ismétli levélírónk —, mielőtt elbúcsúzom, s megígérem, hogy még jelentkezni fogok. Kivizsgálják A nagyközségi tanács végrehajtó bizottságának titkára érdeklődve hallgatja az esetet. — Rossz szomszédság? Sok van, de ezt nem ismerem. — szól dr. Németh András, majd hozzáteszi — itt 13 ezer ember él, átlagosan 30 hasonló jellegű üggyel foglalkozunk. Csak azt tudom javasolni a panaszosnak, forduljon hozzánk, biztos, hogy ügye nem marad kivizsgálatlanul. Megkérdezhet bárkit — folytatja a végrehajtó bizottság titkára —, olyan még nem fordult elő, hogy akinek igaza van, elégedetlenül távozna tőlünk. Egyébként a nevet és címet feljegyeztem, megnézzük, mit tehetünk. Segíteni természetesen csak akkor tudunk, ha valóban jelzik a bajt. Nem elég, hogy a rokonok, a szomszédok, az ismerősök tudnak az esetekről, feltétlenül értesíteni kell az illetékeseket is. Készségesek a Járási Földhivatal dolgozói is. Irattárba mennek, papírokat keresnek és az eredmény: — Utoljára 1980-ban jelentették be panaszukat — mondja Nagy József, a hivar- tal vezetője. — Mi intézkedtünk. Sajnos, azt ma már lehetetlen rekonstruálni, miképpen végződött a dolog. Egy tény: mi mindennek utánajárunk. Azóta újabb kéréssel nem fordultak hozzánk, amennyiben megteszik, azonnal lépünk mi is, megnézzük mit tehetünk az ügyben. Amennyiben a kérés jogos, feltétlenül segítünk. Üjabb telefon a kórházba. Az orvos azt mondja, a műtét sikerült, a beteg jól van, és biztos nagyon örül majd a hírnek. K. É. Törökbálinton már napok óta nincs víz. Kétségtelen, hogy nem vagyunk bőviben a víznek, de az ivóvízigényeket ki tudnánk elégíteni, ha a korlátozásokat és főleg a locsolási tilalmat komolyan vennék az emberek. Egyébként minden tavasszal intézkedési tervet készítünk a rendkívüli időszakok áthidalására, amit a helyi tanácsokkal közösen hagyunk jóvá. Ezeket a rendelkezéseket — mint például az öntözési tilalom — a tanácsoknak kellene betartatniuk, de feladatuk a lakosság tájékoztatása is. Megkérdeztük Rozsnyai Mihályt, Tárnok tanácselnökét is, tudtak-e a víz lezárásáról? Az elnök válaszul fölolvasta azt a levelet, amit a PVCSV vezetőinek elküldött. Ebben bejelenti, hogy a községben minden előzetes értesítés nélkül zárták el a vizet, hogy kora reggel munkába induló emberek maradtak mosdási, főzési lehetőség nélkül. A község vezetője elfogadhatatlannak tartja ezt az eljárást ’ és jogosnak érzi az emberek felháborodását. Annyi bizonyos: a rendkívüli szárazságban a szokásosnál jobban kell takarékoskodni a vízzel, mégpedig addig, amíg van mivel. S bármennyire áhítják az éltető nedvet a növények is, beláthatnák vég- / re a kerttulajdonosok is, hogy mások ivóvizét öntözik el Ilyenkor. Mindezek ellenére valóbart jogos a tárnokiak panasza, elfogadhatatlan eljárás, se szó. se beszéd, víz nélkül hagyni egy egész falut, közel hatezer embert, M. N. P. Szerkesztői üzenetek K. J„ Gödöllő: Levelét megkaptuk: nagyon kérjük, hogy kicsit részletesebben fejtse ki elképzelését. Amennyiben pontosan megírná, hogy milyen segítséget vár tőlünk, akkor mi Is elkezdhetnénk az utánjárást. T. J.-né, Budakalász: Ügyében felkerestük a helyi tanács végrehajtó bizottságának’ titkárát, aki részletesen tájékoztatott bennünket a tennivalókról. Ügy gondoljuk, hogy a téma magánügy, ezért levélben értesítjük a fejleményekről. S. J.-né, Isaszeg: Már egyszer kértük, hogy bővebben fejtse ki. ml keseríti meg annyira napjait. Persze, személyesen Is felkereshet minket, rovatunkban minden csütörtökön 10 órától 6 óráig tartunk ügyeletet. \
