Pest Megyei Hírlap, 1983. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-30 / 179. szám
1983. JÚLIUS 30., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN Egységteremtő közös erővel Beszélgetés a népfrontról Pozsgay Imrével A Hazafias Népfront — mint politikai mozgalom — áthatja életünk minden területét. Mindazt, ami a politika szférájába esik, legyen az akár gazdasági, akár kulturális. A népfrontnak erről az átfogó szerepé-' ről beszélgettünk Pozsgay Imrével, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkárával. H Képesnek tartja-e a mozgalmat arra, hogy tevékenysége során tükrözze társadalmunk mai állapotát, a megvalósulás útjára tereljen jogosan megnyilvánuló társadalmi igényeket és mozgalmi módszereivel formálja jelenünket, jövőnket? — Mindig is tiszteltem azt a programot és azt a szerepkört, amelyet a mozgalom betölt. Amióta azonban hivatásos munkásként dolgozom itt, azzal a felismeréssel járt, hogy fontos társadalmi rétegek, csoportok, a a társadalom legkülönbözőbb képzettségű emberei ebben a mozgalomban keresnek kifejezési eszközöket, formákat, politikai, közéleti tevékenységükhöz. Igazán jó tapasztalat, hogy aki őszinte szándékkal és jobbítani akarással kíván részt venni a közéletben, az itt meg is találja a mozgásteret hozzá, megtalálja a fórumokat. Bizonyos fontos kérdésekben még a döntésben való részvétel lehetőségét is. Ami pedig társadalmunk mai állapotának tükrözését illeti, arra éppen azért képes, mert mindenki benne van- a népfrontban, mindenki személyes tapasztalatát hozza el a fórumokra, és mert nyílt demokratikus intézményrendszer működik. így annak sincs akadálya, hogy az emberek tapasztalataikat szorongás és fenntartások nélkül kifejezzék. Egyik legnagyobb értéknek éppen azt tartom, hogy fórumainkon — beszéljünk akár választott testületekről, ákár munkabizottságokról — nyílt beszéd folyik, és ebben a vitás és vitatható nézetek is helyet kapnak. Ebben semmi botrányos nincs, ellenkezőleg: ez pozitívum és kívánatos, hogy ezentúl is így legyen. A társadalmi igényekkel kapcsolatban az a nézetem, hogy manapság ezek közé az igények közé mind jobban odatartozik a különböző érdekek képviseletének a lehetősége. Ügy látom: a népfrontmozgalom az utóbbi időben e tekintetben is jó irányban fejlődött, megfelelő formákat talált ahhoz, hogy a lakóterülethez, településhez, közigazgatáshoz, környezetvédelemhez, idős korúak helyzetéhez és más társadalmi csoportok helyzetéhez fűződő érdekeket nyíltan kifejezze. Ezekben az ügyekben már kritikusan, igényformálóan és szükségletkielégítő módon vegyen részt. Hozzáteszem még: a népfrontmozgalom fontos új vonásának tartom, hogy egyre elmélyültebben vesz részt a gazdaságpolitikai munkában, hovatovább társalkotója lehet a gazdaságpolitikának is. Q A szociaLsta nemezetl egység U — mint minden társadalmi törekvés — viták során valósul meg. Hogyan ítéli meg a viták szerepét a népfrontmozgalomban? kedési pálya előkészítése. Hiszen a nemzeti jövedelem növekedése lehet forrása a további jólétnek. E növekedés lehet kiindulása a helyi ön- kormányzatok megerősödésének, mert mind több anyagi erő kell ahhoz, hogy a helyi önkormányzatok saját hatáskörükben dönthessenek. Így például fejlesztési feltételekről, amelyekhez viszont anyagiak szükségesek. A másik feltétel: tovább tökéletesíteni az érdekképviseleti vÍt szonyokat a társadalomban. Részt venni a politikai döntések előkészítésében és meghozatalában, hogy legyen miért becsülni a mozgalom résztvevőinek magát a mozgalmat. Nem feltétlenül csak kritikai szerepben látom ezt. Ez lehet konstruktív együttműködés is a kormányzattal, a politikai vezetéssel. A lényeg az, hogy az érdeknyilvánítás — miként a vita is — egységteremtő erő legyen. Ezenkívül a mindennapi munkánkat illetően politikai szándékaink érvényesüléséhez újabb és újabb aktivisták tömegeire van szükség. Olyanokra, akik már jól értik azt a, szellemiséget, amivel a népfrontnak dolgoznia kell, hogy betölthesse társadalmi szerepét és funkcióját. g A tapasztalatod szerint vannak e társadalmunknak olyan sajátos rétemet kell fordítanunk. Ez a szövetsé- v gi politikánknak is nélkülözhetetlen r alkotóeleme. < • Az MSZMP Központi Bizottságinak július 6-1 határozatából ismerjük i választási rendszerünk továbbfcjlesz- « tésének főbb kérdéseit. Az új választójogi törvény kidolgozásában milyen , feladatok megoldása hárul a mozga- < lomra? 1 — Um - ' t — Az előzményekről ma már sok 1 mindent tud a közvélemény. Tudják, • hogy a párt Központi Bizottsága — a mi politikai tapasztalainkat is fi- ; gyelembe véve — kezdeményezte a j választási törvény megújítását. A , kezdeményezéshez tartozott az is, ■ hogy a Központi Bizottság felkérte a ■ Hazafias Népfront Országos Tanácsát: mondjon véleményt azokról a politikai elvekről, amelyek eddig ez ügyben kialakultak. Ezt meg is tette az országos tanács, és így tért visz- sza újra a Központi Bizottság az új ' választási törvényt előkészítő politikai elvek kialakítására. Mpst ott tartunk, hogy a Központi Bizottság meghatározta az új választási rendszer, az új választási törvény iránti követelményeket, és ezzel a kormányon belül megkezdődhetett a kodi- fikációs munka, az Igazságügyi Minisztérium szakértői a politikai szándékot törvénytervezetté formálják. Ez a készülő törvény azonban politikailag akkor válik igazán éretté, hatásában viszonyainkat kedvezően formálóvá, ha az országgyűlés vitáját megfelelő társadalmi vita előzi meg. Politikai értelemben az általános kiterjedésű vita, az emberek sokaságának azonosulása jelenti a hatálybalépést. Ezért a népfront következő szerepe, hogy széles körű társadalmi vitasorozatot szervezzen az új választási törvény előkészítésére. Ez a széles körű, tömegeket megmozgató vita már egyszersmind előiskolája lehet a népfrontmozgalom és az állampolgárok számára az 1985-ben esedékes új módon lebonyolítandó választásoknak. Ha ezen a vitán túl leszünk, a népfront országos tanácsa összegzi a tapasztalatokat és eljuttatja a kormánynak. A viták tanulságait hasznosítják a törvényelőkészítés végső szakaszában, hogy ezt követően kerüljön ez év végén az országgyűlés elé. Ez a menetrendje az új választási törvény megalkotásának: Egyértelmű tehát, hogy a népfrontmozgalom és az állampolgárok sokasága érdemben, ténylegesen részt vesz e fontos törvényünk létrehozásában. HORVATH LÄSZLÖ A péuz az idő—űe kinek ? gei vagy csoportjai, amelyekre szövetségi politikánkban megkülönböztetett figyelmet kell fordítanunk? — Szerintem mindig azokra a társadalmi csoportokra kell különösebb figyelmet fordítani, amelyek éppen a legnehezebb helyzetben vannak. Az alapképlet nem változik. A munkásosztály a hegemon osztálya ennek a szövetségnek, de ezt a hegemóniát, amely a párt vezető szerepében érvényesül, ’ soha nem változtathatja át uralmi viszonnyá, mert az akkor megölné a szövetséget. Partneri viszonyként kell ezt működhetni, ilyen alapon a partnerség erősítését tartom a legfontosabbnak a szövetségi politikában. Ha a nehézségeket nézem, akkor úgy vélem, hogy két fontos generáció az, amelyik most különleges figyelmet érdemel.' Az ifjúság, amely a pályaválasztás, az életkezdés gondjaival küszködik és identitászavarban szenved, nem tudja beilleszkedésének az összes feltételét megteremteni. A másik az idős korúak helyzete, amelyen javítanunk kell ahhoz, hogy ne rossz perspektívát lássanak a felnövő nemzedékek maguk előtt. De nem csupán ilyen politikai szándékból, hanem humanitárius, emberiességi okokból is erre a társadalmi csoportra nagy figyelA gyárigazgató. Már megint elsza ladt egy nap felettem. S a buszon zötykölőzve, majd hazafelé ballagva számvetést készítek, mi az, amit megnyugtatóan elintéztem, s amiről „lemaradtam”. Mennyi mindent odáztam el holnapra, pedig az a nap sem lesz könnyebb a mainál. Majd reggel, délelőtt vagy délután beszélek az üzemvezetővel, az alapszervezeti párttikárral, s természetesen a főbizalmival. Mert a hangulat puskaporos. A szalagokon nem folyamatos a termelés, sok az állásidő, s miért nem lehet lassan két éve ugyanazt a terméket rövidebb idő alatt előállítani. Idegesít a tény, ám az értekezletek, á megbeszélések, melyek a folyamatos anyagellátáshoz kapcsolódnak, a háttéripar alkatrészgyártásához, szintén döntőek. Csak azt nem értem, megállapodással, érvényes szerződéssel a zsebükben, miért kell újra és újra leülni. Hiszen világos és egyértelmű, ők mit vállaltak, mi mit várunk tőlük s mennyit fizetünk. Csak dolgozni kellene. Az alapszervezeti párttitkár. Napok óta nem jutok be az igazgatóhoz. Pedig a munkaszervezés nem elodázható dolog. De nem ér rá, értekezik, reprezentál. De minek? Hiszen abban a tsz-ben jól tudják, mit várunk tőlük, a melléküzemágtól, mennyi alkatrészt, s mikorra. A szalagok viszont nem dolgozzák le a nyolc órát, nem tudják. Jó ha a hat és fél, hét összejön heti átlagban. Az exportunkkal fürdünk be emiatt, s ugyanakkor az ott dolgozók nem keresnek. De hát úgy látszik, ráérünk reprezentálni, értekezgetni. A szakszervezeti főbizalmi. Könynyebb a miniszterelnökhöz bejutni, mint egy gyárigazgatóhoz. Háromszor egyeztettük az időpontot, amikor „fogad”. De mindig közbejött valami. A tanácstól a társadalmi munka miatt — persze ők nem jelentkeztek be! — átugrottak, a kooperációs partnerek egymásnak adják a kilincset, csak nekünk nem az alkatrészt. S a munkások? Rajtam verik el a port, mondván: a funkció az kellett, meg a védelem, de a munka az büdös. Vitatkozni az igazgatóval mondjuk azon, hogy dolgozni jöttek be, nem lézengeni, erre nem vagyok hajlandó. Pedig meg lehetne szervezni a munkát úgy, hogy kevesebb legyen a ráfordítás, hamarabb készüljön el az a termék, s keressünk is rajta! AZ Újságíró- Három dühös ember. De azért annyira nem, hogy az elmondottakhoz, hogy a leírtakhoz nevüket is adják. Pedig mindegyiküknek igaza van — a saját szemszögéből, helyzetéből eredően. Azt hinné az ember, hogy életrevaló ötlettel áll elő: üljünk le mi négyen egy asztalhoz, s beszéljünk — Vita nélkül megölnénk a mozgalmat. Egyébként is minden társadalmi szervezet és mozgalom dolgában az a véleményem, hogy ahol nincsenek alkotó, tisztázó, akár késhegyig menő viták, ott egy mozgalomnak lehet akár milliós tábora is, az csak szekta. Valójában akkor mozgalom, ha gzek a viták a bázistól a központig mindent áthatva szolgálják a tisztázást, a kibontakozást. A vita elfojtása és a türelmetlen reagálás a vitás nézetekre idegen a népfrontmozgalomtól. Aki ilyen magatartást tanúsítana, az a népfront szellemét és a népfront célját tagadná meg. A vitában nem egységbontó, hanem egységkovácsoló, egységet teremtő erőt látok. Éppen ezért a viták nem fenyegetik a szocialista nemzeti egységet. A már meglevő és a jövőben formálódó egységet a hallgatás veszélyeztetné legjobban. e Nyilvánvaló, hogy a népfront politikai szándékokat igyekszik megvalósítani. Mai társadalmi valóságunk alapján melyek a döntően meghatározó feltételei e politikai szándékok érvényesülésének? m, . ii ■ -« -á — Ha valamikor, akkor most igazán érvényes, hogy a legelső feltétel itt is a gazdaság kibontakozása, a stagnálás, a lassú növekedés állapotából egyfajta újabb gazdasági nőveTáj , t'& J ‘ Hn-íy -Fr, | ^yyjj . ' .. . .. .w* -- "'•* • v : v László Lilla festménye együtt ezekről a gondolatokról. Hiszen a névtelenül, négyszemközt, a „csak magának mondom” címszó alatt megfogalmazottak visszahatnak a gyárigazgató, az alapszervezeti párttitkár, a főbizalmi későbbi kapcsolatára. Nagyon sok félreértés, súrlódás eredője lehet (s mi tagadás lesz is!) mindaz, amit szigorúan „magánhasználatra" megfogalmaztak. Kibúvók sora. Nem ülünk le. Mert' abban a pillanatban mindenki megértővé válik. Kiderül: a titkárnő mindig jelezte, mégpedig időben, mikor, ki állított be váratlanul, okkal, vagy ok nélkül az igazgatói irodába s húzódott, halasztódik a megbeszélésük. Pedig a szándék mindegyiküknél az: rövidebb idő alatt, több, jobb termék kerüljön le a gépsorokról. A nagyság átka? Nem értem, * nem is tudom elfogadni ezt a fajta névtelenséget. Még akkor sem, ha lépten-nyomon ezzel találja magát szembe az ember. Magánhasználatra adott információik sora: „elmondom, de ne írja meg”, mintha legalábbis igazi titok lenne az amiről négyen, tízen vagy az egész üzemrész tud. Pusmognak a nyílt, az őszinte szó helyett, s az idő meg csak telik. Két- három nap, egy-két hét. Miközben mindenki szavalja: az idő pénz, csak azt nem fogalmazzák meg, hogy kinek? Honnap is hiányzik az az ösz- szeg, mely a termelés kiesése miatt, a szervezés hiányosságai során keletkezett? A népgazdaság, a vállalat, s nem utolsósorbán a munkás borítékjából. Miért? Túl nagy a gyár. Az üzemrészekből mindig akad jelezni való. A „nagyság átka”, hogy nincs idő könnyen, gyorsan tisztázni azokat a gondokat, melyek felütik fejüket. Bezzeg a távoli szomszéd portáján minden rendben megy. Gyárak, önálló igazgatókkal, s vezérigazgató. Ezt a szervezést kellene másolni, valóra váltani. A szomszéd portáján. A távon, példaként felhozott szomszéd a Pest megyei . Vegyi- és Divatcikkipari Vállalat. Mit is kell a PEVDI-től irigyelni? A szervezést — fogalmazták meg mindhárman egymástól függetlenül. Példát hozták: Solymáron egy négyzetméter ablakot öt óra alatt gyártottak két évvel ezelőtt. Ma pedig ugyanezt 1,2 óra alatt állítják elő. S van is keletje, vevője a műanyag ablaktokoknak. S a másik helyszín Pilisszentiván, a bőröndüzem. Igaz, bérmunkával indultak, a nyugatnémet partner megrendelésére. Az üzem indulása után — a be- gyakorlási idő leteltével — 39 perc alatt készült el egy bőrönd. Ma pedig a huszonhárom percnél tartanak! A szervezést tőlülk kellene tanulni — ezzel a megjegyzéssel egyet is értek. Kiegészítve a vezérigazgató — Édes István — korábban előttem megfogalmazott mondataival: minden gyár teljesen önálló. Csak a legritkább, legszükségesebb esetekben avatkozunk be életükbe. Tudják mi a feladatuk, s az önállósággal élnek, jól élnek. S a piacon akarnak maradni, éppen ezért a munkaszer- yezést folyamatos feladatnak tartják — nem kampányszerűnek! Ezért tudtak, s tudnak lefaragni egy-egy termék előállításának idejéből. S büszkék vagyunk arra, hogy Solymáron, Pilisszentivánon ennek példáját adták. Mert az idő pénz, min dny á j un kn ak! Két „megálló Között hangzott ei ez a pár mondat — Budapestről a szentendrei gyárba indulva — egy egészen más téma kapcsán. Hiszen a vezérigazgató a gyárak vezetőit szinte rendszeresen felkeresi. A helyszínen tájékozódik. Ragaszkodik az időbeosztásához — mégha nem is fc-falmazta meg ilyen egyértelműen —• kötelezettségei, így a társadalmi megbízatások, a partnerek egyeztető tárgyalásai nem mehetnek a tájékozódás, a termelést érintő döntő információk kárára. S mit is jelent ez? A vezetőnek az időbeosztása kap fontos^ szerepet. A mindig nyitva levő „párnásajtó” nem vezetői erény, hiszen a napi munka rovására megy. A vezetői munka, a vezetettek érdeke látja kárát. S ahogy a termelés nagy folyamataiban elengedhetetlen az időbeosztás, a szervezés, akár a mozdulatelemzés, úgy a vezetői murikéban is ABC-nek számít. S ilyen alapállásban nem fordulhat elő, hogy feltegyük azt a kérdést: kinek pénz az idő? Hiszen egyértelmű a válasz: vezetőnek, vezetettek- nek egyaránt. VARGA EDIT
