Pest Megyei Hírlap, 1983. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-29 / 178. szám
ŐRI man A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 178. SZÁM 1983. JÜLIUS 29., PÉNTEK Zárás előtt a nyári napközi Hasznosan telnek a vakációs napok Nemrég írtunk arról, hogy a veszélyeztetett és hátrányos helyzetű gyermekeknek bizony gondot jelent a nyár, a vakáció eltöltése. Ám kicsit hasonló cipőben járnak a gyerekek azokban a családokban is, ahol állandóan dolgozik mindkét szülő, a mindig szolgálatkész nagymama, nagypapa pedig nem lakik ott, és a gyermekekben nem bíznak meg — vagy nem is lehet megbízni —. s így nem merik magára hagyni őket. Az ő problémájukon próbál segíteni Monoron a nyári napközi, amelyben jelenleg két iskola: a Kossuth és a Munkásőr úti iskola diákjai töltik nyaruk jó részét, egészen augusztus 1-ig. Arról kérdeztem Rendek Sándornét — a monori napközis munkaközösség vezetőjét, hogy hogyan is élnek itt a gyerekek, az egységes munkaterv alapján milyen foglilkozáso- kon, programokon vehetnek részt? — Ennek összeállításában nagy segítségünkre volt a járási művelődési ház, amelynek szinte teljes egészében át tudtuk venni a nyári gyermek- programját Ebben szerepelt rendszeres mozilátogatás, verses-zenés összeállítás, amelyet Acs Enikő adott elő „Csigaház” címmel. Emellett természetesen felhasználjuk a rádió, televízió műsorait, s a gyerekek és a nevelők rendelkezésére áll a lemezjátszó, és a magnó is. Hívtunk előadókat: egyszer a közlekedésrendészet munkatársa tartott előadást a közlekedés szabályairól — különös tekintettel a nyári csúcsforgalomra —. diával illusztrálva; máskor pedig Tamás Ferenc- né védőnő jött el arról beszélni: milyen a helyes tisztálkodás, fogápolás, hogyan öltözködjünk nyáron. Szerencsére mindig számíthattunk a járási könyvtár segítségére is, így a gyerekeket több alkalommal vittük át. A könyvtárosok nagyon kedvesen fogadtak bennünket; bemutatták az intézményt, elmagyarázták a könyvtár használatát, meséltek érdekes és szép könyvekről. sőt: volt, amikor kis műsorral leptek meg minket. A gyerekek ott is maradhattak tovább, meselemezeket is hallgattak, olvasgattak — közelebb segítve őket így a könyvhöz, a könyv szeretetéhez. A Balázs János Ifjúsági Klubban megtekintettük Szegvári Károly festőművész kiállítását is, amely szintén nagyon tetszett a fiatal kis művészetbarátoknak. Amikor nem ilyen kötött programokon vesznek részt, akkor sétálni vagy kirándulni indulnak: voltak már a forrásnál, a Strázsa-he- gyen és a majális erdőben is. Emellett természetesen a pótvizsgára készülő tanulókat naponta korrepetálják az éppen ügyeletes tanár kollégák. Napközis tábort az idén gazdasági okok és az igény hiánya miatt nem indítottunk — viszont új meglepetéssel szolgáltunk: úszótanfolyamot szerveztünk. A, napközibe jelentkezett 45—‘50 tanulóból nagyon sokan vesznek részt rajta, és amíg a többiek . itthon művelődnek, játszanak, addig ők egy héten háromszor — és egy hónapon keresztül — bejárnak a margitszigeti Sportuszodába, hogy ott sajátítsák el a vízben mozgás tudományát Eddig szerencsére minden zökkenőmentesen zajlott le, és én úgy érzem, hogy mindenki: elsősorban a gyermekek, de a szülők és a nevelők is meg vannak elégedve a nyári napközivel. Nagy Mária Biztonságos az áthaladás Az 1983. június 9-én megjelent „Balesetveszélyes megálló” című cikkükre az alábbiakat válaszoljuk: Az újságcikk megjelenése után a Pest megyei Tanács illetékesével vizsgálatot tartottunk. Megállapítottuk, hogy az autóbusz-megállóhely körzetében annak megközelítése miatt baleset nem történt, illetve baleseti nyilvántartásunk szerint ezen útszakasz baleseti gyakorisága megegyezik a főút bármely lakott területi szakaszáéval. Tekintve, hogy a körzetben semmilyen gyalogos forgalomvonzó létesítmény nincs az itt létesítendő gyalogos átkelőhely csak az autóbuszjárat utas- forgalmát szolgálná ki, tehát indokolatlanul akadályozná a gépjárművek folyamatos haladását. A gyalogátkelőhely kijelölésének az érvényes rendelet szerinti közúti feltételei nincsenek meg, sem a kiépítettség, sem a közvilágítás minősége nem megfelelő. Az érintett útszakasz mindkét irányból jól belátható, tehát szükséges várakozás és kellő körültekintés mellett a gyalogosok biztonságosan áthaladhatnak. Megjegyezni kívánjuk, hogy gyalogos átkelőhely létesítésében a döntésjogot 1983. július 1-től a Pest megyei Tanács V. B. ÉKV. osztálya gyakorolja. Kővári József osztályvezető Budapesti Közúti igazgatóság Igazi kritikus a vásárló Érdekes változásokról beszélgettünk nemrégen az Al- só-Tápiómenti Áfész maglódi vasboltjának dolgozóival. Mint mondta az üzletvezető, jelenleg 4 millió forint az árukészletük, ez az érték az eddigi gyakorlat szerint 45 nap alatt kicserélődik. Ez az arány tavaly 40,4 nap volt, ami látszólagos lassulást mutat. Ám nem feltétlenül lassulást, a nagyobb készletet, áruválasztékot is jelentheti. Mostanában van folyamatban a legoptimálisabb készlet bemérése, ugyanis az eddigi engedély csak 3 millió 300 ezer forint értékre szólt, s nem felel meg az új módszernek is, amit már július 1-től szeretett volna bevezetni az áfész a boltban. Az az új kereskedési forma a forgási sebességes készletgazdálkodás volna. Addig is, szabadkasszás egység lévén, sok minden függ az eladóktól, de talán leginkább az üzletvezetőtől. És, hogy milyen az a vezetés. azt is inkább a vásárlói kör hivatott megállapítani. A. L. A. Megtelik a gépkocsi gyomra A szállítók mindig korán kelnek Júliusi nap, reggel hat óra. A Duna ÉLVEGY monori telepén beindul a reggeli nagy hajrá, a sofőrök már melegítik az engedetlen tehergépkocsik makacs motorjait, a raktárosok kinyitják a hatalmas raktárajtókat, s akinek már a kezében a napi szállítólevél, kezdheti a berakodást. Hat óra tíz perckor hedniczkí István gépkocsivezető és Gazda Sándor kocsikísérő is tudják már, mi a napi feladatuk: két fuvarjuk lesz, mindkettő egy-egy gyűli üzlet feltöltése. Egymás után következnek a raktárak, a gépkocsi hatalmas gyomra lassan akar megtelni, de egyre több megrendelt árucikk kerül kipipálásra a megrendelésen, s szinte alig marad a végére olyan, amelyet ne sikerült volna megtalálniuk, mert éppen hiánycikk s nem található meg a raktár szinte végtelen választékában. Kicsi raktárak 7 óra 20 perc: az első menetnek vége, indulunk Gyál- ra. Űticél: a Cegléd és Környéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat 181. számú ABC áruháza. Gyál. — Egyik legjobb megrendelőnk ez az üzlet — mondja már útközben Gazda Sándor, s hosszú lista következik arról, hogy bár minden üzlet tudja előre, melyik nap szállít majd a FÜSZÉRT, a gyakorlat sajnos mégis az, hogy a legtöbb helyen még lepakolni is alig tudunk. Persze oka ennek az is, hogy az üzletek általában kicsi raktárral rendelkeznek, de azért egy kis szervezéssel ezen is lehetne segíteni. Ha nem lennének üres göngyölegek, vagy még az előző szállítás óta az üzlettérbe ki nem került rekeszek éppen ott felhalmozva, ahol közlekedni különben is elég nehéz, akkor talán jobban éreznénk azt is: az üzletvezetők segíteni szeretnének munkánk elvégzésében, s hogy partnerként, nem kellemetlen, de szükségszerű vendégként fogadnának. Nyolc óra előtt tíz perccel áll meg az IFA az üzlet gazdasági bejáratánál. Néhány percet várnunk kell: előttünk még a Sütőipar kocsijá szállít. Már a szívélyes fogadtatás is előlegezi azt az érzést, amit egész itt-tartózkodásom alatt csak igazolódni láttam: a gépkocsivezető nem túlzott, amikor az üzletet felsőfokú jelzőkkel tüntette ki. Kovács Andrásné üzletvezető egyénisége minden szavában, mozdulatában érződik: megbízik a „fiúkban”. Nem ellenőrként áll mögöttük, s ha nem lenne szükség a segítségére az áru átvételéhez, Készül a rajztáblatartó A Könyvkötő Ipari Szövetkezet monori telepén egyebek között rajztáblatartókat is készítenek az iskolásoknak. Képünkön: Sándor Zsuzsa, Pilinyi Józsefné és Puhl Erzsébet a táblatartó bélelését enyvvel ragasztja össze a szalagon. Hancsovszki János felvétele Jegyzet Felesleges aggodalom? „Választópolgári tudatunkban" a fejlődés egyik fokmérője, a tanácstagi beszámolók mindig napirenden lévő témája: a járda. Léte avagy nemléte vitákra ad alkalmat, s nem ritkán, a bizonyítás lehetőségét arra, mennyire forrhat közösséggé egy-egy utca. Beszéltem tanácstitkárral, aki állampolgárként élte meg, s mindig szívesen meséli, hogyan dolgozott egy emberként, szinte barátokként néha egy hosszú utca addig jórészt csak köszönőviszonyban lévő lakossága... Mindez a készülődést látva jutott most eszembe. Járdaépítésre készül ugyanis Monoron most a Jósika utca. Esztendők óta panaszolják a bokáig érő sarat, kérik a szilárd burkolatot a páratlan oldalra. Kilincselés, érvelés, gyözködés után most már ott a tanács által biztosított anyag is a helyén, hozzáláthatnak a munkához a lakók. A tanácstag nem túl bizakodó. Kérdőjelezi minden mondatát, még akkor is, amikor már a gépelt papírlapokat hordja szét a postaládákba. A páratlan oldal lakói ugyan az előzetes szervezés után már minden feladatot ismernek, de sok közöttük az idős, beteges ember, akik a másik oldalon lakók segítségére szorulnak. Annál is inkább, mivel ott még kijárt járda is alig van, s ott közlekedik mindenki, ahol most szilárd burkolatra vár a puszta föld. — Én nem is tudom... Majd meglátjuk ... Persze, most igazán meg kellene mutatni, de az én tapasztalataim ... — mondja a tanácstag, aki a szomszédos utca lakója. A fiatal- asszony, aki a Jósika utcában a szervezés oroszlán- részét vállalta, bizakodóbb: — Hiszen mindenki kérte, várta! Itt az anyag is! A közös munkán múlik, hogy ősszel már ne topogjunk a sárban, hogy végig betonon sétálva érhessük el a főteret, a vasútállomást! Én annyira bízom benne, hogy ezt mindenki megérti. Neki legyen igaza. Legyen ez a járdaépítés is példa, közösségteremtő akció, egy újabb biztosíték arra, hogy sokféle embernek nemcsak a kívánsága lehet közös. Gér József visszamenne az üzlettérbe, ahol a reggeli bevásárlók hosszú sorai kígyóznak. Az áruátvétel gyors, a tételek egyeznek, nincs semmi fennakadás. így is jó időbe telik, míg a közel hatvan má- zeányi árut, ami a mai szállítással érkezett, a raktárba hordják, 150 fajta árucikk, amibe a pilótakeksztől a pezsgőig minden belefér, s 180 ezer forintnyi érték: ez a két számadat érzékelteti, micsoda odafigyelést kíván ez a munka. Az üzlettérben szinte mozdulni is alig lehet, az egyik sor a kenyerespult, a másik a pénztár előtt várakozik, de a sok ember ellenére nincs tülekedés, nincs egyetlen kellemetlen szóváltás sem, valamiféle otthonos jelleg uralkodik a vevők között. Az álmos, de mosolygós „jó reggeliek” és „hogy vagytok" is bizonyítják, ezt. A kiszolgálás gyors és pontos; hogy mégsem gyérül a a forgalom, ez "csak a be- és kijárat azonos forgalmának következménye. — Kielégítőnek találom az üzlet választékát; ha valami, hát a felvágott és a mirelit hiányzik — mondja egy anyuka, amíg négy-ötéves kislánya segít neki elpakolni a pénztárnál. Talán tényleg elégedett a választékkal: három degeszre tömött szatyor a záloga megelégedettségének. Társadalmi munka Egy nyugdíjas néni már kérdésem közben kinyilvánítja véleményét: arcának minden ránca kis mosolygásba fut. — Nagyon elégedett vagyok. Mióta csak áll ez az üzlet, mindig itt vásárolok, s nem is nagyon emlékszem, hogy valaha ne találtam volna meg, amit kerestem. A kislányok nagyon aranyosak, s ne haragudjon, hogy megjegyzem, de azt hiszem, ez éppúgy hozzátartozik ehhez az üzlethez. mint az állandó, bőséges választék: itt még soha nem csaptak be egy fillérrel sem. Egy asszonyká munkába indulás előtt tért be az üzletbe. mint bármely más munkanapon. Éppen a ceruzaelemek között válogatott, amikor megkérdeztem: jónak találja-e az ellátást. — Talán még csirkeaprólékot, s húsos szalonnát szeretnék látni a pulton. Ám az üzlet sokszínűsége, s a kiszolgálók szinte végtelen készségessége sok mindenért kárpótol. A vevők szubjektív véleménye után belelapoztam egy közelmúltbeli hálózati ellenőrzés jegyzőkönyvébe is, de véleményem ezután sem változott meg: az ellenőrzés elégedett, egy-két apróság kivételével mindent megfelelőnek tart. Megemlíti még azt is, hogy az üzlet dolgozói — bár ez a legnagyobb jóindulattal sem sorolható munkaköri kötelességeik közé — a nemrégiben leégett lakóháznál vállaltak nyolcvan óra társadalmi munkát. Kovács Andrásné a vevők által felvetett gondokra a következőket válaszolta: — A csirkeaprólékot a hernádi Március 15. Tsz szállítja; a menyiség, amit kapunk, sajnos elenyésző, szinte fél óm alatt elfogy: a megrendelt 80—100 kilogramm helyett csak 10—15 kilogrammot kapunk egy-egy alkalommal. De ez országos gond, nem csupán a miénk. A mélyhűtő pult azért nem kínál mostanában annyiféle mirelitterméket, mint más hónapokban szokott, mert a zöldség- és gyümölcsszezon idején véleményem szerint mindenki szívesebben fogyasztja a friss árut, mint a gyorsfagyasztottat. Amennyire lehet, igyekszünk a legmesszebbmenőkig a vásárlók igényeit kielégíteni. Nagyon sokan járnak ki a hétvégeken a fővárosból, s volt már vevőnk, aki megelégedetten állapította meg, hogy sok olyan terméket talált meg nálunk, amit más helyen hiába keresett. Nagy gondunik a göngyöleg- visszaszállítás; a raktár jelentős részét ilyen feleslegesen tárolt rekeszek foglalják el. Rettentő nagy segítség lenne — s gondolom, nem csupán a mi üzletünket tehermentesítené, ha követve a jó példát — Gyálon is önálló üvegvisszaváltó nyílna. Az IFA közben kiürült, a FÜSZÉRT üres göngyölegei indulásra készen várakoznak az ideszállított sok-sok áru helyén; az üzlet feltöltése még a mai nap nehéz munkája lesz, de a jelszó: Mindent a vásárlókért! 9 óra 40 perckor elbúcsúzunk a kedves kis üzlettől. Hazafelé még a visszaszállított göngyölegeket leadjuk a ZÖLDÉRT-nél, s tíz óra után néhány perccel érkezünk újra a FÜSZÉRT-telepre. Kezdődhet újra a berakodás, a kék IFÁ-t még várják. Kell a jó példa Háttérben és szófián csendességgel tevékenykednek. Értünk, vásárlókért. Sajnos, csak a visszásságokat látjuk még általában. De talán annál jobb tudni arról: van másmilyen is — szerencsére. Aki ebbe az üzletbe egyszer ellátogat, nemigen lesz hűtlen hozzá. Havonta több mint kétmilliós bevétel az üzlet eredményes munkájának számokkal való kifejezése. De ami sokkal fontosabb még ennél is: az igaz emberség, az üzletvezető és beosztottjai szinte hivatásként is elismerhető felelősségvállalása mindenkiért, aki az üzlet bejáratát valamikor is átlépi. Kell a jó példa, hogy igen, így is lehet. Valahogy így kellene. Mert csak így érdemes ... B. T. Közlemény Vecsés Nagyközség Tanácsának 2/1983. (V. 24.) számú, a köztemetőkről és a temetkezési tevékenységekről szóló tanácsrendelete a nagyközségi tanács portáján (Vecsés, Baj- csy-Zs. utca 43.) augusztus 10-ig megtekinthető. Iskola és központi konyha A mendei 8 tantermes iskola építéséről, átadásáról, működéséről annak idején már tudósítottunk, elmondtuk, hogy nagyon kedvező tárgyi feltételek között dolgozhatnak a pedagógusok, tanulhatnak a diákok. Azonban személyi feltételek dolgában már kevésbé szerencsés az iskola. Egyelőre mind a mai napig psak 40 százalékos a szakos ellátottság, ami a monori járásban a legrosszabbnak számít. A jövő azért már valamivel biztatóbb, mert nyolcán járnak főiskolára. s ha sikeres vizsgák után visszatérnek, a szakos ellátottság eléri a 60—70 százalékot, vagyis a járás átlagát. ★ Nagy szükség volt rá, s nagy sikere lett Mendén a 400 adagos központi konyhának. Kapacitása olyan jó, hogy akár ó'ts2áz emberre is tudnának főzni, ha lenne rá igény. S éppen itt jelentkezik a probléma: nincs kihasználva a központi konyha teijes kapacitása. Pedig az egyes óvodában megszüntették a helyi konyhát, ők is a központiból kapják az ételt. Turnusonként 40 gyermek tud egyszerre étkezni, mert csak egy ebédlő van. Az elmúlt évben 180—200 iskolás gyerek, plusz 70 óvodás, alkalmazottak, pedagógusok, óvónők számára, összesen 280 adagot főztek. Övoda, iskola, napközi ötnapos rendben dolgozik. A napközi iskolaszünetben is fogadja á gyerekeket, de csak húszán, harmincán kerülnek nyaranta a padok közé. További gond hogy a napközis tanítók szintén képesítés nélküliek S bizony így, hiába a szeretet, a törődés, ha szaktudás nem párosul mellé, Nem más így a napközi, mint gyermekmegőrző. ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap} V
