Pest Megyei Hírlap, 1983. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-29 / 178. szám

1983. JÚLIUS 29., PÉNTEK 5zcrrr Jf xMmap 3 Száguldás négy kis keréken A Pest megyei Műanyagipari Vállalat zsámbéki részlegében a gyerekek örömére gördeszkákat készítenek. Felvételünkön: a zsámbéki asszonyok szerelik a kedvenc játékot, amelyről azért ne felejtsük el, hogy balesetveszélyes is lehet. Erdőst Agnes felvétele Kormányprogram keretében Hulladékok hasznosítása A hulladékhasznosítás mind­inkább beépül komplex módon a gazdálkodás folyamatába — az elmúlt két év eredményei ezt bizonyítják. Az ed­dig elért eredményeket — a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján — az Országos Anyag- és Árhivatal és az Or­szágos Tervhivatal közösen ér­tékelte. A másodnyersanyagok fon­tosságát felismerve — mint ismeretes — 1980-ban kor­mányprogram született, amely előírta a hulladékhasznosítás feladatait. A program megva­lósítása összehangolt munkát, nagy erőfeszítést igényelt, és igényel most is. Teljesítése tervszerűen halad; a népgaz­daságban egyedül a múlt év­ben a hulladékok vállalaton belüli újrafelhasználásából és értékesítéséből származó anyagköltség-megtakarítás 11 milliárd forintot tett ki. Tanácsi munkakollekfívák számvetése Új lendületet ad a mozgalomnak Más módszerekre van szükség a formalitás elkerülésére Már több évtizedes hagyo­mánya van a szocialista bri­gádmozgalomnak. Megszok­tuk, hogy a termelőüzemekben brigádokba tömörülve segítik a termelést, a gazdasági fel­adatok megvalósítását a dol­gozók, hogy e mozgalom ke­retein belül sokat tesznek — társadalmi összefogással — az óvodák, bölcsődék, egészség- ügyi intézmények gyarapítá­sáért, a ,,Szocialista módon ta­nulni, élni. dolgozni’’ hármas jelszó jegyében. Mindez szokatlannak halt — pedig már csaknem másfél év­tizede, hogy útjára indult — a tanácsok berkein belül. A munkakollektívák tevékenysé­gének tapasztalatait összegző, s az elkövetkező évek felada­tait megjelölő tanácskozásra gyűltek össze a megyében mű­ködő tanácsi szocialista közös­ségek képviselői csütörtökön délelőtt Gyomron. A helyszín nem véletlen, hiszen 1969-ben éppen a monori járásból indult útjára az akkor még példa nélkül álló kezdeményezés. A felszabadulás 25. évfordulójá­nak tiszteletére versenyválla­lási mozgalmat hirdettek a já­rásban dolgozó tanácsi alkal­mazottak körében. Lényegé­ben ennek alapján született meg a megyében a tanácsi bri­gádmozgalom. Kezdetben sok ellenzővel, hiszen elképzelni sem tudták, hogyan lehet nem termelő területen formalitá­soktól mentes versenymozgal­mat meghonosítani. Nos, ag­godalmuk felesleges volt, ma már mintegy 150 munkakollek­tíva tevékenykedik Pest me­gyében. S a jó példa nyomán az országban is útjára indult ez a mozgalom. A tanácskozáson tartott vi­taindítójában dr. Sólymos Má. ria, a Közalkalmazottak Szak- szervezete Pest megyei Bizott­sága munkabizottságának veze­tője nemcsak a múit esemé­nyeire emlékezett, hanem a jelenlegi tennivalókat is rang­sorolta. Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a munkakollek­tívák mozgalmával végül is mi — a tanácsokhoz különböző gondjainkkal forduló —, ügy­felek nyertünk. Hiszen a cé­lok jó része elsősorban a szín­vonalasabb igazgatási mun­kát, az állampolgárokkal való jobb kapcsolatteremtést hatá­rozta meg a brigádok számá­ra. Nagyobb bizalom Az állandó önképzéssel, egy­más segítségével, az ügyinté­zés gyoi oltásával, az ügyfelek jobb tájékoztatásával azt ér­hetik el, hogy a hivatallal szembeni ellenérzéseink csök­kennek, nagyobb bizalommal fordulunk az irántunk megfe­lelő magatartást tanúsító ta­nácsi alkalmazottakhoz. S nem­csak hozzájuk, hiszen a közös­ségekből a mozgalom kiterjedt a járási hivatalok, a földhiva­talok, és a megyei tanács kol­lektíváira is. (1981-től eddig 13 közösség nyerte el a Pest megyéi Tanács Kiváló szocia­lista munkakollektívája cí­met.) Az évek alatt remek kö­zösséggé formálódtak az üllői, a szigetszentmártoni, az új- szilvási, a dabasi tanácsi kol­lektívák, új utakat keresnek a váci és a nagykátai földhiva­talokban, s meg kell ■. említeni a monori járási hivatal Mező Imre és a gödöllői járási hi­vatal Ybl Miklós nevét viselő brigádjainak nevét is. Mégis, a gyomrod tanácsko­zás azért különös jelentősé­gű, mert az év eleji tapaszta­latok során megállapították, hogy csökkent a mozgalom lendülete, új módszerekre van szükség annak érdekében, hogy a formalitás veszélyét tovább­ra is elkerüljék. így például segíthetne az azonos szinten VOLT EGYSZER egy ren­delet, amelyben előírták a személyszállító kisiparosok (magántaxisok) számára, hogy 1983. július 1-től csak olyan gépkocsival fuvarozhatnak, amelyben ott ketyeg a taxióra. A rendelkezés teljesítésének csupán egyetlen — nem elha­nyagolható — akadálya volt és van: nevezetesen az, hogy nincs elegendő taxaméter, amit beszerelhetnének az autókba. Van viszont — némi túlzással — taxióra háború. A jelentkező kereslet nyomán a honi gyártók — gazdasági tár­sulások, maszekok, s néhány nagy vállalat — előálltak a saját maguk által kifejlesztett változattal, s üzletemberek szokása szerint toboroznak maguknak híveket a taxisok körében. Az egészséges ver­senyben természetesen csak azok maradnak talpon, akik­nek műszerei megfelelnek az Országos Mérésügyi Hivatal előírásainak, akik olcsóbban és a napi használathoz jobban igazodó kivitelben kínálják mérőműszereiket. Bekapcsolódott a versenybe a gödi Du namenti Tsz elektro­nikai ágazata is. A korábban speciális, sokat tudó multimé­tereiről híres ipari üzemet ugyanis felkereste egy gazda­sági munkaközösség vezetője, Kiss Tibor tervező mérnök, s felkínálta találmányát, az adattárolás, és e nélkül is funkcionáló taxiórát. Vajon, mi lett a dolog folytatása, tevékenykedő kollektívák együttműködése, az erősebbek patronálhatnák a kevésbé si­keresen működőkéit, s a gya­kori tapasztalatcserék is az eredményesebb munkát szol­gálhatnák. Nem kétséges, hogy a megyei címet viselő kollek­tívákkal szemben a jövőben magasabb követelményeket ál­lítanak, s a bővebb eszmecse­re, az egymás munkájáról szer­zett sok információ ugyancsak azt szolgálnák, hogy növeked­ne a tanácsi munka színvona­la, , erkölcsi megbecsülése. Nyertes az ügyfél Természetesen elmondták öt­leteiket, javaslataikat a mun­kakollektívák jelenlévő képvi­selői is, s a tanácskozáson el­hangzottak alapján kap majd új erőre remélhetően a Pest megyei tanácsok mozgalma. S a demokratikusabb ügyinté­zéssel, mi, ügyfelek nyerünk csak igazán. lesz-e végül is a kapcsolatból üzlet ? Nem vitás, hogy azé a gyár­tóé a vezető pozíció, amelyik hamarább rukkol ki terméKé- vel, s állja is a versenyt a konkurenciával szemben. Nos, ami a gyorsaságot illeti, a gö­diekre ez ügyoen nem lenet panasz. A közepesen bonyolult termék gyártástechnológiáját a kisüzemekre jellemző gyor­sasággal és rugalmassággal dolgozták ki. Gyakorlatilag mintegy másfél hónap alatt lett gyártmány — az engedé­lyezés után — az elképzelés­ből. A feltaláló ápril-is végén adta át a prototípust jelentő készülékeket és májusban már meg is kezdhették a próbaüze­met a kísérleti példányokkal. Az üzemi vizsgálatok befejez­tével ugyanis akadt két-három vállalkozó magántaxis, aki hajlandónak mutatkozott arra, hogy az órát kipróbálja, pon­tos naplót vezet a használat közben tapasztaltakról. Érdemes persze arról is szól­ni, mit is tud a gödi Taxi­taxa, amit a tavaszi BNV-n is bemutatott az üzem! Hat szám­jegyes kijelzője, szenzoros kapcsolója, az adattárolós vál­tozat — kényelmes használatot biztosít. Az sem megvetendő szempont, hogy egyetlen al­katrészt kivéve — ez az NDK- ból származó LED-es kijelző — hazai produktumokból áll a gödi Taxi-taxa. Elkészültek az árkalkulá­ciók, s úgy tervezik, hogy Gáspár Mária Készek a gyártásra Ketyeg-e a gödi Taxi-taxa? Az ajánlás Is meggyorsíthatja a megalapozott elöntést Szinte alig akad olyan család, amely ne kerekedne fel hétvé­geken kirándulni, strandolni. Ki a szabadba, minél előbb a zöld­be, hiszen a lakás négy fala között nem lehet a srácokkal rúg­ni a labdát, beavatni őket például a pecázás ritka türelmet, nagy-nagy hozzáértést kívánó rejtelmeibe. Ki a zöldbe! S ha ninqs telek, hétvégi ház, csak az a kérdés, hova. Vlzközelbe, árnyat adó fák szomszédságába, oda, ahol a környezet igazi szépségét kínálja, szinte érintetlen a természet. Kikötéseink, kí­vánságaink között még az is szerepel, hogy a fél- vagy egész napos táborozásnak is helyet kmáljon a terep.. A Ráckevei (Soroksári)-Du- na-ág üdülőterületei szinte tálcán kínálják a lehetősé­get. S ugyanakkor nagyon so­kakat vonz a délegyházi és a szigetszentmiklósi bányatavak környéke. A vonzás, a víz kö­zelsége, a napfény azonban még nem minden. Az üdülés­re alkalmas területeken a fel­tételeket kell megteremteni, hogy igazán pihenhessünk, s fejleszteni is szükséges, ugyancsak ezért. De úgy, hogy a környezet védelmét, óvását is biztosítsuk. Lehető­ségek és feltételek, adottsá­gok, a fejlesztés hogyanja — ezeket a kérdéseket elemezte tegnap — hogy ajánlásait megtehesse a megyei tanács vezetőihek — a Pest megyei Környezet- és Természetvé­delmi Bizottság. Kavicsot bányásznak im­már harminc éve Délegyhá­zán. A Kavicsbánya Vállalat és kisebb részben a dunavar- sányi Petőfi Tsz. A bányákat folyamatosan elhagyták, ab­bahagyva a víz alatti kiter­melést. Visszaadták tanácsi kezelésbe, hasznosításra: az 1-es, 2-es, 3-as számú tavak területét, környezetét, míg a 4-es, 5-ös számú tó művelé­sével is részben felhagytak. Késleltetett tájrendezés A hatos tavon viszont ma is teljes kapacitással termel a Kavicsbánya Vállalat. De lépjünk vissza az időben: a hatvanas évek végén Délegy­háza községi tanácsa telkeket alakított ki az egyes számú tó környékén. S eladta magá­nosoknak — ez nem is volt hiba. Azonban olyan hiányos­ság, mellyel ma is szembe kell nézni, az, hogy akkor nem készült el a tó környeze­tének rendezési terve. Vi­szont az üdülőtelkek gyorsan beépültek. A hibát 1971-ben korrigálták, a Budapesti Mű­szaki Egyetem városépítési megfelelő megrendelés mellett az eredetileg ezer darabra kal­kulált árat módosítani tudják majd — lefelé. Ezekben a na­pokban is gyűjtik a megren- rendeléseket... A nagy ver­senyben — a taxisok megnye­résében — egyikük az egyik típusra esküszik, másikuk a másikra, az ingadozók pedig az erősebb hangadókat követik. Olyan „apróságoknak” is je­lentőségük lehet, hogy a gö­diek a vételárba már a besze­relési költségeket is beszá­mították, igy nem kell majd külön fizetni ezért azoknak, akik végül is rájuk voksol­nak. SOK-SOK UTÁNJÁRÁS, fejtörés, s nem kis idegesség árán jutottak odáig, hogy a megrendelések függvényében készek a sorozatgyártásra. Mondják, havonta mintegy 500 darabot vállalnának be­szereléssel együtt, s alkalmaz­kodnak az egyes típusoktól függő különleges szerelési helyzetekhez is, s vállalják az ehhez szükséges alkatrészbe­szerzést. Addig pedig, míg a szüksé­ges megrendelések összejön­nek, dúl a taxióra háború, o piaci keresletet meglovagolni kész gyártók között. A rende­letben foglaltak számonkérésé­ről pedig hallgatólagosan el­felejtkeznek az ügyben illeté­kesek. A kérdés persze az. hogy ha már a gyártók, felta­lálók igyekeztek gyorsaságban, rugalmasságban túltenni egy­máson, a jóváhagyással — a termékek gyártására mondott igennel — miért kellett oly sokáig várakoztatni őket a kü­lönböző engedélyező hatósá­goknak. G. M. tanszékével elkészítették az egyes, a hármas számú tavak környékének részletes rende­zési tervét. A további terü- letfelhasználás, -fejlesztés már ennek alapján történt. Kirándulókban, fürdőzők­ben nincs hiány a tavak kör­nyékén. Pedig nem veszélyte­len a tó maga — bármelyiket is nézzük —, hiszen éppen a kavicskitermelés miatt válto­zó a mélysége, míg az egyik helyen „csak” négyméteres, pár karcsapással odébb ne­tán már a kilencet is eléri. De a kirándulók, s azok, akiknek nincs telkük, fittyet hánynak a veszélynek. Ám közelítsünk az igények olda­láról, ahogy a ráckevei járási hivatal s természetesen — ajánlásai során — a környe­zet- és természetvédelmi bi­zottság is tette. Mert az igényt a terület felhasználá­sára 1982-ben készített rész­letes rendezési terv jól szol­gálja, az egész tórendszerre kiterjed. A vízminőség-véde- lem legalább akkora szerepet kapott s kap, mint a telkek­kel nem rendelkező kirán­dulók fogadásának, kommu­nális ellátásának biztosítása. A szabad területek beépíté­sét pedig megelőzi az úgyne­vezett „elöközművesítés”. De mi kell ahhoz, hogy a nem éppen olcsó területrendezési terv — mely a környezet vé­delmét, óvását is szem előtt tartja — valóra váljon? Az, hogy a Kavicsbánya Vállalat a kötelezettségének, a tájren­dezésnek eleget tegyen. A te­rületileg illetékes tanács, a helyi tanácsok csak ezután vehetik át kezelésbe a terü­letet, adhatnak engedélyt kü­lönféle létesítmények építésé­re! Második Városliget szerepkörben? Szigetszentmiklós külterüle­tének északi részén a kavics- kitermelők ugyancsak tekin­télyes, szigetekkel egymástól elválasztott; bányatórendszert hagytak maguk után. A tavon 1964 óta horgásznak, s ezzel — a partszakaszokon — par­cellázás Is történt üzemi te­rületen, a vállalat hozzájáru­lásával. Ma a több félsziget­tel tagolt partvonal csaknem teljesen beépített, ezerkéts'záz ház áll. A közművek hiá­nyoznak, a részletes rendezési terv azonban nem. De itt is az a bizonyos tájrendezés maradt, marad el, mely nél­kül lépni, továbblépni nehéz, szinte lehetetlen. Pedig, ha a terveket nézzük, s jócskán előreszaladunk az időben — ahogy a bizottság ülésén Is mondották — egy­szer, évtized vagy évtizedek után — összekötik a szent­endrei és a ráckevei HÉV yo- nalát. S akkor a szigetszent­miklósi bányatórendszer kör­nyéke szabadidő-központként, második Városligetként szere­pel a hét végén felkerekedő családok programjában. De addig is a vízminőség javítá­sa, a tavak és a környezet re­kultivációs, részletes rendezé­si tervének elkészítése a teendő. Mégpedig az üdülők érdékeivel, erkölcsi, anyagi közreműködésükkel, a lehető­ségekkel összhangban. Megőrizni ezt az értéket Természetvédelmi értékeink tárháza a Ráckevei (Soroksári)- Duna-ág, s ugyanakkor nem nélkülözi az üdülőterület jel­legét sem. Makádtól Dömsö- dig nem lehet nem számba venni azokat a természeti ér­tékeket, szépségeket — növé­nyi, állati ritkaságokat —, melyeket kínál. Ám az illegá­lis helyfoglalók is megjelen­nek ebben a horgász-üdülő paradicsomban. Szigetszent­miklós térségében tizenné­gyen legutóbb is engedély nélkül hordatták a védett nádra Pestről a sittet, a ho­mokot — hogy építkezhesse­nek majd rá. S holnap netán értékesítsék a területet... Makád—Dömsöd—Pakony térségében illegálisan, enge­dély nélkül öten telek kiala­kításához láttak hozzá. Az ellenőrzések során még idejé­ben elejét vették a nem kívá­natos területi; glalásnak. De — ahogy a bizottság ülésén is megfogalmazódott — a térség növény- és állatvilágának vé­delméért még sokat, nagyón sokat kell tenni. Őrködni az adottságok, az értékek felett, hiszen a Ráckevei (Soroksári)- Duna-ág és Pest megye a fő­város „kis- Balatonja”. Aján­lások fogalmazódtak meg teg­nap. S remélhetőleg ezek nyomán a tanács az ÉVM-mel karöltve, a KÖVIZIG-gel, a Közép-Dunavölgyi Intéző Bi­zottsággal összefogva mielőbb hozzálát az üdülőterületeken a tervek konkrét valóra váltásához. Hiszen értékein­ket nemcsak a mának, hanem a holnapnak is szeretnénk megőrizni, átmenteni. Varga Edit Több millió naposcsibe A saját maguk gyártotta berendezéseken évente 12 millió na­poscsirkét keltetnek a hernádi Március 15. Termelőszövetkezet baromfiüzemében. A szövetkezet nemcsak saját farmját, ha­nem a kistermelőket is képes ellátni naposcsibékkel. Képün­kön: a frissen kikelt csirkéket „csomagolják”. Erdősi Ágnes felvétele l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents