Pest Megyei Hírlap, 1983. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-28 / 177. szám
1983. JÚLIUS 28., CSÜTÖRTÖK Egyetemi felvételi Gyorsmérleg Értékelési rendszer A hazai felsőoktatási intézményekbe július 22-ig 14 933 hallgatót vettek fel; e helyekre 34 432-en nyújtották be kérelmüket — tájékoztattak a Művelődési Minisztériumban. Az összes felvettek közül 6028-an egyetemeken, 4287-en pedagógusképző intézményekben, 4618-an pedig egyéb főiskolákon kezdhetik meg ősztől tanulmányaikat. Ezeken az adatokon a fellebbezési kérelmek elbírálása nyomán (augusztus közepén) megszülető döntések, valamint a szegedi Juhász Gyula és az egri Ho Si Minh tanárképző főiskolán meghirdetett pótfelvételik eredményei módosítani fognak. Ebben az évben eZ$5 ízben voltak felvételik az új értékelési rendszerben. Minden felvételiző maximum 120 pontot érhetett el, úgy, hogy középiskolai eredményei alapján maximum hatvan pontot vihetett magával, s a felvételi vizsgáival (írásbeli-szóbeli) tárgyanként harmincat, azaz ösz- szesen hatvan pontot szerezhetett Az első megállapítások szerint a 120 pontos rendszer alapvetően bevált. Téma: a gyász Szociofotók Az a pillanat Szerdán Budapesten a Fényes Adolf Teremben megnyílt a Szociofotó-gyász című kiállítás. A képeket Tímár Péternek, a fiatal fotóművészek stúdiótagjámak műveiből válogatták. A kiállítóterem szociográfiái fotósorozatának ötödik, egyben befejező bemutatóján Tímár Péter — aki három év munkáját tárja a látogatók elé — humánus tárgyilagossággal vall az elmúlás pillanatáról, a temetkezési rítus utolsó perceiről, a vógtisztességről. Optikája a valóságot őszintén feltárva, éles kritikával illeti az ipari tevékenységgé vált temetkezési szolgáltatásokat. A képek felidézik a temetők sajátos világát, az ott dolgozó emberek mindennapjait, a szereiteknek emeltetett sírkövek sokféleségét. A tárlat — amelyen mintegy hetven fotó látható — augusztus 21-ig látható. Családi segítség híján holtpont Olvasóvá nevelni a gyerekeket Amikor a minimummal is átkerülhetnek A mai gyerekek nem szeretnek olvasni. Persze, tisztelet a kivételnek, mert azért az is van szép számmal. S hogy miért ez az ellenállás? Mint a lustaság szülőjét, említjük a kötelező olvasmányokat földolgozó filmeket, a televízió számos ismeretanyagot sugárzó gyermekműsorát és természetesen az új tantervben szereplő szóképes írás-olvasás tanítást is. Az 1981—82-es tanévben már olyan negyedikesek jártak iskoláinkba, akik kezdettől fogva az új tanterv alapján tanultak. Nem véletlen tehát, hogy Pest megye oktatási szakembereit különösen érdekelte, milyen a gyerekek olvasási készsége a negyedik és az ötödik osztály határán. Hasznos elemzés Az alsó és felső tagozaton, valamint a középiskolában tanító pedagógusok között az utóbbi években egyre gyümölcsözőbb kapcsolat alakult ki. így került sor arra is, hogy Miskolczi Károlyné és Gulyás Sándor vezető megyei szakfelügyelőik irányításával közösen végeztek a pedagógusok olvasásfelmérést, ezzel is segítve a további együttgondolkodást. Az alsós szakfelügyelők anyanyelvi csoportja és a magyar-történelem szakos szakfelügyelők állították össze a feladatlapot, választották ki az alkalmasnak ítélt olvasmányokat. A kapott eredményeket közösen vitatták meg, így a tapasztalatok elemzése is közös véleménynek tekinthető. A megállapítások azonban tendencia jellegűek, s mint ilyenek, globálisan igazak csupán. A két szakfelügyelő a vizsgálat földolgozásának anyagát szemléletformálásra, elgondolkod- tatásra szánta. A fölmérés két félidős volt. Májusban került erre sor a negyedik osztályokban, s ugyanazokkal ismételten ötödikben, szeptember folyamán. Pest megye 225 önálló és 41 tagiskolájában 1982 októberében 118 ezer 634 gyermek tanult. Az olvasásfelmérésre minden iskolában sor kerüli, de értékelhető adatokat csak 116 intézménybőd kaptak a szakfelügyelők. Ez azonban kiteszi a negyedik-ötödik osztályban tanulók 44—45 százalékát. Miután az ember számára elsősorban az osztályzatok adhatnak világos összképet, érdemes ezek átlagából kiindulni. A negyedikesek átlaga 3,01 lett, ami gyenge közepes teljesítmény. Ennél is alacsonyabb azonban az ötödikesek készségátlaga, amely 2,82. EbPest megyei siker Újító fizikatanárok Harmonikus rezgőmozgást mutat Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat, a Művelődési Minisztérium és az Országos Pedagógiai Intézet évről évre megrendezi az általános iskolai fizikatanárok háromnapos ankétjét, amelyre az idén Szombathelyen került sor. A központi téma az általános iskolai fizikatanítás kapcsolata az alsó tagozattal és a középiskolai tananyaggal volt. A nagy érdeklődésre jellemző, hogy a találkozón az ország különböző részeiből — többségében saját költségen — ötszázötven fizikatanár vett részt, örvendetes, hogy megyénket több mint félszázan képviselték. Érdekes színfolt volt a fizikai taneszköz-kiállítás, amelyen a tanárok a saját maguk által készített és alkalmazott eszközökkel szerepeltek. Mellettük rendszerint bemutatkozik a TANÉRT, a KFKI, a MOM, valamint az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum is. Figyelemre méltó, hogy ebben az évben a huszonnégy kiállító egyharmada a megyéből verbuválódott, ami a fizikaoktatás területén nagy hagyományokkal rendelkező Pest megyei újító mozgalomnak köszönhető. Az eszközelbíráló bizottság egy-egy kategóriában két-két díjat adott ki, amelyek közül minden fokozatból értékes helyezéseket hoztak el szűkebb pátriánk képviselői. Az első díjat — amely egyben a KFKI különdíja is — az érdi Rónaszéki László és Pintér Lajos kapta, a tömeg fogalmának kialakítását segítő és a harmonikus rezgőmozgás bemutatását szolgáló ötletes eszközeivel. Második lett, s ezzel a TANÉRT különdíját szerezte meg Vácról Sas Ferenc, a fizika tantárgy ismerethordozóinak tárolási megoldásáért és egy gyári, optikai tanulókísérleti eszköz helyi adottságoknak megfelelő továbbfejlesztéséért. Harmadik helyezést ért el Molnár József Aszódról, a demonstrációs konténerével, amely megoldja a szertárral, vagy előadóteremmel nem rendelkező kis iskolákban az eszközök tárolását és kísérletezésre való előkészítését. A Művelődési Minisztérium díját nyerte el Berták László Csemőről, a fizikai mennyiségek applikációs készletéért, Braun György Érdről, a rezgések kimutatására szolgáló mechanikus oszcilloszkópjáért és Kersch Gyula Galgahévízről, a változó mozgás grafikonját rögzítő ötletes készülékéért. bői leszámíthatjuk a nyári gyakorlás elmaradását, meg azt is, hogy esetleg felső tagozatban magasabb a tanárok mércéje. Ám nem is ez a fontos. Inkább az, hogy a színvonal mindkét osztályban egységesen alacsony, s az elért teljesítménnyel nem lehetünk elégedettek. A néma-értő olvasás a tanulás legfőbb eszköze. A kiválasztott szépirodalmi szövegek tartalma könnyebben értelmezhető, mint a tankönyviek, amelyeket tanulni kell. A harmadik-negyedik osztályos olvasókönyv ebből a szempontból a szakkönyv és az ismeretterjesztő mű közé esik. Ez a tény a felmért teljesítmény értékét még tovább csökkenti. Könyvhasználat A szövegértéssel kapcsolatos feladatok megoldása arra enged következtetni, hogy az olvasás tanulásánál az egyszerűbbnek ítélhető technika elsajátítása sem megy zökkenők nélkül. Amíg ugyanis a diák a betű- és szóelemek összerakásának nehézségével küzd, energiája nagy részét erre fordítja, csorbát szenved a jelentés fölfogása. A tanulmány arra is rámutat, hogy a gyerekek ebben a korban még mindig képtelenek a tényleges könyvhasználatra, s jó részük nem élvezi esztétikailag a szépirodalmi szöveget — legyen szó akárcsak meséről, vagy eseményes történetről. A tanulónak ismernie kellene a szó alap- és alkalmi jelentése közti különbséget. Anyanyelvi nevelésünk gyöngéje, hogy a beszéd és írás legnagyobb egységének a mondatot tekinti, halott a legújabb kutatások már a szöveget veszik alapul, s a mondatokat szövegösszefüggésben vizsgálják. Szépirodalmi szövegek ma nem elemezhetők jól ilyen szemlélet nélkül. Az elmondottak miatt előfordul, hogy a diákok a szavakat kiragadva nézik; értik vagy nem, de tovább nem búvárkodnak. A felmérés gyönge eredménye is ezt támasztja alá. Figyelmeztető jelenség, hogy a szólások megértése például a negyedik osztályban magasabb átlagú, mint az ötödikben. Lehet ezt magyarázni felületességgel, dekoncentrált- sággal, de a megyed összesítés szerint hét százalék szól a negyedikesek javára. A több mint egyharmados nullapontos teljesítmény sokatmondó.. A fentieket sok mindennel lehet magyarázni. A magas osztálylétszámokkal, a képesítés nélküli pedagógusok arányával, az új tantervből adódó gyakorlatlansággal, a tárgyi feltételek esetleges hiányával azzal, hogy nincs idő a tankönyvi szöveganyag sokoldalú földolgozására, hogy az olvasmányok túl hosszúk, sok bennük az ismeretlen kifejezés, nincs mód a gyakoroltatásra. Ám tapasztalat az is, hogy kevés tanító találta meg a hangos és néma olvasás fejlesztésének helyes arányát, az olvasás kiemelt helyét az integrált óravezetésben. Elbillent mérce A tantervcsökkentés után az új tanterv szinte mindert tárgyban és évfolyamon visz- szahozta a mennyiségi szemléletet. Nemcsak kicserélődtek az olvasmányok, hanem terjedelmükben is növekedtek. Míg az első és második osztályban lényegesebb panaszokat nem lehet hallani, addig a harmadik és negyedik osztályos olvasókönyv nagy ugrást jelent a követelményekben. Az első két osztályban egyes területeken alacsony a mérce, s a minimummal átkerülő gyerekek alig állják meg a helyüket harmadikban. Az a baj, hogy az alsó tagozat utolsó két évében a túl nehéz feladatok miatt nem fejlődik az olvasási készség a kívánt szinten. S a pedagógus nemcsak olvasni tanít, hanem olvasóvá is nevel! Az anyanyelvi tárgy egyetlen jeggyel történő osztályozásával nem derülnek ki a különböző résztárgyakon belüli lemaradások, s ez összemossa a követelményeket a gyermek és a szülő szemében. A családi segítség nélkül ugyanis a legtöbb tanuló csak kínlódva haladhat előre. Ugyanez áll a napközi otthonra, ahol egyre kevesebb a szakember. A két szakfelügyelői csoport alaposan megvitatta a tényeket. Megállapította, hogy bár a megyei vizsgálat nem volt reprezentatív, a tapasztalatok jórészt helytállók; az alsó tagozatban az olvasástanulás eredményei nem érik el a kívánt szintet. Ennek egyaránt vannak objektív és szubjektív okai. Az utóbbihoz adnak a jövőben több segítséget a szakfelügyelők a jó módszerek széles körű terjesztésével, a továbbképzések tartalmasabbá tételével, az alkotó pedagógusok bátorításával. Körmendi Zsuzsa A Nazareth Borosjenőn mm A világhírű Nazareth együttes augusztus 13-án rockfesztiválon, Pilisborosjenőn lép feL A Fenevadak című amerikai film egyik jelenetéhez óriás színpadot építenek. A koncert keretében más világhírű együttesek is szerepelnek. Az eseményt kihasználva a forgatás helyszínén az Ifjúsági Rendező Iroda hangversenyt szervez a résztvevő együttesekkel ■Heti filmtegyzetb Gyanútlan gyakornok jelenet a Gyanútlan gyakornok című francia filmből Tehetősebb atyák ingó vagy ingatlan vagyont hagynak gyermekeikre. A kissé dundi Michel Clement papája — miután egy veszedelmes bandita elleni akcióban összesen hét golyót kapott be — halálos ágyán azt hagyja Örökül a fiára, hogy ha felnő, ő is rendőr legyen. Nemes, de anyagilag és erkölcsileg is meglehetősen kétes hasznú örökség... Ezzel a nem túl mulatságos mozzanattal indul a francia Claude Zidi filmje, a Gyanútlan gyakornok. És Midiéiből természetesen rendőr, azaz detektív lesz, s hogy a komikumnak is megadassák a magáé, időközben még dundib- bá gömbölyöd'iik, s még kele- kótyábbá lesz. Félreértések sora követi egymást, a kétbalkezes gyakornokon mindenki derül (kivéve a kissé hervadozó nézőt), majd megjelenik az elmaradhatatlan szép lány Ha a nem lenne Pinkerton, a snájdig amerikai tengerészhadnagy és a törékeny japán Pillangókisasszony, Cso-cso-szán annak idején hiába szerették egymást, és hiába született szerelmükből egy kedves fiúcska, nem lehettek egymásé isten és ember előtt, mert a fehér férfi és a sárga bőrű asz- szony világa összebékíthetet- lenül különbözött egymástól. (Nem is szólva arról a jelentéktelen apróságról, hogy Pinkerton már nős volt...) Puccini édesbús operája a század első esztendeiben még elandalított és talán meg is ríka- tott romantikus meséjével. Mára azonban az effajta mesék kevésbé romantikusak. Iris Gusner NDK-beli rendezőnő filmje, a Ha a Föld nem lenne gömbölyű, afféle mai Pillangókisasszony-sztori. Hősei — .Christiane, az NDK- beli német diáklány és Hatem, a szíriai arab diákfiú — a moszkvai egyetemen ismerkednek meg (együtt tanulnak), s szeretik meg egymást. Na jó, ebben eddig semmi különös nincsen. Szerelmükből gyermek is születik, egy kislány. Ez sem rendkívüli. Moszkvában lakást kapnak. Ez sem kivételes eset. Élhetnének, mint Marci Hevesen. De nem élnek. Akkor hát? A dolog mégsem olyan egyszerű. A német lány egy modern, európai szocialista társadalom szülötte, annak emberi Eltűntek az — ezúttal egy milliomos sajtómágnás csemetéje, akinek az a mániája, hogy újságíró akar lenni —, s ettől kezdve az ügyefogyott Michel és a csinos, ámde agresszív Marie- Anne együtt kergetik a szuperbanditát, Morzinit. A további kalandok nem különösebben érdekesek, s a happy end sem meglepő. A rosz- szak megbűnhődnek, a jók elnyerik jutalmukat, valamint a mesebeli király fele királyságát és világszép lánya kezét. A Gyanútlan gyakornok ugyanis tulajdonképpen mese, a naiv bűnügyi filmek ismert előregyártott elemeiből összeszerelve, mint egy nem Is túl bonyolult Lego-építmény. Néha nevetni is lehet rajta, de hogy a bűnügyi vígjátékok kategóriájában még francia viszonylatban is csak a lista végén kullog, aligha vitatható. Föld •• 1 ••’I M gömbölyű és morális tulajdonságait, elveit viseli és vallja. Számára természetes a női egyenjogúság és hogyha egy nő diplomát szerez, akkor az dolgozni akar. A szír fiú számára meg az a természetes, hogy a teremtés koronája a férfi, akinek akaratától függ minden a családban, és természetesen e felsőbbrendű lénynek a nő alá van rendelve. Nomármost, ebből a kétségtelenül izgalmas konfliktusból kibontakozhatna akár egy valóban drámai film is. A tökéletesen ellentétes hagyományok szellemében nevelkedett fiatal emberek sorsa azonban ahogy összekapcsolódott, úgy el is válik. Egyik sem enged, egyik sem vállalja a kompromisszumot. Hogy mi lesz a gyerekükkel? Vagy hogy hogyan is állunk az elhamarkodott párkapcsolatokkal és a meg nem fontolt, életsorsokat eldöntő döntésekkel? Netán milyen is ennek az ellentétes két világnak a mélyebb, igazibb arca? S hogy ki a felelős az elrontott sorsokért? Mindez édeskevéssé érdekli a rendezőnőt. Így aztán marad egy enyhén rózsaszínre festett mai Pillangókisasszony-történet, dráma, konfliktus és happy end nélkül Kár. Iris Gusner elment egy lehetőség mellett, de az a gyanúm, még azt sem érzékelte igazán, hogy itt egy nagy lehetőség volt adott. élők közül Neves rendező, a két éve elhunyt Vlagyimir Fetyin alkotása ez az új, szovjet film. Fetyint sok évvel ezelőtt egy kitűnő vígjáték, a Vadállatok a fedélzeten rendezőjeként ismertük meg. Sok filmet forgatott, de bűnügyit csak egyet, ezt a most a mozikba került alkotást, mely egyben utolsó munkája is volt A rendező igényessége itt is észlelhető. A történet sima, egyszerű krimi, melyben a naiv, falusi fiúból lett taxisofőr, Zsenya útját követhetjük, mint lesz gyanútlansága miatt bűnözők áldozata. Fetyint azonban az autólopások körül bonyolódó történet krimimozzanatainál jobban érdekli a cselekedetek pszichológiai és szociológiai motivációja. A forgatókönyv fogyatékosságai miatt azonban ez a rendezői szándék jószerével csak jelzés marad. Igazán elmélyedni a bűnözés és a bűnbe sodródás szociális összetevőiben nincs mód. Zavaró az is, hogy a néző mindent tud az eseményekről, mert minden előtte játszódik le, tehát semmi izgulni- vagy kitalálni- valója nem marad — míg a rendőrségnek fogalma sincs semmiről, s ezért nagy elánnal nyomoz valami után, amit mi már rég tudunk. Hogy ebből semrhiféle feszültség nem származik, s hogy ezáltal elmarad a krimik (a lélektani krimiké is) kötelező találós játéka, azt mondani sem kelL Takács István