Pest Megyei Hírlap, 1983. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-26 / 175. szám
Ä Tf xsiwimy 1983. JÚLIUS 26., KEDD Doromboljunk csak Szentendrei nyár-finálé Fesztivállá szélesedett / Érdemes a folytatásra Az időpont kiválasztása lehetett volna szerencsésebb, mint ahogy a propaganda sem jeleskedett a fiatal művészek hét végi budapesti találkozójának beharangozásával. A KISZ Központi Bizottsága jó ügyként karolta fel a pályakezdők bemutatkozását, miként helyet biztosított nemzetközi hírű előadóknak is. A szándékot azonban nem követte felhőtlen megvalósítás. A sátraik nem minden esetben töltötték be funkciójukat; a gyermekmegőrző csigát például életveszélyesnek minősítette volna egy építőipari hatóság. Jelentős volt viszont a butik színvonalú felhozatal, s a fotósok megismételték Szentendrén meghonosított kukkolójukat. A háromnapos fesztivál nagy területen játszódott — a Stadionkertben, a Körcsarnokban és a Budapest Sportcsarnokban —, s ezért alkalmanként szétesönek tűnt. Az évjárat megjelölésén túl nem volt specialitása. Sok mindent szemügyre vehettünk, ami éppúgy megtalálható a szentendrei sokadalomban, Szegeden vagy éppen Esztergomban. A pálmát a győri balett — Izzó planéták — előadása vitte el. Ez a csapat más súlycsoportot képviselt. A Stadionkert vendégeinek leginkább őket kellene követniük, nem pedig egymás ügyetlenségeit ellesni, ezekből úgyis elégendő található országszerte. Egy-két előadóművész, s a színművészetiseik megnyilvánulása emlékezetes volt. Működtek a vetítőgépek; a képző- és iparművészek, táncosok, építészek, fotósok, artisták, muzsikusok mellett bemutatkoztak a vidéki művészeti stúdiók is. Feljegyzendő az Alkotni születtünk jelszó keretében megfogalmazott felhívás: hiszünk abban, hogy i a józan ész, a kitartó akarat, az összefogás úrrá lehet az emberiséget fenyegető veszélyen. Százötven fiatal művész tette közzé kiáltványát, elmondva valamennyi résztvevő óhaját, gondolatát. Szép befejezése volt ez az eseménynek, amelyet körültekintőbben mindenképpen érdemes folytatni. Kprongtanulmány Bár eddig nem készült kimutatás arról, hogy az elmúlt négy hét alatt, vagyis a jubileumi Szentendrei nyár alkalmából mennyien látogattak el a Dunakanyar városába, a huszonötödik rendezvénysorozaton biztos százezrek vettek részt. A HÉV-vel, hajóval, buszokkal, autókkal érkezőknek bizonyára más és más volt az érdeklődése, összességében azonban mindannyian megtalálhatták azt, amire vágytak, a színháztól a kiállításokig, a vásári sokadalomtól a város- ismereti sétákig. Voltak hangversenyek, s ezúttal tanácskozásra is sor került, honismeretből és helytörténetből. Egyszóval csábító és csalogató volt Szentendre, s kínálata — ha néha egyenetlenre is sikeredett —, vonzotta az embereket. Az elmúlt négy hét eseményeit értékelte vasárnap este a Nosztalgia kávéház udvarán Márosvölgyi Lajos tanácselnök. A zeneiskola művésztanárainak rövid hangversenyét követően elmondta, hogy a sokszínűség nem vált kárára a városnak. Olyan területekre irányította a vendégek figyelmét, amikről nem árt, ha tudomásunk van, vagyis nemcsak Szentendre jelenét illik ismerni, célszerű a régmúltat is vallatóra fogni, hogy a gyökerekkel tisztában legyünk. Mindenekelőtt azzal, hogy a lassan fesztivállá szerveződő rendezvénysorozat a valamikor meghonosodott és a jelenleg is itt élő nemzetiségek kultúrájának az egységét kívánja demonstrálni. Ez is vonzza a látogatókat, egyben a város építészeti, műemléki látnivalói, nemkülönben Szentendre szorgos Lakói, közöttük a művészek. A városi tanács elnöke elismeréssel szólt a közreműködők, a szervezők , teljesítményéről, Egy öt esztendeje hozott helyi rendelet értelmében átadta a Szentendrei nyár.,; 1983 emlékplakettjét kiemelkedő tevékenysége honorálásaként Agárdi Gábor színművésznek, Bihari József múzeumigazgatónak, Csákányi László és Fónay Márta színművésznek, Csúcs Istvánnak, a Pest megyei művelődési központ és könyvtár munkaiár- sának, Horváth Annának, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum munkatársának, a Happy end bohóccsoportnak (népszerűbb nevükön Teónak, Lalának és Kamillának), Maros Gábor színművésznek, a Pest megyei művelődési központ és könyvtár technikus kollektívájának, a Zsarátnok együttesnek és Sebestyén Márta népdalénekesnek. A Szentendrei nyár 1983 oklevelét tizenhármán kapták meg, a jubileumi oklevet tizennyolcán vették át. A hur szonöt éves Szentendrei nyár alkalmából a tanács egy-egy művet adományozott a Grafikai Műhely kisszériájú alkotásaiból Ádám Ottó és Herényi Imre rendezőnek, Ladányi István múzeumigazgatóhelyettesnek, Perjéssy Barnabásnak, a PMKK közművelődési igazgatójának. Soproni Sándornak, az idei rendezvénysorozat fővédnökének és Szánthó Imre képzőművésznek. Az ünnepségen, melyen részt vett dr. Barát h Endre. az MSZMP Szentendrei városi- iárási Bizottságának első titkára is, dr. Novák István, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője elmondta, hogy a nyári eseménysorozat kinőtte a helyi kereteket, országos rendezvénnyé vált. Sokan megismerték határainkon túlról is. Továbbfejlesztése ezért közügy, nemcsak a város lakóinak az érdeke. Mindenkit kérnek, hogy ötleteivel, elképzeléseivel járuljon hozzá az elkövetkezendő évek hasonló rendezvényeinek sikeréhez. Az összejövetelt baráti beszélgetés követte, majd sor került a zárórendezvényre, Schubert Három a kislány című művének előadására. Ezt követően sokan megállapították. hogy bár a Szentenderi nyár 1983. ezzel befejeződött, nem úgy a nyár: folytatódik a vendégjárás és az érdeklődés a város iránt. A helybélieknek továbbra is tartaniuk kell jelenlegi formájukat, hogy öregbítsék a város hírnevét. M. Zs. Fónay Márta átveszi az emlékplakcttol, Bohóccsendéiet Művészsakk délidőben Trencsényi Zoltán felvételei Tv-FIGYELŐ Ki mit tud? A televízió ifjúsági vetélkedőjének döntője idejére az Almássy téri szabadidő-központban végre úgy bontott virágot az öröm, ahogyan azt a régebbi Ki mit iud?-ok zsűrizéseinek alkalmaikor szinte adásról adásra tapasztalhattuk. Míg ugyanis az idei tehetségmustra korábbi jelentkezéseiben csak olykor-olykor érezhette azt a néző, hogy fellépésüknek vagy továbbjutásuk sikerének amúgy, gyermeki természetességgel örvendenek a dalosok, szövegmondók és muzsikusok, addig most, vasárnap este és éjszaka már ott sis- tergett a közvetítésben a na, most majd megmutatom szép indulata. Hogy az elődöntők miért tűntek langyosabbaknak? Hogy' azokban miért nem feszült ott mindig a csúcsdöntögetés betyáros kedve? Egyrészt nyilván azért, mert számos olyan műsorszám — például a fúvósegyüttesek bemutatkozása — került a kamerák elé, amelyek eleve nem arathatnak vastapsokat. Másrészt meg taián-ta- lán azért, mert több versenyző láthatólag nem tulajdonított olyan nagy fontosságot közszereplésének, amint azt elvárhattuk volna. Ha sikerül, sikerül, ha nem, nem — bizony a távolságtartásnak ezt a kettőségét is leolvashattuk bizonyos arcokról. A döntőbe viszont a helyre és tétre játszó lányok, fiúk kerültek. S ha már ilyenekből toborzó- dott össze a csapat, a különben szintén visszafogottan — vagy legalábbis majdnem mindig visszafogottan — mérlegelő zsűri is kellő izgalomba jött. Az elnöklő Major Tamás például olyan magánszámokat produkált, amelyek úgy könnyeztettek és kacagtattak, ahogyan azt éppen ő várná el folyton-folyvást a színpadi művészektől. Nem mindenki képes így, a A gödöllői Smog pop-rock együttes legteljesebb önmagát kitárni a figyelő szemek előtt — ezt itt-ott még magában a döntőben is tapasztalhattuk. A Pest megyei nézőknek külön örömére szolgált tehát, hogy az érdi Jónás Judit alkalomról alkalomra képes volt erre a csodára. Biztosan jutott el a győzelemig, és ahogyan most Nagy László versét mondta, arra teljes joggal kapta meg Major Tamástól a dicséretet: József Attila és Bartók szellemisége egyesült ebben a szavalatban. Az elnöki útravaló pedig így szólt: vigyázzon a tehetségére! Az elkápráztatott néző sem kívánhat neki mást. Továbbra is a Pest megyeieknél maradva: szintén kategóriagyőztes lett a gödöllői Smog pop-rock együttes. Benkó Sándor klarinétművész — aki egyébként a legfelsza- badultabban minősített a zsűri új tagjai közül — egyebek között a zenekar fúvósainak ügyes felelgetősdijét dicsérte, és annak is örült, hogy végre érteni lehetett a megdallamo- sított szöveget. Mármint azt a szöveget, amelyet ő ugyan nem minősített, de amely — legyen szabad itt különvéleményt nyilvánítani — a laposnál is laposabb közhelygyűjtemény. őszintén szólva, nehezen érthető, hogy ekkora nyilvánosság elé ilyen se füle, se farka mondó'kákkal is ki lehet állni. Egy jobb rím vagy egy aprócska nyelvi ötlet sem volt ebben a nótában. A szintén gödöllői Rácz Csilla, noha ismét remekül zongorázott, a még nálánál is magasabb művészi színvonalon hegedülő ifjú mögé került. Bánatra persze semmi ok. Annál kevésbé, mert, mint hallottuk, ebben a szólista kategóriában gyűlt ösz- sze a legtöbb ígéretes tehetJónás Judit Érdről ség, akikből igazi koncertmű- vészek is válhatnak. Végezetül még csak annyit, hogy a Ki mit tud? több újdonsággal is szolgált. Eddig e vetélkedőben nem láthattunk diszkótáncot vagy rockbalettet — most ez volt az egyik fő-fő látványosság. Korábban általában ugyanazokkal a számokkal próbálkoztak a továbbjutók — most örvendetesen sok volt a más produkciókkal való kísérletezgetés, No és az Almássy téri művelődési intézmény is először vizsgázott közvetítési helyszínként; általános megítélés szerint jól. Hogy ez így alakult, abban nagy része volt az új műsorvezetőnek, Gál- völgyi Jánosnak, aki eleinte ugyan még bizonytalankodott, de aztán úgy adta-vette a szót, mintha az efféle show- manség lenne a főfoglalkozása. Nélküle most már el sem tudnánk képzelni a következő Ki mit tud?-ot... Akácz László / A
