Pest Megyei Hírlap, 1983. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-24 / 174. szám
POSTABONTÁS 1983. JÚLIUS 24., VASÁRNAP VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: PEST MEGYEI HÍRLAP BUDAPEST, PF: 311 - 1446 mmim1 lt\ Dunakanyar-mozaik Bokorírtás nyáron. Elhanyagolt Tahiban a Honvéd utca elején levő ház kertje, kerítése. Érthető, hiszen tulajdonosa távolélő küiföldii állampolgár. Idén a kert és az utca határán nőtt bokrokat kiirtották a munkások. Rendjén is lett volna ez akkor, ha mindezt márciusban teszik, vagy várnak vele augusztusig. Hiszen nyáron nem szabad bokrokat irtani. Akik ezt teszik, a madarak fészkeit is elpusztítják. Az említett helyen két fekete rigó, valamint eg.y-egy énekes rigó. barátcinege és széncinege fészke pusztult el. Ugyanennek az épületnek van egy kis — betontámfallal megerősített — virágoskertje. Ez a támfal évek óta megrepede- zetten dacol az idővel. A tanácstagi beszámolókon régóta téma már, hogy mikor omlik le, jelenlegi állapota biztonságosnak nem nevezhető. A szülők féltik a gyermekeiket attól, hogy a fal esetleg leomlik és megsérülnek tőle. Útirányjelző tábla. Szentendrén. a Szabadtéri Néprajzi Múzeumhoz vezető elágazásnál egy tábla Esztergom felirattal mutat egyenesen Budapest felé. Ez a tábla azoknak szól, akik a Néprajzi Múzeum felől jönnek és Esztergomba akarnak menni. Itt ugyanis balra nagyívben kanyarodni tilQS. (Keresztezni kell a Dunakanyar körutat és jobbra kisíven rátérni a 11-es útra.) Sajnos, a tábla elhelyezése nem a legszerencsésebb, mert félrevezeti a helyismerettel nem rendelkezőket. Helyesebb lenne útburkolati jellel pótolni, a halra fordulást pedig táblával tiltani. Kenyérgondok. Tahiban hőnapok óla baj van a kenyér minőségével. Sajnos nemcsak a kenyér, hanem a zsömle és a kifli is egyaránt élvezhetetlen. Másnap a kenyér meg- nyúlósodik. a sütemény élesz- tőszagúvá válik. Tudnak pedig jó kenyeret is sütni mifelénk, hiszen még sokszor a négy-öt napos is ízletes. Úgy vesszük észre, most javul a pékáru minősége, csak azt nem értjük, miért nem lehet mindig egyformán ió? Kóbor kutyák. Minden nyáron elszaporodnak a kóbor kutyák. Néhány hétvégi ház tulajdonosa maradékkal szoktat telkére egy-egy kedves ebet, aztán jön az ősz. ez ál!_-.it meg ottmarad egyedül. Gondolnunk kellene arra is, hogy mi lesz az állatokkal, ha vége a nyaralásnak? A kutyák akkor is szeretnének enni és megbújni egy fedél alatt. Jól lenne, ha csak az fogadna be kutyát, macskát, aki télen is vállalja az állatok gondozását, etetését. Urban Sándor Tahi Gödörben Gyomron, a Nefelejcs utcában egy nunappai ezelőtt beszakadt az útiest. Egy hatalmas gödör keletkezett, többünk megítélése szerint ez életveszélyes. A tanács, úgy tűnik, semmit nem tesz a helyreállítására, nem tudjuk, tehát, hogy hova forduljunk segítségért. Oláh Balázs Gyömrő-k Gulyás Lászlónak a gyömrői tanács végrehajtó bizottsága titkárának elég volt annyit mondanunk, hójy Neíelcjcs utca, máris tudta, hogy miről van szó. Mint megjegyezte, nem egy, hanem már kát hónapja, hegy ott a gödör. Amikor az úttest beszakadt, azonnal táblákkal, földsánccal vették körül, úgy, ahogy a szabályokban szerepel. Sajnos, vannak, akik azzal szórakoznak, hogy elhordják ezeket a figyelmeztető jelzéseket, éppen ezért a tanácstól minden reggel megjelenik ott egy ember, hogy meggyőződjön arról, rendben van-e minden, illetve ha kell, rendet tegyen az éjszaka! vandálok után. Arról szó sincs, hogy a 4x4 méteres gödröt nem akarják betemetni, illetve a hibát kijavítani. Sajnos, a kár akkora, hogy ennek az úttestrészletnek a megtervezése is már 30 ezer forintot emésztett fel. A tervek egyébként elkészültek és augusztus elejére valószínűleg ismét járható lesz ez a szakasz. Gulyás Lászlótól azt is megtudtuk, hogy az útbeszakadás egy autósnak köszönhető, aki eltörte a közelben levő tűzcsapot (az olyan nagynyomású csőrendszerek mellett, mint amilyen itt is található, mindenütt vannak tűzcsapok) és nem jelentette azt illetékes helyen. A víz pedig az úttest alá ömlött, kimosta a földet, beszakadt az aszfalt. A gyömrői tanács végrehajtó bizottságának tájékoztatása szerint a balesetveszély tehát rövidesen megszűnik, szó nélkül mégsem mehetünk el e különös ügy mellett. Hogyan lehetséges az, hogy több százezer forintos kár keletkezzen? És ki fizeti meg ezt a kárt? Az autós nyilván nem. Seprűt! Nekünk budakeszieknek is igen kedves a Moszkva téri szökőkút. Szívünkhöz nőtt, hiszen a Budapestre járók naponta, hetente találkoznak vele. Tetszetősök a körülötte tevő hangulatos virágágyások, a gondozott parkrészek. A környék számtalan községéből ide érkeznek meg a dolgozók, és innen folytatják tovább útjukat, de számtalan külföldi is fölkeresi a Moszkva teret. Éppen ezért a seprűt gyakrabban kellene használni, piszkos ez e környék. A szemétgyűjtők hamar megtelnek, sűrűbben keltene azokat kiüríteni. Igaz. az utasok is lehetnének fegyelmezettebbek, nem lenne szabad a gyűjtőkosarak mellé, vagy a tér különböző pontjain elhul- lsjtani a feleslegessé vált papírdarabokat, kukoricacsutkákat. Padányi Lajos Budakeszi Indóház A Dunakeszi (Alag) állomáson lévő régi épület — a század elején létesült — ma már elég elhanyagolt állapotban van. Az itt élők szemét, szépérzékét ez igen bántja. Városunkban úgyis kevés a régi, szép épület, és örülnénk neki, ha az imént említett kis indóház új köntöst kapna. Többen kérdezik, nem lehetne-e felújítani, ezt a házat, s nem lehetne-e gazdaságosabban kihasználni? Solymosl László Dunakeszi Ezt jól kifogta! Harcsát várt, pontyot fogott Fejes Gábor a ráckevei Malom-öbölben. Félórai fárasztás után húzía partra a húsz kiló körüli, kapitális példányt. Bár képünkön csgjs a ponty feje látható, olvasóink megnyugtatására közölhetjük, hogy a hal a víz alatt még folytatódik. Csalafinta rendelet Ha nincs hová kiönteni Egymásnak ellentmondó híreket kaptunk Dunaharasztiból. Egyesek szerint a település bizonyos helyein különös szag terjeng, mások szerint viszont tiszta a levegő. Informátoraink véleménye egy valamiben közös: baj van az emésztőgödrök kiürítésével. — A miénk már úgy megtelt, hogy egy csepp szennyvíz sem férne bele, sőt már felül folydogál kifelé. Májusban jeleztük először, hogy ki keltene üríteni a gödröt — magyarázza a férfi, aki a Marx utca 35. számú házban lakik. — Azóta már többször érdeklődtünk, reklamáltunk. de még mindig nem jelent meg a szippantókocsi. — A Településtisztasági Vállalatnál azt mondták, hogy kicsi a kapacitásuk, s főleg a közülete- ket keresik fel. Azt is mondták, kitiltották őket Dunaharasztiból. ezért mesz- szebbre kell vinniük a szennyvizet, ami pedig igen költséges. Nemcsak a mi utcánkban. hanem másutt is panaszkodnak az emberek. Keresik a megoldást — Tudunk a problémáról — tájékoztat dr. Kalocsai Csilla, a dunaharaszti tanács végrehajtó bizottságának titkára. _ Az elmúlt héten többen jártak itt nálunk — így a megyei tanácstól, a Településtisztasági Vállalattól — és hosszasan beszéltünk arról, hogyan tudnánk segíteni, enyhíteni a gondokon. Többféle hír kaoott szárnyra. Természetesen túlzó vélemények is akadnak. Arról szó sincs, hogy rossz szagok terjengnének a nagyközségben. Az sem igaz. hogy kitiltottuk innen a sziopantóautókat. Csúfén arról van szó. hogy idén idáig Alsónémediben fogadták a szennyvizet, ott azonban a telepet bezárták. Azt pedig természetesen nem engedhetjük meg. hogy Dunaharaszti határában engedjék ki a kocsik tartalmát. Az utóbbi két hétben több bejelentés érkezett hozzánk. sokan panaszkodnak, hogy megtelt az emésztőgödör. Mi. az illetékesekkel közösen, minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy hasonló helyzet a későbbiekben ne legyen. Elkészíttetjük — a taksonyiakkal — a szennyvízelvezető tanulmánytervét. Konkrét időpontot egyelőre még nem tudok mondani, de rohamléptekben igyekszünk segíteni. Speciális járművek — Én is Dunaharasztin lakom — mondja Fodor Ferencné, a taksonyi tanács végrehajtó bizottságának, titkára. — Meglep a hír. Eddig még nem hallottam arról, hogy a ki nem ürített emésztőgödrök „illatosítanák” a környéket. Tudom, hogy gond van a kitisztításukkal. úgy hiszem, ez szervezési hibákbr' is adódik. Sokan nem tudják, hogy a Településtisztasági Vállalat taksonyi telepére kell most már címezni azokat a leveleket, melyekben a háztulajdonosok emésztőgödreik kiürítését kérik. A levelek így kallódnak, talán el sem jutnak a címzetthez. Az egyik tanácstagunknak van egy javaslata: a dunaharaszti tanács bejáratánál postaládát kellene felállítani, abba dobnák bele az emberek az ilyen és hasonló igényeiket tartalmazó leveleiket. Ezeket rögtön az illetékesek kaphatnák meg, s probléma nem lenne, hiszen hívásra mindig elmennek. Nyilván nem fordulhatna elő, hogy valaki május óta hiába várja a speciális gépkocsi megjelenését. A jövőben egyébként majd Taksonyban szabadulhatnak meg „terheiktől” ezek a járművek, most még felelőtlenség lenne megmondani, hogy ez mikor következik be. Egyelőre a kijelölt terület megszerzéséért „harcolunk”. Nehéz helyzetben őrjáratunk során természetesen eljutottunk az egyik legfőbb illetékeshez: Takács Györgyhöz, a PVCSV településgazdasági osztályának vezetőjéhez is. — A probléma nagyon bonyolult — magyarázza az osztály vezetője. — Pest megyében a szennyvíz felét a vállalatunk szállítja el, nehéz helyzetben vagyunk, komoly gondjaink vannak. Főképp a Duna melletti területeken. Hiszen egészségügyi és természetvéde1n'! szempontok figyelembe vétele miatt ezeken a részeken különösen kell vigyáznunk. Addig nem is volt semmi baj, amíg nem zárták be Alsónémedin (s a megyében még több helyen) a telepet. Amióta azonban már nem üríthetnek ott gépkocsijaink, komoly gondjaink vannak. Természetesen mi nem zárkózunk el az elől. hogy kiürítsük az emésztőgödröket. nekünk ez a feladatunk. (Évente egymillió köbméternyit szippantanak ki kocsijaink.) A 13/1975. ÉVM rendelet szerint a hasonló profilú vállalatok feladata a szennyvíz, a folyékony hulladék kiürítése, a tanácsoké pedig annak a területnek a biztosítása. ahová a mi autóink kiönthetik terhüket. Mi tehát ikkor nem tudjuk elszállítani a gödrök tartalmát, ha nincs hová üríteni. A tanácsok gondjait mindezek mellett megértjük: nehezen tudnak e célra alkalmas földterületet kijelölni. A rendelet tehát kötelez minket, a lehetőség viszont jelenleg nincs meg arra, hogy feladatunkat tökéletesen elláthassuk. Koffán Éva Válaszol az illetékes Megszűnt a járat A levelet, amelyet Bagón adtak fel. huszonötén írták alá. Azért ragadtak ennyien tollat, mert a Budapest—Bag—Túra autóbuszvonal este fél 9-kor induló járatát megszüntették. A levélírók kérését, panaszát, tolmácsoltuk az illetékeseknek. A Volán 20. számú Vállalat menetrendszerinti személy- szállítási főosztály forgalom- irányítási osztályáról érkezett válasz szerint: a járatot azért szüntették meg, mert azon az utasszám a 10 főt nem érte el. Megtudtuk azt is: a járat ismételt forgalomba állítása nem áll módjukban. Az aláírók nagy száma azonban arra mutat, hogy érdemes ezt a témát ismét megvizsgálni. ★ Levelet kaptunk Jamrik Lászlótól, a bagi tanács elnökitől is. A község vezetője a július 17-i lapszámunkban Köveznének címmel megjelent írásunkra reagált. Azt a Malom és a Patak utca, valamint a Hunyadi tér lakói írták, s arról volt benne szó, hogy bár az úttest tervezési díját és a szakemberek bérét már befizették az ott élők (sőt a latyak eltüntetéséhez szükséges kövek is megérkeztek), mégsem foghatnak hozzá a társadalmi munkához. Az illetékesek érvelése: nincs rá pénz. Jamrik László Közel jött A DUNA most is gyönyörű volt. Méltóságteljes és kiszámíthatatlan. Az öböl partján vagy harmincán lehettünk. Apró gyerekek, fiatal fiúk és lányok, felnőttek, idősebbek és még öregebbek. Ezt a szentendrei partszakaszt, a 23-as kilométerkőtől egy kis utcácskán megközelít- hetőt, gyermekkorom óta kedvelem. Ismerem göcsör- tös gyökerű-törzsű fűzfáit, a köveket s az öböl különös hajlatát. Ismerem az örvényt is. Nem veszélyes, csak egy kis forgó; ha az ember hagyja magát, kellemesen sodródhat, először az árral szemben, egészen az örvény közepéig, onnan pedig vissza, már arrafelé, amerre a Duna tart. Azt is tudom, a folyó itt is minden évben magához vesz valakit; a környékbeliek ilyenkor riadtan magyarázzák: Nem tudott úszni, mégis a vízbe ment! Sejtettem hát, hogy a Duna — fenségességéhez ez is hozzátartozik — kíméletlen. Valahogy mégis félvállról vettem mindezt. Egészen az elmúlt vasárnapig. A világról megfeledkezve heverésztünk az öböl szélén. Az úszás kimerítő volt, a vízszagú szél enyhítette a forróságot. Minden nesz. zörej és hang olyan volt. mint valami távoli álomkép. Néhány sikoly; de jó. hogy ilyen önfeledten játszanak a gyerekek! Majd éles jajkiáltások. A vízben eay gumimatrac és két barna hajú fej, hol az egyik tűnt el, hol a másik. Odébb felüvöltött egy férfi: Tegyétek le a lábatokat! Már leér! Nem mély a víz! a következők megjelentetésére kért meg minket: ürömmel vettem, hogy a Pest megyei Hírlap foglalkozik a bagi útépítésekkel. Így nemcsak a bagiak, hanem a Pest megyei lakosság is tudomást szerzett arról, hogy milyen társadalmi segítséggel (elsősorban a helybeliek részvételével) építjük meg útjainkat. A múlt év őszén a Honvéd utca, az Epreskert és Malom utca, valamint a Hősök terének egy részé elkészült. Tanácsülésünk hagyta jóvá, hogy az önkéntes hozzájárulást lakásonként fizessék be az emberek, ősszel be is érkeztek az első csekkek, a 79 lakásból 40 tulajdonos a hozzájárulási összeget a nagyközségi tanács fejlesztési számlájára befizette, összesen 35 ezer 200 forintot. Idei tervünkben — pénzügyi lehetőségeink miatt — nem tudtunk útépítést tervezni. Erről az 1983. január 31-én megtartott tanácsülésünkön tájékoztattam a tanácstagokat. Ahhoz, hogy az útépítés folytatódhasson, feltétlenül szükség lenne, hogy a lakosság azt az összeget, amelyet vállalt, be is fizesse. Ennyi a levélből. Mi megköszönjük a kimerítő választ, s várjuk az illetékesek további reagálásait. a halál... Aztán egy velőtrázó hang. A rémülettől megmozdulni sem bírtunk. így tehettek ezzel a többiek is: mindenki dermedten állt, félbemaradt mozdulatokkal. Fogalmam sincs róla, hogy melyik pillanatban ugrottunk fel, és- arról sem, hányán rohantunk feléjük. Mire odaértünk, egyikük már eltűnt a vízben. Azt sem tudom, hogyan húztuk ki őket. Csak valami olyasmi rémlik: rövidre vágott barna haj lebegett a vízben, s az a halálra vált tekintet ... ... hiszen csak egy karcsapás, s máris vállig ért a víz. Csakhogy nagyon közel jptt a halál... Az egyik asszony még hosszú ideig összekuporodva ült a kövek között, a fejét akkor sem emelte föl. amikor eltámogatták onnan. Azóta eltelt egy hét. Azt a vasárnapot mégsem tudom feledni. Azokat az óráknak tűnő másodperceket, melyek alatt dermedten álltunk. Mi volt az a szörnyű erő, mely az ész fölé kerekedve megbénította tagjainkat s visszafogta lábainkat, s nem engedte, hogy azonnal a fuldoklók felé rohanjunk. VALAMIT azon a vasárnap délelőttön megfogadtam: akár felesleges fecsegésnek tűnik, akár unalmasnak, én ezentúl százszor és ezerszer is el fogom mondani: aki nem tud úszni, még a sekély vizű öbölbe se merészkedjen be. Bármilyen gyönyörű is a Duna, bármennyire csábító és vonzó. örök tulajdonsága marad: áldozatokra éhes... K. É. Szerkesztői üzenetek Dr. B. L., Cegléd: Panaszát tolmácsoltuk a tanács illetékes osztályvezetőjének, ígéretet kaptunk, az ügyet kivizsgálják. B. L., Albertirsa: Leveléből nem tudtuk világosan megérteni, hogy mi a problémája. Kérjük, részletesebben féltse ki közlendőjét. M. NI, Tahltót.falu: Panaszát (arról értesített minket, hogy zsúfoltak a Leányfalura tartó buszok) továbbítottuk a Volán Vállalat Illetékeseinek. Amint megkaptuk válaszukat, értesítjük önt. B. A., Vác: A napokban meg kell kapnia jogtanácsosunk levelét. Ebből részletesen megtudhatja, hogy mi a teendője. Így arról is értesülhet, hogy a rokkantsági nyugdíj igénybevételének nem előfeltétele a táppénzhez való jog kimerítése.
