Pest Megyei Hírlap, 1983. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-23 / 173. szám

1983. JÚLIUS 23., SZOMBAT rílD«n Nemesik itthon közkedvelt A Pest megyei Pincegazdaság Dunakanyar Már­ka-üzeméből ki­kerülő üdítők nemcsak itthon közkedveltek, hanem a külhon­ban is. Az üdítő- skála a napokban bővül, a Márka Mentát és Márka Keserűt is bizony­nyal örömmel fo­gadják majd a vá­sárlók. A literes palackok a cseh­szlovákiai boltok­ban is kaphatók, 1$ csők kapkodjuk a pirulát A gyógyszerfogyasztás kérdőjelei Alacsonyabb az országos átlagnál J Fáj a gyomrunk, gyötör a ^ migrén, hát bekapunk egy ^ fájdalomcsillapítót. Fáradt- í ság ellen, az izgalmak el- | lensúlyozására borúra-de- árűro kapkodjuk az ilyen- | olyan tablettát. Olykor el- £ képesztő mennyiségűre duz- ^ zadnak a házipatikák kész­ei létéi, a gyógyszerek egyiké- f. ről-másikáról már azt sem ^ tudjuk mire jó, de azért $ tartogatjuk, hátha kell ^ még... Mint életünk sok területén,' e gyógyszerfogyasztásban is végletesek vagyunk. Az okok­ról, az indítékokról, a megye okosságának gyógyszerellátá­sáról Kotlán Ferenccel, a Pest negyei Gyógyszertári Köz- íont helyettes főgyógyszeré­szével beszélgettünk. ii a szemlélet — Nagyon sok erőfeszíté­sünkbe került, sok-sok szer­vezést igényelt, hogy a megyé­ben az országos átlagnál ke­vesebb az egy személyre jutó gyógyszerfogyasztás — kez­di. Kohán Ferenc a tájékozta­tást. — Ez természetesen az átlaga így kissé csalás az adat, hiszen a legkisebbektől a leg­idősebbekig mindenkit bele­számítunk. Bármennyire is igyekszünk azonban a gyógy­szerfogyasztást az ésszerű ke­retek közé szorítani, az az elv vezérel bennünket, hogy a be­teg bármikor és bárhol kap­ja meg a gyógyulásához szük­séges gyógyszereket. — Nem könnyű a feladat, hiszen a gyógyszerfogyasztás­ban is vannak uralkodó diva­tok, él a szemlélet, csak a külföldi gyógyszer lehet iga­zán hatásos... Eredményesen lehet-e fellépni ez ellen a tév­hitek ellen? — Nem véletlen, hogy az utóbbi időben — az intéz­ményrendszer átszervezésével is — az egészségesebb ten­denciák érvényesülnek. A Gyógyszertári Központ a me­gyei tanács egészségügyi osz­tályának terápiás bizottsága számára ' felmérte és áttekin­tette egy-egy különösen diva­tos gyógyszer felhasználását, a gyógyszerek fogyasztásában kialakult szokásokat, s ezek ismeretében már kiszűrhető az ad hoc, és nem szükséges pirulakapkodás. A külföldi gyógyszerek nagy részét csak a szakorvos írhatja fel. Erre azért volt szükség, mert bi­zony megtörtént, hogy éppen azoknak nem jutott belőle, akiknek a legnagyobb szüksé­gük lett volna rá! Nagy az orvos felelőssége is, aki fel­írja a receptet, s a betegek­nek is meg kellene érteniök hogy ami Mari néni nyava­lyájára használt, az nem biz­tos, hogy nekik is jó, s a kör­zeti orvosnál nem rendelhet nek csak úgy, mint egy ven­déglőben. Hiszen saját egész­ségüket kockáztatják a meg­gondolatlan gyógyszerevéssel. És talán ez a legnehezebb feladat orvos és gyógyszerész számára: meggyőzni az egész­ségéért aggódó beteget, hogy az ő gyógyításához éppen ar­ra a készítményre van szük­ség, s nem a mások által ta­nácsolt vagy éppen divatos, lehetőség szerint külföldi gyógyszerre.., Sürgető kényszer — Indokolatlanul soknak tűnik a kidobott, otth link- ban feleslegesen tárolt gyógy­szerek mennyisége is. Ez pe­dig nem kis veszteség akár megyei, akár országos lépték­kel mérve. Mi erről a véle­ménye? — Az egészségűéi ellátás színvonalára különösen érzé­kenyek az emberek. Az orvo­sok és a, gyóg^Bgcrészek, be- tégbéhtrikusák, az alapellátás biztosítása fontos feladat, s erről nem is szabad lemon­danunk. A fogyasztás fokozot­tabb ellenőrzése, a betegek szemléletének alakítása sokat segíthet abban, hogy keve­sebb gyógyszer menjen kár­ba! — A gyógyszerellátást ille­tően Pest megye milyen szín­vonalon áll, s milyen sürgető feladatok várnak megoldásra az elkövetkező években? — A lakosság száma, külö­nösen az agglomerációban év­ről évre emelkedik. A távol­ságok is nagyobbak, mint a kisebb területű megyékben, így a szállítási költségek is magasabbak nálunk. Arról nem is szólva, hogy a tervek­ben hat új gyógyszertár épí­tését kellett rögzítenünk, s ez 36 milliós beruházás eredmé­nyeként jöhet létre. Nagy se­gítséget jelent az éppen hiány­zó gyógyszerek pótlásában a negyedszázada létrehozott me­gyei gyógyszerkészítő, úgyne­vezett Galenusi laboratórium, amely az esetleges gyári hiánycikkek jó részének gyár­tását rövid idő alatt megkez­di. Nem véletlen, hogy a készítendő (ún. magisztrális) gyógyszerek forgalma me­gyénkben lényegesen nagyobb az országos átlagnál. Az ötna­pos munkahétre való átállást is viszonylag rendben lebo­nyolítottuk. Több mint har­minc gyógyszertár a megyé­ben szombaton, illetve vasár­nap is nyitva tart, az ügyeletes gyógyszertárak száma több mint félszáz. — És a gondok? — Nos, a személyi problé­mákat illetően kritikus idő­szakot élünk. A Gyógyszer­tári Központhoz 1500 dolgozó tartozik, ebből körülbelül 250 a gyógyszerész. Jóllehet, az orvos legfőbb segítőtársa a gyógyszeres terániát illetően a gyógyszerész, mégis naevon nehéz az utánpótlás. A többi megyéhez mérten magasabb kezdőfizetéssel, szolgálati la­kással, komoly szakmai fel­adatokkal igyekszünk meg­nyerni a pályakezdőket, mégis nehéz betölteni a miniszté­rium által megállapított ke­retszámot a frissen végzettek­kel. Pest környékén a jól képzett asszisztens is hiány cikk. Egy gyógyszerészre át' lagosan 2,6 asszisztens jut, ez a feladatokhoz mérten kevés. Mivel ez is kifejezetten női pálya, sok a gyest igénybe ve­vő, a gyerekek betegsége miatt magas a hiányzási arány, így aztán azoknak kell helytáll ni, akikre éppen egy-egy ne­hezebb időszakban, például az influenzajárvány idején szá mi thatunk. Hivatás is — Nem érzi úgy, hogy csökkent volna a gyógysze részek társadalmi ,presztízse az orvosokkal szemben hát rányban lennének? Hiszen beteg csak az órvoséág kiadó ját látja bennünk... — Azt vallom, minden gyógyszerész társadalmi meg becsülése akkora, amekkorát kivív magának. A táraasz■ tálnál állni nemcsak egysze­rűen munkaköri kötelesség, hanem hivatás is. Éppen azért, hogy a fend kérdőjelek mihamarabb eltűnhessenek megye lakosságának gyógy­szerfogyasztásából. gyógyszer- ellátásából. Gáspár Mária A takarékosság buktatói Meddig ésszerű és célszerű? £ A hetvenes években ha­j zánkban a benzinfogyasz- r tás kétszeresére, az ehhez ^ szükséges import hatszoro­^ sara, az üzemanyag ára ^ pedig négyszeresére nőtt. A ^ takarékosság, a felhaszná- á lás racionalizálása elkcrül- á hetetlen volt. A folyamai ? már 1978-bari elkezdődött £ és évről évre szigorodott. Az energiagazdálkodási 4. kormányprogramot 1980- £ ban fogadták el és egy év- ^ vei később már ennek gyor- j sítását is elhatározták. Az intézkedések eredmé­nyeként az 1982-es energia­felhasználás az 1978-as évivel volt egyenlő, a növekedés te­hát megállt. Kedvezően válto­zott a fogyasztás szerkezete is, az olaj részaránya 41 száza­lékról 35-re szorult vissza. Igaz,'a megtakarítás fele a termelés csökkentéséből adó­dott és mindössze egyharma- dát eredményezte a különböző tevékenységek ésszerűsítése, a tényleges takarékosság. Jelentős sikerek ezek. Még akkor is, ha a kényszer szül­te adminisztratív intézkedések hatására születtek. Nem sza­bad azonban elfelejteni — már a szakemberek is figyel­meztettek erre —. hogy ezek a tartalékok hamar kimerül­nek, tartós eredményt csak nagyobb hatású, új műszaki megoldások alkalmazásával lehet elérni. Pazarlást kiiktatva A közlekedésben például a gyorsabb ütemű dízelesítés, a_ járműpark korszerűsítése se-' gíthetné a takarékosságot. A szűkös anyagi és beszerzési lehetőségek viszont meglehe­tősen lassítják ezt a folyama­tot, a benzin pedig addig is fogy. Jól bevált a módszer, hogy a gépkocsivezetőket ér­dekeltté teszik az üzemanyag- takarékosságban. Van vállalat, ahol a megspórolt literek árá­nak hatvan százalékát kifi­zetik a gépkocsivezetőnek. A benzinfogyasztás további csökkentése érdekében idén újabb KPM-rendelet szüle­tett. A vállalatok öt százalék­Falazáshoz - talajjavításhoz Még mindig- népszerű épí­tőanyag az ©szak-magyaror­szági- Kőbányák Vállalat sós- ícúti üzemében kitermelt mészkőfalazóblokk. A nyolc és fél kis méretű téglánék megfelelő alapanyagból évente 1 millió darabot fűrészelnek ki. A hulladék sem vész kárba, mivel a gyártás közben kelet­kező kőport és alaktalan kö­veket mészkőlisztté őrlik. Az így nyert évi 110 ezer tonna 93 százalékos calciumkarboná­ltot tartalmazó anyagot a me­zőgazdaság a szikes talajok ja­vítására használja fel. Újabban a régi várépítők nyomán falazáshoz homok he­lyett is felhasználják a mész­kőlisztet, ezzel jelentős mész- és cementmegtakarítást érnek el, ugyanakkor nagyobb lesz a ragasztó szilárdság. A képen: Pátrovics Ferenc hidraulikus emelő segítségével elrakja a köveket. Kép és szöveg: Hancsovszki János Együttműködés a mini és mikro számítógépek nemzetközi rendszerében A kijevi Elektronmas üzemeiben A Szovjetunióban viszonylag nagy múltra tekint vissza a talán legfiatalabb tudományos és termelési ága­zat: a számítástechnika. Ennek megfelelően igen szép eredményeket tudnak fölmutatni és nagy lépéseket tet­tek meg a fejlesztésben, amelyet ma már a nagy ország­nak szinte minden részében hasznosítanak. E kiterjedt hálózatnak is különösen jelentős bázisa mű­ködik az ukrán fővárosban, Kijevben, ahova a magyar vonatkozások, kapcsolatok miatt is szívesen látogatott el kormányfőnk. A kijevi Lenin Elektronmas Termelési Egye­sülés tulajdonképpen több fontos üzemet, intézetet egye­sít magában. Ide tartozik az irányítástechnikai számítógé­pek gyára, valamint egy tudo­mányos-kutató intézet, amely­nek kísérleti üzeme is van, valamint a gluhovi számítás- technikai eszközök gyára és a kijevi oktató számítástechni­kai központ. Ebből is látható, hogy ennek a hatalmas egyesülésnek sok­irányú a feladata. Alapvetően a vezérlő számítástechnikai komplexumok kifejlesztésével foglalkozik, ezenkívül az automatizált irányítástechnikai rendszerek részére úgyneve­zett perifériák kidolgozásával és természetesen mindezeknek a gyártásával és alkalmazásá­val. Csaknem tizenkétezer em­ber fáradozik mindezen, köz­tük a feljesztésben fontos sze­repet betöltő mérnökök több mint két és fél ezren és a ki­vitelezést megvalósító munká­sok kétezren. A méretekre jellemző, hogy tavaly ezerhat- száz számítógépet és irányí­tástechnikai számitókomplexu- mot gyártottak. Nemcsak a mennyiségi mu­tatók imponálóak ebben az egyesülésben, hanem a minő­ség is. Ezt jelzi, hogy termé­keinek mintegy háromnegyed része kapta meg az állami minőségi védjegyet. Országos akció elindítása is fűződik a nevükhöz: ők kezdeményez­ték, hogy a közszükségleti cikkek gyártásának ötéves ter­vét négy év alatt lehessen tel­jesíteni. A maguk részéről hí­vek a kezdeményezéshez. Az egyesülés egyébként egész termelését dinamikusan nö­veli. A gyártási termékmeny- nyiség 26 százalékkal emel­kedett csak tavaly, méghozzá teljes egészébeh a termelé­kenység növekedéséből. Hazánkkal már a kilencedik éve tartanak fenn rzéleskörv műszaki-tudományos és gaz­dasági kapcsolatokat, mégpe­dig több magyar vállalat ré­vén. Így például a VIDEO­TON-tól több mint öt mil­lió rubel értékben vettek komplettáló terméket. Kor­mányközi egyezmény ad le* hetőséget rá, hogy a mini és mikro számítógép nemzetközi rendszereinek kifejlesztése programjában tovább széle­sedjék ez az együttműködés valamennyi magyar partner vállalattal. Egyébként a köl­csönös szállítások folyamato­san növekvő tendenciát mu­tatnak. Az összképhez hozzátartozik az is, ahogyan az egyesülés vezetősége figyelmet igyekszik fordítani az ott dolgozók élet- és munkakörülményeinek a javtására. • Különösen dicsé­retes, hogy sok éptkezést sa­ját erőből valósítanak meg. így például 1970 óta négy munkásszállót építettek föl, ahol 2150-en lakhatnak, ezen­kívül öt garzonházat ezer la­kással és Kijev környékén há­rom üdülőtelepet. Az egyesü lésben sok más módon is gon­doskodnak a dolgozókról: üdültetésükről éppúgy, mint más igényeik kielégítéséről így például a központi üzem mellett szolgáltató házat léte­sítettek. Az Elektronmas olyan munkahely tehát, amely nem­csak kutató-termelő munkájá­val mutat példát, hanem ta­núsítja a szovjet emberek jó­létéért folytatott' politika min­dennapi gyakorlatát is. kai kötelesek kevesebb üzem­anyagot felhasználni az eiőzö évi mennyiségnél. A rendelet minden bizonnyal a kétségte­lenül meglévő, nehezen ki­mutatható tartalékok feltárá­sára kíván ösztönözni. Vitat­hatatlan, hogy a szállítások körültekintőbb szervezésével, a járművek műszaki állapotá­nak javításával még sok-sok liter benzin, gázolai megtaka­rítható. Még mindig nem rit­ka látvány például az üresen futó teherautó, a nem kellően kihasznált autóbusz, esetleg személygépkocsi. A rendelet tehát olyan pa­zarlást forrásokat vett célba, melyeik az eseték többségében megszüntethetök, vagy csök­kenthetők. A megrendelés közbeszól Az azonban, hogy egy vál­lalat gépkocsijai mennyit fut­nak, elsősorban az elvégzendő feladattól függ. S egyáltalán nem biztos, hogy idén ponto­san annyi kilométert kell meg­tenniük, mint tavaly. A Pest megyei Villanyszerelő Válla­latnál például tudják, hogy 1983-ban a munkahelyek sok­kal messzebb esnek a telep­helyektől, mint az előző év­ben. S ezt előre még kiszá­mítani sem lehet, hiszen ez mindig a pillanatnyi megren­delésektől függ. Ezek pedig még évközben is érkeznek. A vállalat kénytelen dolgo­zóit autóbusszal szállítani a munkahelyekre, annál is in-« kább, hűvel ezek a helyek többnyire a tömegközlekedési eszközök útvonalától távol fekszenek. Ugyancsak a hely­színre keli juttatniuk a szük­séges anyagokat, szerszámo­kat is. A vállalat 180—200 munkahelyen dolgozik évente. Ha tartani akarják az előírt ötszázalékos üzemanyag-meg­takarítást, egyszerűen képtele­nek eleget tenni feladatuknak. Sor kerülhet még arra is, hogy bizonyos munkákat nem tud­nak elvállalni, ha el akarják kerülni a rendelet által kilá­tásba helyezett szankciókat. Idén. már az eddig eltelt hó­napok alatt, a tavalyi kilo­méterek többszörösét voltai? kénytelenek megtenni a vál­lalat járművei. S ne higgyük, hogy csak a- villanyszerelő vállalat került ilyen helyzetbe. Hasonló cipő­ben jár a Pest megyei Üt- és Hídépítő Vállalat, vagy a kü­lönböző építőipari szervezetek, tehát minden cég. amelyik nem telepített munkahelye­ken dolgozik. Csak kényszerhelyzetben A problémát felvetettük a megyei tanács építési osztálya vezetőjének, Doszpod Bélának is: — Ezeknél a vállalatoknál valóban változik a munkahe­lyek távolsága, de nemcsak emelkedhet, hanem csökken is. A különbségek tehát éves szinten kiegyenlítődnek. Ter­mészetesen az ilyen intézkedé­seknek nem szoktak tapsolni az érintettek. És nagyon ne­héz is kimutatni, bizonyítani hogy valóban többet futottak a járművek. Az energiát nem is erre kellene fordítani, ha­nem sokkal inkább a takaré­kosság módjainak keresésére. Nem hiszem, hogy ez eg” sakk-matt helyzet lenne, de ha mégis, nyugodtan hozzánk for­dulhat a vállalat. Mesvizsgál- iuk panaszukat, s amennyi­ben az indokolt — ha nem is örömest —. esetleg engedmé­nyeket teszünk. Mi tagadás ez egy csöppet sem megnyugtató, vagv biz­tató válasz. Annak ellenére sem, hogy a takarékosság szükségessége megcá tolhatat­lan. A mikéntje azonban .nár nem lehet közömbös, s célját is csak akkor éri el. ha nem !éni túl az ésszerűség határait. Ha a túlzásba vitt spórolás mutatós számadatai mögötl esetleg a iermelés visszaesése és el nem végzett munka áll. akkor ez nem más. mint ön­magunk becsapása. Kár volna a fürdővízzel t. gyereket is kiönteni! M. Nagy Péter t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents