Pest Megyei Hírlap, 1983. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-20 / 170. szám

\ A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 170. SZÁM 1983. JÚLIUS 20., SZERDA Hűtőháziján a málna Pár napig tart még a^aratás Kölcsön kombájnok fordulnak a földökén Néhány nap múlva befejezik az aratást a fóti Vörösmarty Tsz 1800 hektáros vetésterüle­tén. Amint Templom József, a termelőszövetkezet elnökhe­lyettese elmondta, igen eltérő termésátlagok várhatók a fó­ti és a váci kerületben. — A fóti térségben tíz kom­bájnnal, július kilencedikére learáttuk a búzát. A gyenge talajminőség és a májusi eső­hiány miatt ezen a területen 30 mázsás termésátlaggal szá­molhatunk. Kösd, Rád, Penc környékén a kedvezőbb időjárási vi­szonyok között a 40 má­zsát is el fogjuk érni hek­táronként. Itt tizenegy kombájn dolgozik, köztük a Nógráüból érkezett köl- csöngépek is. A váci körzet hűvösebb, ned­vesebb éghajlatának köszönhe­tő, hogy összességében a tava­lyihoz hasonló, 3,5 tonnás át­lagos búzatermést takarítha­tunk be. — A néhány napos érési idő- eltolódásnak köszönhető, hogy teljes gépparkunkat egyszerre egy területre irányíthatjuk. Ha végzünk az aratással a váci térségben, visszaadjuk a nóg­rádiak segítségét, oda irányít­juk a kombájnok egy részét. Bár az utóbbi napok válto­zékony időjárása néha fenn­akadást okozott az aratásban, mert a szemerkélő eső miatt le kellett állniuk a gépeknek, Tóth Lőrinc növénytermeszté­si főmérnök mégis örömmel fogadna néhány jó kiadós zá­port. — Elsősorban a kukoricá­nak kehene a nedvesség, de a harmadkaszálás előtt áiló lu­cernának sem ártana. A 800 hektáros lucerná­sunkban is érezhető a szá­razság következménye, az aszályosabb, délebbre fek­vő területekről hektáron­ként fél tonnával kevesebb takarmányt takaríthat­tunk be. Torma Ferenc, kertészeti fő­mérnök a gyümölcsösökben fo­lyó munkáról számolt be. — Befejeződött a meggyszü­ret, a 410 tonna gyümölcs egy részét a szobi léüzem dolgozza fel a másik fele a dunakeszi konzervgyárba került. A bő termésű cigánymeggy felvásár­lási ára csökkent az idén, mert a feldolgozó ipar nem győzi kapacitással, az apró szemű gyümölcsöt pedig piaci for­galomban nem szívesen vásá­rolják. — A váci kerületben eddig 720 tonna málna került a ház­táji gazdaságokból a felvásár­lókhoz. Ebből 620 tonnát a duna­keszi hűtőházba szállítot­tunk, ahol gurulómálna lesz belőle. Ezt a mennyi­séget exportra szánják. A többit a léüzem és a kon­zervipar dolgozza fel. Testvér járásunk életéből ELISMERÉS — A LEGJOB­BAKNAK. Az Érsekújváron megjelenő Heti Hírlap legutób­bi számában arról írt, hogy a járási székhelyen aktívaülésen értékelték a járás potgirügyi testületéinek szocialista verse­nyét. A nemes versengésbe 50 testület kapcsolódott be az év első felében. A versenyzők igyekeztek elérni a legjobb eredményeket a polgári szer­tartások és a társadalmi ren­dezvények számát, színvonalát illetően. A legjobbakat most díjazták. Jutott a többi között az elismerésből a surányi és az érsekújvári nemzeti bizottsá­goknak. AZ ASZTALOKRA KERÜL. Ugyanabban a lapszámban színes, fényképes tudósítást olvastunk az Érsekújvári Konzervgyárról, ahol több ezer tonna különféle gyümölcs- fajtát s más terményeket tar­tósítanak. Programjukban sze­repel a többi között 145 va­gon borsó konzerválása. Ezt csak akkor tudják teljesíteni, ha zökkenőmentesen érkezik a nyersanyag, amiből naponta 70 tonnát dolgoznak fel. Befe­jeződött az eperszezon, mely­ből 100 tonna készárut — kompótot és gyermektápszert fagyasztottak a téli időszakra. További tervük 200 tonna cse­resznye és 300 tonna meggy tartósítását irányozza elő. A nyári időszakban mintegy 200 középiskolást is foglalkoztat­nak. SZEDIK A KORAI BURGO­NYÁT. Az érsekújvári járás­ban a korai burgonya legna­gyobb termelői közé tartozik a surányi Egységes Földműves­szövetkezet, ahol 36 hektáron termesztik a kedvelt szlovák burgonyafajtát: a Ressy-t. Idén első alkalommal sikerült jó minőségű csíráztatást alkal­mazni a 17 hektáron elterülő fóliasátrakban. Ez jelentősen meggyorsította a burgonya nö­vekedését. Az átlagtermés 7,3 tonna volt hektáronként. A burgonyabetakarítást úgy szer­vezték meg, hogy a munkála­tokat az aratás kezdetéig be­fejezzék. NYÁRI FILMSEREGSZEM­LE. Az érsekújvári Szakszer­vezetek házának Filmszínhá­zában rendezték az idei — most már hagyományossá vált — nyári filmseregszemlét. Sok ország kiváló filmalkotása került a vászonra, ízelítőt ad­va a legutóbbi időszak termé­séből. A megnyitón A 36/80-as négyzetben történt című szov­jet filmet vetítették, a hazai filmgyártást az Idő előtti nyár képviselte. Sikert aratott a Kojak felügyelő Budapesten című magyar krimiparódia, a Bűntény a tengernél című an­gol bűnügyi film és" a sort zá­ró Nő a szorítóban címmel ve­tített amerikai komédia. összeállította: P. R. Végső búcsú Szaké Hajastól Kedden délelőtt Székesfe­hérváron, a Csutora úti te­metőben vettek végső búcsút a 72 éves korában elhunyt Szabó Lajos nyugalmazott népművelési csoportvezető­től. A váci művelődési központ harmadik igazgatója volt a felszabadulás után. Az önte­vékeny színjátszás az ő irá­nyítása alatt érte el Vácott a tetőfokát. Ezt bizonyítja a Szabad szél 21, a János vitéz 16, a Gül baba 12 és a Mézes­kalács 10 váci és környékbe­li előadása. Munkásságáért többször ka­pott Szocialista kultúráért ki­tüntetést s más magas szin­tű elismerést. A hazai mun­kásszínjátszás egyik ismert úttörőjét kísérték július 19-én végső nyugvóhelyére. A 204 hektáros kajszibarac­kosból eddig 310 tonna gyü­mölcsöt szedtünk le, s még körülbelül 500 tonna termés­re számítunk. A konzervipar felvásárlási árai évek óta egy fillérrel sem változtak. A ba­rackosban kezdtük idén a szedd magad mozgalmat, azt hiszem, jó eredménynek mond­ható, hogy július 9—10-én 35 tonna gyümölcsöt szedtek le és vittek haza az érdeklődők. A kajszi kilóját kilenc forintért adjuk, pontosan ennyit jöve­delmezne akkor is, ha nagy­ban értékesítenénk. A 11—14 forintos felvásárlási árból kö­rülbelül 9 forint marad, ha a munkadíj, közterhek, jövede­lemadó lejön belőle. Hamarosan kezdődik a szü­ret a váci körzet 70 hektáros őszibarackosában is. Ebben az évben a tavalyihoz hasonló, 600 tonnás termésre számítunk. A feldolgozó ipar rendkívül alacstíny áron veszi át a jó minőségű őszibarckot is, 2 fo­rint 70 fillérért kilóját. Elkép­zelhető, hogy ezen a területen is kísérletet tesznek majd egy „Szedd magad” hétvége szer­vezésére. Másodgazdálkodók Dialógus a megállóban A kukoricát megkapáltam ** de haza csak az este 9 órakor érkező busszal indul hattem. Igaz, bőven maradi időm arra is, hogy kényelme­sen sétáljak le a gombást is­kolához, s élvezhessem az es­te különös és kellemes hangú latát, a völgyek csendjét, s hallgassam a esti neszeket. Az ilyen séta máskor, ha nem vagyok szabadságon, számom­ra a nem pénzbe, de drága időbe kerülő fényűzések egyik formáját jelentené. Nem csodálom, hogy az al­kotáshoz megfelelő környezet­nek tartják a gombást iskola környékét a váci festők is. A fák közül kibukkanó domboldalra épült házak, az erdős dombtetők, az iskola előtt búslakodó szomorúfüzek lomb- zuhataga, mind mind külön hangulatok ébresztői. Errefe­lé nem száll a cementgyári por sem, csak esténként a csend, s most a várakozók hangja is halkabb, mintha az alkonyat szépségétől illetődtek volna meg az emberek. TS osárral a kezében érkezett ide egyik ismerősöm is, akiről úgy tudom, műszaki ér­telmiségi. — Kert? — Az is, meg állatok. Min­den este jövök etetni. — Nagy gond. Fárasztó le­het. — Az — hagyta helyben. Tisztán, ápoltan érkezett. Ház is van a telkén, s tudom, hogy otthon sem állnak rosszul. — Akkor miért vállal ennyit? — tűnődhettem magamban. — Az út mellett dolgozó málnaátvevők mára befejezték a munkát. Rájuk figyelve te­relődött közben a szó az idei jó termésre. — Harmincért vették át ki­lóját az első osztályúnak. Most már csak 28-at adnak. De a lémálnát is jól megfizették. Ezért volt, aki nem is szedte ládába, mondván: — Minek álljon sorba, s vitatkozzon ko­ra reggel, hogy kapjon a lá­dák közül aryiyit, amennyi kell, inkábh/nozta a termést vödörben. A ribizlivel viszont baj lesz a jövőben — tette hoz­zá. — Mi baj lehet? — Sokan azt tervezik, hogy kivágják. Ügy látszik, nincs piaca, mert csak 7 forintot fi­zettek kilójáért. A szomszédom ennyiért le sem szedte. Azt mondta, nem térül meg az óra­bére. Ebben a melegben nem kínlódik vele. — Jó sora lehet, hogy vesz­ni hagyja a pénzét — szólt közbe egy idősebb másodgaz­dálkodó. — A kicsit is becsül­ni kell. Ez az ember is naponta jár ki kapálni, etetni. Van csirké­je. disznója, s nyulakat is tenyészt. Munkába indulás előtt jön, innen megy az üzembe, este ide érkezik a munkahelyéről. — De viszont nem járok a piacra — érvel az életmódja mellett. Még néhány éve van a nyugdíjhoz, s úgy véli: ak­kor jobb lesz így kiegészíteni a jövedelmét, mint mondjuk portáskodni valahol. — Nekünk még van egy kis időnk addig — fordulok megint a műszaki ismerősömhöz. — Van. Néha még soknak is tűnik. Ha néha felmérgei­nek odabent, akár abban a pil­lanatban elmennék. No per­sze, ez most van, amikor még van erőm, és úgy gondolom, hogy mellékesen is tudnék ke­resni. Azt, hogy akkor hogy lesz, még nem látom előre. — Hát az öreg? Még nem küldik nyugdíjba? — A főnököt? Nem akar menni. Nevettem, amikor er­ről beszélgettünk. Azt mondta: Nehéz azt megszokni, hogy az ember nem szólhat bele a dol­gokba, s hiányzik az alkotó munka, a közösség ezért kijá­ró elismerése, mégha egyesek részéről ez irigység formájá­ban nyilvánul is meg. — Hát igaz. Ezt nem tudja pótolni a másodgazdaság sem. — Vagyis nem teljesen. Tl/I egérkezett az autóbusz. Magával hozta a szürkü­letet is, már világítottak a lám­pái. Kovács T. István Mindenféle típust S’ Uj szoSgáüfotás Javítanak, vesznek A váci Autójavító Kisvál­lalat igazgatójától, Margó Györgytől megtudtuk, hogy az elmúlt időszakban egy sor új szolgáltatást vezettek be az üzemben. A régebbi öt sze­mélyautó típussal szemben, most már minden szocialista országban készült személygép­kocsit felkészítenek műszaki vizsgára, és az üzemben le is vizsgáztatják. Sikerült szerző­dést kötniük a Pest megyei Autófelügyelőséggel, hogy he­tente egy alkalommal elvég­zik a motorkerékpárok műsza­ki vizsgáztatását is. Erre ko­rábban csak Budapesten volt lehetőség. Kevésbé ismert az autósok előtt, hogy a vállalat használt személyautók eladásával is foglalkozik. Nemrég kapták meg a Belkereskedelmi Mi­nisztériumtól az engedélyt, hogy leromlott állapotú, vagy sérült autókat felújítva, mű­szakilag hibátlan állapotban és levizsgáztatva eladhassák magánszemélyeknek vagy ál­lami vállalatoknak, intézmé­nyeknek. Egyelőre csak né­hány autó áll rendelkezésre, de elő is lehet jegyeztetni: ki milyen típust szeretne. A másik újdonság a válla­latokat érdekelheti, miszerint a használt gépjárműveiket, a teherautókat, az IFA W és Barkas típucokat jobb és ked­vezőbb áron felvásárolja az Autójavító Kisvállalat, mint ahogy azt korábban a vállala­tok értékesíteni tudták. Ezeket a gépkocsikat azután felújít­ják és arra jogosult magán- üzemeltetőknek. illetve válla­latoknak eladják. Végezetül nem árt ejteni néhány szót a nyugati autók javításáról sem. hiszen ko­rábban ilyen autókat szinte még a portán sem engedtek be. Most vállalják a nyugati személyautók javítását és — amennyiben a javításukhoz szükséges alkatrész beszerez­hető. akár az ügyfél, akár az üzem szerzi meg azt. Dénes János Emlékünnspség Kassai Vidor és Vác / Július 24-én lesz 55 éve an­nak, hogy Vácott elhunyt Kas­sai Vidor színész, az egykori pesti Népszínház gárdájának egyik legeredetibb tehetsége. Ebből az alkalomból pénteken, 22-én délután egy órakor ün­nepséget rendez a Hazafias Népfront Vác városi Bizottsá­ga és Vác város Tanácsa utol­só lakóhelyén, a Katona Lajos utca 15. számú háznál. Dr. Czenner Mihály színháztörté­nész méltatja Kassai Vidor em­lékét, s Fodor Lajos gyémánt- és vasdiplcinás színész is fel­idézi a váci éveket, majd le­leplezik az épület falán elhe­lyezett márvány emléktáblát... Az évfordulóra felidézte em­lékeit a 91 éves Fodor Lajos egykoron maga is váci lakos. Ebből közlünk részleteket: „16 éves diákként személye­sen volt alkalmam megismer­ni Vidor bácsit, aki engem ar­ra inspirált, hogy én is erre a pályára készüljek fel. Igen mély benyomást keltett reám 'az ő titokzatos otthona és rendkívül érdekes egyénisége. Lakása ajtajának kinyitásakor egy láthatatlan mechanizmus sejtelmes muzsikával, .,a szfé­rák zenéjével” lepte meg a kü­szöbön átlépőjét. Otthonában bohócsapkát vi­selt vendégeinek fogadásakor. Utcai öltözetében is megmu­tatkozott rendkívüli egyénisé­ge. Kék színű kabátgallérjával és tollas-csikós kalapjával vált ismeretessé és közkedveltté, mint „váci remete”. Lakása egyszerű puritánsággal volt be­rendezve, egy vaságyból, esy asztalból és harmóniumból ál­ló. szobájában levő festőberen­dezések tanúsították, hogy ... igen nagy tehetségű festőmű­vész is volt. ...Színpadon sajnos nem volt alkalmam őt láthatni. A vele való közvetlen beszélge­tés során azonban olyan töké­letesen tudta történeteit elő­adni. hogy ezáltal az ő művé­szi nagyságát, emberábrázolá- sí képességét sokkal jobban tudtam kielemezni, mint a né­zőtér távlatából tanulmányoz­hattam volna. Hogy milyen nagy színművész lehetett és mint „oktató művész” mikép­pen tudhatta a nálánál 10 év­vel fiatalabb Jászai Marit a színház mesterségébe beavatni, egyéni elképzelésem a követ­kező: Döntő jelentőségű lehetett mindkettőjük számára az első fellépéskor való találkozásuk a „Bem apó” című színdarab­ban. Kassai Vidor ekképpen emlékezik erre: „Az ezüstzsi- nóros huszárkába öltözött „szépséges honleány” a honvéd újoncnak jelentkező félénk és félszeg „szász fiút” a katonás lépésekre tanította. Ezután táncra kellett perdülniük, ami­kor a „szász fiút” egy olyan különösen forró érzés futotta át. hogy nem állhatta meg, hogy remegve megjegyezze: „Ejnye, de kellemes ölelés volt ez!” Erre a „szépséges hon­leány” bátorítólag így szólt: „Nem vagyok befűzve!” Ez volt az a végzetes pillanat, mely kettőjüket lángra lobban- totta. Ezen momentum pecsé­telte meg mindkettőjük sorsát. Következmény: két heti isme­retség után házasságot kötöt­tek. E házasságot négy és fél évi együttélés után közös elha­tározással fel is bontották. Mindketten hamarosan reádöb­bentek ugyanis a nyers tény­re. hogy a házassági kötelékük annyira feldúlta mindkettőjük függetlenségét, hogy az a min­dennél fontosabb művészi fej­lődésüket is akadályozta. Vá­lásuk még arra is jó volt, hogy a színpadi kölcsönös együtt ta­nulás zavartalan és eredmé­nyes is lehetett. Kassai Vidor kisebbrendűségi érzéseinek ellenére élethivatást látott abban, hogy az „eszmé­nyien fenséges” őstehetségű fe­leségének fogyatkozásait min­den eszközzel kiküszöbölje. Énekhangja ugyanis egyáltalán nem volt. Beszédtechnikáját is finomítani, a „suhanc fiú” be­szédjét is rendezni kellett Az elválás lehetővé tette, hogy a művészi együttműködés boldog tudata egy életre szólóan fenn­maradjon és nemesen fejlőd­jön. Mindkettőjük őstehetsége olyan ragyogó volt. mint a csiszolatlan gyémánt. A kőke­mény gyémántot csakis saját porával lehetett még fénylőb- bé és ragyogóbbá tenni! Ezt a gyémántcsiszoló és simító mű­veletet egymással kölcsönha­tásban eredményesen végezték. Különélésük hosszan tartó ide­je alatt Jászai Mari gyakori igazságtalan kitörései mellett gyakran saját magát, is meg­cáfolta. Amikor Vidor beteg volt, Mari önfeláldozóan ápol­ta. Mikor pedig szerződés nél­kül volt, szeretettel gondosko­dott róla. Nyugdíjas korukban pedig évente meglátogatta a „váci re­metét”. A Hornung-féle mű­csarnok kávéházában találkoz­tak és mindegyikük a saját költségét külön fizette. Jászai Mari minden alkalommal ki­jelentette, hogy ez volt az utol­só találkozás. Mégis, ennek el­lenére jött, amíg jöhetett. Ami­kor Jászai Marit eltemették, akkor Kassai Vidor egy na­gyon szép koszorúval megje­lent a temetésen. A szalagon az állt: „Viszontlátásra, vágy ki tudja: Vidor.” Kassai Vidor 1928. július 24- én Vácott halt meg. A közép­városi temetőben temették el... ... Büszke és boldog vagyok, hogy 90 éves koromban is még megérhettem azt, hogy az én áldott emlékű atyai barátom és eszményképem emlékének megörökítésénél és is közre­működhettem.” A képen: Kassai Vidor és Jászai Mari. Bozsóki József reprodukciója. . ISSN 013&-27S# (Váci Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents