Pest Megyei Hírlap, 1983. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-19 / 169. szám
m íritm A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI E'S VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 169. SZÁM 1983. JÜLIUS 19., KEDD Takarékoskodni keli Errefelé kényszerből építkeznek Csak a lényeg hiányzik a telepről Jó ideje már, hogy a községek, nagyközségek lakói nem számíthatnak állami lakásépítésre. Elég, ha a legszükségesebb szolgálati lakásokra futja a tanácsi fejlesztési keretből. Nem sok választása marad hát az önállósodni vágyó fiataloknak, építkezniük kell. Bőséges választék Persze ez sem olyan egyszerű. Akad község, ahol évek óta nincs parcellázásra alkalmas terület. A fótiaknak még nem érkezett el ez a hét szűk esztendő, 1985-ig még 130 családiházhelyet és 11 üdülőtelket fognak parcellázni. Szalay Mihályné, a nagyközségi tanács vb-titkára — véletlenül — szintén építkezik, közelről ismeri az összes gondot, nehézséget, amivel sorstársainknak is meg kell küzdenie. — Tavaly 325 építési engedélyt adtunk ki, ebben az évben júniusig már 207-et. Idáig 157-en kérték a használatbavételi engedélyt az elkészült házra. Sokan építkeznek tehát Foton, szépen fejlődik a település. A lakosság számának növekedése mégis lassult, nyírt a telekigénylők közül a fóti,? lakosok élveznek elsőbbségetr csak az ő igényeik kielégítése után kapnak a budapestiek, vagy vidékiek építési területet. — Mi a véleménye — úgy is mint tanácsi vezetőnek, úgy is. mint résztvevőnek — az építési anyagok beszerzési lehetőségeiről? — Foton jól ellátott, nagy Tüzép-telep van. Mellette két magán tüzelő- és építőanyagkereskedő kért működési engedélyt, úgyhogy a választék bőséges. Az építkezőknek azonban nem mindegy, mennyiért veszik az anyagot, és a kiskereskedők 20—25 százalékkal magasabb árait csak akkor fizetik ki, ha hiánycikkhez juthatnak így hozzá. — Mi az, amit ritkán lehet kapni? — Nehezen lehet téglához, megfelelő méretű betongerendához jutni. Előjegyeztetik magukat a vásárlók, és türelmesen várnak, amíg áru érkezik. Ha nem jut belőle, kénytelen megvárni a következő szállítást, esetleg egy negyedévvel később. Tégla nélkül nehéz... Takács Jőzsefné, a fóti 2039- es Tüzép vezetője egy kicsit más szemszögből nézi a dolgokat. — Azt hiszem, nyugodtan elmondhatom, hogy nagyon bő áruválasztékkal állunk a vevők rendelkezésére. Nem véletlen, hogy az első félévben egymillió forinttal többet forgalmaztunk a tervezettnél. Annyi árunk van, hogy lassan már nincs hova tennünk, a tanács felszólított bennünket, hogy a közterületen ne tároljuk a betongerendákat. — Van-e olyan árucikk, amihez mégis nehezen lehet hozzájutni? — Igen. Rendszeresen hiányzik a B—30-as blokktégla. Még a múlt negyedévi mennyiséget sem kaptuk meg belőle, a gyártók, a bakonyszentlászlói téglagyár vagonhiányra, szállítási nehézségekre hivatkozik. Különösen hiányzik a művi áru, ami azt jelenti, hogy egyenesen a gyártótól rendeli meg a vevő, és maga gondoskodik a szállításról. Ha elgondolja, hogy az így vásárolt tégla ára 5800 forint, a Tüzép- telepen viszont ugyanezt a mennyiséget 11 ezer forintra növeli a szállítási költség, nem csodálkozom, hogy sokan vállalnák a szállítást. Ebben ugyanis a munkáltató C-me- netleveles, kedvezményes fuvarjai sok építkezőnek segíteni tudnának. Tégla nélkül nehéz építkezni De nézzük tovább, mi hiányzik még egy jól ellátott Tüzép-telepről a kislakásépítéshez elengedhetetlenül fontos anyagok közül? — Idén romlott a nyilászáró- ellátásunk. ami már tavaly sem volt fényesnek nevezhető. Az Épületasztalos Faipari Vállalat alapanyaghiánnyal küszködik, egyre kevesebbet és ritkábban szállít. Betongerendával ugyan jól el vagyunk látva, de egy méret, ami éppen a kislakásépítőknek szükséges, az E-jelű gerenda, nem elegendő. Tetőcserépből sem tudjuk kielégíteni az igényeket. — Mivel tudják pótolni a hiányzó árucikkeket? — A betongerendákat a PS—PK-típusú vasbeton panelekkel lehet helyettesíteni. A szolnoki gyár a szállítást és a helyére illesztést is vállalja, de a fuvarköltséget természetesen meg kell fizetni. Cserép helyett bőven el vagyunk látva palával, ami olcsóbb is, a vásárlók mégis inkább ragaszkodnak az eredeti elképzeléseikhez. Kivárják, amíg megérkezik az az áru, amit ők megfelelőnek tartanak. — Milyen szállítási lehetőség áll a vevők rendelkezésére? — A házhoz szállítást magán- fuvarozók végzik. Külön szolgáltatásunk, hogy a telep pótkocsis teherautóját és a darut is bérbe adjuk, ha a telep munkája megengedi. Az idő pénz Bclcskei Péterné építőanyagkereskedésében jóval kisebb a forgalom, mint a Tüzépen. Harmincöt éve dolgozik a szakmában, de csak két éve települt le Foton, miután budapesti működési helyét szanálták. — Sajnos, rossz helyen van az üzlet. A környéken csupa régi ház áll, erre senki nem építkezik. A községfejlesztési tervben szerepel egy közeli te rület parcellázása, azt még megvárom. Ha akkor sem növekszik a forgalom jelentős mértékben, akkor kénytelen leszek visszaadni az iparengedélyt. Halmokban áll az udvaron a keresett cikk, a műanyag fóliába csomagolt tégla. Ablakok, ajtók is bőven várják a vásárlókat. Azok azonban inkább sorban állnak néhány hónapot a Tüzépnél, s kilincselnek, telefonálgatnak naponta a hiányzó áruk után, minthogy kifizessék a körülbelül húsz százalékkal magasabb árakat. Hiába, errefelé inkább kényszerből, nem a luxusigényük kielégítése érdekében építkeznek az emberek. Alaposan meg kell gondolná minden forintot, hiszen nem mindegy, mennyi kölcsön, hány év munkája fekszik majd az elkészült házban. Jó lenne — ha már állami lakásépítésre nincs lehetőség —, ha legalább az alapanyag-ellátás olyan színvonalú lenne, hogy nem kéne heteket, hónapokat tölteni egy- egy fontos cikk beszerzésével. Az idő — pénz. Nemcsak az építkezőknek, hanem az őket foglalkoztató vállalatoknak is, ahol elnézően és megértőén legyintenek, ha az illető munkaidő alatt nincs a helyén: ja, ő építkezik. Érthető. ,Ezt kóstolja meg!" Messzire hallik a híre Tábla nem mutatja, ezért gyanútlan utazó magától gligha téved be az országúttól jó kétszáz méterre, a barackos alján meghúzódó fészerszerű építménybe. A környék közös termelőszövetkezete, a sződi tsz gyümölcsosztályozója és alkalmi árudája jó kilométernyire van a falutól, Örboty- tyántól. A bejáratnál néhány várakozó autó, üres és gyümölccsel megrakott sárguló-pirosló ládák. Az ácsorgók közül néhá- nyan otthonosan mozognak, gusztálják az őszit, némelyikük árnyat hozó felhők után hunyorog az égre — nagy a meleg. Talán kiskereskedők, de az is lehet, hogy a váci Áfész, vagy a Dunakeszi Konzervgyár átvevői. Bent a fészerben valamivel hűvösebb van. Vagy húsz asz- szony szortírozza és ládázza a termést. Meglephette őket az idegen érdeklődése. Abbamarad a beszéd, bezárulkoznak az asszonyok, mint a kagylók. De lehet, hogy csak megilie- tődtek, mert az ismételt kérde- zősködésre azért megnyilatkoznak, hacsak néhány félmondat erejéig is. Majd mindjárt jön a főnök — hajtogatják, miközben egy pillanatra sem pihen a kezük. — Addig is, ezt kóstolja meg, ezt ni — kínál egyikük egy ingerlőén aranysárga őszibarackot. Az ajtónál felcsapódó nagy por újabb autók érkezését jelzi. A szél is erősen fúj, de a helybéliek nem törődnek vele. Bár az egyik asszony mintha kendőjével védené magát a mindenhova befurakodó finom szemcséjű porhomoktól. A másik viszont épp csak a szemét vonja összébb. Közepes termésünk van az idén — jegyzi meg emez. A fészer rozsdás ajtaján a pillanatnyi árfolyamok. A tsz- tagok hatért, a kofák, a maszekok és az ínyencek hétért- nyolcért vihetik kilóját az őr- bottyáni alexandernek. Az egyik krétafelirat már alig olvasható, de azért még ki lehet silabizálni. hogy dzsemnek való ki-lója 3 Ft. Váratlanul bukkan elő valahonnan a főnök. Bizalmas tárgyalásba elegyedik a kuncsaftokkal, majd készségesen sorolja a kíváncsiskodónak, hogy a múlt héten kezdték meg az őszi árusítását. Van, aki csak néhány ládával visz, na és van, aki egy-két mázsányit is elszállít innen. Akinek megéri a befektetés, hiszen az őszi így jóval olcsóbb. Mindenesetre a tsz-nek is sokkal egyszerűbb — teszi hozzá. A Szedd és vidd! akció itt nem válna be, mert az őszi egyenlőtlenül érik, többször kell szüretelni ugyanazt a fát. Hogy a tsz a saját embereivel piacozzon? Amúgy is kevesen vannak. Különben is augusztus és szeptember az igazi szezon, akkor érik ugyanis a magvaváló. Megint nagy a por, alig lehet látni. Ekkor világosodik csak meg, hogy miért húzódott az országúti fák árnyékot adó védelmébe, s hogy miért nem merészkedik közelebb az az elegánsan csillogó fekete Mercedes, amelynek sofőrje izzadva cipeli éppen kocsijához a friss árut, a nyolc láda barackot. Ha nincs is útbaigazító tábla, az őrbottyániak 46 hektáros őszibarackosának mégis mesz- szire halli-k a híre. Szluka Márton Mozi Madách Filmszínház (a művelődési központ nagytermében): július 18-tól 20-ig, 4, 6 és 8 órakor. A serif f és az idegenek című színes, szinkronizált olasz kalandfilmet vetítik, Il-es helyáron. Rendezte: Michele Lupo. A két főszerepet Búd Spencer és Gary Guffey alakítja. Váci Kertmozi (a városi-járási könyvtár szomszédságában): július 18-tól 20-ig az Ellopták Jupiter fenekét című francia bűnügyi filmvígjátékot játsszák. Rendező: Philippe de Broca. Szereplők: Annie Girardot. Philippe Noiret és Caterine Alric. Nyári baj Füstölők Nyitom az ajtót. Torok- kaparo füstszag terjeng a lakásban. Reggel elhanyagoltam voliu. a szellőztetést? Nyitom az ablakokat is. A ház park felőli oldalán tompa morajlás hallatszik. Aha! Megvan már! A háztetőn ismét kötélfelvonó. így megy ez már tavaly óta. Időnként megjelennek a tető javítók, s egy kicsit most közvetlenül a földszinti lakások ablaka előtt égetik. Nyár van. A bukóablakokat mindenki nyitva hagyja, mielőtt munkába indul. Senkit sem értesítettek, hogy mi lesz itt ma. esetleg csukja be azokat. Pedig ez az erős koromszag úgy beveszi magát a falak, a bútorhuzatok és textilneműk közé, hogy ember legyen a talpán, aki egyhamar kiszellőzteti. Keresem az alkalmas helyet, ahová a berendezést áthelyezhetnék, hogy ne a levegőbe beszéljek, őket is meg kell érteni. A válasz rövid és elutasító. Csak nem gondolja komolyan, hogy én esetleg onnan hordom az anyagot — mutat a mester a park körülbelül húsz méterrel távolabbi területére. Árad a koromfekete füst, be a Csikós József utca 47. számú ház lakásaiba, (a.) Véleménykülönbségek A mindennapi kenyérről Ha volt, miért nem volt mégis? A múlt hét elején a Széchenyi utcai ABC élelmiszer áruházban egyaránt bosszankodtak a vevők és eladók. Ugyanis fél tízkor még nem lehetett kenyeret kapni az üzletben. — Mennyire jellemző a bolt kenyérellátására a hétfői eset? — kérdezem Kara Ti- borné üzletvezető-helyettest. — Az utóbbi hetekben nagyon sok gondunk van a beszerzéssel. Rendszertelenül, nem a megiéhdélt' árut kapjuk, és gyakran késve szállít a sütőipar. A hétfői eset különösen kirívó volt. Általában az áruházunknak reggel hat óra körül szállít pékárut a kenyérgyár. Hétfőn viszont csak fél tízkor kaptunk kenyeret. de a kilós fehér helvett csak 50 darab kétkilósat. Délután fél egyre kaptuk meg a napi rendelést, a 800 darab kilós fehér kenyeret, amelyből csak 600 darabot vettünk át, mert korábban zárunk hétfőn. Vagy például két hónapja nem kapunk búzacipót. A közkedvelt finom pékáruk szállítása is akadozik. Gyakori, hogy nem friss az áru. Legnagyobb meglepetésünkre Marton István, a deákvári kenyérgyár telepvezetője szerint a város kenyérellátásában nem volt és nincs is fennakadás. — Az utóbbi napokban termeléskiesés nem volt. A város lakosságának 100 mázsa kenyeret sütünk műszakonként. A választék is változatos. kétki lógrammos barna, egy kilogrammos alföldi és vázsonyi kenyeret sütünk. — Az üzletekben nem ez tapasztalható. Például a 10. számú ABC-áruházban hétfőn csak későn szállítottak kenyeret és az üzlet vezetői panaszkodnak a választékra is. — Hozzánk az utóbbi időben semmiféle reklamáció nem érkezett. Hétfőn valóban volt egy kis gondunk, mert a négy gépkocsiból egy műszaki hiba miatt nem vett részt a szállításban. A napi meny- nyiség 25 százalékát a három gépkocsinak kellett kiszállítani. Ebből adódóan volt késés, de végül minden üzlet megkapta a rendelt mennyiséget. Á két vélemény ellentétes. Az üzletek és a kenyérgyár vitájából sajnos csak á fogyasztók károsodnak. Sajátos esztétikum Mezsgyeszéli beszélgetések Vác - Pásztó Kocogóruhák az Agilitásnak Exportszempontból eredményes félévet zárt a Váci Kötöttárugyár pásztói üzéme. Az évről évre tekintélyesebb feladatokat végrehajtó ( Nógrád megyei telephelye május végéig ötvennégyezer kocogóruhát szállított egyik legnagyobb üzletfelének, az Adidasnak. A sportruházati világcégnek július végéig ezenkívül további tizennégy és fél ezer hétvégi ruhát, egy angol és egy francia cégnek pedig huszonegy- ezer gyermek-, női és férfi- vikendegyüttest indítanak útnak Pásztóról a félév hátralevő részében. A jelentős hasznot hozó exportfeladatok teljesítése mellett jutott erő a hazai választék bővítésére is. Nagy tételben szállítottak a nógrádiak a belkereskedelemnek Senior- cégjelzésű pamut-szintetikus anyagból kötött rövid ujjú kamasz- és férfiingeket. E kitűnő minőségű termék importot tett feleslegessé. 1983 első felében — ugyancsak a hazai választék bővítése érdekében — Puma emblé- májú melegítők sorozatgyártását kezdik meg. Ugyanis a Váci Kötöttárugyár megvásárolta a világszerte ismert embléma hazai használatának a jogát. K iszámítottam az időt, s úgy gondoltam, hogy a félnyolcas esti autóbusszal megyek haza a kertből. Igyekeztem, hogy addigra megszabadítsam a kukoricást az elburjánzott gazoktól, de egy fiatalember megállt az út mellett, rám köszönt, s szó szót követett. Bár örülök az ilyen találkozásoknak, az új ismeretségeknek, most nem bántam volna, ha gyorsan odébbáll. Ennek azzal is jelét adtam, hogy sűrű pillantásokat vetettem a karórámra. Ö azonban hosszan fejtegette: mennyire örül. hogy az emberek ismét művelik ezeket a földeket, majd szakszerű tanácsokat is adott a kukoricatermesztéshez, azt is megígérte, ha nem győzném, ő majd segít a munkában. — Köszönöm — mondtam — magam is győzöm — s közben arra gondoltam, mi lenne akkor az én napi edzés- adagommal. A szerény örömök egyik forrása nyáron a kert is. Én magam elsősorban a hangulatáért kedvelem, a rigófüttyös délelőttöket szeretem, a szarka perlekedő csörgésén derülök, meg az őrgébics rekedt kiáltozásán, amint a sűrűből figyelmezteti madártársait. A verebek ágrezzentő csapongá- sa, a cseresznyefák levelei közt átszüremlő délutáni napfény, a gyerekkor, egy régi kert emlékeit idéző illatok, a folyófű virágának erős szaga, a dombtetőről kitáruló látvány, a Duna szigetet ölelő kék koszorúja, érő gabonatáblák. fák zöldje, tágas, hatalmas. messze kékség. Ez az a sajátos esztétikum, ami megnyugtat, jó érzéssel tölt el. Ám igaz, aki az ilyesmibe belefog, az a teremtés örömét is érzi. Ez munkára ösztönzi. Fát ültet, gyomot irt, a terméssel dicsekszik, tervez, jövőt formál. Így lesz az eredetileg passzióból vállalt: kertészkedésből bizonyos fokú kényszer is, amitől az ember olykor már a panaszkodásra is hajlamos, mert hogy ez is elfoglalja az idejét. A természet adta örömök azonban feledtetik ezt az elfoglaltságot, s ezek mellé másféle emberi hangulatok is társulnak. Aki termőre fordítja a kopár domboldalt, azt egy idő után megsüvegelik az arra járók. s kialakulnak azok az országban mindenfelé szokásos mezsgyeszéli beszélgetések, melyek az ember kibeszélési igényeit hivatottak levezetni, s a kölcsönös tiszteletadás formái. E mberem furcsa módon állandóan főnöknek szólít. Ennek gondolom az lehet a magyarázata, hogy mi, magyarok egy idő óta valóban zavarban vagyunk a megszólítással. Bizonyos mértékig az úr megszólítás lehet sértés is, óvatosan kell vele bánni. Elvtársnak meg nem lehet mindenki a másik elvtársa. ezt különösen az első találkozáskor nem lehet megállapítani. Még kevésbé lehetünk kartársak, szaktársak. Az tehát a dilemma, hogy mik is vagyunk, s ez még eltart egy ideig. Kerti vendégem minden bizonnyal azok közé a Naszály dombjain, völgyeiben élő emberek közé tartozik, akik nem szívesen laknának a városban. Ö is itt éli a „hegyiek” sajátos, bizonyos szempontból előnyös, de főleg télen inkább nehéz életformáját. Megérte azt az időt is, amely ezeknek az embereknek a számára lélektanilag körülbelül azt jelentette, amit az egvéni gazdálkodással szakító parasztnak a közösbe való belépés. ö már akikor is tolólapos dózeron ült, amikor a kiépülő kőbánya övezetébe tartozó házakat sajátították ki a környéken. Megértette, hogy ha ő nem, akkor más irányítja majd a gépet a kártalanított tulajdonosok öreg házainak falára, így hát végrehajtotta az utasítást. Ám volt aki árulónak tartotta ezért neg akarta markolni rajta a gúnyát, a gép elé állt. Ez bizony nem volt valami derűs időszak. Most meg. ugyanezek mondják. — Tévedtem pajtás. Amikor akkor volt elmúlt, borítsunk fátylat rá. Lám, így zajlik le kicsiben a történelem. A közösben a magunké, az egészben a rész, s így simulnak el az ellentétek is. Barátunk évente egyszer engedélyt kér a főnökségtől, hogy gépével elsimíthassa a télen felázott, egyenetlenné vált agyagos talajú kocsiutat. Ügy gondolja: ezzel jót tesz a körnvék lakóinak, akik köny- nvebben juthatnak el a mű- útig. — Azért még senki sem mondta, hogy igyák meg egy pohár bort — jegyzi meg kesernyésen, mint aki kiöntötte a szívét, s aztán végleg bű- cr’'”»ik. S ’ívesen megkínálnám egy pohár itallal, de a boros- üveebe sajnos, csak vizet töltöttem odahaza. Kovács T. István . ISSN 01M-J7» (Váci Hírlap)
