Pest Megyei Hírlap, 1983. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-19 / 169. szám
Zebegényi délután Egy vendégségben élő falu Táborlakók Kunbaján Élet a szőlőtáblák között Teljes üzem van ezekben a napokban az ország középiskolai építőtáboraiban. A nyári szünidőben egymást váltó turnusokban sok ezer fiatal ismerkedik a munkával, a közösségi élettel s nem utolsósorban egymással is. Általános az a vélemény, hogy szükség van erre az intézményre, még akkor is, ha a tennivaló itt-ott nehezebb, vagy szervezési problémák adódnak. Persze, hogy mi a jó és mi a rossz, arra leginkább az érintettek tudnak pontos választ adni. Azonos helyen Több éves hagyománya van annak, hogy Pest megyei fiatalok népesítik be nyaranta a Bács-Kiskun megyei Kunbaja közelében levő Braun Éva építőtábort. A fenntartó és üzemeltető, a Kunbaja-Bácsszőlősi Állami Gazdaság, igyekezett olyan körülményeket létrehozni a fiatalok számára, amelyre aligha lehet panaszuk. Á gazdaság profiljából adódik, hogy az ide érkezőket a közeli szőlőtáblákon foglalkoztatják. Az értékes gyümölcs számtalan feladatot ad nyáron is, zömmel olyanokat, amit nem lehet gépesíteni. Vagyis a tóborozók végzik el a kötözést, a kapálást, a gyomlálást, az indák behúzását. — Vác, Cegléd, Gödöllő, Pi- liscsaba középiskolásai képviseltetik itt magukat, valamint a budapesti Siketek Általános Iskolájának néhány tanulója — mondotta bevezetőül Pál Judit, a tábor vezetője. — összesen 114-en vagyunk. Tizenkét munkabrigád alakult, s ebből három kivé. telével valamennyien a szőlőtáblákon dolgozunk. Harminc fiatalt a közelben levő palackozóüzembe osztottak be, üvegeket válogatnak* A délután könnyebb Címszavakban talán ezek a legfontosabbak, még akikor is, ha a munka a tábori életnety csak az egyik részét öleli fel. Hisz a reggel hattól déli fél egyig tartó szorgoskodást a délutáni könnyebb, a szervezett és egyéni programok követik. Túri Attila Piliscsabáról érkezett. Mint mondja a tapasztalatai sokkal kedvezőbbek, mint amit eddig általánosságban hallott. ELőször van ilyen Húzd meg jobban, menjen a munka ... Trencsényl Zoltán felvételei helyen, de a következő évben szeretne visszajönni. ■----Egyedül az jelent gondot, ho gy a szabad időnként Bácsalmáson'’tudjak 'csak jól kiJ használni — teszi hozzá. — Az pedig négy-öt kilométerre van ide. Még szerencse, hogy a gazdaság állandóan készenlét- beri tart számunkra egy traktoros vontatót. A falu művelődési házába, moziba, discó- ba szoktunk bemenni. Rihász Edina — Ceglédről érkezett —, a tábortanács elnöke mondja: — Sikerült egy olyan időszakot kifognunk, amikor a napi hőmérséklet bizony jóval nagyobb, mint az átlagos nyári szokott lenni. Elsősorban ez jelent számunkra gondot. Napszúrást — szerencsére — senki sem kaipott. A derékfájás és a vízhólyagok a kézen pedig hozzátartoznak az itteni munkához. A pedagóguspályára készülő gödöllői diáklány, Kocsis Ildikó azon< kevesek közé tartozik, akiket a gazdaság palackozóüzemébe irányítottak. — Az első hét számunkra sem volt olyan könnyű — kezdi. — Akkor mi is szőlőt kötöztünk. Most az üzemben Traubis üvegeket válogatunk. Rekeszenként harmincnégy fillért számolnak el ezért. Vagyis nagyjából azonos „fizetést” kapunk, mint azok, akik odakint dolgoznak. A norma itt is, ott is napi nyolcvan forint. Vigh János ugyancsak ceglédi diák. Tavaly Kecskeméten a konzervgyári építőtáborban volt, s mint félig tréfásan megjegyzi: mindkét helyen „kiváló” tapasztalatokat, szerzett. Az első lépések — Délutánonként tenisz, kézilabda, foci színesíti a programot Voltunk Szegeden és Baján kirándulni. Egy alkalommal az egyik honvéd laktanya kulturális csoportja is ellátogatott hozzánk, s igazán jó műsort adott. Szabad időnkben pedig „felderítjük” a környéket... Utoljára marad a kérdés: hogyan viszonyulnak a fiatalok azokhoz a társaikhoz, akik a siketek iskolájából érkeztek? — Már az első napon befogadták a gyerekek azt a tizenegy diákot, aki Budapestről jött — mondja Pál Judit. — Nem tesznek különbséget egymás között közösen végzik a feladatokat, együtt szórakoznak. A külső szemlélő észre sem venné az eltérést, olyan jól megértik egymást. S bár akadtak aggódó, látogatóba érkező szülők, a félelmükre aligha volt ok. Az ellátásra senki sem panaszkodott, s a munkát is igyekeznek könnyedén felfogni a táborozok. Érthető is. Ezek a fiatalok most teszik meg az első lépéseket a pár év múltán már rendszeressé váló napi kötelezettségek, a közösségi élet felé. Csitári János Akkor! Kamasz voltam és amint az illik: bolond. Aktuálisan egy lány miatt, aki azon a nyáron egyetlen egyszer meghívott a zebegényi nyaralójukba. Akkor nekem e hétvégi palota beláthatatlan távolságba volt. Főleg nem földrajzilag. Emlékszem, a földszinten mentünk be és az emeleti teraszra léptünk ki. Meg voltam hatódva. Alattunk a falu nyüzsgésén átdü- börgött egy tehervonat, s nekem pont annyi forint volt a zsebemben, hogy haza tudjak utazni Budapestre. A lány gyakorolt a hárfán — egy ilyen hangszer két évtizeddel ezelőtt is 150 ezerbe került. Én szerettem volna akkorái ugrani, hogy a Dunába landoljak. Nem emlékszem a lány vezetéknevére. „Juteszembe”... Most is gyalog baktatok a zebegényi utcán. Szürke egysejtjeim kitermelik az ismeret-foszlányokat: a pesti Brodway-n ez volt a nagy vicc. Nagy Endre kabaréiban, hogy mennyire elhanyagoltak, komfort nélküliek a zebegényi telepek. S mi minden történt azóta. Az ötvenes években a Patyolat, a hatvanasokban a hűtőszekrény, tíz évvel ezelőtt a személyautó, és évtizedünkben eddig pedig a nudizmus adott alkalmat a tréfálkozásra. Hát igen: a századfordulót követően a Zebegényben nyaralók nélkülözték a komfortot. A kis település lakossága jobbára most is nélkülözi a komfortot. Az éppen tíz üdülőhely azonban nem. A komfortról jut eszembe — és egy méltatlankodó csinos asz- szony háborgásáról, hogy Zebegényben összesen két bolt van, valamint egy, azaz egy magánkiskereskedő-zöld- séges — és az áraj kétszeresen nagyobbak a fővárosinál. : Most éöpéhf áthalad egy vonat a síneken — ingázók. Zebegény ezernél alig több lakosának kétharmada Budapestre és Vácra jár dolgozni. Jönnek, mennek a lakó- és a munkahely között. Ügy él ez a falu, mintha saját magánál lenne vendégségben. őrzik azért a történelmileg szentesített hagyományaikat. Példának joggal említhetjük a Koós Károly által tervezett templom épületét, és ennek tiszteletét. Továbbá, hosszú harcok után sem tudtak belenyugodni abba, hogy a századfordulón létesült iskolát csak megtoldani volt képes a helyi tanács. És tekintélyt parancsol a klubkönyvtár, amelv valaha egy arisztokrata kastélya volt.. Ma 210 bejegyzett olvasója van. Nem sok. Holott az intézmény , vezetője valószínűleg erején felül igyekszik megtenni mindent az olvasók számának növelésére. Nemcsak kötetekét kölcsönöz, hanem hanglemezeket és diafilmeket is, bár erre hivatalos jogosítványa nem minősíti. Csak a körben? Ha Zebegény utcáin csavar- gunk, feltétlenül eljutunk a Szőnyi István Múzeumhoz. Ezt az épületet is Koós Károly elképzelése alapján építették újjá. Századunk neves festőjének alkotóházát 1966- ban vásárolta meg Pest megye tanácsa, s már a következő évben Dániel Kornél festőművész javaslata nyomán megkezdte működését a nemzetközi képzőművészeti szabadiskola, amelynek most induló évfolyamán száznál többen vesznek részt Japánból, Csehszlovákiából, a két Németországból, Mexikóból és természetesen a hazai tájakról. Az eddig oktatott festészeti, gra- .fikaL. szobrászati, valamint zomsmctechnikai részleg , mellett az • idén megalapozottan fog működni a kerámiakor is, mert elkészült a parkban az új műhely. A fentiek éppen úgy a Szőnyi stván Baráti Kör hatáskörébe tartoznak, mint a már országos hírnevet szerzett Két nap a múzeumban elnevezésű sorozat programjai, amelyeket Bodor Béláné, a múzeum gazdasági vezetője szervez. S a Zebegénybe pihenni érkezők — szerencsés esetben —, jó műsort láthatnak a Kerti pad sorozatcímű műsorban, amelynek állandó házigazdája Czi- gány György. Nagy kár, de tény, hogy ezek a műsorok évek óta nagyon csekély érdeklődést váltanak ki. Tapasztalatból mondhatjuk: nemcsak a baráti körben történik kezdeményezés a helybéliek és az állandó lakosság háromszorosát kitevő vendégek tartalmas, színvonalas szórakoztatása érdekében. Nem mond ennek ellent Pálos István klubkönyvtárvezető véleménye, amely szerint ennek az átmeneti típusú intézménynek legfontosabb feladata az önművelés lehetőségeinek megteremtése. Ezt <a célt szolgálják a klubkönyvtár és a Szőnyi múzeum által közösen működtetett közművelődési kiscsoportok: a gyermek, táncegyüttes, .a?, ifjúsági, klub és . á honismereti kor. Ha l ezekhez hozzáadjuk a könyvtári irodalmi órákat, a kís- grafikai gyűjtőmunkát és a diafilmtárat, akkor megállapítható: az igényeknél nagyobbak a lehetőségek. Ebben a dunakanyari kis községben három közművelődési intézmény található: a Szőnyi múzeum, a községi múzeum és a klubkönyvtár. Okkal mondhatjuk: Zebegényben jobbak az intézmény-ellátottsági feltételek, mint a megye többi apró településén. Mégis megalapozottan panaszolja a klubkönyvtárvezető, hogy helyhiány miatt nem képes új szakkörök szervezésére. Csupán egy lakás kellene, amelybe Pálos István kétgyermekes családjával együtt beköltözhetne. így szabaddá vál- na a klubkönyvtárban" három helyiség, amelyek a helyi köz- művelődés céljait szolgálhatnák. Talán színterei lehetnének a községi közéletnek is a Szőnyi baráti kör mellett. Megvalósulhatnának a tervek: a képzőművészeti hagyományokra alapozott minigaléria létrehozása, az alkalmankénti filmvetítés (mozi nincs a faluban), s könnyebben létrejöhetne az a kis közösség, amelyik a településhez sok szállal kötődő Koós Károly születésének centenáriumára ünnepségsort kíván rendezni. Van miért menni Ügy hírlik, hogy a faluban Koós-templomnak nevezett épület falára emléktáblát is el akarnak helyezni az építész tiszteletére. Jut eszembe, hogy nemcsak a baráti körben vállalják tiszteletre méltóan a közművelődési feladatokat. Mindenki érdekét szolgálná egy lakás,, amelyet talán megépít a népművelő a saját költségére. . A gondolatsor végére ismét felérek a dombtetőre: odalent villanyvonat húz el. mezei virágok ezer színében játszó tömeg hullámzik. Zebegény! Van miért óda menni a honi és külföldi túristáknak, csak- hót üzletek, vendéglátó és szá- láshelyek is kellenének. Most még inkább abban hízunk, •hogy o látnivalók öröme gyógyír az aktuális kellemetlenségekre. ü Kriszt György-FIGYELŐ Ez ugye nem egy szőlőtőke? Útközben, a tábor felé Tó és tó. Amikor a nézők hnct vc.tMH amidK, nogy az oszwaa, íuetve a magyar televízió oiyan közös njari műsort Készít, amelynek színtere íaenaza is, oaaat is egy-egy to lesz, egyauaian nem erez- netteK azt, nogy valami sokis- meretienes egyenletet Kell megoldaniuk, na a neiyszme- Ket ki aKarjak találni. i^aiunK riyiivan nem a Velencei- avagy — mondjUK — a üanKi-tavat fogjaK mutogatni a vilagmres autavonunK neiyett es ugyanígy a keaves sogorok is auata- ban a salzuurg Kornyeni, egyébként csodalatos szépségű aiióvizeikKei szoktaK düszkc-i- kedni. A kérdés csupán az lenetelt, hogy ez utoboiak Közül — van ugyanis DeioiuK vagy egy fél tucat — meiytKre esiK niajd a választás. Nos, a tegszeoore esett! Nevezetesen a Wolfgangseere, amely — tanúsíthatja, aKi látta — tényleg egy valóságos gyöngyszem: méiyKék vizével úgy csillog ott a hegycsúcsok karéjában, mintha csak valami meseskönyv eleven ábrája lenne. No, és az a kis falunyi varoska a csónakokkal teli part mentén! Hát az is olyan, akárha mézeskalácsból mintázott házak sorakoznának benne. Nem kellett hát sokat gyötrődnie az előfizetőnek a helyszínek dolgában, és ugyanígy az ügyben sem, hogy vajon mi mindent fog majd a két órán át tartó összeállításban látni, hallani. Innen . tüzes csárdást, onnan vidám jódlit; inneh bordicsérő nótát, amonnan ugrá- lós, tapsos táncokat. No és a bevétel oldalra könyveljük még el a két műsorvezető — Ingrid Wendl és Gyulai István — kedves közreműködését is. Nem tolakodtak az előtérbe, nem akartak learatni csak nekik szóló tapsokat; mint két jó csengésű, eleven hangvilla, megadták ennek a könnyed nyáréstének az alaphangját, s ezzél a legtöbbet és a legfontosabbat cselekedték. Filmek. Kánikulai napjaink alig enyhülő estéin különféle filmekben kereshetünk üdítő kikapcsolódást. Kereshetünk? Kereshetnénk, ha olyan történetek kerülnének a képernyőre, amelyek elfeledtetnék velünk az egésznapos izzadást. De nem feledtetik el, inkább bosszantanak. Ez a belga Claudia például kifejezetten dühítette a krimi- rajongókat. Azon egyszerű oknál fogva, hogy ez a rétestészta módjára elnyújtott ki a gyilkos? rejtély, a játék- szabályok szerint nem volt krimi. Unalmas párbeszédek egymásutánja volt, amelyben szinte mindent kétszer mondtak, mindent kétszer mondtak. A színészek pedig ... Nos, ezek a kamerák előtti játékosok körülbelül úgy hozták a figurákat, ahogyan egy gyöngébb kőműves falat húz. Szakmánybán dolgozva, az esedékes feladatra szinte oda sem figyelve. Amit cselekedtek, arra csak legyinteni lehet. És — sajnos-sajnos — arra a világsztárokkal teletűzdelt, vasárnap esti, Húsz év után című amerikai filmre is csak legyinthetett a megcsalatkozott publikum, amikor az avval a könnyfakasztó halottas- házi jelenettel véget ért. Hiába jött-ment, gyötrődött, fenekedett, valamint jóságos- kodott ebben, a jobb sorsra érdemes témájú történetben Gregory Peck, Anthony Quinn meg Omar Sharif, az ő kényszeredett közreműködésüktől a kiagyaltság nem változott természetességgé. Szegények, hogy unhatták a forgatást... Akácz László /
