Pest Megyei Hírlap, 1983. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-17 / 168. szám
Állatkérházi piátok Évente több száz kisebb-nagyobb jószágot kezeljek, illetve gyógyítanak meg Gödöllőn a Pest megyei Állategészségügyi és Élelmiszer Ellenőrző Állomás helyi állatkórházában. A gyógyhely jól felszerelt műtővel, laboratóriummal és elkülönítő helyiségekkel rendelkezik. Ugyanakkor azt is elmondhatjuk, hogy a magyar, lovassport egyik fontos egészségügyi bázisa ez az intézmény. Felső képünkön: dr. Perényi Péter állatorvos, Molnár Lajos állatápoló közreműködésével, egy kis, sérvvel született póni- csikót vizsgál a műtét utáni napon. Alsó felvételünkön: egy háztáji gazda, Mózes Mihály Gyömrőről hozta be anyakocáját, amelyet császármetszésre készít elő dr. Michalik László állatorvos és Kurucz János negyedéves állatorvostan-hallgató. Hancsovszki János felvételei Lehet jelentkezni JT, Arammérőgyári kocogok Néhány héttel ezelőtt az Árammérőgyárban több falragasz hívta fel a dolgozók figyelmét a kocogás már oly sokszor bizonyított egészséges mivoltára. Pár napja már az alakuló megbeszélést is megtartották az eddig többnyire magányosan sportolók. Az elhatározást tett követte. Az elmúlt szombaton húsz-huszonöt fiatalember találkozott az Erzsébet park hűs fái alatt. Gimnasztika és rövid távú futás váltogatta egymást. A szárnybontó rendezvény résztvevői az ünnepi alkalomhoz illően jelmondatot is fabrikáltak, amely emigyen hangzik: Kocogva, kacagva nem is olyan vacak ma! Csatári Lajos, a Boczor József KISZ-alapszervezet titkára a rendezvény egyik szószólója elmondta, hogy további jelentkezőket várnak a kocogok táborába. A lelkes testedzők elhatározták, hogy havonta egyszer-kétszer jönnek össze. A kocogásokon termé szetesen nemcsak árammérő- gyáriakat, de más gödöllői üzemek, intézmények, iskolák dolgozóit és tanulóit is szívesen látják! Sz. S. A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 168. SZÄM 1983. JÚLIUS 17., VASÄRNAP Dugó — Jó napot! — Jó napot! — Kérek egy csomag parafadugót! — Milyet, mekkorát parancsol? — Olyat, amelyik nem engedi át a vizet vagy a bort. — Sajnos, olyan nincs. — Nincs? — Nincs! — No, jó napot! — Jó napot! F. I. Kerepestarcsa Bemondásos teljesítmény nincs Aligha tagadható: munkában, tanulásban és még egy sor más dologban a számonkérés a legkellemetlenebb dolog. Mint ahogy az sem vitás, szükség van rá, mert aki az értékelésre jogosult, erre van megbízó- levele — mert neki kell eldönteni az érdemjegyet, vagy a felnőttek körében mondjuk a teljesítménnyel arányos bért, rémiumot —, annak alapjában véve tájékozottnak kell lenni. A számonkérés valamiképpen az igazságosság kelléke, hiszen nélküle nehezen hozható jó döntés. Viszonylag távol Gondolom, persze, nem mindenki ért egyet szóról szóra ezekkel a megállapításokkal, különösen nem az. akit kellemetlenül érint az effajta elszámolás. Pedig hát, úgy lehet mindig tiszta vizet tartani a pohárban, ha időnként felfrissítik, s miután munka- és teljesítményügyekben sincs két egyforma hét, hónap, bizonyos időközönként, lehetőleg folyamatosan, visszatérően meg kell nézni, hogy egy-egy közösség, vagy egyén miképpen teljesít. Alkalom ez nemcsak arra, hogy a munkákat ilyen, magasabb szinten, ellenőrző vezető mozgósítson, tájékozott legyen a termelés helyzetéről éppúgy, mint a gondokról, de arra is, hogy a munkások is érezzék, törődnek vele mielőtt a borítékát megtöltenék. A gondolatok példázatáért nem kell távolabbi szomszédhoz menni, elég Kerepestar- csára, az Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalathoz, amely éppenséggel nem véletlenül nyerte el tavalyi munkája révén már hatodszor a kiváló vállalat címet. Itt beszélgettünk a minap arról, hogyan kísérik figyelemmel a cég felsőbb vezetői a különféle, a központtól is, egymástól is viszonylag távol eső építésvezetőségek munkáját. —- Minden hónapban egyszer összehívjuk a művezetőket, az építésvezetőket, amikor ők beszámolnak arról, hogyan állnak az éppen folyó munkákkal, mit fejeztek be, miket ismertek el a megrendelők — mondja Zsirkay István igazgatóhelyettes, főmérnök. Bizonyító megbízás — Nem fogadjuk el sohasem a bemondásos teljesítményeket, csak azt tekintjük konkrét munkának, amelyet számlázásra kész állapotban elismert, akinek végeztük. A legjobb persze az, ha olyan munkáról ad számot egy-egy építésvezetőség, aminek ellenértékét a bankban javunkra írták. — így aztán kevés lehet a kifogás, az apelláta. — Valóban. S ez az építés- vezetőségek irányítóinak és dolgozóinak is fontos, hiszen a prémium és más anyagi elismerés csak akkor és csak azoknak jár, akik szorgalmasan, becsületesen teljesítettek. — Jöhet közbe akadály is. — Ez igaz. A nehézségek sorolására azonban nem jár jutalom. Persze megbeszéljük ezeket is. így aztán van olyan hónap, amikor az egynaposra tervezett értekezlet másfél, két napig is eltart. Ezzel együtt az utóbbi a ritkább, mert rátermett, jól képzett építésvezetőink amit csak lehet, menetközben elhárítanak ezekből az akadályokból. Tudják, az ő és a munkatársaik fizetése, jutalma is függ a teljesítéstől, a minőségileg is jó munkától. A kerepestarcsai szövetkezeti építővállalatnál valóban sokat számíthat mindez. A környékbeli és. a fővárosi, köztük az országos cégek megbízatásai bizonyítják, hogy milyen is a hatása irányítási, vezetési módszerüknek, amiben tulajdonképpen nincs csoda. — Legutóbb a X. kerületi tanácstól kaptunk egy fontos megrendelést — mondja Pém István igazgató. — Egy nyolctantermes iskolát építünk, szerelünk össze és rendezünk be számunkra az Örs vezér téri Schell-kút mögött épülő lakónegyedben, a Gyakorló utcában. HOSSZÚ SORBAN állunk az élelmiszerüzlet kenyeret árusító pultja előtt. Különböző súlyú és minőségű pékáruk sora kínálja magát a polcon. Érződik a friss kenyér melegséget és biztonságot sugárzó illata. Fonott és kakós kalács, kifli, zsömle, kuglóf, ízes bukta, perec, kakós tekercs kerül a kenyér mellé a bevásárló kosarakba. Van, aki zsúr- kenyeret kér, s olyan is akad, aki rozskenyeret keres. A fe- hér ruhás eladó nem lehet több tizenhat évesnél, mosolyogva teljesíti a kívánságokat. Az ABC ajtajában — főleg az idősebbek —, már dohognak. — A kifli kemény, a zsemle lapos, a kuglófból a múltkor is hiányzott a mazsola, s lám a kenyér sem egészen friss, még az éjjel süthették a pékek, mert nem is meleg már. Az igények naponta magasabbra nőnek, s a kenyeret teremtők — szántók, vetők, vegyszerezők, aratók, szállítók, molnárok, pékek hiába igyekeznek, az óhajokat beérni sem képesek, arra pedig nem is gondolhatnak, hogy elébük kerüljenek. Örök harcban van fogyasztó és termelő? NEM TAGADHATJUK, sok esetben igaza van a dohogó- nak, a kifogásokat sorolóknak. Vásároltam már én is a családnak olyan zsömlét, melyet a vagdalt húsba sem tudtak felhasználni, mert több órás tejben áztatás után is kőkefcldegségel sugárzó illat Ahol kenyér van, ott élet van mény maradt. Került a kosaramba olyan vajaskifli, melyet kamasz fiam erős és hiánytalan fogsora sem volt képes megőrölni. A hazavitt kenyér felszeletelésekor sóhajtott anyám: szappanos, ragacsos ennek a bele, korommá égett a héja, s bizony mellette éhen pusztul, aki ezzel akarja erejét megtartani. Igaz, ezek az esetek a ritkábbak, mert jó kenyeret sütnek a kartali, túrái, vácszent- lászlói termelőszövetkezetek pékségeiben, sokat javult a kenyér gyári minősége is, mára mégis divattá lett a maszek pékek által sütött mindennapi, amelynek a héját pirosra színezte a kemence tüze, belsejét foszlóssá gyúrta, dagasztotta az emberi kéz melege. Megáll a furgonnak nevezett kis teherautó a falu főterén, vagy éppen a piactéren esetleg lepakol a művelődési ház előterében és kezdődik az árusítás. A vevők elégedettek, szélesen mosolyognak a zsíros kenyeret falatozó gyerekek. AHOL KENYÉR van, ott nincs szegénység, nincs éhség —, mondta sok-sok évvel ezelőtt nagyapám, s ha véletlenül földre ejtettem a megsózott, megpaprikázott házi sü- tésű kenyér egy karéját, fel kellett azt vennem, csókkal megbékítenem. Nagy volt a becsülete a kenyérnek. A falu asszonyai is mindig megadták a módját a kenyérsütésnek. Fehér kötényt kötöttek, fejükre fehér kendőt illesztettek, s fehér szőttesbe takarták a szakajtóban dajkált tésztát. Külön szertartást jelentett a kemence begyújtása, kifűtése, ahonnan elsőként húzták ki a család legkisebbjének kedvencét, a vakarákból sütött kis- kenyeret, a vakarcsot. Sokan emlékezhetünk és emlékszünk arra az időre, amikor jegyre mérték az életet, s mivel mindenkinek csak a ki- porciózott mennyiség jutott, magasba szökött az értéke. A háború idején kukoricaliszttel dúsították a búza lisztjét. Mállott, hullott a tésztája, ám az asztalt körül ülők az éhes madarak szorgalmával csipo- gatták össze a morzsákat. Mennyi mindent juttathatna még eszünkbe az elmúlt évtizedek kenyérellátásának története, amíg eljutnánk a mához, a bőség asztalához. Jólé— A Fővárosi Tanács régi megbízójuk, mi az új ebben a munkában, s hol tartanak vele? — Valóban, Budapesten sok tantermet, és egyéb helyiséget megépítettünk az elmúlt években a nagy iskolaprogramban, de ennél mi vagyunk a generálkivitelezők, s kulcsrakészen adjuk át a létesítményt úgy, hogy az alapozástól, a sporoni Betonyp-elemek összeszerelésén át a függönyök felrakásáig mindenért mi vágjunk a felelősek. Eltérő ez a vállalkozásunk annyiban is a korábbiaktól, hogy a munkát versenytárgyaláson nyertük el. Ősszel kezdhetnek — Kik voltak az ellenfelek? — Most, hogy mi kaptuk meg a munkát, mert kedvező költségajánlatot tettünk, s határidőben is megfelelő volt a vállalásunk, tisztességtelennek tűnik erről szólni — mondja Pém István igazgató. — Csupán annyit, hogy öt cég három pályázatot adott be. így nyertünk a miénkkel. Jelenleg az iskola tervezése tart. s úgy határoztunk, hogy 1984 őszén már benne kezdhetik a tanulást a gyerekek. Eszembe jut újra a számadás, a számonkérés. Biztos vagyok benne, hiszen ezt az építőközösséget régebb óta ismerem, hogy — ha rajtuk kívül álló igen nyomós ok nem jön közbe — a megadott határidőben nemcsak művezetőik, hanem teljes közösségük újra jól vizsgázik a fővárosban is. Fehér István Szakmérnökök Már több mint húsz éve annak, hogy a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen megindult a víziszakmérnökök képzése, tehát azoké, akik valamiképpen a vízgazdálkodást segítik. Az intézmény öntözéses és meliorációs tanszékén, valamint kisebb részben a gépészmérnöki karon 1961 óta százötvenegy öntözési, hetvenegy mezőgazdasági vízgazdálkodási. ötven mezőgazdasági vízügyi és hetven vízgépészeti szakmérnöki diplomás vég- zett. _____ A nap programja Gödöllő, művelődési központ: A XX. század karikatúris- ták szemével című kiállítás, Balázs-Piri Balázs, Brenner György, Dallos Jenő, Lehoczki István és Sajdik Ferenc karikatúrái, 10-18 óráig a Gödöllői Galériában. Szolgáltatások: zenebutik, 14-18 óráig. Július 18-án, Gödöllői művelődési központ: A városi nyári napközis tábor programja 10 órakor: textilkészítés. Az Ezüst-tó kincse. Színes, szinkronizált NSZK—olasz kalandfilm. Csak 4 órakor! Végállomás. Színes, szinkronizált NSZK bűnügyi film. lies helyáron. Csak 18 éven felülieknek! 6 és 8 órakor! 18-án, hétfőn: A XX. század kalózai. Színes, szinkronizált szovjet kalandfilm. I-es helyáron! Csak 4 órakor! Elveszett illúziók. Színes, magyar film. 6 és 8 órakor! 14 éven aluliaknak nem ajánlott! tünk, biztonságunk és gazdagságunk jelképe lehetne a családi otthonok asztalán fehérlő kenyér. ÉS MILYEN KEVESET gondolunk azokra, akik ezt a kenyeret megtermelik. Ma hallottam, hogy az idén termesztett gabona ötven százalékát már betakarították. Emberek ezrei végzik ezt a munkát. Falun élünk, s lám észre sem vettük. A gazdaságok elkészítették a betakarítás kampánytervét, és a gépek a legoptimálisabb időben elindultak Szombaton délelőtt a fél falu de úgy is mondhatjuk a fél ország strandokra, erdőkbe menekült a hőség elől. Délelőtt tíz órakor Basa András, a kartali tsz traktorosa új táblába indult mindent tudó hatalmas masinájával. A magasból — mert emeletnyi magasságban a vezetői ülés —, intett felém és ajka mozgásából olvastam. — Ha hét nap sütne az égen, akkor is aratnék! Jó kenyér.- Mert megtanultuk szeretni a jót, s ismerjük a mondás igazságát: — Ahol kenyér van, ott élet van. F. M. Brigádok dicsérete Segítik az időseket Nemcsak az ipari üzemekben; a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben is hozzájárulhat a szocialista brigádmozgalom ahhoz, hogy a termelési feladatokon kívül a munkahelyi közösségek nagyobb szerepet játsszanak a község, a települések életében. Így van ez például Kerepes- tárcsán, illetve a Szilasmenti Termelőszövetkezet területén levő községekben is. Amikor legutóbb a brigádok életét, munkáját, vállalásaik teljesítését értékelték, a többi között azért is dicséretet kaptak a kollektívák, mert példát mutattak az önkéntes véradásban: egy év alatt kétszáz- húszán adtak vért. A gondozó intézmények, az idős emberek segítésében a többi között a dr. Salvador Allende és a Kobzi János brigád járt az élen. A Bláthy Ottó és a 11. Rákóczi Ferenc nevét viselő munkahelyi közösségek sikerrel képviselték a szövetkezetei a járási bri- gádvetéikedőn, az előbbiek kiváló teljesítménnyel megnyerték a versenyt. A társadalmi munkában a már említett Allende és Rákóczi brigádok mellett a Petőfi Sándor, a Jó szerencsét és a Kállai Éva brigádok teljesítettek a többieknél is becsesebb vállalásokat. A szövetkezeti kollektívák által végzett társadalmi munka értéke eg:r év alatt elérte a kétmillió forintot, s ez azt jelentette, hogy együtt alig kevesebb mint húszezer órát töltöttek el önzetlenül, a különféle közösségi célok szolgálatában. Veretlen karbantartók A Ganz Árammérőgyár nagypályás labdarúgó-bajnokságát három év után ismét a tmk fiataljai nyerték. A legnépszerűbb sportágban ezúttal hat csapat versengett a pontokért. illetve a végső győzelemért. A karbantartók úgy győztek, hogy gólt sem kaptak. A tnjk-sikerek kovácsai voltak: Budai László, Bara László, Pásztor Ferenc, Tamás Ferenc, Köllő Tibor, Gémest János, Marticzik József, Feren- czi István. Ecker György, Lu- kovszky Pál, Illés László, Szabadi Sándor. Kaszás József, Rácz József, Maronics Lajos. Az üzemi bajnokság végeredménye: 1. TMK 9, 2. Forgácsoló 8, 3. Próbaterem 6, 4. Iroda 4, Présöntő 2, 6. Műszerész 0 pont. A bajnokság 120 sportoló versenyzését, egészséges mozgását jelentette. Szinte első alkalom a versenyek történetében. hogy egyetlen sérülés sem történt! A legjobb kapusnak járó kü- löndíjat Budai László (TMK), a legjobb mezőnyjátékos elismerést Jávorszky László (Forgácsoló) kapta. 4—4 góljával gólkirály lett Szabadi (TMK) és Szászi László (Forgácsoló). A legsportszerűbb csapatnak az Iroda gárdája bizonyult. Sz. S. ISSN 0131—1937 (Gödöllői Hlrli.
